Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-23 / 119. szám

Kedd, 1961. május 23.

3

SOMOGYI NÉPLAP

NEMZETKÖZI SZEMLE

Genf és SköiiI

A farok csóválja a kutyát,

A genfi Nemzetek Palotájának bejárata fölött ez olvasható: »Nemzetközi értekezlet a laoszi kérdés rendezésére.« Ennek a jelszónak a jegyében nyílt meg e palotában május 16-án az az értekezlet, amelyet Norodom Szihanuk kambodzsai államfő javasolt, és amelytől azt várja a békeszerető emberiség, hogy békét, semlegességet ad Laosz sokat szenvedett népének. Erről az óhajról beszélnek a Nemzetek Palotájának folyosóit megtöltő újságírók, s erre gondolnak az értekezlet ülésére siető diplomaták. Legalábbis erre lehet következtetni a konferencián eddig elhangzott felszólalásokból. A békés, semleges és független Laosz mellett szállt síkra az értekezleten Norodom Szihanuk kambodzsai államfő, Csen Ji kínai és Gromiko szovjet külügyminiszter. Szavakban emellett tört lándzsát az angol, az amerikai és a fancia külügyminiszter is. Azonban látni kell, hogy a felszólalások közti különbség nemcsak árnyalati, hanem — ami például a szovjet és az amerikai javaslatok különbözőségét illeti — lényegbe vágó. Ennek ellenére megvan a lehetőség a laoszi kérdés békés rendezésére.

A genfi értekezlet első napjai meggyőzően mutatják, hogy a kezdeményezés ezúttal is a szovjet diplomácia kezében van. A vita nem nyugati megoldási tervről folyik, mivel ilyen tervezet nincs, hanem arról a szovjet tervről, amely javasolja Laosz semlegességének nemzetközi biztosítását és azt, hogy mindenfajta külföldi katonát és katonai szakértőt vonjanak ki LaoszbóL E javaslatból világosan kitűnik, hogy a Szovjetunió — és bízvást hozzátehetjük, az értekezlet részvevőinek többsége — természetesnek tartja, hogy a laoszi nép maga oldja meg saját problémáit.

A genfi értekezlet végső kimenetelét illetően azonban nem feledkezhetünk meg azokról, akik minden eszközzel a konferencia zsákutcába juttatására törekszenek. Vitathatatlanul élen jár ebben az amerikai küldöttség, amely egymás után gördíti az akadályokat a békés rendezés útjába. A legújabb ilyen akadály az, hogy a lázadó klikk küldöttsége közölte, nem hajlandó részt venni az értekezleten, és nem ismeri el az értekezlet határozatait. Ez az időzített makacsság önkéntelenül is egy amerikai újságíró találó megjegyzését idézi az ember emlékezetébe: »Vajon ezúttal a farok csóválja a kutyát?« A vak is látja, hogy Boun Oum küldöttei csupán azt teszik, amit amerikai gazdáik parancsolnak nekik.

Sokan teszik Tel ezekben a napokban a kérdést: egyáltalán sikeres lehet-e a genfi értekezlet? A válasz erre az, hogy igen. Az igen feltétele pedig az, hogy az Egyesült Államok, és a többi nyugati hatalom képviselői ne csak

szavakban, hanem tettekben is ismerjék el a laoszi realitást, Laosz jogát a békére, a függetlenségre és a semlegességre. Ha ezt megteszik, többé mi sem áll e kérdés megoldásának útjában.

Katonai diktatúra — „Made in USA"

A laoszi kérdés békés megoldását célzó genfi konferencia megnyitásának napján kezdődött el egy másik eseménysorozat, amely szintén magára vonta a nemzetközi közvélemény figyelmét. Szöulban, Dél-Korea fővárosában katonai puccs zajlott le. Csang Do Jung tábornok vezetésével ultra-reakciós katonai csoport vette át a hatalmat. E csoport első nyilatkozata félreérthetetlenül mutatja a puccs jellegét. A nyilatkozat ugyanis hangsúlyozza, a puccsisták fokozni kívánják a kommunistaellenes hajszát, és szorosabbra kívánják fűzni a barátságot az Egyesült Államokkal.

Annak ismeretében, hogy a puccsisták előtt uralmon volt Csang Mjun-kormány is lényegében ugyanezt a népellenes, amerikabarát politikát folytatta, joggal vetődik fel a kérdés: mi szükség volt erre a puccsra? S legalább ennyire fontos kérdés: kinek volt szüksége rá? A válasz nem nehéz. Az utóbbi hónapokban nemhogy csökkent volna, de még növekedett Dél-Koreában az amerikaellenes hangulat. Az ország lakossága körében mindinkább népszerűvé válik az a gondolat, hogy észak és dél békés egyesítése megvalósítható. Az Egyesült Államok tehát jónak látta kicserélni a népi mozgalommal tehetetlen Csang Miun-gamitúrát egy az eszközökben kevésbé válogató diktatórikus katonai csoporttal. Ezen a tényen az egymásnak látszólag ellentmondó amerikai nyilatkozatok sem változtathatnak. Miközben ugyanis a Dél-Kofeában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka, Mag- ruder tábornok arról beszélt, hogy Csang Mjun kormányát támogatja, állandó kapcsolatban volt az Egyesült Államokban kiképzett Csang Do Junggal, a puccsisták vezetőjével. Az összefüggés tehát világos.

A legfrisseb jelentések szerint a puccsistáknak egyelőre sikerült megszilárdítaniuk helyzetüket, nem utolsósorban azzal, hogy Csang Mjun kormánya — az amerikai ügyvivővel folytatott előzetes tanácskozás után — lemondott javukra a hatalomról. Az Egyesült Államok közreműködésével tehát kövezik a leplezetlen katonai diktatúrához vezető utat Dél- Koreában. Szemmel láthatóan megfeledkeznek azonban arról, hogy a koreai nép haragja a közelmúltban söpörte el hi Szín Mant és diktatúráját. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ugyanez a sors vár a mostani, »Made in USA« jelzésű katonai diktatúrára is.

Még több idénynapközit!

az Állami támogatás

összege 1 millió 170 ezer forint, az induló idénynapközik száma 53. Ezzel az ötvenhárom most induló vagy már megnyitott idénynapközivel 99 a megye napközi otthonainak a száma. Nem vár különösebb méltatásra, hogy mit jelent a gyakorlatban e tekintélyes szám, azt sem kell külön hangsúlyozni, hogy maholnap az igények ezt a 99-es számot is kinövik.

Amikor ezeket a sorokat leírom, eszembe jut az a buzsáki parasztasszony, aki nem is olyan régen, egy asszonytalaí- kozó alkalmából azt bizonj'« gatta, hogy ma már nem lehet az anyáknak magukkal cipelni a gyermeküket ki a mezőre, és ott gyötörtetni az apróságokat a tűző nappal.

fgy mondta: nem lehet. S igaza van. Termelőszövetkezeteink, községi tanácsaink — és az idénynapközik megszervezésében jelentős munkarészt vállaló nőtanácsaink — talán éppen ettől a határozott »nem lehettél« indíttatva idejében meghányták-vetették megye- szerte az idénynapközi alapításának lehetőségeit. Helyenként — meg sem várva az állami támogatásról szóló ígéretet — maguk a termelőszövetkezetek és községi tanácsok láttak a napközik szervezéséhez. Nem egy és nem is csak tíz azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek jelentős anyagi áldozatot vállaltak a napközik fenntartásában, tejjel, zöldségfélével látják el ezeket a közhasznú intézményeket. Felismerve, hogy mi sem fontosabb fiatal közös gazA román mezőgazdaság a számok tükrében

A Román Népköztársaság szántóföldjein jelenleg 43 000 traktor, több mint 17 000 gabonakombájn, 32 0UO vetögép és sok egyéb gép dolgozik. Több mint 30 000 szakembert foglalkoztat a mezőgazdaság. A román mezőgazdaság a 6 éves terv utolsó évében 10-szer annyi műtrágyát kap majd, mint amennyit 1959-ben kapott.

daságaink számára, mint az, hogy á szülök jó kezekbe megfelelő körülmények között tudják gyermekeiket. Iieresz- nyén és Pogányszentpéteren állami támogatás nélkül sikerült idénynapközit létesíteni.

Az állami támogatást élvező községek termelőszövetkezetei is kitesznek magukért. Szólód például zöldségfélével látja el a napközit; Porrogon tüzelőt ad a tsz, Berzencén helyiséget, tüzelőt és zöldségféléket; So- Víogycsicsón a községi tanács bocsátotta az idénynapközi számára szükséges helyiséget rendelkezésre, a tsz az ellátását vállalta, a nő tanács játékokkal ajándékozta meg a napközit. Hosszan lehetne sorolni a szebbnél szebb példákat, ahol a megértés, a szándékok azonossága a legmostohább körülmények között is létrehozta a szülőket mentesítő idénynapköziket. Az ilyen községek messzemenően rászolgálnak az állami támogatásra. Ezekben a falukban bizonyára nem vágják a munkát szervező tsz-vezetők és tanácsi vezetők fejéhez, hogy »mennénk dolgozni, de hova tegyük a gyereket«.

PERSZE AKAD ROSSZ PÉLDA IS, érthetetlen elzárkózás. Nem értjük, miért nem kell a napközi Szőcsény- pusztán, Zicsen, Héricsén és más községekben, pedig az állam is szívesen adott volna támogatást. Vagy úgy gondolták, hogy a támogatás összege nem elég az üzemeltetés időtartamára, s nem bíztak magukban eléggé a tsz-ek és a községek vezetői, nem merték vállalni a helyi segítség megszervezését? Kár, mert alapos körülnézéssel nem is olyan nehéz megszervezni az idénynapközit és felszabadítani a szülőket a mezőgazdasági munkák számára.

Kár, hogy ez utóbbinak a jelentőségét nem mindenütt képesek felmérni, s hogy egész kis falvak adnak leckét okos előrelátásból a jóval nagyobbaknak.

Itt van Csorna... a községi tanács szabadított fel egy épületet az idénynapközi számára. A termelőszövetkezet pedig a terményekkel való segítésen kívül ötezer forintot adott a napközire, hogy egy hónappal előbb sikerüljön megnyitni. Kastélyosdombón a falu lakói rnagfik gyártotta felszereléssel látták el a napközit, a termelőszövetkezet tüzelőt, tejet, burgonyát, zöldségfélét ád, és egy képesítés nélküli óvónőt vett fel.

Azt tartja ew igen elkoptatott szólás-mondás: »Segíts magadon, az Isten is megsegít.« Nos, ez utóbbira emberi dolgok elrendezésében nem lehet számítani; csak az a biztos és jó, amit az ember maga végez el, teremt meg. Valahogy több kellene megyénk néhány községében abból a bizonyos erőből, ami jól hasznosítható a -segítsünk magunkon« vonalán.

MINT EDDIG IS, az idérvis

működési engedélyhez van kötve az idénynapközik indítása. Jó lenne ismét, és nagyobb alapossággal körülnézni fal- vainkban, és ahol lehet, napközit szervezni, indítani még a nyári munkák előtt. Akár olyan hősi vállalás mellett is, hogy az ezután létesítendő napközik számára már nem jut az idén az állami támogatás összegéből.

Miért lenne jő még több napközit létrehozni? Wfert ezek nemcsak a gyermekekért vannak, hanem a közös gazdaságok eredményesebb munkáját is szolgálják!

László Ibolya

A pogányszentpéteri asszonyok dicsérete

&XXSSXXSSXX%SXXXSXXXSXXX%S3ti(%%S£%S%X%XÍSieXXXSXXSeSX%X3SSS3í\%%XXX)eXÍ&ÍS3SSeXieXXXXS3SXXXXSSSXSí}tSXSeXSS»&'

fFöldes Mihály

A SZÜRKE A

lőtt neki is éppen elég lenne: akkora

2.

^iS iixitcaíaícív a

gdicsérték Pogányszentpéteren Sfalu asszonyait a tsz irodába ;S nemcsak az elnök mond ;ezt, hanem a többi tag is, ß\ éppen ott ült, és várakozóit valamire, amikor az asszo nyokról érdeklődtünk. — Neír visznek véghez hőstetteket lettel — ig>

^mondták róluk.

Neveket kiemelni? Alig le

Sokszor még a férfiakon túltesznek a munkában

(1)

Első fejezet

1.

McIntosh rosszkedvűen tárban olyan kiváló, akkor most mutassa meg, mit tud. Nem

salgott a beosztottjával, Har- ^hetem, hogy a magyar sza- ________a ..i, kaszán sorozatos kudarcok er— Akkor hát ne okoskodjék. — Maga aztán nem nagyon És ha ez a »szürke agár« való- udvarias.

— Miért lennék udvarias? Mire jó az?

toggal. Fejgörcs kínozta. Attól félt, hogy agytumora van.

jenek bennünket. Sorra lefüle- Hartog mulatott rajta. Egyél- iík, a ,legjobb embereinket, talán nem tartott főnöke bősz- Tudm akarom’ modszeszújától. Leváltja? Oda se neki. Innsbruck csendje már megfeküdte a kedélyét. Szívesen visszatért volna Münchenbe, ahonnan a szeszélyes Margaret epedő levelekkel és aktképeivel ostromolta.

— Nézze, Hartog — szörgött McIntosh az ablaknál —, ezt a kellemetlen ügyet le kell zárnunk.

— Nem rajtam múlik.

— De igen.

— A »szürke agár«-ra szükségem van.

— jvj e]^0jn is

— A legjobb kiképzőm. Nem Sakálom, ha erre gon.

— Ne gondoljon rá. Végzetes a jóság, ha nagy belőle az

Hartog remekelni akart.

Azt tette, amit mindig megtett, amikor gondolkodni ki-;

'óint: bevonult rezidenciájába, a Villa Farnese első emeletéMclntosh whyskit töltött re- A hatalmas boltíves terem^dolgoznak becsülettel — magának, felhígította szódával kellős közepén, egy^ különös, és megitta. Eszébe se jutott kovácsoltvas ódon csillár alatt;

Hartogot megkínálni. volt a heverője. VégignyúltL

— Hagyjuk az érzelgést _ rajta. Feküdt egy ideig, aztánghetne. Vagy ha mégis, akko;

r

ekkel kontrázzák meg a játsz- filozofált. — Minden udvarias- Sínt ivott és rágyújtott a pipá-«eis<5 helyen Pécsek Istvánne máimat. My dear, nem egészen ság egy jó adag álnokságot ta- íara- Nagyon jól megertette^ger^s^eny^sz^ ------—1

1 rál L X« a.« —1—í-í. fill___i __t___ i lX/ToTn+nfVi orr«-*' J- 1-----*J- -------- ‘ ^

k

ét hónap alatt féltucat rámenős fickónk vérzett el a magyar határon. Sajna, köptek is.

Hartog kínlódva rágta a szivarját.

— No igen: ez valóban kelle- metlen.

— Kimasszíroznak a maga embereiből mindent, aztán telekiabálják vele a világot. Mit gondol, a »szürke agár« se lesz

jobb?

nevét emlíiMclntosh aggodalmait. Se mm i jp hetnénk, aki az anyakocák?

gondozza. Jó munkája jutó

esetre nem kellemes az, ha Al- fejezzük Jan Dulles sorozatos kudarcok-;

Ernául a közelmúltban kapci

kar.

— Nem mindig.

— Többnyire. No, _____ _ „ _____ _ _____________ __.

b

e. Oktassa ki az emberiét és értesül sorozatos sikerekghét 20 kilós malacot prémium támogassa őt a végtelenségig, helyett. A boss kiszarruthatat-Sként. Eddigi munkaegységei Az ügy komoly. Értesse ezt ^an- «nek száma 201. A 60 éves Hor

meg vele. Remélem, agár-szi- Hartog szerette a monologot.^,

matja lesz. Gyors intézkedése- ~ Y'Syazat cimbora — m~„> két, és eredményes akciókat fe^te fennhangon onmagat _ várok nem lenne most jo hanyattva-n

gódni a jégen. Az még csak?

PéeseK néni, a gomlos sertéstenyésztő.

adom.

— Oda kell adnia.

— Nem. Ez az ember bámu- , _ ... , , , „ ,

latosan érti a dolgát. Egymaga tehát

felér egy egesz Fort Jackson- ® teL?e' A szurRe agar tenat nal. Mindenkiről tud mindent. ™?§y'

Az összes relációk pontos mozgatója.

— Na látja: ideje, hogy ezentúl mást csináljon. Nem jó az, ha valaki ilyen sokat tud. Még akkor se, ha egészen megbízható. Tűzbe merné tenni a kezét érte?

— Tűzbe.

— Mindegy. Egy időre félre

keü állítani. tunJC— Gondolja?

— Sőt, parancsolom.

Hartog nevetett.

— Újabban Macchiavellit tanulmányozza? — gúnyolódott.

— Menjen a pokolba — mérgelődött McIntosh. — Én az idősebb Dumas nézetét vallom: A politikában nem számítanak az emberek, csak az elvek. Nem számítanak az érzelmek.

— Parancsára. goum a jégen. Az meg

— Ha pedig ez az ember hagyján, hotSy rátenyerelnek az£

— Ha elcsípik, nem fog val- oda üt, ahová kell, ezer dollárt embereinkre. Kockázat nélkül >

lani. ö biztosan használná a azonnal leolvasok neki, mi- nincs nyereség.^ Csakhogy va-^; fmióf coínoiAm Ia o helyt visszcitér lobo.ii szóró. bírjak ok©t,

— Ezret mondott? megszellőztetik a szervezet tiW

— Pontosan annyit. kait. Ez pedig rosszabb a lep-«

— Közölhetem ezt vele? rónál. Oda a kiképzésre fordí-S

— Persze. Ismer. Nem va- tett idő és pénz. Es a baj bsj-«

gyök fukar Extra kockázat, íai íar> valakinek felelnie kell extra dotáció. a sikertelensegekert. Persze,:

— Nem tagadom, kezdek iz- nem azt fogják mondani, hogy:

gulni. az ellenfél ügyes volt. Éppen:

— No látja. Hanem egy jó nem. Azt sütik majd ki, hogy:

tanáccsal szolgálhatok. Ha a rossz oktatás. Azt mondják szürke agar sikeresen átjut a .. , . , ,

határon, mivel valamikor pap- majd, akinek elmeszesedett azg növendék volt a szürke bará- agya, keressen más foglalko-g

— Azt kell felderítenie, ki toknál, álcázza papnak magát, zást

ott az új ember? Állítom, — Minek’ _ , - ,, , , . - . ",

egyenrangú ellenfelet kap- _ Papnak. Ez új figura. Az TeIe“m akart’ de

kellett a vonalra.

Nos, a szürke agár való-S,

Hartog megadta magát.

— All right — bólintott. Legyen.

— Thanks.

— Pontosan mit vár tőle?

— Eredményt.

— No igen.

— Papnak. Ez új figura. Az ötlet príma, higgye el.

És ha megismerkedünk — Miért?

vele? Akkor? , , . — Lusta vagyok kifejteni, ban mutassa meg mit tud! ,-Ugyan, ne gyerebesked- Töpje rajta a fejét bőszítette önmagát. - OhóJ

JeK- Hartog szórakozóttan simo- . , W1 , , , r

— Elnémítjuk? gáttá az állát és kifelé bá- mindenki a sajat nyakat tart-j

Hogy legyen elég zsák a gabonának.

■ váth Imréné is nincs olyan

— A lehető legalaposabban, mészkodott az ablakon. Az őszi ja a legbecsesebbnek. Ostoba**naPj hogy munkát ne kérne.

— Köszönöm. Ez határozott lombok hintáztak a szélben, s tréfa lenne fennakadni a bal-^rravajy

beszéd. a sriirke égen lusta femők vo- szerencse hálójában.

t, . nultak. Esőre hajlott. , . . .

— Be is fejeztem.

................ McIntosh nem szerette, ha a Megkapta a vonalat. Tárcsa— Csakhogy... Mi történjék beosztottjai nem vették észre, zott. akkor, ha nem egy emberről n,íkor ke]l távozniuk. Ráför- _ Lilian’

csak az érdekek. Politikai van szó?... A szürke agár medt Hartogra.

okokból mi nem gyilkolunk egymaga mégsem szállhat ____ n/ßn kérődzik?

m

eg senkit, legfeljebb elhá- szembe egy égési dandárral!... Hartog ugyanolyan goromrítjuk az akadályokat. Vila- McIntosh dühösen legyintett, bán válaszolt.

gos' , _ — Az értelmes emberek — Az piszkál — gúnyolódott

Hartog fanyar képet vágott, időnként meghökkentően síi- —, miért van a szamárnak na— Felettébb világos. letlenek. gyobb füle, mint a lónak, ho— Igen.

— Unatkozik?

— Nem.

— Jöjjön át hozzám.

(Folytatjuk.)

190 munkaegységet szerzett, az idén már csaknem 50 van neki.

A Zöldmező Termelőszövetkezetnek nagy tervei vannak az asszonyok foglalkoztatására. ötven holdas halastavat létesítenek, és itt egy vizisrár- nyas-telepet alakítanak ki, ahol kacsákat, libákat tenyésztenek

majd. Rövidesen elkészül a kertészet, itt is találnak munkát a falu asszonyai.

Mostanában elég sokszor esik az eső, átázott a föld. Abba kellett hagyniuk a r*pa egyelését, várniuk kell, aimíg lehúzódik a víz. Hogy ne vesz- szék kárba az idő, zsákot varrnak, kukoricát morzsolnak.

Így is szaporodik a munkaegység.