Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

> Szerda, 196L január 18. SOMOGYI NÉPLAP BEFI KAKO II Ö HÁNYÁN PRÓBÁLKOZ­TAK már hol több, hol keve­sebb sikerrel a munkásosztály szívéhez közel férkőzni, oroz­va Ijeturranni a csapa'ba, a párta hogy rútul becsapta őket. Az ártatlanságáról való hazug me­sét csak azért találta ki, hogy befurakcdhassék a pártba, s forradalmi i gondolta, ha már bent lesz ak- Régi kel- kor talán ki tudja harcolni re­veit szokása volt az csztá’val-' hatilitáci'ját. Mert az igazság fenségnek, hogy provoka'őrö- az, hogy K. Józsefet katonako- ket küldött a komm"nvták' rában, még az ötvenes évek közé, s így próbálta lebuktatni j elején beszervezték egy népi- a mozgalom vezeőit, harcosait, demokrácia-ellenes fegyveres Az árulás mindig súlyos érvé- j szervezvedésbe. s az eltentor- gás volt a párt számára, de az rád almi szervezkedés felgön- árulók sem kerülhették el sor- gyölítése u'án alapos bizonyí- sukat: a munkások gyű lötete | tékok alapján nyolcévi hör- a rossz felkiismeret k'sírte tönbüntetésre ítélték. Hír m őket végig dicstelen útjukon. Van tanulság éppen elegendő, hogy mint a szemünk fényét óvjuk pártunkat a karrieris­táktól, a kalandoroktól, a ro­vott múltú emberektől. Mert mint az alábbi eset is tanúsít­ja, ilyenek néha még ma is megpróbálkoznak a munkás- osztály szívéhez férkőzni. * * * K. JÓZSEF IS, mint a rossz lelkiismeretű ember, hamis módon lopta be magát a párt­ba. Azt az időt használta ki, amikor a párt, a munkáshata- lom bajban volt. A falíordüás, a baj kedvez az ilyeneknek. Tudta, hogy a vállalat kevés számú kommunistájának most nincs ideje arra, hogy mákjá­ban kutasson. Minden erejü­ket, idejüket lekötötte az el­lenforradalom elleni harc, a termelés elindítása. Kevés volt a szilárd ember, több a meg­tévedt, a tanácstalan. Fersze, hogy szívesen fogadjak a kommunisták minden őszintén dolgozni, segíteni akarót. És K. József ezt a lélektani pillanatot használta ki a ma­ga céljaira. Jelentkezett a párt­ba, bár több évi börtön volt mögötte. Sőt ez még a malmá­ra hajtotta a vizet. Nem mondanánk igazat, ha azt ál­lítanánk, hogy a vállalat kommunistái válogatás nélkül szedték fel abban az időben a párttagokat. Tudták, s fejére is olvasták K. Józsefnek, »hiszen te több évig ültél börtönben, mit akarsz nálunk, miért akarsz beállni közénk«. A kom­munisták előbb kétkedtek, hi­szen előttük volt a véres ta­nulság, mégis elmulasztották a kötelező éberséget, s elhitték a hazugságot, amit K. József talált ki múltjának tisztázásá­ra. Váltig hangoztatta, hogy ő voltaképpen tévedésből, ártat­lanul került börtönbe. Olya­nokra hivatkozott, akikről mindenki tudta, hogy valóban ártatlanul, igazságtalanul szenvedtek. A vállalat kommunistái a szívükre hallgattak, s enged­tek a ri mankód ásnak. Pedig ha akkor mindjárt utánanéz­nek K. József viselt dolgainak, korábban rájöhettek volna, év után büntetése további ré­szének letöltését felfüggesztet­ték, de el nem törölték. Ilyen ártatlan volt tehát K. József. Miért kellett neki a mese? Tudta ő jól, miért. Hi­szen ha bevallja az igazat, va­lószínűleg azon nyomban visz- szautasítják. így azonban egy- gyel még több okuk volt a kommunistáknak, hogy kiadják az utat a befurakodónák! Varga József Mindig gazdagabbak leszünk... Q it kezdték, hogy aláír- ták a belépési nyilatko­zatot, megteremtették a kö­zös alapot, összegyűjtötték a vetőmagot. A földeket nem el­szórva egy-egy ember, hanem egy munlMcsapat, egy brigád népesítette be■ Fokozatosan el­tűntek a mezsgyehatárok. A sertések és a szarvasmari.ák megszokták, hogy a közös fé­rőhelyen mindennap ugyanaz az ember viseli gondjukat. A termelőszövetkezeti gazdálko­dás lépésről lépésre változtat­ja meg a falu arculatát. Min­dénap újat, többet hoz az előzőnél. Egy aláírással hitele­sítették a közösséghez való csatlakozásukat az emberek, s a közösségi élet a falu külső változásaival együtt változtat­ja, formálja őket is. Mikor a nyilatkozatra írták a nevüket, még tartottak a holnaptól, s csak később, három, négy hó­nap vagy éppen egy-két év után jöttek és jönnek rá, hogy érdemes volt. A termelőszövet­kezet, a közösség mindeniüről gondoskodik, benne minden ember megtalálja a holnapját. * * * A somogysimonyi Dózsa Termelőszövetkezet már a második esztendő határkövét hagyta maga mögött. A közös gazdaság megteremtésének je­gyében telt el ez a két év; be­ruházások, a munka megszer­vezésének küzdelmei kísérték az elszáiló hónapokat. — Gazdagabbak vagyunk, mint egy évvel ezelőtt — így summázta a szövetkezet fejlő­dését Hegyi János brigádveze­tő. — És bizonyos vagyok ben­ne, hogy 61-ben még jobb lesz Lehet tanulni tőlük A göllei asszonyok, lányok, arról nevezetesek, hogy igen sokszor cáfolnak rá arra az idejétmúlt bölcselkedésre, amely úgy szólt, hogy »asz- szonynak a tűzhely mellett a helye«. Másként fogalmazva: az asszonyok pedig ne üssék bele a dolgukat a közügyekbe, mert az férfidolog. Nem is tudom, hogy mi len­ne, ha a göllei nőtanács asz- szonyai »szót fogadnának«, és nem mozdulrának ki a csa­ládi tűzhely mellől. Egy bizo­nyos: ennek a népes és jómó­dú falunak színtelenebb lenne az élete, ha a nők visszavo­nulnának a közügyektől, ha nem állnának elő újabb és újabb tervekkel, gondolatok­kal, melyeik a falu életének szebbé tételét célozzák. Kevés helyen dicsekedhetnek azzal, hogy a nő tan ács tevékenysége olyan tökéletesen illeszkedik bele a községfejlesztésd és egyéb munkákba, mint Göl­ten. Az sem esik meg sok he­lyen, ami nemrég történt eb­ben a faluban. Tudni kell, hogy a gölleiek óvodaépítésbe kezdtek nem is olyan régen. Kevés pénzzel, de annál na­gyobb lelkesedéssel. A terme­lőszövetkezeti falunak szüksé­ge van az új óvodára, talán ezért is vállalták oly örömest a társadalmi munkát. Nos, nem fukarkodtak az erejükkel és a különben pihenésre szol­gáló idő feláldozásával sem. Kivált az asszonyok. — Tíz jó dolgos asszony kel­lene nekünk a cseréptető fel­rakásánál! — mondta a tanács­elnök a nőtanécs elnökének, Bemard Jenőn ének. — Rendben van, ott lesznek az asszonyok. Hogy ott voltak-e másnap? De még mennyire! Csakhogy nem tízen, hanem hatvanan! Pillanatok alatt elvégezték a munkát, a szakemberek alig győzték szusszal. De bírni kel­lett, mert volt elég biztatásban részük. Aztán meg rájuk ra­gadt az asszonyok fürgesége a jókedvvel együtt. Szívet melegítő ilyen híreket hallani, ezért is adom tovább, hadd örüljenek neki mindazok, akik társadalmunkban az asz- szonyok szerepét nagyra tart­ják. Persze, nemcsak akkor jön­nek össze Gödién a nőtanécs tagjai, amikor munkáról van szó. Arra is gondolnak, hogy a jövő adhat kezükbe megol­dásra sok bonyolult feladatot. Ezekkel pedig úgy van az em­ber, mint a számtani felad­ványokkal A megoldásra fel kell készülni, méghozzá ta­nulással, önműveléssel. Jól is­merik az itteni asszonyok és lányok a több tudás értékét, ez a magyarázata annak, hogy egy-egy asszonynak szánt is­meretterjesztő előadáson ott szoronganak 100—120-am is. Sokat tanulhatnak megyénk nőtanácsi asszonyai a gölleiek- től. Hegyi János Ennyit mond általában a kö­zösségről, falujáról, ahol szü­letett, ahol gyerekkora óta is­mer minden embert. Majd ma­gáról beszél, mintegy példaként említi saját sorsát: bár tízhol­das gazda volt, de érdemes volt a közösséget vállalnia. — A családból négyen dol­gozunk szövetkezetben — mondja. — 960 egységet gyűj­töttünk össze, semmi pana­szunk sincs. Ha összeszámo­lom, mit hordtunk a padlásra csak eddig, akkor azt mondha­tom, több mindenünk van, mint amennyi a tíz holdból volt. És még ezután lesz a zár­számadás. Aztán fiáról beszél, akit ipa­ri szakmára akart taníttatni, de az nem volt hajlandó elhagy­ni a lovakat. 16 éves, és ál­landó fogatosa a tsz-nek. Ez a munka a mindene, fiatalos len­dülete nagy segítsége a család­nak és a közösségnek. — Becsületesen dolgozni: ezert fordul meg minden a szö­vetkezetben. Azt mondtam az előbb, hogy több mindenem lesz, mint azelőtt volt, mo6t még hozzáteszem, hogy keve­sebb fáradsággal. A munkára gondolok, félretéve az indulás, Igen, kevesebb a munka. Jól emlékszem még, mikor azelőtt — például vetés idején — sok­szor ebédet se ettünk, nemesek .ni, mások sem, csak! egy el­készüljön a munka. A tsz tag szt nem teszi meg, de nincs is szükség rá. Itt van a nagy se­gítség, a gép. Már tud összehasonlítani a közös gazdálkodás első és má­sodik esztendeje között. (Látja, mennyivel könnyebb a máso­dik év, s ezért bízik abban, hogy a következő még többet ad, még több kéz fog ezen munkálkodni. Hegyi János a munka szem­szögéből látja, hogy helyes úton jár a közösséggel együtt, íakács György, a szőkedencsi Törekvés tagja már más szem­pontból nézi a közös utat. A 78 munkás esztendő megtörte, s életét csak nehezíti, amit a sors külön teherként a vállára rakott. Igen rögös utat járt vé­gig, gyerek nélkül öreg koruk­ra egyedül maradtak. Takács néni súlyos beteg. Sok pénzt emésztett fel eddig az orvos •f ’ cfr-r\-r-\rr7(>Y' Bántja őket az idős kor és a magányosság. De ahányszor hozzányúlnak a pénzhez, any- nyiszor érzik, hogy gondoskod­nak róluk, s ha nincs is család, mégis tagjai egy nagyobb, egy nemrég létrejött családnak, a Törekvés közösségének. Farkas Zoltán fogatos a so- mogysámsoni November I. Tsz-ben. 20 éves. Ebben a kor­ban mindenki úgy érzi, övé a világ, különösen, ha — mint Zoli — azt is hozzáteheti, fia­tal házas. Takács György — 28 egységem azért nekem is van — mondja eres, reszke­tő kezét egymásba kulcsolva Gyuri bácsi. — Amikor tud­tam, elmentem dolgozgatni. Persze nehéz volt, mert itthon is nekem kellett helytállni. Bé­kés volna öregsége, ha nem ülne a házon a betegség réme. Ha nem fenne az öregségi já­radék, amivel minden hónap elején bekopog a postás, vajon ki ápolná őket? Nem nagy ösz- szeg az a 260 íorint, de nekik mégis igen sokat jelent — Csak dolgozhatnánk! — sóhajt Takács néni. — Tud­nánk tenni mi is valamit a szövetkezetért Nagyon fáj, hogy ilyen tehetetlen vagyok. De hát elszaladt az idő... Farkas zrnum — Nem kívánkoztam el in­nen soha — mondja. — Mi­csoda dolog lett volna elhagy­ni a szüléimét! Egyébként sam igen ment el közülünk, fiatalok közül senki. S ha megkérdezik tőle, he­lyesnek tartja-e ma, hogy ma­radt, igen határozottan, őszin­te tekintettel ad feleletet — Megtaláltam a számítá­som. A közösségre, a közös gazdálkodásra lehet alapozni. Bizonyíték erre az is, hogy megnősültem, és feleségemmel együtt itt dolgozom. Szép jö­vedelmünk van, s úgy látom, van itt jövőnk. Fiatalok va­gyunk, bírjuk a munkát S ha elfáradtak? Akad szó­rakozási lehetőségük is a kul- túrházban. Nincsenek egy el ül, a többi fiatallal együtt felta­lálják magukat * • * Q tt kezdték, hogy aláír- ták a belépési nyilatko­zatot. Három korosztály, há­rom vélemény, mégis egy gon­dolat csendül ki belőlük: ér­demes volt. A változásnak, a fejlődésnek nincs vége, eszten­dőről esztendőre jobb lesz, egy­re gazdagabbá válnak. Vörös Márta korábban rájöhettek volna, Kivált az asszonyok. L. I. a megalapozás nehézségeit. ■ , . , . , a part- és KISZ-oktatas helyzete a nagyatádi járásban BERKESI ANDRUS cMndás és hűség (15) — Mi történt — kérdeztem ijedten, és fékezett .... , — Semmi, csak meg akarlak? ,NeI?á:ny ho"?P . tapasztalatai csókolni, olyan nagyon szépet/a aPjan megállapítható, hogy mondtál. £a, Nagyatádi Járási Pártbizolt­Tizenegy óra előtt érkeztünk:?3®® jó munkát végzett a párt- Pécsre. Egyenesen a Nádor eléS*^ a KISZ-oktatás megszerve­így érkezett el negyvennégy tavasza. Az első bombázások szörnyű pánikhangulatára még te is emlékszel. Amikor a szétroncsolt hullákat véletle­nül megláttam, rajtam is úr­rá lett a rémület. Arra gon­doltam, hogy huszonhárom éves vagyok, szép és fiatal s talán holnap elpusztítja teste­met a vak véletlen. Élni akar­tam, szeretni, szerelmes vol­tam s kívántam, hogy szeres­senek. Valami sötét jelszó ka­vargóit az emberek lelkében, bennük égett a »csak egy nap a világ« gátlást romboló nan- gulata. Mintha a világ vége közeledett volna, s a hátralévő percek csak annyiban voltak érdekesek és fontosak, ameny- nyiben még örömöt, élvezetet tartogattak számunkra. Persze csak az én világomról beszé­lek, azokról az emberekről, akiket a környezetemben meg­ismertem, s nem azokról a ke­vesekről — Bohusról, Rólad, Koltai Péterről —, akik .előtt ezekben a napokban határo­zott cél lebegett. De bizonyá­ra te is tapasztaltad a közönyt, az özönvíz előtti tespedtséget, a levertséget. Húsvét előtti szombaton vég­re találkoztam Péterre! Apám útban volt Lipcsébe. Felötlött bennem, hogy történjék bár­mi, felhívom a lakásba, aztán mégis letettem erről a szándé­komról, mert nem akartam magyarázkodni a személyzet előtt. y Lesétáltunk a parkba. Talán még ilyen szenvedélyesen so­hasem clókoltuk egymást, mint akkor. — Ágnes — mondta Péter —, holnap hajnalban Pécsre utazom. Szeretném, ha velem jönnél. — Megyek — válaszoltam gondolkodás nélkül. — Apa csak két hét múlva jön haza.. — A Zsolnai gyárban kell műszaki megbeszéléseket foly­tatnom. Lehet, hogy éjszaka már hazajövünk. — Nem maradunk ott? — Nem, de úgy terveztem, hogy egy napot a Balaton mel­lett töltünk. Nézz csak ide... — Zsebéből kulcscsomót húzott elő. — Tudod, mi ez? — Honnan tudnám? — Az öregeknek Balatonlel- lén nyaralójuk van. A kulcsa. Reggel hatra érted jövök. — Mivel megyünk? — Gépkocsival. Kölcsönkér­tem a gyár kocsiját, illetve nem is a gyáré, hanem a bará­tomé, csak a gyár adja az üzemanyagot. Pityukám, olvasd figyelem­mel ezeket a sorokat, mert ez az a végzetes pécsi kirándu­lás, amelyért most te is bűn­hődsz. Tehát nem vonattal mentünk, hanem autóval, egy fekete Mercedesszel. Péter ve­zetett. Először a Keleti pályaudvar­ra mentünk. Péter elnézést kért, eltűnt a forgatagban. Tíz perc múlva tért vissza egy eléggé nagyméretű, sárga bő­rönddel. Ütközben magyarázta meg. hogy a bőröndben szigetelő porcelánok vannak, mintada­rabok. S mivel először úgy tervezték, hogy vonattal uta­zik, a bőröndöt, hogy ne kell­jen neki cipelnie, a gyár elő­ző nap már elhelyezte a ruha­tárban. Különösebben nem érdekelt. Boldog voltam, hogy Péter mellett ülök. Beszéltem össze­vissza minden csacsiságot. Ki­tűnően vezetett. Verseket sza­valt, vicceket mesélt a néme­tekről. Aztán egyszerre csak azt mondta: — Te, Ágnes... mégis meg­gondoltam ... — Mit gondoltál meg? — Ha vége lesz a háborúnak, elveszlek feleségül. S tudod, hova megyünk nászúira? Ró­mába. vagy Svédországba. — Állítsd le a motort! Hal­lod? Állítsd le! vezette a gépkocsit. Minden ] simán ment. Kétágyas szobát? foglaltatott a céggel. Kitöltöt­tük a bejelentőlapot, Péter! kétszáz pengőt csúsztatott a] szállodaportás tenyerébe, az­tán érdeklődött valamelyik kö-] zös ismerőse után és azt is na­gyon jól láttam, amikor a por-! tás az én bejelentőlapomat] visszaadta. Felmentünk a szobába. A3 sárga bőröndöt nem hozta fel, azt mondta, nem érdemes cipe-] kedni vele, úgyis a gyárba kell; vinni, maradjon hát a kocsi­ban. Megmosdott és fél óra tűre!-] met kért. Dolga van. Fél óra] múlva visszatért. Sohasem fogom elfelejteni! azt a délutánt. Ne bántson ez,] hogy efféléket írok, de annyi-) ra elfogott az emlékezés, hogy] nem bírok szabadulni annak a] délutánnak a hatásától. Akkor? ismertem meg a szerelmet s az] életnek valami megmagyaráz­hatatlan boldogságát ismertem,, ___, _______ . m eg. Elfelejtettem a háborút fésülésé. Van olyan a pánik hangulatot, rémlátá-^mezőgazdasági "— saimat, mindent. Szépnek, biz­tatónak láttam a jövőt. Szint' halált kívántam azokban a pillanatokban, s amikor ha* óra felé Péter közölte, hogy; rövid időre el kell menni kétségbeestem. (Folytatjuk.) zésében, irányításában. Jól átják el feladataikat a vezető propagandisták is. Rendszere­sen eljárnak az előkészítőkre, sokat forgatják a klasszikuso­kat, egynémely helyen pedig a tananyag jobb megértetése cél­jából szemléltető eszközöket is alkalmazóiak. A gondos előkészítő, szer­vező munka eredményességét bizonyítja, hogy a tavalyinál hatvan százalékkal több tan­folyam indult, s háromszázzal többen vesznek részt a pártok­tatásban, mint a múlt évben. A tanfolyamok többségében a hallgatóik példamutatóan ta­nulnak, bátran szólnak hozzá a vitatott kérdésekhez, s nem estelinek választ kérni prob­lémáikra. Görgetegen, Rinya- saentk irályon, Kuntelepen a pár! oktatáson részt vevők lép­tek be elsőként a termelőszö­vetkezetbe. Az oktatás ered­ményessége mellett szól, hogy a tsz-ben javult a munkafeaye- tem, a közös vagyon megbe- ipari és üzem. ahol a anfolyamhallgatók mozgalmat ndítottak a szocialista brisáil ’ím elnyeréséért. A hallgatók •őzül többen kérték felvételü­ket a pártba. Nem szabad azonban megfe­ledkezni arról hogy a pár- oktatás megszervezésekor egyik-másik alapszervezet hi* bát követett el. Nem győzték meg például mindenütt a hall­gatókat a tanulás fon osságá­ról, s nem figyelmeztették a jelentkezőket arra, hogy a tanfolyamon igen szorgos, fe­gyelmezett tanulást várnak tőlük. Ezért következett be a kutasi pártszervezetben, hogy az oktatásra jelentkezett hat elvtárs közül csak egyetlenegy jár el rendszesen a foglalkozá­sokra. A nagyatádi községi alapszervezet »Időszerű kérdé­sek« tanfolyam hallgatóinak alig kétharmada jelenik meg az oktatáson, de a mulasztók közül még egyetlenegy elvtár­sat sem vont felelősségre a vezetőség. A pártoktatással szorosain összefügg a KISZ-oktatás. A járási bizottság 35 a’apszerve- zetben indított valamilyen tan­folyamot. A kiszisták 65 száza­léka vesz részt politikai okta­tásban. Mivel a járási KISZ- bizotíság kezdetben nem tudott kellő segítséget adni, ezért több tervezőit tanfolyam meg sem indult, s nincs elegendő tankönyv sem. A tapasztalatok tanúsága szerint a nagyatádi járás párt­szervezetei mind nagyobb gondot fordítanak az ideológiai munkára. Ám az eredmények nem takarhatják ed az árnyé­kos. oldalt. Jobb, fegy 'mezet- tebb munkával ki lehet javíta­ni a hibákat. Dór esi Sándor /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents