Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-26 / 122. szám
Péntek, 1961. május 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Szárítsuk ágason a lucernát Fehérjetakarmányt iparilag keveset állítunk elő. A hallisztet például ahelyett, hogy exportálnánk, külföldről hozzuk be drága pénzért. Pedig annyi fehérjénk lehet, hogy dúskálhatnak benne állataink. Köztudomású, hogy a magyar lucerna a fehérjében leggazdagabb takarmányok egyike. S kiválóan díszük, megterem hazai tájainkon. A lucerna fehérjetartalma 10—12 százalékos. A mostani csapadékos időjárás miatt felvetődik a kér- f. dés: mit tegyünk azért, hogy a lucerna nagy mennyiségű fehérjéje ne menjen veszendőbe? Az egyik javaslat: a lekaszált lucernát feltétlenül ágason szárítsuk, a másik, hogy silózzunk minél többet melasszal megöntözve. A renden száradó lucerna legfőbb értéke — a levél — letörik, kinn marad a földön. Karotintartalrna pedig úgyszólván teljesein §lvész, megsemmisül. Nem így van ez, ha a lucernát ágason szárítjuk, vagy pedig silózzuk. Az ágasom szárított lucerna, melynek csak a felületét éri a napfény, gazdag fehérjetartalmú takarmány. Számokkal is lehet ezt bizonyítani. Egy mázsa ágason szárított lucernában 10—12 kg a fehérje, a renden száirítabt- ban pedig 5—6 kg. Az ágasokra lekaszáláskor azonnal rakjuk rá a zöld lucernát. Így nem a napfény, hanem a levegő szárítja, s a levelek nem peregnek le a szárról. Egy ágas elkészítése munkadíjjal együtt kb. 17 forintba kerül. A konzervatív emberek erre így válaszolnak: »Igen, ha lenne hozzá időnk.-« Hát vizsgáljuk meg azt a sok időt. A szénaszárítás hagyományos módszerének alkalmazásánál sok munka kell a forgatásra, a petrencézésre, majd a kazlazásra. Az ágason való szárítási módnál nem kell forgatni, s a kazlazás is egyszerűbb, mert egy helyen van a szénatömeg, s géppel lehet végezni a kaziazóst. Kaszálás után a lucerna majdnem azonnal sarjad. A rendek, a boglyák helyéin a nö- \'ény nem tud fejlődni, elsárgul, kiveszik. Ezért van az, hogy első kaszálás után minden vágásnál foltos a lucerna- tábla. Ez terméskiesést okoz. De terméskiesés az is, hogy esős időjárás esetében az . egyik kaszálás termése a földön éri a másikat. Magyarán szólva: a renden rohad a drága takarmány. Bízunk abban, hogy a tsz-ek tanulnak a fejlettebbektől, és rövidesein általános lesz az úgynevezett ágas lucerna. S aki felzárkózik gyorsan, az jár jól, mert fehérjét nyer, több lucernát kazlaz. Az első kaszálás nagy részét elvégeztük, , de még két-három kaszálás hátravan ezen a nyáron. Miüiós értékekről van szó, milliós értékeket menthetünk meg. Száraz Gyula mezőgazdasági mérnök. Kovács Irérm hívták ezt a m solygós arcú k kapáslányt ak kor, araikor fén\ képezőgépünk megörökítette a bárdibükki szőlőben. így hívták s hogy azóta m: a neve, nem tudjuk. Mert a sor végén már akkor is lakodalmára gondolt, azóta pedig már asz- szony — ha ugyan meg nem gondolta magát az utolsó pillanatban .. , Mindenkit? Ashabad — kikötőváros A Karakumi-csatoma mind távolabbra halad nyugat felé. Az Amu-Darja vize 1962-ben már ei- jut Ashabadba, a Turkmén SZSZK fővárosába. A csatorna harmadik szakasza, amely Tedzsentöl Asha- badig tart, nemcsak több tízezer hektárnyi föld öntözését teszi lehetővé, hanem a turkmén főváros vízellátásában is jelentős szerepet játszik majd. A 25 méter ss^les csatorna a város északi szélétől egy kilométerre halad el. Ashabad- tól keleti és északnyugati irányban két nagy víztárolót építenek. Ha majd az Amu-Darja vize Ashabadba érkezik, Turkménia fővárosa kikötővárossá válik. A HATÁROZAT Előttünk úttörőket vettek fel Mayer György tanító fész- vére, Imre, jön Orsós György KISZ-tagnak, aztán rájuk ke- kelődik a székén. »Most, most meg Balogh György, azután rült a sor. kellene szót kérni. Én vállal- feltűnik az iskola mellett — Van valakinek kérdése? nám a tanítást. Három éve fog- Csonka János is. Csend.. lalkozom analfabétákkal, miért Feláll erre a fekete fiú. ne sikerülne ez is.« — Miért nem kérdeztek tő- — Elvtársak. Azt hiszem, lünk is valamit? valamennyien elítéljük az Valaki megszólal hátul nagy előbb elhangzott gúnyos és kajánul. rosszindulatú megjegyzést. Va— Mert úgysem tudsz rá fe- lamit mindenesetre tennünk letve, először beszélgetés, hogy lelni... kell. Javasolom, hogy az alap- mi is következik ezután. S a magas cigánygyereket szervezet hozza meg a követ- Felzárkózhatnak a többiek mintha letaglóztak volna. A kező határozatot: az újonnan mellé, munkát is kaphatnak többiek is dermedten ülnek felvett cigányfiatalok végezzék most már, szakmát tanulhat— Hallottam, hogy itt tanulni lehetne... Tanító úr, engedje meg, hogy bejöjjek... Leülnek a székre, papír kerül eléjük. Megkezdődik a tanulás. Tlmellette. Nem ezt várták. el az általános iskolát. Ehhez wk majd. Nem, nem az volt az alapszervezet tagsága mineddig a baj, hogy cigányok, Hát tehetnek arról, hogy ci- 7 '. 7 77"” csupán az, hogy csak két meg gúnyok? “en lamo9atast köteles megad- három osztályt végeztek. De ez rá nekik. Megbízzuk Mayer rövidesen a múlté lesz. György tanítót: kezdje meg a Minden délután tanulás kö- foglalkozást velük, és segítse ve~ezik, pontosan háromkor, elő, hogy az ősszel beiratkoz- ** órát ugyan nem ismerik’ hassanak az iskolába — foglalja össze a titkár a taggyűlés tanulságait. Szavazás következik. Egyhangúlag meghozzák a határozatot. (Mégsem olyan rosszak ezek a fiatalok! ök is azt akarják, hogy tanuljunk. »Én, Balogh György sokat szeretnék olvasni. Meg sakkozni is meg akarok tanulni.« »Én, Orsós György újságokat olvasok majd. A képek is érdekesek, de a betűk a fontosak.«) Nagy vihar keletkezik. * — Vegyétek tudomásul, hogy ez KISZ-taghoz méltatlan megjegyzés volt — veszi védelmébe Dömötör Imre a fiúkat. — Számon kéritek tőlük, hogy miért nem tanultak? Mert nem volt rá lehetőségük. A szüleiknek sem. Nekünk segítenünk kell, nem eltaszítanunk őket. , (S a cigányfiúk csak ülnek, némán, mozdulatlan. Pedig olyan jó lenne beszélni, elmondani, hogy mennyire szeretnének tanulni, és azt is, hogy bizony szégyellik elmaradottságukat, ők is vágynak a szebb, boldogabb em- béri élet után. Tanitó kelle- WM ne nekik meg könyv, üe most már megszólalni sem — Még két nap, még egy mernek. A legjobb lenne ta- nap, ma délután... Ián itthagyni az egészet, el- És jönnek sorban, kissé fél- menni, csatangolni az éjsza- szegen, bátortalanul vagy épkában. Vagy páünkát inni. pen kipirult arccal, sietve, Mert igen nagy a keserűsé- büszkén. »Tanulni fogunk.« gük.) Jön Farkashegyi Lajos és testde azért itt vannak. Farkashe gyi Imre kezében még ott az ostor. Egyenesen a mezőről jött. Másikuk újságot szorongat. — Tanulom a betűket, tanító úr... (—.Hogyan csinálod, tanító úr? — Ehhez semmilyen recept nem jó, a gyakorlat mutatja az utat. írni, olvasni, számolni tanulnak, de beszélgettünk már a ruházatról is meg a viselkedésről. Megértik a fiúk, rrüről van szó. Tudják, hogy sok olyan van közöttük, akik miatt az ő szavukra sem adnak. S hal- ‘ latlan akarással, szívóssággal törekednek a tudás elsajátítására.) Csengetnek. Vége a mai foglalkozásnak. öt cigányfiatal most még jobban bízik az emberekben. Polesz György Földes Mihály: A (4) Lilian odasúgta Bartusnak. — Most vigyázzon. A fiatal lány átadott valamit az öregnek, s amilyen váratlanul jött, éppoly hirtelen tűnt el. Kacér szoknyája még leb- bent néhányat, akár az alkonyatba vesző hullámok a tengeren, s a jelenet véget ért. Lilian megnyújtotta a lépteit. Bartus követte. Utolérték az öreget, s kétoldalról közrefogták. — Max? — kérdezte Lilian. — Nincs otthon. — Mit üzent? — Semmit. Az öreg átnyújtott egy szeletke papírost Liliannek. — Most kaptam. — Üres. — Ez azt jelenti, hogy Max nem vállal semmit. — Az már hiba. — Tudom. — Hol van ő most? — Neustadtban. — A feleségénél? — Ott. — Majd én beszélek vele. — Bújkál. — Meg fogom találni. — Sok szerencsét. rászállt az agyára, lefeküdt. — Köszönöm. Mély álomba merült Egy küElváltak. Lilian szeme rá- lönös zene vizein a múltjába villant Bartusra. RendkívüH evezett. A szülővárosába. Köd feszültség látszott az arcán, s borongott ott a bánatos tája- ez akkor . sem engedett fel, kon. Kihalt és néma volt min* amikor a Ringen taxiba ültek. den. Egy árva lelket nem ta- Bartus egy szót sem szólt úti- Iáit a soktomyú város utcáin, társához. Tudta, hogy Liüan terein, szűk sikátoraiban. Rőt bonyodalmas órák fiatal veket. És mondhatatlanul édes hangon? ifjú nők énekeltek odabent.) Az öklével megverte a kaput.? Kérte, hogy engedjék be. A Iá-) búk elé akart borulni. Kegyelmet akart tőlük kérni. De mégj mielőtt a kapu kinyílhatott) volna, megrohanta őt a Hatal-? más Végzetes Boss — vészedéi-) mesen hasonlított Hartogra ez) a {íéma szörnyeteg — s a ke-) zébe nyomta a gyújtózsinór vé- 5 gét. Bartus pedig remegve, su-? nyin, engedelmesen lángot esi-) holt. Idegen erők szolgája? volt... Verejtékben fürödve ébredt. S Megpróbálta kihámozni ví-j zióinak értelmét. Sejtette, mit) * z igazgató, amikor jutalmazni, ösztönözni akarja dolgozóit a fizetésemeléssel, minden alkalomkor nehéz helyzetben van. Gyakran annyi haragost szerez, mint amennyi barátot. Aki ugyanis netán nem tartozik azok közé, akiknek emelték a fizetését, az legtöbbször neheztel. Miért éppen X. fizetését emelték, s miént nem az övét? — füstölög. — Talán ő nem ennek az üzemnek a dolgozója? Egy-egy szájon hamar kicsúszik az ítélet is: »Persze, pofára megy«. Lehet, hogy ezt akarták elkerülni, ettől a »veszélytől«, ezektől a szavaktól tartottak a TRANSZVILL egynémely műhelyének vezetői, műszakijai, akik legutóbb majd mindenkinek javasoltak fizetésemelést. így nem lehet semmi baj —• gondolták —, így nem érheti őket szemrehányás. Valóban, így senki sem kérheti számon tőlük, miért nem az