Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. március HL Szemtelen a lánya? Az egyik asztalnál, nem messze tőlem ott ült ön, a számomra ismeretlen anya. Társaságában volt 16 év kö­rüli lánya és két korosabb barátnője önnek. Emlékszik? A munkáról, a mindennapi életről beszélgettek legalább­is akkor, amikor felfigyeltem, hogy vitába keveredtek a kis­lánnyal. ö azt állította, hogy az ön vállalatánál igyekez­nek megkönnyíteni a nők munkáját, sőt azt se szegy eilte kimondani, hogy például a Patyolat Vállalatot azért léte­sítették, hogy a háziasszo­nyoknak segítsenek ezzel. És ekkor a barátnők felkacagtak, s nem kis gúnnyal ezt mond­ták: — Nicsah! De felvilágosult a lányod!... ön nem szólt, hagyta, hogy a gyerek egyedül bizonyítsa igazát. Majd a vállalati étkez­tetésre terelődött a szó. Nem vitás: akadnak még hibák az üzemi konyhákon, ott is, ahol Ön étkezik 3,30 forintért min­den délben. Persze a legltöny- nyebb fitymálni azt, amit má­sok főznek. De ahogy a lány szavaiból kitűnt, koránt sem olyan rossz az a koszt, mint amilyennek ön és barátnői beállították Emlékszik? Lá­nya közbeszólt, és azt mond­ta: — Ne is ócsárold, anyu, azt a kasztot, én meg vagyok vele elégedve, sokszor te se főzöl olyat, mint amit ott ad­nak. Ekkor ismét megszólaltak a barátnők. — Nahát, hogy mi­lyen szemtelen a te lányod! Emlékszik? ön nem szólt erre semmit. Hagyta, hogy le­győzzék a vitában a gyereket. Pedig ön tudta, hogy helye­sen beszél. Hallgatott konokut Miért nem hélt védelmére leá­nyának, kedves mama, amikor igaza volt neki? Sz. N. A mozik áprilisi újdonságait szinkronizálják, feliratozzák A Pannónia Filmstúdióban, a fordítógyárban, most szinkro­nizálják, feliratozzák a mozik áprilisi újdonságait. Hamaro­san elkészül Az ötödik ügy­osztály című csehszlovák kém- film magyarul beszélő változa­ta. Ugyanakkor elkészül a bűnügyi tárgyú DEFA-film, a Seiler utca 8. szinkronja. Ezen­kívül két ifjúsági film magya­rul beszélő változatán is dol­goznak. Az egyik A láp ku­tyája, ez az. NDK filmművé­szeinek alkotása, a másik pe­dig A vár titka című szovjet film. Feliratozzák Az énekes csa­vargó című olasz filmet, amelynek főszerepét a nálunk is népszerű, világhírű énekes, Domenico Modvgno játssza, valamint a Kiábrándulás című NDK—lengyel filmet és az Ítélet című francia filmet, amely a tavalyelőtti moszkvai filmfesztiválon nyert díjat. Ezenkívül magyar kísérőszö- veggel látják el a Megtorlás című csehszlovák filmdrámát is. Egyre népszerűbbek az alkoholmentes üdítő italok Megyénkben 173 mázsa gyümölcslé fogyott el a múlt hónapban A megyei tanács kereskedel­mi osztálya a napokban meg­beszélésre hívta össze a gyü­mölcslevek árusításában érde­kelt vállalatok vezetőit, kép­viselőit, hogy megtárgyalják az alkoholmentes üdítő italok árusításának tapasztalatait és a további feladatokat. Váratlan emelkedés Hajdú István osztályvezető elmondotta, hogy megyénkben egyre többen fogyasztanak al­koholmentes üdítő italt. A kö­zönség igényeinek kielégítése nagy feladatot ró a vendéglá­tó és kereskedelmi Vállalatok dolgozóira. — Váratlan emelkedés kö­vetkezett be a gyümölcslevek fogyasztásában — mondotta Szőnyi Ferenc, a kereskedelmi osztály előadója. — Novem­berben 2, decemberben 17, ja­nuárban 57, februárban pedig 173 mázsa (80 ezer darab 0,25 literes üveg) gyümölcslé — el­sősorban Almuska, Hírős, Meggylé, Őszibarack — fo­gyott el. A FŰSZERT sem szá­mított erre, s így nem biztosít­hatta a folyamatos ellátást. Kaposvárnak, a csurgói és a nagyatádi járásnak például több mint két hete nem tud­tak Aknuskát adni. A FŰ­SZERT egy gépkocsija, mely 6 ezer üveg Almuskáért ment Budapestre, ehelyett konzer- vet és édesipari árut hozott. Pedig van Almuska — mon­dotta az előadó. — A Belke­reskedelmi Minisztérium ép­pen ma utalt ki egy vagonnal. Nagyobb gondot kell fordítani a göngyölegek összeszedésére is — állapította meg. — A FŰSZERT indítson rendkívüli járatot a gyümölcslevek teríté­sére és a göngyölegek össze­szedésére — javasolta. Folyamatos ellátást — Nem számítottunk mi sem a fogyasztás ilyen mérvű emelkedésére — mondotta Ju­hász Jánasné, a Vendéglátó Vállalat osztályvezetője. — Alig két hónap alatt több mint 20 ezer üveg (0,25 literes) gyü­mölcslevet fogyasztottak el vendégeink. A FŰSZERT most már nem tíznaponként, ha­nem minden pénteken szállít gyümölcslevet. Jó lenne nö­velni a választékot. Igen meg­kedvelték a vendégek az őszi­baracklevet, tehát ebből többet kell készíteni. A nyáron cit­rom ízű üdítő italt is kellene gyártani. — Fanaszként emlí­tette, hogy a FÜSZÉRT-től ka­pott első meggylé-sz llítmány dohos volt. Ez — enyhén szól­va — nem jó hatást váltott ki a fogyasztók körében. Dunai György (MÉSZÖV) is a szállítás folyamatossá téte­lét sürgette. A MÁV Kaposvá­ri Utasellátó Éttermének veze­tője, Szabó elvtárs azt kérte, hogy ne kelljen négy nappal előbb megrendelni az árut a FÜSZÉRT-től. Az étteremben egyik napról a másikra kifogy­hat a gyümölcslé, s azonnal szükség van az utánpótlásra. Közölte, hogy három-négy hét alatt 5—6 ezer üveg gyümölcs­levet adtak el. Nyíri József, az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat osz­tályvezetője azt kérte a FÜ­SZÉRT-től, hogy kössön velük szállítási szerződést. Ha szük­séges, segítenek a szállításiban is. Nagy Géza, a FŰSZERT igazgatója megígérte, hogy ez­után folyamatosan fogják szállítani a gyümölcslevet. Be­jelentette, hogy a Szigetvári Konzervgyár is rövidesen ad megyénknek Almusxát. Baj azonban, hogy a FŰSZERT nem rendelkezik elegendő rak­tárral. — Eredményes volt a ta­nácskozás — állapította meg Hajdú István osztályvezető. — Az üdítő italok népszerűsíté­sének országos versenyébe örömmel kapcsolódtak be me­gyénk kereskedelmi és ven­déglátó dolgozói. Nem csupán a kitűzött díjak miatt, hanem azért is, hogy minél kevesebb legyen a részeg ember. Segíte­ni kell őket ebbeli törekvésűk­ben. Folyamatossá kell tenni a szállítást, s már most gondo­san fel kell készülni a nyárra megfelelő mennyiségű gyü­mölcslevek és szörpök tartalé­kolásával. A tanácskozás fel­hívta a kaposvári fmsz figyel­mét arra, hogy ne a szeszes, hanem az üdítő italok fogyasz­tására ösztönözze vendégeit. A konzervgyárakat pedig kérte, hogy jó minőségű alkoholmen­tes italokat készítsenek nagy választékban. Sz. L. Az 5+1-es (iktat;; keretében a csu gói gimnazista 1 nyok a helybe Napsugár KTS2 ben dolgoznak. . 41 diáklányt Csői dás Istvánná t£ rn'tja a különbú ző munkafogá sokra. A régi dicsőség elkopik... Földimtőjl, Tömörkényi Ist­vántól sokat tanultam a vízen járó emberekről, a halászok­ról. Tehát sokat tudok róluk, de azt se nem tudtam, se nem hittem volna, hogy a mai halá­szok világtól elforduló embe­rek. Siófokon tényekkel pró­bálták ezt bizonyítani, de most az egyszer nem tudom tisztelni a tényeket. Hiszen a hiba ere­dője nem az, hogy lehangoló jelenségekkel találkoztam, ha­nem az, hogy ott helyben nem tudják felfedni és megszüntet­ni az okozat mögött az okot. A Halászati Vállalatnak igen szépen berendezett kul­túrterme van, de ez a helyiség csak nagy ritkán népesedik be. Ha hetenként megfordulnak itt tizen—tizenöten, akkor már úgy tartják, »jó« a kihasznált­ság. Pedig de messze van még ez a kultúrterem kihasználtsá­gától! A terem szép, jól be­rendezett. Bár sok ilyennel rendelkeznénk! Persze az itt nagyon is kiáltó szépséghiba nélkül, tervszerűbb tartalmi munkával. Ez utóbbinak a hiánya az, ami minimálisra csökkentette a munkások érdeklődését. Pedig évekkel ezelőtt oly szép művé. szeli élet folyt itt. A szakszer­vezeti kultúros úgy vélekedik, hogy az érdeklődés felkeltésé­ért nem lehet tenni semmit A vállalat vezetői is ilyesmit mondanak, pedig ők is emlé­keznek még arra, hogy néhány évvel ezelőtt milyen eleven élete volt a kultúrteremnek. Azóta lelohadt a lelkesedés, kisebb lett az önművelés va­rázsának hatóereje? Aligha, hi­szen lépten-nyomom magukat művelni kívánó és önművelő munkásokkal találkozhat az ember. Aki korunkat ésszel és szívvel éli, az különösebb nóga­tás nélkül is több akar lenni, többet akar tudni, és tartal­masabban akar szórakozni. Az illetékesek azt állítják, hogy a vállalati kultúrterem élete azért sekélyesedett el, mert dolgozóik jelentős része vidékről jár be Siófokra, s a munkaidő elteltével sietnek haza. A helybeliek pedig meg­találják másutt a szórakozási lehetőségüket. De hol? Azt hiszem, hogy baj van már a szórakozás fogalmának isme­retével is, mert amikor meg­kérdeztem, hogy hol szórakoz­nak, akkor a vendéglőit, a zenés cukrászdát említettéit. A tízezer lakosú járási szék­helynek nincsen művelődési háza, csak kultúrtermei van­nak. Ezek azonban — még a legjobb tárgyi feltételekkel rendelkezők is — kisebb ki­használtságot tudnak csak felmutatni a kelleténél. A tíz. ezer embert ősszel és télen csu­pán a mozi várja Színházi elő­adásokra csak a szabadtéri színpadon van lehetőség, nyá­ron. Éppen ezért nagy szükség lenne arra, hogy Siófok üzemi kultúrtermeiben intenzívebb munka találjon otthonra. A hajósoknál, a kőolajosoknál, a ktsz-nél és még egy sor he­lyen szép sikereket könyvel­hetnek el a népműveléssel fog­lalkozó szakszervezeti és egyéb megbízottak. Pont a ha­lászoknál ne lehetne megte­remteni a közös szórakozás, közös művelődés ezernyi lehe­tőségét? Igenis meg lehet teremteni; De csak úgy, ha a kétségkívül fontos termelési problémák mellett a vállalat gazdasági és tömegszervezeti vezetői részt vállalnak a népművelés gond­jaiból is. A régi dicsőség elko­pik lassan, és a mostani ese- ménytelenség sem tartható so­káig. Ha sokakat érdeklő programot készít a kultúrte­rem felelős vezetője, akkor nemcsak véletlenül tévednek be ide az emberek. László Ibolya Karambol a Deseda-völgyben A tsz-irodában ül­dögélek, s olvasok. Azaz, hogy lapozga­tom azt a vaskos kö­tetet, mely a munka- egységszámitás rej­telmeibe vezeti be a jámbor olvasót, ha van türelme hozzá végigolvasni. Nekem nagy türelmem van, de egyéb okok miatt többször is abba kell hagynom. Nem is jól mondom, hogy kell, hiszen nem kényszer­ből teszem, csupán emberi gyöngesegbcl, amit egyszerűen kí­váncsiságnak is ne­vezhetnénk! Szűnös- szünlelen azon ka­pom magam, hogy akarva-akaratlan az i rodán megforduló emberek ügyes-bajos panaszait, kérését, vi­táit figyelem. No, ugyan! Mit kér­hetnek ezek az em­berek egy tsz-irodán? Nem olyan egysze­rű, kérem, erre meg­felelni. En ott egy ül­tő helyemben, ezen ké­relmezők népes fele­kezetinek három tí­pusával ismerkedtem meg. Egyiket így ne­vezném: a jogos fel- szólamló. A másikat: a kötözködő. A har­madikat: a piaci légy. Tehet, hogy önök töb­bet is ismernek méa közülük, de azt önök írják meg, én csak ve­lük találkoztam! A jogos felszőlamló. Jön, és beteglapot kér, aztán anyagutal­ványt, sokszor előle­get. Lefordítva e sza­vakat közérthetőre: a kocsis például beállít, és mondja: »Az ist­ráng, a kötőfék elsza­kadt, kérek másikat> A takarmányos, hogy eltörött a villaköpjm, és igy tovább. A ké­kapásból megkontráz­za a legényt, több al­kalmat említ, amikor mégsem együtt dol­goztak, hanem így és, így, ez és ez volt! A legény erősködik, hajthatatlan. Erre előkerül a brigádnap­ló, és pontról pontra, illetve napról napra megy a brigádvezető, a két legény teljes:t- ményét összehasonlít­ja. Kiderül, hogy az illető egy nap piacra A bicikligumi rés igazolt, s az intéz­kedés nyomban meg­történik, hiszen itt nincs probléma. Utal­ványt kapnak, mehet­nek. • A kötözködfl, Hallom ám, hogy egy legényke hevesen vitatkozik a brigád- vezetővel: »Kérem én egész nyáron együtt dolgoztam Kis Pistával, együtt fuva­roztunk, neki mégis harminc munkaegy­séggel több van a ja­vára írva. Hogy lehet ez?« A brigádvezető kérezkedett, aztán la­kodalomba, és így to­vább, mind nem so­rolom fel. A különbö­zet tehát érthető, vi­lágos. A legény hüm- mög. Kénytelen-kel­letlen elmegy. En az órámra pillantok, fél óra telt el, mig »meg­nyugtatódon«. Holott ezt előre is tudhatta volna, de hát próbál­kozik az ember... hátha nincs fölírva...! A piaci légy. — Mit kér? — kér­dezi csodálkozva a könyvelő, mert nem érti egészen a dolgot. — Bicikligumi-ki- utalást — ismétli a delikvens. — Milyen bicikli­gumit? — Hát a jobbik faj­tából. — De mire? — Hát a biciklimre. — A kend saját bi­ciklijére ? — Oda hát, iszen azon járok mndennap hazulról a határba meg vissza. Nem a magam dógába járok, a közösben koptatom! No, tessék! Még hogy nincs igaza j. példabeszédnek! Hogy a jó pap holtig tanul! Én ugyan még pap se vagyok, de ez a lec­ke fog rajtam. Hol­nap a hónom alá csa­pom két lyukas talpú cipőmet, és leteszem az igazgató asztalira egyenest. Hogy tal­paltassa meg! S ha rám néz gyanúsan, hogy nem bomlott é meg az elmém, feloko­sítom majd. Igen, igen, csak javíttassa meg, hiszen minden­nap ebben járok a háztól az iskoláig. A közért kovik, nem a magam dolgában eszi az ördög a talpát Nem igaz? P. B. A Kaposvár—Balatonlelle közti 67-es útvonal forgalma bármelyik országos főközleke­dési út forgalmával vetekszik. A gépjárművezetők igyekez­nek is kipróbálni rajt, hogy milyen sebességre képes autó­juk vagy motorjuk. Igen jó al­kalom kínálkozik erre a Ka- posfüred és Somogyaszaló kö­zött, ahol jókora lejtők, emel­kedők váltakoznak. Nagyon ritka az olyan gépjárművezető, aki a Deseda-völgyi vasúti át­járónál a közlekedési szaoá- lyok szerint jár el. Fölösleges ez — vélekednek —, hiszen itt csak iparvasút van, s kötelező jelző őrt kiállítani. Ebben a tudatban vezette a HT 06-68 számú honvédségi tehergépkocsit Molnár József is. — Ismerem az utat — mon­dotta —, 40—45 km-es sebes­séggel haladtam. A domb tete­jéről egy világító járművet lát­tam a völgyben. Tudtam, hogy vasút keresztezi az utat, ész­revettem a veszélyre figyel­meztető táblát, mégsem lassí­tottam. Amikor közelebb ér­tem, láttam, hogy vasúti sze­relvény közeledik. Fékeztem, de a fék nem fogott jól... A gépkocsi a diesel mozdonyt elszakította a személyvagontól, s az árokba taszította. A gép­kocsi parancsnoka súlyos sérü­lést szenvedett, s könnyebben megsérült a vezető fülkében levő harmadik utas is. — Feltételes megálló van itt a Deseda-völgyben, s mivel nem volt se felszálló, se leszál­ló utas, megállás nélkül akar­junk továbbhaladni — mon­dotta a mozdony vezetőre, Czink László. — Körülbelül négyszáz méterre lehetett a kereszteződéstől a gépkocsi, mikor észrevettem. Kétszer je­leztem, azt hittem, megáll. Mi­kor láttam, hogy nem lassít, már késő volt. nem tudtam megakadálvoTni az összeütkö­zést. Jelző őrt sohasem szók tunk állítani... Hajnali 5 órakor enyhe köd­ben történt a baleset. Ez sú­lyosbítja a járművezetők fele­lősségét, hiszen rossz látási vi­szonyok között még nagyobb óvatossággal kell haladniuk. Elsősorban azonban a gépjár­művezető volt a hibás, mert rossz fékkel indult a telephely­ről, a kereszteződés előtt nem állt meg, sőt még a sebességet sem csökkentette. Szerencse, hogy a mozdony elszakadt a személyvagontól, s megakadt az átjárón. Így a baleset »csu­pán« egy súlyos és egy könnyű sérüléssel, valamint 40 ezer fo­rint kárral végződött. Felelősség terheli a Gazda­sági Vasutak főnökségét is. Követeljék meg dolgozóiktól, hogy akár van leszálló, akár nincs, a közúton való áthala­dáskor állítsanak ki jelző őrt. De ne csak a Deseda-völgvhen, hanem Toponár előtt, a víz­műveknél, valamint Attala és Csorna között is. A közleVodé- si rendőrök pedig még szigo­rúbban követeljék meg a gép- járművezetőktől a KRESZ szabályainak megtartását. Szalai I,ászló A.Z MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somog.\ megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. «. (F v.: László Tibori erjeszti- a Magyar Pos »Slő- 'Wethető i* ho»ví no^t- ív oál Előfizetési díj egy hónapra U F%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents