Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-22 / 69. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. mírcfos 22, Mit dolgoznak? Tbc-s betegek nyomában Mint ismeretes, a tbc ma már gyógyítható, ha idejében felfedezik a bajt. A legyengült szervezetet szanatóriumokban kórházakban felerősítik, s az új gyógyszerek segítségéve] legyőzik a betegséget. Igen fontos, hogy a gyógyultak sokat pihenhessenek. Tartózkodniuk kell a nehéz testi munkától. Ellenkező esetben ugyanis könnyen legyengülhet a szervezet, s ismét visszaesik. Sok függ tehát attól, milyen munkahelyre teszik a meggyógyult betegeket. Üzemből hivatalba A Textilművek üzemorvosa tudja, hogy az éjszakai műszak, a kondicionált, páradús levegő, az állva végzett munka nem kedvező ^ tbc-ből Kigyógyultak számara. Éppen ezért minden egyes munkást a felvételkor alaposan megvizsgál, s nem engedi, hogy azokat, akik valaha tbc-ben szenvedtek, fonónőként alkalmazzák. Az üzemben megbetegedett dolgozókat nem küldik el, de arra sem kényszerítik, hogy gépen dolgozzanak.vCs. J. volt fonónőt gyógyulása után a ié- gó-irodába helyezték, s ott nyitott ablak mellett könnyű munkát végez. T.-né volt fonónő ugyancsak irodában dolgozik. Mi történt azokkal, akiknek az irodában nem jutott hely? Az üzemorvosi rendelében előveszik a tbc-s betegekről vezetett kartonokat. Az orvos azt mondja: »Nálunk nemcsak a panaszok orvoslása, hanem az utólagos beteggondozás is fontos. Különösen a volt tbc-s betegeket tartjuk rendszeres megfigyelés alatt, összhangban a megyei tüdőgondozóval. Gyógyulásuk után az első, hogy az éjszakás műszak alól felmentik őket. A második, ‘ hogy irodában próbálják elhelyezni. Ha ez nem sikerül, akkor az üzem vezetői közösen teremtenek számukra könnyű munkalehetőséget. így lett például A. J. és F. R. fonónő bői méós.« A kartonokról nemcsak az olvasható le, hogy a tbc-s beteg mikor volt felülvizsgálaton, hanem az is, hogy nol dolgozik. Végigjártuk a munkahelyeket, s ott láttuk a gyó- gyultakat könnyű beosztásban. Kőrútunkat az orvos szavaival zárjuk: »A mintegy kétezer nő között bizony mindig akad olyan beteg, akit köny- nyebb munkahelyre kellene tenni. Sajnos az ilyen munkahelyek száma elég kevés, és előfordul, hogy valakinek várnia kell az alkalomra. A tbc- sekkel azonban egy percet sem várunk. Gyógyulásuk után azonnal könnyebb munkát adunk nekik.-« Kinek volt igaza? A Kaposvári Faipari Vállalatnál K. P. a gépházban dolgozott, amikor megbetegedett. Legutóbb azonban már a karbantartó műhelyben találtuk. Ez a jelenlegi munkahelye. Hogy ide került, annak története van. Az igazgató azt mondja, hogy sokáig tartó küzdelmet vívott a K. P.-vel, míg rábírta, hogy hagyja ott a gépházat, s a karbantartó műhelybe mén jen dolgozni. Eleinte hallani sem akart erről. Nem megy — úgymond —, mert ott száz forinttal kevesebbet keres, egyébként is egészséges, jól bírja magát. Az 1800 forintból nem enged. De az igazgató sem engedett álláspontjából, s K. P. végül is a karbantartó műhelybe került. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy ma is egészséges? Tudott dolog, hogy a betegségből kigyógyultak, de.sokszor a betegek is elég jól érzik magukat, és azt gondolják, már minden munkát elvégezhetnek. S csak későn eszmélnek fel. Nos, az igazgató kiállása éppen ezért helyes volt. Megértette, amit a tbc-ről mindenkinek tudnia kell. De különösen egy vállalati igazgatónak, aki dönt arról, kit hova állítsanak az üzemben. Vörös József igazgató nemcsak a gazdálkodás jó módszereit, hanem az emberekkel való helyes bánásmódot is magáévá tette. Az üzem volt tbc-s dolgozói könnyű munkát végeznek. Az éven- 'kénti szűrővizsgálat náluk éppúgy hozzátartozik az esztendőhöz, mint a gazdasági tervké-. szítés. Őket is visszavárják A Ruhaüzemben és a TRANSZVILL-nál valamennyi volt tbc-s beteg olyan munkahelyen dolgozik, amely nem ártalmas egészségére. E két üzemben most már nem tapasztalni azt az idegenkedést, amely korábban a tbc-s betegekkel szemben megnyilvánult. A munkások szeretettel és segítőkészséggel veszik körül őket. Értik, miről van szó: ezek az emberek gyógyultak, nem fertőznek meg senkit, de segítségre van szükségük. F. S. a TRANSZVILL-tól, N. J.-né a Ruhaüzemből van tbc-s kórházban. Még meg sem gyógyultak, de az üzemben már készítik számukra a könnyű munkahelyet. • * * A tbc elleni küzdelem íöbb irányú. Nemcsak a megelőzés, a védőoltás, az egészségesebb lakás, hanem a volt betegek könnyebb munkába helyezése is ehhez tartozik. Az utóbbi is társadalmi kötelesség. A tüdőgondozó intézet munkatársával szerzett, fent iuii tapasztalatok kedvezőek. Vajon mindenütt így van ez? Szegedi Nándor Pénteken mutatja be a színház Lavrenyov: Amerika hangja című színművét Villámlátogatás a festőműhelyben Ecsetek, festékek, kartonok, vonalzók és más rajzszerszá- mok meghitt birodalma ez itt, ahova fényképezőgéppel toppantunk be, keresve azokat, akik munkájukkal itt és a műteremben járulnak hozzá egy-egy színházi esemény sikeréhez. Az emberek nagy többségé-, rossz plakátolvasó. Legfeljebb azt nézi meg, hogy ki rendezte a következő bemutató előadást, kik a főszereplők. A többiek? Azokra ki sem gondol, pedig a művészetért személytelenséget, névtelenséget vállalók megérdemlik Wegenast Róbert díszlettervező munka közben. Kapósak a kárpitozott bútorok Harminckilenc vevő naponta Zsúfolt raktárhelyiségek Mintha ingyen adnák, úgy veszik, hordják a kambinált- Bzekrényeket, a székeket, asztalokat a kaposvári bútorüzletből. Egyik nap olyan forgalmas, mint a másik. Háromajtós kombináltszekrény áll az utcán elszállításra készen. Mint valami kiállított tárgyait, a kaposvári bútorüzletben úgy nézegetik a járókelők, kevesen mennek el mellette szó nélkül. Mennyiért vette, van- e még belőle, milyen fából készült, vannak-e benne polcok — érdeklődnek a tulajdonostól, Pintér Károlynétól, s ő készségesen válaszolgat. Még azt is elmondja, miért vette. »Két „Ritmus és melódia 1961“ Vendégjátéka címében ezt ígérte a kaposvári tánczenekedvelő közönségnek az Országos Rendező Iroda, de mivel nem mindenben azt az újat kaptuk — sem hazai, sem pedig világszámokban —, amit a beharangozás után vártunk, úgy gondolom, nem árt a műsorrendezök figyelmébe ajánlani ismételten egy sok próbás szólásmondásunkat, nevezetesen azt, hogy »az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó«. Mert a Ritmus és melódia 1S61 hangzatos címe többet ígért, mint amennyit újdonságokban adott. Neheztelünk érte? Aligha, hiszen hozzászoktunk már, hogy várakozásunk, érdeklődésünk mindig nagyobb, mint a vendégek érdeme az érdeklődésre és várakozásra. Áz viszont tagadhatatlan tény, hogy az utóbbi időszakban Kaposvárott bemutatott- ORI-mű- sorok közül ez volt a legkifogástalanabb. Bár lehetett volna a legkiválóbb is. Megmagyarázom, miért. Horváth Sándor tánczenekara szívesen látott vendég volt ezúttal is. A kitűnő együttes lelkes játékával, valahány számával ismét bebizonyította, hogy lehet a jóízlés határain belül, sőt csak így lehet művészi módon megszólaltatni a tánczenét, s ezért há- lásabb a közönség — és nem a bohóckodásért, amit a korábban itt járt zenekaroktól itiuiattunk. Az est sikerének kivívásában mondhatni a zenekarnak volt a legnagyobb része. A szólisták csupán segítettek. Ez utóbbi persze rontja az arányt. Egyedül Keméndy András táncdalénekes próbált ritkán hallott számaival arra törekedni, hogy igaz legyen a rendezők ígérete: új hazai és világszámok hangozzanak el. Lehoczky Éva a rádióban sokszor hallott boleróival, Hollós Ilona ugyancsak gyakran hallott számaival nem hozott sok újat. S még a személyes varázs sem kárpótolt bennünket a vártakért. Szegedi Gyula fiatal táncdalérekesünk bemutatkozása viszont örömünkre szolgált, jóllehet ő sem felelt meg a beharangozásnak. Mi ebből a tanulság? Talán az, hogy a plak'átszerkesz- tőknek is jobb lenne a földön járniuk a músorszerkesztőkkel együtt. S még valami! Nem szabad elfelejteni, hogy a rádió és televízió világában élünk, amikor már a tegnapi új is ismerős ma. A félévvel ezelőtti új pedig már lassan a könyökünkön jön ki. Ügy tűnhet, hogy igényeink túl nagyok a tánczenével szemben. Nem maximalizmusról van szó, csupán arról, hogy becsüljük egymást jobban közönség és vendégművészek. Időszerű lenne az ORI-műsorokkal Somogyba látogató vendégek és a közönség kapcsolatát a kölcsönös megbecsülés síkjára terelni. Persze ehhez nem elég az, ha a kaposvári közönség szívből óhajtja ezt. Ez a »vásár« is ketten áll! L. L kislányom van, szép lakásunk, kell bele a szép bútor.« Egyhamar gazdára lel az újonnan érkezett vásárlók között a 15 kombináltszekrény. Alig múlt el tíz óra, és a székekből is kétszáz kelt eL — Évről évre milliókkal növekszik forgalmunk, mégsem tudunk lépést tartani a kereslettel — magyarázza Kólóit János, a bútorüzlet vezetője. — Az emberek igényesebbek lettek, fejlettebb a lakáskultúra. Igen kapósak a kárpitozott bútorok. 1954-ben még csak 80—100 ezer forintos forgalmat bonyolítottunk le havonta, most meg másfél milliónál is nagyobbat Naponta átlagosan számítva 39 vevőt szolgálunk ki. De ennél jóval több érdeklődő fordul meg az üzletben. Végül is úgy teszünk igazságot közöttük, hogy azokból a bútordarabokból, amelyekből nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiség, elsősorban azoknak juttatunk, akik régebb idő óta, szinte naponta érdeklődnek. Végigjárjuk a raktárhelyiségeket. Zsúfoltság mindenütt. Egymás hegyére-hátára rakott bútorok. Ha meggondoljuk, hogy 1958-hoz képest 1960-ban megduplázódott a bútorüzlet áruforgalma, s csak egy kis raktárhelyiséget kaptak nemrégiben a tejbolt helyén, nem nehéz belátnunk, hogy ez a probléma mihamarabbi megoldást kíván. Többször előfordult például, hogy a bútorfestők két napig sem dolgozhattak, mert a megfestett bútorokat nem tudták hol elraktározni. — Az a tervünk, hogy ha kapunk raktárt, kirakatot rendezünk be a Május 1. utca felől. Ezzel egyrészt ráirányíthatjuk az emberek figyelmét az ízlésesebb bútorokra, másrészt pedig sok felesleges munkától kíméljük meg magunkat — mondta a boltvezető. P. L A díszlctvarrónő, Király Pálné sem pihenhet sokat a bemutatók előtt. becsülésünket. Ezért is lestük meg a pénteken bemutatásra kerülő Lavrenyov-darab előkészületeit — kivételesen a színfalak mögött, és nem a színpadon, ahol már a főpróbák folynak. Wegenast Róbertét, színházunk fiatal díszlettervezőjét kerestük fel. Ö aligha szorul arra, hogy aprólékosan bemutassuk olvasóinknak. Elmondott és elmond magáról mindent egy-egy új színpadképpel, újra meg újra bizonyítva, hogy tehetségének tarsolyából mindig jut valami új, ami meglepetésként hat Kattan a le minden gondolatát Már az évadzáró bemutató darab, a Majd a papa című zenés vígjáték tervein dolgozik. Jó munkát kívánva megyünk tovább, mert míg Bálint György, az Amerika hangja rendezője a darab szereplőit kallós Gábort, Veszeley Máriát, Szlonka Mártát, Fülöp Mihályt és a többieket a még tökéletesebb tolmácsolásra serkenti, a festőműhelyben »teljes gőzzel« folyik a mundíszlettervező megálmodott, as itt valósul meg. ( Nem zavarjuk soká a szor- galmaskodókat, de távozás előtt azért »ellopjuk« még mintegy előlegül az Amerika hangja első felvonásának egyik színpadképét A Lavrenyov- darab — a sűrű változások miatt — szintén dupla forgós színpadon kerül színre. Ez a technikai megoldás nemcsak izgalmas, hanem nagyon bonyolult munka is. Sok tennivalót ró azokra az emberekre, akik a színházművészetet technikai felkészültségükkel, hozzáértésükkel szolgálják. Jó érzés látni, hogy ezt a szolgálatot semmivel sem kisebb lelkesedéssel látják el, mint a ■HR liiffilHÖ Gáspár András és Mészáros István festők a kivitelez® a díszletterveknek. fényképezőgép, és a színpadi világ teremtő költészetének egyetlen pillanata máris megörökítve. Wegenast Róbert most fejezte be az Amerika hangja díszleteinek tervezését, s máris az új feladat foglalja ka. Késedelmeskedni nem lehet, óramű pontossággal kell dolgozni. Király Pálné díszletvarrónő a még hiányzó anyag összegépelésén dolgozik, Gáspár András és Mészáros István pedig a második felvonás egyik díszletét festi. Amit a művészek és a díszlettervező^ akiknek a nevét ott látjuk az új színházi eseményt közhírré tevő plakátokon. Tisztelet a névteleneknek! Az új bemutatón felhangzó tapsok az ő munkájukat is köszöntik és köszönik... ■IpFái; #$t És íme a közös munka egyik eredménye. A bemutatásra kerülő Amerika hangja első felvonásának színpadképe. £ Kaposmérő óvodát épít (Tudósítónktól.) örült a község, amikor két éve óvodát kapott. Igaz. hogy akkor csak ideiglenesen tudták elhelyezni, de elhatározták, hogy építenek egy új óvodát. Közben megalakult a tsz, s a község azóta egyre erőteljesebben fejlődik. Most kaptak általános iskolát és napközit. Még mindig kevés azonban a pedagóguslakás. A legutóbbi koordinációs értekezleten nagy elhatározás született: a községfejlesztési alap felhasználásával meg társadalmi munkával új pedagéguslakást építenek. A tsz vállalta az építkezésekhez az összes fuvart. Segít az ifjúság is. Rövidesen működik a napközi, beköltözhető lesz a szolgálati lakás, és még ebben az évben elkészül az új, kéttaníermes óvoda. Felhívjuk azokat a dolgozókat, akik a tengeriszárításnál dolgoztak, hogy munkára azonnal jelentkezzenek a NOSZTBÁNÁL. _ _________________________(3S16) S omogyi Mépf&p Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka s. u 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIBXH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. s. (F v. László Tibor', Terjeszti: » Va:*> £» [ , &iöfizethető d tuovi ». . ánál és prisiásl;é/b<\r!löknéí Előfizetési díj egy hónapra 11