Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-07 / 81. szám

Péntek, 1961. április 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Jó így dolgozni társak? Fordul a göröngy, maga alá temeti az értékes tápanyagot, a trágyát. Zúg a gép, egyenletesen, szépen hasogatja a földet. A Beloruszon min­denre figyelő, fürké­sző tekintettel ül Tóth István, a Mer- nyei Gépállomás traktorosa. Ezen a patalomi határré­szen rajta kívül nem is látni más embert. Pirkadattól sötétig egyedül van. Vajon mire gondol ilvenkor? — Nagyon sok mindenre — vonta­tottan hullnak a szavak. »Tényleg, mi mindenen is szoktam törni a fe­jemet? Kilenc éve gépen ülök, sokat vagyok egyedül, de mi is az, amin töp­rengeni szoktam? A munka, a család, a Nem is tudnám eldönteni, hi­szen a három valahol egy lesz, találkoznak... Emlékezni épp­úgy szeretek, mint tervezget­ni. Az igaz, van mire vissza­gondolnom elég, és akad té­ma a holnapot illetően is. Most, a szántás közben akarva-aka- ratlan leggyakrabban a tava­lyi ősz forog a fejemben. Ke­mény, nehéz ősz volt az. De keveset aludtam akkoriban! Nappal és éjszaka egyetlen gondolat foglalkoztatott: mi­nél előbb elvégezni a munkát. De jó érzés is volt, mikor lát­tam,. hogy egy hét alatt ugyan­annyit végeztem el, mint a két műszakban dolgozó két kor­mos. Milyen jólesett a jutalom, a kétszeri prémium! Hogy örült a család, a gyerekek! Végeredményben értük is dol­goztam. Nyugodtabban mehet a kislányom tanulni, kisebb gond a fiam nősülése... Meny- nyiszer megkérdezték már, hány százalékra teljesítettem a tervemet — azonban még most sem tudom, pedig illene. De minden bizonnyal eleget tet­tem a követelményeknek, mert jutalmat csak a terv teljesíté­séért osztanak... Vajon miért nem volt meg még az üzemi értekezlet? Biztosan sok dol­guk van a bentieknek is, meg nehéz összeszedni bennünket. No de nem baj ez. Egyáltalán nem. Még talán csodálkozni is fognak, ha megtudják, hogy két brigádtársammal már ko­rábban felajánlást tettünk. Megfogadtuk, hogy április 4-re A MAGYAR VEGYIPAR FEJLŐDÉSE befejezzük tavaszi kampány­tervünket. 480 normálhold az enyém. Meglesz, el kell végez­ni! Mennyi is a napi átlag? 10 —12 normálhold. Győzni fo­gom. Milyen ragyogó idő van, öröm ilyenkor kint lenni. Nemsokára zöld lesz az erdő ott, de addigra én már a pata­lomi határ más pontján leszek. Sebaj, ott is van néznivaló, mindenütt van valami szép, és nemcsak mindenütt, hanem minden időszakban. Tavasztól télig, reggel 6-tól éjfélig... Szó­val mi mindenre is gondoltam most? Eh, nem tudnám el­mondani. Jönnek, mennek a gondolatok, mint ahogy for­dul a göröngy. Csak egy a fon­tos — ezzel elsősorban masam­nak tartozom —, amit elvállal­tam, meg kell csinálni.« Zúg a gép, szaporodnak a felszántott sorok. Mosoly buj­kál Tóth István arcán, öröm­teli, bizakodó mosoly. Szeretik őt a patalomiak, becsülik a gépállomáson. Jó így dolgoz­ni ... Vörös Márta Magyarország vegy­ipara 1945 előtt lé­nyegileg a budapest —szőny—fűzfői há­romszög területére korlátozódott. Fel- szabadulásunk után a vegyipar termelésé­nek megnövekedése mellett területi elhe­lyezkedésében is je­lentősebb változás következett be. A meglévő gyárak — a többi között a péti műtrágyagyár, a ti- szavasvári gyógyszer- üzem, az almásfüzi- tői, szőnyi, budapesti olajfinomítók — nagy arányú korszerűsítése mellett főleg az or­szág észak-keleti ré­szein építettek és épí­tenek új vegyipari üzemeket. Távlati terveinkben pedig hazánk délkeleti vi­dékeinek iparosítá­sában a vegyipari üzemek telepítésének fontos szerepe van. Az 1950 óta épített legfontosabb vegy­ipari létesítmények közül ki­emelkedik a szolnoki Tisza- menti Vegyiművek, valamint a kazincbarcikai Borsodi Ve­gyikombinát kénsav-, illetőleg nitrogéngyártó részlege. Mind­kettő az épülőfélben levő szol­noki szuperfoszfát- és a tisza- palkonyai nitrogéngyárakkal együtt a mezőgazdasági terü­letek — különösen az Alföld — egyre növekvő műtrágya­szükségletének kielégítésére létesült. Hazánk műtrágya-el­látottságát szemléletesen ábrá­zolja az egy hektár mezőgaz­dasági területre jutó műtrá­gya-hatóanyag felhasználás mutatója is. E mutató szerint a hatóanyag-felhasználás 1960- ban 1950-hez viszonyítva négy és félszeresére emelkedett, míg 1970-re az 1950. évi húsz­szorosára növekszik meg. Az első ötéves terv fonto­sabb vegyipari létesítményei közé tartozik a dél-zalai olaj- vidék új olajfinomítója Zala­egerszegen, a debreceni gyógy­szergyárak. a budapesti és nyergesújfalusi műszálüze­mek. Már 1960-ban az egy la­kosra jutó müanyagrtermelés 1950-hez viszonyítva 11-szere- sére növekedett meg, míg 1970-re e mutató az 1950. évi­nek 110-szerese lesz. A vegyipar több ágazata, így a kőolaj feldolgozás, szer­vetlen vegyipar, de különösen a gyógyszeripar számos termé­ke jelentős exportcikkünk is. A magyar vegyipar ugrás­szerű fejlődését mutatja a tér­képünk jobb sarkában elhe­lyezett ábra is, melyről meg­állapítható, hogy a vegyipar teljes termelése 1970-ben az 1950-es termelés tizenkétsze­rese lesz. A bratszki vizierőmű szomszédja A bratszki vízierőmű közelében hatalmas fafeldolgozó kombinát épül, amelynek üzemrészei egy év alatt 4 millió köbméter faanya­got dolgoznak fel. A kombinát nagy mennyiségű papírt, kartont, cellulózt, bútort és más faárut gyárt majd. Korszerű technológia alkalmazásával a nyersanyagokat teljesen fel fogják használni, még a fenyő tűleveleit is feldolgozzák.-A sarokban a Riska, a Tarka, a Rózsa meg a Narancs van. Egy kicsit so­ványak, de ha kijön a zöld, másképpen lesz. Innen, az ab­lakból lesem a füvet, s húz­nám felfelé, hogy nőjön. El­végre én felelek értük. A Na­rancs érzékenyebb állat, s jobban megérezte, hogy még csak első éves a szövetkezet. De ha majd kijárhat legelni, megadja a nyolc litert — mondta Károly bácsi, húsvét- kor, mikor bemutatta a szö- vetkezet istállóját, amelyben ö az állatgondozó. Aztán für­gén tovább lépett, s annyit szólt még, hogy mostanában nem fáj semmije. Érdekes, hogy frissnek érzi magát, pe­dig sokat dolgozik... A kkor is ilyen szép, • * • napsütötte húsvét volt, amikor először láttam őt. Később, hogy elkerültem a 3It béke iuut faluból, csak húsvét meg ka­rácsony táján találkoztunk, amikor hazalátogattam. Ott lakott a szomszédban, s ar­ról volt híres, hogy folyton panaszkodott. Hiába hallgat­ta meg százszor is a temp­lomban azt, hogy »béke vele­tek«, ettől sose lett békéje. Baja volt ezzel is, azzal is, s majd mindennap veszekedett a feleségével. Pedig nyuga­lomra vác-'ó, ötven felé hajló amperek voltak már mind a ketten. Gyerekeik szétmentek a világba. Ha jól sikerült a takarmány, akkor az volt a baj, hogy nem volt befogás párja a vén tehénnek, ha ösz- szejött egy kis pénz a tejecs­íSN3^NNNV1t\^VVVVVVV'VVVVNSVNN-VVNN3tN3wVN3t3íJtNNNVNN.NNNVVVNNVV-VVVVV'VN\VVVVVV>iVVVVVV-V>KVVVVVVNVXV £ HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (37) ben megakadt azon a férfim, aki szinte eszelősen meredt rá a partról. A sofőr ösztönösen megkapaszkodott a volánban, lábával pedig rátaposott a gáz­pedálra. Rekedt kiáltást hal- lotott: Matejka! Szerencsés tisztán hallotta ezt a kiáltást. Mintha a végte­len idők távlatából harsogott volna félé ez a név. Mintha egy komor tónusú szavalókórus készítette a borf szí rajta a korhelykedés nyo-í mait! . * Szerencsés felbotorkált a la-* kasba. Lábai rogyadoztak. Uj-* jával tétován megnyomta a* csengőt * __ _ Júlia tüstént ajtót nyitott.^ Uit.es ember hírében állt Sebtében felkapott pongyola-* Ugéietében. Csak a feje, az ját a kezevet fogta össze. Meg-* , . látszott rajta, hogy le sem* vn ‘ kemenV es konok egy ki­hunyta a szemét az éjjel, éb-* csit ren tartotta az aggodalom. * örültem, amikor a múlt év- — Na, végre, hát mi ez? Azt* ben meghallottam, hogy ná- mondtad, nyolc-kilenc óra kö-f kéből, akkor oda kellett ad­ni az orvosnak, ha volt krumpli, akkor soványan fi­zetett a gabonaföld. Károly bácsi, aki a maga agrártudo­mányát hűségesen az ükap­jáéhoz igazította, meg volt győződve arról, hogy nála jobban senki az égvilágon nem ért a gazdálkodáshoz, te­hát ebben nem lehet hiba. Mégis a felesége a veszekedé­sek közben sokszor nevezte tehetetlennek, ostobának, sől azt se átallotta fejéhez vágni az öregnek, hogy analfabéta A levelet is mások írták meg helyette a háborúból. Szóval örökösen civakodtak egymás­sal. Mondták, hogy ez, amaz az oka ennek, csak azt nem mondta senki, hogy Károly bácsit a kisparcella fojtogat­ja. Ahogy vénült, a nadrág- szíjparcellák úgy fonódtak a nyaka köré, hogy lélegzetet is alig kapott tőlük. Kár volt érte, mert amúgy igen becsű ­vi­A tehergépkocsi sofőrje nem elgázolt két embert, akik Éjfél lehetett, amikor a te­megbizonyosodott arról, hogy szintén a komppal jöttek át, s herautó Budapest határába ért. nem csúszhat le a feljáró desz- az úton bandukoltak. Csakha- Szerencsés látszólag még min­kéről, s visszahúzódott a vo- mar nagy távolban csapódott dig mozdulatlanul aludt a so­lan mögé. De mozdulata köz- fel a porfelhő a teherkocsi for mellett. Valójában hangta­után. lanul zokogott. Mindenre rá­Memyei odaugrott Szeren- ébredt, mindenre, eséshez. Éppen jókor, mert az Visszanyerte emlékezőtehet- rül hazajössz! osztályvezető ájultan rogyott ségét. — Menjünk be, Júlia! —* össze. Megpróbálta Összefüggően mondta Szerencsés, és gyöngé-* Memyei intett az emberek- átgondolni az életét. Egy em- den betuszkolta Júliát. g nek. Hárman is megfogták Sze- bér, két élet egyvégtében És Az asszony a {ényé.í rencsest, es feltuszkoltak a ve- most? Mi lesz most? Felelme- néJ megpiUalltotta szerencsés* zetofuikebe. Mernyei meg egy tes kérdőjelek görbültek be s arcat ^ hatrahókölt A férfi* fiatalembert beültetett hanna- táncolták a szeme előtt. Mi két szeme mélyen behúzódott* diknak az ajtó felöl, hogy vi- lenne ha Juha megtudna az a gödrébe Alatta mély, kék* gyazzon Szerencsésre. elete történetet? Mi lenne, ha árkok húzódtak Cserepes volt* lesz> áttelepítik az embereket,- Na, az öreget teljesen ki- kiderülne, hogy meg él az első a száia széle Az egész arc$ M Mmdröl ^ hozzánk> in. veszítette a bor! — evelodtek felesege? De vajon el-e? mAfifnn«varit • zúgta volna el, s a hangoirkan u,r vrArn „ 10 _ . . . megionnyaa1, összeesett, xviegr nen meg odaviszik a csalado­kká idegtépő lassúsággal t Nem bir 3 la És az aran^? Ame[y a sohasem látta ilyennek a fér-* - , • ’--1 ."p ( f° c J" kara kavári erdő szélén, azon a tisa- ím T,ámmv^iv law- w k«.iaio .* nompolygott fele. S közben _ ^ nemulass otthon, ha fáson, az öreg fa mohos olda­nem tudta levenni a szemet an- addig valamiképpen kJ nem iánál, egy méternyire a föld luk is megindult a mezőgaz­daság szocialista átszervezése. De abban is biztos voltam, hogy sokáig tart, amíg Ká­roly bácsit meggyőzik ennek helyességéről. Ekkortájt állí­tott meg egyszer, és kérdezte tőlem, igaz-e, hogy ha tsz Ugyan, Károly bácsi, ho- ostoba­nak az embernek ábrázatáról, Jó^odik! - vélekedtek Ä fejétől pihenVőt "vám’ Szée*el1’ gyalusat! Egy osztály-* Ovan ülhet fel ilyen aki ezt a nevet kimondta. akik ismerték Szerencsésre Erre” gondolatra elborzadt. ,Veze,tó> a munkasok szeme lat'* goknak? Lepjen be a tsz­’Memyei már a vezetőfülke- kardosságát Majdnem felkiáltott: nem, so- __ kérlelte «Peren $ *>C’ dolgozzék becsületesen. b en ült és járatta a motort -r Ugyancsak meg lesz lep- ha többé nem! H ™ararfék erei* ^ öre0 ^ igent, se nemet Felkészült a kompra szálltra.az ^zony^& arakor Mernyei, a sofőr gyöngéden jét —, ne kiabálj. Éjszdlja van.* mondott, amikor elvál­Egyszer csak azt latja, bogy * - .A költögetni kezdte. Ügy tett, Júlia sírni szeretett volna.* tunk... rantha most nadna föl álmá- Észrevette, hogy Szerenreés* „ tehelM:fc fcö_ bol. támolyog, amint a szoba fele* . . . A ^ , éppen olyan — Szerencsés elvtárs... hány tart. Bizonyosra vette, hogy} szám alatt is lakik? — Tizenkettő. — Akkor ez az. Tessék, itt a fürgén mozgott, mint az imént. Feltolta feje búbjára a Szerencsés megtántorodik, — vigyorgott jó előre Szűcs a megreszket, és belekap a leve- kőművesbrigádból. Erre be- gőbe. Már ugrott volna ki a fizetek! volán mögül, hogy elkapja A teherautó még gyorsabban Szerencsést, amikor földbe robog a főváros felé. Mernye' gyökerezett a lába. A kompról teljes gázzal hajt. Időnként pil- partra szálló teherautó, amely, lantást .vált a fiatalemberrel, idáig óvatosan csigalassúság- aki 82 osztályvezető állapotát táskája. Jobban van, Szeren- gal mozgott előre, hirtelen ne- vigyázza. Az csak int bogy esés elvtárs? kirugaszkodott, és a bömbölő nyugodtan alszik, szabályosan — Igen, azt hiszem, rendbe .. í , mondá-m* ^amL kitüntetést kapok, s ott motor valósággal kirántotta a lélegzik. Mernyei is elnyom jöttem az üton _ motyogta júliánakV^ió' éc JúHa visz * kel1 Innern. Még nem biztos. nehéz járművet a kompról, egy lapos mosolvt. Szerencsé. Mernyei pedig no- fojtva szipog. Ezt nem lehel* A ^utóbbi közgyűlésen azt Mintha megőrült volna az ct- Pedig Szerencsés János nem solygott a bajusza alatt: ajaj, eiv;se]nj * * mondta,c rólam a falu füle tonnás sofőrje, vadul nekiro- alszik. Arca összeesett, mint mi lesz most, ha Szerencsés * hallatára, hogy én vagyok a hant az útnak, futtában majd- egy vízbe hullott rongy. felmegy, s az asszony észreve- (Folytatjuk.) * legjobb állatgondozó... még mindig részeg. Többé egy srót sem szólt hozzá. Durcásan* kaját és azt mondta: ledobta maga az agyra, es a* ^ sokat akarok doí. .al fele fordult. * gozni, mert holnap nem érek Szerencsés is levetkőzött * - A!i4tr>inn im lefeküdt Erőlködve gondolko-g ^ lJüntp'tést s ot zott. Mit tegyen? Mit mondjon Júliának? Te jó ég, Júlia visz­— A legjobb állatgondozó? — ismételgettem a szót. Ká­roly bácsi mintha észrevette volna, hogy gondolataimba visszatódulnak a régi képek, és próbálom egymás mellé ál­lítani azt a régi Károly bá­csit és azt, amelyik itt van. Gyorsan másról kezdett be­szélni. Talán szégyellte régi bátortalanságát, aggályait, s úgy gondolta, most már fölös­leges magyarázgatni. Külön­ben is őszülő fejjel nehézen ismeri el az ember, hogy va­laha bátortalan volt, hogy ha ideig-óráig is, de felült a rém­híreknek, a nevetséges daj­kameséknek. Nem forgattam hát vissza a múltat. Hadd higgye az öreg, hogy azt tart­ják róla, ő mindig ilyen em­ber volt, mint amilyen most. Odahúzott az istállóajtóhoz, és megmutogatta a frissen falba ágyazott villanyvezeté­keket. — Május 1-től csak felkat- tintom a kapcsolót, s nappali világosság lesz itt meg az egész faluban — mondta. — Azelőtt a madár se járt erre, most már, nézz oda, beton- villanyoszlop áll az árok part­ján. Nemrég vettem kony­habútort. Zöld. Ugye, az szé­pen mutat a villanyfényben? Az asszony azt mondja, hogy illene már hozzá rádió is. Egy állattenyésztőnek tanulnia kell. Ha olvasni nem tud, használja a fülét... — És? — Nem mondtam ellent — válaszolt. — Nem tudom, miért, egy idő óta sohasem veszekszünk. Az asszony a múlt hónapban megcsináltat­ta a fogait, és egeszeu jól áll neki, ha mosolyog. Kezet szorítottunk s elvál­tunk. Még utánam szólt: — Ha ismerősökkel talál­kozol arrafelé, mondd meg nekik, hogy tiszteltetem őket, és nagyon jól vagyok. .4 frissen ágyazott villany- vezetékek csillogva kúsztak mögötte a napsütötte istálló^ falban. JLJ egmondom, Károly bácsi! Megmondom, hogy a zöld konyhabútoron szépen csillog a villanyfény, hogy Károly bácsi életében először ballonkabatban jár, hogy gondtalan, s észreveszi, ha asszonya mosolyog. Meg­mondom, hogy Konda Káro­ly éknál béke van... Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents