Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-15 / 63. szám

Szerda, 1961. március 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 Jó reggelt, munka! flZ Április 4- kÜZi lakásépít­kezésnél dolgozik egy 26 éves fiatalasszony, Berecz Imréné gépkezelő. A vállalat egyik legrégibb munkása. Szálai Ist­ván, Kulcsár Ferenc, Nagy Jó­zsef, Gorena Józsefné, Török Imre és a többi munkás sze­rint azért került jelenlegi mun­kahelyére, mert a komplexbri­gád tagjai őt kérték ide... Nehezen hittem el, hogy reg­gelenként ő az első, aki meg­jelenik az építkezésnél. A na­pokban reggel korán figyeltem tehát a néptelen munkahelyet. A frissen rakott falakat, az ásító darukat, habarcskeverő- ket. A környéken csend volt. Egyszer csak lépteket hallot­tam. ö jött. Fején kislányosan elkötött kendő. Kék overall- kabátja nem volt feltűnő, a habarcskeverők, a mész, a ka­vics közepette. Odament az egyik géphez, játszi könnyed­séggel megpróbálta, jól forog-e a kerék, aztán alábújt a masi­nának, s eltűnt az alkatrészek között. A munka hétkor kez­dődik, ő hatkor ide állított. Azon gondolkodtam, vajon mi a titka annak, hogy ez a lá­nyosképű fiatalasszony e férfi­energiát kívánó munkahelyen tizenkét év óta feltalálja ma­gát. Nyilván jól megtanulta a géokezelői szakmát. Jobban, mint elődje, aki ugyan férfi volt, de eltanácsolták innen a munkások, mert mint mond­ták, keze alatt többet álltak, mint mentek a gépek. No, jó, a szakmát meg lehet tanulni, de hát önmagában elég ez ahhoz, hogy egy nő ti­A háromfai Üj Barázda Tsz-ben az idén 500 holdon vet­nek burgonyát. Ebből 80 holdat előcsíráztatott burgo­nyából, Képünkön: Czimmermann János, Bognár János az előcsíráztatott burgonyát forgatja. Ez nem takarékosság! Eredményeinknek egyik alapvető feltétele az ésszerű, ta­karékos gazdálkodás. Csakhogy nem szabad szem elöl té­veszteni, hogy ennek is van határa, amin túl a takarékosság nem az erediményességet szolgálja, hanem átvált az ellenke­ző irányba, és kárt okoz. Erről feledkezhetett meg valahogy a drávaszentesi Üj Barázda. Termelőszövetkezet. A trágyázás jelentőségével és fontosságával nem kívánunk most foglalkozni, hiszen az közismert. Bármelyik faluban jár az ember, mindenütt trá­gyával megrakott szekereket, 'vontatókat lát, vagy amint éppen trágyát szórnák, és leszántják azt. A szentesieknél is szépen halad a trágyahordás. Igen ám, de magában véve ez még nem elég ahhoz, hogy a trágyában levő tápanyagok jobb termésre serkentsék a növényeket. Ennek a tápanyagnak a földbe 1kell jutnia, A szövetkezetnek egy körülbelül 20 holdas táblájára már egy hónapja kihord- ták a trágyát, szét is teregették — de több nem történt. Miért? Mert úgy tartják, ha leszámították volna, akkor még egyszer kell munka a földnek a vetésig. Az pedig költség. Ez igaz is. Csakhogy a trágya azóta szinte teljesen elérték­telenedett, a kora tavaszi szép napsütés és szél kiszárította. Az odakerülő növények most már nem sok hasznot meríte­nek abból, hogy fáradságos munkával erre a földre is jut­tattak trágyát. Kérdezhetné bárki: altkor mi értelme volt, hiszen a ki­hordás is csak pénzbe került?! De válasz nincs. Egy azon­ban bizonyos: az ilyen takarékosság nem hasznára, hanem kárára van a közösségnek. Jó lenne, ha erre gondolnának Drávaszentesen, s nem hagynák, hogy az értékes tápanyag és az addig befektetett munka ésszerűtlenség miatt elpocsé­kolódjék. V. M. zenkét év óta szélben és eső­ben, hidegben és napsütésben hűséges maradjon a habarcs­keverő géphez? És különben is: a szaktudás egyedül nem bizto­sítja, hogy mindig üzemképe­sek legyenek a gépek? Előbukkant a habarcskeverő mögül, és bekapcsolta a gépet. Amikor az zúgva megindult, a másikhoz ment. Szemével mé­ricskélte a második emeletnél tartó falakat és várt. Az első munkás mindjárt odasietett hozzá és köszöntötte. Aztán a második is. Egész kis csoport alakult ki körülötte, és amikor a brigádvezető hétkor megad­ta a jelt a munkára, Bereczné már a gépen volt, és ezt kiál­totta: »Gyerünk, mehet!« Kul­csár, Szalai, Nagy körülállták, és nagy lendülettel szórták a habarcskeverő gépbe a kavi­csot, homokot Arcukon széles­re térült a mosoly. Hogyan is mondták tegnap? Igen, amióta ez a nő van itt, géphiba miatt nem kell állniuk. Ha netán el­romlik valamelyik, nyomban megjavítja. De hát el se igen romlik, mert esténként itt" marad addig, amíg meg nem tisztítja őket, reggel pedig el­sőnek érkezik. Gyakorlott mozdulattal len­dülnek a karok. Török Im­rét már úgy ismeri ez az asszony, akár az apját. Vala­mikor együtt kezdték a válla­latnál, de Kulcsár és a többi is testvéri közelben van vele. Va- lamennyiüket az a cél vezeti, hogy minél gyorsabban elké­szüljön az épület. S milyen jól­esik a férfiaknak, hogy ez a gépkezelőnő, aki tulajdonkép­pen nem is tartósak a komplex- brigádba, talán náluk is többet tesz ezért, oedig hát ők sem la­zsálnak. .. Alig fél óra telt et, már majdnem elfelejtettem a ko­ra reggelt, amikor még csend volt itt. Amikor csupán egy asszony léptei verték fel a nyugalmat. Egy asszonyé, akiért nemrég üzentek a mun­kások, mert érezték, hogy hiányzik innen. Egy asszonyé, aki azonkívül, hogy érti a szakmáját, szereti is azt. A munkások előtt becsületet szerzett gépeinek, s azok tisz­teletet vívtak ki neki. Szaka­datlanul járnak, dolgoznak. Ezért érdemes reggel korán felkelni, s az indulás előtt még egyszer mindent átvizsgálni Holnap megint, ha majd kel a nap, és megvilágítja a ma ra­kott falakat, az álmodozó gé­peket, az első ember egy nő lesz e munkahelyen. Elkötött kendőjével csendben megjele­nik. Végigsiet a betongeren­dák között, megindítja a gépe­ket, ő lesz, aki itt először mondja: jó reggelt, munka...! Felzúgó motorok, összecsen­gő lapátok, nyikorgó talicskák és mosolygó munkások felelnek rá... Szegedi Nándor Az éhség-sztyeppéből bőség-sztyeppe lesz Közép-Ázsia hatalmas folyó­ja, a Szír Darja évszázadokon at haszon nélkül hömpólygette vizét a kazahsztáni térségeken. A folyó körül érintetlen ter­mőföldek húzódtak, de el­apasztotta őket a szomjúság. Ezt a területet nevezték Eliség­sztyeppének. Neve mindmáig fennmaradt, de csak a neve. A szovjet hatalom megterem­tésével megkezdődött az Éhség- sztyeppe öntözése a Szír Darja vizével. Ma már gyapotültet­vények, gyümölcsösök, szőlők váltják egymást e yalaha ki­halt vidéken. Am a Szir Darja még min­dig nem szolgálja az embert úgy, ahogy kellene. Ezért part­jain egyre újabb hidrotechni­kai objektumokat építenek. Je­lenleg az Éhség-sztyeppe szí­vében épül a csardarinszki víz­tároló, víztükre 900 négyzetki­lométer lesz. A víztároló életre kelti majd t az Éhség-sztyeppe utolsó halott földjeit is, meg­szelídíti a Szir Darját, amely áradáskor nagy károkat okoz Kazahsztán déli területein. Ka­zahsztánban, üzbekisztánban és Tádzsikisztánban több mint 1 millió hektár új földet fog­nak öntözni, és biztosítják 4,5 millió hektárnyi legelő vízellá­tását. A lakatlan sztyeppéken új, nagy szovhozokat szervez­nek, ha majd eljut oda a víz, s ekkor az Éhség-sztyeppét bát­ran átkeresztelhetjük Bőség­sztyeppének. Ásványolajból műtrágya Az Azerbajdzsán! Tudományos Akadémia talajtani és agrokémiai intézetében az ásványolaj finomí­tókban visszamaradó alkáliból parmotezőszert állítottak elő, mely a hektáronkénti gyapothozamot fokozatosan hét mázsával növel­heti. A kísérletek során a folyé­kony műtrágyával permetezett rizs 9,7 mázsával, a burgonya 19 mázsával nagyobb termést hozott hektáronként. Zöld tealevelet hek­táronként csaknem egy kilóval többet szedtek az új szerrel per­metezett ültetvényekről. Márciusi emlékezés Körülbelül tíz éve történt. A Nemzeti Múzeum környé­kén barangoltam, s egyszer csak különös zsivajra lettem figyelmes. A múzeumkertből jött a hang, arrafelé tartot­tam hát, hogy megnézzem, mi történik. Film készült, a Föltámadott a tenger. Ott állt a korabeli, jelmezbe öl­tözött tömeg a lépcsők előtt, fent, a kiugró párkányon pe­dig egy cingár fiatalember szavalt. A Nemzeti dalt Gondolataim akkor hirtelen elkalandoztak, s szinte el­tűnt szemem elől a jupiter- lámpák sokasága, az »eső­csináló« tűzoltókat sem lát­tam, csak a hangot hallot­tam, s szinte óriássá nőtt előttem Petőfi Sándor, mert már nem a színész állott ott, hanem az 1848-as for­radalom és a szabadságharc lánglelkű költője. Most újra felidézem, hi­szen ismét évfordulót kö­szöntünk, a száztizenkarma- dikat. Köszöntjük Petőfit, Kossuthot és Bemet, Guyont és Dembinskvt, a »pirosló arccal és piros zászlókkal« küzdőket, akik akkor a nem­zet szabadságának követelői voltak, és életüket a közös­ség sorsának alárendelve küzdöttek a haza független­ségéért. Márciust köszöntünk most mi, kései unokák. S tiszta szívvel ünnepelünk. Nem nagyhangú álhazafiság ve­zérel bennünket, mint vezé­relte a század első felének uralkodó osztályát, amely meghamisítva 1848 eszméit, kisajátítva Petőfit és Kos­suthot, a legrútabb népel­nyomó eszközökkel gátolta meg a szabadságtörekvések legelemibb megnyilvánulá­sait. 1945 után valóban már- cus lett március, új tavasz kezdődött a sokat szenvedett ország életében. Üj tavasz, amelyben megvalósultak a forradalmi ifjúság vágyai, eszményei. Magyarország a nép hazája lett. Amikor márciusról beszé­lünk, és elhelyezzük a ke­gyelet virágait az emlékmű­veken és szobrokon, szólni kell erről. Szólni kell, mert bár naponta látjuk megvál­tozott életünk megannyi megnyilvánulását, látjuk gyermekeink önfeledt moso­lyát és kacagását, mégsem beszélhetünk róla eleget. A felszabadulás jólétet, bol­dogságot hozott a népnek. Elindultunk egy olyan úton, mely a bztos jövőbe, a tszo- cializmusba, kommunizmus­ba vezet. így valósul meg a márciusi fiatalság végső aka­rata, így válik valóra Petőfi álma: »Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaán!« P. Gy. A második ellenőrzés Megszüntették a hiányosságokat a Nagyatádi Halgazdaságban A TÉLEN a MEDOSZ egész­ségügyi és munkavédelmi el­lenőrzéseket végzett a megye halgazdaságaiban. A tapaszta­latok összegezése után felhív­ták a szakszervezeti bizottsági tagok és gazdasági vezetők fi­gyelmét a hiányosságokra, s rá mutattak megszüntetés i. k módjára is. Azóta eltelt néhány hónap. Nézzük meg, hogy ott, ahol a legtöbb javítanivaló akadt — a Nagyatádi Halgaz­daságban — mit tettek a dol­gozók egészségének, épségének megóvásáért. Lászlótelep, ahol a kovács- és szerelőműhely van, az el­lenőrzés idején igen szomorú képet mutatott. A műhelyhez vezető út a szó szoros értel­mében sártenger volt, s a mű­hely környékén éktelen ren­detlenség uralkodott. Ma tisz­tára sepert ez a kis tér, az al­katrészeket — melyeket min­den bizonnyal azért őriznek, mert még felhasználhatják őket — szépen elrendezve egy fészer alá rakták. A telephez vezető utat nemcsak a halgaz­daság, hanem Nagyatád üze­mei, eevéb gazdaságai is hasz­nálják. Talán épp azért, mert sok az út gazdája, senkinek sincs gondja arra, hogy kar­ba 'tsa. Ezen az úton men­nek a kerekek is az iskolába. Célszerű .lenne, ha azok az üzemek, gazdaságok, melyek használják a tanyához vezető utat, egymással karöltve rend­be tennék, kijavítanák! A szerelőműhelyben ketten dolgoznak. Poharuk, kannájuk, de még mosdótáljuk sincs. Rendszerint abban a vödöroen mossák a kezüket, melyben az üzemanyagot tartják. A szak- szervezeti vezetőség intézkedé­sére utasítják a raktárost, hogy adja ki a két dolgozónak a kí­vánt felszerelést. A KOVÁCSMÜHELY ajtaja nyitva, mégis mellbe vágja a belépőt az erős széngáz. Mi lehet itt télén?! A kicsi, kor­szerűtlen helyiség nem erre a célra épült, épp ezért a kémé­nye sem megfelelő. Nem dol­gozhat a két kovács ilyen egészségtelen körülmények kö­zött még akkor sem, ha ók maguk azt mondják is: "Elát bizony van széngáz, de ves­sünk magurikra, miért válasz­tottuk ezt a szakmát!« Köny- nyen meg lehetne javítani a munkakörülményeket. A gép­állomás igazgatója, XVittmann József egy-két évvel ezelőtt Segesden úgy segítette ki a ko­vácsműhely dolgozóit, hogy egy rossz, használhatatlan mo­tor ventillátorját szereltette a kéménybe, az aztán kifújta, el­szívta a füstöt. Minden bizony­nyal a halgazdaságnak sem tagadja meg a segítséget a gép­állomás igazgatója, ha erre megkérik. Ez az eset is bizo­nyítja: a hiányosságok meg­szüntetése a legtöbbször nem kíván nagy beruházásokat, hi­szen egy kis leleményességgel házilag, társadalmi munkában is biztonságossá, egészségessé lehet termi a munkahelyet. Ilyen módon szünteti meg a gazdaság a Móricpusztán ta­pasztalt hibákat is. Az öltöző és a melegedő még az elemi követelményeknek sem felelt meg. A bírálat utón már kor­szerűsítik, tatarozzák az épüle­tet. HORVÁTH JÚZSEF: ARANYKALITKA (181 Matejkáné a válóperes vég- Amikor Borsiczky meglátta az — Nem mégy eltávozásra? zéssel a kezében elájult. Bor- asszony metsző, hideg pillan- Az ám, te nem is kérted? siczky tehetetlen dühre ger- fását, amely úgy suhogott fe- — Nem. jedt. Pokoli csávába került, lé, mint egy kardpenge, meg- — Csak elnézlek, cimbora, Legszívesebben kitekerte vol- döbbent. Mintha hipnotizálná neked mindig lóg az orrod. Az na a pallér nyakát. Napokig ez a nő. előbb is, mondom, kifigyelem, szavát sem lehetett venni. Most — Pipogya vagy! Miért adod hová nézel te folyvást? De nem mit mondjon a világnak, mit fel a küzdelmet? — sziszegte nézel te bizony sehova. Nyom- az ezredesének, aki még gratu- az asszony forró indulattal. — ja valami a lelkedet? Iáit is a sikeres fejlemények- Hatalom van a kezedben! A De hogy Matejka nem vála- hez s a közeli házasságkötés- pallér is a hatalmadban van! szolt, Kovácsik tovább cseve- hez. Mondja, hogy a pallér Kényszeríts! gett: aranya nélkül esze ágában Borsiczkynek zúgott a feje. — Egyet se búsulj, komám, sincs házasodni? Egyáltalán Igaz! Még nem késő! én mondom. Hát hiszen mind­mit mondjon Máriának? Hogy Berohant a katonai parancs- nyájunknak megvan a magunk unja, menjen a fenében? Fo- nokságra. Külön ordonánc vit- baja, de azért ennyire... Mit _ g alma sem volt, mit kell most te ki Ma tej kának a SAS-behí- hagytál ott kint civilben? Fele- a tennie. Még Perlakytól sem vót.. séget? Szeretőt? No jó, csak • * * kérdem. Mink még csak eldek­GÖRÖInDPUSZTÄN még csak terv a tanya rendezése. Itt van a halgazdaság hizlal- Lfdája, körülötte nem megfelelő 5a szennyvíz levezetése. Az Matejka felkelt az ágy szélé- civilbagázs. És nem pimasz- Rosszé] derítőt építenek, s így ről, s kibámult az ablakon. Ko- kódunk. Itt enyém a végső szó,/nem lesz többé bacilusfészek a vácsik szólni akart a megfá- és maga akkor távozik, amikorgsertésól környéke. A gondozók sült, megkeseredett emberhez, végeztem. Nem úgy, mint aSmelegedője is elhanyagolt. A de ordonánc jött rohanvást: múltkor a parancsnokságról,^pusztát tavaly kezdték villa­— Van itt Matejka András Matejka, amikor vette a bátor-5mosítani, de a múlt év no- honvéd? Maga az? A század- ságot, és egyszerűen a fakép-gvemberében — nem tudni, mi parancsnokságra! nél hagyott. Remélem, még5okból — abbamaradtak amun­Matejka belépett a század- emlékszik? ^kák. A melegedő tele van a parancsnoki irodába. Meglepő­dött. Nem a századparancsnok, hanem Borsiczky főhadnagy ült az íróasztal mögött. Ma­tejka kihúzta magát, szalutált. Borsiczky nyersen, erélyesen rászólt: — Miért nem jelentkezik? — Főhadnagy úr, Matejka András honvéd alázatosan je­lentem, parancsára megjelen­tem! — Matejka András honvéd ismételte kedvtelve, elnyúj- főhadnagy. Matejka érezte, mennyi gyűlölködő in­villanyszerelők cementeszsák- íjaival; s ha jól meggondoljuk* — Na. Hm. Bizonyára rájött* ’ , , , , ár, Matejka, én eszközöltem;5rne^e§ec*one^i ^ lehet nevezni ki magának azt a lehetőséget,S, kérhet tanácsot, neki nem Ta“T « bujkál hanghordozásá mondhatja el, hogy minden a ...A Baltazar-ezred II/2. kolunk itt, Csokavaron de ban _ Nagyan katonás! Nos, . ... , .... . . , pénzsóvárgás jegyében tör- századának oreglegenysege mit szóljon az, akut kihajtottak Matejka honvéd, hogyan ízlik teMatejkatmegint aza a komisz? Magat kérdeztem — Megkaptam a behívót, és... Igenis. Na. Hí már, Matejka, én eszközöltem^ :a szobát, mert a rossz, dülede- hogy komiszban szolgálhassa a «7,ő tűzhely a füstnél egyebet hazát. Mert a hazát sokfele-5nernjgen a(j jó lenne másutt keppen lehet szolgaim, Matej-« ,, , . . . , , ka. Ha például bebizonyulna felhelyezni a cementet, s akkor előttem, hogy a maga szolga- ijsemmi akadálya se lesz a szo- latai civilben értékesebbek.k*ba rendbetételének, mint mundérban, akár holnap*? TT , ____ _ ,T_r _ . . leszerelhetne. ú HASZNOS VOLT az isme­A főhadnagy el volt ragad-*telt ellenőrzés. Legjobban bi- tatva saját szellemességétől, ésszonyítja ezt, hogy a télen fel-* laposan pislogott a pallérra. 5fe(jezetj; és azóta kijavított hi- Vajon érti-e az ő finom inten-g, ., , , , ., . cióját? Amint szemügyre vet-gbak mellett akadnak ujaLbak is. Ezeket is rövid idő alatt tént. szétszéledt eltávozásra. Csak a a frontra? Aki a tulajdon mel­Ivásnak adta a fejét. Hajna- napos és Matejka András ma- lével szedi a golyót? Ebben a lig mulatozott a víg cimborák- radt a körletben. A napos, Ko- mai világban tiszta szerencse, kai. Máriát teljesen elhanya- vácsik János, aki 48 éves fej- hogy itt szolgálhatunk. Csak golta. Megtörtént, hogy napo- jel öltött mundért, letelepedett tudnám, hogy meddig. Te, te Alázatosan ielentem _ kig haza sem ment. Mária két- Matejka mellé, és cigarettát mit gondolsz, meddig huzza , ■ Y^ateika ' ‘ ségbeesett. De elhatározta, sodort egy pakli nyolcasból. meg a nemet? Azt mondjak, ismetelte iviaiejKa. hogy foggal-körömmel harcol- — Mi lelt, öreg komám, tán Fehérváron innét van a front. — A-lá-za-to-san je-len-tem! — mennydörgőit a tiszt. ni fog Borsiczkyért. Harcolni nem jutott a dinnyeföldből? — Márpedig akkor nem sokáig bideg fejjel, könyörtelenül. kedélyeskedett Kovácsik. szíviuk mi a csókavári levegőt. — Az más. Ez itt nem kis dedóvó, Matejka. Nem cseve- alá járkált a mozdul'’1'' talanság fogta el, amelyet már; a múltkor, a parancsnokságon is tapasztalt. Matejka akkor is szürke, szenvtelen, közönyös nézésével zökkentette ki ~iz- tonságából, akárcsak most. Mintha nem is volna jelen, ^vallanak Felállt az.asztal mögül, ^gdolgozók egészségvédelmével. meg lehet szüntetni. Az aka­rat megvan erre a Nagyatádi Halgazdaság vezetőiben, a se­gítő bírálatot szívesen fogad­ják. Tetteik és terveik arra hogy törődnek a szívjuk mi a csókavári levegőt, günk, nem társalgunk, mint a tona előtt. (.Folytatjuk.) Vörös Márt»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents