Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-16 / 40. szám
Csütörtök, 1961. február 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP VÁLTOZÁS pár évvel ezelőtt elismert, jól gazdálkodó közép- paraszt volt. Szivét-lelkét beleadta a földbe. Mi tagadás, félt a szövetkezettől. Aki nem'lépett be, azt szinte hősnek képzelte. A közszájon forgó vicceket előszeretettel mesélte családja körében. Felesége — vagyis az édesanyám — belebújt a rádióba, s onnan merítette a világról szóló híreket. Régen nem voltam már otthon. A minap aztán hazalátogattam. Most is, mint máskor, vártam, hogy elkezdődjék a »politizálás«. Apám a vásott nadrágjában és a megszokott kopott sapkájában köszöntött. Jókedvűnek látszott. Meglepődésemre anyám felelt: »Fiam, képzeld, prélungot kap az öregem, ö gondozza legjobban az állatokat, azok adják a legtöbb tejet.« Édesapám mosolyog a bajusza alatt, és várja a hatást. Bizony, fiam van már 350 munkaegységem. Csak az a baj, tudod, hogy egy-két ember még nem dolgozik becsületesen, s nem sok jut az egységre.« »De hiszen tavaly apámnak is csak 32 munkaegysége volt, ha nem tévedek« — vetem közbe. — »Ó, fiam, az már régen volt, egy év alatt sok mindenre rájön az ember. Tudod, -nem is annyira rossz ez, mint amennyire féltem tőle. Most nincs annyi futkosni valóm, mint egyéni koromban. Igaz, itt is zsák úgy van valami, ha az ember jól dolgozik, sőt ha mindenki megteszi a maga kötelességét. Egymásra vagyunk utalva.« Édesanyám közben lei erakja táskámat mindenféle hazaival, és elújságolja a legfrisebb pletykákat. Ki mit vesz a zárszámadás után, milyen ruhája van ennek meg annak. Minden a szövetkezet, az új élet körül forog. Változik a világ... Vida János Miért nem sikerült teljesíteni a trafógyártás januári tervét? Hogyan kapiiafnak műtrágyát a Siáztáji gazdaságok? Madarász Zoltán írja Fonyódról: »Gyakran olvassuk az újságban, hogy a népgazdaság több árut vár a háztáji gazdaságoktól. Mi, tsz-tagok megértjük, mi a kötelességünk, ás igyekszünk hízót is, baromfit is, tojást is adni közfogyasztásra. Ehhez azonban a közös gazdaság földjeinek jó megművelésén kívül az is szükséges, hogy háztáji földünkön is minél több takarmányt termeljünk. Viszont a háztáji föld is akkor terem bőségesebben, ha szórunk rá pétisót. Én nemrégiben akartam vásárolni műtrágyát a bogiári elosztónál, de nem szolgáltak ki mondván: műtrágyát csak mezőgazdasági nagyüzemek kaphatnak. Kérem a szerkesztőséget, adjon felvilágosítást: hogyan juthatok műtrágyához.-« Klausz Róbert, a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat kaposvári kirendeltségének vezetője az alábbiakban válaszol levélírónk kérdésére: — Az év első felében 2200 vagon műtrágyát kap a megye az állami gazdaságoknak járó mennyiségen felül. A megyei mezőgazdasági osztály lebontotta járásokra a keretet. A rendelkezésre álló mennyiséget a járási mezőgazdasági osztályok osztották szét. Gyakorlatilag valóban úgy van, hogy csak a tsz-ekneK szállítunk műtrágyát. A Somogyi Néplap levélírójának panasza jogos. Ezen a fcsz-ek segíthetnek. Mérlegeljék lehetőségeiket, és a rendelkezésükre bocsátott műtrágyából juttassanak tagjaiknak.' Ismétlem: ezt a problémát csak a tsz-ek oldhatják meg, mert a nagy kereslet miatt a járási keretekből sém az egyéni, sem a háztáji gazdaságoknak nem jut műtrágya. A TRANSZVILL 2-es telepe a múlt év végéig elkészítette a kis transzformátor nullszériáját. 900 ezer forint értékű trafót gyártottak. A dolgozók jól begyakorolták magukat ebbe a munkába. De hiába készültek fel a 14 millió forintos terv teljesítésére, az első havi terv megvalósítását megakadályozta az anyaghiány. Pedig mindent előkészítettek a zavartalan termeléshez, s a végén csavarokon, alátéteken ég lemezanyákon csúsztak el. Egy január 23-i jelentés szerint még 200 ezer forintnyi transzformátor sem készült el, a terv pedig 870 ezer forint értékű trafó gyártását írja e'c. Már félő volt, hogy a TRANSZVILL összteljesítményét is jelentősen csökkenti ez a lemaradás. Mindez nénány olyan csavarfajta miatt, amit lehetetlen volt beszerezni. Az anyagkészletezők ugyanis leltároztak, s csak húszadika után nyíltak meg kapuik. Január 24-én végre megérkeztek az anyagok. A hónapból már csak hat munkanap volt hátra, a tervből pedig még kb. 670 ezer forint. Igaz, sok transzformátor már csaknem készen állt, de így is lehetetlennek látszott, akár csak megközelíteni is a tervszámokat. Nem volt más hátra, min? .túlórázni. A 2-es telep vezetői megbeszélték a dolgozókkal, mit lehetne tenni, s a megbeZajos, vidám az élet a zamá-rdi MÁV-üdülőben, bár ez ilyenkor télen ritkaság. Nemrég még sportvezető-képző tábor volt itt, most. meg három járás KISZ-titkárai a vendégek: egyhetes tanfolyamon tanulmányozzák az Ifjúsági Szövetség kongresszusának anyagát, ezenkívül játékokat tanulnak, módszertani kérdésekről vitatkoznak. A hetvenhat fiatal eddig az ifjúság eszmei-politikai nevelésének feladatairól, az "Ifjúság a szocializmusért“-mozga- lomról és a Kilián Testnevelési Mozgalomról hallgatott előadást. Délelőttönként előadás, délután egyéni tanulás, csoportos foglalkozás, konzultáció van, s ha mindert befejezték, kezdődik a játék, a szellemi öttusa. Miről esik szó egy-egy konzultáción? A legjobb, ha betűiünk a társalgóba, s figyelünk. Mert a csoportvezetők, Deli István, a Csurgói Járási KISZ-bizottság titkára és Király György, a barcsi KISZ-bi- zottság politikai munkatársa sok érdekes kérdést tesznek fel a fiataloknak. S ők élénk vita szélések után hozzáfogtak a nagyobb ütemű termeléshez. Igazi hóvégi hajrá kezdődött. A dolgozók a műszak és a túlóra minden percét kihasználták, pedig néha már nagyon fáradtak voltaic. Még vasárnap is termeltek. És ha nem sikerült is teljesíteni a tervet, any- nyit elértek, hogy az összterv- ben nem volt lemaradás. Január végéig 608 ezer forint értékű transzformátort készítettek el. Most már remélhető, hogy a januári kiesést a negyedév végéig pótolják. Ez azért is fontos, mert a második negyedévtől kezdve már egymillión felüli havi tervek, tehát az eddiginél nagyobb feladatok várnak a dolgozókra. közepette keresik a helyes választ. Az egyik kérdés így hangzik: — Tagja lehet-e a KISZ-nek 26 éven felüli fiatal, vagy tovább boncolva ezt a témát: felvehető-e például egy 27 éves fiatal a szövetségbe? Akad, aki a szervezeti szabályzatot nézi, mások gondolkoznak, mert ilyen eset csak ritkán adódik. S aztán, ha egy kissé bizonytalankodón is, de a magasba lendül Jabronka Anna leilei titkár keze: — Igen, szerintem felvehető, mert bár a szervezeti szabályzat 14—26 éves korig állapítja meg a KISZ-tagság korhatárát, nem ragaszkodhatunk mereven ehhez. Aki történetesen 27 éves korában ébred rá, hogy a ki- szesek élete szebb és tartalmasabb a KISZ-en kívüliek éleiénél, és felvételét kéri, vegyük fel. Élénk derültség közepette jegyzi meg valaki, hogy ha mereven ragaszkodnánk a szervezeti szabályzathoz, akkor Komócsin elvtárs sem lehetne a KISZ tagja. Űjabb kérdés következik. A KISZ KB kiadta az ismert ■ »Együtt...« jelszót. Sokan ennek hallatára art mondták: Nem jól van ez így, mert az ~együtt“-höz tartozik az osztályellenség gyermeke is. Vajon érvényes-e ez a jelszó rájuk is? Eörincz László, a babócsai kőolajfúrasnál dolgozó kisze- sek titkára szélesen elmosolyodik, és már jelentkezik is: — Semmi esetre sem zárkózhatunk el tőlük. Meg kell nevelnünk őket — állítja, és hozzáteszi, hogy az ilyen fiatalok felvételéhez egyébként is a felsőbb KISZ-bizottság jóváhagyása szükséges. Nagy László homokszent- györgyi titkár ugyancsak helyteleníti a merev elzárkózást. — Az apja régi cselekedetei miatt nem ítélhetjük el a már a mi államunkban született, nevelődött gyereket. Természetes, hogy a szülői környezetből sok helytelen nézetet hoz majd magával az ilyen fiatal. De ha körültekintően megnézzük, hogyan él és dolgozik, és semmi kivetnivalót nem látunk tevékenységében, felvehetjük. S a KISZ-ben sokat kell vele foglalkoznunk. Batthyánypuszta küldötte, Tolnai Teréz kér szót. Elmondja, hogy alapszervezetük sok gonddal-bajjal küszködik. Amióta a régi vezetőség lemondott. gyakori az egyenetlenség, nem sikerül a fiatalokat összefogni. Kérdészápor zúdul a kislányra: — Mit tesz a pártszervezet? Szóltatok-e egyáltalán valakinek? A gazdasági vezetők tétlenül nézik a helyzetet? És Teréz alig győzi jegyezni a tanácsokat. — Kérd a járási KISZ-bi- zottság vizsgálatát... Szólj a párttagoknak... Magyarázd meg a fiúknak, hogy a honvédségnél megkérdezik tőlük, mit csináltak az otthoni alapszervezetben. .. Még a szünetben sem marad abba a tanácsadás, közrefogják a kislányt. A segíteni akarásnak szép példája ez a jelenet. Az üdülő folyosói most megtelnek' beszélgető fiatalokkal. Szemes Sanyi, a Csurgói Faipari Vállalat KISZ-titkára egykori munkahelyének, a Ba- latonboglári Állami Gazdaságnak a KISZ-titkárával, Simon Józseffel sétál együtt, s szó esik a régi kollégákról, a munkahelyről. Németh Hajnal, az öreglaki leányotthon titkára Nagy Lacival beszélget a ho- mokszentgyörgyi Zöldmező Tsz zárszámadásáról. Néhányan kézimunkáznak, sakkoznak. A napos kisvártatva újabb foglalkozásra szólítja a hallgatóságot. Játéktanulás lesz. Rövid idő múlva kacagás veri fel az üdülő csendjét. Tetszik az új játék a titkároknak. Előkerül a papír, ceruza, feljegyzik szaporán, hogy otthon is bemutathassák a tagságnak. Mert ez is fontos, erre is szükség van. Polesz György Kulcsár Zsuzsa Inkvizíció és boszorkányperek című könyve, amely a közelmúltban jelent meg, az emberiség törtéuctóuek legsötétebb fejezetét tárja fel. Mint a cím is ígéri, ;sz inkvizíciók és boszorkányperek rettentő korszakát, amikor a világi hatalommal szövetségre lépő egyház ezreket és ezreket küldött világszerte máílyaha- lálba azért, hogy a haladás eszméit elfojtsa, támogassa és védelmezze a maga eszközeivel a feudalizmust. Az alábbiakban kivonatosan adjuk közre Kulcsár Zsuzsa könyvét öt folytatásban beszélve el, amit az írónő alapos kutatómunka eredményeként vetett papírra. »TI SZOLGÁK, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak...« (Pál apostol levele a kolossébeliek- hez 3. r. 22. vers.) »A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak, nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.« (Péter apostol első levele, 2. r. 18. vers.) Hatalmas dómok felséges boltívei ,alatt, falusi templomok fehérre meszelt falai között gyakran hangzottak el a középkorban ezek a szavak mint ünnepi prédikációk alaptételei. A szószéken a pap kifejtette: az egyszerű embernek, aki nem származik előkelő családból, legfőbb kötelessége, hogy feltétlenül és szívesen engedelmeskedjék urainak, és zokszó nélkül viselje, amit a sors reámér. A prédikáció költői képekben varázsolta a hívek elé az alázatosakra, engedelmesekre váró mennyei boldogságot; annál döbbenetesebben hatott, amikor a szónok elkezdte ecsetelni azokat a gyötrelmeket, amelyek az engedetlenekre, a fennálló rend ellen lázadókra a pokol mélyén várnak. A templomban összegyűlt hívők szinte maguk előtt látták a tüzes üstöket, amelyekben emberi testek főnek a forró olajban, szinte hallották a korbácsok csattogását, a fogcsikorgatást, jajgatást, sírást-rívást, érezték az égő emberi testek és a kénkő bűzét — s lelkűk "színültig eltelt félelemmel és alázattal. KULCSÁR ZSUZSA: INKVIZÍCIÓ És boszorkányperek I. Az egyház szerepe a feudális rend fenntartásában A középkori ember még keveset tudott a természetről, vakon ' hitt a természetfeletti erőkben, istenben, ördögben, angyalokban, rettegett haragjuktól, s rettegett a síron túli, másvilági büntetésektől. Szilárdan hitte, hogy a papság kapcsolatban áll a természetfeletti erőkkel, befolyásolni tudja ezeket, némileg rendelkezik is velük: hatalmában áll — s egyes-egyedül neki áll hatalmában — imádságok és szertartások által megmenteni a hívőket az e világi szerencsétlenségektől, és a másvilági szenvedésektől. A hívők rengeteg önkényes adománnyal látták el az egyházat, a papokat. A gazdagok kolostorokat, templomokat építettek, terjedelmes birtokokat ajándékoztak — szolganéppel, jobbágyokkal, állatokkal — az egyháznak. A szegények is gyakran erejükön felül adakoztak. Az urak bőkezűségénei' nemcsak a természetfölötti erőktől és a túlvilágtól való félelem volt az oka, hanem az is, hogy ebben az időben csak a papok voltak valamelyest tanultak; csak ők tudtak ími-ol- vasni, csak ők értették, legalább némileg a számtanhoz, mértanhoz, építészethez, joghoz stb. így jó szolgálatokat tettek az uralkodó osztálynak az állam és a birtokok igazgatásában. A TÁMOGATÁS alapvető okát azonban abban láthatjuk, hogy az egyháznak nagy szerepe volt a feudális rend fennmaradásában, a nép féken tartásában. A XII. században már az európai országok legtöbbjében a megművelt földnek legalább egyharmada papi birtok volt. Az egyházi jövedelmeknek csak elenyésző töredéke jutott az alsó papság kezére, a többi az érsekek, apátok kincsesládáiba ömlött A püspöki palotákban és kolostorokban gyakran egyáltalán nem olyan élet folyt, amilyet az eioírások megköveteltek. Nem alázatos, egyszerű ruhába öltözött papok, szőr- csuhás barátok sétálgattak olvasóikat morzsolgatva a kőkockákkal kirakott folyosókon, a cellákból nem a feszület előtt térdelve imádkozok csendes mormolása hallatszott ki, az ebédlőteremben nem egyszerű ételeket tálaltak ón- és faedényekben, nem álltak fapoharak a tiszta víz számára az asztalon, az udvaron nem osztottak meleg ételt, kenyeret és -énzt a város szegényeinek, hanem hangos tivornya, asz- szonyi kacaj, zene hangjai verték fel a környék csendjét a fényesen kivilágított refektó- riumban; különleges és drága ételek terhe alatt roskadoztak az asztalok; aranyszínű vagy vérvörös lx>r csillogott az arany-ezüst kupákban, kristály kelyhekben; a tisztelendő atyák pedig selyemben, bársonyban, aranyhímzéstől merev ruhákban dőzsöltek. A püspöki városok lakói gyakran látták fő lelkiatyjukat, és urukat, amint világi öltözetben, fényes kísérettel, kacagó, ragyogó hölgyekkel és urakkal vadászni indul, vagy talpig vasba öltözötten, marcona lovagok élén csatába megy, csatába az ellenség vagy a szomszéd földesúr ellen. A püspök vagy apátúr ilvénkor nagy élvezettel űzte a vadat vagy a szerencsétlen jobbágyokat; feldúlta seregével a falvakat, elhajtotta az állatokat, megkí- noztatta, lemészároltatta a föld népét. Nem csoda, hogy a magas papi állások igen kívánatosak voltak,' hiszen busás jövedelmet és kivételes hatalmat jelentettek, s nagyon kevés fáradságot, még kevesebb önmegtartóztatást követeltek. Csak nősülni nem volt szabad a magasrangú papoknak. De néha még ezen a tilalmon is túltették magukat. Az pedig szinte teljesen megszokott dolog volt, hogy a főpapot gyermekeinek koszorúja vette körül. Az ilyen azután keveset törődött az egyház ügyeivel, legfőbb gondja gyermekei jövőjének biztosítása volt. Néha sikerült méltóságát fiára örökül hagynia, még akkor is, ha az ifjú egyáltalán nem mutatkozott alkalmasnak vagy méltónak a magas állásra. Gyakori, szinte általános jelenség volt, főleg a korai középkorban a papi állások vásárlása, az ún. szimónia. A veyő és az eladó ilyenkor szabályos írásbeli adásvételi szerződést kötött, mit sem törődve azza’, hogy a szimónia a keresztény felfogás szerint halálos bűn. A PÁPÁK sem álltak felette e bűnöknek, nem mutattak példát arrg, milyen az evangélium szerint való erkölcs. A pápai udvar erkölcstelensége, kapzsisága közbeszéd tárgya volt. 897-ben VII. István pápa ki- ásatta gyűlölt elődje, Formo- sus hét hónapja sírban nyugvó testét. Zsinatot hívott össze, s a teljes pápai omátusban a vádlottak padjára ültetett tetemet hosszú tárgyalás után elítélték, majd megcsonkították, végül pedig csúfságra végigvonszolták a városon, s a Tibe- risbe vetették. IX. Benedek, mikor megunta a pápaságot, eladta méltóságát. Egy idő múlva azonban megbánta az üzletet, visszakövetelte a tiarát. Igaz, hogy hajlandó volt a teljes vételárat visszafizetni. XXII. János nemcsak a ha- rácsolásban tanúsított leleményességével tűnt ki, hanem paphoz nem illő harciasságával és embertelen kegyetlenségével is. Valamilyen titokzatos okból olthatatlan dühvei üldözött egy püspököt. Először megfosztotta méltóságától, és életfogytiglani börtönre ítéltette. Ám ez nem csillapította le bosszúvágyát. Azzal az ürüggyel, hogy a szerencsétlen összeesküvést szőtt (a börtönben!) a pápa élete ellen, kiadatta a világi hatóságnak, hogy kivégezzék. De nem egyszerűen csak a halálát akarta. A világi hatóság a pápa kívánságára elevenen meg- nyúzatta Ö Szentsége ellenségét, így hurcoltatta végig a városon a máglyához, s ott megégették. XXII. János a saját maga és családja hatalmának kiterjesztése érdekében hosszú háborút folytatott Milánó urával. Keresztesháborút hirdetett ellene, s a hadsereg élére bíborossá emelt unokaöccsét (a korabeli rossz nyelvek szerint a fiát) állította. Petrarca azt írja, hogy ez a sereg úgy támadt Milánóra, mint valami pogányvárra, s a bíboros vezér valóságos bandita módjára viselkedett — ezzel is megmutatva, hogy méltó öccse (?) XXII. Jánosnak. Nem mutatkozott jámbo- rabbnak VI. Orbán sem. Több bíborost azzal vádolt, hogy összeesküdtek ellene. Mikor ezek a kardinálisok a consis- torium üléséről távozták, elfogatta őket, és vára ciszternájába vettette. A ciszterna olyan szűk volt, hogy jóformán moccanni sem tudtak. Éhség, hideg, szenny és férgek gyötörték itt a foglyokat. Egy idő múlva a kínzókamrába hurcolták a bíborosokat. A pápa külön meghagyta a hóhérnak, aki maga is pap volt, hogy hallani akarja a velencei kardinális ordításait. Reggeltől ebédig tartott a kínzás, de az öreg és beteg bíboros keményen állta, nem jajgatott. A pápa ezalatt fel-alá sétált virágos kertjében a kínzókamra ablaka alatt, és szüntelenül mormolta breviáriuma imáit, hogy hangjával emlékeztesse a hóhért a kapott parancsra. Amikor később VI. Orbánnak menekülnie kellett ellenségei elől, magával hurcolta a hat fogoly főpapot. Minthogy az egyik a tengernyi szenvedéstől elgyengülve nem tudott kellő gyorsasággal lovagolni, megölette, s holttestét otthagyta heverni az úton. A többit sikerült magával vinnie Genovába. Itt egy különlegesen borzalmas börtönbe záratta őket. Az egyik fogoly elmenekült, a többiről nem sikerült pontosan megállapítani, hogy mi lett a végük. Egyes korabeli források szerint az árokba fektették, s elevenen, égetett mésszel öntötték le őket. MINDAZ, amit eddig elmondottunk, eltörpül a reneszánszkor egyházfőinek, köztük a hírhedt Borgia pápának, VI. Sáttdornak közismert rémtettei mellett. Lehet-e csodálni, hogy a hívők közül sokan meg- botránkoztak, hogy élesen bírálták az ilyen papokat, és elfordultak az egyház tanításaitól? — Folytatjuk —
