Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

Szerda, 1961. január 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Szervezettebb munkát A MEDOSZ XX. kongresz- szusa nemcsak értékelte a szakszervezetek munkáját, eredményeit, hanem segít­séget is adott a legköze­lebbi teendők elvégzéséhez. A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének Somogy megyei Bizottsága a kongresszus határozatainak szellemében jelölte meg az 1961-es esztendő fő feladatait, az elmúlt év hibáira rámutat­va beszélte meg a tennivaló­kat a szakszervezeti bizottsá­gok titkáraival, _ A feladatok sorrendjében felső helyen állnak az ütem­terv-készítéssel kapcsolatos tennivalók. Lényeges, hogy mind a szakszervezeti bizott­ság, mind az üzemi tanács részt vegyen a tervek kialakí­tásában. Nekik kell a dolgo­zókkal megbeszélni a célkitű­zéseket ' és gondoskodni arról, hogy á terveket a legkisebb egységekre bontva mindenki megismerje. A munkaversenyt a szakszervezeti bizottság a központi irányelvek alapján szervezze meg, és a verseny feladatait az éves tervre ala­pozza. A fő cél a tervben sze­replő termelékenységi mutatók teljesítése, a költségek csök­kentése és a műszaki színvonal emelése. Az elmúlt évben néhány mezőgazdasági üzemben az volt a hiba, hogy a versenyt nem bontották részleteire, nem értékelték rendszeresen, és nem biztosítottak kellő ver­senynyilvánosságot. A gazda­ságok központjában vannak ugyan versenytáblák, de ezek néha más célt szolgálnak. A Dél-somogyi Erdőgazdaságban például ahelyett, hogy a ver­senyeredményekről szóló ki­mutatást függesztették volna ki, kulturális jellegű plakátok díszítették a táblát. Nem két­séges, szükség van ezekre is, de a versenytábla — már a nevében is szerepel — elsősor­ban az üzemben folyó ver­senyről tájékoztasson. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy az állami gazdaságokban és az erdőgazdaságokban nem elégednek meg a dolgozók a központi versenytáblával, hi­szen azt ritkán van alkalmuk látni. Szükséges, hogy a kinti helyeken is tegyék közsszemlé- re a verseny eredményeit Így minden dolgozó előtt ismertté válnak a teljesítmények és a kijavításra váró hibák. A termelési tanácskozások lehetőséget adnak arra, hogy az üzemben folyó munkát a gazdasági és szakszervezeti vezetők részletesen megbe­széljék a dolgozókkal. Ezért szükséges, hogy negyedéven­ként mindenütt megtartsák ezeket a tanácskozásokat A szakszervezeti bizottság a bi­zalmiak segítségével minden dolgozóval előre tudassa, hogy miről lesz szó a tanácskozáson, hogy kellően felkészülhessenek, javaslatokat tehessenek, hoz­zászólásaikkal segítsék a prob­lémák megoldását. Az idén az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell fog­lalkozni a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítá­sával. Hosszabb képet mutat az elmúlt esztendő baleseti sta­tisztikája, mint az azt megelő­zőé. Fontos, hogy minden me­zőgazdasági üzemben felelős­séggel foglalkozzanak a dolgo­zók nevelésével, a balesetek megelőzésével, és rendszeresen ellenőrizzék a munkakörülmé­nyeket. Üzemegységenként tartsák meg a havi biztonsági szemléket, és vegyenek fel ró­luk jegyzőkönyvet. A feltárt hibák kijavításának határide­jét és az ezért felelős szemé­lyeket név szerint meg kell jelölni, és ellenőrizni kell, hogy a rájuk bízott feladatot végrehajtották-e. Még január­ban megalakult a MEDOSZ mellett működő társadalmi ak­tivistákból álló munkavédelmi bizottság, s az rendszeres el­lenőrzést tart majd a mező- gazdasági üzemekben. A MEDOSZ megyei bizott­sága januárban és februárban különböző formákban és terü­leteken oktatásokat szervez, ahol részletesen megbeszélik a feladatokat az sz. b.-titkárok- kal, a bizalmiakkal, a gazda­sági, sport- és kultúrfelelősök- kel, valamint a munkavédelmi felügyelőkkel. V. M. Rendeződött a kaposvári mükögyártás és a Vöröshadseres úti téglagyár sorsa A Tanácsi1 Bánya- és Építő­anyagipari Egyesülés kaposvá­ri műkőüzemének megszünte­tését kérte tavaly a Szakszer­vezetek Somogy megyei Taná­csa. Ugyanis az üzem egészség­telen állapota miatt nem volt biztonságos a munka. Az SZMT ez év tavaszáig engedé­INémi visszaesés után újra kedvezően halad a .pártoktatás Kaposvárott Decemberben több helyen némi visszaesés volt tapasz­talható a pártoktatás bán. A. különböző évvégi munkákra és egyéb feladatokra való hi­vatkozással vagy elmaradt a foglalkozás, vagy pedig sok­kal kevesebben jelentek meg, mint ahányan jelentkeztek. A csoportok legtöbbjében azonban rendszeresen folyt ^ a tanulás. Különösen a MÁV Fűtőháznál, a Közúti Üze­mi Vállalatnál, az Áram­szolgáltató Vállalatnál, az SZTK-nál és az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latnál értek el szép ered­ményt. Ez elsősorban a propa­gandistáknak köszönhető, akik az előkészítőn mindig megje­lentek, és az ott hallottakat kibővítve tovább adták. Szépen működnek a szak­tárgyakat tanulmányozó cso­portok, így pl. a Tejüzem gazdaságpolitikai tanfolyamá­nak ipari csoportja, valamint a központi politikai gazdaság­tan kör is. lyezte a gyártást. Az üzemet ekkor bezárják, de hogy a mű­kőgyártás ne szűnjék meg, a megyei tanács ipari osztályá­nak javaslatára a vállalat megkapta a Vöröshadsereg úti (volt Heigl-féle) malom épüle­tét. Itt helyezik majd él az új műkőüzemet, s ide telepítik át a Berzsenyi utcai javítómű­helyt és a központi irodákat is. A vállalat kultúrtermét ugyan­csak itt rendezik be. így a Ta­nácsi Bánya- és Építőanyag­ipari ES összes kaposvári üze­mei egy központi helyre ke­rülnek. Az átalakítás 6—800 ezer fo­rintba kerül, s mihelyt a ter­vek elkészülnek, megkezdődik a munka. A Tanácsi Bánya- és Építő- anyagipari ES kapta meg a Vöröshadsereg úti téglagyárat, mely eddig az ÉM Somogy megyei Téglagyári ES tulaj­donában volt. A téglagyár át­szervezési munkái is rövidesen megkezdődnek. Nem tekintély rombolás A problémát Szigeti József, a ságvári Egyetértés Tsz elnö­ke fogalmazta meg így és ilyen kategorikusan: »A járási szer­vek képviselői rombolják a tekintélyünket.« Állítása bizo­nyítására megtörtént esetet nem említett, csupán megje­gyezte úgy általában: >-Ha va­laki szövetkezetünkből be­megy panaszra a járáshoz, bennünket meg sem kérdez­nek, hogy mi az igazság, ha­nem népszerűségüket erősíten­dő ígérik: intézkedünk, feltét­lenül elintézzük a dolgot. Az ilyen ígéret birtokában azzal tér haza a panaszos, hogy most aztán körülnézheti magát az elnökünk.« A megkezdett gondolathoz kellemetlen tapasztalatát tette hozzá Kunecz Lajos, az őrti­losi Szorgalom elnöke. Kárté­rítésre köteleztek egy családot a kapálás elhanyagolása miatt. Már be is hajtották az össze­get, s akkor közbeszólt a já­rás, a megye: adják vissza a pénzt. Az utasítást végre kel­lett hajtani. S mi a következ­ménye a dolognak? Idézzük Kunecz eivtárs szavait: »Oda lett a tekintélyünk, elveszett szavunk hitele. Merhetünk-e ezek) után keményen fellépni a hanyagokkal szemben? Hiába is próbálnánk, a szemünkbe nevetnének mondván: majd a járás semmisnek nyilvánítja a büntető határozatotokat.« Élő problémáról van szó, olyanról, amely szinte napon­ként foglalkoztatja szövetke­zeti elnökeinket, általában a helyi vezetőket. Mi hát ahelyr zet, s ha hiba esett, hol a ki­vezető út? Válaszként először talán az őrtilosi ügyről tudot­takat egészítsük ki néhány fontos részlettel. Ha a családokra bízott ka­pásterületet valaki önhibájából nem művelte meg, kártérítésre kötelezhető. A kártérítési el­járás lefolytatása nemcsak, jo­ga, hanem kötelessége is a .szövetkezeti vezetőségnek, il­letve a közgyűlésnek. Tudják ezt az érdekeltek Csurgón is, Kaposvárott is — biztosak le­hetnek efelől Kunecz elvtár- sék. Ök — az őrtilosiak — mégis melléfogtak: olyan öregasszonyra mértek ki ka- pálnivalót, aki nem képes a mezőn dolgozni. E hibát tör­vénytelenséggel tetézték: egy­szerűen levontak az asszony eladott tehenének az árából 1350 forintot. Ezért rendelték el a fölöttes szervek a dolog visszacsinálását, nem pedig azért, hogy csorbát üssenek az őrtilosi vezetők tekintélyén. Sőt, a törvényes rendelkezések érvényre juttatásával éppen a helyiek tekintélyének helyre­állítását segítették. Az elmondottakból kitűnik, hogy a felsőbb szervek a tör­vénytelenségek láttán mondják a tsz-elnöknek vagy a tanács­elnöknek: rosszul intézkedtél, hozd rendbe a dolgot, amit el­rontottál. A kaposvári járásban — amint Tátrai János, a mező- gazdasági osztály vezetője el­mondotta — a bejelentések többségének volt alapja. Szö­vetkezeti gazdák panaszai nyo­mán tárták fel a háztáji föl­deik elosztásának hibáit sok községben. A helyszíni vizsgá­lat megállapította Mernyén, hogy 79 holdat jogtalanul használnak némely tsz-tagok, mások pedig a nekik járó ház­táji területet nem. kapták meg. Kőkúton az egyik bri­gádvezető elsősorban magának mért ki a megengedettnél na­gyobb földet. A kadarkúti Bé­kében hasonló módon semmi­be vették a törvényes rendel­kezéseket Ezek a bajok elbur- jánoznának, ha a panaszosok jelzései alapján nem intézked­ne a járás. Ám az is arany- szabály, hogy csakis az érde­kelt felek meghallgatása után lehet dönteni. így lesz megala­pozott a módosító határozat De ne legyünk kategorikusak. Ismerjük el, hogy a járás is hibázhat. Akkor itt a felsőbb szerv, a megye, az kijavíthatja a kiigazítandót. A kaposvári járás tavalyi mintegy 500 dön­tése közül 12-t megváltoztatott a megyei tanács. S ha a me­gyeiek is helytelenül határoz­nának? Van még magasabb fó­rum, az illetékes országos szerv. Mindegyiküknek köte­lessége a maga posztján őr­ködni azon, hogy »lejjebb« és »lent« az életben, a gyakorlat­ban torzítás nélkül hajtsák végre az országos vagy me­gyei, járási érvényű rendelke­zéseket. Aki — akár tsz-elriök, akár községi párttitkár — így dolgozik, a törvény szellemé­ben jár el, az nem féltheti te­kintélyét a felsőbb szervek közbeavatkozásától. Az embe­rek ugyanis sosem a hibáját kijavító, hanem a tévedéséhez makacsul ragaszkodó vezetőtől . fordulnak el. Végtére is: a mi szocialista demokráciával át­hatott társadalmunkban nem találhat menedéket semmiféle igazságtalanság. Kutas József „Laci, az agronómusunk“ _ ~ HOGY MINDEZ HOGY rektorunktól kezdve együtt tunk. Elég kevés itt a szórako- JUTOTT ESZEMBE? Az em- tapostuk ezt a falusi sarat, zási lehetőség, igyekszik az em­egy utt törtük a fejünket, hogy , ... ... milyen csínnyel tegyük ismert- ber kihasználni azt, ami van. té nevünket. Hogy sikerült-e ? Valahogy így újra közelebb ke- Hát persze! Különben is az rültünk régi iskolabeli pajtá- ilyen kis községben, mint Ka- sok, adás előtt meg után sokat zsok, mindenki ismeri a mási- „„n*. . . ,, . . ' kát. Hej, de szépek voltak szoktunk beszedetni, ttrefal- azok a gyerekének!... No de kozni. Csak egy valaki hiány­nem akarok elkalandozni, La- zott közülünk mindig, a Laci­éi jófejű gyerek volt, s bár igaz, ha szóba került, egy kettő­nem volt könnyű dolog, itt- , , . hagyta a falut, elment tanulni. re elutottuk a dolgot, bogy Megmondom őszintén, hara- n^7^cs vtt és kész. gudtam is rá akkory de ahogy — MÚLTKOR RÉPÁT ma nézem ezt a dolgot, azt hi- SZÁLLÍTOTTUNK H. Ml.li’/íbn Trim! O n n + sr rf bért néha egy egészen kicsi, együtt törtük a fejünket, hogy váratlan apróság is arra tudja kényszeríteni, hogy elgondol­kodjék. Lehet, hogy valahol a tudatom mélyén már élt ez a gondolat, csak lsem történt semmi, ami arra ösztönzött volna, hogy foglalkozzam is vele. Valahogy így lehet bizto­san, mert azóta állandóan eszemben jár Laci. De hogy világos legyen, amit el akarok mondani, előző­leg meg kell említenem, hogy mi egyidősek vagyunk. Gye­jszem, inkább irigység volt az, s mar na­BERKÉSI flSÜRflS dhuiLás és hűség (9) «t^i«»»;***!«*^^^**^*^^***************^***^^,,,,^' harag. Míg "tanult' ritkán mon vártuk az estét, mert já Ijjárí haza látogatóba, nem is adás ígérkezett. Siettem bekap- hasem tett említést. De te sem%mentem hozzájuk. Akadtak itt- ni a vacsorát, mivel még a tudtad, mert mintha darázsi*; hon, is barátok. Gondoltam, . , .4.' , - menyasszonyómért is be kellett csípett volna meg, felugrottal.járkáljak utana, úgyse tér . ,, . , ... , — Koltai terhelő tanú volt~'$vissza többet ebbe a sáros fa- ^gra-nom. Aztán igyekeztünk a ' igluba. De tévedtem. A dacosko- kultúrházba. A tsz-iroda előtt — Igen. Igen ... illetve.. beköti néha az ember sze- botlottam Laciba, amint no várj, majd röviden elmon-giméí. dóm. — Emlékszel? Géza egy­Amikor kitérő választ adtam, gyanakvóan rámnéztél, s vala­mi olyasféle megjegyzést tet­tél, hogy ez a természet rend­je, mármint az, hogy az asz- szony gyermeket szüljön. Ne­kem akarj mindig tetszeni — mondtad —, csak nekem. Is­tenem, hány s hány nő lompo- sodna el, hány és hány nő je­lenne meg ápolatlanul a mun­kahelyén, ha elfogadná férjé­nek követelődző tanácsát; te ne másoknak, nekem legyél csak szép. Nem szégyellem, bevallom én sem voltam kivé­tel. Milyen furcsa, múlt idő­ben beszélek magamról, mint­ha nem is volnék már. Pedig még vagyok. Azt hiszem másfél óra telt el. Valami megmagyarázhatat­lan mélységbe zuhantam. Sem­mit sem éreztem a láz forrósá­gán kívül. Hosszú percekig nem tértem magamhoz, mint az epilepsziás betegek a ro­ham utáni percekben, kábán meredtem a semmibe és azt ta­lálgattam, mi is történt ve­lem. Sokáig néztem az alkony! eget. Sok furcsa gondolatom támadt. Butaságok. Aztán, ami­kor elfordítottam a fejemet, a padlón megláttam a füzetet. Lecsúszott az ágyról. Akkor eszméltem föl. Hát persze, ne­ked írok. Biztosan sok csacsi- lágert fecsegtem össze-vissza.., dehát az ájulás előtti percek megzavarták a gondolataimat. Igen... ott tartottam a gye­reknél. Azért nem akartam gyereket szülni, mert féltem. Tudtam, hogy anyám is a szü­lés után pusztult el, s anyám tragédiája nem hagyott nyu­godni. Felkerestem dr. Kul­csárt. Elmondtam neki sejté­seimet. Nagyon emberségesen viselkedett, alaposan megvizs­gált, aztán csak annyit mon­dott, hogyha ilyen érzéseim vannak, semmiképpen se szül­jek. Megszerezte anyám vizs­gálati anyagait, a műtéti és a boncolási jegyzőkönyvet, és he­tekig tanulmányozta. Azután magához hivatott. Nem sokat kertelt. Nagyon őszinte lesz hozzám — mondta. Izgatottan hallgattam. Megmagyarázta, hogy nem szabad szülnöm. Valószínűleg a szív megbetege­désének egészen speciális esete állt fenn anyámnál, s bár ná­lam a vizsgálat semmiféle vál­tozást sem állapított meg, le­hetségesnek tartja, hogy a ter­hesség ideje alatt felléphebná- iam is ez a gyilkos kór. Fel­ajánlotta, hogy beszél veled, de megtiltottam. Nagyon le- vertsn bandukoltam haza. Ta­nácstalan voltam. Szemedből kiolvastam a türelmetlen vá­gyat a gyerek után s tudtam, hogy előbb-utóbb elhatalmaso­dik benned a gyanakvás. Nem akartalak megrémíteni, nem mondtam meg. Ügy okoskod­tam, ha te utólag megtudod, hogy orvosi tilalom ellenére, csupán a te kedvedért vállal­tam ezt a halálos kimenetelű kockázatot, perdöntőén bizo­nyítani fogja hozzád való ra­gaszkodásomat. -Mindenkiben van valami a játékosokból. B’ennem is volt. S tudod, mi­kor határoztam el magam er­re a lépésre? Géza látogatása­kor. Emlékszel, amikor elmesél­tük, hogy Gézát nem rehabili­tálták, felugrottál. Nem fogom elfelejteni az arcodat. Fejedbe tolult a vér, aztán sápadt let­tél, mint a klórozott abrosz. Türelmetlenül, de végighall­gattad Gézát. Petró bácsi nem szólt közbe, hallgatott. Azután kis idő elteltévéi kiment anyádhoz a kónyhába. Géza megnyugtatott és meg­kérdezte. — Emlékszel a negyvenné- gyes pécsi ügyre? — Persze, hogy emlékszem. — Azt is tudod, hogy ki utazott helyetted Pécsre? — Koltai. — Ügy van — felelte Géza —, Koltai. De azt már nem tu­dod, hogy Koltai milyen val­lomást tett ellenem ötvenben? Ezt én sem tudom. Azt sem tudtam, hogy Péter tanú volt a Bohus-ügyben, mert erről so­LACI VISSZAJÖTT, epyen befelé igyekezett. »Hát te nem jössz? — szaladt ki a számon. — Eleget dolgoztál már ma komoly maradit. »Nem tudoki, sajnos — mondta —, ilyenkor okos este dolgozom az irodában, nemsokára itt a zárszámadás, rengeteg a munkám. Na, de nektek jó szórakozást kívá­nok I« Ezzel bement. Ez volt az első este, hogy nem tudtam fi­gyelni, az adásra. Lacin járt másután két pohár pálinkátiRnte£rtoszd akkor, .------­h aitott fel Te olvan ideges'ükezátem másfelé kacsintgatni. vfluV'k epv^tt-« Meg tréfásan . ' , ,, i#Arról az időről beszélek, mi- oldalba is böktem, ö azonoan voltai, hogy fel es ala sétáltál.*^ megalaklilt a termelőszö­Megfigyeltelek. Nyolc lépést ^vetkezet. Elkezdtem gondol- tettél az ablakig és nyolcat*!kodni. Ha ez kitanult, vissza. Véletlenül sem tévesz-ii\ember létére vissza jön ide, tetted el. Géza szólt rád, hogy^™ miért mennék én el? ne mászkálj, nem vagy zárká-gkicsit más u idekötötL La,:i baji. Végre leültél. De ma sem '.a szövetkezet agronómvsa lett. eís<5 este’ bogy nem tudjam fi- tudom, hogy mennyire figyel-!«Először irigykedtem csak rá. vyclni.az adásra. Lacin jár ted meg az eaves részleteket^02^ nem- Miért? Mert azt “z es“m- Hát igen. Szerelik, , . "gondoltam, könnyen beszélnek becsullb, mindenki jó agrono­Pedig mindkettőnk szamara 02efc az e%berek Aztán musnak tartja, sokat köszön­szinte életbevágóan fontosak Miattam, hogy Laci mit megy betűnk neki, de hát vajon ar­voltak Géza szavai. $mit dolgozik, hányszor kijön ra sorolt-e valaki, hogy mi­— Röviden elmondom azWhozzánk a határba, s mikor lVen áldozatot hoz ez az em- előzményeket— mondta GézaM.nem halad úgy a munka, ahogy , 1 Hiszen most fiatal, hem — Mikor negyvenötben Da-j|kellene, maga is megtooja a ka.- hagyott nyugodni ez a gondo- chauból hazajöttünk, a párt-^Pa meg a kasza nyelét. Este központban örömmel fogadtak.®éti már rég a menyasszonyom- A szenvedéseinkről, az élmé-^njaí sétáltam, ő akkor rohant nyunkroi beszélgettünk. Kol-^ feJé Mondom, .mind­ten Péter elmondotta, hogy.,?; ’ amikor húsvét vasárnap a dél-J-,ezi táttam, de valahogy még­előtü órákban befutott Pécsre "sem vettem észre. a vonat, annyi ideje sem volt,jfe hoSy lb“Ön,djét ÍeV68ye a%tott a falunk életében, hogy csomagtartóról, mert racsap-.t ... tak a defenzív osztály embe-kapott a kultúrház egy televí- rei. Pontosan tudták, hogy me-jfiziót. Mint a gyerekek, úgy néz­lat, a napokban meg iS kérdez­tem tőle. Nevetve legyintett. »Első a kötelesség — mondta. — Néha rossz, hogy nem va­gyok veletek, de aztán beleme­rülök a munkába, az szórakoz­tat, De nem lesz ám ez így .. . ____, , . . mindig, lassan majd kialakul a N agy eseménynek szarni- gazdaság< , ^kem is könnyebb búsulj, nagyokat szó­rakozunk mi még együtt!« — MONDOM, AZÓTA GON­lyik fülkében utazik. Menekü-^jj;^ hogy szerelik az antennát, DOLKODOM, vajon áldozat-e lésre sem gondolhatott. Azon~W .. „. . . . „ , nal lefogták, megbilincselték»;^9 vartuk az elso Sokan és a hadtestparancsnokság épü-^tolongtunk ott. az, amit a Laci csinál. Nem, , ... és azt hiszem, mégis az. Olyan meg a legko- áldozai> amire szükség letébe szállították. Félórán be-$zömbösebb ember is kíváncsi ami m’ost nélkülözhetetlen, és lül szembesítették Stifterrel,volt, mit produltál ez a készji- tehát Stiftert már előzőleg el-®,.. . fogták. Valaki tudott az érke | ek ** elsot koveUe a ™s°- zéséről a pécsiek közül ésnyil-M^^» a harmadik, a tizedik adást ván elárulta. j$js mi, fiatalok — persze az ore­Folytatjuk — Egekkel együtt mindig ott vol­azt is tudom, Laci nem az egyedüli. Aztán már azon is töprengtem, valahogy kellene segíteni neki. Így lenne he­lyes. .. Márton Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents