Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 10. szám

Csütörtök, 1961. Január 12, s SOMOGYI NÉPLAP Jó úton halad az építőipari utánpótlás oktatása, nevelése Évente 40—50 építőipari dol­gozó válik meg szakmájától megyénkben, s mivel kevés a szakember, nagy gondot kell fordítani az utánpótlás neve­lésére. Nálunk a Somogy megyei Építőipari Vállalat neveli a legtöbb új szakembert. Tavaly hatvanan szabadultak, az idén pedig kilencvennyolcán végez­nek. Jelenleg összesen 284 ta­nulót foglalkoztatnak. A fiata­lok tanulóidejük nagy részét gyakorlati munkával töltik, s csak a hidegebb idő beállta után kezdődik meg elméleti oktatásuk. Erre a célra külön iskolát tart fenn a vállalat a. központi munkásszálláson. A múlt év óta igen megvál­tozott az oktatás. A fiatalokat régebben brigádokhoz osztot­ták be gyakorlati munkára. Itt azonban jobbára amolyan «■tedd ide, tedd oda« embernek tekintették, s kevés kivétellel főleg apróbb, szinte segédmun­kákra osztották be őket. Ezzel nemcsak hogy megakadályoz­ták fejlődésüket, de gyakran elvették a kedvüket is a mes­terség megtanulásától. A múlt iskolaév végén aztán felvető­dött az iparitanuló-brigádok megalakításának gondolata. Felülvizsgálták a gyakorlati oktatást, s tanuló-brigádokra osztották be a fiatalokat Itt külön oktató foglalkozik velük, s rendszerint kisebb építkezé­sen végzik a gyakorlatot Fő követelmény a jó minőségű munka. Ha lassabban készül is el egy-egy ilyen építkezés, mi­nőségére nemigen akad kifo­gás. Jellemző, hogy a tsz-épít- kezéseken dolgozó ipari tanu­lók tavaly oklevelet és pénzju­talmat kaptak a minisztérium­tól és a vállalattól. Megváltozott az elméleti ok­tatás rendje is. A tanulók nagy része az iskolaidő alatt bent lakik a munkásszálláson. Tavaly nagyobb szobákban voltak elhelyezve, gyakran idősebb dolgozókkal együtt, s így nem tudtak megfelelően felkészülni az órákra. Az idén 4—6 személyes szobákban lak­nak, külön a felnőttektől. Egy éve még csupán két tanterem volt, most négyben tanulhat­nak, így az órákon is megszűnt a zsúfoltság. A decemberben megkezdő­dött új iskolaévre sikerült szaktanárokat szerezni az ál­talános ismereti tárgyak ok­tatására. A szakoktatók létszá­mának bővítésével emelkedik a tanítás színvonala. Az okta­tók többsége órán kívül is so­kat foglalkozik a fiatalokkal, figyelemmel kísérik magánéle­tüket is. Órák után ugyanis nem mennek dolgozni a fiata­lok, mint régen, hanem tanu­lással, illetve közös vagy egyé­ni szórakozással töltik el az időt. R. F. Steinbacher József törökkoppányi tej- kezelő naponta 650 liter tejet vesz át a gazdáktól. Ké­pünkön: Dávid Jó­zsef tejet ad át. Na­ponta 13 liter tejet szállít a csarnokba. Tovább kell javítani az Ingatlankezelő Vállalat munkáját A közelmúltban tárgyalt a városi tanára végrehajtó bizott­sága az Ingatlankezelő Vállalat munkájáról. A vállalat 247 fő­vel dolgozik, és 4600 bérle­ményt kezel a városban. Az el­múlt évben 18 állami lakóház teljes tatarozása volt a válla­lat terve A tervet teljesítették, ezenfelül lakások céljára át­alakították a volt Zrínyi-lak­tanyát. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy az elvégzett felújítások minősége általában megfelelő. De tovább kell ja­vítani a vállalat munkáját Ha­tározatot hozott hogy fel kell tölteni a vállalat műszaki lét­számát, ügyrendet kell kidol­gozni a külső munkálatok el­lenőrzésére, a kisebb javítások elvégzésén^ meg kell tartani a bejelentési sorrendet, és épí­tési napló vezetésére kell kö­telezni a brigádokat. Ezt a naplót az érdekelt lakók is aláírják, tehát módjuk lesz arra, hogy kifogásaikat beje­gyezzék. Tűrhetetlen, hogy akad a városban 40—50 olyan lakó, aki még az alacsony lakbére­ket sem fizeti meg. A v. b. hangsúlyozza, hogy a hátralé­kosok ellen a leghatározottab­ban kell fellépni. Szemlélteti eszközöké! kölcsönöz a népművelési Tanácsadó Egyre jobban gazdagszik a Népművelési Tanácsadó szem­léltetőtára. Sokban segítik az ismeretterjesztő munkát az újonnan beszerzett szemléltető eszközök. A Népművelési Ta­nácsadó tizenhétezer forintért két Gamma P—419-es mikro- diavetítőt vásárolt. A vetítő­ket egy-egy előadás alkalmá­val kikölcsönzik az üzemeknek, községeknek. Táj elemekkel, metszetekkel, csillagtérképek­kel, kőzetmintákkal, mikrosz­kóppal és diafilmekkel gyara­podott eddig a szemiéltetőtár. Sok új kiadvány érkezett a színműtárba, a zene- és tánc­szakkönyvtárba is. A megye kul túrfelelősei és a művelődé­si otthonok igazgatói új dra­maturgiai művek, táncleírások, kották, diafilmek között válo­gathatnak. BERKES! AHDRflS cémtds és hűség (W> — A pécsi ügy vádlottad kö­zül ketten maradtunk életben, Koltai és én, s mivel minket is életfogytiglanra ítéltek, nem gyanakodhattak ránk. Ezzel a pécsi ügy a pártközpontban le­zárult, éppen úgy, mint több más ügy, azzal, hogy az áru­lás részleteit homály fedi. — Amikor őrizetbe vettek, valahogyan az illegális múl­tammal kapcsolatosan szóbake- rült a pécsi lebukás. Elmond­tam, amire visszaemlékeztem. Őszintén szólva eléggé halvá­nyan éltek már bennem a rész­letek, s például már arra sem emlékeztem, hogy a terv sze­rint neked kellett volna leutaz­nod. Abban a lelkiállapotban szinte megzavarodtam, a múlt eseményei összekeveredtek a jelennel. Csak akkor kezdtem rendezni gondolataimat, ami­kor Koltai Péterrel szembesí­tettek. Koltai nem vallott rám, ugyanazt mondta el, mint negyvenötben, azzal a csekély módosítással, hogy Pécsre ér­kezését valaki Pestről jelezte a defenzív osztálynak. Tehát nem a pécsiek követték el a dekonspirációt vagy az árulást, hanem valaki a pestiek közül. — Olyan volt a szituáció, hogy nem sokat vitatkozhat­tam. Az az érzés alakult ki bennem, hogy Pétert esetleg kényszerítették a vallomásra, mivel engem el kellett ítélni. S mikor megkérdezték tőlem, hogy rajtam kívül ismerte-e még valaki Péter küldetését, eszembe jutottál. Persze, te is ismerted a pécsi feladatot. En­nek ellenére azt valottam, hogy csak én tudtam Péter fel­adatáról, tehát — állapították meg — a valaki nem lehet más csak én... — De miért nem vallottá! rólam? — kérdezted. — Nem akartalak beleke­verni. Tudtam, hogy te nem voltál áruló, meg aztán a kö­rülményekből úgy láttam, hogy a helyzetemen egy olyan ér­telmű vallomás sem segítene. Hittem, hogy az ügyemet ha­marosan felülvizsgálják. Hit­tem a pártban. S igazam lett. A párt elrendelte a felülvizs­gálatomat. Két nappal ezelőtt megvolt a rehabilitációs tár­gyalásom. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Koltai fenntartja az ötvenes vallomá­sát Csak akkor döbbentem meg, amikor a bíróság elma­rasztalt Egyikőtök sem vette észre rajtam a változást. Az ájulás környékezett. A vér, mintha kifolyt volna a testemből. Mindaz, amit hallottam, meg­döbbentett Gondolataim ósz­Csak m amit a vél fizet ? A szerződéses termeltetésről szezavarodtak, de annyi ön­uralmam még maradt, hogy hátrább húzódjam az árnyék­ba, nehogy meglásd verítékes homlokomat és megijedj sá­padt arcomtól. Magamban pe­dig azért imádkoztam, hogy bárcsak Géza, vagy Te meg­szólalnál. .. Kínos lassúsággal vánszorogtak a pillanatok. Arra eszméltem föl, hogy Géza ismét beszél. Hangja halk volt, alig értettem, de ar­ra még ma is jól emlékszem, hogy a keserűség fűtötte át szavait. — Hát így történt, gyerekek. Rendőrspicli vagyok, áruló... látjátok, itt van a bélyeg a homlokomon. — Szegény Géza micsoda pokoli kínokat élhe­tett át. — Másnap — folytatta — beszéltem Koltaival. Em­lékeztettem őt a negyvenötös beadványára. Azt bizonygatta, hogy tévedek, ű negyvenötben nem mondhatta azt, hogy a pé­csiek buktatták le, hiszen a pécsiek közül senki sem ismer­te a nevét. Márpedig a defen­zív osztály emberei név szerint keresték őt. Illetve nem is ke­resték, egyenesen abba a kupé­ba mentek, amelyben ő uta­zott. Sajnos, igazat kellett ad­nom Holtainak. Valószínűleg én emlékeztem rosszul a negy­venötös beszámolójára. MEGKÉRDEZTEM A MI­NAP Iharosban Maliár János tsz-einöktől: milyen növénye­ket, hány holdon termelnek szerződésesen? Válaszában — amit részletesen feljegyeztem — elsorolta az, adatokat, s egyik-másiifchoz indokolásként hosszabb-rövidebb magyaráza­tot is fűzött. — A burgonya lesz az egyik fő növényünk az idén. Tavaly 120 mázsás hozamot adott 60 hold átlagban. Most 140 holdra irányoztunk elő. Leszerződtünk | az egész területre a MÉK-kel, meg a MEZÖMAG-gaL Meg­említem, hogy például 60 hol­don korai rózsát termesztünk közfogyasztásra. A 1 entermesz- téssel felhagytunk. Nem azért, mintha kevés pénzt hozna, ha­nem más okból. Betakarítása arra az időre esik, amikor ten­gernyi más dolgunk van. He­lyette 35 hold csillagfürtre szerződtünk. Igaz, hogy holdja körülbelül csak 2800 forintot ad, de nekünk, gaadaemberek- nek nemcsupán a közvetlen bevételt kell néznünk. A csil­lagfürt rútrogéngyűjtő növény, tehát hasznot hoz azzal is, hogy javítja a talajt. Ami a betaka­rítást illeti, az nem a mi gon­dunk: elvégzi a kombájn. Cu­korrépát az idén is 12 holdon termelünk, s úgy számítjuk, hogy most is megadja a 175 mázsás átlagot. A mákföld egy- egy holdjáról 5 ezer forintot vettünk le tavaly, ezért az idén 10 helyett 20 holdra szer­ződtünk. Van szerződött olasz búzánk is, 50 hold, szépen fej­lődik. Kertészetünket öntöz­zük. 1960-ban a tervezett 90 ezer forinttal szemben 122 ezer forintot árultunk ki zöld­ségféléből, ezért vállaltuk most is négy hold konyhakerti növény termesztését. Ezek előrebocsátásával idéz­zünk néhány átfogó megyei adatot.’ A cukorgyárak 9000 holdas tervüket egy százalékkal túl­teljesítették. A MÉK végrehaj­totta zöldségtermeltetési elő­irányzatát Rostlenből, mag- lenből a tervezettnél nagyabb területre van szerződés. Vető­burgonyát? Nem 4500 holdon, hanem akár háromszor ekkora területen is könnyedén ter­meltethetne a MEZÖMAG. Ez­zel szemben a dohány 1635 hol­rész hiányzik. A Konzervgyár a tervezettnek alig egyharmadára tudott szer­ződni megyénkben. A Nagyatá­di Konzervgyár 70 százaléknál tart. A magkender egyszerűen nem megy. A csillagfürt 10 százalékára, mintegy 300 hold­ra sem akadt még vállalkozó. A fő gondot — mindent egy­bevetve — a dohány, meg a konzervipari növények okoz­zák. Pénzkérdésről volna szó? Arról is. Mert például számol­junk úgy, ahogy a szövetkeze­tek számolnak. Itt van a vető­burgonya. Homokos földjeink egy holdján legalább ötven mázsát ad a Merkur, ötven- szer száznyolcvan, az kilenc­ezer forint. S ami megmarad a krumplitermésből, az is megér három és fél—négyezret. Egy hold burgonya tehát 12,5—13 ezer forint bruttó bevételt hoz. A magkender meg csak 2—3 ezret. De hát csak krumpli kell az országnak"! Nincs-e szüksége a feldolgozó iparnak arra a rost- növényre is, ami abból a mag­ból fejlődne, amelyiket az idén kellene megtermelniük a so­mogyi termelőszövetkezetek­nek? Szüksége van a népgazda­ságnak arra is meg dohányra is, az uborkára is és mindenre, aminek a termesztését előirá­nyozták. A szerződéses termel­tetés somogyi irányszámai benne varrnak az ország éves tervében. Számít a népgazda­ság arra, hogy minden növény- féleségből legalább annyit kap­jon a megyétől, amennyit elő­irányzott. — Ha számít rá, ak­kor miért nem olyan árpoliti­kát folytat, amely mellett ér­demes minden előirányzott nö­vényféleséggel foglalkozni — mondják - egyes szövetkezetek­ben. Lehet-e erre az ellenve­tésre egyetértőén bólintani? KÖZGAZDÁSZOK A MEG­MONDHATÓI: az átvételi árak meg a szerződés egyéb anyagi előnyei igenis megtérítik a rá­fordítást mindegyik növénynél. Egyébként is: az ipar sem csak azt termeli, amivel a legtöbb pénzhez jut. S a mezőgazdaság­ban sem volt soha, de soha olyan árpolitika, hogy minden növényből azonos bevételhez juthattak volna a parasztok. Kenyérgabonát, bár összeg­szerűen kisebb termelési érté­ket ad, mint például a burgo­das előirányzatából negyed- nya vagy a cukorrépát, mégis Szigetvári termesztett eddig is minden kő* zös vagy egyéni gazdaság, mert neki is, az országnak is szük­sége volt rá. HOGY MELYIK TSZ HO­GYAN TALÁLJA MEG SZÁ­MÍTÁSÁT a burgonyában, a dohányban vagy a cukorrépá­ban, az leginkább a hozamok alakulásától függ. Ám a hozev* mok növelésének számtalan előfeltételét szinte tálcán kí­nálja az állam: gondos talaj- munka állami traktorral, ked­vezményes áron műtrágya és jó minőségű hitelbe kapott ve­tőmag. Ezeket a lehetőségeket a népgazdaság biztosítja. A többi, ami még kell a maga­sabb hozamokhoz, az már a szövetkezetek dolga. Tavaly tették szóvá Nemes- déden: «Jön az egyik ember, a burgonyát szorgalmazza, a másik a dohánytermelés mel­lett érvel, a harmadik napra­forgóra, a negyedik cukorrépá­ra akar szerződni. Egy szóból egyik sem hajlandó megérteni, hogy másféle növény is van a világon, nemcsak az, amelyik­nek propagálásával őt bízták meg.« így látják a dolgot a szövetkezetek — a maguk szemszögéből. A másik oldal­ról nézve pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a szerződött i'öwá- nyek mindegyikére számot tart az ország. Nem fölösleges sem a burgonya, sem a dohány, sem a napraforgó, sem a cukorrépa. Ezek mindegyikéből — és a többi növényből is — annyit termeltetnek évről évre a vál­lalatok, amennyire a népgazda­ságnak szüksége van — ezt a nyomaték kedvéért hangsúlyoz­zuk ismételten. Ma — nem Nemesdéden, ha­nem egyebütt, helyenként — másfajta panaszt hallunk. Azt mondja egyik-másik szövetke­zeti vezető: «Mégis csak tűrhe­tetlen az a manipuláció, amit véghézvisznek a MEZÖMAG emberei. Mi csak burgonyára akartunk szerződni, de ránk erőltettek 10 hold csillagfürtöt is.« Nincs létjogosultsága az ilyen- és másfajta »árukapcso­lásnak«. A szövetkezetnék a joga, hogy megválassza azt a növényféleséget, amelyre adott­ságai alapján szerződni kíván. De áll a dolog fordítottja is. Hogyan? Nem akarjuk megsérteni a szenteiakat. Ám el kell mon­danunk: az ősszel Fekete Sán­dor, az Aranykalász elnöke ki­hogy csupán vető­iéi burgonya termesztésére ír alá — Ezek szerint a pártba sem vesznek vissza? — kérdezted. Géza szomorúan megrázta a fejét. — Nem. Milyen alapon ven­nének vissza? —’ Mit akarsz csinálni? Láttam rajtad, hogy harcot vívsz magaddal, uralkodsz fel­háborodásodon, de akkor még nem sejtettem sziláid elhatá­rozásodat. — Megpróbálok élni — vála­szolta Géza. — Ma reggel óta kóboroltam a városban. Beba­rangoltam minden olyan he­lyet, amelyhez valami kedves emlék fűz, minden helyet, ahol valaha boldog perceket éltem át. A Petőfi-szobornál belém mart a fájdalom. Ott buktam le Mártival negyvenkettőben, ott találtunk egymásra. Ami­kor a rendőrök kísértek, egy­más kezét fogtuk, és elhatároz­tuk, hogy összeházasodunk. És ma ott, a Petőfi-szobornál, szembe kellett néznem önma­gámmal. Feldobtam a kétfillé- resemet. Az egyik oldalára azt írtam; élni Márti nélkül, hű­séggel önmagamhoz, a másikra azt; meghalni bélyeggel a homlokomon. Sokáig, nagyon sokáig pörgött az a lelkemben feldobott pénzdarab, s amikor leesett, már tudtam, élnem kell. Élnem kell, mert becsüle­tes vagyok, mert az maradtam a börtönben is és addig nem pusztulhatok él, amíg vissza nem szereztem a becsületemet. Géza mélyből jövő szavai mellbevertek. A becsület. Em­lékszem, te mindig azt mond­tad; a becsület a legfontosabb az ember számára, mert be­csület csak egy van. Ügy érez- * megállapodást. Más növényre tem, Géza szavai nekem szól-IJj keressen termelőt másutt a nak. Annak ellenére, hogy tá-* MEZŐMAG — mondta. Való vollétedben vétettem a hűségjjjigaz: nincs az a rendelkezés, ellen, magamat becsületesnek pjamely előírná, hogy tegyük föl tartottam, mert én tudom csak.&a szentai szövetkezet köteles mennyire szeretlek. De hogyan^csillagfürtöt termelni. És vi- bizonyítsam becsületességemet,jöszont: mondják meg a szen- hogy bizonyítsam szerelme- piaiak, hol van az előírva, hegá met? Arra gondoltam, hogyha MEZÖMAG — az állam vannak helyzetek, amikor az|{| egyik vállalata — köteles ve- embemek nincs módjában be-ájiáíc vetőburgonyára szerződni. bizonyítania becsületességét, Amolyan előírás sincs, ilyen mert minden jószándékú törek-ajelőírós sincs De van népgazda- vését gyanakodva nézik s te'&sági szükséglet, amelynek ki­magad is jól tudod, az emberi* elégi tésére ösztönzi a szövetke- cselekvést sokféleképpen ma-j^zeteket az anyagi érdekeltsége gyarázhatjuk. Mivel oszlatha-ajés kell ösztönözze az ország tóm el gyanakvásodat, mivel félelemmel és mezőgazdasági bizonyíthatom szerelmemet ? ^nyersanyaggal váló ellátásáért Mivel bizonyíthat egy katona, aj^rzett felelősség. akiben nem bíznak? Azzal,| IGAZA VAN Makár elvtárs- hogy ónként vállalkozik olyan * az iíarosi 0j Erő elnöké_ rohamra, amely ^ben szami-*nek;’ földdel bánó daemJ tes szemrt halalla végződik.* J ^ És en? öntaait ktíl valláUiomg Ehfiez te;gyük a szu est, mely életembe kerülj hozzá; ész tóreadaiom Vállaltam hat Persze, akkor* * támogatását meg nem sejtettem, hogy im* J » termelőszövetkezeti pa- mindent tartogat szamomra zts4atól io,aaal elvária né­jövő. De akkor, azon az esten í asztsagtoi joggal elvárja ne határoztam el magam erre a§aunk- hogy gondolkozzék az lépésre. S ma már örülök .§ ]rsza? gazdagnak fejemsl, s ha hoev mestettem *ugy tetszlk: hozzon egy kis nogy megtettem... _ %anyagi áldozatot azzal is, hogy A beszelgetes további reszel cmh legki1izetödöhh növé. szamodra mar nem volt jelen- jjjnyefc termesztésére vállalkoz- tos. A többit te is tudod. pO"*2éfc. A közös gazdaság termelé­st úgy, ahogy megvigasztal-*sónek részletfeladatait nem ? ,er? .n?'g?l0 j or'|1.tem> am.1*§lehet egymástól elszigetelten kor nekl az egyikÉvizsgálgatni. Összességében te­szobat. Nekem fogalmam sem-^kinfcsék gazdaságiikat a szövet- volt hogy masnap a KEB-tar-|kezeti parasztokj s akkor azt gyalas előtt vizsgalatot k*rszi,• mutatja a számvetés, hogy ér­magad ellen, de belátom, nem * elemes volt szerződött növénye- tehettél mást. k.fceí termeszteniük. , (Folytatjuk.) * Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents