Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

Vasárnap, 1961. május 21. s SOMOGYI NÉPLAP Iöbb mint 1100-an vettek részt a párt- és XlSZ-oktatásban a csurgói járásban ( Tudósítónktól.) Csütörtökön délelőtt a Csur­gói Járási Pártbizottság najgy- terméban Szabó Géza agit.- prop. osztályvezető beszámolt a párt-, a KISZ- és a pedagógus propagandistáit, valamint az oktatási bizottság tagjai előtt az 1960 61. évi pértoktatási év tapasztalatairól. Elmondotta, hogy 36 csoportban több mint 600 hallgató vett részt pártok­tatásban. A legjobban kedvelt oktatási forma az időszerű kérdések tanfolyama volt. A marxizmus—leninizmus tan­folyamán az idén két évfolyam indult. Kedvező volt a páirton- kívüliek arányszéma is. Az előző tanévben 114 fő járt ok­tatásra, ezzel szem ben ebben a tanévben 242 pártonkívüli gya­rapította politikai tudását. A pártoktatás feltételeit a gyéké- nyesi MÁV-nál, a Csurgói Fa­ipari Vállalatnál, a Napsugár KTsz-nél és az Iharosbsré^yi Gépállomásom biztosították a legjobban. A KlSZ-oktatásban csaknem 500 hallgató vett részt: kétszer annyi fiatal, mint egy évvel ezelőtt. Jó munkájáért 12 tanfolyam- vezetőt könyvjutalomban és di­cséretben részesített a járása párt-végrehajtó bizottság. FOGADATLAN PRÓKÁTOROK Nemrégiben több községi ta­nácsnál es másutt is kísérte­tiesen hasonló tünetekkel je­lentkező betegséggel találkoz­tam. Betegségnek nevezem, mert kisebb-nagyobb mérték­ben mételyezi társadalmi éle­tünket, s épp ezért gyógyítás­ra szorul. Betegségnek, mert a szó, bár látszólagos jóindulat­tal tör elő az emberekből, vol­taképpen elvtelen bűnpárto­lást fejez ki még akkor is, ha a gondolat formába öntői bizo­nyos humanizmussal álcázzák törekvéseiket. Büssüt, Kazsokot említhet­ném, ahol sikkasztás, csalás vagy szabálytalanság miatt in­dítottak vizsgálatot a tanács- titkárok ellen. A járási tanács dolgozói voltak ott, s mindkét faluban akadt valaki, aki így állított oda a vizsgálódók elé: — Nem őt védem én, a vi­lágért sem! De a család! Aztán megindult a szóára­dat felismerhetően azzal a szándékkal, hogy könnyet csal­jon az emberek szemébe, meg- reszkettesse őket, s enyhítést, még inkább szemhunyást köve­teljen az említett cselekedetek fölött. Így szólt az egyik foga- datlan prókátor: — Nézze kérem, nekem sem­mi közöm az egészhez, tudom, hogy hibázott. De nem őt vé­dem én, bár beteg ember — ez is meggondolandó! Négy gyereke van a szerencsétlen­nek, kérem tisztelettel, s azt a négy apróságot védem, akik most betevő falat nélkül ma­radnak. Tehetnek ők arról, hogy apjuk sikkasztott ... ? Micsoda mondvacsinált és fe­lesleges érvelés ez! Szenvedé­lyes hangjából érződött, hogy. a bűnöst védené, csak más út­ra kanyarodott, s közben olyan elvekért szállt síkra, melyek a szocialista törvényhozás saját­jai. Az apa társadalom ellen elkövetett bűnét — jól tudja ő is — nem menti semmi, a család sem, életkörülményei sem. Arról azonban nem elég tájékozott a prókátor, hogy ha a sikkasztó ügye bíróság elé kerül, feltétlenül mérlegelik helyzetét. Veszélyes és igazság­talan volna lemondani a bűn­üldözésről, de a szocialista hu­mánum igenis megnyilvánul ítélethozatalunkban, ezt ezer­nyi példával lehetne bizonyí­tani ... És ugyanígy beszélnék má­sutt. Mert ugyebár alapjában véve becsületes ember, aki nyugtákra hamisította mások nevét, s illetéktelen pénzhez nyúlt Megtévedett szegény. De becsületes ember és család­apa! Ezt hajtogatják a »jó­Vágják a hínárt a Bárdibükki Állami Gazdaság 21 holdas halastavában. Verseny Balatonberényben Az egész akkor kezdődött, amikor megjelentek a község­ben a járási KISZ-bizottság munkatársai, és hozzáláttak egy kukoricatermesztő ifjúsági brigád szervezéséhez. Minden simán ment. A termelőszövet­kezet négy hold földet adott a fiataloknak, ők pedig gyor­san tervet csináltak, és meg­állapodtak abban, hogy szom­bat-vasárnaponként dolgoznak majd kint a határban, vagy pedig, ha nagyon szorít a mun­ka, valamennyien kivesznek egy nap szabadságot, és akkor mennek kapálni. Mondták is az emberek: »■Lám, nemcsak a szórakozáson jár az eszük ezeknek a gyere­keknek, hanem megragadják a munka végét is, ha arra van szükség.« Darvas Géza, a termelőszö­vetkezet elnöke ekkor nagy fába vágta a fejszét. Tapaszta­latból tudta: a kapásnövények­kel bizony majd mindig baj van, ezért kiokoskodta, hogy megpróbál a falusiak lelkére beszélni, és kéri őket, hogy a legjobb tudásuk szerint segít­senek a munkában. És jól szá­mított. A nőtanács meg a Vö­röskereszt összehívott egy gyű­lést, és a tsz-elnök lelkes, szép beszéddel buzdította az embere­ket. Megmondta, ho<gy becsü­lettel kell dolgozniuk, hiszen a munka gyümölcsét ők élvezhe­tik majd. Befejezésül meg még megdicsérte a kiszeseket, hogy lám, mit vállaltak, és milyen jelentős dolog ez, aztán leült. Nem telt bele egy perc sem, szót kért Darvas Magda, a nő­tanács egyik tagja. — Az bizony nem lenne szép dolog, ha az asszonyok le­in araiqr>árak a kiszesek mö­gött. Vállaljunk hát ugyan­annyi földet, mint az ifjúság — mondotta. Felpattant erre Erdei István­ná vöröskeresztes. — Mivel a nőtanács meg a Vöröskereszt amúgy is majd­nem ugyanazokból az emberek­ből áll, mi segítünk a nőta­nácsnak. Végül Nyers Tibor, a KISZ szervező titkára kórt szót. — Ha már így vállalták eze­ket a dolgokat, hát versenyez­zünk. Ne legyenek különleges versenypontok, csak kettőre ügyeljünk: idejében és a leg­jobban végezzük el a munkát. Megkötötték az egyezséget — most már csak a rajtra vár­nak. Röviden talán ez lenne a története a balatonberényi ver­senynek. De nem lehet szó nélkül hagyni egy-két apró epizódot sem, ami igen jellemző arra, hogy Bölényben megértették, miről van szó. Jó példa erre Ben}'« József né esete, ö a nő- mozgalmi munkában sohasem tevékenykedett, csodálkozott is nagyon, hogy meghívták a gyűlésre. Amikor meghallotta, hogy miről van szó, ezeket mondotta: — A kapálást én is kibírom, ha szükség van rárfl, jövök. Pedig van otthon dolga bi­zonyára, hiszen kislánya sú­lyos beteg. De hát ő hajlandó áldozatot hozni a többiekért. Vagy egy másik eset: akkora volt a felbuzdulás, hogy sok asszony már azt mondta: vál­laljunk több: mint a kiszesek. Fensze okos szóval meggyőzték őket, hogy egyelőre azt végez­zék el, amit kaptak, ha meg marad kapálatlan föld, azt is elvállalhatják. Most már csak az időjárástól függ, mikor vonulhatnak ki a mezőre. A rajt előtt állnak. S bíznak benne, hogy a be­fejezés is nagyszerű lesz. P. Gy. akaratú« emberek, s a világért se jutna eszükbe az ő felelős­ségük, nemtörődömségből táp­lálkozó mulasztásuk. Érdekes és érdekes beszélni erről. Mert azok az emberek, akik barátjuk, ismerősük baj- bajutását látva fogadott vagy fogadatlan prókátornak jelent­keznek, vele együtt élnek a faluban. Egyikük-másikuk tud­ja, hogy mi történik körülöt­te. Lehet, hogy nem részese a dolognak, anyagi haszna sincs belőle. De igazságos és jóindu­latú volt-e védencével szem­ben, ha nem figyelmeztette idejekorán, s nem állította meg a lejtőn, pedig tehette volna! Ebben van a prókátorok óriási felelőssége. Egyikük be is val­lotta: — Éreztem, hogy vala­mi nincs rendben. De miért szóljak, még azt mondaná, mi közöm hozzá... Néhány jó szó, baráti figyel­meztetés észhez téríthette vol­na az apát, feltámaszthatta volna családfői felelősségét is. És prókátorunk nemde ezzel tehetett volna legtöbbet a csa­ládért, a négy apró gyerme­kért ... ? A betegség terjed. Hajlamo-. sak vagyunk elnézőek: lenni, hajlamosak arra, hogy kiseb­bítsük mások bűnét, meggon­dolatlan cselekedetét Kinek használunk ezzel? Hányszor és hányszor hallja az ember, hogy valakit »-bün­tetésből« áthelyeznek egy vé­letlenül jobb munkahelyre, mint a régi. S a tízezer forint vagy harmincezer úszik a le­vegőben. A nevelő hatás elma­rad, csupán »jóindulatból, em­berségből ...« Vajon az effaj­ta büntetés kedvét szegi-e an­nak, aJci egyszer már képes volt hozzányúlni a közösségéhez...? A család? Igen, a család fel­tétlenül károsul. Ha mással nem, hát azzal, hogy apa nél­kül marad egy időre a gyer­mek. Lehet, hogy anyagilag is megérzi. Ugyan ki a felelős ezért? A társadalom vagy a felettes szerv, mely útját állja a sikkasztásoknak? Nem! A családot nem büntetik a mi társadalmunkban. Szükség esetén állami gondozásba ve­szik a gyermeket, vagy a közös­ség segít társadalmi összefo­gással. Éppen ez a nagyszerű, humánus és igazságos hazánk­ban, hogy nem engedjük bűn­hődni és meglakolni a gyer­meket apja bűnéért... Nincs olyan ember orszá­gunkban, aki feledhetné, hogy nem lehet büntetlenül herdál­ni, egyéni célokra fordítani a közösség vagyonát. Miért kell hát fogadatlan prókátornak szegődni s védelmezni a ga- ládságot? Más utat ismerünk mi, igazságosabbat s célraveze­tőt, hogy a kibicsaklott erkölcsi felfogású ember újra megtalál­ja a helyét a társadalomban... Jávori Béla Legfeljebb ezer forintig? [V yolc traktora van a homokszentgyörgyi Zöldmező 1 Termelőszövetkezetnek. Ennyi gépnél gyakran adódhat kisebb-nagyobb üzemzavar: kiolvadhat a csapágy, vagy eltörhet más alkatrész. Ha van kéznél mivel pótolni, nem kell sokáig állnia a traktornak Ezért is törekszenek arra a tsz vezetői, hogy beszerezzék a szükséges mennyiségű pót- alkatrészt. Berki József, a szövetkezet elnöke azonban szóvá tette lapunk munka társának: »-Ha készpénzzel fizetünk, ak­kor egy allcalommal csak ezer forint ,erejéig ad árut a FÖ- MAV kirendeltsége. Ha más alkatrész is kellene, azért más­nap újra be kell jönnünk Kaposvárra.« Mit mond erről Érti Tibor, a kirendeltség vezetője? »Banki rendelkezésről van szó. Ezért kell fedezetigazolást hozniuk a tsz-eknek, ha ezer forintnál több értékű anyagot akarnak beszerezni. A homokszentgyörgyi Zöldmező egyik nap megkérdezte telefonon, van-e hengerfej a raktárunkban. Másnap elment Barcsra, a járási bankfiókhoz fedezetigazolás sért. Harmadnap jöhetett hozzánk a hengerfejért. Ez ennek a rendje. Az is fontos, hogy ne halmozzanak fel szükségte­len készleteket a tsz-ek.« A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán Mészáros Tibor tsz-revizor az alábbiak szerint nyilatkozott: Nem ér­tem, miért vetődhet fel ilyen probléma, hiszen egyszerű a dolog: szerezzen fedezetigazolást a tsz, és megkapja a szük­séges gépalkatrészt. Ha sürgős az ügy, és nincs idő a járási bankfiókhoz elmenni, cégszerűen aláírt klíringet is elfogad­hat a vállalat. De csak akkor fogadja el, ha bízik abban, hogy van fedezete a tsz-nek. Ezt egyébként telefonon azonnal meg­tudhatja a járási bankfióktól. Ami a készpénzes ügyletet il­leti, arról ennyit: a tsz is közületnek számít, s így csak 500 forint erejéig vásárolhat. Gépalkatrészt viszont adhat neki 1000 forint értékben is a vállalat, mert traktorcsapágyra és egyéb cikkre magánosoknak nincs szükségük.« * * * Egy észrevételre két válasz — mégse egészen tiszta az ügy. A pénzforgalmat és a vásárlást szabályozó rendelkezé­seket persze meg kell tartani. De a homokszentgyörgyiekkel együtt mi is helytelenítjük a merev, elutasító állásfoglalást. Ne halmozzon fel szükségtelen készletet egy termelőszövet­kezet se — ügyelni kell erre, nehogy mások elől elvonjon bi­zonyos alkatrészeket. De hiszen ezt megteheti akkor is, ha egy héten át minden áldott nap vesz 1000—1000 forintos té­telt! És ha annyira belejön a vásárlásba, hogy a következő héten sem tudja abbahagyni? Nincs rá törvényes mód, hogy megtagadja a kiszolgálást a FÖMAV. Ám általában az a jel­lemző, hogy ki-ki akkor és annyi alkatrészt vesz, amikor és amennyire szüksége van. Hogy ilyen esetben — készpénzes vásárlásról lévén szó — mondjuk 1800 forint értékű anyagért miért kell két egymást követő napon beutazni Kaposvárra, erre nem kaphatunk elfogadható feleletet. K. J. A művelődési otthon nem raktár! Május 10-i keltezéssel egy községi tanácsi határoza- 1 ^ tat kézbesített a posta a drávaszentesi Űj Barázda Termelőszövetkezetnek. Azt hihetné az ember, hogy a hatá­rozatot — amelynek záradékában világos megfogalmazásban ezt olvashattuk: »Fellebbezésnek helye nincs« — tisztelettel és teljesítő készséggel fogadták a címzettek. Dehogy fogadták, dehogy fogadták! A felszólított termelőszövetkezet meg sem moccant, ter­ményeit nem szállította el a művelődési otthon hónapokkal ezelőtt igénybe vett klubhelyiségéből. Pedig ez a helyiség a község KISZ-fiataljainak otthona is, s mellette olvasószoba. A határozat kézhezvételétől számított egy napon belül kell kiköltözni — így írta elő a községi tanács. Azóta eltelt jó néhány nap. A napokból egy hét lett, és ki tudja, mennyi ideig gondolkodik még a tsz azon, hogy mitévő legyen. S ad­dig a művelődési otthon nem tud kaput nyitni a falai között szórakozni, tanulni akaróknak. Nem tud, jóllehet van egy olyan rendelet, hogy művelődési létesítményeket, intézmé­nyeket mindössze 14 napi időtartamra lehet igénybe venni raktározási célokra. A két hét elteltével a művelődésügyi miniszter hozzájárulására van szükség a raktározási engedély meghosszabbításához. Mondanunk sem kell, ilyen hozzájáru­lással nem rendelkezik az Üj Barázda, mégsem jár el a ta­nácsi határozatnak megfelelően. Sajnálatos közömbösség ez, s ráadásul a tanács tekinté­lyét is lejáratja a falu népe előtt. Ez pedig nem jó dolog. Ügy véljük, hasznos lenne, ha a művelődési otthon fel­szabadítása körüli huzavonába beleszólna a járási tanács is. Mert nem mernénk állítani, hogy ennek a kis falunak nincs szüksége a művelődési házra, és hogy azt végleg át lehet ala­kítani termény raktárrá! L. I. Ha kalapba dobott nevek vagy számok kihúzásáról hal­lok, önkéntelenül is mindig a tombola vagy a lottószámok, tárgynyeremények sorsolása jut eszembe. Egyszóval olyan SORSHÚZÁS sor. Megkönnyebbült sóhaj je- hogy a kitavaszodáskor 50 vö- lezte, hogy szerencséje volt. vendékállat kikerült a legelö- Azután jött a következő, újabb re, nyári szállásra. Egy ember dolgok, amiket izgalommal, feszültséget teremtve. így ment az őszig felesleges lesz. De ki drukkolva várunk kíváncsian ez már jó ideje, valahová legyen az? lesve az eredményt, s szünte- rendkívül jól elrejtezett a lenül arra gondolunk: »Bár- hármas szám, mintha csak azt csak az enyémet emelnék ki.« Talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné, aki ne élte vol­na át jó néhányszor ezt a kü­lönös izgalmat. A mernyei Március 15. Tsz istállójában hat ember szoron­gott egy kalap körül, benne összehajtogatott cédulák. Ar­cukon feszültség, izgalom. Ezek az emberek — Horváth István, Bazsika István, Juhász Lajos, Jakabfi József, Farkas István és Fehér István — fél­ve, remegő kézzel nyúltak a kalapba. Aki ugyanis a hár­mas számot kihúzza, annak az őszig el kell válnia a többitől.. Menni persze egyik sem akart, ezért folyamodtak a sorshú- .. záshoz, s a hat jóbarát ezért ósszebaratkoztak, s egyformán nézegetett gyanakodva, félve szívügyük volt, hogy gyara- egymásra, vajon melyikük lesz, podjék a 120 jószág. Ment is aki kiemeli a számot, öt fej . , ... összehajolt, a hatodik féltené- mtnaen “ maga ^tuljen. meg­tett. így nyúlt a cédulák közé nézhette bárki, hogy végeztek mindig az, akire rákerült a el munkájukat. Igen ám, csak­Lekókadtak a fejek. Meg- hányták-vetették a dolgot, de nem tudtak dűlőre jutni. Mind­egyik maradni akart, és mind­egyik azt akarta, hogy a má­sik is maradjon. Végül egyi­kük előállt: — Tudjátok mit, itt mara­dunk mindnyájan, megmond­juk a vezetőségnek, hogy egyi­künknek ne írjanak be munka­egységet, hanem szépen elosz­tozunk a kereseten. Lelkendező szavak követték a javaslatot, beleegyeztek vol­na... Ha az a volna ott nem volna, akkor most nem izgul­nának egy kalap körül. Mert a vezetőség tudomást szerezve Egy szó, mint száz, igen jól elgondolásukról, lebeszélte őket erről az együttérző, még­ható tervről. — Nézzétek — mondta az elnök. — Miért keresnétek ti kevesebbet? Mindegyiktcknek egyformán szüksége van az akarná, hogy együtt maradja­nak. .. Mikor, beléptek a közösbe, akkor álltak ők hatan a szarvasmarhák mellé. Beosz­tották a munkát egymás kö­zött, s ami a legfontosabb, igen jól egyetértettek, no meg per­sze mindegyiknek a jószág volt a mindene. Munkát jelent ez vasárnap is, az igaz, de a munkának mindegy, hogy hétköznap van vagy vasárnap, csak egy a fon­tos, hogy szívvel, kedvvel csi­nálja az ember — mondogat­ták gyakran. egységekre, > nekünk pedig szükségünk van arra az egy munkaerőre, amelyik itt a nyári hónapokban felszabadul. Hisz nem hosszú időről van szó, az ősszel újra együtt lesz­tek, akkor visszakerül ide az, aki máshova megy segíteni egy-két hónapra. Gondolkozza­tok ezen, beszéljétek meg, ki legyen az. Megértették, amit az elnök mondott, de nem tudtak meg­egyezni. Végső menedék ezért lett a kalap, ezért bízták a sze­rencsére sorsukat. Röpködnek a cédulák. Mind­egyikük felkészült arra, hogy megy. Farkas István húzta ki a hármas számot. Nem ujjon­gott a többi, nem bizony, egy­formán elszomorodtak. Csak a legidősebb, Fehér Pista bácsi jegyezte meg: — Ne . bánkódj, hamar el­múlik a nyár, feltöltődik az istálló, aztán újra együtt dol­gozunk. így fobit le a mernyei istál­lóban a sorshúzás. Azért je­gyeztem fel, mert bizony jól­esett hallani ezt a könnyes-mo­solygós történetet. Vörös Márts

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents