Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. május 9. A tavalyi három helyett hat A Latinka Sándor kulturális szemle járási bemutatóin me­gyénkben harmincegy színját­szó csoport vett részt. Közülük a legjobb hat együttes kapott meghívót az e hó közepén meg­rendezendő kétnapos megyei szemlére. Ez egy hír — mondhatná az olvasó —■, mire jó ilyen, nagy feneket keríteni neki? Válaszolok. Tavaly a kultu­rális szemlére csak nagy ügy- gyel-bajjal tudtak illetékeseink kijelölni három színjátszó cso­portot, s bizony e fáradozásuk­ban félre kellett tenniük a színvonalbeli igényeiket. Így a csoportok vetélkedése a többi művészeti ágéhoz képest nem­csak gyenge volt, hanem szín­telen is. Egyszóval semmikép­pen sem tudott megyénk szín­játszó kultúrájáról számot ad­ni a döntőn megjelent három csoport. S mi történt most? Csoda folytán növekedett meg e ne­velési, művelődési feladatát te­kintve ma is fontos művészeti ág képviselete? Nem, nem! A változáshoz nincs köze titokza­tos hatalmaknak és erőknek, a kedvező fordulatot az 1960— 61-es népművelési év munkája teremtette meg. Méghozzá az­zal az elkötelező igénnyel, hogy a munka adta alapra épí­teni lehet és kell a továbbiak­ban is. Hiszen az öntevékeny színjátszómozgalomra — mely országosan most éli reneszán­szát — nem kisebb feladat, vár, mint művelt színházértőket nevelni. Tehát nem az, hogy színészeket neveljünk! Ez is előfordulhat, de a cél mégis az, hogy kulturált, színházszerető, és értő közönséget neveljünk azokból, akik a maguk műve-' lésére, mások szórakoztatására színjátszóként tevékenykednek falujuk, üzemük, intézményük kulturális életében. A Latinka Sándor kulturális szemle megyei döntőjére már ilyen feladatok elvégzésére ké­pes színjátszó csoportok hiva­talosak az idén. A döntőn való részvételre nemcsak kiváló műsorpolitikájuk, hanem a színjátszómozgalom új felada­tainak eredményes megalapo­zása, felkészültségük, kultúrál' játékuk adott jogot. A balatorlelleiek Tabi László Különleges világnap című víg­játékénak egy jelenetével vesz­nek részt a szemlén, a kadarkú- tiak a Vitézek és hősök, a fo- nyódi járási Kisberény színját­szói a Lázadók egy-eg}- jelene­tével tesznek tanúságot fejlő­désükről. Jelen lesznek a me­gyei vetélkedőn a balatonszár- szóiak, az Ifjúsági Ház és az ÉDOSZ színjátszói is. Tehát a tavalyi három helyett hat színjátszó csoport. Becsülnünk kell ezt a szám­beli fejlődést, mert színvonal­ban is haladást tartalmaz* és azt ígéri, hogy a népművelési munka — mely megyeszerte felpezsdült — a következő nép­művelési évben még több olyan eredményt terem, ami méltó a kulturális forradalomhoz. L. I. UGYE, TETSZIK? I 439 négyezer éves sír Budakalász határában Budakalász határában most fejezték be az utóbbi évek egyik legjelentősebb régészeti ásatását. A szentendrei Fe- renczy Károly Múzeum irá­nyításával több év óta tartó le­letmentés 439 sírt tárt fel, és gazdag tárgyi emléket hozott felszínre a négyezer esztendő­vel ezelőtt a vidéken élt rézko­ri ember életéből. Ez a korszak a régészeti és történeti kutatás »•fehér foltja« volt mindeddig, minthogy Közép-Európában sehol sem találtak hasonló ko­rú nagyobb leletanyagot. A ré­gészek által »péceli kultúrá­nak« nevezett sajátságos kul­túrtörténeti kategóriához tarto­zó tárgyi emlékek értékes anyagot adnak az ismeretlen nép és kor tanulmányozásához. A tudományos feldolgozást a szentendrei múzeum munka­társai már megkezdték. (MTI) Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat barcsi áruházában dolgozik Uszterhely Rózsa. A bolt minden dolgozója részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, köztük R.ózsa, a fiatal segéd is. A fekete hajú, mindig mosolygó 17 éves leány három éve van ebben az üzletben. Tavaly végezte el az iparitanul 5- iskolát, s most munkatársai biztatására a közgazdasági tech­nikum levelező tagozatán tanul tovább. ŰZ&LL, cAttila h a többiek Valahogy jólesik a szemnek. Az asztalok között csupa fiatal pincér, ifjú segédek és tanu­lók. Gyorsan, kecses mozdula­tokkal viszik az edényeket, te­rítenek, ha valaki netán ciga­rettát kér, ezüsttálcán hozzák elé. Udvariasak valamennyien, de hát ebben a szakmában ta­lán ez a legfontosabb. A siófoki Fogas Étteremben dolgoznak ezek a fiatalembe­rek, s a törzsvendégek már jól ismerik őket, hiszen kereszt­nevükön szólítják szinte vala- mennyiüket. »Zolikám, egy üveg sört kérek« — s a mo­solygós ifjú föpincér pillana­tok alatt az asztalra varázsol­ja a kért hűsítőt, még arra is van gondja, hogy ki milyen pohárból szeret inni. Kitől ta­nulta ezt a jó pincérhez illő munkastílust? Nem kell mesz- szire menni, csak át a Balaton Cukrászdába, ahol mesterük, Kertész László vidítja fel egy- egy kedves szavával a vendé­get. S a »többiek«, Attila, Pista meg a kis tanulólegénykék, akik pajkosak, mint egy csikó, mind-mind maradandó emléket hagynak az emberben. Kiss Ferenc üzletvezető ott szokott ülni a konyhaajtó mel­lett, gyakran észrevettem, hogy el-elmosolyodik, látva »fiai« működését. Bizonyára büszke is egy kicsit rájuk. (Polesz) ELJÁTSZOTT KINCS... Ifjúsági kiadványok Az ifjúság neveléséhez, ér­deklődési körének kialakításá­hoz kíván segítséget nyújtani a szülőknek a Móra Ferenc Könyvkiadó a június 1-én in­duló »Az ón könyvtáram« című sorozattal. Ezzel a gyermekek egyéni könyvtárának megala­pozását is lehetővé teszik. Az 50 kötetes sorozatban az ifjú­sági irodalom majd valameny- nyi remeke megtalálható. A sorozatra csak a könyvesbol­tokban és az üzemi könyvter- ijesztöknél vesznek fel előjegy- í zést. Apróság, de bosszantó! XTásárláskor bosszankodunk, amikor valami apróságra ’ van szükségünk, s kiderül, hogy nincs. Hiába kere­sünk például a játékboltokban fakarikát. 4—5 évvel ezelőtt még volt. A gyermekek e kedvelt játékát ma már nem gyárt­ják. Kaptak az üzletek egy csomó 150 forintos diavetítőt, égőt azonban nem gyártanak hozzá. »Dobják el a tulajdonosok? Szőnyegpapírból öt év óta ugyanazt az egyhangú, már régen megúnt mintájút készítik. Hiába kérünk 3,5 voltes zseblámpa­izzót, mert csak 2,5 voltos van. De az sem mindig, mert 5000 helyett csak 500 darabot kaptak a boltok. Magnetcfcnszalag- ból 400 darab kellene, de csak negyvene’ szállított a gyár. Nincs kézi hajszárító, T elágazó. Villanyborotva ugyan 3—4 féle is van, de csak az egyikhez van pótalkatrész. Egy lapos rezsót is hiába keresünk. Rengeteg az ing, de olcsó, 110 forintos puplininget ne is kérjünk. Férfizokniból hiába kérünk mintásat, csak simával rendelkeznek a boltok, nem rég pedig csak mintás Volt. Férfi gyapjúmellény hónapok óla nem érkezik az üzletekbe. Nincs női bőröv, női és gyermektáska, fehér gyermekkalap. Horgoló- cérma, hímző- és bébifonalat sem kapnak a vásárlók: Füg­göny alig akad, függönytartó karikát is nehéz találni. A kuk- tafőzőre fél évig nem lehetett gumigyűrűt kapni, csak nem­régen érkezett néhány darab belőle. A kedvelt műanyag ruháskosárból és mosdótálból .is több kellene. Edényből is nehéz egy teljes sorozatot összeállítani. Fogkrémet nehezen kapni, választék nincs belőle. Hiánycikk a 20 grammos kölni. Nincs cirokseprű, tollporoló, tubusos folttisztító, hajszesz* hideg dauervíz, zseb-kávéőrlő, mákdaráló. Itt a metoros idény, de a Pannónia és a Danuvia motorhoz nincs gumitömítés, saller, lánc, fényszóró üveg stb. — Nincs... Elfogyott.;. Nem gyártanak. Tessék benézni két hét múlva. Leégett a gyár stb., stb ___— ezt mondják az e ladók. A T elosztóra azt, hogy életveszélyes. (Gyártsanak és hozzanak helyette forgalomba mást!) Fogkrém tubushiány miatt nincs. (Miért nem készítik azt is műanyagtokban?) Akárhogyan nézzük is, nagyon sok apró, de keresett -_ikk csupán azért nincs, mert az ipar elfeledkezett pótlásuk­ról. A kereskedelem és az ipar szorosabb együttműködésével megszüntethetnénk a vásárló bosszankodását! Sz. L. Lesz-e kertmozi Zamárdiban ? Jtl őst már úgy látszik, hogy igen. De igen sok huzavona elózite meg, pedig ezt egy kis jóakarattal elkerül­hették volna. Ugyancsak megtehették volna azt is, hogy az üdülési idény kezdetére elkérzülicn. Csak hát... , A Za^érdi és fzán'éd ’ özött éri'úő új it iatt ne kellett bontani a zamárdi vasútállomásnál levő régi kertmozit. A KPM 170 000 lorir.t . ara. .1.4 _ .. .1­berében. Mozira szükség van Zamáirdiban. Tavaly például a május 20-tól szeptember 1-ig nyitva tartó 500 személyes filmszínház majd minden előadáson zsúfolásig megtelt. — Szerettünk volna a szezon kezdetére egy 600 személyes kertmozit létesíteni — mondja Kovács Miklós, a Moziüzemi Vállalat műszaki dolgozója. — A KPM azonban, a 170 000 fo­rintot csak március végén utalta át, így a munkát későn kezd­hettük meg. örülünk, ha a nyár közepén megkezdhetjük a vetítést. A tervek még csak most készülnek. A Tatarozó Vállalat most kezdi hordani az anyagot a 680 ezer forintba kerülő szé­lesvásznú kertmozi építéséhez. A Zamárdi Községi Tanácsot sem illeti dicséret. Hetekig húzódott a mozi telkének kisajátítása. Amikor a vállalat szak­emberei elmentek a telket felmérni, a tulajdonos gereblyével fogadta őket. A 'tanács a megyétől várta a telek kisajátítását: Miért tudta ezt a lengyeltóti tanács egy hét alatt elintézni? (Szalai) ■p1 gy üzletből léptem ki. amikor összetalálkoz­tunk. Bizony nagyon megvál­tozott. Nehéz volt benne felis­mernem azt a csintalan copfos kislányt a VIII. b-ből, ott, az ablak felőli második padban: akiknek szinte örökké tintás volt az ujja, amint nyújtogat­ta, hogy felszólítsam. Megörül­tem a viszontlátásnak, és hogy nyugodtan beszélgethessünk, meghívtam egy közeli cukrász­dába. Rendeltem valami süte­ményt, és arra kértem, hogy meséljen. Évából — mint a zsi­lipje nyitott halastóból a víz — áradt a szó. Megint az a :ser- fes kis fruska volt. Gyorsan, tömör mondatokkal elhadarta, ki hová került hajdani osztá­lyomból, és mi minden törtéi t a három év alatt a legutóbbi bizonyítványosztásig. — No és a tanáraid? — Nincs velem különösebb bajuk, s nekem sem ővelük — mosolyodott el egy pillanatra, azonban a derűs arcra egy kis ámvóir vetődött. — Ügy látszik, mégis .van valami. No, ki vele! — Tetszik tudni, egy kicsit kényes kérdés ez. Még nem is beszéltem erről senkinek. Csak a lányokkal dugtuk össze néha a fejünket, de ettől sem let­tünk okosabbak. Az úgy volt, hogy az ősszel, év elején új osztályfőnököt kaptunk. Fia­tal tanárnő, alig néhány éve tanít. Csinos is. Velünk közvet­len, kedves volt első pillanat­tól kedve, így nagyon megsze­rettük. Többször részt vett KISZ-taggyűléseinken is, és ta­nácsaival sok mindenben segí­tett nekünk. Egyszóval: v~lt tekintélye, és hallgattunk rá. Osztályfőnöki órán a kérdések özönét tettük fel neki, és álta­lában mindenki bizalommal fordult hozzá. Egyszer azután egy békegyűlésen vettünk részt, ahol ő is megjelent. Ami­kor a végén kifelé tódult a »jó­nép«, én szembetalálkoztam egy pappal, aki valamikor ott­hon, amikor még hittanra jár­tam, tanított. Rendes ember volt, régi ismerősként termé­szetesen jó estét kívántunk egy­másnak. Ahogy sodródtunk ki­felé a tömegben, véletlenül észrevettem, hogy M. néni, az osztályfőnökünk is köszön ne­ki. Tisztán láttam a szája moz­gásából, hogy »dicsértessék«-et mondott. Egy kicsit megüted- tem ezen, szóltam is róla a lányoknak, de lehurrogtak, hogy »rosszul láttad, és külön­ben is mit törődsz vele, ki hogy köszön«. No, jól van, az esetet elfelejtettük, de azután történt valami, ami már sokunkat megdöbbentett az osztályban. U űsvét vasárnap történt. Délelőtt sétáltam í lányokkal. Messze elmentünk, és a külváros melletti kis er­dőben virágot szedtünk. Visz- szafelé a lányok csaltak, men­jünk be a külvárosi templom­ba. Velük tartottam. Nem akartam megbontani a társa­ságot. .. Csoda tudja, hogy vagyok ezzel a dologgal. Néha elmen­tem anyu kedvéért, de már régóta nem szívből és nem tel­jes meggyőződésből. KXSZ-iag vagyok, és úgy érzem, a kettő valahogy nem megy együtt. Meg hát őszintén szólva nem is nagyon hiányzott, különö­sen, amióta itt lakunk a város­ban. Az orgonamuzsikát szere­tem, de soha semmi különö­sebb vallásos áhítatot nem kel­tett bennem Ott sem, a temp­lomban. Amikor beléptünk, már ja­vában folyt az ünnepi mise. Felmentünk a kórusra. Ahogy nézelődtem, hát kit Irtok, amint éppen letérdel? M. né­nit, az osztályfőnökünket Nem vett észre bennünket, elmerül- , ten imádkozott. A többiek is z n-eglátták. összenézlünk. *No, > nekem ebből ennyi elég!« — á súgtam oda a lányoknak, és. el- ■ indultam kifelé. Kijöttünk hárman, csak Erzsi maradt ott, de ő szentfazék, nem is eről­tettük. »No, ehhez mit szóltok?« — kérdeztem. Nem szóltak, és én sem tud­tam szólni. Valami furcsa ér­zés kerített hatalmába, ami a szégyenérzethez hasonlított, és mintha megbántuk volna mindazt, amit az osztályfőnöki órákon és négyszemközt bizal­masan elmondtunk neki. Pedig ha visszagondolok, lát­szólag milyen meggyőződéssel beszélt a biológiai órákon Dar­winról, amikor év elején az ember származását tanultuk! S hogy »mennyire naív dolog az ember teremtéséről szóló mondák!« Azóta is többször hallottuk tőle, hogy »nem aka­rom megsérteni senkinek a vallásos érzéseit, de...«, és itt egy bizonyítás következett: »az idealista világnézet ma már tarthatatlan a művelt ember számára« stb. A mikor szünet után is- mét megkezdődött ‘ a tanítás, órák előtt megtárgyal­tuk az esetet. A tanárok közül egy-két idősebb kivételével senki sem jár templomba. És most pont ő...? Akadták, akik megpróbálják védeni, de hát ha­mar belátták, mivel is tud iák menteni? Mondjuk, ha nem úgy besztlt volna, ha nem gon­doltuk volna róla, hogy hiszi is amit tanít... Azóta megfa­gyott közöttünk a légkör. Még akik rendszeresen járnak templomba, azoknak sincs hoz- J zá bizalmuk. Hát így történt... á Wallinger Endrei ÉRDEKESSÉGEK /urcsusAqok PEDIKŰRÖSÖK LÄZADASA A TÉRKÉP ŐSEI Az amerikai pedikűrösök jövedelme az utóbbi időben érezhetően megcsappant. Ezért megbízást adtak néhány zeneszerzőnek és zenekarnak, hogy találjanak ki olyan új táncot, amit mezítláb kell táncolni. Az új tánc neve Ki- wi-Kim, s a pedikűrösök ren­geteg pénzt áldoznak népsze­rűsítésére, ezáltal remélik üz­letük fellendülését CHEVALIER A PIRULÁS­RÓL Maurice Chevalier nemré­giben a következőképpen nyi­latkozott a mai fiatal lányok­ról: »Valaha régen a fiatal lányok elpirultak, ha szégyen­keztek. Manapság viszont szé­gyellik, ha elpirulnak.« TÚLBUZGÓ TŰZOLTÓ Henry Gartland New York-i tűzoltó a napokban szemlét tar­tott az egyik bárban, és közölte a tulajdonossal, hogy a helyiség új függönyeinek anyaga rendkí­vül gyúlékony, ezért el kell tá­volítani. A tulajdonos tiltakozott a tűzoltó megállapítása ellen, s az erre gyulát gyújtott, és a mű­anyag-függöny közvetlen közelé­be tartotta. A kísérlet túlzottan nagy sikerrel járt: néhány pil­lanat alatt lángban állt a füg­göny, és a bár egész berendezé­se a tűz martaléka lett. A vá­rosnak ötvenezer dollár kártérí­tést kell fizetnie a tulajdonos­nak, de a kötelességtudó tűzoltót felettesei teljes mértékben iga­zolták leszögezve, hogy az elő­írásoknak megfelelően cseleke­dett. A világ legrégibb földrajzi térképe olyan agyagtáblácska, amely feltünteti az adófize­tésre kötelezett területeket. A tudósok számításai szerint ez a térkép i. e. 2200-ból szár­mazik. A térképet a törökor­szági Isztanbul múzeumában őrzik. A világ legrégibb, pa­pirosra rajzolt földrajzi tér­képe egy egyiptomi aranybá­nya tervrajzát tünteti fel. A térkép i. e. 1320-ban készült. MANOLISZ GLEZOSZ AJÁNDÉKA KOLBASZEVÖ-VERSENY FRANCIAORSZÁGBAN A párizsi Eiffel-torony első emeletén levő étteremben nemrég megrendezték a »Kol­bászkedvelők klubjának« évi bajnokságát. A bajnokság fel­tétele a következő volt: ki tud minél gyorsabban elfo­gyasztani 4 kiló kolbászt? A »kemény küzdelemben« egy Pierre Vigeau nevezetű férfi lett a győztes. Mindössze tíz perc alatt sikerült elfogyasz­tania az előírt mennyiséget. A 706-os számú moszkvai is­kola tanulói ajándékot kaptak Manolisz Glezosztól, Görögor­szág hősétől, aki harmadik éve börtönben sínylődik. Az aján­dék egy sakk-készlet, amelyet Manolisz Glezosz és fogolytársai készítettek. A moszkvai tanulók levelükben forró köszönetét mondtak Manolisz Glezosznak, és megfogadták, hogy tudásukat és tehetségüket mindig a nép és a béke javára gyümölcsöztetik. Perfekt gyors- és gépírónőt felvesz a Kaposvári Cukorgyár Jelentkezés a titkárságon (9650) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1& Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) MINDENÜTT KAPHATÓ Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknől. Előfizetési díj egy hónapra 11 F%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents