Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANACS LAPJA XVIII. évfolyam, 95. szám. ARA 60 FILLÉR Vasárnap, 1961. április 23. Hruscsov újabb üsenete Kennedyhex Moszkva (MTI). A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere április 22-én fogadta az Egyesült Államok moszkvai ideiglenes ügyvivőjét, E. L. Freers-et és átnyújtotta neki N. Sz. Hrus■ csov válaszát John Kennedy április 18-i levelére. Hruscsov üzenetét, valamint Kennedy április 18-i levelének szövegét szombaton délután tették közzé Moszkvában. Az Izvesztyija közli az üzenetváltás teljes szövegét. Hruscsov Kennedyhez intézett levelében utal az amerikai elnökinek arra a kijelentésére, amely szerint az Egyesült Államok nem óhajt katonai intervenciót elkövetni Kuba élén. »Ugyanakkor igen sok lény, amelyet az egész világ — és természetesen mindenki- léi jobban az Egyesült Állapok kormánya — ismer, másól tanúskodik. Bárhogy is bi- jonygassák az ellenkezőjét, ma megcáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy az intervenció ilőkészítését, pénzügyi támoga- ását, felfegyverzését, a Kuba eriiletére behatolt zsoldos •sapatok átdobását éppen az Amerikai Egyesült Államok »aj tóttá végre. Az amerikai fegyveres erők ózvetlenül is részt vettek a Cuba elleni rablótamadásban. Amerikai bombázóik és vadász- jépek támogatták a zsoldosok ladműveleteit, részt vettek a Cuba törvényes kormánya és iépei elleni katonai akcióban. Izek a tények, s a tények ar- 61 tanúskodnak, hogy az Egye- ült Államok közvetlenül részt. iett a kubaellenes agresszióim — állapítja meg Hruscsov. A szovjet kormányfő üzenetben ismételten leszögezi: a sgyveres intervenciót Kuba el- m csupán azért szervezték leg, mert Kuba népe által vá- isztott életforma nem felel ■meg az Egyesült Államok uralkodó köreinek, a Lattn-Ameri- kában uralkodó észak-amerikai monopóliumoknak. Hruscsov kemény hangon utasítja vissza Kennedy kibúvóit és leszögezi: az adott esetben arról van szó, hogy az Egyesült Államok kormánya Kubában olyan »szabadságot akar létrehozni, amely lehetővé tenné, hogy ez az ország hatalmas szomszédja füttyszavára táncoljon és a külföldi monopóliumok ismét elrabolhassák Kuba nemzeti kincseit, kifacsarják a kubai nép verejtékét és vérét. De éppen ez az a »szabadság«, amely ellen forradalmi harcot vívott a kubai nép, amikor elkergette Ba- tistát. Lehet, hogy Batista híven szolgált külföldi gazdáinak, de idegen volt a kubai néptől. Hruscsov megállapítja üzenetében, hogy Kennedy számításon kívül akarja hagyni a kubai nép akaratát »A szovjet kormányfő leszögezi: nincs olyan nemzetközi jogszabály, emberi erkölcsi szabály, amelynek segítségével igazolni lehetne ilyen álláspontot. »A hatmilliós kubai nép elidegeníthetetlen joga, hogy szabadon és függetlenül éljen, saját igényei szerint határozza meg országa életét.« »Ami a Szovjetuniót illeti, sokszor kijelentettük és ismét kijelentem, kormányunk semmiféle előnyt vagy kiváltságot nem keres Kubában — írja Hruscsov. — Nincs Kubán semmiféle támaszpontunk és nem is akarunk ilyent létrehozni. Jól tudja ön, tudják az ön tábornokai és tengernagyai. Ha ennek ellenére mégis azzal próbálják megfélemlíteni az amerikai népiét, hogy kubai ■szovjet támaszpontokról« agyainak ki rémhíreket, akkor ezt nyilvánvalóan az együgyű emberekkel próbálják elhitetni. Jól dolgozott az MSZBT földművesszövetkezeti bizottsága Szombat délelőtt ülést tar- >tt az MSZBT megyei intéző- izottsága. Az ülés előadója, 'agy Pál elvtárs, a MÉSZÖV tkárságának vezetője beszélőit az MSZBT földművesszö- etkezeti bizottságának murájáról. — A MESZÖV-nél régóta ■edményes MSZBT-munka főik, és az első baráti körök is sen a területen alakultak ieg — mondotta bevezetőül, eszámolója során megemlí- ■tte, hogy a múlt évben a ildművesszövetkezetek ered- ényesen kapcsolódtak be a ovjetunióbeli társasutazásokul. Jó munkájuk eredménye- áppen —- 600 forint központi izzáj árulással személyenként ■ 40 dolgozó vett részt ilyen ázásban. A földművesszövet- ízeti dolgozók kulturális területen is szép munkát végeztek. 16 szövetkezetnél tartottak hanglemezes Csajkovszkij- estet, és a hetven működő fmsz kultúrcsoport törekvése is arra irányul, hogy műsorpolitiká- jukban megfelelően kifejezésre juttassák a Szovjetunió iránti barátság gondolatát. Igen eredményeseknek bizonyultak a szellemi öttusák is, ahol minden témakörben több kérdés foglalkozik a Szovjetunió életével. Mintegy 40 fmsz-nél is mertették előadás formájában a KGST szerepét. A beszámoló után dr. Németi László megyei elnök javaslatára az intéző bizottság elismerését fejezte ki a földművesszövetkezeteknek a magyar —szovjet barátság ápolásában végzett tevékenységükért. Majális, tréfás vetélkedő, gazdag műsor a fonyódi május hi ünnepség programjában Az idén együtt ünnepük meg ájus elsejét a fonyódiak és a agybereki Állami Gazdaság ilgozói. Délelőtt a Kossuth- dőbe vonulnak. A felvonu- st a gazdaság traktorai nyit- k meg. A Kossuth erdei ün- ■pség után gazdag szórakozá- lehetőség várja a dolgozót. Sportversenyek, tréfás ve- Ikedők zajlanak le a fonyó- ak és a nagyberekiek között, 5 MHS hajó- és repülőmo- 11-bemutatót rendez. Este a kertmoziban folytatódik a műsor. A fonyódi énekkar, a KISZ népi együttes és zenekar mutatja be legsikerültebb számait, majd a nagybe- reki népi együtes lép színpadra. Műsor után bál lesz a Rianás kerthelyiségében. A járásban még egy közös ünnepséget rendeznek. Látrány, Somogy- túr, Somogybabod, Visz lakói együtt ünnepük meg május elsejét. De ilyen együgyű emberek ma már mind kevesebben vannak, remélem, az Egyesült Államok- ban is« — írja Hruscsov. A szovjet kormányfő leszögezi: Kennedy rendkívül veszélyes útra lépett. »Gondolkodjék el erről, ön az önök jogairól és kötelezettségeiről beszél — s természetesen mindenki igényt tarthat ilyen vagy olyan jogokra. De ebben az esetben meg kell engednie, ha más országok is — hasonló esetekben — ilyen elképzelések alapján hajtják végre cselekedeteiket.« Hruscsov visszaveri Kenne- dynek azokat a kijelentéseit, amelyek szerint a Kuba elleni akcióra az Egyesült Államok biztonsága szempontjából van szükség. Leszögezi: ha az Egyesült Államok vezetői attól félnek, hogy Kubában az Egyesült Államok ellen irányuló akciókhoz hoznának létre támaszpontot, akkor a Szovjetuniónak sakkal több joga van hasonló aggodalomra, hiszen a vele szomszédos országokban nyütan a Szovjetunió ellen irányuló támaszpontokat hoztak létre az amerikai hatóságok. Ha az amerikai kormány jogosnak tart olyan intézkedéseket foganatosítani Kuba ellen, mint amilyenekhez az utóbbi időben folyamodott, akkor az Egyesült Államok elnökének azt is el kell ismernie, hogy más országoknak »nem kevesebb jogalapjuk van ugyanilyen módon eljárni azokkal az államokkal szemben, amelyeknek területén ténylegesen olyan előkészületek folynak, amelyek veszélyeztetik a Szovjetunió biztonságát«. »Mi a magunk részéről nem vallunk ilyen nézeteket« —jelenti ki Hruscsov. Az erős ország természetesen— ha akarja — mindig találhat ürügyet arra, hogy rátámadjon a kevésbé erős országra, és azután támadását azzal indokolja, hogy a gyenge ország potenciális fenyegetést hordozott magában. De vajon ez a huszadik század erkölcse? Ez a gyarmatosítók, a rablók erkölcse, akik valaha éppen ilyen politikát folytattak — állapítja meg Hruscsov. — Most, a huszadik század második felében nem engedhető meg, hogy a gyarmatosítók rabló erkölcse vezessen bárkit is.« A szovjet kormányfő ezután foglalkozik Kennedy Kínát érintő kijelentéseivel, s megállapítja, semmiképp sem lehet igazolni az Egyesült Álla moknak Kínával kap>csolatban tanúsított magatartását. Az Egyesült Államok Tajvan elfoglalásával a rablás útjára lépiett. Háborúval fenyegetőzik abban az esetben, ha Kína olyan lépéseket tesz, amelyek Tajvan Visszacsatolására irányulnak. És ezt olyan ország teszi, mely hivatalosan elismerte, hogy Tajvan Kínához tartozik. Más dolog az elnök rokon- szienve vagy ellenszenve, és más dolog az a cselekedet, amely e rokonszenv vagy ellenszenv alapján jön létre, s veszélyezteti más népek biztonságát és függetlenségét. »Természetesen ön kifejezheti rokonszenvét az imperialista és gyarmatosító országok iránt, s ez senkit sem lep meg. önök például velük együtt szavaznak az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az önök erkölcsének kérdése. De az, ami Kubában történt, már nem erkölcs, ez gonosztett.« 1 Hruscsov üzenetében követeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete határozottan ítélje el a Kuba elleni agresz- sziót. Majd vitába száll Kennedy üzenetének egyes megállapításaival, a kommunista forradalom kérdéséről. A szovjet kormányfő leszögezd: az ilyen kijelentések csupán azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a fő kérdésről, a Kuba elleni agresszióról. Hruscsov üzenetében foglalkozik a guantanamói katonai támaszpont kérdésével, s megállapítja: ennek a támaszpontnak a fenntartása a latin-amerikai népek akaratának elfojtását szolgálja. A szovjet kormány mindig következetes védelmezője volt minden nép szabadságának és függetlenségének — írja a szovjet kormányfő. — Ezért természetesen nem ismerhetjük el azt, hogy az Egyesült Államoknak bármiféle joga is volna arra, hogy más országok, így a latin-amerikai országok sorsa fölött rendelkezzék. Ügy véljük, hogy egyik ország bármiféle beavatkozása más ország ügyeibe — különösen a fegyveres beavatkozás — mindenfajta nemzetközi törvénynek, a békés egymás mellett élés elveinek megsértése. Hruscsov kifejti, hogy ha az emigránsokat — különösen fegyverrel a kezükben — azok ellen az országok ellen használják fel, ahonnan megszöktek, ez szükségképpen konfliktusokhoz és háborúkhoz vezet. Ezért az ilyen ésszerűtlen lépésektől tartózkodni kellene. Az elnöknek azt a kijelentését érintve, hogy szeretné KuMai számunk tartalmából: Őré egy járás gondja (3. o.) Jó takarmány a sertéstáp — mégsem viszik? (4. O.) A gyarmati népek a felszabadulás útján (5. o.) rjull éj a habitats (6. o.) REJTVÉNY — HUMOR (7. o.) bát szabadnak látni, Hruscsov hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak e kis ország ellen elkövetett minden cselekedete szöges ellentétben áll Kennedy kijelentésével. Az Egyesült Államok kormányának Kubával kapcsolatos magatartása azt mutatja, hogy ez a kormány nem bízik saját rendszerében, nem bízik abban a politikában, amelyet az Egyesült Államok folytat. »Önök nem bíznak ebben a rendszerben és ezért félnek attól, hogy Kuba példája hatással lesz más országokra.« Hruscsov üzenete végén leszögezi: A szovjet kormány mindig következetes védelmezője volt minden nép szabadságának és függetlenségének, ezért nem ismerheti el az Egyesült Államoknak semmi olyan jogát, hogy más országok sorsával rendelkezzék. A Szovjetunió kormányának álláspontja a nemzetközi kérdésekben változatlan marad. »Kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal úgy akarjuk felépíteni, hogy mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok — mint a világ két legnagyobb hatalma — ne fegyvereit csörtesse, ne katonai vagy gazdasági fölényét állítsa az! előtérbe, mivel ez nem a nemzetközi helyzet javulásához^ hanem éleződéséhez vezetne. őszintén meg akarunk állapodni mind önökkel, mind pedig a világ más országaival a leszerelésről és más kérdésekről, amelyeknek megoldása hozzájárulna a békés egymás mellett élés biztosításához annak elismerésével, hogy minden népnek joga van olyan társadalmi és politikai rendszerhez, aminőt maga választ magának. Meg akarunk állapodni mindazokban a kérdésekben, amelyek megoldása hozzájárulna a népek akaratának igazi megbecsüléséhez, a f elügyekbe történő be nem avatkozáshoz. Csak Ilyen feltételek mellett lehet valójában beszélni az egymás mellett élésről, mivel az egymás mellett élés csak akkor lehetséges, ha a különböző társadalmi rendszerű országok alárendelik magukat a nemzetközi törvényeknek, legfontosabb cél* juknak a világ békéje biztosítását tekintik. Csak ebben az esetben épülhet a béke valóban szilárd alapokra« — fejeződik be Hruscsov üzenete. Szélsőjobboldali katonai puccs Algírban Párizs (MTI). Algírban szombatra virradóra szélsőjobboldali katonai puccs történt. Néhány ultra tábornok vezetésével az ejtőernyősök hatalmukba kerítették a középületeket, és őrizetbe vették Gambiez tábornok, a jelenlegi algériai francia főparancsnokot, valamint Jean Morin-t, a kormány főmegbi- zottját. Ugyancsak a puccsot végrehajtó ejtőernyősök kezén van a pénteken Algírba érkezett Robert Búron közlekedés- ügyi miniszter is. Algír és Párizs között megszakadt minden összeköttetés. A francia rádió bejelentette, hogy a reggeli órákban sem algíri, sem orani, sem constan- tine-i tudósítójával nem tudott érintkezésbe lépni. Egyedül az Europe 1. rádióállomásnak sikerült kapcsolatot teremtenie algíri tudósítójával. Szombaton reggel hét órakor a magánrádióállomás tudósítója szerint ez volt a helyzet Algírban: ejtőernyősök vették körül az algíri középületeket. A hivatalos algíri rádió, a France 5. öt óra harminc perckor elnémult, nem sokkal később hullámhosszán ismeretlen bemondó jelentkezett, és közölte, hogy a hadsereg átvette a hatalmat Algírban, letartóztatta a katonai és polgári vezetőket. A hírközlő elmondta, hogy ChaXle, Zeller és Jouhaud tábornokok megérkeztek Algírba. Az Europe 1. rádió tudósítója beszámolt arról, hogy ejtőernyősök jelentek meg a kora reggeh órákban valameny- nyi hírügynökség algíri irodáiban. Megjegyezte, hogy tudósítása adása közben is ejtőernyősök tartózkodnak irodájában. Algír mindennapos képén az események nem látszanak meg — folytatta. — Az emberek munkahelyükre sietnek. Az Europe 1. tudósítója végül megállapította, hogy saját tapasztalatai szerint is puskalövés nélkül folyt le Algírban a hatalom átvétele. A reggeh órákban a puccsisták kezére került algíri rádióban felolvasták Challe tábornoknak az algériai francia haderőkhöz intézett napiparancsát. Ebben közli, hogy maga és több tábornok társa eleget akar tenni annak az esküjének, melyet Algéria megvédésére tett. Challe tábornok napiparancsában ostromállapotot rendelt el Algírban. Párizsban kilenc órakor nyilatkozott Roger Frey ällammi- niszter, és közölte, hogy a kormány összeköttetésben áll algíri polgári és katonai szerveivel. Párizsi politikai körökben nagy meglepetést keltett ax algíri puccs híre. A politikai megfigyelők épperi ezt húzzák alá: azért lehet komolynak minősíteni a tábornokok és az ejtőernyősök akcióját, mivel ezt teljes titokban készíthették elő. 1958. május 13. vagy 1960. január 24. — az első algíri puccs és az emlékezetes lázadás — előtt, napokkal korábban tudni lehetettj hogy az ultrák mire készülnek. Most a tábornokok és az ejtőernyősök akcióját teljes hallgatás előzte meg. Igaz, hogy Algírban sorozatosan megismétlődtek a piasztikbombáö merényletek. Igaz, hogy az utóbbi hetekben egy magát »titkos fegyveres szervezetnek« (OAS) nevező csoport fenyegető körleveleket, röplapokat bocsátott ki, mindez azonban nem haladta túl a mo^almas Algírban évek óta jelentkező tüneteket. A francia közvélemény megdöbbenéssel fogadta az algíri puccs hírét. Különösen az nyugtalanítja a francia dolgozókat, hogy az algíri események csak meghosz- szabbíthatják az Nigériai háborút, hiszen nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között újból csalt elhalaszthatják a francia—algériai tárgyalások előkészítését, holott az eviani francia— (Folytatás a 2. oldalon.)
