Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

Vasárnap, 1961. március 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Régi előítéletek Ha úgy egyszer sor kerülne valamilyen közvéleményki. ta­tásra, bizony alig akadna, aki arra a kérdésre, hogy »helyes- li-e a női egyenjogúságot- nemmel felelne. Egyszerűen nem volna ildomos ilyen vél > ménnyel előrukkolni a ny'l- vánosság elé. Társadalmi mé­retekben, általánosságban a női egyenjogúság rég eldöntött kérdés. És helyessége is bizo­nyított. De ha jobban szem- ügyre vesszük a dolgot, bi­zony látjuk, hogy még nem si­került felszámolni s a múltnak átadni minden, a nőkről alko­tott és őket lebecsülő előítéle­tet. S nem is könnyű félrerak­ni ezeket a ferde, igaztalan előítéleteket, mert a ma még a tegnap nézeteiből is táplálko­zik, s a régi nem adja meg magát harc nélkül. Valahogy így vagyunk az egyenjogúság­gal is. Folyik a zárszámadó közgyű­lés egyik híres termelőszövet­kezetünkben. Zsúfolt terem hallgatja a gazdasági eredmé­nyek tolmácsolását. Valamin azért megakad a szemünk: kü­lön ülnek a nők, külön a fér­fiak. Ez volt a rend ezer év óta a templomban is. A falusi háznál az asszony, kivált ha vendég is helyet foglalt az asz­talnál, a kis széken ülve, tér­déről fogyasztotta el az ebédet. Ha valahova mentek, az asz- szony rendszerint a férj után baktatott. Törvény rangjára emelkedtek az évszázadokon át megkövesedett szokások. E szokások diktálták azt is, hogy a házba lépő férfiaknak csak a velük egyneműekkel kellett kezet fogniuk, az asszonnyal nem. Sok helyütt még ma is dívik ez a szokás. Az asszony csak asszony, neki még a tisz­teletadásból sem járhatott meg az, amire a férfiember igényt tartott. A falun is ma az asszony ngyanannyit ér, mint a férfi. A munka utáni díjazásban nem lehet különbség férfi és nő között. A szövetkezet jog szerint is egyenlősítette őket. Sok helyütt maguk a szövetke­zeti vezetőik mondják: nem is tudják, mit csináltak volna a nők szorgalmas, odaadó munkája nélkül. A falu asszo­nyai legalább annyit — ha nem többet — tesznek a szövetke­zetért, mint a férfiak. A mun­kában, a teherviselésben tehát megvan az egyenjogúság De ha arról esik szó, hogy a ve­zetésben is méltó képviseletük legyen az asszonyoknak, akkor már hallani felszisszenést és apró kifogásokat. Miért? A kérdésre nem lehet egyér­telműen válaszolni. A női egyenjogúság kérdé­seiről beszélgettünk a minap Takács elvtársnővel, a Siófoki Járási Pártbizottság osztályve­zetőjével. Ügy gondolom, ő nem vádolható azzal, hogy el­lensége a női egyenjogúságnak. Azt hiszem, őszinte tárgyila­gossággal tapintott rá a prob­léma két oldalára. Ugyanis ő nem csupán a férfiakat hibáz­tatja, rámutatott a másik «■miértre« is: nemcsak férfi­gőg van, hanem női bátorta­lanság, húzódozás és kényel­messé'! is. Persze helyzetüknél fogva a nőknek nagyobb megterhe­lést jelent a vezető tisztség vi­selése, mint a férfiaknak. Gyakran a férfiak is éppen emiatt félnek a nők megvá­lasztásától. Meg aztán restel­lik, hogy nekik nő parancsoljon. Ilyen nézet, hogy »nekünk női vezető nem kell«, vagy hogy »az asszony maradjon a főző­kanálnál«, nyíltan alig jelent­kezik. De még van egy hatá­sos eszközük: megtiltják fele­ségüknek, hogy vezető tisztsé­get vállaljon. így volt Keretei­ben is. A közgyűlésen a tagság hajlandó lett volna beválaszta­ni a vezetőségbe egy igen jó dolgos és köztiszteletben álló asszonyt. Csakhogy közbeszólt a férj: »Mit gondolnak, talán én eltűröm, hogy a feleségem éjfélfelé vetődjön haza a gyű­lésekről? Azt már nem!« S a jóakarat meg nem értésbe, zsamokoskodásba ütközött. Balatonszemesen hasonló­képpen történt. Amikor egy igen szorgalmas (507 munka­egységes) asszonyt javasoltak a vezetőségbe, a férfiak között mozgolódás támadt. Felszólal­ni nem szólaltak fel, mert nem tudtak volna kifogást emelni Vasicseknével szemben, csak az nem tetszett nekik, hogy a jelölt szoknyában jár. Sajnos gyakran előfordul, hogy maguk az asszonyok is á férfiakhoz hasonlóan gondol­koznak, s nem bíznak önma­gukban. Szárszón például a nők akadályozták meg, hogy közülük is bekerüljön valaki a vezetőségbe. Pedig a jelölt igen rendes asszony, három gyermeke mellett is rendszere­sen kivette részét a közös mun­kából, a dolgozók általános is­kolájába jár, jó családanya, jó feleség. Tárgyilagos választ kaptam arra a kérdésre, hogy miért nincs nő a vezetőségben Inotai elvtárstól, a ságváriak tanács­elnökétől is. Ezt mondta: »Ná­lunk a férfiak nem választják, a nők pedig nem vállalják. így jártunk legutoljára Kokas Ká- rolynéval is.« Hozzátette, hogy sajnos a fiatalokat sem lát­ják szívesen a vezetőségben, pedig ha az ország különböző részeibe egy-egy fiatal magá­val tudott csalni másokat, ak­kor nagyobb megbec*"-’ :-se' miért ne lehetne elérni, 'rogy visszahívnák elvándorolt tár­saikat a tsz-be. Az elmondottakból is látha­tó, bizony akad még tennivaló, hogy végképp elűzzük a teg­napot, a rég elavult előítélete­ket. Néhány bírálni való pél­dáiról szóltunk, de ez koránt­sem jelenti, hogy ez jellemző a siófoki járásiban. Nem, hisz a járás vezető szerveiben — a járási pártbizottságban és a já­rási tanácsban is — szép szám­mal találunk nőket. Javulás van a termelőszövetkezetekben is. De — s ez a cikk is azért íródott — lehetne gyorsabb is az ütem e tekintetben. Varga József ROSA LUXEMBURG Cjas volt, és az is marad — ezzel a pom- pás hasonlattal illette Lenin a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelke­dő harcosát, az ízig-vérig forradalmár nőt, Rosa Luxemburgot. A nemzetközi munkásmozgalom meghajtja zászlaját e napon, születésének 90. évforduló­ján a tévedései ellenére is lánglelkű forradal­már harcos emléke előtt. Rosa Luxemburg életét kora ifjúságából kezdve a szocializmus kivívásáért, az opportunisták és reformisták ellen, a militarizálás elleni harcnak áldozta. Gimnazista korában került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1893-ban megismerke­dik Engelsszel, s forradalmi munkássága ré­vén fiatal létére neve hamar ismertté válik a lengyel és a svájci szociáldemokrata mozga­lomban. Később a cári rendőrség elől Német­országba megy, s a Német Szociáldemokrata Pártban végzett munkája nyomán nagy forra­dalmárt ismernek meg benne a német mun­kások. Rosa Luxemburg írásaiban és a mun­kásgyűléseken mondott beszédeiben, a kong­resszusokon heves bírálója a reformizmusnak, az opportunizmusnak és a háborúnak. Rette­gett harcos az opportunisták szemében. 1913 szeptemberében beszédet mond a Frankfurt melletti Berkenheimben, és kijelenti: »Ha azt kívánják tőlünk, hogy gyilkos fegyvereinket francia vagy más külföldi testvéreink ellen fordítsuk, akkor kijelentjük: Nem, ezt nem tesszük!« E miatt a beszéd miatt egyévi börtönre íté­lik. De ez nem ijeszti meg. Az ítélet elleni til­takozásul újra beszédet mond egy frankfurti gyűlésen. S hogy beszéde nem nagyon tetszett a német militaristáknak, azt mutatja az a tény is, hogy a porosz hadügyminiszter a fő­ügyésznél »a német hadsereg valamennyi tisztjének, altisztjének és katonájának meg­sértése-« miatt vádat emel Rosa Luxemburg ellen. Rosa Luxemburg azonban hősiesen s vég­telen magabiztossággal kész vállalni a legna­gyobb áldozatot is. Egy állítólagos szökési tervvel kapcsolatban a következőket írja: »Vannak olyan elvtársak, akik képesek félté- telezni, hogy a börtönbüntetés miatt megszö­köm Németországból; ez a tény nagyon mulat­tatna, ha nem volna egyben egy kissé elszo­morító is. Kedves fiatal barátom, biztosítom, hogy akkor sem szöknék meg, ha a bitója fe­nyegetne, mégpedig azon egyszerű oknál fog­va, mert okvetlenül szükségesnek tartom hoz­zászoktatni pártunkat ahhoz, hogy az áldoza­tok hozzátartoznak a szocialisták mesterségé­hez, és természetes, dolgok. Igaza van: »Éljen a harc!« Szívélyes üdvözlettel: Rosa Luxem­burg.« T? osa Luxemburg mindvégig hű maradt 11 önmagához. Haj lí thatatlan forradal­márként halt meg. Rövid idővel a Német Kommunista Párt megalakulása után, 1919. június 15-én gyilkolták meg a Noske-bandi- ták. Meggyilkolhatták, de tetteit nem homá- lyosíthatja el az idő. Életpéldája a miénk. VANNAK EMBEREK — szerencsére nem túl sokan —, akik szűknek találják a mun­kájuk, beosztásuk szabta lehe­tőségeket, magasabbra törnek, s céljaikért tisztességtelen esz­közökhöz, a becsületes ember szemszögéből megvetett mód­szerekhez folyamodnak. Álta­lában törtetőnek, könyöklőnek nevezik az ilyen embert, és elítélik, mert nem munkájá­val, képességeivel igyekszik utat tömi magának. A történet, melyet most pa­pírra vetek, egyetlen törtető ember módszereit mutatja be. S jóllehet e vonás korántsem jellemző társadalmunkra, az ő példája, fogásai azonosak a törtetők csoportjába tartozó­kéval. Alapjában véve értelmes és jó dolgos ember Magyar Lász­ló, a Buzsáki Munka Harcosa Tsz tagja. Múltjából elég annyi, hogy jómódú és érettsé­gizett parasztember volt, s ez utóbbi elég nagy lovat adott alá. Sok mindent mondanak még róla. Többször is kifogás volt régebbi magatartása, vi­selkedése ellen, de ez valóban a múlté, igaztalanok lennénk, TORTETE S ha előpiszkálnánk régebbi baklövéseit. Amikor belépett a termelő- szövetkezetbe — bár nyakas embernek ismerték —, felnéz­tek rá az emberek. Egyszerűen azért, mert példát vehettek ró. la, mert becsületesein, fáradsá­got nem ismerőn dolgozott, s a bizonyítás kedvéért hadd ír­jam ide: 540 munkaegységével a szövetkezet legjobb munkása lett. öt-hat hónap telt el így, becsületben, munkában. Nem szólt ő senkinek, még csak vé­leményt sem nyilvánított, pe­dig bizonyára számítottak rá... AZTÄN egyszer csak Magyar László megváltozott. Vagy talán rossz a szóhaszná­lat, hisz a változás nem áll be egyik napról a másikra. Te­hát mondjuk úgy inkább, hogy feltámadt hat hónapig szuny- nyadó énje? lehet. Közeledett a zárszámadás, s emberünk akkor még nem nyíltan, de felkészült a vezetőség »meg­döntésére«. A termelési tervet bírálta (de még ha bírálta volna!). Mondogatta erre is, arra is, hogy ez a vezetőség nem ért hozzá, különben sem tudja, miért kapják a munka­egységet, megdolgoznak-e ér­te egyáltalán, és jó volna, ha hallgatnának rá az emberek, mert úgyis csak neki lehet igaza, hiszen érettségizett em­ber. Persze nem a vezetőknek, nem az elnöknek irányította mérgezett nyilait-. A tagokat traktálta rágalmazó szavaival, ahol csak módját ejthette. Akadt aki meghallgatta, volt, aki bólogatott is hozzá, de na­gyon kevesen, mert hiszen Magyart jól ismerik a faluban, ott éli talán gyermekkorától életét, s fájdalom, nem dicse­kedhet túl nagy népszerűség­gel, tekintéllyel... SZAVAI ELJUTOTTAK a vezetőkig, s ők nagyon okosan azt mondották: »No lám, ez az DORVáTD JÓZSEF: ARANYKALITKA De nem is ez a fontos, mégj bőven kell lennie. Hanem az) asszony folyton nógatja, hogy|:?rv'készítés idejét eljÜk’ (sí, könyvelési tapasztalatokról öregéi. íme, itt az alkalom, a jöj- mit és mutassa meg, ezúttal (lí) Borsiczky Albert főhadnagy, a helyőrség grand seigneur-je volt. A nyalka, daliás, jóképű tiszt mindig olyan friss volt, mintha skatulyából húzták neki. Sohasem látta a pallért. Ördög vigye el az egészet, mi­nek kellett a papának felfe­dezni ezt az aranybarlangot? A papától postán érkezett volna id. Ez kiváltképpen azért pénzösszegek teljesen megfelel- keltett csodálatot, mert Bor- tök a főhadnagy úr céljainál siczky főhadnagy az éjszaká- s íme, most a ravasz öreg sa- kát csak a legritkább esetben iát talpára óhajtja ot állítani, töltötte ágyban. Hajnalig tar- No és ami a fő, ki tudja, meg- tó kártyacsaták hőse volt. Ha éri-e az erőfeszítést? Mennyi vesztett, hősiesen és elegánsan aranya lehet a pallérnak. Hat Szemrebbenés nélkül, ezt bizony ronda munka lesz fizetett. A szemrebbenés a papa re­szortja volt. Pénz és előnyös külső — együttvéve teljesen elegendő ahhoz, hogy egy délceg és fö­löttébb befolyásos tiszt — Bal­tazár ezredes jobbkeze — min­den csókavári úrilány titkos imádottja legyen. Sőt jocsirán akadtak, akik képtelenek vol­tak érzelmeiket palástolni, és nagy Borsiczky főhadnagy akár min- ilyet den ujjara fel csavarhatott vol­na egy-egy jólnevelt s kellő időben pirulni is tudó úrilányt. A zugügyvéd-papa levele gondokat varázsolt Borsiczky főhadnagy gondtalanul űzött életébe. Hm... a tipp nem rossz, a terep nyílt, csak még fel kéne deríteni. Vajon mi­csoda híd ívelhetné át a közte és a pallér között tátongó űrt? Szörnyű nagy baj a roppant szombatig, társadalmi különbség. Valami vállalkozásba kellene bevonni a pallért. De a honvédség most semmit sem építtet. A puszta felfedni. Majd meglátjuk. Nem szabad elkapkodni. Gondolataiból Perlaky Laci, a jókedélyű, talpraesett arany­ifjú zökkentette ki: — Min spekulálsz, Berci? Hogy ment a lap? — Nyertem. Perlaki tudta, hogy a főhad- hazudik. De egy zászlós fel sem tételezhet fel­jebbvalójáról. Másrészt neki teljesen mindegy volt, hogy Borsiczky nyert-e vagy vesz­tett. Hiszen a főhadnagy úr­tegyél nekem egy szívességet. — Készséggel, drága Berci­kéin. — Meg akarok ismerni egy embert. Kőművespallér Csóka­váron. Matejka András a ne­ve Sohasem láttam. De vala­hogyan hozz össze vele. Mu­száj. Persze ügyesen, feltűnés nélkül. Te értesz az ilyesmi­hez. — Pallér? — húzta el a szá­ját Perlaky zászlós. — Csak ne légy finnyás, öcs- kös, ezúttal megéri. Tudod mit? Ha sikerül, egy éven át bármikor adok neked kölcsönt. Kéthetes lejáratra! — Hát jó. Megpróbálom. Ide a százast A zászlós máris azon tűnő­dött, ki az ördög lehet az a pallér. A pallér pedig ebben az órá­ban komoran üldögélt a szo­bában a díványon. Szinte két- nak is mindegy volt. Csak Bor- ségbeejtette, amit a felesége siczky papának nem volt égé- nap nap után csinál. Mintha . , eszét vette volna a sok pénz. szén mindegy. Vásárol és megint vásárol. — No de hisz az remek, na Most ezt^ most azt. Főképpen nyertél, öreg fiú. Adj nekem öltözködik. Feltűnően és szer- _ száz pengőt kölcsön. Becsszó- telemül. Tegnap késő este jött degáns asszony; a háttér pe­haza a kozmetikustól. Lakkoz- tatja a körmét. Most is csava­rog, divatszalonba ment még Borsiczky agyában ötlet vil­költözzenek másik lakásba, legalább kétszobásra van szűk-5uUd-’' , .... ségük, valahol a korzó tájé-5 H®“«" ® érettségi kán. Sőt azt mondja, ő már««**10* .mondott, a Kitervelt él- ld is nézett egyet, jövő elsején «képzetes ugyszmtén. Magyar költözködni kellene. És pár nap«^^1«1 . yolt belatol, hogy óta nem hagyja bókén, köve-5nen\ sikerült megfélemlítenie teli, hogy utazzék megint Pest-«az elnököt, a vezetőséget, es re, csináljon pénzt... «kiváló képességeit se tudta bi­** £ «*"* * p«wgS£ig.ggaU«I nem akart hmm a szemenek. , : . , ’ , .. _ _ : J* fúrás mint eszköz nem vált be, Hogy tetszem? «terve megfeneklett. Mária állt előtte, kecsesen« Alighaiiem sokat töprengett meghajtotta^magat, es boldo-^a következő láncszemig, mert ^ kacagott. Matejkaban nlinden átalenet nélkül dulat lobbant. Az asszony «ócsárolni kezdte a hrigádveze- olyam csinos, olyan kívánatos volt, mint még sohasem. Arra készült pedig, hogy összeszid­ja. Akármin* is, de észhez té­ríti. És íme, most szólni sem tud, csak nézd, felforr a vére, Mária csakugyan elbűvölő. Ki­nyújtotta érte a karját, magá­hoz vonta, és rátapadt a szá­jam. Amikor az asszony kibonta­kozott az ölelésből, felszisz- szent: — Jaj, mit csináltál, össze­gyűrted a ruhámat, pedig gyö­nyörű, ugye? A szalonban mindenki el volt ragadtatva. Ügy ám, megbámulnak. Matejka borongósan pislo­gott. Mintha egy ördögi szín-, játékot látna maga előtt; elöl, a rivaldában egy gyönyörű, tőket, a munkacsapat-vezető­ket, s csak a közgyűlésen de­rült ki, hogy voltaképpen miért. FELÁLLT a TAGSÄG ELŐTT, elérekezettnek látta az időt, hogy nyíltan színt valljon. Hagyták beszélni, legalábbis egy darabig. Nyolc­tíz gazdasági problémát mon­dott el. Kétségkívül szembe kí­vánta állítani a tagságot a ve­zetőivel. Alaptalan, koholt rá­galmakat zúdított a vezetők fejére, s hogy mind, mind alaptalan volt, azt a közgyű­lést követő fegyelmi bizottsági dokumentációs vizsgálat alap­ján lehet ily bátran állítani. Az emberek csak hallga' tak, megvárták, míg elérkezik vég­céljáig. S akkor Magyar László ezt mondta: — Kérem a közgyűlést, hogy engem, aki kiváló képes­ségekkel rendelkező mezőgaz­dasági szakember vagyok, meg_ felelő vezetői posztra, képessé- geinmek megfelelő helyre ál­lítson a tagság .. Morajlás, zúgás követte sza­vait, s az egyik tsz-lag hango­san is kifejezte a többiek gon­dolatát: — Nem szeretjük a köpö­nyegforgató embereket, men­jen le a pódiumról.:: Megbélyegezték. Elítélték intrikáiért, szerénytelenségéért, békés hangulatot, egyetértést megrontani akaró törekvéséért, s ez így természetes. A kollek­tív bölcsesség mindenkor fölé­be kerekedik a rosszindulatú rágalmaknak... EDDIG A TÖRTÉNET, s Bu- zsákon folytatása aligha lesz.- Ha pedig másutt akadna em­ber, aki egyéni érdekből ilyen módszerekkel próbál szakadást előidézni a közös gazdaságban vagy máshol, előbb-utóbb meg­szégyenül. .: Jávori Béla lant;- Te, kora délután. A pallér rette- én adok neked száz gett. őrültség, azt sem tudja, dig a vízfoltos, a salétromtól tríeg-megcsillanó fal a szűkös kis lakásban. "toegismerkedés is gondot okoz pengőt, szombatig, de cserébe mennyi pénzt költött el Mária. (Folytatjuk.) A Somogy megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 340-es (Latinka Sándor u. 2.) újonnan átalakított reggeliző tejboltja. A környék dolgozói örömmel fogadták, hisz meleg kakaó, kávé, tejf sütemény kapható a boltban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents