Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

Szerda, 1961. február 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nem „szívbajos ember paaratást, amikor a sarkalás- hoz nem kaptak kaszást. — Majd én oda megyek — mond­ta, s mindjárt akadt más vál­lalkozó is. Vagy amikor sen­ki sem akarta kirakni a tö­méntelen műtrágyát, ki fogta meg először a lapát nyelét? Jakab József. Becsülik ezért. Aztán alig­hogy megjött a tagkönyve, ő lett a párttit­kár is. S hogy a kettő nem nagyon fér meg egymás mellett, ő is érzi, a vezető­ség is. Mert a brigádvezető­nek utasítási joga van, s ha valami olyas­mit kell mon­dania, ami nem tetszik a tagoknak, bi­zony hamar elköttyentik, hogy: »Persze, a Jóska most párttitkár, az beszél belőle«. Azt mondják, változtatnak ezen, ha visszajön az iskolá­ról, ahova igen nagy igyeke­zettel készült. Tanulni, tájéko­zódni a világ dolgairól, s még határozottabban tudni, hogy mit miért. Berzencén meg különösen nehéz dolga lehet egy párttit­kárnak. Őszintén szólva kissé megdöbbentem, hogy a 837 tagot számláló tsz-ben mind­össze három kommunista van. Ez a legnagyobb gondja a tit­kárnak és az elnöknek is. A pártépítés. És nem is egészen rajtuk múlik. VolJ; rá eset, hogy, többen kérték felvételü­ket, csak éppen a taggyűlésre nem mentek el, ahol döntöttek volna sorsukról. Vallásosak, nehezen válto­zók a berzencei emberek. Ma­guk sem tudják, mit akarnak. Jakab elvtárs mondott erre egy nagyon jellemző példát. Az egyik jól dolgozó tsz-tag így nyilatkozott: »Lennék én párttag, ha továbbra is eljár­hatnék a templomba, meg gyónni...« — Nos hát, mit csináljak az ilyen emberrel? — teszi fel önmagának a kérdést, s ha nem válaszolt is rá, a helyes álláspont kristálytisztán ala­kult ki benne. Most tanul, képezi magát, ismerkedik teendőivel. Azt hi­szem, nem kétséges, hogy megerősödve tér vissza Pécs­ről, s tovább hinti a magot, melyet oly nagy buzgalommal, akarással kívánt felszívni ma­gába. Jávori Béla így gazdálkodtak 1960-ban Ezzel fogadtak a tsz-irodán, s azt hiszem, jellemzésnek is, elismerésnek is szánták. Az elnök, Horváth György még meg is toldotta valamivel, ami igen frappánsan hangzott, s egy ecsetvónással ugyancsak hozzájárult a párttitkár portré­jához. Nemsokára aztán együtt ültünk, be­szélgettünk, s felettébb cso­dálkoztam azon, hogy Ja­kab József az ötezer holdas berzencei óriás-tsz, a Jobb Élet párttitkára. Nem azért, mintha alkal­matlannak tartanám er­re a posztra, csak hát nem olyan régóta' vallja magát kommunistá­nak, még egy éve sincs, hogy párttag... — Ennek az embernek nem­csak reggel köszönök, hanem délben, és este is megemelem a kalapomat... — ezt mondta az glnök, s értse, ki hogyan akarja. 'Én mindenesetre azt a következtetést vonom le be­lőle, hogy Jakab József a nap minden szakában megtalálha­tó ezen vagy azon a munkahe­lyen, s amit csinál, azért kala­pot lehet emelni előtte. Most azonban végszóra jöttem, ugyanis két nap múlva már Pécsett hallgatta az előadáso­kat az öthónapos pártiskolán... Mindjárt ideírhatom: rend­kívül egyszerű, józan gondol­kodású, határozott embernek ismertem meg. És gondokkal küszködőnek. Ezeket a gondo­kat nem annyira a gazdasági munkája okozza — tudvalé­vőén függetlenített növény- termesztési brigádvezető —, inkább a párttitkári funkció, amely — úgy mondja — meg­lepetésszerűen érte. Csuda tudja, hogy miért, de rendkívüli tagként vették fel a pártba. Talán a jó munkájáért, azért, mert alapító tag volt, vagy azért, mert függetlenített ember létére is bármikor meg­fogja a munka végét? Azért, mert határozott, s az átcsopor­tosításnál nagyon komolyan megmondta az embereknek, hogy ne bújjanak ki a nehe­zebb munka alól? Azt hiszem, egész tevékenysége szerepet játszott ebben, politikai meg­győződése, kapcsolata az em­berekkel, s óhaja, hogy a kom­munistáik családjához tartoz­zék. Emlegetik még ma is az ár­igen változatos képet mutat megyénk szövet­kezeti mozgalma. Ezen a télen lényegében befejezzük a tsz- szervezést: új szövetkezeti gaz­daságok alakulnak. Több olyan tsz-ünk van, amely egyesülés­sel nagyobbodott meg a közel­múltban, tehát az idei év új feladatok elé állítja. Közös gazdaságaink többsége csupán egy-két esztendeje működik. A tsz-ek kisebb hányada 8—10 éves, vagy valamivel ennél is idősebb. Szövetkezeteinkben most folynak a zárszámadó közgyűlések, s mindenütt ké­szítik ennek az évnek a ter­melési, költségvetési tervét. Érthetően minden már működő közös gazdaság arra törekszik, hogy ezt az évet a tavalyinál jobb eredményekkel zárja. Eh­hez igyekeztünk segítséget ad­ni a január 26-a és február 19-e közötti időszakban közölt cikksorozatunkkal. Nyolc termelőszövetkezet múlt évi munkájáról, gazdálko­dásáról számoltunk be olva­sóinknak. Jól * tudjuk, hogy pontosan és máról holnapra nem tehetik meg ugyanazt például Nágocson, amit Bar­cson hosszú évek tervszerű, előrelátó és megalapozó mun­kája után tesznek. Az is nyil­vánvaló, hogy Siófoknak má­sok az adottságai, mint So- mogyudvarhelynek. A kötött talajon gazdálkodó kercselige- ti Búzakalász termelési tervét nem másolhatja le a homok­kal viaskodó kálmáncsai Béke. És folytathatnánk a sort, amelynek végén ez a következ­tetés adódik: a megye külön­bőz» részein működő szövetke­zetek tagsága más- és más tár­gyi adottságok, gazdálkodási körülmények között keresi mindig jobb megélhetését. Mégis úgy véljük: cikksoroza­tunkat hasznosíthatja a me­gye egész tsz-mozgalma — hi­szen az egyedi jelenségek, a helyi sajátosságok mellett az adott szövetkezetek munkájá­nak, gazdálkodásának olyan tapasztalatait ismertettük, amelyek mindenütt gyümöl- csöztethetők. Az első általános tapasztalat az, hogy kitartó, szorgalmas, céltudatos munka nélkül nincs eredmény. A termelőszövetke­zeti gazdálkodás útjára lépett, józan gondolkodású parasztem­berek minden különösebb bi- zonygatás vagy megmagya­rázás nélkül — ahogy szokták mondani, a maguk eszétől is — belátják ezt. Van­nak azonban, akik mások pél­dájából tanulják meg: a do- logkerülésra óhatatlanul ráfi­zet az ember. S akadnak olya­nok is, akiknek nem elég a szomszédoktól vett lecke, őket a saját káruk vezeti el — saj­nos csak utólag — erre a fel­ismerésre. így jártak az iha- rosiak 1959-ben, közös gazdál­kodásuk első esztendejében. Megtakaríthatták volna a drá­ga tandíjat, ha józan eszükre hallgatnak. Nem ezt tették. De legalább 1960-ban más elhatá­rozással láttak munkához. Ki­alakították a szilárd munka- szervezeteket. A. brigádvezetők délutánonként megbeszélték a másnapi tennivalókat, s min­den este tudtára adták a bri­gádnak, hogy reggel mi lesz a munka. A vezetés, irányítás, munkaelosztás szervezettsége már önmagában is nagy fe­gyelmező erő. Nem bizonyta­lankodik a csapat, hogy reggel a kukoricaföldre menjen-e ka­pálni, avagy a rétre szénát gyűjteni. Mindenki keliő idő­ben tudja a másnapi elfoglalt­ságát, s nem cselleng senki reggelenként, délelőttönként órák hosszat, hanem eseten­ként már kora hajnalban kivo­nul a mezőre. Még jobban megteheti ezt, és nagyobb oda­adással dolgozhat, ha — mint tavaly Iharosban is — csalá­dokra bontják a megművelen­dő területet. S aki ennek elle­nére is kihúzza magát a kö­zös munkából? Azt rendre uta­sítja a közösség. Először szép szót kap, s ha az nem használ, büntetésben részesül, kártérí­tést kell fizetnie. Hz eredményes működés második fő követelménye a gazdálkodás helyes irányának megválasztása. A kercseligeti Búzakalász nem 1960. január 1-én ismerte fel, hanem szín- siófoki Egyetértés ezt tette. te egy évtizeddel korábban, megalakulásakor, hogy a leg­nagyobb jövedelmet a jószág­ból nyerheti. Tavaly a terve­zett 1,2 millió forinttal szem­ben több mint kétmillió fo­rintot vett be ebből az ága­zatból. A kétmilliós összeg szá­mottevő hányada a hízott mar­hákért kapott pénz. Az ilyen nagyméretű marhahizlalásra előzetesen fel kellett készülni. Megteremtették a szilárd ta­karmányalapot, többnyire át­alakításokkal létesítettek fé­rőhelyeket, és saját tenyésztés­ből, selejtezésből, vásárlásból szerezték a hízóba fogható egyedeket. A zicsi Búzakalász ugyancsak az állattenyésztés fejlesztésére fordította és for­dítja a legnagyobb gondot. A növénytermesztés tavaly 629 ezer, az állattartás pedig 842 ezer forinthoz juttatta e közös gazdaság tagságát. A somogy- fajszi JCossuth — melynek na­gyon is szűk a határa — bel­terjes kultúrákkal foglalkozik, és szintén az állatállomány gyarapítására fordítja erejének java részét. Helyes ez a törek­vés. Ma a szövetkezetben a két évvel ezelőtti néggyel szem­ben 1,9 kát. holdra jut egy számosállat. A sok jószág sok trágyát ad, így ugrásszerűen növelhetők a növénytermesztés hozamai. Sokoldalúan gazdálkodni, kihasználni a növénytermesz­tés és állattenyésztés mellett kínálkozó más lehetőségeket is — a kaposvári Latinka Sándor Termelőszövetkezet, a balaton- lellei Balatongyöngye vagy a Horváth József: Cl)- A mai nappal a Somogyi Néplap megkezdi Horváth Jó­zsef Arany kalitka című regé- nyének a közlését. Bartalisné gyöngéden meg­rázta 'alvó férje vállát: — Ébredj, szívem, öt óra. A férfi félig felnyitott szem­héja mögül körülnézett a szo­bában. A redőnyök nyílásán át a délutáni nap gyér fényei lo­pakodtak be. Amint ringó lép­tekkel hajladozó felesége moz­dulatait követte, forró áram cikázott át Bartalis erein. A félhomályban szinte csak a sziluettjét látta. Az asszony így még kívánatosabbnak tűnt, mint bármikor. Bartalisné frissen vasalt fehér inget meg egy bordó csokomyakkendőt vett elő a szekrényből,- majd türelmetlen pillantást vetett a kerevetre. A férfi hirtelen behunyta a szemét. Ügy tett, mintha még mindig mélyen aludna. De amikor az asszony föléje ha­jolt, hogy ismét felrázza, Bar­talis elkapta karjával, és ma­gához húzta a kerevetre. — Legyen esze, az istenért! — szisszent fel az asszony. — Az ajtó tárvá-nyitvá! — Zárja be! — suttogta Bar­talis és karjának szorítása máris felengedett. De az asz- Aaony talpra szökött, és kisik­lott kezei közül. Szótlanul tett­vett a, szobában. Bartalis le­higgadt, és egykedvűen tápász- kodott fel a kerevetről. — Maga azt mondta, hogy fontos megbeszélése lesz fél hatkor — jegyezte meg az asz- szony. — Igen, már megyek. — A Komoródy-féle építke­zés? — Nem, szívem, a kaszinó­ban várnak. — Ügy? — biggyesztette aj­kát az asszony. Gúny vibrált a hangjában. A tagbaszakadt, energikus férfi elébe állt: — Maga nagyon jól tudja, drágám — mondta nyomaték­kai —, hogy a mai nehéz idők­ben fontos társadalmi kötele­zettségeket is magamra kell vennem. Nemcsak üzletember vagyok, de ennek a városnak legelső polgára is. Maga... maga nem büszke erre egy ki­csit? Lopva sandított a feleségére, de Bartalisné szenvtelen, szo­borszeré arccal tett-vett körü­lötte. a — Lizi — próbált az asszony szívéhez szólni a vállalkozó — 1943-at írunk. Háború van. Hálistennek, maga ebből sem­mit sem érez. De másképp is lehetne... Én el tudom kép­zelni, hogy kint hempergek a fronton egy sáros fedezékben. De itthon vagyok, hát nem jobb így? Itthon vagyok, mert a városnak szüksége van rám. Hát nem látja, hogy nélkülem itt semmi sem történik? Az asszony nem felelt, s amint Bartalis a tükör elé állt, felesége kisurrant a szo­bából. A vállalkozó vállat vont, és sebesen felöltözött. Amint a kaszinóba menet kilépett a kapun, pillantásá­val még egyszer magához ölel­te házának s kertjének pom­pás panorámáját. Gyönyörkö­dött. Ez a kúria volt a büsz­kesége, mindene. Maga tervez­te a kacsalábon forgó várat. Irdatlan pénzbe került az épít- • kezés, de nincs is párja az egész vármegyében! A házszen- telőn ott tolongott a vármegye színe-java, és Bartalis határ­talanul élvezte, hogy minden­kinek leesett az álla. Egyések azt hitték, hogy Bartalis egész vagyonát beépítette a házba. De akik közelről ismerték, tudták,. hogy a ház vagyoná­nak legfeljebb harmadát-ne- gyedét képviseli. Bartalis a vármegye leggaz­dagabb polgára volt. Építési nagyvállalata ontotta az ara­nyat. Felesége, Szentmarj ay Eliz a főispán húga, e kitű­nő családi kapcsolat révén Bartalis kapott meg minden nagyobb építkezést. Az ő költ­JCertészkedtek — helyben a piac, friss áruval jelenhetnek meg ott; fuvaroztak —, ilyen helyeken mindig akad szállíta­ni való, érdemes erre a célra fogatokat fenntartani. Aztán: olcsón hizlalni az üdülők és üzemek konyhájában össze­gyűlt moslékkal — ez is szin­te ajándék, s érte ne egy, ha­nem két kézzel nyúljon az ember. Mii ér o szövetkezet a pa­rasztembernek? Akadnak, akik e kérdésre gondolkodás nél­kül hajlamosak rá vágni: »Amennyit a munkaegység.« Kétségtelen, a forintban’ kife­jezett részesedés nagyon fon­tos mutatója a gazdálkodás mi­lyenségének. A szövetkezetei; ugyanis ázért alakították meg a parasztemberek, hogy közös munkával minél jobb életet te­remtsenek maguknak. Ahol magas a részesedés — vagyis számottevő a tagság jövedel­me —, ott elérték ezt a célt, vagy közel jutottak hozzá. De lehet-e csak a részesedés fo­rintjaival mérni egy közös gaz­daság működését? Nem lehet. Mert élnünk nemcsak ma kell, hanem holnap is, holnapután is. A tsz-tagságnak tehát nem­csak a jelenben, hanem, a jö­vőben is a közös gazdaság lesz a létalapja.' Kiosztani persze lehetne többet is, mint ameny- nyit most a zárszámadáskor erre a célra fordítottak, de nem lenne sok köszönet az osz­talék megemelésében. Vissza­ütne ez a jövőben. Ott szár- mólnak jól, ahol a tagság tisz­tességes megélhetésének bizto­sítása mellett tartalékot képez­nek, s minden erővel fejlesz­tik, gyarapítják a közös va­gyont. A balatonlelleiek pél­dául mintegy 150 hektoliter bort tárolnak a közös pincé­ben. Tavalyi termés ez, tavaly dolgoztak meg érte, mégsem akarták szüret után olcsó áron eladni. Kivárják, mikor kap­nak érte nagyobb összeget, s azt a pénzt majd megfelelően hasznosítják. Vagy például a zicsiek azt mondták: érjen. 1 forint 50 fillérrel kevesebbet minden munkaegység, de 've­gyünk traktorokat. így tettek a kaposvári szövetkezeti gaz­dák is, a fajsziak is és mások is. A közös vagyont gyarapító beruházás: átmeneti áldozat, s az később kamatos kamatai­val együtt megtérül a közös­ség javára. Tartalékolni, gya­rapítani a szövetkezet anyagi javait annyit jelent, mint meg­teremteni 'annak feltételét, hogy aszály vagy egyéb termé­szeti csapások idején is biztos jövő elé nézhessen a tsz-tagság, és még eredményesebben mű­ködjék a nagyüzemi gazdaság. ,A barcsi Vörös Csillag ennek á helyes gyakorlatnak is kö­szönheti országos hírnevét és lágy gazdasági erejét. Ami a barcsi Vörös Csilla- :got illeti, arról szükséges itt ;is megemlítenünk: az ő útja mind több szövetkezet, jövőben járandó útja. Nemcsak termel­ni bármi áron, hanem vizsgál­ni a költségek alakulását, a rá­fordításokat is; nem munka­egység-részesedésben, hanem közvetlenebb, közérthetőbb módon, pénzben kifejezni a végzett munkáért járó díjat — ez ma a gazdaságosság mérésé­nek és a jövedelem elosztásá­nak legfejlettebb formája. De iámig eddig eljutnak közös gazdaságaink, addig is alkal­mazzák a szorgalmas munkára :ösztönzés különféle módszereit. Premizálják azt a munkát, :amit arra érdemesnek tarta­Baltazár ezredes, a helyőrség jgazsáEát ielkéoezné Nem cső flzess®i?.fk 1}avonta,1miaél parancsnoka volt tagja, nem Nem cso-^tobb penzeloleget munkaegy­győzött felbámulni erre a cső- ^a’ hogy a vállalkozó most is.Jpésekie. dára. Ezek a »realitásokat ke- amint belépett a kaszinó, öblösg M8S|f0nK nyolc termelőszö- reső«, liberális urajf Sztálin- kapuján, szinte öntelten bá-Svetkezetébőí merítettük tapasz- grád után rájöttek, hogy Hit- muj+ fei az égre Meaint eev^talatainkat az »így gazdálkod­ler elvesztette a játszmát. A * *7, .. “f? I .. K , ^ak 1860-ban« című sorozatunk kaszinó belső kis szalonjában hatalmas xepulokotelek duhoi-^cikkei}lez_ Részletesebb elem­napról napra megvitatták a gött odafent, de Csókaváron #zést nem adhattunk egy tsz- politikai fejleményeket, kutat- még csak riadót sem fújtak.Sről sem, csak olyant, amilyent ták^ a jövendő körvonalait. Átvonulás... - gegy újságcikk keretei megen­Eleinte mindenki bizonytala- ,,í-+íuíseőnek. Ami eredményt olya­nul meredt a jövendőbe, csak A kaszinóban mar vartak^..^ ^ az/a teg_ Bartalis volt magabiztos. S az Bartalist, s elébe tálalták attSijg szorgaimas munkával, a ő hitvallása, optimizmusa las- legfrissebb háborús jelentése->vezetőség helyes irányításával sacskán átragadt, a többiekre ke^ Bartalis kerek képén derű^érte el. S cikkeinknek éppen ez is. Bartalis azt vallotta, hogy f. 7 .. « legfőbb tanulságuk: oda­jobb lett volna ugyan, ha győ- A *.y Ű , percek es^Áadóan dolgozni a tsz-ekben, zedelmeskedik az »európai új menyem rágódott, szamara mitVj^I vezetni a közös gazdaságo­rend«, ám így sem fenyeget sem jelentettek a háború epi-fykat — így találhatja meg bol- tragédia, mert a háború után zódjai. /dogulását megyénknek immár az angolszászok égisze alatt ’ ‘ gégész parasztsága, szépen tovább folydogál majd (Folytatjuk.) & Kutas József A Tengődi Állami Gazdaság 1960. évi mérlegét vizsgálja felül Baksa Sándor anyagkönyvelő, Gyurákovics János igazgató, Fnimer István és Hirnyák Ferenc. A gazda­ságnak 1 millió 955 ezer forint tiszta nyeresége volt tavaly. ségvetését mindig roppant elő- ez a pompás magyar élet.! nyösnek találta a vármegye, Evégből nincs más teendő, j biztosra mehetett minden ver- mint mindent átvészelni, min-] senytárgyaláson. A jó rokonok dent átmenteni. Az uralkodó? nem voltak szűkmarkúak, de osztály integritását éppúgy,^ Bartalis sem, ha &■ rokonság mint a jövő anyagi alapjait.; elébe tartotta a markát egy Kállay miniszterelnök is ezt] kis családi kölcsönért, »soha cselekszi nemzeti méretekben.^ vissza nem adom« jeligére. Nemhiába tartották őt a csó- A vállalkozó kényelmesen kavári urak eszményképüknek, sétált a kaszinó felé. A csőn- Bizonyságnak itt van a »légi? des utcákon derűs nyugalom békesség«. Minden este, sőt? lengedezett körülötte. Még azt , . , . . mondják, hogy borzasztó a há- olykor fenyes nappal is hatal- horú. De hiszen itt minden oly más angolszász bombázóköte-j békés, oly nyugodalmas! Való- lékek húznak át Csóka vár íö-^ ságos csoda ez a vérben fürdő lött Ausztriába vagy Német­Europa középén. , , , .. . .. . , .,, országba mennek, s ott szórjak? Az a meghitt tarsasagy . , .... , , í amelynek Bartalis, Réczey pol- le halalos terhüket, de magyar' gármester, di\ Fekete alpolgár- területre egyetlen bomba sem£ mester, dr. Bozóky főorvos és hull. Az egész mintha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents