Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

Péntek, 1961. május 5.

s

SOMOGYI NÉPLAP

Hogyan halad

az elavult normák kiigazítása?

MINT ISMERETES, pártunk központi bizottsága a múlt évben határozatot hozott arról, hogy az elavult normákat ki kell igazítani. Minden becsületes munkás egyetértett ezzel, hiszen nyilvánvaló, hogy az életszínvonal csak úgy emelkedhet, ha műszaki fejlesztéssel, gépesítéssel, jobb munka- szervezéssel növekszik a termelés. Azokban az üzemekben — mint például a Textilművekben, a Ruhaüzemben —, ahol a korábbi években érzékeny műszaki normát alakítottak ki, s azt a legcsekélyebb gépesítés után, a megváltozott feltételeknek megfelelően

mindjárt kiigazították, most nem is akadt sok dolog vele.

Sokkal több a tennivaló azonban a tanácsi vállalatoknál, ahol sokáig nem nyúltak hozzá a normákhoz, noha időközben emelkedett a műszaki színvonal, megváltoztak a munkafeltételek. A párt határozata nyomán ezekben az üzemekben is hozzákezdtek az elavult (normák kiigazításához. Kezdetben döcögött ez a munka. Annak ellenére, hogy a megyei tanács és az SZMT többször is ismertette a normakiigazítás módját, sok üzemvezető nem értette meg, miről van szó, s gyakran hibát vétettek. A legtöbb hiba abból fakadt, hogy nemcsak ott nyúltak a (normákhoz, ahol elavultak, hanem általánosan igyekeztek rendezni azokat. A Bánya- és Építőanyagipari ES-nél például az alapbérekhez mechanikusan mindenütt megszorították ^normákat, a Patyolatnál pedig szolgaian lemásolták egy budapesti Patyolat normáit. Több helyütt szabálytalanul nyúltak emiatt a bérekhez is. Az ilyen normakiigazításban nincs sok köszönet, s ellenkezik a párt politikájával.

A normák kiigazítását alapos munkanap fényképezésnek, műszaki felmérésnek kell megelőznie. Ahol — mint a Kaposvári Faipari Vállalatnál és a Húsipari Vállalatnál — eszerint jártak el, ott nem is csúszott be hiba, és nem kényszerültek arra — mint a Finom- mechanikai Vállalatnál, a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnél —, hogy a már egyszer rendezett normát ismét kiigazítsák.

A NORMA KIIGAZÍTÁSA

közös feladat. Az intézkedési

tervet tehát nem az igazgató asztalfiókjában kell tartani, hanem a műszaki és brigádvezetők, a főmérnökök és a művezetők asztalán, hogy állandóan szem előtt legyen. Az igazgató a műszakiakkal együtt állapítsa meg, hol fejlődött a műszaki színvonal, hol avult el a norma. A normás mérje fel a helyzetet, fényképezze le a munkanapot. Ha ezt jól csinálja, sok mindenre fény derülhet. A Finommechanikai Vállalat esztergályos részlegénél például már a munkanap-fényképezés megmutatta, hogy termelés közben sokat beszélgetnek, hogy nem kezdik meg idejében a munkát, hogy gyakran hagyják el gépüket a dolgozók. így csupán ebben az üzemrészben 46 percet estek ki a termelésből a munkások. Ilyen esetben meg kell vizsgálni, mi az oka mindennek. Hanyagságról van- e szó vagy arról, hogy nincs jól megszervezve a munka'.

A normák kiigazítását nem lehet kiadni albérletbe egyetlen szervnek sem. párt- és a szakszervezetnek is részt kell vennie e fontos munkában. Ezt azonban nem sikerült eddig mindenütt megvalósítani. Gyakran megesett, hogy a párt- és a szakszervezetet kész helyzet elé állították ahelyett, hogy a gyár kommunistáinak, szakszervezeti bizalmijainak, a munkásoknak a véleményét kikérték volna. Pedig erre a véleményre bátran lehet és kell is építeni. A TRANSZVILL egyik szocialista brigádjának tagjai említették, hogy nem tudják, miért nem kérdezik meg a normák kiigazításával kapcsolatban őket is. Hiszen egyetértenek az elavult normák rendezésével, és ehhez segítséget is adnának, ha erre kémék őket.

NEM A MUNKASOKNAK

kell az igazgató vagy a párttitkár ajtaján kopogni, hanem az üzem politikai és gazdasági vezetőinek kell a munkásokhoz fordulniuk a normarendezéssel kapcsolatban. Téves az a szemlélet, amit a Nagyatádi Konzervgyár igazgatója így fogalmazott meg: »Furcsállom, hogy az egyik szocialista címet elnyert brigádunk vezetője nem jött be az irodába felajánlani segítségét a normakiigazításhoz. Éppen ezért kételkedem is abban, hogy megérdemelték a szocialista címet.«

Megyénk üzemeiben a normák 70 százalékát felülvizsgálták már, és a munkások mintegy 15—20 százaléka dolgozik az új normák szerint. Bár a normakiigazítás üteme nem ad okot borúlátásra, hiba volna elhallgatni, hogy bizonyos fokú lemaradás van, emiatt több helyütt káros kapkodás tapasztalható. A Finommechanikai' Vállalatnál például egyelőre nem is tudják, mikorra fejezik be ezt a munkát, noha legkésőbb május végéig mindenütt pontot kell tenni rá. A késés fő oka, hogy az ütemtervet nem tartották meg.

A párt határozata több hónapot szabott meg az elavult normák felülvizsgálatára, kiigazítására. Ott, ahol nem hagyták az utolsó pillanatra ezt a munkát, már befejezték, vagy a befejezés előtt állnak vele. Ott viszont, ahol elmaradtak, most minden erővel arra kell törekedni, hogy mielőbb kialakítsák a műszaki normákat, s teljesítésükhöz adjanak meg minden feltételt.

AZ 0 ELAVTJ^iT NORMÁK KIIGAZÍTÁSA csak úgy válik a népgazdaság, a társadalom hasznára,, ott segíti elő a termelékenység emelését, ahol azt az adottságokat figyelembe véve, a párt határozata szerint hajtják végre.

Szegedi Nándor

Ob%a±áink, ißfdk

Kellemetlen szerenád

Ügy tudjuk, csendrendelet is van a világon.' Nagyatádon azonban hírét se halljuk s ennek a gyakorta megismétlődő éjszakai lármától. Különösen a Szabó Dezső utca környéke van kitéve a kellemetlen szere- nácioiknak. A környéken lakók egész héten át rettegve várják a szombat és vasárnap éjszakát. Kurjongatás, nótaszó, hangos veszekedések zavarják meg nyugalmukat.

Mivel a környéken kisgyermekes családok is laknak, sürgősen tegyenek valamit az illetékesek a csendháborítók megfékezésére. Jó lenne, ha a közelben levő »Topogó«-nak nevezett egészségtelen ivóban is megtartanák a zárórát. Igen sok feleség és anya legnagyobb örömére szolgálna, ha végleg bezárnák, s helyette más üzletet, esetleg tejboltot nyitnának.

Horváth Tamás

Nagyatád, Szabó Dezső u. 72.

Levették a „Virág" italbolt cégérét

és a redőnyt is lehúzták április 27-én — írja örömmel Korrvo- roczky Pál Virág utcai olvasónk. Március 23-án közöltük levelét az utcában levő áldatlan állapotokról. Azóta végre bezárták a hírhedt italboltot. »Az utca rendjének helyreállításában még a kis úttörők is

segédkeztek hivatkozva az áprilisi tisztasági hónapra« —

mondja a levél. És gyorsan rendeződött a sok kellemetlenséget látott Virág utca ügye. Büsizkók lehetnék a lakók, hisz maguk tették meg az első lépéseket utcájuk rendbehozására:,.

Szükségünk van postásra,

még ha a Toponártól két kilométerre levő Zaranypusztán lakunk is. De sajnos nincs

ZÁRÓVIZSGA

Néhol még akadoznak a szavaik, hiszen nem beszédhez, hanem inkább kétkezi munkához szokott emberek szólnak most, és adnak számot tudásukról. S beszélnek a társadalom fejlődéséről, az iparról, a bérezésből, a szocialista országok testvéri együttműködéséről, mindarról a sok érdekes gazdaság- politikai ismeretről, melyet a pártoktatáson sajátították el.

S ilyenkor joggal elgondolkozik az ember, hiszen nem fiatalok hallgatták az előadásokat, hanem idősebb korosztálybeliek, akiknek talán job-_ ban esne a pihenés esténként, mint tankönyv fölé hajolva sokszor éjfélig is birkózni a korántsem könnyű tananyaggal. De a Tejipari Vállalat dolgozói, kommunisták és párton- kívüliek állták a harcot, s íme az eredmény megszületett: 20-an vizsgáznak most, okosan érvelnek, bizonyítják a mi igazságunkat.

A kérdések gyorsan követik egymást. Valaki az automatizálásról beszél, szól a Szovjet unió gyárairól, üzemeiről, ahol az ember már csak ellenőriz, aztán megemlíti, hogy itt, a vállalatnál is látható az automatizálás eredménye: az új vajadagoló több ember munkáját végzi el gyorsan és pontosan. »Milyen áruféleség termelésében szárnyalta túl a Szovjetunió az Egyesült Államokat?« Pillanatnyi szünet, sokan mosolyognak aztán Takács Imre kivágja: »A vajtermelésben, ez szakmán belüli, ezt illik tudni.« Az utolsó vizsgázó % következik: Cyenesei József. Hogyan? Hiszen nem a Tejipari Vállalatnál dolgbzik, hanem a húsüzemben. Mégis ide járt oktatásra, mert már itt kezdte el annak idején a tanulást.

Szondi István propagandista becsukja a naplót, vége a tanfolyamnak. A legjobbak jutalmat kapnak.

És sör kerül az asztalra, a húsz hallgató ünnepli a sikeres vizsgát. P. Gy.

postás. Az iskolás gyermekek szokták kihordani a küldeményeket hazafeléf jövet. De mi lesz majd a nyáron? Szünidőben alig-alig jön ki valaki a pusztára. Néhányan újságot is járatunk, de nyárra lemondjuk, mert csak napok múlva jutnak a kezünkbe, ha ugyan útközben el nem kallódnak. Megesett, hogy fontos távirat csak másfél nap múlva érkezett meg, akkor is véletlenül. Szeretnénk tudni, hogy a posta vagy az állami gazdaság köteles-e levélhordót biztosítani a község és pusztánk között.

Víg István,

Kovács József

Zárán yp úszta.

Akinek nem kenyere a tolakodás,

az nem jut szombati napon kenyérhez a ladi 6-os számú fmsz-boltban.

Miért nincs elegendő kenyér szombatonként? Valószínűleg attól fél a boltvezető, hogy esetleg megmarad néhány kiló kenyere hétfőre, s azért inkább kevesebbet rendel. Mi meg — egyszerű vásárlók — futhatunk a másik boltba, s ha ott még maradt kenyér* esetleg kapuink, de ez nagyon bizonytalan. Nem tudjuk, vajon a bolt vezetője-e a hibás vagy esetleg más. De bárki is az, jó lenne, ha ezentúl elegendő kenyeret hoznának az üzletbe. Nem annyit, amennyi a boltvezetőnek, hanem ameny- nyi a vásárlóknak elegendő.

Ihász József

Lad, Táncsics M. u. 11.

A pedagógusokról

emlékezett meg levelében Ka« rácsonyi Istvánná Kaposvár, Arany utca 51. szám alatti lakos. Azokról a pedagógusokról, akik azonkívül, hogy az iskola falai között vesződnek a gyermekekkel, szívesen foglalkoztak velük a május 1-i felvonulás előtt is, hogy az ünnepi menetben szépen, fegyelmezetten szerepeljenek. »Olyan szépek, rendesek voltak a mi kis diákjaink, hogy úgy gondolom, nem is olyan rosszak, mint mondják sokán. Csak egy kicsit többet kellene nekünk, szülőknek is foglalkozni gyér« mekeinhkel. És akkor nem hajlanánk útón-útfélen: ez a mai fiatalság...«

Levélírónk mint édesanya arra kéri a tanárokat, hogy ezután is ilyen megértő szigorúsággal foglalkozzanak a gyermekekkel.

13 ezer söröspalack naponta

A Nagykanizsai Sörgyár kaposvári kirendeltsége látja el sörrel a várost, a kaposvári járást, a marcali, a nagyatádi és a barcsi járás egy részét. A kirendeltség telepéről havonta 5200—5300 hektoliter sört szállítanak el, ennek mintegy 40 százalékát palackozva hozzák forgalomba. A palackozógépen naponta 13 ezer darab 0.45 literes üveget töltenek meg.

HORVÁTH JÓZSEF:

(59)

Sohasem tudta megérteni, miért nem fér a bőrébe a gazdag ember, miért harácsol még többet, s miért elégedetlen a milliomos, akinek éppúgy egy gyomrot kell megtöltenie és egy testet ruháznia, mint egy tanyasi béresnek? Hát, ezért...

Felpéczy most már letette a kártyát, nem tudta abbahagyni a magyarázatát:

— Látja, uram, ezt törte össze ez az új rendszer. Magának hatalmas vagyona van, de ez mégsem tőke, nem engedik, hogy tőkévé legyen, s ahelyett, hogy folyton kettőzné ■ önmagát, csak morzsákkal fizet valamit. Ahhoz, hogy annak rendje-módja szerint megélhessen, a tőkét kell fogyasztania. Holott a szaporulatmorzsából is különbül élhetne, ha, ismétlem, ha nem tépte volna ki szárnyainkat a szocializmus.

Szerencsést könnyű szédülés kerülgette. Akkor hát ez a r< ndszer... ellene dolgosuk ? Milyen borzasztó, kínzó ez. a kettős élet. A nap egyik felében építeni a szocializmust, a másik felében keseregni, hogy a szocializmus nyakát szegi feltörekvésének. Hogyan is ‘cipelhetné ezt a kettős terhet ugyanaz az ember?

Felpéczy lehalkította a hangját:

— De őrizzük a reményt,

Szerencsés úr, hogy nem tart

már sokáig. A szabad világ nem hagy el bennünket. Addig is gondolkozzék mindenki, mivel gyorsíthatná meg a változás eljövetelét.

Szerencsés megdöbbent. Felpéczy minden szót megnyomva jegyezte meg:

— ön, Szerencsés úr, tehet egyet s mást. Nem valami könnyelmű szamárságra gondoltam. Higgye el, arra nem érdemes energiát pocsékolni, hogy ezer forintos károk fékezzék le a rendszer előreme- neteTét. Ez ostoba kockázat, méltatlan kisszerűség. Figyelje meg, a rezsim örökké szimatol- szabotőrök, kártevők után, és kiket csip nyakon? Apró tolvajokat, akik nemcsak a szocializmust, de bármiféle rendszert meglopnának. Kártevőket keres, és lusta, kényelmes, könnyelmű frátereket talál, akik éppoly csapnivalóan, éppoly dilettáns módon dolgoznának akkor is, ha egy másik rendszert szolgálnának ki. Mert az igazi harc nem féltéglákért folyik, tisztelt uram, hanem azért, hogy senki se tekintse állandónak és fenntarthatónak a szocializmust, hanem tekintse azt hamarosan elmúló történelmi incidensnek. A tömeges hitetlenség az a sír, amelybe ez a rendszer beleomolhat, s nekünk ezt a síri

kell mind mélyebbre ásnunk! Hiába erős egy rendszer, ha nem hiszik el, hogy jó és erős, akikor egyszer csak recsegni, ropogni kezd minden eresztékében. Ezt segíti minden eszközzel a szabad világ, ezt plán- tálgatják a fejekbe a nyugati rádiók, és ezt kell nekünk is szolgálnunk politikai eszközeinkkel, uram. Ezért mindenki sokat tehet közülünk, akinek kapcsolatai vannak emberekkel.

Szerencsés lehunyt szemmel hallgatta ezt a neki szánt hitvallást.

• • •

... Az idomszerüzem bővítése ügyében megszületett a döntés. Az építési osztály javaslatát elvetették, csak egy toldalék épületet ragasztanak az üzemhez. Szerencsés' rosszkedvűen állt fel az értekezleten az asztal mellől. Benkő a kíséretébe szegődött:

— Ne mérgelődj, öregem. Magad is be fogod látni, hogy így jobb. Tévedtél, hát aztán? Azért vagyunk ennyien, hogy ha egy ember tévedne, együtt segítsünk kiigazítani. Vagy azt hiszed, hogy csorbult a tekintélyed? Ugyan! Hanem régen szeretnék valamit ajánlani neked. Természetesen tőled függ, én csak megteszem a javaslatomat. A feleségem is régóta unszol már, hogy menjünk el egyszer hozzátok, meg? hát én is szeretném egyszer} úgy igazán kibeszélgetni magamat veled, de zavartalanul.? És az otthonodra is kíváncsi? vagyok.

Szerencsés nyájas mosolyt} erőltetett' magára, és amilyen} szívélyesen csak tudta, invitálta Benkőt:

— Hát persze, ez nagyon jó} lesz, pajtás! Ö, Júlia is hány-? szór nógatott már, s én éza-% már, mindig elfelejtettem. Na? de most már nyélbeütjük. Tu-J fíod mit? Gyertek fel holnap,: vagy holnapután.

— Jó. Holnapután. Ügy este-} felé.

— Mondjuk hat-hét óra táj-} ban.

— Akkor hát megegyeztünk!} — szorította meg Szerencsés \ kezét Benkő.

Szerencsés, amint magárad maradt, tüstént felhívta Júliát, p

— Szivecském, Benkő és a4 felesége holnapután este fel-g jönnek hozzánk.

Júlia alig válaszolt néhány^ szót. Letette a kagylót. Sze- - rencsés alig várta, hogy hazá-* kerüljön. Júlia ezzel fogadta:^

— Tudod, hogy most a tűz- ,zel játszol? ?’

— Nem tudtam kitérni! —5 legyintett kedvetlenül Szeren-?? esés.

— Hát jó. Mindent elintéz-g

tem. Hány órára jönnek? HétJ felé? Rendben. A lány holnap/ szabadnapra megy. Majd énÁ főzök. , /

— Te? Na hiszen! — tréfál-}

kozott Szerencsés —, és ugyan/ mit? 5

(Folytatjuk) w

. aztán már csak

K l 1 zárni, és akár indulhat is as italboltba.