Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

Kedd, 1961. március 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE Mi n külföldi agpeiszorokkal Monodból! Hazánkban és a világ minden országá­ban milliók és milliók teszik íel a kérdést: hogyan lehet kiutat találni a kongói zsákutcá­ból? S egyre több ország & nép fogadja el erre a kérdésre azt a világos választ, amelyet Hruscsov szovjet miniszterelnök fogalmazott meg az ázsiai, az afrikai, az európai és a la­tin-amerikai állam-, illetve kormányfőkhöz intézett üzenetében. A szovjet miniszterelnök a következőkben látja a kibontakozást a kon­gói zűrzavarból: Meg kell szüntetni az ENSZ »kongói akció­ját«, ki kell vonni Kongóból az összes külföldi csapatokat, és lehetővé kell tenni, hogy a kon­gói nép maga oldja meg saját belső problé­máit S ezen túlmenően minden módom támo­gatni kell a törvényes kormányt a rend és a törvényesség helyreállításában. Bizottságot kell alakítani azoknak az afrikai országoknak a képviselőiből, amelyek a Biztonsági Tanács határozata alapján csapatokat küldtek Kon­góba. Ez a bizottság működjék együtt a törvé­nyes kormánnyal, és ellenőrizze azokat az in­tézkedéseket, amelyeknek célja a külföldi ag- resczorok eltávolítása és a belső rend helyre­állítása Kongóban. El kell távolítani az ENSZ főtitkári tisztségéből Hammarskjöldöt, aki fegyvert adott Lumumba gyilkosainak kezébe, haladéktalanul le kell tartóztatni és bíróság elé állítani Csombét és Mobutut, a kongói nép elárultat, bandáikat pedig le kell fegyverezni. Mindazok, akik őszintén törekszenek a kongói válság megoldására, belátják, hogy Hruscsov javasolta út vezet ki a zűrzavarból, a törvénytelenség és a gyilkosságok légköré­ből. Minden bizonnyal sok emberben felvető­dött az utóbbi időkben a kérdés, vajon képes-e a Stanleyville-ben székelő törvényes kotnány a helyzet rendezésére. Erre a kérdésre feltét­lenül pozitív választ ad a törvényes kormány egész eddi© tevékenysége. Mint ismeretes, a múlt óv decemberében adták tudtára a világ­nak, hogy a Kongói Köztársaság Antoine .Gi- zenga vezette törvényes kormánya ideiglene­sen a keleti tartománybeli Stanleyville-be tet­te át székhelyét. Az imperialisták támogatta Mobutu bandái azóta több támadást intéztek a kormány erői ellen, de minden esetben si­kertelenül. Gizenga csapatai viszont rövid két hónap alatt jelentős katonai sikereket értek el. Felszabadították Kivu tartományt, mélyen be­hatoltak Katangába, sőt február utolsó heté­ben meglepetésszerűen elfoglalták Kaszai tar­tomány fővárosát, majd behatoltak Leopold­ville tartományba. Ennek a sikersorozatnak a jelentőségét az sem csökkenti, hogy az ENSZ újabb közbelépésére a kormánycsapatoknak azóta ki kellett üríteniük Luluabourgot. A tör­vényes kormány tehát mindenképpen alkal­mas a kongói helyzet rendezésére. E rende­zésnek azonban két döntő feltétele van. Az egyik az, hogy ez a kormány kapjon meg min­den lehető támogatást mindazoknak az orszá­goknak a részéről, amelyek szívükön viselik Kongó sorsát, a másik feltétel pedig az, hogy az ENSZ szüntesse meg azt a politikát, amely szabotálja a törvényes kormány intézkedéseit, és csak az imperialista gyarmatosítók érdekeit szolgálja Kongóban. Bizonyos ENSZ-körök előszeretettéi hivat­koztak arra, hogy Gizenga-kormánya »nép­szerűtlen« Kongó lakosságának körében. Nos, a napokban kivétel nélkül minden nyugati hír-ügynökség arról számolt be, hogy a törvé­nyes kormány csapatait mindenfelé hatalmas lelkesedéssel és örömujjongással fogadja az ország népe. E fogadtatás meggyőző bizonyí­téka annak, hogy Kongóban az egyetlen való­ban népszerű hatalom a törvényes kormány hatalma. Ahol a törvényes kormány csapatai megjelennek, azonnal helyreáll a rend, meg­kezdődik a békés munka. Feltűnően más képet mutat ezzel szemben Kongónak az a része, amelyet Mobu­tu, Csőmbe és Kalondzsi, az amerikai és a belga imperialisták bábjai uralnak. A törvé­nyes kormány háromszáz katonájának elő­nyomulása elegendő volt ahhoz, hogy a legna­gyobb pánikot idézze elő Csőmbe és Mobutu táborában. Mobutu martalócai vadállatokként rohanták meg a békés lakosságot, sőt még az ENSZ tisztviselőit sem kímélték. Erőszakot követtek él az ENSZ egy női alkalmazottján, és az ENSZ kötelékében szolgáló tiszteket, il­letve katonákat tartóztattak le, vertek meg. A legújabb jelentések szerint a kormánycsapa­tok távozása után Mobutu terroristái az em­berek százait tartóztatták le, és negyvennégy polgári személyt gyilkoltak meg Luluabourg- ban. Mindez azonban, úgy látszik, semmi kü lönösebb hatással nincs Hammarskj öldre és társaira, akik azon vitatkoznak, vajon indo­kolt-e Mobutu és Csőmbe bandáinak lefegy­verzése. A törvényes kormány katonai sikerei lát­tán Kaszavubu képviselője, Csőmbe és Ka­londzsi katonai szerződést írtak alá. E szer­ződés célja, hogy közösen vonultassák fel a kongói nép leigázására az idegen pénzen, az amerikai dolláron és a belga frankon tobor­zott zsoldosokat Kaszavubu ezzel újabb lé­pést tett az árulás útján, lényegében élismerte Kongó feldarabolását, Katangát és Kalondzsi »bányász államát«. Ez a katonai szerződés va­lójában arra szolgál, hogy elleplezze, Kongó­ban gyarmati háború folyik. A kongói árulók most arra készülnek, hogy »kerekasztal-érte- kezäeten« próbálják megoldani a kongói kér­dést önmaguk is nyíltan bevallják azonban, hogy egy ilyen értekezlet a törvényes kor­mány részvétele nélkül fabatkát sem ér. Már­pedig a Giaenga-kormány nem hajlandó szó« ba állni Kongó árulóival és Lumumba gyil­kosaival. Az imperialisták és bábjaik azt hitték, hogy ha Lumumbát meggyilkolják, ez­zel megfojtják a kongói nép függetlenségért és szabadságért vívott harcát is. Csak most kezdik felismerni, hogy szelet vetettek, és vi­hart aratnak. A kongói nép Lumumba nevé­vel a zászlaján és a törvényes kormány veze­tésével megvívja harcát, és előbb-utóbb elfog­lalja méltó helyét a felszabadult afrikai és ázsiai népek hatalmas családjában. Ha kezdődik az állatszámláiás (Tudósítónktól.) A Központi Statisztikai Hi­vatal — az előző évekhez ha­sonlóan — ez év márciusában is összeíratja az állatállományt. Az idei állatszámlálás fontos­ságát növeli, hogy számot ad a hároméves terv időszakában elért állattenyésztési eredmé­nyekről. Az állatszámlálás megannyi adata sok mindemre felhasz­nálható. Gazdasági szektoron­ként, valamint kor és ivar sze­rint mutatja meg az állatállo­mányt, s alapot ad a második ötéves tervre épülő gyakorlati állattenyésztési előirányzatok elkészítéséhez. Az összetétel vizsgálatából következtetni le­het az állomány várható ala­kulására. Most, a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének befejeztével az összeírt adatok számos az állatállomány terv­szerű továbbfejlesztését célzó intézkedésnek szolgálhatnak alapul. A különféle mutatók elemzése sok fontos, állatte­nyésztéssel kapcsolatos kérdés­re adhat választ. Az állatok összeírását a Köz­ponti Statisztikai Hivatal me­gyei igazgatósága ellenőrzésé­vel számlálóbiztosok végzik. Mától, március 7-tőS házról házra járva minden állattartót felkeresnek. Az állattartók kö­telesek állataikat a számláló- biztosoknak megmutatni és a leért felvilágosítást megadni. Nem árt figyelmüket ezúton is felhívni arra, hogy a hamis adatszolgáltatást bünteti a tör­vény. Az állatszámlálás adatai ki­zárólag statisztikai célt szol­gálnak. Azokat más célra fel­használni nem lehet Más mód is van Sokan tanulnak különféle iskolákban, tanfolyamokon. Főleg a szocialista brigádok tagjai fordítanak. nagy gondot a tanulásra, hiszen azonkívül, hogy egymás munkáját segí­teni, a termelési eredményeket fokozni akarják, azt is cé­lul tűzték, hogy emelik műveltségük színvonalát. Éppen ezért több helyütt idősebbek is vállalkoztak arra, hogy el­végzik az általános iskola nyolc osztályát. A Kaposvári Kefeüzem egyik brigádjának asszonyai je­lenlegi versenyükben még nem tűzték célul az általános is­kola elvégzését. De — mint mondják — ha a munka éi töke­iébe megtörténik, és újabb vállalást dolgoznak ki, abban már benne kellene lennie, hogy elvégzik az általános iskolát azok a brigádtagok, akiknek ez nincs meg. Am az a bökke­nő, hogy erre nemigen tudnak időt szakítani, mivel vala­mennyien többgyermekes anyák, és ^munkaidő után sok az elfoglaltságuk otthon. Mivel a nyolc általánbst nem végez­hetik el, arra gondoltak már, hogy nem is tesznek újabb vereenyválialást, mert úgymond, így talán nincs is értelme a munkaversenynek. Helyes ez az álláspont? Nem’ Kétségtelenül jól cselek­szenek azok a munkások, akik arra törekszenek, hogy el­végzik a nyolc általánost. Ezt azonban hiba volna mereven értelmezni és kategorikusan kimondani, hogy márpedig, aki az általános iskolát nem végzi el, az nem versenyezhet szo­cialista brigádban. Az ilyen kikötés .idővel akadályává vál­na a brigádversenynek. Azért nem bomolhat fel egy a ter­melésben szép eredményeket elérő kollektíva, mert tagjai­nak többsége olyan családanya, aki estépként nem járhat rendszeresen iskolába. « Hiszen más mód is van arra, hogy képezzék magukat. Olvassanak, ismerjék meg a haladó írók műveit, családjukkal együtt járjanak többet színházba, mo­ziba, ismerjék meg munkájuk szakirodalmát. (Az utóbbi so­kait segít a termelés meggyorsításában is.) Ahogy idejük en­gedi, hallgassanak szakmai előadásokat. Az utóbbihoz kér­jék a pártszervezetek segítségét azzal a céllal, hogy az üzem­ben tegyék ezt lehetővé számukra. A rövid, tartalmas elő­adások sokat nyújthatnak. Sorolhatnánk azokat a kevesebb kötöttséggel járó lehe­tőségieket, amelyeknek kihasználásával megoldható az ön­képzés ott, ahol iskolai oktatásban nem tudnák részt venni. A verseny ne torpanjon meg emiatt. Ezért az ajánljuk a kefegyári brigádnak, hogy az eddi© lelkesedéssel tervezze meg bátran a legközelebbi versenyfeladatot. Dolgozzék a még jobb eredményekért becsülettel. A brigádtagok segít­sék, neveljék egymást a munkában és az életben. Az ön­képzésben pedig tűzzenek ki olyan feladatokat, amelyeket teljesíteni tudnak. Ha természetesen később (a gyerekek fel­nőnek) valakinek több ideje lesz arra, hogy iskolai oktatás­ban is részt vegyen, ragadja meg a kínálkozó lehetőséget, s végezze el a nyolc általánost is. Hiszen a mi iskoláink pad­jaiban őszülő fejjel is tanulnak a diákok. Sz. N. Mélfaflanság EMBEREK NŐNEK, neme­sednek, formálódnak a mi tár­sadalmunkban, és néhányan hihetetlen nagy utat tesznek meg néhány esztendő alatt. Gyökeresen megváltozik fel­fogásuk a világ dolgairól, for­málódik gondolkodásmódjuk; nehéz küzdelem árán, kemény akarattal döntik le önmaguk­BORVflTH JÓZSEF: ARANYKALITKA ban ré© életük, szemléletük korlátáit. Néha aztán elfordul­nak tőlük — ahogy mondani szokás: kiesnek a eukorpikszis- ből —, s ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledni mindent Igaz, hibázhattak, ez tény, hoz­tak még valamit magukkal í múltból is. De voltaképpen mégis inkább szemléletünk 4 változik, mert korábban előre­futásukon örvendtünk, s most csak hibáikat látjuk... Erre gondoltam, amikor Gei­ger György esetéről tudomást szereztem, mert vele is vala­hogy így jártunk. Elbántak volna vele, kisemmizték volna, Spedig alapjában véve nagyon — Gyere, ülj mellém, Mária. Nem jó az, hogy téged meg­bámulnak. Az asszony durcásan rándí­tott egyet a vállán. — Nem jó, nagyon nem jő — ingatta a fejét Matejka. — Hát több, mint a körmöm feketé- hiába kérlellek én téged, Má- je! Én fulladjak meg a nyomo- ria? Hát hiába mondom, hogy rúságban, én, akinek igenis legyen eszed? Ne bolondulj annyi a pénzem, mint a sze­me© ne hozz ránk bajt, ne mét? És én egy ilyen alakkal flancolj, mert ha megkérdik, élek ebben a disznóólban... miből csinálod, végünk van. Matejka szó nélkül felvette — Mitől félsz? — vágott kabátját, és kilépett a lakás- vissza az asszony. — A te pes­ti aranykereskedőd is elhitte a sorsjegy-mesét, Csókaváron is el fogja hinni akárki. — Nem hallgatok! Eleget zony, nem is érdemied meg a hallgattam. Elegem van belő- sors kegyeit Nos, ©lt a százig led! Te nem tudsz felemelked- még egy hétre? Jó, jó, máris ni a piszokból, te élhetetlen... indulhatunk. Minden déltáj- Mindenki élheti világát, nyik- ban a Kulhanek cukrászdában hajok is, akiknek alig van ül Kedvence a dobostorta és a Rigójancsi. Ügy tűnt fel en­— Azt te csak képzeled, Má­ria! Nagy bajt hozol ránk, meglátod. Mária dühbe gurult. — Tudom én, mi fáj neked. Irigy vagy. Félted a pénzedet. De hát nem te mondtad, hogy az egész közös? Fele-fele? Na­hát cikkor. A magamét költőm. Vagy ... meggondoltad a dol­got? Nekem semmi se jár? Ki akarsz semmizni? Matejka nem talált szava­kat Egy féltékeny tigris állt újítani ezt a kölcsönt, adott . szavadra hivatkozva. Ha most előtte, aki fogvicsorgatva védi velem jössz, nem bánod meg. a jusssát. Hogyan? Ez azt hi- Mozgás! szí, hogy ki akarja őt forgat- , , ,. ni? Megőrült ez az asszony? k T Mondom’ hogy eredJ a P°­Mária mind jobban tüzelt: :. . . _ , * ......., , . — Vagy a mennyországba? C sak most jövök rá, ki Ki tudja, öreg fiú? Megvan a vagy te, te... Hát ezt érdem- pallér. Jobban mondva a pal- lem én, aki együtt hempereg- lémé. tem veled a koszban? Hogy _ jjol van7 m ost, amikor végre egyszer... _ Idesüss. Ha láttál már — Hallgass el! — förmedt rá érett, csinos, gusztusos asz- «uttogva Matejka. szanyt, te Don Juan! Isten bi­ból. Órákig kószált, zaklatott indulatai nem csillapodtak, összekülönbözött Nem tudta elképzelni, mit aki állítólag egy kezdjen ezzel a megtébolyo- fickó. Nos, figyelj. Ö az. dott asszonnyal. A Kulhanek cukrászda kira­Szambaton délben Perlaky katüvege mögött egy vonzo, zászlós beviharzott Borsiczky elegáns szépasszony falatozott, főhadnagy szobájába. Borsicz- Borsiczky főhadnagy a szeme ky ezzel fogadta: sarkából figyelte az asszonyt, — Jó hogy jössz, nyavalyás, aztán csak úgy odavetette Per­A százasom? lakynak: Hogy is mondjam... igazán — Zászlós úr, leléphet, in- ne haragudj, öregem, délután- dúlj. A százas ©lt. ra előteremtem valahogy. Borsiczky még aznap este _ Eredj a pokolba! előkeritette Perlaky zászlóst. , , A tisztiszolga alig akadt rá — Berci, en meg akarom Nekem azzal az asszonnyal; haladéktalanul meg kell is­merkednem. Találj ki valamit,! és tiéd a százas. Két hétre. Perlaky vigyorogva huncut-’ kodott: — Ha szabad tudnom, mi-/rendes, becsületes ember... lyan célból, milyen perspekti-/ Hogy kicsúszott a vezetői vával... /posztról? Beszéltem vele, nem — Fogd be a szád, öcskös, ésijjez fáj neki, legfeljebb a mód­gondolkozz. /szer. Mert igaz, nem volt elég Perlaky magába mélyedt. ^határozott, kemény kezű — el Két percig fel-alá járkált, az-/ismeri. De hát átalakulhat-e tán homlokára ütött: / »egy csapás: nek a porfészeknek egén, mint , Ha-toükus aő-S A KÖRÖSHEGYI Béke Tsz egy üstökös. És ha ©lt a százas. szövetség hölgyei most gyujtik^elnöke volt. A két szövetkezet elmondok még egyetemest’ 68 mndezlk ,a Jharc,°10 honved-^egyesülésével azonban — rész­amit me©udtam a te pallérod- seregnek szánt adományokat./ben hibái, részben a távolléte Ez elégge hosszadalmas mun-*alatt elburjánzott intrika és ka. Elintézed az öregnél, hogy/rosszindulat következtében — nevezzen ki engem a parancs-ráesett a vezetésből. Amikor a ról. Például azt, hogy ez a szépség alighanem parlagon hervadozik. Hitelt érdemlő for- , . . . „ ...... ------------ ---------------- <» r ások állítják, hogy súlyosan ^oks?-§ részéről a gyűjtés fel-gzárszámadó közgyűlés volt, ő-----ugyeletere ideiglenes jelleggel, fi már javában tanult a bogiári E n tüstént gondoskodom róla,/elnökképző iskolán. Szorgai- hogy a pallómét bevonják almasan, becsülettel, hisz a kö- magasztos munkába. Holnaptól/zösség határozata nyomán kezdve a ruházati anyagok/meut oda okosodni. Méíysége- rendezése a parancsnokság/Sen megbántották azzal, hogy épületében történik. A pallér-*koholt vádak özönét zúdították né naphosszat itt lesz, a többi/rá, s ellene fordították a falut. a te dolgod. Ki vagyok én? *De aztán megnyugodott elvég­— Zseniális csirkefogó vagy./re saját hibáit is látta, s úgy Erezd magad maris kinev.ezve*érezte, az iskola e! végzése a katolikus nőszövetség kato-Sután így is sok hasznosat te- nai ©lenőrévé. Azt sem bá-*het majd a szövetkezetben. Az nőm, ha kedvedre portyázol. Sintrikahadjárat azonban levál- De mi lesz, ha a pallemé némításával még nem zárult le Egy hajlandó részt venni a dolog-*alkalommal, amikor hazament 1,311 ' D ... *az iskoláról, így fogadta az — Ugyan, Berciken, eloszor^utód, az új elnök­becsszóra, két hétre. A másik Sf“-lsn?|®|-^d 3 n<?i hlusagot /kívánja. Azt moSjdják"1 hogyha százas pedig prolongálva. Csokavar hölgyeinek színe-ja-*elvéff7T szahívó levél az iskola vezető­jéhez. MIFÉLE GONDOLAT vezet­te a levélíró kezét? Mit akart voltaképpen? Tovább büntet­ni egy embert, aki örömmel ta­nul, négy hónapot »lehúzott« már, s az iskola egyik legjobb növendéke? Valóban a föld megművelésének gondja kész­tette erre vagy a féltékenység, hogy »te többet tudsz, ha el­végzed az iskolát, mint én...«? Miért menjen haza, miért hagyja félbe tanulmányait* miért döntse romokba mindazt, amit az állam áldozatvállalása kapcsán felépíthetett önmagá­ban? Nincs szüksége a falunak képzett emberekre, nem a kö­zösség és önmaga hasznára ta­nul ez az ember? Kérdések özöne ötlik fel az emberekben e méltatlan eljá­rás láttán. Arra gondolok, hogy miért nem tudunk sokszor fe­lülemelkedni önmagunk gond­jain, miért nem tudunk tovább látni, messzebb nézni egyéni érdekeinken? Mert Geiger György esete erre utal, s fi­gyelmeztet is: nagyobb körül­tekintésre, emberségre, hig­gadt gondolkodásra. IGAZ, ö most is tanul to­vább. De a tűszúrás helye fáj, és mérgez tovább, emberekbe vetett bizalmában rendítette meg, jóllehet ezt könnyedén elkerülhettük volna. Miért akarjuk hát mindenáron elle­nünk fordítani azt, aki mel­lettünk áll, s méltó harcostflr- sunk,..? Jávori Béta Perlaky bosszús volt, de a pa­rancs az parancs. Amikor ösz- szetalálkoztak, Borsiczky elő­vett egy százpengőst: — Ez a fájdalamdíj, testvér, százas pedig prolongálva. — Bercikéin — rebegte a zászlós —, nem tudok hová lenni. — Sehová se légy, ülj le. — És... és csak így, önzet­lenül? — Nem egészen. Egy ötletre van szükségem, ennyi az egész. va serénykedik ebben a tésben és rendezésben. A pal-*” y máshová akkor el- elnöknek, lémé hasra fog esmTmegtisz-lf^ azt a fö]ldet’ (éltetéstől, ho|y bekerül ebbeg“?** hoatal a kozosbe? a társaságba. Vállalom, hogy* “»lm sem tudott. Még csak személyesen kérem fel na Sazt sern kérdezte, hogy visszá­ruit akarsz még? ’ ’/hívására van-e közgyűlési ha­gtärozat. Nem volt. De néhány I ^nap múlva megérkezett a visz-' (Folytatjuk.) Csak 70 kilométerre Ankarától... Csupán 70 krn-re fekszik Anka­rától a Kücsükali nevű falu. Kü- csükali ugyanolyan, mint a sok más anatóliai község: templom­mal és pappal, de iskola és ta­nító nélkül. A község házai lri« agvagviskók, 50 .gyermek volt a faluban, ami­kor megkezdődött a tél. Február 9-en pedig az Ulusz című török lap jelentése szerint már csak 43-an voltak. Heten meghaltak, hat pedig be te ír ás-vb an, talán ha­lálos ágyán fekszik. Mit tehet Csubik járási központ orvosa, doktor Demírszeren eze­kért a gyermekekért? Mii ven or­vosságot írhat fel az éhsé-rfői ej. esigázott gyermekek szániára? Do nem csak Kiiésü ka íjban van ez .7 ll*ía a török láp hanem a környező falvakban is.&-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents