Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-25 / 72. szám

Szombat, 1961. március 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ahol városrészeket terveznek Forró, emberformáló évek Az esti utcán két fiatal­mber jött velem szemben. Amikor elhaladtak mellettem, egyikük olyan rikkantást hal- i látott, mint valamikor a csikó­sok ménesterelés közben. Mit titkoljam, a váratlan zaj meg­ijesztett, gyorsabbra fogtam a lépéseket, a két fiú pedig elé­gedetten derült a csíny hatá­sán. — Ez a mai fiatalság! — Csi- kordult meg mögöttem egy idősebb férfi hangja. — Nem értenek ezek semmihez, csak a csibészséghez! Az embert bármiképpen fe­szíti is ilyenkor a közlés vá­gya, bármi érveléssel tudná is más véleményre bírni az ilyen alkalmi vitafeleket, vitára nincs mód. Pedig sajnáltam, hogy nincs, mert nem eszik a levest sem olyan forrón, mint ahogy tálalják! Ha két unatko­zó kamasz nem tud mit csinál­ni féktelen életkedvével, és hangosan viselkedik az utcán, miért az egész fiatalság háza elejét éri a szó? Mikor enged­jük már hatni a tárgyilagossá­got, ami kiöli belőlünk a hely­telen általánosítás hajlamát? Hányszor, de hányszor üt szíven az a hang, ahogy né­melyek az ifjúságról beszélnek lépten-nyomon. Meggyőződé­sem, hogy ezeknek az embe­reknek halvány elképzelésük sincsen a mi ifjúságunkról. Hi­szen ha volna, szórványos ese­tekből, alkalmi rendetlenkedé­sekből, kamasz félszegségből adódó udvariatlanságokból nem szűrnének le olyan követ­keztetéseket, hogy »el kell pusztulnia a világnak« a fia­talok miatt. Vigyázat! Nem a bennünket körülvevő világnak kell el­pusztulnia, inkább amannak, ami egyesek tudatában fészkelt meg, és az előítéletek kispolgá­ri szemüvegén keresztül nézi a kívüli világot. Mintha a kin­tit és a bentit el lehetne vá­lasztani egymástól! Forró, emberformáló éveket éltünk meg, de az újulás forra­dalmas hevülete, ami levá­lasztja a salakot az igazi em­beri értékekről, még ma sem mindenkit érintett meg. Nem mindenki tisztította meg szí­vét és eszét korunk eszméinek befogadására. Ezek, éppen ezek a »nem mindenkik« gán- csoskodnak g legtöbbet, s ter­Az egyik tervezőterem dolgozói munka közben. SSÍÍSSXXÍÍSt'iXStSíJíJÍJíJÍJÍX3ÍJSJS$ÍJÍJÍJ{X5í)ÍJíSSSÍ)ÍJÍJSJ$JíSÍJÍSíXXSÍJÍJÍJíJÍXXJÍÍÍJÍJÍXJSJÍJÍ5ÍXJÍJÍXJSJ6}{JÍ3ÍJe? ■>m lrlz'7teS> h°gy, .^11ÍIÍ°S , ^ /szedekKel legfeltettebb kin­A lesünket, az ifjúságot illetik a HORvATn JÓZSEF! _____ __ /legtöbbször. Az általánosítás­A M AN YK A LITK Szerencsés János tétován nézte a színes kavargást. Ha Benkő nem fogná a kezét, mit is keresne itt. Hová indulna most árván, egyedül? De itt van, együtt kapnak fe. ^es­ti v >natra, s ő követi Benkőt. Milyen furcsa érzés! Ügy szo­rong barátjáért, mint még so­ha senkiért és semmiért... Minden idegszálával azt ki vánta, bárcsak Benkő jé egészségben, együtt találná szeretteit. Nem emlékezett, hogy valaha is így a torkában dobogott volna a szíve. Ben­kő még most is, kétségei és aggodalmai közepette is tö­rődött vele, bátorította, éstar­totta benne a lelket. Esteledett, amikor a szoba- konyhás pesterzsébeti lakás küszöbére értek. S amikor Benkő felesége és édesanyja karjaiba omlott, Szerencsés szeméből patakzott a könny. Forró érzés járta át a mellét, s úgy érezte, mintha kéreg re­pedt volna meg a lelkén. Benkő ott marasztalta. S másnap bevitte a gyárba. Nem tévedett. Haraszti Pál, a derék, köztiszteletben álló idős munkás fogadta őket az igazgatói szobában. Szerencsés megindultan látta, mennyire szeretik Benkőt a gyáriak. S amikor Benkő elbeszélte Ha­rasztinak Szerencsés különös történetét, az igazgató tüstént barátságába fogadta őt. Nyom­ban alkalmazták. A gyárat bő­vítették, és Szerencsés — szak- képzettség híján — az építke­zéshez kapott beosztást. Szerencsés félt, hogy majd örökké az ő históriáját fir­tatják. De érdekes, senki sem említette neki. Nem tudta, hogy Benkő teremtette meg körülötte a tapintat légkörét. Az első keresetet valóban megünnepelték. Benkő egy ta­karos kis albérletet szerzett neki. — Tudod mit? — mondta neki néhány nap múlva Ben­kő. — Csináltass egy fényké­pet magadról, és én betetetem az újságba Hátha felismernek, és jelentkezik valaki a csalá­dodból. Szerencsés boldogan egye­zett bele. Benkő be is váltotta ígéretét A fényképes felhívás megjelent egy nagy pesti újság hirdetményei között. Ki tud róla? — ezt a címet viselte. Mindketten szívszorongva várták, ki jelentkezik, ki isme­ri fel Szerencsést? De hetek múltak el, senki sem jelentke­zett. Benkő már maga is re­ménytelennek találta a kuta­tásnak ezt a módját, de hogy barátjába lelket öntsön, még kétszer megjelentette a fény­képes felhívást. Ám hasztalan, mert Szerencsésnek ezúttal sem akadt ismerője. • • * Borsiczky Albert fáradtan nyitott be a gépkocsitelep bü­féjébe. Kezefeién és két kar­ján éktelen foltokban feketél- lett az olajos maszat. Ellenzés sapkája a fejebúbján fityegett. Kockás inge kilógott nadrág­jából. — Szevasz, Bercikém! — rikkantott Gyömrői, a tagba­szakadt, mackótermetű sofőr, amint megpillantotta Borsicz- kvt. — A le'o'obbkor, apuskám Gyere, lökjünk be egy nagy- fröccsöt. Borsiczky kedvetlenül tele­pedett az asztalhoz. Gulyás fé­lig tréfás, félig esdeklő képet tar­jben a mai fi talság »romlott­ságán« csámcsogni, vagdalkozó megállapításokat tenni, amik nem hogy nem segítik az ifjú­ság nevelését, de rombolják a közvéleményt a fiatalság egé- izének a rovására. Pedig a mai fiatalság ifjonti úlfeszítettsége, telítettsége el­lenére is új és a mienk, hova- tartozóságát az élet ezer meg ezer területén bizonyítja. A mai fiatalságot én ott tudom otthon a munka mellett és az iskolapadokban, a szociahsta énítés sokféle területén. Ho­gyan állják meg ezek korunk jpróbáit? Erre nemrég adott ^választ a KISZ kongresszusa! Kár, hogy az ott elhangzott megállapításokat nem minden­ki ismeri. Egy szocialista brigád tagjaival ismerkedtem meg vágott, és Borsiczky elé tóttá lapátnyi tenyerét: — Nyolc hatvan, Bercikém i ma egy vasam sincs. Borsiczky a kezébe nyomott] egy tízest. Gyömrői ábrázata; felderült. Lomhán elcammo-! gott a pulthoz, és kihozta a két; fröccsöt A visszajáró pénzt is! a zsebébe csúsztatta. Borsiczky! sohasem neheztelt ezért a po- balesésért. Mindig felülkere­kedett benne az egykori úr, ésj gálánsán fizetett. Borsiczky Albert Csókavár! elfoglalásának napján már hiá­ba rohant a pánikszerűen me­nekülő Baltazár-ezred után. Aj szomszéd falunál beleütközött; a Csókavárt bekerítő szovjet; zászlóaljak gyűrűjébe. Perlaky'Jremrég. A brigád valahány zászlóssal és a sofőrrel együtt ^tagja vasesztergályos. Tehát tüstént megadta magát. Agnem a legkönnyebb fizikai szovjet parancsnokságon ki->munkával keresik meg a ke- hallgatták őket. Elszánt 'antifa-Jnyerüket, és tartják a szocia- sisztáknak adták ki magukat./lista címet. Mégis ez a négy összebeszélés szerint a kétgférfi — ki fiatal házas, ki tiszt azt állította, hogy amikor5csak vőlegény — technikumi a múlások átvették a ha tal-£ végzettségért tanul. A kenyér- mát, s az ezred tisztikara fel-/kereset, a jobb és könnyebb esküdött Szálasira, ők kettengmunkamódszerek, újítások iel- megtagadták az eskütételt. Átkutatásán kívül, az esti isko- njilasok előbb megpróbál tákjjjl&ka járás mellett olvasnak, őket megpuhítani, de látva,g hogy ők hajthatatlanok, halál-* ra szánták őket. Alig tudtak* menedéket találni előlük. A5 kiürítés na’-ján aztán ők, aí hős antifasiszták szereztek egyj elhagyott gépkocsit, és így la-5 lálkoztak most felszabadítóik-* Újszerű robbantás Csehszlovákiában Csehszlovák munkások a nemzetközi ásványolajvezereI> Bratislavába vezető szakaszá­nak építésinél 40 méter széles­ségben felrobbantották a leg­nagyobb szlovákiai folyó, a Vág 1 1 i •, ■ ; xu.»1r . i,ä fi medrét. A munkásoknak a me­kal, akiknek ím eletuket tfo A r^sz vállalkozásnál utászok if s-.önhetik. A Baltazár-ezredről^ segítettek. 146 azbeszt- és cc mentcsovet vertek le a meder fenékbe, s ezeket kölönlegr robbanóanyagokkal töltöttél meg. Ezt a módszert most prő báltAk ki először Csehszlová­kiában. pontos adatokat szolgáltattak a| szovjet parancsnokságnak. * (Folytatjuk.) * Gebhardt György tervező egy épület adatait ellenőrzi a szá­mológépen. A 15 éves városfejlesztési program ugyancsak jelentős munkát ad majd az irodának. Legelőbb a fejlesztés első lé­pését, a foghíjak beépítésének lehetőségeit mérik fel, majd a Kanizsai út és a Kossuth La­jos utca közötti területet épí­tik be. (1800 lakás épül ezen a részen.) Végül a Kisgáti dűlő­ben épülő új városrész terveit készítik el. Azonkívül, hogy a lakóépü­letek zömét itt tervezik, a mű­emlékek helyreállításában is nagy szerepe van az irodának. R. F. A Csiky Gergely Színház tra­fóállomásának előrajzait készí­ti Kiss János, községek jövendő arculatát Fontos munka ez, nagy körül­tekintést igényel, hisz az új, ma még eléggé csapongó stílu­A közelmúltban házi tervpályázatot hirdettek a voR Ko­rona szálló épületé­nek ismét szállóvá alakítására. Négy rajzot készítettek, s hamarosan »elbírál­ják őket. Ezenkívül még egy nagy (és időszerű!) terv ké­szül Kaposvárnak A Május 1. utca 26. számú ház helyére (a Béke Szállóval szemben) egy új négyemeletes lakóépületet emelnek, s most ennek a raj­zain dolgoznak. A Somogy megyei Tanács Tervező Irodájában készítik a megyei beruházások terveinek zömét. A termelőszövetkezeti építkezésektől kezdve az új városrészek tervezéséig sok mindenen dolgoznak itt. Éven­te mintegy 3 és fél millió fo­rint értékű tervet készítenek. Az iroda tervezőinek és mér­nökeinek elgondolásai szerint, építik fel az új épületeket, itt alakítják ki a város vagy a sok közül kell rátalálni a mo­dern, de mégis egyszerű for mákra, s vigyázni, nehogy a környék összképét megbont­sák az esetleg szép, de az oda nem illő épületek. Már készülnek a Kaposvár. Marx Károly utcai 264 laká­sos lakótelep tervei is. Az idén 64 lakás építését kezdik meg. Az új lakótelep érdekessége, hogy itt épülnek először kö­zépblokkos elemekből falak. A Somogy megyei Téglagyári Egyesü­lés június 30-ig megkezdi a közép­blokk gyártását, s a modernebb építke­zési eljárást a Marx Károly utcában pró­bálják ki. A tervek ennek figyelembe­vételével készülnek színházba, moziba és kiállítá­sokra járnak. Már megbocsás­sák, de az ő példájukat foga­dom el inkább általánosan 'el- lemzőnek, ezt a nagy célokhoz hangolt, fáradtságot és meg­torpanást nem ismerő lázas életet, munkát. Ha már általánosítunk, miért nem pozitív irányban ál-, talánosítunk? Idősebb értelmiségi körök­ben gyakran »Jéhúzzák a ke­resztvizet« a fiatalabb pálya­társakról, elmondva, hogy nincs bennük önzetlenség, ál­dozatkészség, lelkesedés a koz- ügyek iránt, kényelmesek és elkényeztetettek. De ha példá­kat kell sorolni, már befullad a panasz, a panasztevő kényte­len elismerni, hogy a bizalom légköre nélkül, az idősebbek segítő keze nélkül nem boldo­gulhatnak a fiatalabbak, akik felkészültek ugyan az életre, de tapasztalataik alig vannak. Tehát támogatásra szorulnak első lépéseikhez. De nem min­denütt használják ki azt a ne­mes lobogást, amivel a fiatalok az életre köszöntnek! Lassan egy hónapja már, hogy megyénk néhány közsé­gét egyetemisták és főiskolás diákok keresték fel egy hétre. Kutason is megfordult egy ilyen főiskolás brigád ismer­kedni a mai faluval. Mit ír er­ről az egyhetes tapasztalat­szerző útról Bárdos József har­madéves mezőgazdász? »... hogy őszinte legyek., honvágyam van. Nagyon meg­szerettem Kutast. Alig várjuk, hogy végezzünk. Az a rengeteg probléma, ami a falun megol­dásra vár, rengeteg lehetőséget kínál egy fiatal ember számá­ra. Eddig csak a szakmámnak éltem, ez érdekelt, de úgy lá­tom, ez kevés ahhoz, hogy az ember élete teljes legyen.« így csak egy, a mi fiatal­jaink közül tud vallani a kö­zösség céljaival azonosult életcélokról! Mikor az ifjúságról van szó, miért nem idézünk ilyen fiata­lokat? Foiytathathatnám vég nélkül a példák sorolását, mi­vel hétköznapjaink csak lát­szólag, a felületen szürkék és hasonlóak egymáshoz. Valójá­ban ezer meg ezer színben pompázó emberi szépséget, és nemességet villantanak fel na­ponta. Nem leltározom fel őket, mert így is nagy varga­betűt tettem, és elkanyarod­tam a csikós kurjantástól, ami rám ijesztett. Másokat viszont általánosításra ragadtatott Kár... a vészharangok konga- tására ugyanis nincs szükség. Ifjúságunk zöme rászolgál a »jövő reménysége« névre! László Ibolya Mit szól a B műszak? »Acsi« a B műszakból jött. Teljes nevén ugyan Ács Fe- rencné, de az »Ácsi« már megszokottabb név a ruha­üzemi varrógépek között. Persze inkább csak azok a régi munkásnők becézik így, akik hat évvel ezelőtt együtt kezdtek vele a szakmában. Most az emeletről, az A mű­szakból jött le ide. A műsza­ki vezető kérte, hogy segít­sen a B műszaknak. Hímez­zen díszcímereket az aprócs­ka gyermekzakókra, mert kü­lönben lemaradás lesz. Ácsné, bár egy kissé ne­heztel, hogy megint ő men­jen, de azért szó nélkül el­indul. Közben azon tűnődik, hogyan vélekednek majd a B műszakban arról, hogy bele­avatkozik a munkájukba. Mit szól a két hímző, ha ne­tán lehagyja őket? Köztudo­mású ugyanis, hogy Ácsné olyan gyorsan dolgozik, hogy hozzá nem is lehet igazítani a normát. Végigtipeg a fényes par­ketten, s a terem végében megáll a hímzőgépnél. Oda­készíti a zakókat, munkához lát, aztán hirtelen megáll. Talán senki sem veszi észre, hogy zsebéből fényképet vesz elő, és masinájára teszi. Nem veszik észre, pedig ő úgy ér­zi, hogy mindenki bámulja most, hogy kinézik innen, kotnyeleskedőnek, betolako­dónak tartják. Nem is me­ri felemelni tekintetét. Jól sejti: a gépek között valóban többen odanéznek hozzá, összesúgnak, összene­vetnek, főként a régiek, akik valaha együtt kezdték vele. Valamennyien talpraesett, jó szakemberek, újat húzni nem tanácsos velük még annak se, aki úgy tud hímezni, hogy nem lehet hozzá igazítani a normát. Tíz perc telt el, s már kész az első hímzés. De Ácsné még mindig nem nyu­godt, úgy érzi, valami ké­szül, valami van a levegő­ben, nem meri felemelni te­kintetét. Arra gondol, hogy legjobb lenne összecsomagol­ni, s visszamenni az A má­zakba. Amikor fölemeli fejét, meghökken. Ott áll előtte az egyik asszony, akivel hat éve együtt kezdték. — Szervusz, Ácsi — moso­lyog rá —, láttalak, amikor beléptél, itt maradsz most nálunk? — s már siet is to­vább. Ácsi gondolkozását a cigarettaszünet zavarja meg. Még fel se áll, már körülve­I szik az asszonyok, főként a ! régiek. i — ...Megjöttél, Ácsi? Na­hát, hogy örülünk neked, mondj már valamit magad­ról, fölöttünk dolgoztál, de alig beszélgettünk... Ácsi néz, néz a megcím­zett kabátkákra. Éppúgy ér­zi most magát, mint amikor este tízkor, a műszak után megvárják a gyerekek, és eléje szaladnak. Épp szólni akar, amikor valamelyik asz- szony odabök a fényképhez, és azt kérdezi: — Hát ez kicsoda? Borzas hajú kamaszfiú néz rá vissza. Ácsné szavai már fölöslegesek is: »A fiam.« — Nahát, de édes kölyök, remek legény. Te, Ácsi, mindig elhozod magaddal a képét? — Mindig elhozom. — Folytatni akarja azzal, hogy ő az élete minden percét gyerekeinek szánja, értük dolgozik az ő boldogságu­kért, s olyan szívesen, öröm­mel jár az üzembe. Itt tehet értük legeslegtöbbet. De nem szól, csak néz az ablakon, amelyen beszűrődik a közel­gő este szürkülete, s már alig látni a rügyező fát. Á cigarettaszünet óta min­den gép egyformán jól jár. Teljes a harmónia. Még a gomblyukazó gép is megy. Ácsné egymás után dobja ki a fű alól a szebbnél szebb hwnzéseket. »Gyerünk, gye­rünk«, biztatja magát. Bát­ran szétnéz, tekintete nyílt, rosszat sehonnan se vár. Os­tobaság voltt azt gondolni, hogy féltékenyek rá, hogy kinézik innen, hisz éppen a régiek jöttek ide legelőször, a régiek... , »Hm, mit szólnának ah­hoz, hogy milyen gondola­tokkal léptem ide be?«... Hát igen, mit szólnának? Azt mondanák, hogy ejnye, Ácsi, hát elfelejtetted, hogy mi együtt tanultuk megbe­csülni és megszeretni a mun­kát és egymást? Mitől kelle­ne tartanod, hiszen nagyon jó úton jársz. A te ügyes ke­zedre mindenütt szükség van. De most nem jön senki se, hiszen nem is sejtik, hogy ö aggodalommal lépte át r küszöböt. Mindenki elfoglalt, dolgozik. Kint a rügyekre ráborult a sötét. Csak Ácsné emeli f>.l időnként egy-egy pillanatra fejét, és ilyenkor újra hallja a régi munkatársak hangját, amely jön, száll feléje, s olyan, mint egy szép, ünnepi csilingelő hangjáték. Pedig csak két szó: »Megjötte7 Ácsi?«. Szeged' Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents