Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-27 / 123. szám

Szombat, 1901. május 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Rendezték a munkásszállások térítési díjait »A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fel­hatalmazza a munkaügyi mi­nisztert a munkásszállások lé­tesítésével, fenntartásával és üzemeltetésével kapcsolatos kérdéseknek, valamint a szál­lásokon elhelyezett dolgozók által fizetendő térítés mértéké­nek az érintett miniszterek­kel és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával egyetértés­ben történő szabályozására,« (A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány 8/1961. számú rendélete.) Ennek alánján a munkaügyi miniszter rendeletet adott ki a munkásszállásokon való el­helyezés feltételeiről és a térí­tési díjakról. A Szakszerveze­tek Somogy megyei Tanácsa e rendelet megjelenése után felmérte a munkásszállások helyzetét. Eszerint megyénk­ben 2692 dolgozó lakik mun­kásszálláson, közülük 1642-en építőipariak. A munkásszállá­sok fenntartására 1960-ban 4 millió 781 ezer forintot fordí­tottak, ebből csupán 235 ezer forint térült meg. Különösen a Somogy megyei Építőipari Vállalat munkásszállásainak fenntartása került sokba. 1960-ban 1 millió 952 ezer fo­rintot költött rájuk a vállalat. A vállalatnál dolgozó kétezer ember közül 1129-en laknak munkásszállásón. Az új ren­delet értelmében körülbelül 707 ezer forint térítést űzet­nek majd a munkásszállások lakói. A Kaposvári Textilművek 280 személyes női szállásának és 50 személyes férfiszállásá­nak múlt évi költsége 505 ezer forintra rúgott, megtérült 213 ezer forint. Tavaly a női szál­lás lakói 50 forintot űzettek havonta, december elején 100 forintra emelték fel. A férfiak 80 forintot űzettek. A Tatarozó és Építő Válla­lat 537 ezer, a Közúti Üzemi Vállalat 404 069 forintot köl­tött munkásszállásaira tavaly. Ebből az idén 80 640, illetve 53 400 forint térül majd meg. A szakszervezetek a rende­letet ismertették a dolgozók­kal. Megyei bizottsági értekez­leteken, szakszervezeti bizott­sági üléseken beszélték meg a tennivalókat. Az sz. b.-ülése- ken foglalkoztak azzal is, hogy a szállásokat milyen osztályba sorolják be, azon belül az egyes szobák milyen kategó­riába kerüljenek. Az új ren­delet ugyanis a térítés össze­gét a szállás besorolásától függően állapították meg. I— V. kategóriába csoportosították a munkásszállásokat, s a havi térítési díj 15 forinttól 180 fo­rintig terjed. Az építőiparban a váltakozó munkahelyen fog­lalkoztatottak és munkásszál­láson elhelyezett dolgozók té­rítési díja 5—20 forinttal ke­vesebb kategóriánként (kivé­ve az V. osztályba sorolt szál­lásoknál). Emellett az »építő­iparban a változó munkahe­lyen foglalkoztatott család- fenntartó dolgozók részére a meghatározott térítési díjból 15 százalék engedményt kell adni. A fizetendő díj ebben az esetben sem lehet havi 15 fo­rintnál kevesebb« —- írja elő a rendelet Az állatok egészségének őre Mintegy 130 állatorvos mun­kálkodik megyénk állami gaz­daságaiban, községeiben és az egészségügyi ellátást szolgáló más szerveknél, intézmények­nél. Közülük 92 a hatósági ál­latorvos. Ilyen minőségben a felszabadulás előtt csak 37 ál­lategészségügyi szakembert al­kalmazott a vármegye. Ezek az összehasonlító .adatok mu­tatják: 1945 óta jelentős elő­rehaladást tettünk az állat- egészségügy személyi feltéte­leinek megteremtésében. Állatorvosaink — s ezt dön­tő többségükről tudjuk — fá­radhatatlanul és eredménye­sen teljesítik hivatásukat. Nem mond ellent ennek a megálla­pításnak az a tény, hogy ta­valy a tsz-ek közös sertésállo­mányának mintegy 28 százalé­ka elhullott? Nem, nincs el­lentmondás. Az állatorvosok megtették a magukét. A fer­tőző állatbetegségek okozta el­hullás mindössze másfél-két százalékra tehető. A többi jó­szág más, rendszerint takar­mányozási, gondozási, elhelye­zési hibák miatt pusztult el. Ebből máris kínálkozik a to­vábbi tennivaló: értessük meg mindenkivel, akit illet, hogy az állatok egészségének védel­me nem csupán az állatorvos dolgai az állatorvos szakmai Nagyobb körültekintéssel! Nincs annál keserűbb és fájóbb dolog, mint amikor va­lakit igazságtalanul megbántanak. Ez történt egy nyolcadi­kos barcsi fiúval, Gregor Istvánnal. Jelentkezett a KISZ-be, s mondvacsinált problémák miatt elutasították felvételét mondván, hogy valamikor régen minisztrálni járt, s temp­lomban is látható néha. S mert két napot tévedett a KISZ megalakulása napjának megítélésében, javasolták neki, hogy olvasgassa csak szorgalmasan a dokumentumokat, aztán majd meglátják. Gregor István elkeseredett. — Velem nem beszélt a taggyűlés előtt senki, nem vet­ték észre, hogy több éve nem járok minisztrálni, csak lehur­rogtak — panaszkodott őszintén elmondotta, hogy mit érzett elutasításakor; egy 14 éves fiú komolyságával véleményt mondott a KISZ-ről, az egyházról, az emberekről. Ha e beszélgetést hallották volna az alapszervezet fiataljai, minden bizonnyal Gregor István felvétele mellett szavaznak. Az eset tanulságos. Különösen azért, mert most folyik a nyolcadikos fiatalok KISZ-be való felvétele szerte a me­gyében. Az első tanulság az, hogy az alapszervezetek vezetősége nagyobb felelősségtudattal foglalkozzék a jelentkezőkkel. Barcson ezt nem tették meg. A szervezeti szabályzattal el­lentétben nem beszélték meg vezetőségi ülésen a tagfelvé­telt, nem ült le az alapszervezet titkára vagy más vezető­ségi tag a jelentkezőkkel baráti eszmecserére. A második tanulság: nem szabad a taggyűléseken olyan sablonos kér­déseket feltenni, hogy »-Miért akarsz KISZ-tag lenni?«, mert egyrészt ezekre a kérdésekre nehéz hangzatos frázisok nélkül válaszolni, másrészt viszont, ha frázist kap válaszul, a tag­ság az esetek túlnyomó többségében elfogadja feleletként. Itt hibázták el a barcsi fiatalok Gregor István elutasí­tását. A fiú bízik benne, hogy végül mégiscsak sikerül az Ifjú­sági Szövetség tagjává lennie. Nem szabad eltaszítani a fe­lénk nyújtott kezét jlcül, hogy orvoshoz ment vol­na; ha viszont nem evett ren Földes Mihály: A »Tiszta iskola, tiszta tanterem» mozgalomban nagy buzgalommal takarítják a tantermeket a Nemesvidi Ál­talános Iskola III. osztályos tanulói. A takarításban na­ponként váltják egymást a gyerekek. tanácsainak — ha úgy tetszik, utasításainak — szerezzünk érvényt minden termelőszö­vetkezetben; adjunk intézke­dési jogkört neki; ne vegyük beavatkozásnak, ha az ól, az istálló meszelését, az abrak­szabvány szerinti takarmányo­zást, a sertésfiaztató lepadló- zását szorgalmazza. Kívülről persze nehezebb a szakmai tanácsokat elfogad­tatni, mint a szövetkezetben intézkedni. Ezért is javasolta a megyei pártbizottság a tsz- eknek: hívják meg főállatte­nyésztőnek vagy körzeti állat- tenyésztőnek körállátorvosu- kat. És díjazzák érdeme, mun­kája szerint. Néhány helyen — így például Böhönyén — már számba vették e javaslat megvalósításának különféle módozatait. Érdeke ez a tsz- nek is, jól jár vele az állator­vos is. Hiszen a megelőző vé­dekezés gyógyszerére, az állat­orvos külön javadalmazására költött pénz busásan megtérül, ha egészségesen megmarad a nagy vagyont érő állomány. Egyszerre, máról holnapra az összes állatorvos nem megy el állattenyésztőnek a tsz-be. Az általános gyakorlat az, hogy termelőszövetkezeti tisztség nélkül működnek a hatósági állatorvosok. A közös gazdasá­gokban végzett gondos munká­jukért anyagi juttatást kapnak a tsz-ektől. Megérdemlik azt is és az erkölcsi megbecsülést is. A kercseligetiek megszok­ták, hogy az első hívó szóra megy dr. Kertai Nándor nagy­berki állatorvos. Gyakran részt vesz vezetőségi ülésükön, köz­gyűlésükön, és ha ideje, elfog­laltsága engedi, ellátogat hozT zajuk hívatlanul is. Ott volt a zárszámadáskor rendezett ün­nepségen is; akkor nem beteg jószághoz, hanem a terített asztalhoz invitálták meg elő­zékenyen, nagy vendégszeretet­tel. Apróságnak tűnő dolog ez — és mégsem csak az, jóval több annál: az emberi megbe­csülés kétségtelen jele. Féltett kincse a parasztem­bernek a jószág. Mennyire vi­gyázott rá egyéni gazda korá­ban! Nézzünk körül akárme­lyik állattenyésztő községünk­ben, megláthatjuk, hogy szám­talan portán erősebb, tetszető­sebb építmény az istálló, mint a lakóház. Régente gyakori volt, hogy parasztember bete­gen végigküzdötte életét anél­(5) A tükörbe nézett. kocsiba. A sofőr sebesen haj- séges, még fokozták és hol in­Egy gyűrött arcú, sárga bő- tott. Bartus egy darabig figyel- rű, véres szemű idegen nézett te az útvonalat, aztán felha- vissza rá. Ki ez? Talán az egy- gyott vele, mert az egymást kori papnövendék, később Bar- gyorsan követő benyomások tus Valér főhadnagy, snájdig ös'szekavarodtak benne. Hová tiszt, aki arról álmodott, hogy mennek? Nem lényeges. Majd az ezeréves birodalom generá- kiderül, lisa lesz? Ez a züllött figura? gste volt Ez a rosszképű, italtól bűzlő, Megérkeztek, dohánytól megfeketedett fogú Átmentek egy nagy kerten, alak? Végre is: ki ez az ember Egy kisebb palotába érkeztek, ebben a papi maskarában? jócskán várniuk kellett az ^art!J.s főhadnagy? Nem igaz. ggypj teremben. Végül az East Es elfogta az a leírhatatlan center parancsnoka elé került. nen, hol onnan csattantak fel náfc? — Velem együtt jöttek. — Ismerősei? — Elfeledtem őket. — Megkömyékezték-e már: itt a kommunisták? — Nem. — Gyűlöli őket? — Gyűlölöm. — Eléggé? — A végletekig. — Mit tenne, ha ódát elfog-' a kérdések. — Ismeri a feladatát? — Ismerem. — Vállalja a kockázatot? —• Vállalom. — Ivott, mielőtt idejött? — Igen. — Sokat? Meglehetősen. — Nem fognak el. — De, ha mégis? — Használnám a »gyógysze­reimet«. — Tegyük fel: nem lenne rá alkalma. Lenne elég ereje hall­gatni? Gondolkodjék, mielőtt felel. — Nem szükséges, bizonyos — Nem mondták, hogy ne vagyok az erőmben. igyon? — De igen. — Miért nem riadalom, ami azokat szokta olyasféle képe volt ennek az kedett? meglepni, akik lemaradnak el- embemek mint M üdv Had- - Inni volt kedvem. mnittó ................... _ Az idegei miatt? e ngedelmes­Mit vár eredményes szol­gálataiért? desen a tehene, mindjárt hívta hozzá az állatorvost. Most em­beribb világ kialakításának le­hetőségei teremtődtek meg a falun: épülnek, szépülnek a házak, s SZTK-orvos őrködik !a szövetkezeti parasztok egész­ségén. A tsz-gazdákban is él az a­latszeretet. Tudják: ha rend ■.uralkodik az állattenyésztés­ben, van miből várni a jöve­delmet; ha pedig kallódik a közös jószág, oda a haszon. Az állatszámlálás adatai szerint márciusban 40 990 szarvasmar­hát, több mint 92 ezer sertést, 19 411 lovat és 42 183 juhot tar­tottak termelőszövetkezeteink.' A nagyüzemi sertéstelepeken, ^majorokban elhelyezett állat­szakadnak az élőktől, múlttá válnak és nincs jelenük többé. Jövőjük pedig éppen képtelen­ség. Felkapott egy poharat és a tükörbe dobta. — A pokolba veled — dü- __ iie h öngött. - Még élek. És majd formalitásokat. megmutatom, ki vagyok. Gye­rünk. Mire várunk? Tenni akart valamit, ölni. Robbantani. Gyújtogatni. sereg utcai agitátorainak. — Mr. Bartus? — Igen. — Vállalja a küldetést? — Vállalom. Akkor hát intézzük el a A parancsnok átvezette Bar­tust egy másik terembe. Itt gondolni? — Igen. — Mi bántotta? — Az, hogy el kellett jön­nöm Innsbruckból. — Miért bántotta ez? — Egy remek új nőt avat­tam volna. — Szokott a szülőföldjére íKét ifjúsági munkacsapatot alakítottak a somógysimonyi fiatalok vakító volt a világítás. A te­rem közepén ott állott a ha­Megiepődve tapasztalta, hogy zugságmérő gépezet és körös- egy parányit sem részeg, pedig jdjrül emberek — napvédő sokat ivott. Pontosan ilyen jó- szemüveggel. Bartusnak el kel- zan volt Kamenyec-Podolszk lett tűrnie hogy leültessék és alatt is, amikor tarkón lőtt egy rácsatolják a gép csápjait, tucatnyi lazado magyart. Még akkor sem érezte ennyire Végre hivatták. megalázottnak magát, amikor Egy jól öltözött úr jött ér- — hajdani tiszt létére — pu- te. A Piccadillyn szabták az cerja volt egy yenki őrmester­öltönyét. Csak néhány szót nek a darmstadti karantén- wáltottak, mielőtt beültek a ban. A világítást, ha ez lehet­Szoktam. — Honvágy? — Régen túlestem rajta. — Rokonai élnek odaát? — Senki. — Anyja? — Meghalt. — Apja? — 1945-ben bomba ölte meg. — Testvérei? — Nem volt egy se. — Barátai? UctUllCl b : JPC*****«!v v J — Üjabb, nehezebb felada-^állomány egészségének megve­tot. Jdése nagy körültekintést kí­— Megbántotta-e valaki ay----------------------------------------------­W est Center emberei közül? — Nem. Senki. — Pénze van? — Nincs. — Betétje? — Nincs.-— Svájcban se? — Nincs sehol. — Jól van. Feloldozták. A nagy világí­tást azonnal csökkentették. Bartus szinte belevakult. Az East Center parancsnoka meg­rázta a kezét. Ránevetett. — Barátom, gratulálok. Egy pillanatra se hozta ki príma kis masinánkat a sodrából. A maga személyi lapja aranya­kat ér. De azért hadd figyel-: meztessem: más a kiképző: munka, és más az igazi beve­tés. (Folytatjuk.) ván. Az állatorvosnak az a leg­főbb feladata, hogy a betegsé­gek megelőzésén dolgozzék. S ha felütötte a fejét valamilyen baj? Akkor a betegség tova­terjedésének megakadályozása a tennivaló. Ez nem tűr ha­lasztást, késlekedést. Mérhe­tetlen károk keletkezhetnek a közös állományban, ha pillana­tok, percek helyett órák múl­nak el az állatorvos szükséges közbelépéséig. Ezért is han­goztatják a szövetkezetekben: több állatorvosra volna szük­ség. A gölleiek már korábban je­lezték: egy állatorvos kevés a községbe és a hozzátartozó pusztákra. A siófoki járásban is szükséges & lehetséges vol­na a földvári és a szárszói kör­zet megosztása, ha Kerekihen új körzetet szerveznének. A répáspusztai Első Ötéves Terv Tsz nagy kiterjedésű gazdasá­ga négy állatorvos körzetébe tartozik. Munkájukkal — leg­inkább a magyaratádi dr. Gö- cző Sándoréval — elégedett a szövetkezet. Mégis célszerűbb­nek tartanák, ha egész állomá­nyukat egy állatorvos kezelné, aki Zimányban is elláthatná az állategészségügyi tennivalókat Ésszerű elgondolások, szüksé­ges módosítások ezek — a megoldás azonban még ma is várat magára. Pedig a répá- siak már lakást is teremtettek leendő állatorvosuknak. Miért nem gondoskodnak hát az ille­tékesek e körzetek megosztá­sának pénzügyi lehetőségeiről? Most már elérkezett az intéz­kedés legfőbb ideje, hiszen rö­videsen befejeződik a tanév, s az idén végző fiatal állatorvo­sok nyilván oda mennek, ahol megfelelő körülményeket te­remtettek szakmai munkájuk megkezdéséhez. Más megyéből gyakorlott állatorvosokat nem­igen várhatunk. A szentaiäk több mint fél évig hirdették országos lapokban, hogy állat­orvost alkalmaznának. Végre jött egy jelentkező Győr me­gyéből. ö azonban inkább kör- állatorvosi állást vállalt Víz­váron. Enyhítene a gondokon, va­lamit javítana az állategész­ségügyi ellátáson, ha több szak­segéd (felcser) volna. Jelenleg járásonként csak egy-egy fel­cser van. Budapesten képeznek ki állatorvosi technikusokat is, de keveset. Közülük évente egy-kettő jut 'megyénkbe. Pe­dig az igények máris nagyob­bak: a nagyüzemi állategész­ségügy kialakítása, megszilár­dítása a több állatorvos mel­lett több szaksegédet és tech­nikust is vár. Somogy az állattenyésztő megyék sorába tartozik. Me­gyénk szövetkezeti parasztjai értenek a jószághoz, szívesen foglalkoznak vele. Az állattar­tó gazda nagy elismeréssel és tisztelettel fordul ahhoz, aki munkájában, tenyésztő mun­kája eredményesebbé tételében tudásával, hasznos tanácsaival mellette áll: az állatorvoshoz. Ezért is törekszenek arra, hogy az állatok egészségének hiva­tott őrét minél erősebb kap­csolatok szálai fűzzék a szö­vetkezethez. Kutas József Tavaly 20 holdon gazdálko­dott a somogysimonyi kisze- (sek ifjúsági csapata. Burgo­nyát termesztettek, s igen [szép eredményt értek el. Ezen (felbuzdulva az idén szintén [megalapították Ifjúsági mun­kacsapataikat. 15 holdon búi [gonyát, 5 holdon pedig cukor­répát termesztenek. A munka során igen életre­való kezdeményezés született. (A fiatal brigádtagok elhatá­rozták, hogy a KISZ-szervezet (részére külön munkaegység- 5 könyvet kérnek, s minden hó­nnapban tagonként egy-egy munkaegységet ide vezettetnek be. Eddig már 105 munkaegy­séget szereztek a KISZ részé­re. A 20 tagú alapszervezet más módon is gyarapítja a közös vagyont. Az erdészet utat ja­víttat, itt két-két napot dol­goznak majd a fiatalok. Nyá­ron viszont egy aratási mun­kacsapatot szerveznek. Az alapszervezet tagságá­nak az a terve, hogy az így összegyűjtött pénzből az ősz­szel nagyszabású országjárás­ra indulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents