Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-25 / 96. szám

Kedd, 1961. április 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE A banditák fegy were visszafelé sült el Göbbels, a hitleri Németország egykori hír- adt propagandaminisztere annak idején gát- stalanul hangoztatta a következő erkölcsié­in elvet: »Ismételj meg egy hazugságot száz­kor egymás után, s az akkor egyesek szemé- en igazsággá változik.« A jelek szerint Allen ulles, az Amerikai Egyesült Államok kém- Snöke töltesz még Göbbelsen is. Ö ugyanis eincsak hogy terjeszti százszor meg ezerszer ;ymas után hazugságait, Iranern a végén sa­lt maga is elhiszi azokat. Sót nemcsak Dal­'S hiszi el, és próbálja elhitetni másokkal az merikai kémek hazug jelentéseit, hanem ennedy, az új amerikai elnök is hitelt ad leknek az alapjaiban hamis helyzetképeknek, .z Egyesült Államok legfelső vezető körei gyanis a múlt hét elején azzal a meggyőző- éssel adtak parancsot kubai menekültekből s egyéb latin-amerikai bűnözőkből álló zsol- osaiknak Kuba megrohanására, hogy a zsol- osok órák, legkésőbb napok alatt megdön- k a szigetország törvényes kormányát, mivel partraszállás hírére azonnal belső zendü- is tör majd ki. Fidel Castro kormánya ellen z egész partraszállást arra a számításra ala- ították, hogy a kubai nép belső felkelésekkel ímogatni fogja az ellenforradalmárokat. A gyalázatos agresszió azonban csúfos ku- arcot vallott, a fegyver éppen fordítva sült l: a Castro-kormány napok, sőt úgyszólván rák alatt megsemmisítő vereséget mért az iváziós erőkre. A világ legszélesebb közvé- ;ménye előtt beigazolódott, hogy Fidel Cast- o kormánya mélységes népi támogatást él­ez, s a kubai nép egy emberként kész a leg- ehezebb helyzetben is megvédeni kormá- yát. Ezt a tényt ma már egyszerűen nem lé­ét letagadni. Ez a látványos vereség persze rendkívül je- mtősen tovább csökkentette az Egyesült Ál­lmok tekintélyét a nyugati világban, de kü- önösen Latin-Amerikában. Az invázió kudar- a csak még jobban aláhúzta annak a ténynek z óriási jelentőségét, hogy a mai világban, a elenlegi erőviszonyok között, alig 130 kilo- aétemyire az Egyesült Államok partjaitól gy kis nép is dacolni képes a világimperia- izmus legerősebb országával: az Egyesült Ál­amokkal, s ez idáig sikeresen megvédelmezte üggetlenségét mindenfajta agresszióval szem- >en. A Kuba elleni fegyveres intervenció és ku- larca azonban nem csupán általában az Egye- ült Államok tekintélyét csökkentette Latin- imerikában és szerte a világon, hanem sze- nély szerint az új amerikai elnöknek, Kenne- lynek a tekintélyét is. Ez az esemény egy csapásra véget vetett an- lak a jóindulatú várakozásnak amellyel a la- in-amerikai országokban meglehetősen sokan ogadták a Kennedy-kormányt. Nos, az ameri- :ai zsoldban álló bérgyilkosok bandájának in­váziója most Latin-Amerikában is felnyitotta a szemeket, s az emberek leszűrhették, és — amint a jelek mutatják: — le is szűrték azt a tanulságot, hogy Kennedy mondhat, amit csak aicar, lényegében mégis ugyanolyan agresszív, hidegháborús politikát folytat, mint annak ide­jén a rossz emlékezetű John Foster Dulles és Eisenhovier. S persze itt nemcsak Latin-Ame- rikáről van szó, hanem az egész nyugati világ­ról, beleértve magát az Egyesült Államokat is. Az a várakozás, amelyet az egyszerű emberek az új Kennedy-adminisztrációhoz fűztek, im­már a múlté, vagy legalábbis egynéhány nap, néhány óra leforgása alatt roppant lecsökkent. Hiszen — amint azt legtalálóbban a l’Huma- nité fogalmazta meg: »Csúfos kudarcot szen­vedtek az amerikai milliárdosok és velük együtt új elnökük, akit tetten értek nemcsak az agresszióban, hanem a tehetetlenségben is.« A dolog másik oldala viszont az, hogy' a Szovjetunióra és általában a szocialista tábor­ra, amely a kezdet kezdetétől fogva ott állt a hős kubai nép és kormánya mellett, az egész világközvélemény még inkább úgy tekint, mint a kis nemzetek szabadságának védelme­zőjére. Szégyent és gyalázatot hozott tehát ez az alávaló intervenció a világimperializmus­ra, különösképpen az Egyesült Államokra, ugyanakkor a zsoldosokon aratott győzelem, amély elsősorban a kubai nép nagy diadala, a nemzetközi porondon tovább növelte a hala­dás erőinek, mindenekelőtt a Szovjetuniónak a tekintélyét. Persze arra a kérdésre ma senki sem ad­hat pontos feleletet, hogy mit hoz majd a jö­vendő Kubában. Valószínűnek látszik, hogy az amerikai imperializmus — erőfeszítéseit megsokszorozva — újabb intervenciót szervez majd a kis szigetország hős népe ellen, hiszen ennek az új partraszállásnak a szervezését máris elkezdték. Cardona, az, ellenforradalmi junta vezére — amint ez már a zsoldosoknál szokás — jelentést tett főnökének. Kennedy- nek az elszenvedett kudarcról, s nyilván olyan szemrehányást kapott az amerikai boss-tól a balul kiütött vállalkozás miatt, hogy azt nem­igen teszi ki a kirakatba. Ugyanakkor viszont Kennedy újabb utasításokat is adott Cardo- nának, hogyan és mikor kíséreljék meg újból a Castro-kormány megdöntését. Kuba ünnepel,. Havannában győzelmi má­mor lett úrrá az embereken. De ehhez a má­morhoz nagy körültekintés és forradalmi éberség is csatlakozik. Nem vitás, hogy a hős kubai nép és mélységesen a népben gyökere­ző kormánya a legnagyobb nehézségeket, a legvéresebb harcot is vállalja. A világ népei viszont minden támogatást megadnak e kis népnek, hogy a jövőben is sikeresen vehesse fel a harcot a mindenre elszánt ellenforradal­mi zsoldosok és amerikai főnökeik ellen. Újabb öt ifjúsági munkacsapat alakult a csurgói járásban A csurgói járás községeiben gymás után alakulnak az if- úsági munkacsapatok. A fia­alak azt a célt tűzték maguk lé, hogy munkaversenyben lövelik a termelést, s elősegí- ik, hogy minden mezőgazdasá­gi munkát idejében elvégezze­nek a járásban. A csurgói két munkacsapat után megalakult a berzencei Búzakalász, a szen- tai Aranykalász, a porrogszent- királyi Aranymező Tsz és az Iharosberényi Gépállomás if­júsági munkacsapata is. Az iharosberényi traktoros brigád benevezett az országos ifjúsá­gi traktoros versenybe. A fia­tal traktorosok vállalták, hogy jóval normájuk felett, összesen mintegy 29 ezer hold földet ' munkálnak meg. Főnios poszton I0RVÁTH JÓZSEF: (SÍ) Már a legelső alkalommal orró pillantásokat küldött Jú- ia címére. Lehetetlen volt lem észrevenni érzelmeinek üktető áramát Júlia tanúje- ét is adta annak, hogy felfe­lezte Bencsik érzelmeit Ki- snelkedő gyöngédséggel gon- loskodott számára kitűnő éte- ekről és italokról, pompás ánczenéről es alkalomról is, imikor kedvükre kitáncolhat- ák magukat. Júlia asszony zalanjában egész délután és ■gész este bömbölt a zenegép. ^ lemezeket Wolffné szállítot- a, aki amerikai csomagokból út, s a fia minden csomagban cüldött neki néhány táncle- nezt. Ezeket Szerencsésné bő­kezűen megvásárolta. Bencsik tanár úr mind sű­rűbben fordult meg ebben a zalonban. Júlia csakhamar tel­es odaadással viszonozta a ta­lár úr lobogó érzelmeit Külö- íös viszony volt ez, nem hol- ni diákszerelem, s nem is egy ^szédített asszony önfeledt jdaadása. Júlia tudatában volt annak, íogy Bencsik az ő kegyeiből ü. Sohasem tűrte el, hogy Ben- xik bármit is kezdeményez- sen. Ezt a jogot fenntartotta nagának. Bencsik vére akkoi jyúlt lángra, amikor Júlia asz- BMoy megkívánta. Eleinte nemegyszer megalázó vissza­utasításba.. volt része. Azt hit­te, ez az asszony pillanatnyi szeszélye csupán. De csakha­mar meg kellett értenie, hogy erről szó sincs. Júlia megvásá­rolta az ő szerelmét, s akkor viseli ezt a csecsebecsét, ami­kor kedve szottyan rá. Végül is Bencsik nem lázadozott. Ügy fogta fel- szerepét, mint egy különleges, kellemes és hasz­nos foglalkozást... * » • ... Kulcsár Pista bácsi, az öreg épitőmunkás halkan be­kopogtatott Rostás Mancika szobájába. A titkárnő hosz- szan telefonált. Kulcsár ki­várta a beszélgetés végét, s az osztályvezető ajtaja felé bö­kött: — Bent van Szerencsés elv­társ? — Bent, Kulcsár bácsi, de tárgyal. Nem lehet bemenni! — rázta szőke fürtjeit Rostás Mancika. Kulcsár bácsi hangjában öreges indulat vibrált: — Harmadszor vagyok itt, elvtársnő, és Szerencsés elvtárs sohasem ér rá fogadni. Ho­gyan lehet ez? — C, Kulcsár bácsi, ha tud­ná, mi megy itt! Szegény gaz­dámnak nincs megállása. Gyakran m' az ebédjét is ku­tyafuttában kapja be. i— Ha tudná, miért keresem, biztosan ráérne egy negyedórá­ra. — Nem megy. Kulcsár bá­csi, semmi szín alatt sem megy. Maguknak olyankor kellene az ilyesmit elintézni, amikor Sze­rencsés elvtárs kimegy a mun­kálatokhoz. Ott elcsíphetik. Rostás Mancika az asztalon tett-vett, s nem láthatta, hogj Kulcsár bácsi szája széle meg­rándult erre a fogalmazásra. »»Maguknak olyankor kellene az ilyesmit elintézni...« Vagy­is maguknak, közönséges mun­kásoknak. Mert az iroda nem erre való. Az irodában tár­gyalni kell és értekezni. Ha- jaj! De nagyon érti már ez a lány. Vagy a gazdája is? Mancikát idegesítette, hogy Kulcsár bácsi nem mozdul, csak áll és töpreng. Pedig kel­lemetlen volna, ha Szerencsés osztályvezető gondolna egyet, és csak úgy, mint más, szemé­lyesen kijönne a titkárnői szo­bába, s sikkor Kulcsár bácsi láthatná, hogy dehogyis tár­gyal ő odabenn, nincs nála senki, csak hát Mancika anyás­kodó gondoskodással óvja őt a fáradalmaktól, márpedig reg­gel látta, hogy fáradt és gond­terhelt. El is határozta, hogy ma senkit sem enged be hozzá. Két hétig együtt laktam ve­le. Ha beszélgetéseink eszem­be jutnak, mindig ezekre a sza­vaira emlékezem: »Irigylésre méltó élete lesz hamarosan a parasztembernek, mert hozzá­látott a közös gazdálkodáshoz. Arra kell most nagyon ügyel­ni, hogy válóban nagyüzemi módon gazdálkodjanak a szö­vetkezetek. ..« Főleg a második mondat ra­gadott meg, nem mintha tőle hallottam volna először, ha­nem mert az ő szájából külö­nös elevenséggel hatottak e szavak, hiszekegy hónap óta ebben lehet összesűríteni életé­nek, munkájának lényegét. Egy hónap óta s még néhány hó­napig minden képességének, tudásának lathavetésével ügyel arra Dómján Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa, hogy a nagyüzemi gazdálkodás va­lóban nagyüzemi legyen. Azért lakik Csurgón egy kis nedves falú szobában, távol a család­jától, hogy segítsen megszilár­dítani az egyik csurgói terme­lőszövetkezet, a Zrínyi gazdál­kodását. Szükség van munká­jára? Néha azt gondoltam, hogy egy olyan jól gazdálkodó szövetkezetnek, mint a Zrínyi, nem kell az ő segítsége. Ám amikor esténként fáradtan ha­zatért, és elmondta, hogy mit csinált, merre járt, megválto­zott a véleményem. Pártszervezet volt mindig a szövetkezetben, csak éppen ar­ra nemigen gondolt senki, hogy mit dolgozik. Aliányszor csak megemlítette Doniján elvtárs, hogy ismét milyen becsületes emberekkel gyarapította a tsz pártszervezetét, annyiszor éreztem, hogy egy-cgy olyan szilárd követ helyezett a kö­zös gazdaság alapjába, amely­re bátran lehet építeni. Egyik esíe azzal állított be, hogy nagyon elfáradt, s talán ez volt eddig a legnehezebb napja. Ugyanis Cseh elvtársat, a Zrínyi Tsz elnökét, akit egyébként nagyra becsül, s ki­váló szakembernek tart, meg­bírálta. Az elnök tudniillik mind gyakrabban intézkedett, döntött íóntos ügyekben a sa­ját véleménye alapján. Egyre ritkábban kaptak szót a veze­tőség tagjai. Az elnök bizonyá­ra észre se vette, hogy szinte naponta . megsérti a szövetke­zeti demokráciát, megfeledke­zik a közös vezetés fontosságá­ról. S apró-cseprő ügyekben is sokszor ő jár el. Senkinek se igen tűnt fel pl., hogy ő tölti ki a csekkeket, noha ezer fon­tos munka vár rá. Az egyik vezetőségi ülésen az agronómus enyhén szólva nagy tájékozatlanságot árult el. Ar­ra a kérdésre, hogy hány szá­mosállatot kell számítani 100 holdra, azt válaszolta, 83-at, holott 15—20 a szabály szerin­ti. Ez a melléfogás is bizonyít­ja, hogy a Zrínyi egyik-másik vezetőségi tagja, szakembere nemigen fáradozik azon, hogy tisztában legyen a közös gaz­dálkodás törvényeivel. Nagy­részt azért, mert az elnök min­dent magára vállalt, s úgy gondolták sokan, hogy helyet­tük is dolgozik. — És mit felelt az elnök a bírálatra? — kérdeztem. — Elfogadta. Magáévá tette a jó tanácsot. így ismertem meg azt a fon­tos munkát, amelyet a párt szavára ez az örökké jókedvű ember szilárdan, megalkuvás nélkül folytat. — Fiatal szövetkezeteink — mondta egyszer Dómján elv­társ — szívesen hallgatnak az okos szóra. Hamarosan eljön az idő, hogy beletanulnak a nagyüzemi gazdálkodásba, és semmi se kerüli el figyelmű-* két... A kis nedves falú szobában eltöltött sokszor álmatlan éj­szakáknak is része lesz ebben. Nem akartam írni erről, hiszen valahányszor csak az életéről, munkájáról érdeklődtem, sze­rényen mindig másra terelte a szót. Csak altkor élénkült fel, és tüzesedett. bele a beszélge­tésbe, amikor arról szólt, mit hogyan lehetne még jobban csinálni a közösben. így ma-, radt meg bennem is: egyszerű­nek, őszintének, vidámnak, lel­kesedének és lelkesítőnek. Szegedi Nándor MANDÁTUMA ... Két bét sincs már hátra, s az asszony mandátuma lejár. Mandátum? így nevezi ő, ha más is az értelme. Akkor gon­dolt erre először, amikor ol­vasta az újságban a sokat em­legetett 1006-ost, azt a rendele­tet, melynek nyomán oly so­kan indultak fővárosunkból falura a szövetkezetek megerő­sítésére. A Minőségi Ellenőrző Részvénytársaság mezőgazda- sági főosztályán dolgozott, s az export—import termények át­adásával foglalkozott. Volt is baja neki odafönt. Jól érezte magát. S a rendel et nem is vo­natkozott a Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó szer­vekre. Valahogy mégis meg­dobbantotta szívót a gondolat... — Lehet, hogy romantikus hajlamú vagyok egy kicsit, le­het, hogy ezért gondoltam rá — mondta a pártközpontban, ahová tanácsért fordult. — De hát most végeztem el az Ag­rártudományi Egyetemet, me­zőgazdasági mérnök vagyok, talán segíthetnék odalent... Fonyódot választotta. Jó a közlekedés, azért is; mert hát érettségi előtt álló nagy lánya vidéki útra, és már a téten ét- jutott odáig, hogy nem elégíti ki az, amit rábíztak... — Szövetkezetbe szeretnék menni — fogalmazta meg óha­ját a pártközpontnak. — Van-e akadálya, hogy a következő évben is vidéken maradjak? A válasz megérkezett. Való­ban, nem kielégítő a szakem­berellátás, s odafönt is az a vélemény alakult ki, hogy Ay- tal Jánosné többet segíthet itt, mint a MERT-nél, szükség le­het rá. Boldog volt. S a boldogság érzése az, mit papírra vetni ér­demes. Mert nem kényszernek, nem szükséges rossznak érzi a vidéki munkát, azt sem mon­daná bizonyosra, hogy az újabb van, jó lenne hét végén talál- esztendő után visszatér. kozni.. És megkezdte a munkát. A mezőgazdasági osztályon dol­gozott, mindig a legidőszerűbb feladatokat látta el, kifogás sem volt ellene. Mégis vala­hogy lázadozott benne a gon­dolat. Szűknek találta a négy falat, s nem produkálhatott, ami pedig leghőbb vágya volt. Hihetetlen ambícióval indult a — Óhajt még valamit, Kul­csár bácsi? — kérdezte immár türelmetlenül Mancika. — Nézze, kislány — kemé­nyítette meg a hapgját Kul­csár bácsi —, én nem a magam ügyében jöttem Szerencsés elvtárshoz. Mostanában hiába várok arra, hogy Szerencsés elvtársat elcsípem a munkánál, mert maga is tudja, hogy na­gyon ritkán jön le az irodájá­ból Én azért jöttem, mert azt látom, hogy a II. csarnok re­noválása rosszul halad. Rossz volt a terv is, és van ott olyan pocsékolás, amilyet én még nem láttám. Hát kinek szóljak, ha nem Janinak, vagyis Sze­rencsés elvtársnak? Neki sem jó az, ha elrontanak valamit,, hiszen ő is viseli a felelősséget érte! De hát.. Kulcsár bácsi széttárta a karját, aztán tétován, halkan elköszönt Rostás Mancikától. Mancika örült, hogy végre el­megy. Pont ez hiányzik ma Szerencsés elvtársnak, hiszen úgyis milyen fáradt és gond­terhelt. .. A legszívesebben megágyazna neki a . bőrkana­pén, de hát még félreértenék. Túláradó szeretettel gondolt a főnökére. Nincs is nála jobb főnök, aranyosabb ember ezen a világon! Mi egyéb is lehetne az ő titkárnőjének hivatása, minthogy megkönnyítse életét, kényelemmel vegye körül, s árkon-bo'.iron át kímélje az idegeit? Kulcsár Pista bácsi visszabal­lagott a II. csarnok renoválá­si munkálataihoz. Gyurkó lm-: A kaposvári járásba került. A vezetők s az ő választása csodálatosképpen egy szövet­kezetre esett, a kadarkúti Sza­badságra. .. 5 Egy hete van ott, néhány nappal több? Igazán nem lehet tudni, hogy mit tesz majd, s mit köszönhet majd neki a nagy család. Hanem a sokágú gazdaság tetszik neki, felvilla­nyozta már az első napokban. [Ambíciója határtalan, s bár jósolni korai volna, hinni le­ihet, hogy cselekvését siker ko­ronázza. A mandátum lejár, de meg­re, a nj^rga kőműves kérdőenShosszabbította. Miért? Mégis- nicrinorvH- tó KUiiz-c-i- o ió érzéssel térhetne visz­a fejét: jutottam^ pislogott rá. Kulcsár ingatta: — Tárgyal. Nem be hozzá. — Elég baj az, a szentségit; neki. Azt hiszem már most is; késő. De tudja mit, Pista bá­csi? Ha nekik nem fontos, ne­künk még úgyse. — Ostoba beszéd! — korhol­ta az öreg. — Nekem, neked mindnyájunknak igenis na­gyon fontos, hogy semmit sej fuseráljunk el, s ne pocsékol­junk. Gyurkó tovább heveskedett: — Ugyan! Szemináriumi du­ma ez, öreg. Az én órabérem akkor is hat ötven, ha két kraj­cárért palotát építtetnek ve­lem, meg akkor is, ha egymil­lióért kecskeólat. Kulcsár Pista bácsi a vállá- i ra tette a kezét: V — Ezt magad sem gondolod $ komolyan, Imre. Ugye, nem? —A nézett rá szelíden. — Dühös ^ vagy? Én is dühös vagyok, des tudom, kire, mire vagyok dü-S hős. Például az emberek gyá-2 vaságára. Szaladhatsz ide, sza-A ladhatsz oda, senki sem merft felelősséget vállalni semmiért.*» Szerintem Szerencsés Jani isft rájött, hogy a II. csarnokot el-*» rontjuk, de ahhoz már nincsft bátorsága, hogy leállítsa a> munkát, kijavíttassa a terveket,« és másképpen folytassuk az$ építést. ft (folytatjukJ « csak jó érzéssel térhetne visz- Sza, ha tudhatná, hogy szerény munkájával hozzájárul egy termelőszövetkezet megszilár­dulásához. .. J. B. Nyugta Fontos okmányról, bizonylat­ról van szó. És mégis sokan milyen felelőtlenül kezelik! A napokban több helyen jártunk, ahol vizsgálatot tartottak az il­letékes szervek. És kiderült* hogy egyes tanácsainknál csu­pán szükséges rossznak, forma­ságnak tekintik a nyugtát. Munkát végeztetnek a legkü­lönbözőbb területen, s már jó előre gondoskodnak arról, hogy hiba ne legyen. Sokszor a munkát még meg sem kezdték, máskor befejezték már, de el­lenértékét csak két-három nap múlva adják meg. A nyugtát azonban aláíratják előre! És milyen bonyodalmak keletkez­hetnek ebből, milyen kellemet­lenségeknek teszi ki magát, aki előre aláíratja, s az is, aki alá­írja. Még tamik is vállalkoznak arra, hogy a pénz átvételét megelőzően írják oda a nevü­ket, holott éppen az összeg ki­fizetését kellene tanúsítaniuk.. * Ezután már csak egyetlen lé­pés hiányzik, az, hogy kitöltet­lenül írják alá a nyugtát, s le­hetőséget teremtsenek a csa­láshoz, sikkasztáshoz. A bizonylati fegyelem rendkí­vül komoly dolog. Szigorú meg­tartása kötelező. Tanácsszer­veinknek ahelyett, hogy ma* .guk követnek el ilyen szabály­talanságokat, másokat, a falu lakóit is figyelmeztetniük kel­lene következményeire...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents