Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
Vasárnap, 1961. április 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP VALTOZO FALUSI Néha panaszkodunk, ha a du életében maradisággal kádunk össze. S közben tain elkerüli figyelmünket — lerénységből, vagy mert természetesnek tartjuk —, nem eszélünk arról, hogy parasztunk. lélekben és szemléletben tngeteget változtak, hogy a árt kezét fogva önmaguk küz- öttek le temérdek konzerva- vizmust. Az a forradalmi vál- iz.ás, amely eltemette a régi :rmelési viszonyokat, alapve- í és mélyen szántó változást lézett elő falvaink népének ondolkodásában. Nem is csak rról van szó, hogy a közösségen élő, a közösségre utalt pa- asztember leveti régi énjét, a lagán tulajdonosok erkölcsét, z individualizmust. Másként, lás módon szemléli a mai pa- isztember a technikát, a tár- idalmi élet különböző területit, mint azelőtt. Nem kell íesszire mennünk példáért. Lépjünk csak vissza gondodban nyolc-tíz évvel a törté- elemben. Népi hatalmunk el- 5 éveiben, a negyvenes évek égén, az ötvenes évek elején ogyan fogadta parasztságunk traktort? Mint a fűztől, úgy élt tőle. Ellenségét látta a épben. Mit is mondogattak? lyeneket: »A traktor megyomja a földet.« »Ahova az laj kicsöpög, ott semmi sem erem.« Féltették a lovakat, »a raktor nem ad trágyát«, hajtatták sokan. Nem titkoljuk, 51 tudjuk, mi volt az ilyenfaj- a gondolkodás mögött. Ma adiság, az újtól való irtózás, z a szemlélet, hogy »ha pártinak és nagyapámnak jó olt, ahogy volt, akkor miért le lenne jó nekünk is úgy«. És kis földű parasztember ma- ábazárkózása, egzisztenciájá- iák féltése. Mit látott a kapi- alizmusban? Azt, hogy a nagy lalaki felfalják a kicsiket ttől a sorstól is borzadt. 5 gy voltak parasztjaink a mundéré j ükét megtakarító, életü- ;et könnyebbé tevő géppel is. fz első kombájnmunkát kicsú ölték, egyszerűen nem akar- ak himni saját szemüknek. És alán a silózás rögtön tért hó- iított? Dehogyis! Sok volt amáskodó, sokan kinevették, is előre sajnálkoztak azokon ddk a takarmánynyerés ilyen De mily nagyot röppent velünk az idő! Hol van az a sok traktor, kombájn, silózó- és egyéb hasznos gép, amely elég volna? Nincs olyan gyűlés, ahol ne újabb, több gépért ostromolnák a tsz-vezetőket, a felsőbb szerveket; hol van az parasztember, aki azt sérelmezné, miért nem kell a lovak után, a barázdában, eke szarvát fogva napestig bandukolnia? Ha akadna ilyen ember, megmosolyognák. Megváltozott, alaposan megváltozott a világ. A mai paraszt- ember nem ellenséget, de hűséges barátot lát a technika megannyi vívmányában. Okosabb, műveltebb, szélesebb látókörű lett. Legtöbbje már túllát saját deszkakerítésén! Kiegyenesednek <a derekak, jóllehet még nem mindenütt sikerült kialakítani az új mun- kaerköücsöt, fegyelmet hangzik is el erről elég panasz —, de ez ne tévesszen meg senkit. A szocialista falu napról napra kitermi a maga új típusú, új lelkületű embe rét. Szemtanúi lehetünk ennek a nagyszerű forrásnak is. Ma már minden faluban tucatszámra találni olyan embereket, akik munkásöntudattal, munkásfegyelemmel dolgoznak mutatják az utat testvéreiknek. Olyan emberek ők, akik a nagy közösségért, a szövetkezetért való fáradozásban lelik örömüket, életük értelmét. Dolgoznak önzetlenül, kő. telességszerűen, pedig hányszor vetnek eléjük gáncsot, hányszor ütközik értetlenségbe jót akarásuk, cselekedetük! Hódit, egyre több embert hódít ez az új fogadom is: »miénk«. Azelőtt a parasztember nem törődött más dolgával, egy vad törvény hajtotta, kényszerítette, hogy csak a magáénak örüljön. Irigység, önzés, zsarnokság! ezek a tulajdonságok voltak a régi világ természetes velejárói, s most szabadulnak tőlük, mert terhére vannak a mai falunak. Tisztul a szír, s ahogy haladunk előre, parasztságunk éhe úgy nő a szépre, az emberire. Szép és emberi: ami a köz érdekében való. Űj erkölcsi normákat tanul és fogad magába a falu népe. Érettebb és öröm- teljesebb lesz ez az új falusi világ. Varga József JÓ PÉLDÁÉRT ÉRDEMES A SZOMSZÉDBA MENNI... Egy községi óvoda története Palint hiába keressük Somogy megye térképén vagy akár a lexikonban. Nem is találhatjuk, hiszen Zala megyében van, Korpavár mellett, s csupán pusztaként említi a Ré- vay Lexikon. Ennél többet az Országos Helységnévtárból se tudunk meg. Palin valóban puszta volt 1945-ig A Rubint, az Elek és a Somogyi uraságok kastélyai, ezenkívül öt hosszú cselédépület és néhány ház jelentette a lakott települést. 1945 után a cselédházak lakói a más vidékről jött »telepesekkel« megkezdték a puszta kiépítését, s ma már 180 ház van e területen, s gépállomása, állami gazdasága, iskolája van a Nagykanizsa melletti falucskának. 1953-ban a régi kastélyban, az iskola mellett egy szobát rendeztek be óvodának. Ahogy azonban fejlődött a település, egyre többen kopogtattak az iskola kapuján, s növekedett azok száma is, akik óvodába szerették volna adni gyermeküket. Az iskolának az óvodától elfoglalt teremre, az óvodának pedig külön épületre volt szüksége. 1959-ben mái égetővé vált a kisgyermekek elhelyezése, hisz a szülők a városban vagy a gazdaságokban dolgoztak. És már nem 25, hanem majd háromszor annyi gyermeket kellett elhelyezni. Az új óvoda udvarán a vidáman hancúrozó gyerekekkel. A községi tanács a pedagógusokkal karöltve hozzáfogott az új óvoda tervének kidolgozásához. 1959 szeptemberében szülői értekezletet hívtak egybe, s a község lakói elé terjesztették az elgondolást: minden család járuljon hozzá az új Bár még nincs rendbe téve az épületet körülvevő park, mégis nevetve járják a köt incot a kis óvodások meg az óvónéni. nódjához nyúltak. HORVÁTH JÓZSEF: (56) Szerencsés arca elsápadt, Kezét csókolom. A viszontláss ztö nősen intett igent, de csak tásra. ízért, hogy ne kelljen tovább Júlia pongyolára vetkőzött, itt maradnia. s a férjét fürkészte: Kitámolygott az irodából, s — Mi történt? Valami baj visszament a szobájába. Leült van? — kérdezte, íz asztal mellé, és mozdulattá- Szerencsés révetegen bámult lul töprengett. a levegőbe. Elhatározta, hogy Júliának — Nagyon kellemetlen hiscsapják és megkárosítják a társadalmat. Júlia értetlenül bámult a férjére: — Na? Megtartod és kész — kellene, hogy felkérteik erre az: előadásra. Hiszen ez kitűnő: alibi! De te képes vagy min-: dent elrontani. Még majd el csuklik a hangod. Úristen, mi-: lyen pipogya, milyen gyámol-: tálán is vagy te! Más kapva: kapna az alkalmon, hogy el-' hessegessen minden apró gyanút, te pedig tépelődsz, mint; egy megszeppent gyerek. Másodszor: mi igenis a magunkéból élünk. Nem vagyunk tolmondta könnyedén. _ ___ ______ ____ .............. S zerencsés kutató pillantást vajok> és senkin sem élőskö- vetett felesége arcára. Való- dünk. söt_ mi adunkt Mi egy ban nem értené Julia, miről ___________f , sereg emberrel kimondottan l em mond el mindent. Szeren- tória ez, Júlia. Átkozottul kel- van szó? Lehetséges, hogy jót teszünk! Mi kenyeret adunk :sés megrettent a gondolattól, lemetlen. Először is összerúg- mindez nem hatol tel az értéi- a szabóknak, a cipészeknek, a: iogy Benkő esetleg többet is tam a patkót Benkővel. méig? varrónőknek, a cselédlánynak, sejt, mint amennyit ma szóvá _ Ajaj, éppen most, ami- “* De -Júlia — mondte eioo- & még isten tudja, ki minden rulttm Szerencsés —, hat oda- tónek. A házunk tárva Mindenesetre Júlia vagy óvatos? Jaj, hát hogy le- állhatok én egy dobogom, egy nyitva a vendégeink előtt. Mi£ ;ett. De aztán megnyugtatta kor párttitkár lett? Miért nem tónek- A házunk tarva-* nagá. Mindenesetre Júlia VagyPóvatos? Jaj, hát hogy le- allhatok egy dobogom, egy nyitva a vendégeink előtt. Mi£ megijedne, ha ennyit is meg- hetnék én mindig melletted? «£, embeTeket segítünk, szárny-^ óvoda létesítéséhez legalább száz forinttal és kétnapi társadalmi munkával. Vajon akadtak-e, akik megtagadták a felajánlást? Nem. Akár volt óvodáskorú gyermek a családiban, akár nem, egyöntetűen helyeselték az ötletet. Sokan száz forint helyett három-négyszázat is fizettek, aki meg nem tudott pénzzel hozzájárulni, az megduplázta a társadalmi munkát. Amikor pedig a tettekre került sor, há- rom-négyszerte több ideig dolgoztak az óvoda építkezésénél. Olcsón, hétszáz forintért típustervet vásároltak, s ennek alapján kezdődött meg az építkezés 1959. október 18-án. 3 naptól a község lakóit állandóan ott találhatták az iskolát körülölelő parkban. Fákat vágtak ki, alapot ástak, maltert kevertek, vagy téglát hordtak. Napközben az otthon levő asz- szonyok, délután a gyerekek, este pedig a munkából hazatérő férfiak segítettek. Ahogy nőttek a falak, úgy halkultak el a kezdeti kételkedő hangok. Akik eleinte a legkevésbé bíztak az óvoda felépítésében, utóbb azok igyekeztek segíteni a legtöbbet. Amit csak lehetett, a maguk rejéből készítettek el. A de- |rítők terveiért, ha mérnökre ibízzák, nehéz ezreseket kellett ■volna kiadniuk. Az iskola igazgatója dolgozta ki a terveket. ÍHarcot vívtak a Tervező Iroda mérnökével is, ugyanis ellenezte, hogy angol vécéket építenek be. »Minek egy falusi óvodába ilyen?«, meg aztán í»Nem bírja el a törpevízmű« !És a községben addig számol tak, töprengtek, míg végül mégiscsak angol vécék kerül- ■k az óvodába. És a törpeviz- mű is elbírja. tudna. Nem győzné hallgatni Haragszik rád? i szemrehányásait. Csak az ér- __ Nem. Egy tervet t ekezletről tesz említést. És ez tál mögé és szónokolhatok én szegett embereket, mint ezt vittem aZOlC,_,ellePA,t.kU5 tehetséges, de utcára az osztályvezetői íz előadás... Csak nincs vala- e]dj ős ö megkontrázta. mi összefüggés Benkő szemrehányása és a kiszemelés között? Kétségektől gyötörve bandukolt haza. Szerencsés idegesen, türelmetlenül várta haza Júliát. Fogalma sem volt, hol kószál késő este. Végre fél tizenegykor Bencsik társaságában hazaér~~_____ dobottá M ake*megkárosítják a társadalmat, js_ Jótétemények fű-f ertekeziet Handabandazhatok en az élos- ...... . £ diség, az ingyenélés ellen? ■ nevünkhöz. És ak-jj — Szép kis barát, mondha- Júlia egyszerűen nem értet- kor te ilyen badarságokon tö-^ tóm — biggyesztette a száját te, micsoda skrupulussal vias- röd a fejedet, ezzel a képtelen-:£ Júlia. kodik ez az ember. Nem érez- géggei emészted magad? £- Eh, ehhez te nem értesz, ne magában elegendő szónoki ^ f ta h $ Júlia. Nekem rosszul esett ez, eloadoi képesseget ehhez a te- T _ és bár jól odamondagattam mához? De hiszen ezek kozis- lat, es gyöngédén átölelte Sze-> neki az értekezleten, úgy ér- mert fogalmak, alapvető er- rencsés vállát: £ zem nem arattam valami fö- kölcsi kérdések, tele van ve- lényes diadalt De Benkő azt lük az újság, és egyébről sem mondja, ebből nem lehet köz- szol a rádió. — Verd ki a fejedből ezeket £ a butaságokat Légy okos és£ erős! kezett Csinos volt, s elraga- ammi még ^ nézet_ _ Mondd meg Benkőnek aoan csacsogott: eltérés sem. Látod, Júlia, akár- jutott eszébe az ötlet —, hogy Szerencsés feje tele volt ku-£ — Képzeld, szivecském egy hogyan, akármint, ez a Benkő segítsen neked. Nekiültök, fel- sza gondolatokkal. Az asszony £ dzsessz-koncerten voltunk Ben- egy tiszta szívű ember. Bizony- jegyzel néhány slágvortot “ csikkel. Remek volt, igaz, Fér- jSten szégyellem magam, ha megvan, csike? És hitted volna, hogy rágondolok. Mit jelentsen ez? — bofölényes érvelése valamelyest » CgVcLTL. . .'a Szerencsés leszegte a fejét, megnyugtatta. Tálán teljesen^. Ebben a pillanatban értette feloldódott volna, ha nem kí-£ meg Júlia Szerencsés aggodal- g^rti egy éles látomás, amely / «•»It P 1-, r-. i- -f rY! 4 7 , mait. Szárazon, feddőn beszélt: egy pillanatra sem tágít előegy nyelv- és történelemtanár ennyire ért a zenéhez is? Há- lás vagyok Fercsikének, mert ^ pSak most tudok igazán beha- — Benkő felkért a pártbi- — Csak most kezdem érteni, * tolni a zene lényegébe. De te zottság nevében, hogy tartsak mi rág tégedet. Micsoda ész- le-' 4 nagyon fáradtnak látszol, szí- egy pártnapi előadást. Tu- járás! Élősdiség? Ingyenélés? Benkő arca, derűs, szerető £ vecském. Nos, Fercsike, köszö- dod-e, miről kellene szónokol- Csalás? Miféle zagyvaság ez az tekintete. £ nőm, hogy hazakísért. nőm? Az élősdiség ellen. A egész? Hogyan gondolhatsz te « — Már megyek, asszonyom, patkányszellem ellen, akik be- ilyesmire? Először is örülnöd (Folytatjuk.) Akit jobban érdekelnek a virágok a hangos körtáncnál.. t Az állami gazdaság akkori igazgatója — amolyan paragrafusrágó ember — nem egyezett bele, hogy a gazdaság járművei is hordjanak építőanyagot. És mi történt? A dolgozók a szó szoros értelmében ellopták egyik éjszaka a kocsit, s azon szállították az építkezéshez szükséges homokot A kegyes lopásra sose jött volna rá a gazdaság vezetője — reggel ugyanis nem látszott meg senkin és semmin az éjszakai munka —, ha meg nem köszönik a »szívességét«. És mit tehetett a konok igazgató? Mosolygott, és magában tán azt gondolta, mégiscsak szebb dolog lett volna megengedni... A munkát semmi sem akadályozhatta meg; éjjel-nappal hallatszott az építkezés zaja, s akiket mindig munkában láthattak, az a tanács elnöke és az iskola igazgatója volt Ez bizalmat öntött az emberekbe. A fiatalok szilveszterkor az építkezésről indultak mulatni, és a mulatság után húsz nappal^ az építkezés kezdete után három hónappal készen áHt az óvoda. Palin, a »puszta« három hónap alatt megvalósította azt amire sok nagyobb község éveken át sem képes. Óvodát építettek 72 gyermek számára 750 ezer forintos költséggel, s ebből csak 153 ezer forintot adott az állam. Az óvoda előcsarnokában egy zászló látható, ez van rajta: »Az óvodák társadalmi segítésében országosan a legjobb eredményt elért község.« A kis vándorzászló méltó jelképe a néhány esztendős falu háromhónapos közös munkájának. Az ország más vidékein is e három hónap tette ismertté Palint és lakóit. »Jó példáért érdemes a szomszédba menni« — mondják arrafelé. És érdemes lenne néhány községünk vezetőinek is ellátogatni oda, s megtudnák, hogyan lehet eredményesen megszervezni a társadalmi munkát ha olyant akarnak, amire mindenkinek szüksége van. Az óvoda pedig sok helyen elkelne, ám »nincs rá keret« — mondják néhányan. De ha nem sajnálják a téglát megfogni, minden bizonnyal óvoda is lenne. Roland Ferenc
