Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 40. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1961. február lß. Filmszínházaink műsorából MAI SZ4MUNK TARTALMÁBÓL: Inkvizíció és boszorkányperek (3. O.J Látogatás a baleseti osztályon (5. o.) (6. o.) „Mélységesen elítéljük Lumumba és társainak gyilkosait.. Felháborodott tiltakozások dolgozóink körében Világszerte óriási tiltakozást váltott ki a törvényes kon­gói kormány vezetőjének, Lumumbának és két miniszter tár­sának meggyilkolása. Belgrádban 150 ezer ember tüntetett, Moszkvában ezrek vonultak a belga követség épülete élé. S nem csupán e három ember halála miatt. Egy nép érdeké­ben, mely rengeteget szenvedett a gyarmattartók igájában, s amelyet ismét rabszolgasorba akarnak süllyeszteni. Együtt éreznek a kongói néppel, s elítélik a gyarmatosítókat Kapos­vár dolgozói is. Lumumbára emlékeztek Néhány percre megszűnt az írógépek, számológépek csat­togása. Letették a ceruzákat, vonalzókat az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói. Lumumbára, a Kongói Köztársaság aljas módon meggyilkolt miniszter- elnökére és két társára emlé­keztek. — Az ENSZ-től kért a kongói nép segítséget szabad­ságának megvédésére, s az ENSZ ehelyett a gyarmatosító­kat segítette, s engedte, hogy elfogják, meggyilkolják a kon­gói nép legjobb vezetőit — hangoztatta Szakonyi Gyula igazgató. — Nem közömbös, hogy mi történik Kongóban — vette át a szót Kása Zoltán. — A kon­gói nép is szeretne. úgy élni, mint mi, békében, szabadon. — Nem fejeződött be ezzel a gyilkossággal a kongói nép szenvedése — figyelmeztetett Bakó József. — A gyarmatosí­tók bérencei tovább szervezik a fegyveres bandákat, s ki akarják irtani a törvényes kormányhoz hű baluba törzset. Egyperces néma csend. Lu­mumbára és meggyilkolt tár­saira emlékeztek. Minden te­kintetből ez áradt: a kongói néppel vannak, velük éreznek. „Megdöbbenve hallottuk a gyászhírt" Fiatalok. A Felsőfokú Taní­tóképző Intézet másodéves hallgatói: Lukács Irma, György Ágnes, Micskei Sándor. — Megdöbbenve hallottuk a gyászhírt — mondják. — Ami­kor a menekülésről értesül­tünk, először örültünk, de az­tán láttuk, hogy egy megter­vezett gyilkosságról van szó. Miért tűrte az ENSZ, hogy fegyveres banditák meggyilkol­hassák Lumumbáékat? Ki kel­lett volna már régen szabadí­tania őket. De az ENSZ és Hammarskjöld meg a nyugati hatalmak csak azon fáradoz­tak, hogy Kongó belga gyar­mat maradhasson. Ezért kel­lett meghalnia Lumumbának és társainak. Pedig mennyit teliettek volna még népük sza­badságáért ...! S nemcsak ez a három fia­tal, az intézet valamennyi ta­nulója, tanára így érez. Ezt tükrözte a délután megtartott tiltakozó gyűlés is. „Érlük is dolgozunk..." Olajos ruhájú nők, férfiak gyülekeznek a Kefeüzemben. Néma csendben, megdöbbenve hallgatják a szónok szavait Lu­mumbának és társainak gálá­dul végrehajtott elhurcolásá­ról, meggyilkolásáról. Pedig nem most hallják először. A rádió híreit, az újságok cik­keit, melyek Kongóból érkez­tek, mindig aggódva lesték. — Elsősorban Hammar­skjöld az oka, hogy ez megtör­ténhetett — mondja Nagy Bé- láné. özv. Hajas Jánosné mind­nyájuk nevében szól: — Együtt érzünk a kongói néppel. — Vekszli Lászlóné KISZ-titkára fiatalok véleményét tolmácsol­ja: — Öérettük is dolgozunk, s azt akarjuk, hogy a kongói fiatalok is úgy élhessenek, ahogy mi... Közönséges gyilkosság volt — Rengeteg a munka ná­lunk, mérleget készítünk — mondja Pirk Tibor, a 23-as AKÖV főkönyvelője —, de a Kongóból érkező híreiket soha­sem mulasztjuk el meghallgat­ni. Véleményem: közönséges gyilkosság volt ez az ENSZ se­gédletével. Az ENSZ bebizo­nyította, hogy nem akar Kon­góban rendet tei-emteni. Meg­oldás? Van! Rá kell bízni a kongói népre, hogyan kíván él­ni. Ennek megvalósítása csak a szovjet kormánynyilatkozat­ban követeltek alapján lehet­séges. A nagyatádi dolgozók tiltakozó gyűlései (Tudósitónktól.) A nagyatádi üzemek dolgo­zói szerdán délután tiltakoztak Kongó törvényes miniszterel­nökének, Lumumbának és tár­sainak meggyilkolása miatt. A Konzervgyárban délután 2 órakor 10 percre minden üzem­részben lejállt a munka. A nagyteremben összegyűlt 300 dolgozó egyperces néma felál­lással adózott a meggyilkolt hazafiak emlékének. Juhász Árpád igazgató Lü- mumba haláláról szólva el­mondotta, hogy embereket meg lehet ölni, de egy nép szabad­ságeszméjét nem lehet halál­ra ítélni. — A szabadság előbb-utóbb mindenütt győzedelmeskedni fog — mondották felszólalá­sukban Kincses Józsefné és Végh Mátyás dolgozók. A Fonalgyárban ugyancsak 2 órakor került sor a tiltakozó gyűlésre. A délelőtti és dél­utáni műszakosok mintegy 350 dolgozója előtt Győri Vendel, a békebizottság tagja ismer­tette a kongói eseményeket. A Dohánybeváltó Vállalatnál 2 óra előtt 10 perccel jöttek ösz- sze a dolgozók tiltakozó gyű­lésre. Szalafai Józsefné mon­dott rövid beszédet, Simon Fe- rencné, Zakariás Lajosné és Biczó Jánosné felszólalásukban elítélték a gyilkos gaztettet. Széles Angéla kiszdsta a KISZ- szervezet tagjainak véleményét tolmácsolta. — Szomorúan vet­tük tudomásul a kongói mi­niszterelnök meggyilkolásának hírét — mondotta. — Lumum­ba népének szabadságáért har­colt, és mi, magyar fiatalok rokonszenveztünk harcával. A harc tovább folyik — A Szovjetunió a világűr meghódítására készül, a gyar­matosítók ezalatt gyilkolnak, elnyomják a kongói népet. Me­lyik rendszer különb? Világos a két tettből — hangoztatja Mihalics István, a Textilmű­vek alapszervi párttitkára. — Megőrizzük Lumumba és társai emlékét. Azzal, hogy meggyilkolták őket, csak szí­tották a harcot. Lesz, aki to­vább vigye a zászlót, s. tovább fog folyni a harc — vélekedik Kapitány Ferencné. — Nekünk is ez lett volna a sorsunk 1956-ban — emlékez­tet Simon Lászlóné —, ha be­jönnek hazánkba az ENSZ csa­patai. Miért tűrte az ENSZ? — Az ENSZ könnyelműsége volt, hogy hagyta idáig fejlőd­ni a kongói eseményeket — mondja Apáti János, a TRANSZVILL öntője. — Miért tűrték, hogy Hammarskjöld ki­szolgálja a nyugati hatalmak, a belga gyarmatosítók érde­keit? Már régen le kellett vol­na váltani, s olyan embert odaállítani, aki igazságosan in­tézkedik. Ha ezt megteszik, nem kellett volna a kongói nép vezetőinek életükkel fi­zetni azért, mert szabadságot akartak népüknek. Zorin átadta a szovjet kormány nyilatkozatát a Biztonsági Tanács elnökének Üjabb jelentések Kongóból Nyilatkozatok, tiltakozások és tüntetések világszerte New York (MTI). Zorin szovjet külügyminiszterhelyet­tes kedden felkereste Sir Pat­rick Deant, a Biztonsági Ta­nács elnökét és átadta neki a Szovjetunió kormányának nyi­latkozatát. A TASZSZ-jelentés szerint az újságírók kedden megkér­dezték az amerikai külügymi­nisztérium szóvivőjét, mi az amerikai kormány álláspontja a (kedden kiadott szovjet kor­mánynyilatkozatról. A szóvivő minden választ megtagadott, s nem volt hajlandó megjegy­zést fűzni a nyilatkozathoz. Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-küldötte nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem ért egyet a Hammarskjöld levál­tására irányuló szovjet köve­teléssel, továbbra is támogatja a főtitkárt. Az amerikai ENSZ küldött újságíróknak adott ebédjén ezután minden logikát megcsúfolva hangoztatta, a kongói események »ve­szélyeztetik az ENSZ-t is, és ezért kívánatosnak, tartja, hogy az ENSZ tag­államai tegyenek minél előbb hatékony és kol­lektív intézkedéseket,« Stevenson sajnálkozással nyi­latkozott ugyan Lumumba Pilátus hallgat... Korunk Pilátusai kezüket mossák egy hang, egy szó nél­kül, a nyilvánosság teljes kizárása mellett. S elég rövidlá­tók és rosszul hallók ahhoz, hogy észrevegyék, meghallják: éppen ez a némaság kiáltja újra meg újra a- tények igazolta vádat a belga gyarmatosítók kiszolgálójává szegődött ENSZ-re és a szervezet főtitkára, Hammarskjöld fejére: — Ti adtátok a fegyvert a gyilkosok kezébe, és a fegyver is ti voltatok! Afrika népei egyik leghősibb szabadságharco­sának kiömlött vére tirátok hull vissza lemoshatatlanul! Mióta Lumumba halálhíre bejárta a földet, valameny- nyi országban elemi erővel tombol a felháborodás. Az em­beriség kérdez, s akik részesei a legförtelmesebb gyilkos­ságnak, azok hallgatnak. Ami azt illeti, nehéz is lenne a nyugati diplomácia farkasvicsorítást báránybégetés mögé rejtő nyelvén tanúság­tételre állni a világ népei elé! A nyilvános kézmosás ezért késik. A legfőbb Pilátus ezért jár elöl a szótlanságban. Szi­gorú tények birtokában nehéz nyugtató magyarázatot adni a kioltott emberéletekért. Hammarskjöld úr nem tagadhatja le, hogy a vezetése alatt álló világszervezethez a Kongói Köztársaság megteremtője, maga Patrice Lumumba fordult segítségért. A főtitkár késznek mutatkozott a segítség- adásra úgymond azért, hogy a Kongóba bevonuló ENSZ- csapatok megakadályozzák a vérontó testvérháborút, hogy segítséget nyújtsanak a nagykorúvá érett, függetlenséget, szabadságot kívánó kongói népnek! És ... bevonulnak az ENSZ-csapatok Kongóba. Hammarskjöld első teendője le­fegyverezni a törvényes kormányhoz, a Lumumbához hű fegyveres erőket. Azokat a harcosokat, akiket nem a belga zsold szólított a harc zászlai alá, hanem a szabadság és függetlenség legszentebb eszméi! De még ezzel a lépéssel sem fejeződik be a világszer­vezet főtitkárának, napjaink legmegvásárolhatóbb emberé­nek »áldásos« tevékenysége. Lumumbát rövidesen a Kasza- vubu—Csőmbe—Mobutu-klikk kezére játssza, és behunyja a szemét. A belga pénzen vett triumvirátus, háta mögött az — eddigi mostohából egyszeribe »-édes«-sé vált — anya­ország gyarmattartó erejével, háta mögött a hivatását im­már lábbal tipró ENSZ-szel sem érzi elég erősnek magát. De nyíltan, harcoshoz méltóan nem öl. Színjátékot rendez, szökést készít elő, mert szemtől szembe nehéz legyűrni a szabadságot. Ide fasiszta módszerek kellenek. Menekülés közben ejteni el az ellenfelet. Hammarskjöld úr pedig hallgat. Rendezi a gondolatait, töri a fejét, mit mondhat a Lumumba életét számon kérő emberiségnek. Ö talán csak sejti, amit mi valghányan már tudunk: nincs olyan védöbeszéd, amely lecsillapíthatná az emberiség haragját, méltó felháborodását. Nem születhet olyan diplomáciai mesetákolmány, amely elfordíthatná a világ valamennyi népének pártoló rokonszenvét, együttérzé­sét a Kongói Köztársaságtól! L. I. meggyilkolásáról, de mindjárt mentegetni próbálta az ENSZ- szerveket, azt állította, hogy az ENSZ és a főtitkár nem hibáztatható a sajnálatos ese­mények miatt. Az újságírók megkérdezték, vajon az Egyesült Államok az ENSZ-ben »feltétel nélkül« tá­mogatja-e Belgiumot csali azért, mert az a NATO tagja. Stevenson kitérő választ adott, kijelentette, bízik a NATO- ban és annak »szükségességé­ben,« de nem hiszi, hogy az ENSZ-ben szorgalmazni kell a közös NATO-politikát. A NA- TO-tagság nem jár azzal a kö­telezettséggel, hogy a tagálla­mok egységesen szavazzanak — mondotta. Befejezésül Stevenson közöl­te, hogy az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács szerdai ülésén terjeszti be javaslatait a kongói kérdésben. Az angol külügyminiszté­rium kedden a szovjet kor­mánynyilatkozattal kapcsolat­ban kiadott állásfoglalásában védelmébe vette és támogatá­sáról biztosította Hammar­skjöld ENSZ főtitkárt. A fran­cia külügyminisztérium meg­tagadott mindennemű állás- foglalást, az olasz külügymi­nisztérium pedig szintén az an­gol és amerikai álláspontot tette magáévá. Green kanadai külügymi­niszter szintén azt közölte, ’ hogy Kanada továbbra is Hammarskjöldöt támogatja. LEOPOLDVILLE Lumumba miniszterelnök özvegye kedden az ENSZ- parancsnokságra ment és kérte meggyilkolt férje holttestének kiadatását. Lumumba özvegy éj Dayal, az ENSZ kongói képviselője fogadta, és részvétét nyilvání­totta a miniszterelnök halála miatt. AFP-jelentés szerint kedden ülést tartott az úgynevezett Ileo-kormány és elhatározta, mindaddig nem adnak ki hiva­talos nyilatkozatot Lumumba haláláról, amíg Adula, a kor­mány »belügyminisztere« visz- sza nem tér katangai »tájéko­zódó utazásáról«, ELISABETHVILLE A gyilkos Csőmbe, a ka­tangai szakadár kormány vezetője kedden sajtóérte­kezletet tartott, és újabb arcátlan kijelentésekre ra­gadtatta el magát. Kere­ken visszautasította az ENSZ-nek azt a kérését, hogy kivizsgálják Lu­mumba halálának körül­ményeit. Meg sem kísérelte, hogy tisztára mossa magát, hanem cinikusan csak azt hajtogatta, hogy Lumumba »letartóztatá­sának, menekülésének és ha­lálának körülményei« senkire sem tartoznak, mindez Katan­ga belügye. A hóhér még ke- veselte is a katangai ENSZ- erők »tétlenségét.« Kijelentet­te ugyanis, hogy a Kongóban támadt »zűrzavaros helyze­tért« az ENSZ a felelős, mert nem akadályozta meg fegyve­resen a katangai balubák fel­kelését és nem lépett fel Stan- leyville-ben a Lumumba-kor- mányhoz hű erőkkel szembeni, holott ugyanakkor elismerte a leopoldville-i Mobutu—Kasza- vubu-féle rendszert. Megkérdezték az újságírók, mi a véleménye arról, hogy az ENSZ-csapatok vezérkari fő­nöke Elisabethville-be érkezett Lumumba halálénak kivizsgá­lására. Csőmbe arcátlanul han­goztatta, »nem érdekli többé az egész ügy és nem törődik azzal sem, miként fogadja a minisz­terelnök meggyilkolásának hírét a nemzetközi közvé­lemény.« Végezetül közölte, hogy Ro­ger Trinquier, a hírhedt volt francia ejtőernyős ezredes ha­marosan Elisabethville-be ér­kezik és átveszi a katangai fegyveres erők parancsnoksá­gát. ROMA Olaszország több városában a lakosság gyászlobogókat tű­zött ki a házakra a meggyil­kolt Lumumba miniszterelnök iránti kegyeletből. Palmiro Togliatti, az 01as2 Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatban- ítélte el a gyar­matosítókat e szörnyű bűnté­nyért. LONDON Bfemal professzor, a Béke Világtanács elnöke a nemzet­közi közvélemény nevében fel­háborodását fejezte ki Lu­mumba meggyilkolása miatt és az ENSZ-nek küldött táv­iratában követelte a bűnösök felelősségrevonását. Hangoz­tatta: »A gyilkosság az ENSZ- főtitkár kongói politikájá­nak következménye.« Nkrumah ghanai elnök kedd esti rádióbeszédében kijelen­tette, bár Lumumba minisz­terelnök és két társa halálá­nak körülményei még tisztá­zatlanok, »egy tény teljesen világos: azért ölték meg őket, mert az ENSZ, amelyet maga Lumumba miniszterelnök hí­vott be Kongóba a rend és nyugalom biztosítására, nem tett eleget feladatának, sőt megfosztotta a törvényes kon­gói kormányt a védelem min­den eszközétől«. A történelemben első íz­ben fordult elő, hogy egy ország törvényes vezetőjét a világszervezet nyílt együttműködésével pusztí­tanak el, egy olyan szer­vezet tudtával, amelyben az áldozat bízott.« Az ENSZ teljesen tétlen volt, míg a belgáktól irányított ka­tangai szakadár kormány re­pülőgépeket és fegyvereket szerzett be a gyarmatosítók­tól. Mobutu kívülről kapott segítséget »azoktól, akik visz- sza akarják állítani a gyar­mati uralmat« — mondotta. Nkrumah ezután számos felháborító tényt sorolt fel, többek között megemlítette* Csombéék havi négyszáz font fizetést ajánlottak fel a volt német náci tiszteknek és más fasiszta elemeknek, hogy részt vegyenek az afrikai népek el­len indítandó gyalázatos há­borúban. (Folytatása a 2. oldalauj

Next

/
Thumbnails
Contents