ő fizetését emelték. Nem kell senki elé odaállniuk, és szemébe mondani, hogy rosszul dolgozott, hanyag volt, azért nem emelték a fizetését. Kétségtelenül ez a könnyebbik megoldás. Csakhogy elismerése-e azok munkájának, akik hosszú időn < át átlagon felülit nyújtottak, kiválóan dolgoztak? Ösztönzi-e őket továbbra is? Azt jelénti-e, hogy a pluszt, amellyel hozzájárultak üzemük eredményeihez, anyagilag is eüsmerik? Nem, nem azt jelenti. Az ilyen jófiúsko- dás, hamis demokratizmus azt hirdeti, mindegy, hogyan dolgozol, mennyit teszel a társadalomért, üzemedért, ha lógsz* ha hanyag vagy is, a fizetésemeléskor jutalmad nem marad el. Azt hiszem, azzal, hogy e szemlélet egyetlen szocialista üzemiben sem honosodhat meg, az említett művezetők, műszakiak is egyetértenek. Talán ha valaki világosan megfogalmazta volna neki, milyen következménnyel jár cselekedetük, bizonyára másként teszik meg javaslatukat az igazgatónak, s nem engedik ki kezükből a nevelésnek, az ösztönzésnek ezt a hatékony eszközét. Akkor felidézik magukban azokat a munkásokat, akikre mindig . biztosan számíthatnak, akik erejüket megfeszítve, fáradságot nem ismerve mindig az üzem érdekét nézték, és azokat is, akik közömbösek voltak* akik igyekeztek kitérni a feladatok elől. Igen, ekkor tudtak volna különbséget tenni. Hogy a fizetésemelési javaslatot a fentiek figyelembevételével kell megtenni, aura az igazgatói intelem nélkül is rájöttek volna, ha nem mechanikusan irányítják a felügyeletük alá tartozó műhelyeket, ha egy kicsit igyekeznek közelebb kerülni az emberekhez. Csak igy alkothatnak róluk alaposabb véleményt. Sz. N. Járási gépesítési előadó A megyei mezőgazdasági osztályon járt a minap Gyu* risics Dániel, az igali Aranykalász Tsz elnöke. Szi- bó Ernő gépesítési előadót kereste. Még egy aratógiép-re volna szükségük, mert máskülönben a gépállomás segítségével is nehezen birkóznának meg az aratással. Alighogy elment Gyu- risics elvtárs, ismét nyüott az ajtó: Walter Imre, a ráksi Űj Élet elnöke lépett be. Nekik meg kairbid kellene hegesztéshez. Így megy ez szinte naponta. Nemrégiben a magykorpá- diak gumit kértek a Zetor első kerekére. Más termelőszövetkezet képviselője meg üzemanyagot, kenőolajait akart pótlólag beszerezni, mert annak idején nem rendeltek kellő mennyiséget Megnőtt a gépek száma a termelőszövetkezetekben. A traktorok rendszeres üzemeltetésének biztosításához egy megyében egy ember ereje elenyészően kevés volt. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályán is foglalkozott persze egy- egy ember a gépesítés ügyeivel — de csak mellékes mutnka- köilként. Többnyire az üzemgazdászt bízták meg ezzel a feladattal, de Siófokon például a kertészeti mezőgazdász, Mar- caüban és Tabán pedig! az építési előadó intézgette a termelőszövetkezetek gépügyeit. Így történhetett meg, hogy a második negyedév közepe táján elfogyott a három hónapra való gázolaj, vagy gumi nélkül állt a traktor, ment nem volt hozzáértő és csak ezzel foglalkozó ember a járási mezőgazdasági osztályon, aki segített volna a tsz-nek az anyagszükséglet pontos felmérésében már annak idején. Az igénylést ugyanis az előző évnegyed első hónapjának elején be kell adni, hogy tervszerű és folyamatos lehessert az ellátás. Az araitógépeik igénylésének határideje lejárt. Az is előfordult, hogy az RS—09-es eszközhordozó traktort az egyik, a hozzátartozó munkagépeket pedig a másik tsz-be irányította a járás. Főfoglalkozású gépesítési előadó ilyen durva hibát nem követett volna él. Minden bővebb érvelés nélkül is könnyű belátni: szükség volt egy-egy függetlenített gépesítési előadóra a járási tanácsok mezőgazdasági osztályán. Ök veszik kezükbe a tsz-ek munkavédelmének közvetlen irányítását is. Így bizonyára nem lesz majd havonta 24, illetve 31 baleset, mint márciusban* illetve áprilisban volt. Megvan már az országos rendelkezés* hogy állítsanak munkába műszaki szakembereket a járásoknál. A megyei tanács megtette javaslatát p. járási gépesítési előadói állások betöltése személyi és pénzügyi feltételeinek megteremtésére. Most már csak az illetékes országos szervek jóváhagyására van szükség. Reméljük, nem kell rá sokáig várni. K. J. IFJÚ CUKRÁSZMESTER Mindössze 22 előtt áll. iszaD hamva fedte a mohos kö- 5i,galln^k túlfeszített idegei £éves fiatalember De a bizonyosság elöl megint £ Kovács László, Egészen megváltozott a fiatal veket. És e szívtépő üresség- m T - .. i , íeerésnbb nd! Ezekben a pillanatokban ben vaksi denevérek lebbentek M'. dolgozója a csurgói aüg volt rajta valami emberi, ide-oda. Felnézett a felhős ég- „J, ’ ,,,, .. -g cukrászdának, set Sokkal inkább az ugrásra, ké- re, amelyen imbolygó ezüst ko- ^DÜhSf SÄ*« lf» szülő fenevadra hasonlított. A rong volt a nap. És amidőn íz- börtönében Kedve lett% jelentkezeti cukWest Center emberei kegyetle- zadva, zihálva kifutott a városnek, amikor cselekedniük kell. ból a határba, emberárnyakat f k t : aitönvt Rátaoosni <helvi föídművesszö- Tflio-O fklbícór+o Bürtlict a látott macír/vmi -70 ital ormi • leKele Papi OHOnyt. KaiapOSni. > ; ____ L ilian fölkísérte Bartust a látott masírozni zajtalanul: Tű - ^ - - S vetkezetnél. iskoszobájába. gyerekeket, nőket, férfiakat. _ Táncolnak a, idegeim _£iára küldték a fő— Maga most ittmarad — Mélyhangu, bugo, brummogo , „ , ge .^városba szorgairendelkezett. — Ki ne mozdul- szél fújta nekik az indulót, rémüldözött. — Csak semmi tanult majd jón, amíg nem hívják. Szók- Utánuk akart szaladni, hogy érzelgés — biztatta önmagát.# visszatért c’surgó- tassa magát a papi szoknyához beálljon a sorba, de a látomás _ a múlt meghalt, elvonult a$ra és itt kezdte - öltsön ájtatos képet. És ha eltűnt. Ö maga lerogyott egy fckete menetj az >>ő<< jelenük* gyakorlati te bad tanácsolnom valamit: fekete vizű to homokos part- ’ , . , ívékenv«**« jóra, nézte a rejtelmes, sötét- P^ig nem az en jelenem tob- barna nádast. A halál árnyékai bé. Hiába énekelnek új palo-# es szabad ne igyon. Azt hiszem, rövidé' sen szükség lesz a tiszta fejre Liüan elment. Mihelyt Bartus magára maTa- meg a ivott. Hosszan kortyolta a tö- után, hirtelen, egy kivilágított mény szeszt, s amint a mámor fényes palota elé került. Kit cukrászda vezetélebegtek mindenütt, amerre tájukban, azt akarom, hogy) sével. Szerény, ke- csak nézett. És iszonyú mész- éppoly halottak legyenek, ami-t vés beszédű ember, 7 úgy tartja: beszél- Jjenek helyette készítményei. radt, ráfordította a kulcsot és szeségben harangoztak. Az- jyen gn vagyok... (Folytatjuk.)
