Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1ML február It ^pmb(iiziln£tlmi b őtthűii... Színészek a Phaedra kaposvári bemutatójáról A nagy szerep, amely Racine Hugo, Corneille és Shakes- negyven éves színészi múlt áll. Phaedra című ^ tragédiájának peare egy-egy nőalakja jelzi. Csoda-e, ha fiatalos hévvel, kaposvári előadásában Ve- H an si!ierül ^ meg. kedvvel beszél mégis a Racine- szeley Manara várt, álma volt . , . , , , _ , .... . minden korok drámai hősei- rajzolni a Phaedra bonyolult tragédia bemutatásáról? nek. Álma, mégpedig szeretett jellemét, amelyben Racine író- — Nagy szeretettel és alá- álma volt a magyar színészet zsenije mesterien ötvözte egy- zattal közelítjük meg valahá- nagyasszonyanak, Jászai Mari- gy£ a ]egvégletesebb emberi, r.yan ezt a tragédiát, s legalább ílak is, s tőle számítva vala- . , , , , , , . ,, , hány tragikának. Azzal a kü- asszonyl vonásokat? Remei- olyan tolmácsolásra tarthat lönbséggel, hogy míg az em- hetjük, hogy a bemutatás előtt számot, mint a Királyasszony lékezetes elődök pályájuk de- álló tragédia címszerepe szí- lovagja vagy az elmúlt évadlelő jén túl jutottak el az neszére talált. ban a Hamlet előadása. KérTPhS’áig,A"S Mária A hozzállk Pécsrő1 szerződött dés, hogy sikerül-e ezúttal is alig valamivel túl a pályakezdésen nyerte el a Racine-tra- gédia címszerepét. Magáról a tragédiáról röviden ennyit: két végzetes emberi vonzalom lelki története bontakozik ki belőle. A lobogó indulatokkal, zsarnoki erőszakossággal telített királyné, Phaedra reménytelenül szereti mostohafiát, Hyp- politost, az pedig tudni sem akar mostohaanyjának erről az érzéséről. A herceg Ariciát, az athéni király leányát szereti. Phaedra megaláztatásában és féltékenységében elárulja a herceget mint trónkövetelőt Theseus királynaik. Hyppolitos- nak életével kell lakolmia trónkövetelő terveiért, Ariciá- hoz fűződő szerelméért. Mikor a királyné megtudja a szeretett fiú halálát, maga is a halált választja.. j Fülöv Mihály hasonló lelke- találkoznunk a közönség Mint képeink vallják, a be- sed^sel beszél életre keltendő deklődésével. »Sóváran várva, hogy vétkemér lakoljak, Már érzem is hevét közeledő karodnak. Csapj hát...« BERZENCE IS MEGMOZDULT (Tudósítónktól.) Ez az esztendő a kulturális élet kibontakozásának és továbbfejlődésének éve leszBer- zencén. Eddig csupán a színjátszás számított náluk kulturális tevékenységnek. Az embereket nagyon nehéz volt meggyőzni arról, hogy más is létezik, amiből tanulni, okulni lehet. A múlt esztendőben új forrásai támadtak a művelődésnek. Végre megindult az ismeretterjesztés. Igaz, az első előadáson csupán ketten jelentek meg, de mióta a tanács és a pártszervezet nagyobb segítséget ad a pedagógusoknak, megnőtt az érdeklődés. Paizs Imre pedagógiai előadását kétszáznegyvenen, Király István állatorvos mezőgazdasági tárgyú előadását negyvenegyen, dr. Meleghegyi László egészségügyi előadását hetvennégyen hallgatták meg. A fejlődést bizonyítja az énekkar újjáalakulása is. A felszabadulás előtt nagy sikerrel működött a berzenced dalárda. Újjászervezésével sokén megpróbálkoztak már, de még senkinek sem sikerült. Most a dalárda régi tagjai kérték a szép múlttal rendelkező gárda újjászervezését Hunyadi Sándor, a községi tarács elnöke is támogatta e kezdeményezést. Az első összejövetelen tizen- ketten, a másodikon tizennégyen, a harmadikon tizennyolcán jelentek meg. S egytől egyig túl vannak a harmincon. Pauza János bácsi például az ötvenet, Bognár Ferenc és Márton István a negyvenet hagyta maga mögött, mégis lelkesen járnak a próbákra. Hangjuk nem vesztett szépségéből. Az énekkar hetenként két próbát tart, készül első fellépésére. A fiatalok kezdeményezésére alakult meg a népi együttes. A »Berzencei zászlótartó lakodalmas« című helyi népi játékot dolgozták fel, és vitték színpadra. Az első fellépést hatszázan nézték meg (csak 350 személyes a művelődési otthon). Három hónapig készültek az együttes tagjai Köfcüvi Mária vezetésével, míg január 1-én színpadra léphettek. Azért a színjátszókat sem kell félteni, ők is szorgalmasan munkálkodnak: a Vöröskereszt farsangra, a sportkör márciusra, a művelődési otthon áprilisra készül színdarabbal, műsorral. értragédia hőséről, HyppolitosróL — Izgalmas szerep, csodálaFogadunk vele is, hogy sike’ __. rül. Sikerülnie kell, mégpedig t osan szép verses szöveggel, , . . _ mutatás előtt álló egyik rendelkező próbáján jártunk, hogy megörökítsük a ^^'c^"úgy's^arj^_vi^i<’az azértv “ért a kaposvári kö- íelkészülésnek ezt az állomását embert. Tudja, miért jók ezek zönség mindig tudta méltá- is. az első pillanatra megdöbben- nyolni színházunk nagy művészi vállalkozásait Oinone, Phaedra dajkája és bizalmasa szerepében Szende Mária lép a nézők elé. Szerencsés kaposvári bemutatkozása révén — amelyet kulturált játékának, szép beszédének egyként köszönhetünk — már meghitt ismerősünk ő is. Hallgassuk csak meg, mit mond ő a reá váró feladatról. — Amikor meghallottam, hogy ezt a Racine-drámát játssza a színház — amelynek előadása Racine magyarországi jelentkezése óta úgyszólván csak nagy színházak kiváltsága volt — azt mondtam: -Ha egy-két mondatos szerepet eljátszhatok benne, az is boldoggá tesz.« Játszik! S mi önzetlenségünkben is vagyunk any- nyira önzők, hogy örülünk ennek a boldogságnak, mert ez a biztosítéka annak, hogy Dicséret és példa (Tudósítónktól.) Érdekes kezdeményezés született Somogyváron azután, hogy a nagy erőbeféktetések ellenére sem sikerült úgy megszervezni az ismeretterjesztő előadásokat, mint a község vezetői és a népművelés munkásai szerették volna. Somogyvár nagy kiterjedésű község, azt lehet mondani, hogy különálló területekből áll. Érthető, hogy nem túl sokan jelentek meg a központilag rendezett ismeret- terjesztő előadásokon. — Valahogy segíteni kell a bajon — mondták a téli terv végrehajtásában illetékesek, majd összeültek megbeszélni, mit tehetnének, hogy a peremrészek lakossága se maradjon ki az ismeretterjesztésből. Ezen a megbeszélésen vetődött fel, hogy az előadói munkaközösség tagjai kimehetnének a peremrészekre, a Vasút sorra meg a Vidám-hegyre is. Igen ám, de mindkettő messze van gyalogszerrel. Sebaj, közlekedési eszköznek megteszi a lovaskocsi is, csak legyen, aki adja. Került ilyen áldozatos ember is, és csakhamar útra kelt az első előadás előadója — kíséretében a tanács, a községi pártszervezet meg a népfront képviselőjével. Az előadást egy családnál tartották meg. Any- nyian gyülekeztek ide az előadás hirére a szomszédok, hogy kinek-kinek magának kellett gondoskodnia ülőalkalmatosságról. Sokáig tartott a szinte családias beszélgetés előadás után, s bizony éjfélre járt az idő, amikor a téiidőben »-hűvös« kocsiderékból kiszálltak hazaérve az ismeretterjesztők. A jól végzett munka tudata melegíthette őket, mert amit elkezdtek, folytatni akarják! A ritkának számító lelkesedés és gondoskodni tudás dicséretet érdemel. Tisztelettel adózunk az ismeretterjesztés névtelen munkásainak s mellette átnyújtjuk a példát: tessék tanulni a somogyváriaktól ügyszeretetét és találékonyságot! „Tanár úr! Igyék velem egy féldecit!“ — Szalagavatás az eszpresszóban — Egy kicsit feltűnő volt az a 23 fiú, aki szombaton éjjel negyed tizenkettőkor egy tanárnő és egy tanár társaságában bevonult a Belvárosi Eszpresszó»Nem, Theseus, megálljunk, Meg ne gyalázz ilyen édes pillanatot. Érzelmeid elé méltón nem állhatok...« A tragédia rendezőjét, Ka- tőén nagy színészi feladatok, marás Gyulát közönségünk a mint amilyen most nekem is kiváló rendezők között tartja jutott? Arra, hogy a színész le- Bzámom. Elárulhatjuk, hogy mérje önmagát Kipróbálja az szigorú ember, megköveteli a erejét, hogy mire futja belő- szertoeMáía ne^k egyX6zínészi alkotómunka teljes za- le. vártálanságát A vele együtt Szívesen re vállal kaposváriságot. Most igazság szerint a ren_ hallgatnám fiatal ___________o ______ _____ d olgozó színészekkel való be- vallomását szép dezőt, Kamarás Gyulát illetné szélgetésre így csak részben kerülhetett sor próbaszünetben. Veszeley Máriát otthonában kerestük feL Jól eső érzés volt itthon köszönteni, Kaposvárott. Ismeretes, hogy az elmúlt évadban Győrött is vendégszerepeit, itthon is játszott Egyszóval, látszólag elhűüenedett közönségétől. — Nem, nem akarom itthagyni Somogyot, a Csiky Gergely Színházat, amelyhez számtalan szép színészi feladat emléke fűz, s amelytől most kapom a legszebb ajándékot, a Racine-dráma címszerepét, A feladat az eddiginél tökéletesebb színészi munkára lelkesít, ösztönöz, de meg kell vallanom, hogy félek egy kicsit. Igán... fél egy kicsit. De nem így van-e ez rendjén? Nagy elődök után egy-egy szerepéről hosszabb ideig is, a szó. Erre is sor kerül,, ha klasszikus szerepet mindig le- Sajnos, néhány perc múlva ideje engedi, rövidesen. Azt vetett^ sarukkal már Hyppolitosként kell állnia hiszem, érdeklődéssel várhatjuk, mit mond ő a februári És itt van Theseus király, bemutató darabról, a klassziazaz Homokay Pál, aki már- kus drámairodalom egyik legmár őskaposvárinak számít nagyobb alakjának, Racine-nak művészeink között. Mögötte — műsorra kerülő tragédiájáról. »Nem, uram, ez a szív, már mit tagadjam én, Maga is lángra gyűlt a szűzi vágy hevén. Bevallom itt, ami szívem igazi vétke, Szeretek. Szeretek, tilalmad ellenére-...« Bambulek jubilál lítenie a fia+al művésznek ahhoz, hogy a megformálandó a színpadon, hősnek a rajzéhoz új színeket tudion kölcsönözni. Milyen klasszikus szerepek sora vezetett el a Phaedyáig? Az utat, amelyen most Racinetooz érkezett, Schiller, Victor mint mondja — egy év híján László Ibolya Igazgatók mentek, igazgatók jöttek, titkárnők, osztályvezetők változtak, de Bambulek segédiktató maradt. Tíz év! Bizony nem volt könnyű megmaradni ugyanannál az asztalnál kerek egy évtizedig! Mert vagy az asztalt irigyelték tőle, vagy öt az asztaltól. Legalábbis ezt szokta mondani, ha a szilárd elvi kiállásról jött elő a szó. Mert ő állta az ostromot: nem ment sem feljebb (sosem hívták), sem lejjebb (a létra legalsó fokán állt), sem oldalt (oda meg minek igyekezzék?). Tehát maradt, mégpedig nem is akárhogyan, hiszen — ki tudja, milyen célzattal? — egyre gyakrabban lehetett hallani tőle — persze csak a legszűkebb társaságban: — Éit nem vagyok bólogató János. — Ez egyébként igaz is volt, mert egyrészt Benőnek hívták boldogult anyai nagyapja után, másrészt nem is kértek tőle soha véleményt. Így még helyeselni sem volt alkalma. Közeledett tehát az évforduló napja. Lázas izgalommal készült a jubileumi ünnepségre, amelyet szerényen bár, de rendezni óhajtott. Egy álmos reggelen, a lottóhúzás eshetőségeinek érdembeli megbeszélése után így szólt közvetlen munkatársaihoz, a két vele egyenrangú kartársához: — Amint tudjátok (hogyne, hiszen már tavaly elkezdte mondogatni), tizedik éve erősítem működésemmel az Aktagyárat. Szeretném tehát az évforduló nagy napját, amely holnapután következik be, méltóképpen megünnepelni. Bent vagytok? — Hát... — Köszönöm. Tudtam, hogy szerettek, nem is fo.- gom elfelejteni ragaszkodástokat. Most pedig térjünk a részletekre. Tudom, nem vagytok haszonlesők, így nem is akarlak megszégyeníteni bernieteket azzal, hogy magam álljam e szerény kis emlékünnepség kiadásait. Éppen ezért javaslatom a következő: azt a kis bort, amit megiszunk, ti álljatok, a krumplit pedig majd én. Ha azonban tudok lövetni a sógorommal nyulat, egye fene, az is az én számlámat terheli. Azt hiszem, jó lesz így, ugye ? Hát akkor az előkészületeket megkezdem. A beszerzésről gondoskodom, a piszkos anyagiakat meg majd a végén elintézzük. Találkozás az Öreghegyen, a Százéves pincénél. A két kartárs a kijelölt helyen és időben pontosan meg is jelent. A pincénél azonban nem egyedül találták Bambulek kartársukat: jelen volt csoportvezetőjük, osztályvezetőjük, a gyár főmérnöke és igazgatója, valamint a központ két instruktora. Nem lehet csodálkozni, hogy számukra már nem jutott hely az asztal körül. No de nem azért voltak ők illedelmes beosztottak, hogy ne tudnák, mi a kötelességük: kerítettek egy hokedlit, sámlit és fatuskót, kényelmesen elhelyezkedtek, és várták a vacsorát. Pörkölt, jó erősen, krumpli, bor, megint bor, a hangulat emelkedő görbéje, nóta, ölelés, és úgy éjfél után főnöki kinyilatkozás: »Ilyen aranyos, jópofa gyerek, mint ez a Bambulek, nincs egész Közép-Európában. Mit? A naprendszeren! Van valakinek más véleménye? Ha nincs, határozattá emelem.-« Az emeléshez azonban nem volt elég ereje, hisz maga is csaknem erre szorult. No de hagyjuk a részleteket! ... Mint minden, ez is elmúlt, következett a szürke hétköznap a maga még szürkébb munkájával és sötétszürke, csaknem fekete pillanatával, amikor Bambulek odaállt kartársai elé: — Hát akkor, ha nem haragusztok: volt tizenhét liter rizling, az ... — De Benő! — tört ki az egyik kartárs — hiszen a főnökök is ott voltak! — Ezt az élményt nem számítom fel pluszként: meglepetésnek szántam. Marad tehát tizenhét liter tizehhatával számolva. — sk — ba. A fiúk kabátjának hajtókáján keskeny szalag, rajta pedig ez a két évszám: »1957—. 1961". Szalagavatásról jöttek tehát Hangoskodásükból mindjárt kiderült, hogy ezt az ünnepi aktúst nem Almuska és Hírős fogyasztásával tették emlékezetessé... Feketét ittak, majd eltávoztak néhányan. Az ottmaradó tanárnő, tanár és diákok hangos beszédbe elegyedtek. Nyilván a közelgő érettségire való felkészülést beszélték meg. Közben egy szőke, feltűnően jó hangulatban levő diák így fordult tanárához: — Tanár úr! Igyék velem egy féldecit! Én fizetem! — Rendeltek is. 14 konyakot, mert már csak ennyien voltak; Sem a tanárnő, sem a tanár nem tiltakozott. Elfelejtették, hogy már az ottlétük is szabálytalan, ellenkezik az iskola rendtartásával, a szeszfogyasztás pedig még a rendeletek megsértésével is jár. A felszolgáló — helyesen — pótolta azt, amit a tanárok elmulasztottak, s kijelentette, nem hajlandó egyetlen féldecit sem kiszolgálni nekik. Mivel azonban a diákok erőszakoskodtak. az eszpresszó helyettes vezetője — helytelenül — engedélyt adott az ital kiszolgálására, csak hogy megszabaduljon tőlük. Elégedetten itta meg a kicsiny, de annál hangosabb társasága konyakot, majd visszamentek a Közgazdasági Technikumba. A presszó ajtajától jó darabon versenyt futottak ta-~mő és diákjai. Ki volt a győztes? Eláruljuk: a fegyelmezetlenség — tanári segédlettel! (Szilái) Somogyi Néplap A.z MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-13. 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: VVIR1H L AJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzeműben* Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Pos a. Előfizethető a helyi postahivat t oknál és postáskézbesitöknél- Előfizetési díj egy nőnapra 11,— Ffc
