Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

Csütörtök, 1961. május 2S, 3 SOMOGYI NÉPLAP Amíg 22 ezer méter út újjáépül KRÓNIKA EQY RÉQI, DE MÉQIS \>J \>TRÓL MAR SZÉCHENYI ISTVÁN útépítési programjában is sze­repelt egy Nagykanizsa—Ka­posvár—Tolna összekötő útvo­nal, mely feltehetőleg Dombó­váron is áthaladt volna. Az út akkor nem épült meg, csak jó­val később, az 1860-as években láttak hozzá, s 1868-ban készült el a szilárd burkolata. Termé­szetesen nem aszfaltból vagy bitumenből, hanem közönsé­ges téglából. Most, hogy a pá­lyát újjáépítik, a jelenlegi burkolat alatt megtalálhatók a régi utat szegélyező nagymé­retű, ívelt, valamint az úttes­tet képező kisebb, élükre állí­tott téglák. Erre az eredeti alapra’ korszerűsítették mindig a pályát, s most is, hogy por­talan aszfaltburkolatot kap, a régi úttest lesz az alap. A köz­lekedést lassító éles kanyaro­kat levágják, a pályát kiszéle­sítik, s az adottságokhoz mér­ten egyenes út köti majd össze Kaposvárt Dombóvárral. A kanyarok levágásával lét­rejött új út építése sok aka­dályba ‘ ütközik. Szintkülönb­ségek és a sok hídépítés nehe­zítik a munkát. Bár még el sem készült az új burkolat, még a hidak is csak félig van­nak készen, mégis már hosszú történetek fűződnek e 22 km-es szakaszhoz. Afféle műhely­problémák, melyekről az uta­zó ember nem tud, nem is igen sejti, mi mindennek kell tör­ténnie, amíg az utat átadják a forgalomnak. VAJON GONDOL-E ARRA az utazó, ho°v Dombóvár felé menet, Baté után, ahol egy ka­nyart levágtak, mennyi vitát okozott a híd építése? Az UVA- TERV készítette tervvel nem értett egyet a KPM Kaposvári Közúti Üzemi Vállalata. A terv ugyanis egy zárt keretes hidat írt elő, az pedig sok vasat, ce­mentet és faanyagot emésztett volna meg. Mivel egyiknek sem állunk bőviben, Vigh Sán­dor és Husi Márton főépítésve­zetők ellentervet készíjettek. Eszerint boltozatos, úgyneve­zett békaszáj-nyflású híd épül. A 864 ezer forintos zárt keret­tel szemben ez 555 ezer forint­ba kerül. Persze az UVATERV ragaszkodott a maga elgondo­lásához, végül hosszas huzavo­na után mégis a »-békaszáj« épült meg. Több mint 1800 köbméter földet kellett megmozgatni, hogy az építkezést megkezd­hessék. És mivel a boltozatot az alappal együtt folyamato­san kellett készíteni, nem le­hetett megállni. Ha a beton megköt, mielőtt a boltozatnál össze nem ér, oda az egész munka. És Vasvári Lajos meg a régi Tóth írna Boros-) brigád tagjai a hajnalban megkezdett munkát nemegyszer éjfélkor vagy éjfél után kettőkor hagy­ták abba. De a betonhíd tíz íve mind egybe kötött meg... Ma már mapas töltés borul rá, s a régi útról nézve olyan, mint egy nagyobb vízáteresz. Henger jár fölötte, és néhány hónap múlva megindul a for­galom. Aki a völgyet átszelő magas töltésű úton halad majd, nem is látja, hogy a töltés egy hidat is ölel. De hát ki fog tö­rődni azzal? Csak a hídépítők emlékeznek majd rá... CSOMA ÉS ATTALA KÖ­ZÖTT, ahol a kisvasút sínéi futnak Somogyszil felé, most kezdődik csak az. igazi erőfe­szítés. Varga János és Bíró Jó­zsef hídépítő-brigádja dolgo­zik itt. A kisvasúinak egy alul­járót, a mellette folydogáló pataknak egy hidat építenek. Ez a kulcsa az egész útnak. Et­től függ, hogy elkészülhetnek-e szeptember végéig vagy sem. Ha a hidat 15 nappal hama­rább átadnák, összeköthetnék a kettéválasztott utat, s meg­kezdődhetne a pálya feltöltése. Varga János 8 tagú brigád­ja annak idején a Hídépítő Vállalattól került a Közúti Üzemi Vállalathoz. Ott voltak a négy kaposvári híd építésé­nél, s így ismerik munkájuk fontosságát, megértik egy-egy határidő előtti átadás lénye­gét. Bíró József ék ugyancsak régi hídépítők. A két brigád elhatározta, hogy július 15-e helyett 1-re elkészülnek az aluljáróval és a paták hiújá­val. A kisvasúti aluljáró már csaknem készen van, s még ezen a héten megkezdődik a híd építése. Ez nehéz munka lesz. Félnek is tőle! A patakot ugyan már régebben más me­derbe terelték, de a híd helyét vizenyős talaj borítja. 250 köb­méter iszapot kell kiemelni, hogy az alapot elkészíthessék. — Akkor azután már készen is van a híd — mondogatják a Brigádtagok —, hisz az utána következő munka már igazán »semmiség«. Ehhez a »semmi­séghez« 274 köbméter beton kell. Élkészülnek-e a vállalt határidőre vaey sem, még bi­zonytalan. Közbeszólhat az időjárás, és egyéb, előre nem látott akadály is. A dolgozó­kon azonban nem fog elbukni, ők mindent megtesznek... Kevés lenne a két brigád lel­kiismeretes munkája, ha a többiek nem járnának a nyo­mukban. 200 útépítő dolgozik az alig több mint 22 km-es szakaszon. A Taszáron dolgo­zó Bank József szegélykészítő­brigádja vagy Szabó Istvánék, a pályaépítők is legalább olyan jó munkát végeznek, mint Vargáék. Készítik a pályát, hogy minél hamarabb henge­relhessenek Valkó Józsefek vagy Visi Jánosék. AZ ÜT SZÉLESEDIK, nap­ról napra változik. Mintegy 110 ezer köbméter föld mozdul itt meg, egyre újabb rétegek kerülnek a régi téglaalapra Hengerek járnak rajta, prése­lik szilárdabbra a pályát, hogy ezután felkerülhessen rá a »fe­kete korona«, az aszfalt. És a régi út története, mely voltaképpen egy éve kezdő­dött, akkor ér majd véget — szeptemberben... Roland Ferenc Fegyelemlazító manőverek Balatonberény már-már hí­res arról, hogy állandóan baj van néhány gazdával és lovai­val. Korábban arról írtunk, hogy a fogatosok tisztére sem­miképp sem akadt elegendő vállalkozó, most meg kiderült, hogy néhányan igen körmön­font módszerekkel igyekeztek »megőrizni« lovaikat a közös gazdaságtól. Ez utóbbi — ha lehet — még veszélyesebb: a szövetkezet belső rendjét, fe­gyelmét ássa alá, rossz han­gulatot szít a községben, s az emberek mélységesen elítélik elkövetőit... Egyszerűen arról van szó, hogy néhányan látszólag elad­ták lovukat, átíratták másra. Pénzt aligha kaptak érte, sőt még azt is vállalták, hogy sa­ját zsebükből fizetik be a szá­zalékot, csakhogy ne kelljen közös istállóba vezetni az ál­latokat. Pontosan ez jellemezte Ifi József híres »üzletkötését« is. Lovát a hetven-hetvenöt év körüli Bódis Antalra íratta, aki Máriafürdőn lakik, s állí­tólag 800 forintot fizetett Ifinek. A ló »természetesen« azóta is Ifi istállójában van, dolgozgat vele magának is, másnak is. No persze a takar­mányozás az ő gondja. Bódis- nak különben sincs szüksége a lóra, kis szőlője van a ház kö­rül és egy hold földecskéje. Nem kell mást mondani, csak érdeklődni a lóról, s Bódis An­tal máris így reagál: — Hát ha fuvaroz az Ifi, meg kell bün­tetni, de arról én igazán nem tudok. Ifiék nem tarthatnának lo­vat a háztájiban, felesége tsz- tag, s kiváltképp nem fuva- rozgathatnának más tsz-tagok­nak — megjátszva a készséges segítőtárs, a jófiú szerepét. Ifi József életében azonban nem ez az első törvényt kijátszó kí­sérlet. Hiszen amikor a tsz nem engedte más munkára tá­vozni a faluból, Máriafürdőre jelentkezett be, jóllehet tó- vábbra is Berényben lakott. »Harcostársak« akadnak még Berényben. özv. Kiss Jánosáé hajnalban vitte lovát Keszthe­lyen dolgozó fiához, amikor megtudta, hogy közös istállóba viszik a tsz-tagok állatait. Rá­adásul János fia nevében még panasszal fordult a miniszté­riumhoz, s maga hamisította alá fia nevét. Kiss János azon­ban a jegyzőkönyv tanúsága szerint kijelentette, hogy soha­sem volt lova, s a panasz nem tőle származik. így került az­után a meghurcolt állat a Battyánpusztán dolgozó idő­sebb fiúhoz néhány napra, míg nevére írták. Ktss Imre különben kovács a nádgazda­ságnál. Érthető, hogy nincs szüksége az igavonóra, takar- manyozni sem tudja, s a ló — miután elvonultak a fellegek — visszakerült eredeti gazdá­jához. Vannak ketten is a faluban, akiknek a budapesti »Agancs« vadásztársaság sietett »segítsé­gére«. A berényi határban fo­lyó »önálló vadföldgazdálko- dás« ürügyén írták át a társa­ság nevére Szita Imre és Tóth Imre egy-egy. lovát. Tóthné szerint 2000 forintot kaptak érte. A ló most is saját istál­lójukban van, a háztájit mű- velgetik vele, a társaság egy­két holdját, s Szita Imrével közösen másokat is »kisegíte­nek«. A községi tanács már írt a vadásztársaságnak, hogy rendezzék a dolgot. ígérgették is a személyes tárgyalást, még a múlt esztendőben. És minden maradt a régiben. A manőver­re Takács Lajos jellemző pél­dájából lehet következtetni. Korábban tőle is ez a vadász- társaság vette át a lovat, ké­sőbb azonban a tsz rendelkezé­sére bocsátották. A szövetke­zet egyszerűen nem tudta ki­nek küldeni a pénzt. Nyilván­valóvá vált tehát, hogy csak átírás történt, s valódi üzlet­kötésről szó sem volt... Ha a szükség úgy kívánja, a tsz mindenképpen ki tudja elégí­teni a vadásztársaság fögatigé- nyét... Most már éppen ideje ren­dezni ezt az áldatlan állapo­tot! Fegyelmezetlenség, sugdo- lózás és jogos méltatlankodás követi e néhány ember manő­vereit. Érthető, hogy ilyen dol­gok láttán mások is hasonló »jogokat« követelnének ma­guknak. A törvény pedig min­denkire égyaránt kötelező! Jávori Béla j-'n'r.w a *,'1."1. ■’ A Kutasi Állami Gazdaság nagy­hajóim üzemegy­ségében Tóth Sándor, Galba József és Vass József géppel vágja a zöldta­karmányt. 372 620 forint visszatérítést fizetett tagszövetkezefeinek a MÉK (Tudósítónktól.) Tavaly említésre méltó ered­ményeket ért el a Szövetkeze­tek Somogy megyei Értékesítő Központja. A nagy nyereség lehetővé tette, hogy tagszövet­kezeteinek visszatérítést fizes­sen a MÉK. A részjegyek után 7 százalék jár, ezenkívül a tsz- ek és fmsz-ek az átadott áruk arányában kaptak visszatérí­tést. Ez az összeg együttesen 372 620 forint. Ebből a földmű- vesszövetkezetéké 239 651, a termelőszövetkezeteké pedig 132 969 forint. A földművesszövetkezetek közül elsősorban azok kaptak nagyobb összeget, amelyek a burgonya és a gyümölcs felvá­sárlásában számottevő ered­ményeket értek el. így például a nagyatádi fmsz 18 ezer, a lá- bodi fmsz 14 ezer, a böhönyei fmsz 8 ezer, az iharosberényi fmsz 7 ezer forint visszatérí­tést mondhat magáénak. Közös gazdaságaink közül az étkezé­si burgonya és a kertészeti nö­vények termesztésével beha­tóbban foglalkozók jutottak nagyobb összeghez. A babócsai Üj Világ 8500, a csurgói Zrí­nyi, a háromfai Üj Barázda 8000—8000, az öreglaki Kerté­szeti Tsz 4500, a somogytúri Új Somogy 4000 forintot kapott visszatérítésként. Földes Mihály, (3) kopunk el a pokoli küzdelem­A harmadik véletlenül több — Azután? gyógyszert vett be, mint — Lilian majd összehozza aj amennyit az orvosa előírt ne- pumdorfival. ki. A negyedik fürdés közben — Mikor? a vízbe fúlt. Folytassam? Szó- — Még ma délután, rakoztató esetek ezek, igaz? Az édes, tiszta ősz ragyogott)* No, legyen hidegvérű, akár Bécs utcáin, amikor kisétáltak? egy hazárdjátékos és türelmes, Liliannal. Egy ódon utcában? türelmes. lépegettek, csendesen, meghit-J Bartus látta az érzéki tüze- ten, mint fivér és nővér. Éle-4 két T.ilian szemében, de nem sen elhatárolt, merev síkokban:* — Csak semmi komplikáció, o. nlncs^dlnnTn^if- akarta'tudomásul venni. El- keresztezték egymást a fények] Libán. Maga nagyon ügyes. Amlkor Bartus, a szürke ^onTlS kell f^dnunk“ si- utasítani sem merte. Nemhiá- és az árnyékok. Világító és vak, Lilian felfrissítette ajkain a agár, értesült a vele kapcsola- kereket nekik. Mi a koncot ba nevezték szürke agárnak — égi tükrök szabályos es sza-j rúzst. tos tervekről, rossz sejtelmei kapjuk ’érte. De ezt is csak ad- 5° volt a szimatja. Pompásan balytalan idomokba soroltak a. __ Olcsó Dortéka az udva- támadtak. Bécsbe azokat szók- dig, amíg hasznosnak vélik a működtek a reflexei és kiva- keskeny utcát .amelynek mind-J . J i “ ták küldeni, akiket bevetnek, mókánkat. Azért hát azt ta- lóan tudott - futni. Hol a ve- két oldalán almos, öreg hazak* nassag — csipkelődött. Aklt pedig bevetnek, az ki- nácsolom legyen ügyes. Ha szedelem elől, hol az áldozat sorakoztak. Bartus felnézett — De hasznos. játszott kártyává válik. Vége. valamivel bebiztosíthatja ma- után. Most a semleges jóindu- felhőtlen, sápadt őszi égre. A* — Sőt, pénzbe se kerül. Már jó ideje suttogtak a West gát legalább egy időre, akkor kártyáival akart játszani. napfény zilált, széteső suga-i Lilian eltette szépítőszereit Oenter emberei erről-arról. Bi- ez csak a siker lehet. és csepegő jóindulattal mondta 2'ony°sra vették, hogy kihajóz- Hartognak: ??k a , na§y°n betegedett idegeneket. Es Bartus látott — Én a maga helyében iiosz- ilyen eseteket. Ismerte azt a szabb szabadságot kérnék. Ki- vérre menő harcot, amely a pihenném magamat. Mert jó, pozíciókért és a pozíciók még­ha az embernek mindig van tartásáért folyt. Arra egyálte- egy kis tartalék ereje. Magá- Ián nem számított, hogy Mc- nak szüksége is van rá, hiszen Intosh vagy Hartog kiáll érte. a szókimondásával sok ellensé- őket éppúgy fenyegette a lä­get kapart össze az utóbbi hajózás. időkben. Pedig a bölcs ember Lilian a maga módján sze­nem sért meg senkit, ellenben rette és sajnálta Bartust. Ami­És csak nem felni du rart SZmte meg tudta volnál izsolta Lilian —. mert aki , . 72 számlálni. g halott. Egy vénember botorkált* ata aSajkíSerz^bbonTten Mind a ketten tudták hogy előttük ebben a különös nap-| kínlódik mint én. És nem le- zat't helyiségben nem okos a sütésben, amelynek szárnyam* hét kivetkőzni. Bartus keserűen mosolygott, ruzsolta Lilian mert aki - . T... beletörődik a halaiba, az maris — Derek no maga, Libán. hangos beszéd, ezért fojtott elmúlt idők lebegtek. A vén-*« hangon társalogtak. Gyakor- ^ * lőtt szemük pontosan meg tud- em 3er ldonkent megállt egy-* ta állapítani, van-e partnerük egy pillanatra, s ráncos arcát* felöltője alatt vagy a zsebében az égbolt felé emelte. Nyugta­törpe magnetofon. Lilian és ]an szeme a távoli, nagy ma-£ — Miért nem? — Ezt maga kérdezi? — Nem szereti az ólmot, igaz? — Igaz. Azután meg haza se . ­mehetek többé. Sokkal többet Bartus mesterei voltak a gepe- g^ságot kutatta. Nem nézett aj megtanulja az okos hízelgés dőn közölte vele a bécsi prog- ártottam, hogysem törölhet- sített hírszerzésnek. Hosszú idő jaPa eié, nem érdekelte a* művészetét. ramot, ezt mondta neki: nék az adósságomat. óta most dolgoztak újra együtt. szennyes aszfalt, egyre a fényt*? Hartog felfigyelt. — Barátom, a mi pályánkon — El ne csüggedjen — fi- A bécsi »Hotel«-ban már nyo- kereste akár a búcsúzó aki* — Most kinek az érdekében, felettébb sikamlósak az utak. gyelmeztette Lilian Bartust —, ma sem volt közöttük a bizal- messzi’útra engedi a kedvest* beszél Lilian’ Pénzt még csak adnak néha, mert könnyen megkaphatja az messzi útra engecu a Keavest.* de megbecsülést vagy kitünte- obsitot. Tanuljon meg hallgat- tnaskodasnak. És ekkor egy borzas fejű, szép* tést soha. De mégsem szabad ni. Ismertem embereket, akik Bartus délben Hartogtól lábú, ringó csípőjű fiatal lányi dühöngnünk, amikor a mi há- nem tudtak hallgatni. Az megkapta a feladatot. sodródott a roskatag öreg mel-* tünkön kapaszkodnak fel az egyikről kiderült, hogy gyo- Általak- nnní mtiáha ,. „ . , ... * ügyesebbek és az erősebbek, gyíthatatlan elmebeteg és be- Öltözzek papi ruhaba. ie. Szinte illattal telt meg tőle* a West Cen- dugták a bolondok házába, — Azonnal? a világ, tündöklő balettekben* — Ugyan, ne gyanakodjék... — Meglehet, igaza van. De én mégse kérek szabadságot. — Miért nem? Mclntosh-nak fogadok Ilyen az élet. Itt, szót aki azt szokta mondani: tér berkeiben, néhány fellow ahol felkötötte magát. A má- — Rögtön. És gyakorolja röppen így elő a tavasz. Ne hagyd sokáig üresen a szé- igen jól él a mi zsírunkon. Mi sikat közlekedési baleset érte: benne a mozgást, mert régen ked, mert más ül rá... kockáztatjuk a bőrünket, mi szakadékba zuhant az autója, viselte már. (Folytatjuk.) Fölösleges munkagépeiket rövidesen számba veszik a megye állami gazdaságai. Megvizsgálják mi az, amire nincs szükségük, s ezeket az eszközöket felkínálják meg­vásárlásra a termelőszövet­kezeteknek. Előkészítik és közszemlére kiteszik az elad­ható ekéket, kultivátorokat stb., hadd nézzék meg a szö­vetkezeti vezetők, mit tud­nának hasznosítani ezekből. Üdvös a megyei igazgató­ságnak ez a rendelkezése. Követhetnék a példát a gép­állomások is. A termelőszö­vetkezetek traktorvásárlásá­val ugyanis nem tudott lé­pést tartani a munkagép-el­látás. A traktor sokat köny- nyít a parasztember munká­ján, ha állandóan dolgozhat. Munkagép nélkül — többfé­le és kellő számú munka­gép nélkül — azonban csak fekszik, de nem kamatozik a drága pénz a Beloruszban, Zetorban vagy Maulwurfban. A kőröshegyi Jobb Életnek ekéje, fűkaszája és műtrá­gyaszórója van a Szuper-Ze- torhoz. Amikor a műtrágya­szóró elromlott, és se szánta­ni-, se kaszálnivaló nem akadt, állni kellett a traktor­nak. Ha van kéznél más munkagép — például kulti- vátor —, akkor nem kerül sor ilyen kényszerpihenőre. A Böhönyei Állami Gazda­ságnak volt fölösleges trak­torekéje. A marcali járásban viszont nem is egy szövetke­zet meg éppen azért nem szánthatott, mert nem volt mivel. Az állami gazdaságok és gépállomások sokat segíthet­nek a szövetkezeteknek az­zal, ha idejében átadják fö­lösleges tárcsáikat vagy más munkagépeiket. Egyes álla­mi gazdaságokban kiörege­dett traktor is akad — olyan, amit már nem használnak, de valamelyik szövetkezet szívesen megvenné állómun­kás hajtógépnek (daráláshoz, szecskavágáshoz stb.). Vétek elhevertetni bármilyen gé­pet, eszközt vagy felszerelést bárhol, amikor tudjuk, hogy másutt égető szükség van rá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents