Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

SOMOGYI NBPLA* 6 Péntek, 1961. március Hl fel A iádra! LOVASKOCSIN mentek ha­za a taramyi körzeti bemutató­ról a háromfai tánccsoport agjai, s egytől egyig jól meg­áztak. A lányok azonban nem törődtek ilyen kicsiséggel, hi­szen madarat lehetett volna fogatni velük, úgy örültek. A csoport vezetője, Győrfi hász- óné ugyanis jó hírt mondott nekik a bemutató értékelése után: a táncosok mehetnek a árási bemutatóra. Olyan bol­dog volt mindenki, s olyan büszke. Sikerült megtörni a eget: háromévi szünet után újra ott lesznek a nagyatádi árási szemlén. — Nem bánom én, tanító né­ni, még azt sem, ha nem érünk el helyezést, csak dicsérjenek meg bennünket — mondta Be­nedek Aranka. A lányok nevettek s bólo­gattak. Mindenki egyetértett Arankával. Nem a helyezés számít, elég, ha elismerik tö­rekvésüket Igen szorgalmas, kemény munka hozta meg a megérde­melt sikert. Érdemes hát a kró­nikát felütni, s az elején kez­deni a történetet. A Győrfi házaspár a múlt év októberében került át Bak­házáról a háromfai iskolába. A fiatalok ismerték őket em­lékeztek anra is, hogy 1956-ban Györfiné vezetett a községben egy vegyes tánccsopartot. Be­dének Aranka, Fülöp Mariska és Fülöp Katica felkereste a tanító nénit, s megkérte, tanít­sa a kiszes leányokat táncolni: — Szeretnénk egy állandó tánccsoportot — mondták a lányok. Györfinének se kellett két_ szer mondani, hiszen mindene a tánc, gyerekkora óta foglal­koztatja. NYOLC LÁNY kezdte a próbát, később tizenhatra sza­porodott a létszám. Még né­hány fiú is eljárt a foglalkozá­sokra. Egyelőre azonban csak a lányokra lehetett építeni. De rájuk aztán szilárdan. Olyan hallatlan lelkesedéssel és szor­galommal láttak munkához, hogy Györfiné is meglepődött. Előfordult, hogy bezárták az 0 “wu ödívcn*. CÄUcmco iliac aftur ., ,, ,, ,, 1 , , ajtót, s nem engedték el, kér- | lelték, táncoljanak tovább. Ha szünetet adott, akkor sem pi­hentek, az udvaron gyakorol­ták a lépéseket. Sőt nem elé­gedtek meg a heti két próbá­val sem, minden este akartak gyakorolni. S olyan szépen kérték Győrünét, hogy nem tu­dott nemet mondani. Egyik es­te ágynak dőlt a férje, nem mehetett ed a foglalkozásra. Kérte a lányokat, most az egy­szer nélküle gyakoroljanak. -Inkább hazamegyünk. Ha nincs ott a tanító néni, nem megy olyan tüzesen a tánc« — mondták a lányok. S Györfiné aznap este is ott volt az isko­lában, későig táncolt a lá­nyokkal. Először a párnatáncot tanul­ták meg, aztán kezdték el az üveges táncot próbálni. Dicsé­retükre szolgáljon, egyetlen üveg sem tört el sem a pró­bákon, sem a bemutatókon. Pedig kínos keservesen tanul­ták meg a fejükön egyensú­lyozni az üveget. Eleinte mindkét kezükkel fogták, az­tán csak az egyikkel, később már azzal sem. A Háromfai menyecsketáncot kezdték el az üveges után tanulni. Ez rész-!*' ben helyi gyűjtés, részben músi£ táncok motívumaira épül. Ar-j*; ról szól, hogyan mosnak aj}- menyecskék a Rinyában, Ami I« kor a függöny felmegy, jobbról^ és balról négy-négy menyecskék libben a színre, fején teknői}. a kimosandó ruhával és a pá-jr rolófával. Táncban jelenítik^ meg a régi fáradságos mosást.* A munka végeztével a me-!}! nyecskék táncra perdülnek: ez'*: a dinamikusabb része a Há-* romfai menyecsketáncnak. Aj* lányok előkeresték otthon a* mamák és nagymamák régiül ruháit; kasmir ruhában, prusz-jjj libán járták, hajukban konty-* feszítő, fejükön kasmir kendő.*? Csizmát azonban nem tudtak!*! keríteni, hát gumicsizmába* bújtatták a lábukat mondván.!}! ez is megteszi. * Minden táncát bemutatta a*! csoport a háromfai közönség-* nek, mindegyiknek nagy sáke-jji re volt A dicsőség azonban * nem szadit a fejükbe, ugyan-!}! olyan lelkesen, szorgalmasan* készültek a további fellépések-^ re. Egy hónapig minden este*! úgy: $ próbáltak. Nem akartak fellépni a taranyi körzeti mutatón, hogy valaki is azt!* mondja rájuk: kár volt eljön-!*! niük. H MOST VISSZAKANYAROD-* HATUNK ODA, amivel kezd-!}; tűk. A háromfaiak mennek || Nagyatádra, mégpedig az Üve-*j ges és a Háromfai menyecske-* tánccal. S mi sem természete-*! sebb, hogy kétszeres gonddal* készülnek a járási bemutatóra.*! Az áprilisi atádi szereplésig* még van egy nagy elintézni-*! való: ruhákat kell szerezni a* táncosoknak Tálán a termelő-*! szövetkezet is segíti majd a lel-* kés tánccsoportot, s akkor ren-*! des öltözékben lép újra szín-* padra. Sj A járási szemle után is to-!*! vább próbálnak a táncosok.!}! sőt talán akkor sikerül a régen* dédelgetett álmot is megváló-!}! sítani: megalakul a fiúcsoport* is. Györfiné már keresett egy:“ megfelelő verbunkost, ezt ta­nulhatnák először. Ez azonban távolabbi terv, a* nagyatádi sze-* * jelszó*! * .8 legfontosabb a replés. Haramián az a most: Fel Atádra... Lajos Géza*!--------------------------------------------*i * § % i**********-«*^**^:«;«4!**ä A haláleset figyelmeztessen l Március 2-án 18 órakor Ba­la tonmárián közúti baleset következtében életét vesz­tette a 23 éves Giber Jó­zsef. A szerencsétlenséget több szabálytalanság idézte elő. Somogyi András a Mar­cali Gépállomás VB—30—64. rendszámú vontatóját a meg­engedettnél gyorsabban ve­zette, s a máriai új csatorna- hídnál a bal oldali árokba szaladt gépével. A vontató a vízbe zuhant, felborult, s ez a sárvédőn ülő fiatalember halálát okozta. Kettős sza­bálysértés történt tehát: gyorshajtás, ezenkívül a von­tatóvezető eltűrte, hogy uta­sa a sárvédőn foglaljon he­lyet. Az elmúlt esztendőben is nem egy halálos kimenetelű baleset következett be, mert a járművek vezetői elfeled­keztek a szabályokról. Elő­fordult, hogy négy-öt ember zsúfolódott össze a vezető mögött, s kapaszkodtak a gépbe, ahol csak bírtak. Ta­pasztaltunk olyan esetet is, amikor a vontató, illetve a Zetor vezetője az engedélye­zettnél három—négy sze­méllyel többet szállított, s a gép ráadásul meg volt pa­kolva zsákokkal és kerék­párral is. Somogyi András vontató- vezetőt letartóztatták. Bör­tönben várja a bíróság ítéle­tét. De Giber József életét már nem adhatják vissza. Egy fiatalembernek életével kellett fizetnie, mert a veze­tő elfeledkezett arról, mire oktatták, mikor a vezetést tanulta, s mire figyelmeztet­ték őt az elmúlt esztendők súlyos balesetei. Figyelmeztessen ez a ha­lálos baleset másokat! Ne engedjenek a gépjárműveze­tők a kérő szónak — hogy -majd vigyázok magamra« —, s ne feledkezzenek el a KRESZ utasításairól. SZ. L. Egyötöde csupán a száznak, berek ewmds ^2öíí- - Ha mégis micsoda kalamajkát egyszer nem csinálja, majd mi okoz, ha valaki görcsösen ra­gaszkodik hozzá. Márpedig Keszthelyi Gábor bátyánk Ígé­rete ellenére is csak akkor vállalkozott volna kerítésének átépítésére, ha az a bizonyos húsz centi pluszként jelentke­zik.. Nagyberényben az egész Jó­zsef Attila utca erről beszélt. Hogyisne, mikor Takács Imre meg Pákozdi János tanácsta­goknak örömmel ígérték, hogy minden háztulajdonos maga rendezi a kerítését, elvégzi a földmunkát is, mert mégsem lenne valami épületes látvány, ha az új betonjárda úgy kacs­karingózna a házak előtt, mint a kígyó. Csinálták is, fogták a lapátnyelet öregek, fiatalok, s ahol oszlopot kellett áttelepí­teni, hát azt se átallották. Csak Keszthelyi Gábor, a közismerten »nehéz ember« nem hajlott a szóra. Mondo­gatta is, ha kérlelték, ösztönöz­ték: — Amit én egyszer letettem, azt az oszlopot az atyaúristen se mozdítsa el onnét. Az jól van, a többi meg igazítsa hoz­zá. De aki hozzányúl, annak meggyűlik a baja velem, any- nyit mondok... — De Gábor bátyám, ha egyszer a köz érdeke így kí­vánja ... — kérlelte Takács Imre, a kőműves. — Hát egy ember csak nem fog határt mutatni az utca népének...? — Nem és nem! Megmond­tam! — válaszolt hetykén az öreg, pedig akkor már a kerí­tések kilencven százalékát ki­egyengették, csak az övé csúf- kodott, az lógott ki a vonalból. — Többet aztán nem bajló­dunk vele — mondták az em­megmutatjuk neki! Szerencsés helyzetben vol­taic, mert jól tudták, hogy csak Keszthelyi ellenzi a dolgot, a családja nagyon is mellettük van. összeszervezkedtek hát. Es vasárnap reggel, amikor az öreg a tsz-istállónál dolgöfott, hét órakor megjelent a bri­gád a ház előtt. Voltak vagy tizenöten, és szerszámot fogtak a családtagok is. Olyan jóked­vűen ment a munka, hogy ma­guk is csodálták. Igaz, gúnyol­ták is egy kicsit az öreget, meg találgatták: mit szól majd, ha meglátja, hogy mégis megsza­badították attól a fránya húsz centitől. — Jön ám az öregűr haza­felé! — kiáltott egy suttyó, de akkor már tíz óra körül járt az idő, alig volt vissza valami a munkából. Nagy dorong volt a kezében, merthogy vitték ne­ki a hírt az istállóhoz: — Oda a kerítésed, Gábor. Hát mégis hagyod magad? Csudamód felbőszült erre. — Szóval kijátszottak az át­kozottak — mormogta maga elé, s egyik-másik háznál a doronggal méricskélte, hogy mennyivel rakták odább a ke­rítést. — Jó reggelt! — köszönt a brigádnak ingerülten. — Na, csak eriggyenek haza, de seb­tiben! Nem hívtam én magu­kat! Aztán csupa suszter meg fajankó jön ide bosszúságot okozni... Na, Isten áldja ken­Szó szót követett, és olyan heves csatározás alakult ki, hogy Gábor bátyánk a végén már lehülyézte a Mogyorósi Viktort, azt meg elfogta az in­dulat, de annyira, hogy a ke­rítésen túlról hosszú nyelű la­pátjával oda törölt egyet az öreg pufajkájára. Na hiszen, lett ebből nagy kavarodás. Gá­bor bátyánk követ, szerszámot keresett, szikár alakja úgy hajladozott a frissen metszett árok partján, mint a nádszál. Elkapták a mellényét, csak azért, nehogy visszaüssön, az­tán még nagyobb baj legyen a dologból. A családtagok befe­lé vonszolták Gábor bátyánkat a kis házba, de azokat is szid­ta, hordta: — Ti vagytok az okai, az anyátok erre meg arra, mert összeszedtétek ellenem a népet. De majd adok én nektek, hol­nap kiszórlak benneteket mind a kocsiút közepére, értitek-é? Izgalmas percek voltak ezek, az eset — mi tagadás — egy kicsit feldúlta az emberek lel­ki nyugalmát. Hanem aztán ha­marosan végeztek, végignéz­tek a munkán, aztán azt mond­ta Takács Imre: — Hát, emberek, akkor mégiscsak van erő az össze­fogásban ... ? Jólcedvűen ment ki-ki a sa­ját portájára. — Gábor bátyánk lia, aki gép­kocsivezető különben, csak ké­sőbb jött haza, neki panaszko­dott az öreg keservesen, hogy így meg úgy elbántak vele azok a semmirekellők ... — Maga is inkább egy liter deket, menjenek, amig jóked- pálinkát hozott volna az em- vem van... bereknek ahelyett, hogy győz­ködött velük — mondta a fiú, s még hozzátette: — Megérte magának azért a nyavalyás húsz centiért.. . ? Jávori Béla — El, el, persze, hogy elme­gyünk, csak befejezzük elébb... Merthogy magát hiába kértük. De azért még lesz ám járda a mi utcánkban! Háromnapos művelődési taníolyamoi indít az SZMT A Szakszervezetek Megyei Tanácsa háromnapos bentla­kásos tanfolyamot indít az üze­mek, vállalatok művelődési fe­lelőseinek Kaposvárott. A március 20-án kezdődő tanfo­lyamon negyven művelődési felelős vesz részt. Az előadáso­kat az SZMT, a Somogy me­gyei Tanács, a Népművelési Tanácsadó, a megyei pártbi­zottság munkatársai tartják. A hallgatók főképpen elméleti képzésben részesülnek. Megis­merkednek a legfontosabb mű­velődéspolitikai irányelvekkel, a szakszervezet művelődési ne­velőmunkájával. F.löadást hal­lanak az ismeretterjesztés, a műszaki propaganda, a klub­élet szerepéről, a művelődési otthon feladatáról, a különbö­ző rétegek művelődési nevelé­séről. Fbglálkoznak az iroda­lom, a színház, a filmművészet és a zene iránti érdeklődés fel­keltésének módjaival, az önte­vékeny művészeti mozgalom kérdéseivel. Somogy1 Népfcrp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megszel Tanács lapja, felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-lü, 15-11» Kiailja a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült ^ Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. V.. László Tibor) Terjeszti: a Magyar Fos a Elő­fizethető a helyi posf’-hiv"1 •knál és posiáskézbrsítőknei Előfizetési díj égy hónapra 11 Ffc Pinkerton, aki ' part­ra lépve értesül ar­ról, hogy várják, lopva surran be az egykor oly kedves hajlékba rádöbbenni, hogy Sharpless, a konzul igazat mon­dott, amikor tragikus véget jósolt a ka­landnak. Itt minden az ő képét őrzi, min­den és mindenki öt várja vissza. Mégis jóvátenni itt már semmit sem lehet... (Somogyi Géza, L6- rincz Zsuzsa.) KÉPEK a Pillangókisasszony ELŐADÁSÁRÓL Egy szóke kisfiúval várja a férjet, aki csak játékból, ka­landkeresésből kötött házassá­got a kis gésávaL Asszonyt ösztöne azt súgja, hogy a kis­fiú láttán Pinkerton nem száll többé hajóra, vagy magával vi­szi családját a tengeren túlra. A konzulnak nincs ereje be­vallani, hogy Pinkerton újra megnősült Amerikában. (Pálfy Aliz, Lendvay Andor.) Bőszé, a főpap at­káitól megrettenve elvonult már a nász­nép, megtagadva élete legboldogabb napján Cso-Cso- Szánt, aki életét bízó szerelemmel kötötte Pinkertonhoz, a könnyüvérü ameri­kai hajóshoz. (Pálfy Aliz és Somogyi Gé- za.) Mindenki tudja már, hogy Pin­kerton nem tér vissza az őt büségesen visszaváró asszony­hoz. Tudja ezt Goro, a házas­ságközvetítő, és tudja Yama- dori herceg is, s újra meg újra megjelenik a kikötőre néző kis házban feleségül kérni Cso- Cso-Szánt. Hiába kérés és a konzul biztatása, az asszony vár... (Makay Sándor, Pálfy Aliz és Lendvay Andor.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents