Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-13 / 111. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1991. májas IS. G)fámák 3CiSík Itt lenn sötét van, a csillagok világítják csak be az utcát. Fekete villanypóznák szúrják bele hegyüket a sötét égbe. Most vezetik be Kisberénybe a villanyt. A kultúrház felé megyünk. Előttünk kis zseblámpa kerek fénye táncol. A párttitkár, Lő- rincz László vezet bennünket a színdarabpróbára. Tőle tud­tuk meg, hogy ez olyan falu, ahol még a tanácselnök is szerepel a színdarabban. A kí­váncsiság vezet bennünket. Mi­lyen is lehet az az ember? Még nem tudjuk, hogy mi min­den mást is találunk. Diátna a vzínpad&n Felmegyünk egy Ids dombol­dalra, a benyitunk az iskolába. Egyetlen terme van: ez most a kultúrház. S a színpad: a fél­rehúzott padok mellett pár négyzetméternyi hely. Már folyik a dráma. Cselé­dek lázadása a földesúr ellen. Kutya vonít. Közelednek a csendőrök. A lázadók fejének menekülnie kell. Az apja egy konyhaszéken ül, s mint a va­kok, felfelé nézve beszél. Ma­ga a megtestesült szobor. A fájdalom szobra. »Hát értelme volt, fiam?« — kérdi az öreg, és szinte beleroskad, amint a fia elhagyja őt. — Ez a tanácselnök — súgja a párttitkár. Megnézem őt. Megállapodott, szép szál férfi. Széles arca, barázdált homlo­ka, sasorra van. Neki már nincs több szerepe, csak annyi, hogy amint jönnek a csendőrök, s a nép ellenük szegül, feláll, és a hang felé ront maga is. Egy asszony megsebesült, de a cse­munkából jöttek. Egy- házas­pár, Vargáék. S egy másik há­zaspár, kicsit fáradt arcú, so­vány asszony, Tóth Gusztávné, az iskola igazgatója, s, mellet­te a férje, a politechnika ta­nára. Egyikük a súgó, a másik a rendező. ' * Vége a próbának. Az igazga­tónő kedvesen rendelkezik. »Ne felejtsenek holnap pipát, térí­tőt, párnahuzatot hozni, s a bajuszragasztó se maradjon el. Mert holnap indulnak a busz- szal a járási székhelyre.« Aztán elül az izgalom. Elkö­szönnek a szereplők, s mi ha­tan, a falu két vezetője, a pe­dagógus-házaspár, a járási el­nökhelyettes asszony s jóma­gam még együtt maradunk. Az étet dcáfnáia. S ami most következik, az a másik dráma. Csakhogy nem olyan, mint a színpadon leját­szott múltbeli történet. Egé­szen mai, egészen más. Érdeklődésünkre nevetve mondják el, miként került a színpadra Harsányt Ferenc, az elnök. Közeledett az ünnep, s nem mozdult meg a nőtanács. Akkor az igazgató asszony ösz- szebeszélt az elnökkel, elosz­tották a falut, házról házra jártak szerepvállalás ügyében. Bizony sokan húzódoztak. De rrűjr nem lehetett várni. Az asszony összehívta a jelentke­zőket s az elnököt is. — Idehallgasson, Ferkó, mondtam neki. Legalább a sze­reposztásnál legyen ott. — Mo­solyog. — Akkor már tudtam, hogy szükség lesz rá, mert ke­vesen vagyunk. És nem volt gyón rossz lelkiállapotban volt. De azt mondta: »Nem hagyha­tom cserben a falut Ha nem fogom tudni a szerepet, súg­jatok.« És kisúgtuk őt. Gratulálunk nekik a siker­hez. Elismerően nézzük az el­nököt, de ő szerényen hallgat. Újra Tóthné veszi át a beszéd fonalát. Elmeséli, hogy haza­jöttek, és itthon is eljátszották a darabot. És megbuktak vele. . — Képzeljék, a legdrámaibb jelenetnél felnevettek, zajong- tak. Úgyhogy fel kellett áll- nom a súgólyukból és szólni néhány figyelmeztető szót... Atni* ßetetnet «. • Hirtelen csönd ül a teremre. A maximlámpa szortyogó fe­hér harisnyájának fényébe né­zek. Aztán körül a tanterem­ben. Térképek, falitáblákon karóra, autó, fürdőszobaberen­dezés. Micsoda küzdelembeke­rül még ma is, ha valaki ten­ni akar valamit falun. De ők jól isménk itt az éle­tet, az embereket. Semmi ke­serűség nincs szavukban. — Hiába — szól Tóth Gusz­táv —, nem ismerik még a drámát A vígjátékot szeretik. Harsányi is beleszól. — És nem ismerik sokan a cselédéletet. Kevesen vannak már, akik Festeti eh gróf szol­gái voltak. — De jóravaló emberek — ez meg a párttitkár vélemé­nye. — S ezért érdeklődnek a kultúra iránt. Újságot járat­nak. Ha Lengyeltótiba jön a színház, még különbusz is in­dul innen. Persze a legtöbb­ször operetthez. De az is vala­mi, igaz? Jegyzem a vigasztalást, s közben hallom az igazgatónő hangját: — Harminchárom éve tanír tok, mindig falun, pusztán. Jól ismerem a múltat. Emlékezem lédség időlegesen . győzelmet arat. Talán tizenöten vannak a teremben. De mintha az egész pusztát képviselnék. S milyen lelkesek! Egyöntetűen dobban­nak, lépnek a közös ellenség ellen. Többnyire fiatalok, ove- rallban, mackóban, lódenka- bátban, pufajkában, ahogyan a LATOM, A minap az utcán találkoz­tam az egyik régi jó barátom­mal. Mindketten nagyon meg­örültünk, majd két hónapja nem láttuk egymást — ő tanfo­lyamon volt, én meg közben külföldön jártam —, és alig tudtuk elkezdeni a beszélgetést, annyi mindent meg akartunk tárgyalni. . — Értekezletre megyek, de a kezdésig van húsz percem. Ad­dig talán * lépjünk be ide a presszóba, ott legalább nyugod­tan beszélgethetünk — indít­ványozta. Alighogy elfoglaltuk helyün­ket, és odaszöltunk a két dup­láért, távoli ismerősöm, a Ma­karónifúró Gyár egyik helyet­tes segédművezetője tart fe­lénk. Rövid köszönés után ma­ga alá húzza a széket: — Látom, ráér — kezdi nyu­godtan. — Most legalább részle­tesen elmondhatom, milyen hi­bák vannak üzemrészünkben. Tudom, magát érdekli az ilyes- * mi. Tehát ott kezdem, hogy amikor utoljára kint járt ná­lunk, ha jól emlékszem, vala­mikor az ősszel... Barátom idegesen dobol az asztalon, óráját nézi türelmet­lenül, magam is ezt teszem, egyedül a kérleléssel. Az elnök pedig vállalta a já­tékot. Sikerük volt a színda­rabbal a körzeti versenyen Lengyeltótiban. Most Tóth Gusztávnak eszébe jut valami. . — S tudja, mi volt a leg­szebb? — fordul hozzám. — Ferinek meghalt az öccse. Na­RÁÉR... többször közbe akarok vágni, lesve a pontot beszédében, dé hiába, ezt az írásjelet nem is­meri, csak a vesszőt meg a kö­tőszókat, ezeket azonban alapo­san, már a termelőszövetkeze­tek szervezésénél jár, meséli élményeit kedvtelve, aztán az üzemi sport hanyatlásáról pa­naszkodik, hogy csak a sakk megy még valahogy, de az izomfejlesztő ágak iránt csök­ken az érdeklődés, most jön a futballcsapat, sehogy sem tud lábraállni, kikerülni a hullám­völgyből, tizenöt perce beszél, már a kávé ócsárolásánál tart, majd az időjárás értékelése kö­vetkezik, a várható méztermés, a kaptárfajták elemzése, már tizennyolc perc telt el, most az egyéni nyúltenyésztés előnyei­ről hallok részletes előadást, szólok a pincérnek, fizetni sze­retnék, a mutató elkerülte a húsz percet, barátom feláll, ke­zet nyújt, ismerősöm pedig udvariasan meghajtja magát, és csak ennyit mond: — Ne haragudjon, hogy fenn­tartottam, de láttam, úgyis rá­ér. Gondoltam, most nyugod­tan megbeszélhetünk mindent. — sk — a kezeslábasban, csak karton­ruhában járó, kopott gyerek­seregre. S látom a maiakat. A nylon ruhás, ünnepi és hétköz­napi mackós, bőraktatáskás gyermekeket. Hol vannak már a madzaggal összekötött köny­vek, a vászontarisznyák? így leszünk ezután mindennel. El­jön az idő, s így leszünk a kö­zös gazdasággal, a kultúrával is. Megkóstolják, s aztán min­dig innának korsajából. S akkor mind a négyen, együttes erővel arra kérik a járási elnökhelyettes asszonyt, adjon engedélyt a járás, hogy a tanácsház tanácskozó termét magasított, szétszedhető néző­térré alakíthassák. Meft mint mondják, előre néznek. S tud­ják, még sokszor játszanak a faluban színdarabot. S a drá­mák is tetszeni fognak a kis- berényieknek... * * • Táncol előttünk a kis zseb­lámpa kerek fénye. Elkísérnek bennünket az autóig. Ott még egyszer megnézem őket. Olyan dráma főszereplői ők, amely­ben mindenki győz majd. Ott nem köszöntem meg ne­kik és segítőtársaiknak, hogy ebben a nehéz, de felemelő küzdelemben láthattam őket. Most szeretettel ide írom kö- Jszönetemet e fehér papirosra. * Csákvári János t A Balatoni IntéaC Bizottság és a községi tanács költségére 120 öl­tözőt építenek a baiatonberénv 1 strandon. Az űí sorban épülő ö'- tözők mögött c ó nakházat is léte­sítenek. Az épít­kezésen négy hels'beli kőműves dolgozik, s az öl tözőket még má­jusban át akarják adni rendelték sének. Tavaly épült fel 800 ezer forin­tos költséggel Holládon a két- tantermes, szol­gálati lakást is magában fogla­ló általános is­kola. Az idén a Községi tanács mintegy 45 ezer forintos költség­gel kerítést épít és kutat ásat a Községi ejlesztési keretből az is­kolának. A munkálatokat még májusban befejezik. Házi hangverseny a Tanítóképzőben Kellemes meglepetésben volt részük a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet házi hang­versenyén megjelenteknek. Az intézet különböző zenei előkép­zettségű hallgatói első ízben adtak számot tudásukról nyil­vánosság előtt s ez a hangver­seny az iskolában folyó ének­és zeneoktatás jól sikerült zá­ró akkordjának bizonyult. Jog­gal állapította meg Rózsa And­rás, az intézet igazgatóhelyette­se megnyitó beszédében, hogy ez a tanítónemzedék már képes lesz a falvak fiatalságának megfelelő zenei nevelésére. A hangverseny szereplői kö­zül igen sokan csak az inté­zetben kezdtek rendszeresen foglalkozni zenetanulással, s ez a műsor első részében több előadó játékán érezhető volt, jóllehet az első koncert kivál­totta lámpaláz is közrejátszott. Első számként a női kar lé­pett dobogóra. Gadányi György vezényletével három számot adtak elő. Műsorukból kiemel­kedett Fasang Béke című szer­zeményének nagyszerű tolmá­csolása. Az egyéni szereplők közül említésre méltó György Ág­nes énekszáma Hága Katalin zomgorakíséretével. Tar Katalin Csajkovszkij Chanson Triste- jét adta elő hegedűn, Becker Erzsébet pedig Chopin kenn« gőjével (E-dur) aratott megér­demelt sikert. Beethoven kont­ratáncénak megszólaltatásával Habich Erzsébet és Csehák Mária emelkedett még ki a műsor első részéből. Szünet után a hosszabb idő óta zfenét tanulók műsora kö­vetkezett, közöttük olyan ki-, emelkedő tehetségeké, mint Gábor Mária és Ribly Péter, Gábor Mária Beethoven c- moll szonátáját tolmácsolta. Já­téka nagy reményekre jogosít. Ribly Péter a tőle megszokott biztonsággal szerepelt, Bach B- dúr szólószonátáját játszotta; Említést érdemel a műsor má­sodik részéből Hantos Anna és Bischitz János kettőse, vala­mint Kohály Erzsébet és Szászt Mária is. A Tanítóképző első házi hangversenye az intézet ve­gyeskarának szereplésével ért véget. A Merényi György ve­zette vegyeskórus ugyancsak három művet szólaltatott meg. A Donáti Hopp, fel a táncra, de különösen Bárdos Széles a Duna című művét tisztán • elő­adó vegyeskar most is bebizo­nyította kitűnő képességeit. P. Gy. Közgyűlést tartott a Kaposvári Fotoklub Megalakulása. óta először hívták össze a Kaposvári Foto- klub közgyűlését. Tabák Lajos megnyitója után Kárpáti Kál­mán ismertette az országos vi­szonylatban is elsők kö­zött megalakult foto- klub eddig végzett munkáját. Elmondotta, hogy a klub élén három évig csak ideiglenes ve­zetőség állt. A klub céljáról szólva megemlítette, hogy az amatőr és hivatásos fényké­pészek művészi, technikai és altalános szálánál fejlődését kívánták elősegíteni. Ez rész­ben sikerült is, hiszen számos előadásit, vitaestet rendeztek neves fővárosi fotóművészek részvételével, klubesteken be­szélték meg a képek művészi értékeit. Kárpáti Kálmán ezután a fo­333 000 málna pohár Előrelátó ember Fischer Fe­renc, a balatoníenyvési Vigadó Kisvendéglő vezetője. Emellett pedig minden bizonnyal élhar­cosa akar lenni az alkoholiz­mus elleni küzdelemnek is. Kü­lönben mi másért szerzett vol­na be 10 mázsa málnaszörpöt? Ebből 333 000 pohár málna ke­rül ki. A Vigadóban havonta kb. 40—50, nyáron ennek dup­lája, 80—100 kg szörp fogy el. Szerény számítások szerint is legalább két évre biztosítva van a környék lakóinak zavar­talan szörpellátása. Vajon miért zsúfolta tele raktárát majd száz darab 10 és 15 literes korsóval? — Hát­ha nyáron nem lehet kapni — mondja. Ha más vendéglő va­lóban nem kapna majd, azon nem is csodálkoznánk. Hiszen Fischer Ferenc több vendéglő­nek elegendő szörpöt halmo­zott fel fölöslegesen. A vállalat, hogy másutt ne legyen fennakadás, hogy ne álljon a pénz a Vigadó raktá­rában levő szörpben hosszú ideig, kénytelen lesz máshova elszállíttatni belőle. Ez pedig újabb költségekkel, munkával jár. Nem ártana, ha a szállítá­si költségeket Fischer Ferenc­cel fizettetnék meg. Akkor a :övőben bizonyára meggondol- ‘abban cselekedne. Sz. L. toklub rendezte kiállításokról szólott. — 1958-ban országos jellegű kiállítást rendeztünk »Fotoklu- bok I. országos szalonja és Ezerarcú Pécs« címmel — mondotta. — Ugyancsak 1953- ban egy újabb országos kiállí­tás nyílt Kaposvárott, melyen már külföldi meghívottak is részt vettek képeikkel. 1959- ben és 60-ban folytatódott a kiállítások sora. Legutóbb nagy sikert aratott a »Barátság híd­ja« kiállítás. Ezen ugyancsak számos külföldi fotóművész vett részt. A saját rendezésű kiállítások mellett a klub tagsága vala­mennyi országos és tájjellegű tárlaton képviseltette magát, összesen 21 alkalommal. Külföldire is eljutottak a kaposvári fotósok munkái. Skóciában, Olaszországban, Belgiumban, sőt még a mexi­kói San Jüanban is szerepelt a Kaposvári Fotoklub. Beszélt az előadó a 40 hall­gató részére indított szakmai tanfolyamról, valamint a fővá­rosi fotóművészek élménybe­számolóiról is, majd rátért a tervek ismertetésére. Elmondot­ta, hogy a jövőben gyakrabban rendeznek fototúrákat termelő, szövetkezetekbe, állami gazdasá­gokba, üzemekbe, és bővítik a klub könyvtárát is. Folytatják a budapesti fotóművészekkel közös ankétokat; a klub tagjai meglátogatják a különböző fo- toSzakköröket, és segítséget ad­nak a munkához. Ä klubeste­ken gyakrabban foglalkoznak majd esztétikai kérdések meg­vitatásával is. Több kiállítást rendeznek, és felkutatják az új tehetségeket. A beszámoló után többen hozzászóltak az elhangzottak­hoz. Hangsúlyozták az esztéti­kai képzés fontosságát és a fotóművészet nagy nevelő ere­jét. A közgyűlés részvevői ez­után megválasztották a klub új vezetőségét Elnök Ar. Né­meti László lett, főtitkár Péter János; Szőke Pál, dr. Török József, LipVovics Tibor, Nagy Lajos, Pozsgai Miklós, Kocsis Károly és Bányai Zoltán pedig elnökségi tag. Megválasztották a fegyelmi és tagfelvételi, a számviteli és a művészeti bi­zottságot is, majd a közgyűlés elfogadta a klub alapszabályát. Vendéglátóipari s- a' munkásvizsgák Balatonlellén (Tudósítónktól.) Az elmúlt héten tartották meg Balatonlellén a szakács- és felszolgáló-tanfolyam gya­korlati vizsgáit. A tanfolyam hét hónappal ezelőtt indult 21 •s -c,s 8 felszolgáló hallga­tó részvételével. A hallgatók az elméleti és szemléltető ok­tatáson kívül a gyakorlati munkában is részt vettek a siófoki Bányász Üdülő konyhá­jában, illetve éttermében. Munkájukat nagy szorgalom­mal végezték, így a záró gya­korlati és szóbeli vizsgákon szép eredményeket mutattak fel. A záróvizsgán minden sza­kács égy-egy komplett elóéte- les menüt főzött. Előtte a fő­zéshez szükséges anyagokat és a kalkulációt is el kellett ké­szíteniük. A felszolgálók fel­adata a szakszerű terítés és az ételek felszolgálása volt. A vizsgabizottság tagjai több napon át tanulmányozták a hallgatók felkészültségét, és végül elismeréssel nyilatkoztak tudásukról. A vizsgázók átlag- eredménye 3,8. A záróvizsgát vacsorával fejezték be, ame­lyet a hallgatók készítettek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin ii. 14. Telefon 15-10, 15-tl, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents