Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-14 / 62. szám

Kedd, 1961. március 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP • • NE MIÉT KÖZI SzE MLE A kongói kérdés és ax köxg i ülése Az ENSZ közgyűlésének 15. üléssza­ka 11 heti1 szünet után folytatja munkáját. Hogy a közgyűlés második részében miként alakulnak az események, az függ a később megállapítandó végleges programtól és a tár­gyalásra irányuló szándéktól. A napirend vég­leges megállapítását egyelőre tárgyalások elő­zik meg diplomáciai síkon. Természetszerűleg kiemelkedő jelentőségűek a közvetlen tanács­kozások^ a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. Legutóbb Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete eluta­zott Novoszibirszkbe, hogy magától Hruscsov- tól tájékozódjék a Szovjetunió álláspontjáról a legidőszerűbb kérdéseket illetően. A kom­mentátorok szinte egybehangzóan megálla­pítják, hogy akkor, amikor az Egyesült Álla­mok a leszerelés kérdésének megtárgyalását azzal az »indokolással«, hogy az új kormány még nem dolgozta ki álláspontját, határozot­tan halogatni igyekszik, a Szovjetunió válto­zatlanul a leszerelés problémáját tartja a kér­dések kérdésének, s ragaszkodik hozzá, tűz­zék azt a most folyó ülésszak napirendjére, vagy legalábbis hívjanak össze 1961 tavaszán, legkésőbb nyarán rendkívüli közgyűlést a kérdés megoldására Az ülésszak napirendjére igen sok sürgető kérdés kívánkozik. Ezek között rendkívül idő­szerűek azok, amelyek a szégyenteljes gyar­mati rendszer megszüntetésével kapcsolatosak. Ide tartozik a kongói probléma, különösen azután, hogy a kongói egységet szétzilálták, a Mobutu-bandák féktelenül kegyetlenkednek, az ország törvényes miniszterelnökét, Lumum- bát meggyilkolták. Akár külön napirendi pontként vitatják meg a kongói kérdést, akár napirendtől függetlenül tartják állandóan fel­színen, a kongói kérdés ráveti árnyékát az ENSZ üléstermére. Az események igazolják, hogy a kongói kérdés az ENSZ közgyűlése elé kíván­kozik. Az egyértelműen nyugatbarát ENSZ- apparátus, elsősorban annak vezetői és sze­mély szerint Hammarskjöld minden cseleke­dete fölháborodást váltott ki a világ békesze­rető népeiből, és megtépázta az ENSZ-tekin- télyét, mindenekelőtt az afrikai fiatal nemze­ti államok körében. Ez idén február 20-án a Biztonsági Tanács határozatot hozott a kongói kérdésben. Ez a határozat intézkedéseket sürget minden belga és más külföldi katonai személy, az ENSZ- parancsnokság irányítása alatt álló politikai tanácsadó, valamint zsoldoskatona Kongóból való kivonására. Ennek a határozatnak a meg­valósítására nem került sor, minthogy az ENSZ jelenlegi apparátusa ezeket a határoza­tokat a korábbiakhoz hasonlóan nem akarja megvalósítani. Hruscsovnak Nehruhoz intézett levele mutatott rá az ENSZ-apparátus és elsősorban Hammarskjöld felelősségére, és ke­reken kimondta, »Lumumbát tulajdonképpen Hammarskjöld gyilkolta meg-«. Az eset tra­gikus módon megmutatta — hangzik a levél­ben —, mennyire megengedhetetlen az a hely­zet, hogy az ENSZ végrehajtó apparátusának élén az imperialisták és a gyarmatosítók em­bere áll. Hammarskjöld egész kongói politi­kája a kongói nép érdekei alantas elárulásá­nak, az ENSZ alapelvei, valamint a becsüle­tesség és a tisztesség elemi szabályai megcsú­folásának politikája. Ebből következik, hogy — mint az üzenet rámutat — Kongó függetlensége, valamint az ENSZ tekintélyének megőrzése egyaránt azt követeli, mielőbb szüntessék be az ENSZ úgy­nevezett akcióját, vonják ki onnan az összes külföldi csapatokat, és ily módon tegyék lehe­tővé a kongói népnek, hogy maga oldja meg belső ügyeit. Az afrikai népek előtt ma már nyilvánvaló, hogy az ENSZ jelenlegi vezető apparátusa és személy szerint Hammarskjöld főtitkár politikája segítette elő azt, hogy az egykor egységes kongói földön szakadár álla­mok létesüljenek. A számos szakadár állam önmagában életképtelen — ez teszi lehetővé az imperialisták számára, hogy bábjaikon ke­resztül az »oszd meg, és uralkodj« elvet al­kalmazzák. A most folyó tananarive-i konfe­rencia, amely az imperialisták sugalmazására jött létre, olyan határozatokat fogadott el, amelyek szentesíteni akarják Kongó feldara­bolását, és az imperialisták érdekeinek még könnyebb érvényesítése céljából módot adnak újabb és újabb szakadár államok létesítésére, újabb és újabb helyi bábdiktátorok állítására. A szabadság és a béke ügye paran­csolóan megköveteli a kongói kérdés újfajta megközelítését, az ENSZ szerepének radikális felülbírálását. Nkrumah ghanai elnök tulaj­donképpen közbeeső megoldást javasolt a köz­gyűlés második részének megnyitó ülésén, amikor azt követelte, hogy kizárólag afrikai egységek biztosítsák a rendet Kongóban — az ENSZ égisze alatt A szovjet javaslat ennél tovább ment, és tovább megy akkor, amikor annak szükségességét hangoztatja, hogy az afrikaiak maguk oldják meg a kongói kér­dést a kongói nép függetlensége és egész Af­rika függetlensége érdekében. A szovjet ja­vaslat az ENSZ tekintélyének megóvását csak úgy tartja elképzelhetőnek, ha az ENSZ meg tud szabadulni a nyugati gyarmatosító koalí­ció végrehajtó szervének, az ENSZ főtitkár­ságnak jelenlegi struktúrájától, a kongói hely­zetért felelős Hammarskjöldtől. A drámai események, a törvényes miniszter- elnök tragédiája mind több embert győznek meg világszerte a szovjet javaslat helyességé­ről, és állítanak a szovjet elgondolás mögé. Ez a meggyőződés érlelődik megfigyelők kö­rében az ENSZ közgyűlése felújításának nap­jaiban. (MTI) 90 isz-szel Hatott termeltetési szerződést a Nagyatádi Dohánybeváltó Az elmúlt gazdasági évben 12 ezer mázsa dohányt váltott be a Nagyatádi Dohánybeváltó. Hetvenhárom tsz 1350, hat ál­lami gazdaság 1900 és egyéni gazdák 50 holdjáról szállították be ezt a mennyiséget. A há­romfai Új Barázda Tsz 14 hol­don 179 mázsa dohányt ter­melt. Az állami gazdaságok közül a Lábodí Állami Gazda­ság ért el legjobb eredményt, termésátlaga 11 mázsa volt. A dohánybeváltó az idén a tavalyi hetvenhárom helyett kilencven tsz-szel. és négy ál­lami gazdasággal kötött do­hánytermeltetési szerződést. 350 holddal nagyobb területen termeltetnek dohányt a tavalyi­hoz képest. A múlt évi holdan­ként! 7 mázsás átlaggal szem­ben 8,4 mázsás termésátlagot akarnak elérni. A beváltó minden hazai do­hánygyárnak szállít, és több baráti és nyugati országba ex­portál, a többi között az NDK- ba, Csehszlovákiába, Svájcba, Eelgiumba, Nyugat-Németor- szágba. 526 építési engedélyt adtak ki tavaly a siófoki járásban A Siófoki Járási Tanács Ipa­ri-Műszaki Csoportja 196.0-ban 526 építési engedélyt adott ki. Ennek egyharmadrészét lakó­házra. Községfejlesztésből 3a- laton-kilitiben óvodát. Szólá- don, Telekiben és Kerekiben tűzoltószertárat építettek. OTP-kölcsönből 84 lakóház épült. Személyenként átlag 40 ezer forint kölcsönt kaptak az építkezők. 52 bontási enge­délyt kértek. A tanács a múlt évben 208 lakhatási engedélyt adott ki. Nyimben a tanács 120 ezer forintot fordított a falu villamosítására. Repülő laboratóriumok Az északi Kaukázusban megala­pították a Szovjetunió első magas- hegyvidéki geofizikai intézetét. Feladata olyan módszerek kidol­gozása, amelyekkel befolyásolni le­het a felhőzetet, meg lehet aka­dályozol a jégesőt, és csapadékot lehet előidézni. Az intézet munka­társai a tengerszint felett 4200 mé­ter magasságig elhelyezett megfi­gyelő állomásokon tanulmányozzák a légköri viszonyokat. Az új tudo­mányos központnak vannak labo ratóriumi felszereléssel ellátott re­pülőgépei is. Nincs rá jobb módszer? Gyakori látvány az egyébként jól megépített lakóházak­ban, középületekben a düledező ajtó. Megrepedezik mellette a fal, s a repedések mentén hamarosan hullani kezd a va­kolat. Nem azért, mintha hanyag volna a bérlő, és nem csi­náltatná meg idejében a repedéseket. Hogy állításomat bizo­nyíthassam, nem is kell a szerkesztőségből kilépnem példáért. Tessék elhinni, hogy itt kellő időben szóltak az Építőipari KTsz-nek, és az be is vakolta a repedéseket. Hogy mi tör­tént ezután? Nos, aki nem hiszi, jöjjön el, s nézze meg. Az ajtók mellől naponkint viszik a lehulló törmeléket, s mahol­nap kidőlnek az ajtófélfák. Ahogy az eddigi javítás nem volt eredményes, úgy kevés reménnyel kecsegtet a követke­ző is. Az ismét csak amolyan tüneti kezelés lesz. Alapvető hiba van az ajtókkal... Most esetleg azt mondhatnák az építészek, miért a szer­kesztőséget említem bizonyítékul, amikor az már tíz éve is van, hogy megépült. Űjabb bizonyíték nincs? De sajnos van. A legutóbb átadott 32 lakásban is már az első napokban sok ajtó körül repedezett meg a fal. Ezek után az a kérdés: miért nem építik be biztonságosabban az ajtót? Nem dolgoztak ki talán rá megfelelő technológiai utasítást? Csak amolyan gon- dolomformán megy, s vagy sikerül, vagy nem? Mindeddig nem tudtam rájönni ennek nyitjára. Azt azonban érzem, hogy az újabb bosszúsággal, anyagi kárral is együttjáró kel­lemetlenség elkerülése végett változtam kellene az eddigi gyakorlaton. Tömi kell rajt a fejet, hogy hogyan. Ha más­képp nem megy, szedjük elő az építéstörténetet. írjunk ki pályázatot, vagy rendezzünk közvéleménykutatást. De az is lehet, hogy az ajtóbeépítésnek megvan a jól ki­dolgozott technológiai utasítása. Ennek végrehajtása bizo­nyára több időt igényel az építőktől, de feltétlenül megbízha­tóbb, mint az elsietett munka. Elő kellene keresni, s aszerint dolgozni a jövőben. Reméljük, hogy ezzel egy időben job­ban meghonosodik majd az a nézet is, hogy egy-egy épület­nél nemcsak a négy fal meg a tető a fontos. (Szegedi) Bábony vagy Megy er? Bár közigazgatásilag Bábonymegyérként tartják nyilván a tabi járás e két kis községét — egy tanácsuk is van —, az utóbbi időben mégis megnövekedett az ellentét a bábonyiak és a megyeriek között. Kiváltotta pedig ezt az, hogy az isko­lák körzetesítésekor Megyeri jelölték ki a körzeti iskola székhelyeként. Lett is erre nagy felzúdulás Bábonyban. »Még mit nem! Nem megyünk Megyerbe! Mi bábonyi emberek va­gyunk!« — vélekedtek igen sokan, és arra az elhatározásra jutottak, hogy gyermekeik inkább járjanak Tabra (!), vagy pedig maradjanak ki az iskolából. Nem feladatunk e nagy ellenállás részletes vizsgálata, Nem akarunk a két falu közötti régebbi ellentétekről beszél­ni. Nem ez a célunk. Sokkal inkább az, hogy meggyőzzük a bábonyiakat: a fejlődés tette szükségessé az említett intéz­kedést. Igaz, mindkét helyen van iskola, de Bábonyban csak kis létszámú, három tanulócsoportos, Megyerben viszont részben osztott, négy tanulócsoportos. Megyerben jóval több a gyerek, másrészt pedig a körzetesítés révén itt tanulnának a daránypusztai fiatalok is, akiknek nem mindegy, mennyit autóbuszoznak, mennyit költenek útiköltségre. Megyerben három felső tagozatú pedagógus van, Bábonyban csupán egy. Megyeren már arra gondolnak, hogy a kastély átadásával még jobb feltételeket teremtenek az oktatáshoz, Bábonyban viszont kicsi az iskola. Minderre gondolniuk kell a bábonyiaknak, hiszen első­sorban gyermekeik érdekében történik a körzetesítés. Való­színű, hogy végül mégiscsak megváltozik álláspontjuk. (Polesz) Fontos munkát yégez az adminisztrátor is HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA m —— — Borsiczky vigyázzba mere­vedve hallgatta Baltazár ez­redes mennydörgő intelmeit: — Meg vagy bolondulva? Tessék! Ilyen szennyes dolgok­ba keveredni, piha! Tessék? Nem sül ki a szemed, a fél város a szájára vette a neve­det! Te uniformist viselsz! Tes­sék? Az ezredes dúlt-fúlt, sebes léptekkel járkált a szobában, és folyton a főhadnagy orra alatt hadonászott. Borsiczky megfeszítette figyelmét. Ho­gyan vágja ki magát? Nem, nem adhatja fel a harcot a pal­lér aranyáért, azt már nem! — Hogyan jutott eszedbe összeállni azzal a perszónával, tessék? — kiabált az ezredes. — Ezredes úr, alázatosan je­lentem, én szeretem azt a höl­gyet, és szándékomban áll fe­leségül venni. — Micsoda? Hölgy? Meg­őrültél, tessék? Egy ilyen há­zasságba sohasem fogok bele­egyezni ! Ehhez tartsd magad. Lelépni! Tessék? ' Borsiczky megszeppenve tá­vozott a kihallgatásról. Ez már nagy baj. A menny kő csapjon ebben a ronda pletykafészekbe, itt mindenki összevissza locsog. Az ezredes már igazán eléggé exkluzív körökben forog, még­is a fülébe jutott minden, rá­adásul rémtörténetté kerekít­ve. Perlaky zászlós ebben a helyzetben is felvillantott egy remér, vs" earat: — Tudod mit, öregem? Nincs más hátra, írj a papának. Ha a papa közbeszól, majd csak megszelídül az ezredes. Borsiczíky kapott a pompás ötleten. Még aznap megírta Borsiczky papának, hogy a fi­nis előtt micsoda vész fenyege­ti. Borsiczky papa gondterhel­ten olvasta fiacskája levelét De az ő homloka sohasem bo­rul redőkbe ok és eredmény nélkül. Két hét múlva egy pi- roslampaszos nagyság érkezett a honvédelmi minisztériumból, s meglátogatta Baltazár ezre­dest. Az estét együtt töltötték. Baltazárt meglepte, hogy a tá­bornok melegen érdeklődött bizonyos Borsiczky Albert fő­hadnagy sorsa iránt Mintha csak a keresztfia volna... Bal­tazár belátta, hogy a leghasz­nosabb lesz, ha dicséri segéd­tisztjét. De azért megemlítette, hogy épr-en bajlódik a fiúval, rossz házasság fenyegeti. A tábornok azonban a legnagyobb jóindulattal nyugtatta meg Baltazárt, ho«y ő ebben a ké­szülő frigyben nem lát kivet­ni valót, sőt kimondottan elő­nyösnek tűnik előtte. Baltazár ezredes furcsának tartotta ugyan a tábornok álláspontját, de természetesen habozás nél­kül magáévá tette. És Borsicz­ky Albert megint áldhatta a papa csodálatosan hosszú ke­zét, amely mindenüvé elér.. Bizonyosan dörmög szegény, sokba kerülhetett neki ez a tá­bornoki látogatás és a kicsor­duló jóindulat Boron gós ősz szakadt Bor­siczky Albertra. Az az ember volt, aki szívósan és rendület­lenül tud küzdeni céljáért, s minden egyebet alá tud rendel­ni ezeknek a céloknak. Mégis a múló idővel megfakult a Ma- tejkánéval kezdett kaland szép­sége Az érzelmek hőfoka erő­sen lelohadt. Matejkáné ugyan változatlan ragaszkodással vette körül, s odaadó volt akárcsak viszonyuk kezdetén. Vadházasságuk mégis megszo­kássá kopott. Ügy éltek egy­más mellett, mintha már nyolc-tíz esztendeje házasok volnának. Az asszony aprólé­kosan gondoskodott Borsiczky- ról. A főhadnagy pedig a min­taférj szerepét játszotta, aki — lobogás nélkül ugyan —, de kitartóan szereti hitvesét, fi­gyelmes hozzá, és igyekszik ápolgatni boldogságát. De amíg ennek a viszonynak kezdetén Borsiczky magát a szerelmi ka­landot is élvezetesnek tartotta, most mindinkább tudatossá lett benne, hogy ez az együttlét merő kényszerűség. Ámbár ef­féle gondolataiból mit sem árult el, és az asszony valóban nem is sejtett semmit. Hosszúra nyúlt a kaland, hosszúra a válóper, hosszúra az arany iránti vágyakozás. Borsiczkyt mélyen lehangolta a háború menete is. A szovjet seregek már az egész Tiszán­túlt elfoglalták. Október 5-,5n Horthy kormányzó átadta a hatalmat a nyilasoknak, ő pe­dig Hitler vendégbarátságába távozott. Mindez magával hoz-; ta azt a veszélyt, hogy a most még nyugodalmas csókavári helyőrség is előbb-utóbb feike- lekedik. Lehet, hogy Baltazár: ezredét egy szép napon riadóz- tatják, kiviszák a frontra és be­vetik. De lehet, hogy csak át­telepítik. Egyre megy, mert iffy: is, úgy is kicsúszhat a keze kö­zül az átkozott pallér aranya. S ez az érzés napról napra fo­kozta a főhadnagy nyugtalan­ságát. Nem, ez a sok erőfeszí­tés nem veszhet kárba. Vala­mit ki kell találnia. , Ezekben a gondterhes na­pokban Matejkáné gyakran faggatta a tisztet, vajon mi bántja? De Borsiczky iparko­dott megnyugtatni az asszonyt. Még ez az alakoskodás is.. Matejkáné azonban maga is kitalálta, mi bántja Borsicz­kyt Borsiczky egy téli napon jó-2 kedvében találta Baltazár ez-) redest. Rászánta magát, hogy! közbenjárását kéri a válóper) meggyorsításához. Az ezredesi hajlott a kérésre. Végre kitűz­ték a tárgyalást. De az a tár­gyalás korántsem töltötte be aj főhadnagy mohó reményeit; Matejka és Matejkáné közöst megegyezéssel kívánták a há-j zasság felbontását, s ennek a) bíróság helyt is adott. De a közös szerzemény fel-: osztása dolgában hiába hozott] ítéletet a bíróság. Matejka konokul tagadta, hogy bármiféle vagyona volna. Matejkáné eszelősnek tűnő; állításait a bíróság nem mel tatta figyelemre, mert a pal­lérnak semmiféle kimutatható^ ingatlan vagy ingó vagyona sem volt. Sem a telekkönyv­ben, sem a takarékban nem: szerepelt a neve. (Folytatjuk.) (Tudósítónktól.) Két éve végezte el a mező- gazdasági technikumot Németh Mária, azóta a Marcali Járási Tanács Mezőgazdasági Osztá­lyának adminisztrátora. Igaz, nem végez külszolgálatot, nem járja az istállókat, a sáros ha­tárt; irodában dolgozik, de szakmájában maradt. A tizen­öt főből álló, igen jelentős munkát végző osztály admi­nisztratív ügyeit intézi: jelen­téseket fogad, összesít, kimu­tatásokat készít, rendben tart­ja a nagy gyakorlati elfoglalt­ságé előadók, mezőgazdás 'ok írásbeli teendőit. Szorgalma­san, hozzáértéssel végzi hiva­tali munkáját, de ugyanilyen lelkiismeretesen látja el a szakszervezeti bizalmi funkció­jával járó feladatait is. Lakóhelyén, Nagyszakácsi­ban — ahonnan naponta autó­busszal jár be — részt vesz a KISZ munkájában, a falu kul­turális életében. Képünkön: Németh Mária a tsz-ek jelentéseit fogadja a ve­tésterv teljesítésének állásáról. A Szovjetunió déli kapuja Ogyessza az egyik legnagyobb fekete-tengeri kikötő. A világ 54 országával tart kapcsolatot. A ki­kötőből szovjet gépeket, berendezé­seket szállítanak Indiába, az EAK- ba, Indonéziába, Irakba, Jemenbe, a Guineiai Köztársaságba és más országokba. Ez érthető is, hiszen a Szovjetunió több mint 250 vállalat építésében nyújt gazdasági és tech­nikai segítséget a fejlődésük! visszamaradt ázsiai és afrikai szágoknak. Ogyesszaból egyre te árut indítanak útba Kubába, lentősen kibővült a Szovjetül külkereskedelmi forgalma Franc országgal, Olaszországgal, Göri országgal, Angliával, a skandm és a latin-amerikai országokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents