Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
WTL AG PFOr.FT.AR.TAl. Uí ___-• ^ -------- ,'tP' ’ Kapk^ ■ «AZ MSZMP' Ml •GYEI 1 BIZOTTSÁGA ÉS t \ MEGYEI TANÁCS LAPJA: XVIII. évfolyam, 124. szám. ÄRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1961. május 28. Lbsihzí Pál fildsivilésBgyi miniszter sajtótájékoztatója a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről Losonczi Pál földművelésügyi miniszter a kormány tájékoztatási hivatalában rendezett sajtóértekezleten a ter<|elő- szövetkezeti mozgalom helyzetéről, a jövedelemelosztásról, a mezőgazdasági beruházásokról, a sertéstenyésztésről, a húsellátásról és más időszerű kérdésekről tájékoztatta az újságírókat. — Hosszú éveken át folyt a vita arról — mondotta elöljáróban —, meg lehet-e oldani egy időben a kettős feladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a termelés színvonalának fenntartását, sőt növelését. Immár az élet válaszolt igennel erre a kérdésre. Termelőszövetkezeteink jelenleg 9,1 millió kát. holdon giazdálkodnak, ebből körülbelül 400 000 kát. hold az alacsonyabb típusú szövetkezet területe. Mezőgazdasági termel 5- szövetkeze tőinkben jelenleg 1 002 000 család van, taglétszámuk 1 131 000. A termelőszövetkezetek eredményes gazdálkodását, fejlődését mutatja a közös vagyon növekedése. Ennek összértéke a tavalyelőtti 6774 millió forintról 12 059 millió forintra növekedett. A tavalyelőtti 3500 millióról 6631 millió forintra emelkedett a forgóeszköz-állomány, tehát a félretett takarmány, vetőmag stb. értéke. Ez azt mutatja, hogy a szövetkezeti parasztok egyre tervszerűbben alapozzák meg gazdálkodásukat, jövőjüket. A múlt évben 5064 millió forint értékű beruházást valósítottak meg. A meghatározott 10 százalékkal szemben a jövedelem 18 százalékát fordították a fel nem osztható szövetkezeti alap növelésére. Ez is a szövetkezetek erősödését mutatja. A növénytermelés szerkezete belterjes irányban fejlődött. Az előző évi 21,7 százalékról 25,2 százalékra emelkedett például a kukorica vetésterülete. Az idén ez az arány valamivel tovább javul, s ez azért is örvendetes, mert félő volt, hogy a tavalyi betakarítási nehézségek visszariasztják a szövetkezetek egy részét a kukoricavetésterület növelésétől. Tavaly az időjárás kedvezőtlen volt, a kenyérgabona-termés mégis magasabb volt a tervezettnél. A burgonya és a cukorrépa átlagtermése is növekedett. Ez azonban még csak a kezdeti lépés, hiszen az állami gazdaságok, amelyek már előbb kialakították nagyüzemi tábláikat, búzából az országos átlagnál csaknem 50 százalékkal magasabb, holdanként 14 mázsás termést értek el, kukoricából 20,2, cukorrépából pedig 176,5 mázsa volt az állami gazdaságok holdankénti termése. — Termelőszövetkezeteinknek mintegy 20 százaléka ma még az átlagosnál gyengébben gazdálkodik. Ezek a szövetkezetek holdanként átlagosan mintegy ezer forinttal kevesebbet termelnek az országos átlagnál. Most aura összpontosítjuk erőinket, hogy ezek a szövetkezetek mielőbb legalább a közepesek szintjére emelkedjenek, mert a gazdálkodásuk megjavításéval nyert termelési többlet értéke elérheti a másfél milliárd forintot. Csaknem, ezer szakembert küldtünk most gyengébben gazdálkodó szövetkezetekbe, a megyék és a járások is egyik fő feladatuknak tekintik támogatásukat Sok helyen már mutatkozik is az eredmény. A „lebontott“ terveket össze kell egyeztetni a termelőszövetkezetek elképzeléseivel — Az idei tervek készítésekor több termelőszövetkezet panaszkodott az irányszámok sablonos »lebontása« miatt. Milyen elgondolások vannak a hiba megszüntetésére? — hangzott a kérdés. — Tudják, hogy a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke voltam évekig — hangzott a miniszter válasza. — Megtörtént, hogy valósággal ajtóstul rontottak be hozzám, és kötelezően elő 'akarták írni, hogy ezt vagy azt vessünk. Emiatt végig se hallgattam őket, mór azt mondtam, hogy: nem. De ha először érdeklődtek volna, »mondjátok, miből mennyit akartok termelni, és mennyit akartok adni a népgazdaságnak?«, kiderült volna, hogy jóval többet, mint Menynyit ők akartak megszabni. Tudom, hogy. máshol is alkal- mázták ezt a helytelen mód-'ra és egyebekre. A mnnkadíjazásban és a jövedelemelosztásban nincs helye semmiféle sablonnak szert. Pedig az a helyes, hogy minden termelőszövetkezet először maga alakítsa ki a saját tervét. A Földművelésügyi Minisztérium természetesen megkapja a népgazdaság tervének a mező- gazdaságra jutó részét, s ezt megyékre, illetve járásokra »lebontjuk«. Ezeket a terveket hell összeegyeztetni a szövetkezetek elképzeléseivel. A tanács dolgozói üljenek le a közös gazdaságok vezetőivel, beszéljék meg alaposan, mit vár tőlük a népgazdaság, milyenek a helyi termesztési és üzemi adottságok; ilyen beható tárgyalás alapján, egyetértésben alakuljon ki a végleges terv. Nem árt, ha ilyenkor abban is megállapodnak, hogy a járás milyen anyagi és más természetű segítséget tud adni a szövetkezeteknek. Gondolok műtrágyáról, gépekre, vetőmag— Milyen munkadíjazási, jövedelemelosztási módszereket javasol a minisztérium a szövetkezeteknek? — szólt a következő kérdés. — Mindazokat a módszereket helyeseljük, amelyek a szövetkezeti gazdákat fokozottabb, jobb munkára ösztönzik, tehát elősegítik a termelés és az árutermelés növekedését, biztosítják, hogy a jövedelem elosztása a végzett munka mennyisége és minősége arányában történjék. A múlt évi tapasztalatokra épülő javaslatainkat füzetbe ki is adtuk: ezek közül Mai számunk tartalmából: Mikor te születtél... (3. o.) Gyermekeink ért (4. o.) Szemelvények az ünnepi könyvhét könyveiből (5—6 o.) REJTVÉNY—HUMOR (7. o.) KMTE—Bajai Bácska 3:1 (1:0) (8. o.) minden szövetkezet kiválaszthatja az adottságainak legmegfelelőbbet; Több helyen bevezették az idén a pénzbeli részesedést. Most gyűjtjük a tapasztalatokat, hogy ez a módszer — amit néhány helyen sikeresen alkalmaznak — elterjeszthető-e szélesebb körben. Ahol már kialakultak a jövedelemelosztás fejlettebb módszerei, semmiképpen sem lenne helyes, ha visszafelé lépnének. Van, ahol családoknak osztják ki művelésre a területet, a premizálással ösztönöznek több termelésre. Van olyan szövetkezet is, ahol kialakult az ön- elszámolás az egyes termelő- egységeknél. Nincs helye semmiféle sablonnak: rugalmasan, a helyi adottságoknak -megfelelő formákat honosítsanak meg mindenütt. A kialakuló helyes munkaszervezés és premizálás, a reálisabb tervezés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a növényápolás az idén eddig szervezettebben folyt és minősége is jobb, mint tavaly. Bízunk abban, hogy ennek eredménye terméstöbbletben fog majd jelentkezni. A primőr-zöldségek és gyümölcsök szedésénél előnyösen érezteti hatását az az intézkedés, hogy a szövetkezetek hitelt kaphatnak a banktól a szedés munkadíjának azonnali kifizetéséhez. A szövetkezeteknek is, a népgazdaságnak is érdeke, hogy minden terményt idejében, minél kisebb veszteséggel takarítsunk be. Visszatérve a sablon elkerülésére: szakítani kell minden megrögzött szokással, amely nem vált be, és nem hoz megfelelő eredményt. Bátran, az élet igényei szerint kell irányítani is* dolgozni is. A legfontosabb, hogy mindenütt bátran támaszkodjanak a termelőszövetkezeti tagok helyes kezdeményezéseire, jó tapasztalataira. Sokszor megtörténik, hogy a munka szervezésében, a költségek számításában és a munka díjazásában másképp csinálják a dolgot, mint ahogy egyesek az íróasztal mellett elképzelik. A megyei, járási vegy egyéb szervek, a kérdés tanulmányozásával foglalkozó bizottságok ne kardoskodjanak vég nélkül saját elképzeléseik mellett, ha a vitatott kérdésekben a szövetkezeti parasztok már jó megoldást találtak. Az irányító szervek munkája ma már más jellegű, mint abban az időben, amikor a szántóterületeken kisüzemek gazdálkodtak. , A minisztériumnak az új helyzetben főként azzal kell foglalkoznia, hogy elterjessze a helyes termelési és üzemszervezési módszereket, elősegítse az üzemek szakosítását, a jobb fajták kutatását, közelebb hozza a mezőgazdasági kutatást a termeléshez. Emellett természetesen foglalkoznia kell operatív szervező munkával is, de nem bürokratikusán. Mondhatom, nem örültem annak, hogy a mi mi— Az én fagyim finomabb! nisztériumunkból ment ki az az előírás, amely szabályozta, hogyan kell a gyümölcsösöket bekeríteni. Ebben az utasításban előírták, hogy a drótkerítés milyen magas lehet. Pontosan meghatározták a drótháló lyukbőségét, sőt még azt is, hogy a tartóoszlopot milyen mélyen süllyesszék a földbe, milyen szögben hajlítsák meg a drótot tantó vasat, és a drótháló fölött hány centire húzzák ki a tüskésdrótot. A bürokratikus intézkedés iskolapéldája az ilyen. Sérti az emberek önérzetét, amellett elveszi az alsóbb szervek önállóságát, arra szoktatja őket, hogy minden esetben felülről várjanak intézkedést: »Ha odafönt ilyen okos emberek vannak, mondják meg ugyanígy minden más kérdésben is, hogy mit csináljunk ...« Az ilyen módszerekről le kell szokni. Nagyobb rugalmasságra Tan szükség az építési beruházásoknál — Milyen eredmények mutatkoznak a mezőgazda- sági építkezések terén, hogyan kívánják ezeket meggyorsítani? A miniszter válaszában rámutatott arra, hogy az építési beruházásoknál is nagyobb rugalmasságra, több kezdeményezésre van szükség. Termelőszövetkezeteinkben már a múlt évben áttértek az egyszerű szerfás istállóépítkezésre. Az idén már 7600 szerfás növen- dékmarha-istálló, sertéshizlaló, fiaztaitó stb. épül, 3600-zóil több, mint tavaly. A típustervek vagy nem típustervek kérdésében ‘még mindig folynak a viták az építési szakemberek között. Nem kell a drágábÚ megoldást szorgalmazni, ha a szövetkezet saját elképzelései szerint olcsóbban tud építeni. Ezért olyasféle megoldást keresünk, hogy előbb a termelő- szövetkezetek dolgozzák ki saját elképzeléseiket, s azokat támasszuk aztán alá — a lehetőségeinkhez képest — anyagi alappal. Nem kis feladat a raktározás megoldása sem. A szövetkezeti községekben, ahol már nem volt szükséges. külön terményforgalmi raktár fenntartása, több helyen már átadták ezeket a termelőszövetkezeteknek. Tavalyelőtt csaknem 9000, tavaly pedig mintegy 8000 vagon befogadó képességű raktárt vettek át a szövetkezetek. Az átadás az idén is folytatódik, de még ez sem szünteti meg a raktározási gondokat. A közös gazdaságoknak ezért ki kell használniuk minden helyi lehetőséget, szükség esetén még a tagok házának padlásterét is. A mezőgazdaság gépesítéséről A mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos kérdésekre válaszolva a miniszter elmondotta, hogy az idei aratáshoz 4970 kombájn, 1310 rendre arató és 4940 kévekötő aratógép áll rendelkezésre. A termelőszövetkezetekben 3200 arató-cséplőgép, 930 rendre arató és 3880 kévekötő aratógép segíti a munkát. Ez azt jelenti, hogy a közös gazdaságok kalászos vetésterületük 57 százalékáról tudják már géppel betakarítani a termést. Tavaly ez az arány 45 százalék volt. Az állami gazdaságok ebben az évben vetésterületük 98 százalékát géppel aratják. Előrehaladt a termelőszövetkezetek saját gépesítése is. A közös gazdaságok tavaly 4270 traktort vásároltak. Így az idén vett erőgépekkel együtt ma már csaknem 9000 traktor van birtokukban. Sok nehézséget okoz a többféle traktortípus, mert ezeket nem tudjuk zökkenőmentesen ellátni alkatrészekkel. Problémát okoz továbbá, hogy a traktorokhoz ma még nincs mindenütt elég munkagép. Arra törekszünk, hogy idővel erőinkhez képest megteremtsük az erőgépek és a munkagépek helyes arányát. Nagy gondot fordítunk traktorosok képzésére is. Azt szeretnénk, ha annyi képzett traktorosunk lenne, hogy amikor erre szükség van, egy percre se álljanak kihasználatlanul a traktorok, a legnagyobb munkaidőben válthassák egymást a gépen. A traktorosoktól azt kérjük, hogy az iskola elvégzése után ne úgy nézzék az életet, hogy felveszik a kék ruhát, és utána más munkához már hozzá se nyúlnak, csak a traktorhoz. Külföldön — nézzék akár Angliát, akár Amerikát — más munkán is dolgoznak a traktorosok. A »görgős ekéről« feltett kérdésre válaszolva a miniszter hangsúlyozta, hogy a találmány nagy jelentőségűnek látszott, de megállapították, hogy nem minden talajon és nem minden időjárás esetén alkalmazható. Szűk beruházási lehetőségeink mellett rátérhe- tünk-e olyan munkagépek gyártására és beszerzésére, amelyek mellé még tartalék ekékről is kellene gondoskodni, hogy azokkal dolgozzunk, amikor a görgős ekével nem lehet? Biztosítjuk majd a húsellátási problémák vég'cges ' megoldását Az állattenyésztés alakulásával — ezen belül a húshiány- nyal — foglalkozott több kérdés. — Egyáltalán nem helyes — válaszolta —, ha húshiányt csak vagy éppenséggel elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével hozzák ösz- szefüggésbe, ahogyan ezt jó néhányan teszik. Amikor még az egyéni gazdaságok voltak döntő túlsúlyban, és a termelőszövetkezetek a szántóterületnek még csak egynegyedén sem gazdálkodtak, akkor is előfordult — nem is egy ízben —, hogy nem lehetett elegendő húst kapni. Kijelentem, hogy éppen a mezőgazdaság szocialista átszervezése biztosítja majd a probléma végleges megoldását. A számok bizonyítanak. Nézzük azoknak a megyéknek ez év márciusi állat- számlálási adatait, amelyek először alakultak termelőszövetkezeti megyékké: Győr-So-p- ron, Fejér, Somogy, Szolnok és Veszprém megyében az állomány egy év alatt igen jelentősen fejlődött. Fejér megyében például 13,2, Győr-Sopron megyében 36,7, Veszprémben 37,1, Somogybán 23,7, Szolnok megyében 20.5, Heves megyében pedig 30,2 százalékkal növekedett a sertésállomány. Kétségtelen azonban, hogy az átszervezés időszakában a kocaállomány erősen csökkent. A múlt év márciusában már csak 409 000 volt a kocaállomány, azaz több mint 100 000 koca szaporulata esett ki, s ez ebben az évben érezteti hatását. Az állatszámlálások figyelmeztető adatai alapján a kormány intézkedéseket hozott, ezek végrehajtásának eredményeként a kocák száma ez év márciusára 565 000-re nőtt. Az egész sertésállomány is nagyobb, mint tavaly, de korösszetétele még nem megfelelő: sok a fiatal jószág. Ezeket ma még nem lehet — és nyilván mindenki egyetért velünk abban, hogy nem is szabad — levágni, hanem fel kell hizlalni. Sajnos nálunk még hosszú a hizlalási idő, ezt is figyelembe véve — éppen a szépen fejlődő állomány alapián — azt mondhatjuk, hogy jövő évre már több sertéshúst tud adni fogyasztásra a mező- gazdaság. Intézkedéseinknek és a termelőszövetkezetek növekvő érdeklődésének köszönhetően örvendetesen nő a baromfiállomány. A keltetőállomások nem is győzik csibével ellátni a szövetkezeteket és állami gazdaságokat. Jelentős anyagi eszközökkel mozdítjuk élő, és gyorsítjuk meg a baromfitenyésztés fejlesztését. Az állattenyésztés fejlesztését, a hústermelés fokozását azzal is előmozdítjuk, hogy gyorsított ütemben megteremt(Folytatás a 2. oldalonj
