Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

Kedd, 1961. február 28. SOMOGYI NÉPLAP LEVÁLTÁSÁNAK OKA: elmulasztotta a házasságkötést... Furcsa levelet vitt a közel­múltban Szárnyast János szán- tódi boltvezetőnek a postás: »Elvtárs vállalatunknál törté­nő alkalmaztatását boltvezetői minőségben azzal az elgondolás­sal engedélyezte a vállalatvezető­ség, hogy I960, december 31-ig meg fog nősülni. Többszöri sze­mélyes érdeklődésünkre olyan választ kaptunk, hogy ha késik is az ügy, azonban még a tél folyamán ez a törekvése megtör­ténik. Mivel a kirendeltségveze­tő hatáskörét meghaladja a to­vábbi határidőmeghosszabbítás, el kell hogy rendeljem az átadó leltárt. Amennyiben elvtárs ed­digi munkahelyét meg akarja tartani, úgy kérjük Kádas Pál igazgató elvtárshoz egy rövid be­advánnyal fordulni, mert az ügy­ben egyedül ő adhat további ha- halasztást. Vállalatvezetőségünknek az az elgondolása, hogy a fiatalabb ge­neráció tökéletes, megbízható munkáját a megállapodott csa­ládi állapot tudja biztosítani, és az eddigi tapasztalatok szerint is azt látjuk, hogy azok a boltveze­tők, akik családos emberek vol­tak, igen sok felelőtlenségtől me­nekültek meg. Ezeknél volt a legkevesebb leltárhiány, és vál­lalatunk ezekben az esetekben tudott eredményesen hatni a bolt­vezetők készségére. Az ügyre vonatkozóan február 20-ig várjuk elvtárs értesítését. TÓTH DEZSŐ kirendeltségvezető.-« Nevetni volna kedvünk ezen a levélen, de inkább elszomorí­tó, hogy 1961-ben felelős tiszt­séget viselő emberek ilyet ír­nak, bárkinek is elküldenek. Melyik vállalatnak, miféle ki­rendeltségvezetőnek lehet kö­ze ahhoz, hogy dolgozója mi­kor nősül, illetve megy férj­hez? Nem akarunk a levélnek az­zal a kitételével vitatkozni, hogy csak a nős, megállapo­dott, családos emberek végez­hetnek tökéletesen megbízható munkát. Véleményünk szerint azonban egy boltvezetői állás betöltésének nem lehet feltéte­le a nős, családos állapot. S le­váltani valakit, akár nős, akár nőtlen, csak akkor lehet, ha valami okból nem felel meg — hiánya var, megkárosítja a ve­vőt, a vállalatot, stb. —, s így nem méltó a boltvezetői állás betöltésére. Ezért furcsa ez a leváltási indok: elmulasztotta a házas­ságkötést ... Sz. Lj NEMZETKÖZ! SZEMLE A kongói kérdés Amerikában — és Afrikában New Yorkban, az ENSZ üvegpalotájában megrendítő hírek bejelentésével kezdte meg február 20-án a Biztonsá­gi Tanács a kongói kérdés tár­gyalását. Hammarskjöld, aki­nek kezéhez Lumumba vére tapad, újabb hat kongói hazafi meggyilkolásáról tett jelentést a tanács tagjainak. A gyarma­tosítók bérencei továbo gyil­kolnak, a képmutatás és világ­csalás lemeztelenítve, szégyen­telenül állott, és mégis a Biz­tonsági Tanácsban elvetették a Szovjetunió megtorlást, Kon­gónak függetlenséget, igazsá­got és jóvátételt követelő ja­vaslatait, nem fogadták el a gyilkosok felelősségre vonásá­ról szóló afroázsiai hármas ja­vaslatot, csupán olyan határo­zatot hoztak, amely újból az ENSZ erőteljesebb beavatkozá­sát sürgeti Kongóban. Miért történt ez így? Új nevet vett föl a város egyik legjobb ifjúsági brigádja A Kaposvári Kefeüzemben volt. több brigád, közöttük Dódity Miklósáé ifjúsági brigádja is benevezett abba a versenybe, amelyet azért indítottak az üzem dolgozói, hogy anyagot takarítsanak meg, kiváló mi­nőségű termékeket állítsanak elő, kialakítsák a kollektív szellemet, segítsék egymás munkáját. Dódityné brigádja abban különbözött a többitől, hogy csupa fiatalokból áll, és ifjúsági exportbrigád néven nevezett be nemcsak az üzemi, hanem a KISZ-kongresszus tiszteletére folyó munkaver­senybe is. Dódity Miklósné, Kovács Magda, Vekszli Lászlóné, Pat­kó Irma és Bodza Edit, a bri­gád tagjai hamarosan kitűn­tek elsősorban az anyagtaka­rékosságban és a minőségi munkában elért eredményeik­kel. A hulladékot például si­került annyira csökkenteniük, hogy úgyszólván már értékel­ni sem lehetett, olyan kevés A brigád elnyerte a vá­rosi KISZ-bizottság verseny­zászlaját. Ezekben a najpokban nevet változtatott a brigád. A gálá­dul meggyilkolt Patrice Lu­mumba nevét vette fel, hogy ezzel is kifejezze együttérzést; a szabadságáért, függetlensé­géért harcoló kongói néppel. A brigád valamennyi tagja büszke erre a névre, s további eredmények elérésével, a KISZ-munka fellendítésével akarják bebizonyítani, hogy méltók viselésére és a KISZ- bizottség versenyzászlajára. Építkezések a Maros— Autonóm Tartományban A Maros—Magyar Autonóm Tar­tományban az utóbbi két esztendő­ben számos új épület létesült. Ez idő alatt a többi között 86 iskolát, 8 óvodát, napköziotthont és bölcsö­dét, 75 művelődési otthont építet­tek. Ugyancsak ebben az időszak­ban a dolgozók részére 1644 lakás épült. Az imperialisták álláspont­ja érthető. A rési gyarmatosí­tókat gyűlölik Afrikában, a jól ismert szemérmetlen kapzsiság és erőszak előbb-utóbb tart­hatatlan helyzetet teremt, és olyan felháborodást szülhet, ami nemcsak a belgákat, ango­lokat, franciákat, hanem az egész imperializmust sodorja el nagyon is hamarosan a fe­kete földrészről. Ezért az új, finomabb« eszközökkel gyar­matosító nagyhatalmat, az Egyesült Államokat kellett elő­térbe tolni, s mert azt is túl­ságosan kiismerték már, he­lyette az ENSZ-nek kellett so­rompóba lépnie. Mindenáron meg akarják hát menteni az imperialisták Hammarskjöldöt. Kongói uralmuk fenntartásá­nak egyetlen lehetséges eszkö­zét az ENSZ-erők ott-tartásá- ban látják. Az a tervük, hogy a «-polgárháború megakadályo­zásának«, a »-kongói hadsereg átszervezésének« jelszavával i,zt gátolják meg, hogy a kon­gói szabadság fellegvárai fenn­maradhassanak, megakadá­lyozzák, hogy azokból kiin­dulva felszabadítsák egész Kongót a avarmatosító uralom alól. Elsősorban Gizenga had­seregét szeretnék leszerelni — bár Mobutu és Csőmbe zsol­dosai gyilkoltak. Elsősorban ott akarnak »nyugalmat«, ahoi a Keleti tartomány, Kivu vagy a balubák erői előretörnek, s ott »nem avatkoznak a belügyek- be«, ahol Kaszavubu, Ka'ond- zsi, Csőmbe gyilkol, idegen­légiót szervez, és falvakat irt ki csak azért, mert lakói hű­ségesek maradtak Lumumbá- lioz. S mindezt olyan módon igyekeznek csinálni, hogy 27 újítási javaslatot nyújtottak be tavaly a Csurgói Napsugár KTsz dolgozói (Tudósítónktól.) A termelékenység fokozását, az önköltség csökkentését cé­lozzák a dolgozók által be­nyújtott újítási javaslatok Egyre több ilyen javaslat ke rül üzemeinkben a bíráló bi­zottság elé. A Csurgói Napsu­gár KTsz-ben két évvel ez­előtt még csak kettó, tavaly már 27 újítási javaslatot ad­tak be a dolgozók. Ebből tízet elfogadtak már. Bukovics György, Gellert Pál újításának alkalmazásával sok anyagot takarít meg a ktsz. Bukovics újítása nyomán a ka­bátok karlyukszegőit gumíro­zott hulladékanyag felhaszná­lásával készítik. Gelléri a ka­bátok szélfogóit csinálja az ed­diginél célszerűbben, gazdasá­gosabban. Több javaslat érke­zett a műszerészektől s. Ko­vács István hulladékanyagból munkavédelmi berendezést szerkesztett a szabászgéphez. Fiilöp Ferenc ugyancsak hul­ladékanyagból olyan Kaptafa­állványt készített, amely mind­össze egy négyzetméter helyet foglal el, és 300 pár kaptafa tárolására alkalmas. mentsék a látszatot, nehogy teljesen maguk ellen boszítsék Afrikát. Olyan módon akarják csinálni, hogy a piszkos mun­kát félrevezetett, lepénzelt vagy megfélemlített fekete és sarga bőrű politikusokkal vé­geztessék el — bár a fehér hó­hérok, katonatisztek és kínzó- rmesterek jelenléte nélkülözhe­tetlennek bizonyul ennyi gya­lázat elkövetéséhez. Ez a ket­tősség jellemzi a képmutató szólamokba burkolt kegyetlen imperialista álláspontot, amely a Biztonsági Tanács ülésén is kifejezésre jutott. De miért nem álltak ki ha­tározottabban az EAK, Ceylon, Libéria, a javaslattevők ma­guk és számos más ázsiai és afrikai ország Hammarskjöld ellen? Miért nem támogatták nyíltan a Szovjetunió helyes javaslatait még azok sem, akik egyetértettek azokkal, s már hivatalosan elismerték a Gi- zenga-kormány és Hammarsk­jöld felelősségét? Az egyik ok: Afrikában még mindig túlzott reménységgel — mondjuk ki: naiv illúziókkal — tekintenek egyes kormányok és politikusok az ENSZ felé. Még erősen él elképzelé­seikben egy »harmadik út« lehetősége, amelyhez a szocia­lista és a kapitalista világ kö­zött az ENSZ támogatásával juthatnának el... Afrika füg­getlenné vált országai közül még a haladottabbak zöme sem jutott el odáig, hogy fel­ismerte volna: egyedül a Szov­jetunió és a szocialista tábor segítségére számíthat mindvé­gig és minden körülmények között. Még előnyben részesí­tik a semlegesség, sőt bizo­nyos fokig a lavírozás politiká­ját, és mindkét oldalról várnak anyagi segélyt is. Más afrikai országok kormányai még min­dig a régi gyarmatosítók befo­lyása alatt állnak, s igen sok kérdésben eszközzé lesznek a háttérben álló erők kezében. Még a világosabban látó af­rikai államférfiaknak is tekin­tettel kell lenniük az imperia­listabarát vagy ingadozó tár­sakra is, hogy egységesen s kellő számban vonulhassanak harcba az ENSZ fórumán. Ezért tesznek enyhébb javas­latokat, engedményeket, és ezért tartózkodnak a szovjet javaslat támogatásától, még ha sokan egyetértenek is az­zal. A Szovjetunió nem tartotta megfelelőnek a három afro­ázsiai ország javaslatát, de nem szavazott ellene. Minden attól függ, hogyan hajtanak végre egy ennyire általánossá­gokban fogalmazott javaslatot. I.ehetett ez az első lépés a kon­gói bonyodalmak megoldása felé. A Szovjetunió nem me­het messzebb a segítésben, mint amennyit az ázsiai, de különösen az afrikai országok többsége maga is kíván és he­lyesnek tart. Szabad utat kel­lett engedni ennek az általuk bár kényszerből, de elfogadott megoldási kísérletnek. Azóta napok teltek el, több­ször is összehívták az ENSZ kongói tanácsadó bizottságát, és folynak a terméketlen viták. Jellemző módon arról vitáz­nak, hogyan keli értelmezni a Biztonsági Tanács javaslatát. A Szovjetunió nem tárgyal Hammarskjölddel — az ameri­kaiak szerint éppen e megszé­gyenült főtitkárnak kell a ha­tározatot végrehajtania. Az af­rikai országok világosan látó része azt követeli, hogy az ENSZ az erőszakot — ezt teszi lehetővé a határozat — Kasza­vubu, de legalábbis Csőmbe ellen alkalmazza. Mások az erőszakot Gizenga és a függet­lenség tényleges hívei ellen akarják fordítani. Azon vitáz­nak: mit kell érteni azon, hogy kivizsgálják Lumumba »halá­lának körülményeit«! Vitáznak azon, hogyan keli értelmezni a belgák, az idegen erők kivoná­sát Kongóból. Kiskapukat ke­resnek a nagykapu mellett, hátsó bejáratokat és kibúvókat kutatnak: folyik a huzavona Amerikában a kongói kérdés körül... Mi lesz ebből? Erre Afrika ad választ, s olyant, amit nem lehet New Yorkban jó előre »értelmezni« és véges-végtelen »megvitatni«. Az ENSZ már eddig is el­vesztette tekintélyének nagy részét a kongói kudarcsorozat és aknamunka posványában. A Szovjetunió javaslata ellenére most ismét rábízták: teremtsen igazságos rendet — de ha így folytatja, ebből sem lesz igaz­ság. Kongóban pedig nem lesz rend sem, amíg az igazság és függetlenség is nem jár vele együtt! A kilátások szerint nö­vekszik a kongói véres zűrza­var. Az árulók megegyezhet­nek egymással és gazdáikkal: Kaszavubu és Csőmbe, Kalond- zsi és Ileo között létrejöhet kompromisszum. Mint aho­gyan Lumumbát megpróbálták megvásárolni (azért kellett meghalnia, mert nem adta el magát!), úgy próbálják most Gizengát és híveit is megkör­nyékezni. Bizton reméljük: hiá­ba. A nép küzd, s a gyarma­tosítók ügye jóvátehetetlenül vereséget szenvedett már ak­kor, amikor ez a harc Kongó igarí függetlenségéért egyálta­lában megkezdődött. Ez a kongói helyzet kevéssé hangsúlyozott, pedig talán leg­jellemzőbb vonása. Kongó ha­tárkő, amely jelrí, hogy már a kegyesen felülről nyújtott s részben csak látszatfüggetlen­ség nem elég most Afrikában! Kongóban népi harc kezdődött a népcsalás ellen: tömegek vet­ték komolyan, hogy most már szabadok és függetlenek akar­nak lenni, tényleg s nemcsak szép szavakban. Ha Kongóban is sikerült volna ünnepi cere­móniák közt megadni a belga­függetlenséget, az imperialis­ták most elégedetten zsebelhet­ték volna tovább a katangai HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (6) Az utca teljesen néptelen Sebesen félrekotort egy nya- drága holmi... Hát lehetsé­volt. Matejka nesztelen lép- láb aprófát, s a helyére be- ges, hogy semmi sem maradt tekkel iparkodott hazafelé. A ágyazta a zsákot. A fát rárak- belőle? földszintes bérház, amelyben a ta a zsákra. Bezárta a lakatot, — Semmi, pallér lakott, a város túlsó vé- és benyitott a konyhába. — Mekkora lehet egy ilyen gén állt. A pallér nagy varga- Matejkáné vacsorát tett az bomba? betűvel közeledett hazafelé, asztalra. — Nem láttam. Kikerülte a tágasabb utcákat, — Hoztál valamit? — kér- — Mégis? Megvan az öt má- és a város szélén haladt. Kő- dezte, nem tudván, mit kere- zsa is. Vagy még több. Én nem rülötte sötétség hömpölygött. sett Matejka a fáskamrában, is tudom, mi lesz, ha megint rófát a ládikóra. Talpra szö­Az agya tompán zúgott. Meg- — Semmit. Csak egy rossz bombázni fognak. Hová mene- kött, és kilépett a kamra elé. próbált gondolkodni, de semmi zsákot. Kell majd az aprófá- külünk, ha riadó lesz? Tekintetét hetefitete a etttéthe sem jutott az eszébe. Fásultan nak. — Az asszony is leült az — Sehova. . . ' lépkedett, kiszakadt az időből, asztalhoz, és amíg a pallér a Vacsora után lefeküdtek. A érezte, ölni is tudna. De Torkát néma döbbenet szórón- levest kanalazta, kíváncsisko- pallér a falnak fordult, s úgy senkit sem látott. Bezárta a lettél bámult az aranyrudakra. Fél hétkor a csapat mumká-í Lélegzetét is visszafojtotta, hoz látott, a pallér pedig lemá-* Érezte, hogy rosszul cselek- szott a pincébe. Az üregen) szik. Vissza kellene térnie az még tátongott a rés. Matejka^ ágyba, mert még fel talál éb- gyors mozdulatokkal vissza-) redni valaki, s akkor mi lesz! rakta a kiszedett téglákat. Az-j De nem tudott elmozdulni on- tán kőműveskalapácsával ne-) nét. ivem tudta levenni a sze- kiesett a vakolatnak, és jókora) met az aranyról. Hosszú per- . , , , , ceken át mereven bámult a Iá- foltokat vert le a fa3ról- A fo1- dikóra. Egyenként megtapogat- tok S2ante egybeolvadtak, sj ta a rudacskákat az ujjaival. Kívülről neszt hallott. bányák profitját. De Kongó­ban tűzhányóra találtak, s vul­kánon nem lehet nyugodtan ülni __ A z imperialisták joggal fél­nek attól, hogy Kongó szabad­ságharcos példája lángba bo­rítja Afrikát. Most a brit gyar­matügyi minisztérium fárado­zik azon, hogy a Közép-afrikai Köztársaság fajgyűlölő minisz­terelnökét megfékezze, nehogy a Kongó szomszédságában fek­vő Rhodesiában is kitörjön a fekete fajú tömegek felkelése. A helyzet pattanásig feszült™ Afrikában megindulhat a lánc­reakció. Országok, amelyek egy évvel ezelőtt még jól »kéz- bentartott« s látszólag függet­len bázisok voltak az imperia­lista hatalmak számára, most balra tolódtak, mint Ghana, vagy nyíltan szembefordultak a gyarmatosítókkal, mint a Mali Államszövetségből kisza­kadt Mali Köztársaság. Afriká­ban terjed a szabadság, s attól kell tartani, hogy ha akkora kő megmozdul és lezuhan az imperialisták szekeréről, mint amekkora a fél világrésznyi, gazdag Kongó — olyan lavina indul meg, ami maga alá te­meti egész Afrikában az impe­rializmust! Ezért folyamodnak erőszak­hoz, hízelkedéshez, képmuta­táshoz és dollárokhoz New Yorkban, ezért támogatják őket (egyébként a koncon va­ló részesedés szándékával is) Párizsban és Londonban. Ezért szűkölnek, és folytatják az ak­namunkát a brüsszeli bankok és trösztvezérek irodáiban. A játék nem babra megy. Ha va­lahol, Kongóban bemutatko­zott az imperializmus legújabb- kori kiadásban: éppen olyan véres és mohó, álszent és ke­gyetlenül kapzsi gyilkos, mint valaha! Csak éppen sokkal gyengébb, mint valaha volt. Akár csak tíz évvel ezelőtt hogyan intézték volna el »im­perialisták« a kongói problé­mát? Mennyivel egyszerűbb, kevesebb komédia, kisebb erő­szak is elég lett volna »móres- ;re« tanítani a »feketéket« ott Afrika szívében. Ez ma már le­ih etetlen. A szocialista tábor mindinkább döntő befolyást gyakorol a világpolitika mene­tére — hangoztatta a Moszkvai Nyilatkozat: ezért nem tapos­hatták el Kongót a kapitalista nagyhatalmak. Még csak dön­tőbbé válik ez a befolyás — történelmi folyamat ez, ame­lyet nemcsak a mi erőnk, ha- ic-m a többi nép tapasztalata tok szinte egybeolvadtak, azt a látszatot keltették, mintha a bomba repeszdarabjai okoz-: múltén rezzent össze. Eloltotta ^ volna a sérülést 32 ^észjis érlel és segít előre. Kongó • * «»<»»•>» - »p- !“•—•!» Ä»!"’S3S (jobban látni, kinek az érdeké­lapította meg, hogy sikerült teljesen eltüntetni a nyomokat.»^ lavíroznak Amerikában, és Két nap múlva a csapat; végzett a romeltakarítással. A: jxumpás Bartalis-villa helyén gáttá. Benyitott a kiskapun, s egye­nest a fáskamrához tartott. A zsákot letette a kamra elé, majd a konyhából előhozta . a lakat kulcsát, zseblámpájával bevilágított a kamrába. Gya­nakodva nézett körül. Maga dott. tett, mintha aludna. Pedig kamrát) és nesztelenül beosont immar 08311 egy te,ek ásí,ozott­— Hogy álltok a bontással? núnden tagja zsibongott, mint- . . . . — Haladunk. ha forma a vére. Halántéka a aKasDa­— Meglesz holnaputánra? lüktetett. Begörbült ujjaival Pirkadatig hánykolódott az — A nagyja biztosan. görcsösen szorongatta párnája ágyon. Csuromvizes volt a pár­— Találtatok valamit? csücskét. nája. Négy óra tájt felkelt, és Matejka kezében megrezzent Ejfél tajban felkelt, es ki- , ... ... , , , ,, ___- __- kanál. Tekintetét egy pilla- sietett a fáskamrába. Nem tud- es2revétlenül küopakodott a s em tudta, "miért. Mintha ősz- r.atra az asszonyra emelte. Az- ta megállni, hogy meg ne néz- házból. Mire Matejkáné feléb­tönösen tolvajt keresett volna, tán folytatta az evést. ze a kincseket. Felvillantotta redt, hűlt helye volt A pallér aki máris az ő kincsére les. — Mit találtunk volna? zseblámpáját, s felnyitotta a nagy kerülővel lépkedett a vil­Aztán a fáskamra szokott lát- vont vállat. - Törmeléket ladikot A tíz aranytűd huvö- k vánva megnyugtatta Bezárta — Istenem — sopánkodott sen csillogott. Matejka babo- lanegyea lele- 1 maga mögött a kamra ajtaját, az asszony az a sok finom, nás félelemmel vegyes tiszte- rábban odaérni, mint emberei. kinek az érdekét szolgálja a Iszovjet politika, például a ja­vaslatok Kongó ügyében. Hosa- szú és áldozatos, türelmet és tapintatot, bölcsességet és elvi ............... ,,,, .....................„szilárdságot köyetelő harc az i s kijavítottak. Ki allitana., , , . . , _ , vaínkai nepek szabadsagának Csokavairra repuloboni-2,, ., , , ,, jitamogatasa, s meg nehezebb e ;harc maga. De ma már ezt a A szomszédos villák sérüléseit* hogy bák hullottak? Amint teltek a napok és he-l tek, Matejka szemmel látha­tóan összezsugorodott. Feltű-: nőén sápadt volt. Szemei mé-l harcot — Kongó ügyében is — la legvadabb lépéstől visszafo­gott, sakkban tartott imperia­lizmussal szemben Afrikában lyen behúzódtak gödrükbe.£dönük _ íban. s nem Ameriká­— Folytatjuk. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents