Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 22. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 % rsflt5rt8k, lfltfl. Január 2Ä, Megszilárdultak a vöröskeresztes szervezetek A Vöröskereszt megyei vezetőinek jelenlétében vitatta meg a Vöröskereszt városi szervezetének munkáját keddi ülésén a városi párt-végrehajtó bizottság. Mind a beszámolóból, mind a hozzászólásokból kitűnt, hogy ez a fontos tömegszervezet alapjában jól oldotta meg feladatait. A város 44 szervezetében több mint 1800 vöröskeresztes aktivista segíti az egészségügyi kultúra elterjesztését, neveli a lakosságot a tisztaságra, a betegségek megelőzésére, s egyre inkább kezdi kivenni részét a Vörös- kereszt a szocialista hazafiság- ra, a békéért való harcra való nevelésből is. A szervezetek az üzemekben is, a lakóterületeken is megszilárdultak, és ebben nagy részük van a bennük dolgozó kommunistáknak, annak, hogy mindjobban érvényesül itt is a pártvezetés. örvendetes, hogy az orvosokon és más egészségügyi dolgozókon, valamint a munkásokon kívül több mint 700 háziasszony, nyugdíjas és kisiparos is bekapcsolódott a Vörös- kereszt révén a közjó szolgálatába. A városi vöröskeresztes szervezetek jó munkájának egyik igen jelentős mutatója a véradómbzgalom fejlődése. Csak az utóbbi időben körülbelül kétezerrel "varapodott a véradók száma. Űj mozgalom bontakozik ki: díjtalanul bocsátják az életet jelentő vért az egészségügyi szolgálat rendelkezésére. Száz cukorgyári munkás indította el ezt a szocialista humanizmustól áthatott mozgalmat. Példájukat követendőnek tekinti a városi pártbizottság, s e nemes kezdeményezés elterjesztését ajánlotta a vöröskeresztes szervezeteknek. Az orvostudomány és a betegek ötszáz liter gyógyító vért várnak ebben az évben az önzetlen véradóktól. Elismeréssel nyugtázta a pártbizottság azt is, hogy a vöröskeresztes szervezetek tavaly több mint ezer embert oktattak ki az elsősegélynyújtó és házi-betegápoló tanfolyamokon, valamint az anyák iskoláján. Figyelemmel kísérik az állami gondozott gyerekek sorsát, segítenek a körzeti orvosoknak az oltásoknál. Hatezernél többen hallgatták meg a filmvetítéssel egybekötött egészségügyi előadásokat. Minden általános iskolában van vöröskeresztes szervezet, s a gyerekeket iskolájuk tisztán tartására nevelik. Említettük, hogy igen sok orvos hivatásának tekinti a vöröskeresztes munkát, ám akadnak kivételek is. Szóba esett, hogy több orvos és főorvos — főképpen a kórháziak közül — rangon alulinak tartják ezt. Pedig — mint a v. b. is megállapította — az orvosok és _z egészségügyi dolgozók legfontosabb társadalmi munkája a Vöröskereszt segítése. Városszerte most zajlanak a vezetőségválasztások a vöröskeresztes szervezetekben. Ez az esemény újabb eredmények elindítója lehet. A leánykörök időszerű feladatairól beszélgettek a járási leánytanácsok vezetői A megyei KISZ-bizottság megbeszélésre hívta össze a járási leánytanácsok vezetőit. Tóth János, a KISZ-bizottság szervező titkára az »Ifjúság a szocializmusért"-mozgalom szerv ezéséről tájékoztatta a megjelenteket, majd Németh Lajosné, a KISZ KB tagja a leánykörök időszerű feladatait ismertette. Elmondotta: szükség van a lányok, fiatalasszonyok munkájára a KISZ-ben. A leánymunka különleges feladat, sok ötlet szükséges hozzá. Fontosak a szakkörök, ahol ki- szesek és KISZ-en kívüliek jöhetnek össze, beszélgethetnek, miközben sok hasznos dolgot is készíthetnek. Nagy szükség van az ismeretterjesztő előadásokra. Ezek szóUiat- nak egészségügyi témákról vagy pedig a helyes viselkedésről, a jó modorról. Ugyancsak a leánykörök feladata az úttörőkkel való foglalkozás. Meglátogathatják az óvodákat, a bölcsődéket is. Helyes, ha a szakkörökön játékokat készítenek az ápróságoknak, vagy pedig báb-tanfolyamon egy-egy mesedarabot tanulnak meg, s azt előadják a kicsinyeknek. Varga Teréz, a fonyódi leánytanács vezetője arról beszélt, hogy járásukban jól működnek a leánykörök. Sok faluban szerveztek szakkört, s a fiatalok kérésére több helyen orosz és német nyelvtanfolyamot is kellett indítani. A barcsi leányfelelős elmondotta, hogy a járásban 19 helyen indítottak vagy indítanak szakkört a nőtanáccsal közösen. Siófokon rendszeressé váltak a nőtanács és a leánytanács közös rendezvényei, a teadélutánok. A kaposvári járásban is jól halad a munka. Igáiban minden pénteken egészségügyi előadást tartanak a lányok és asszonyok részére. Somogyszil- ben 14 lány ezüstkalászos tanfolyamon vesz részt. ÍGY GAZDÁLKODTAK 19Ő0-BAN Á barcsi garancia Bátor kezdeményezései utartó próbálkozás árán két nagy jelentőségű gyakorlati módszerrel gazdagította a megye, sőt az ország szövetkezeti mozgalmát a barcsi Vörös Csillag. Az egyik: a gazdálkodó munkaszervezetek kialakítása, a másik: a jövedelemelosztás új alapokra helyezése. E módszereket 1957 óta alkalmazzák. Minden esztendő arról tanúskodott, hogy sikerrel. A legkeményebb vizsgaidőszak az 1960-as év volt — az egész falu határára ekkor először terjedt ki a közös gazdálkodás. S most, a felfejlődés utáni első esztendő gazdasági eredményeinek számbavételekor már j határozottan állíthatja a sző- ' vetkezet egy évvel ezelőtt j megválasztott elnöke, Losonczi \ Mihály: »Bevált tavaly is a mi két módszerünk.« Ismerjük meg és tegyük közkinccsé tapasztalataikat. Szóljunk először a barcsi Vörös Csillag szervezeti felépítéséről. A felfejlődés után 4053 kát. hold szántóval és réttel rendelkező gazdaságot két csaknem azonos nagyságú üzemegységre osztották. (Mindegyik üzemegység — a drávaerdői is, a belcsapusztai is — azonos állatfajok tenyésztésével, hizlalásával és azonos növények termesztésével foglalkozik. A szakmai irányítást egészen közel vitték a termeléshez. A központban az elnök és Ber- kics Mihály függetlenített elnökhelyettes meg a könyvelő- ség dolgozik. Agronómus áll a két üzemegység élén Feigli Ferenc és Mezei Ferenc személyében. ök hetenként két alkalommal tanácskoznak az elnökkel és elnökhelyettessel. Részt vesz e megbeszéléseken az ugyancsak önelszámoló gépcsoport vezetője, Dögéi István is. Mindegyik üzemegységben működik 3—f növénytermesztési és 1—1 állattenyésztési brigád munkacsapat nélkül. A brigádvezetők részére mindennap tartanak eligazítást. Az állami gazdaságokban meghonosodott szakonkénti irányítás — külön főagronó- mus és külön főállattenyésztő — helyett itt tehát a területi irányítást szervezték meg. A Vörös Csillag egyik-egyik mezőgazdásza így nemcsak a gazdálkodás egyik vagy másik ágának felelős vezetője, hanem üzemegysége egészének önálló irányítója. Érdemes megjegyezni, hogy mindegyik üzemegység olyan éves termelési és értékesítési terv alapján működik, mint másutt egy-egy szövetkezet. Barcson minden brigád önelszámoló. Ez azt jelenti, hogy mérik, forintban kifejezik a ráfordításokat is, a termelési értéket is. Ezzel a módszerrel megállapíthatják, hogy mit miL osonczi Mihály számolási áron veszi meg a növénytermesztő brigád az állattenyésztő brigádtól. A takarmányt pedig a növénytermesztő brigád eladja az állat- tenyésztésnek. Hasonló adásvételt bonyolíthatnak le — a központ jóváhagyásával — az üzemegységek is egymás között. Így van mód arra, hogy egy-egy brigád vagy üzemegység hozama értékét és ráfordítása összes költségét egybevessék. Barcson tehát időről időre, a gazdasági év bármely szakában tudják az üzemegységek, brigádok, mit kell tenniük, hogy nagyobb legyen * a termelési érték, mint a költség. Ha nem így gazdálkodnának, annak az illető brigád vagy üzemegység — tehát az w összes érdekelt szövetkezeti gazda — látná kárát. Hogyan? Ez a kérdés elvisz bennünket a jövedelemelosztás tárgykörébe. 1957-ben tértek át a végzett munka közvetlen pénzbeli díjazására. Ettől kezdve nem munkaegységet, hanem forintösszeget írnak a tagok javára. A pénzbeli munkadíja- zásra való áttéréskor a kialakított helyi munkanormákat vették alapul. Azt mondták például, hogy 1 hold kukorica egyszeri kézi kapálása 128 forint. Ha valaki két hold kukoricát megkapált, az nem munkaegységben, hanem pénzben számol: tudja, hogy ezzel a munkával 256 forintot keresett. Minden munkanemet beépítettek a pénzdíjazási rendszerbe. Az átszámításkor 60 forintos munkaegységet vettek figyelembe. Olyan anyagi alapot termtettek, hogy a munka- díj 80 százalékának kifizetését minden hónapbem garantálhatják. Miért csak 80 százalékot fizetnek évközben? Biztonsági okokból. Nem volna célszerű — bár lehetőség van rá —, hogy a kukorica kapálásának egész díját kifizessék akkor, amikor a termés betakarítására még várni kell négy-öt hónapot. És ilyenkor, a betakarítás után derül csak ki igazán — sőt: pontosan a zárszámadáskor —, hogy mit oszthat szét a brigád. A végzett munkáért járó díj 80 százalékát tehát évközben megkapják a brigád tagjai. Ha hozamtervüket nem teljesítették? Akkor keresetük megáll a 80 százaléknál. Elosztani csak abból lehet, amit megtermeltek — így igazságos ez. , Termelési értéktervük tellyen áron állítanak elő. A hozamok növelésében, a költségek leszorításában anyagilag érdekelt mindegyik üzemegység, minden brigád és a brigádok minden tagja — hiszen gazdálkodásuk eredményétől függ javadalmazásuk. Mi az önelszámoiás gyakor. lata? A drávaerdői üzemegység például 1960 tavaszán 208 hold kukorica termesztését vette tervbe. E vetésterületet felosztották a három növénytermelési brigád között. Holdanként átlagosan 20 mázsa májusi morzsolt kukoricát irányoztak elő. Felszámították az összes költséget: a trágyát, a talajmunkát, a föld adóját, a föld járadékot, a vetőmagot, az összes egyéb kézi és gépi munkát, s 180 forintos egységárat véve alapul, 3600 forint termelési értéket terveztek. Ha kisebb költséggel nagyobb hozamot ér el a brigád, akkor jobb eredménnyel zárja az évet, ha pedig nem teljesíti az előirányzatot, romlik az eredménye. Az elszámolásban természetesen egyesítik egy-egy brigád egész évi gazdálkodásának adatait minden növényféleségre kiterjedően. A bruttó termelési érték 15 százalékát a brigád befizeti a szövetkezet központjába az igazgatási és a beruházási költségekhez való hozzájárulás címén. És mi lesz a többi pénzzel? Erre később térünk ki. Az elmondottakhoz még hozzátesszük, hbgy például az istállótrágyát meghatározott el- jesítése esétén megkapják a munkadíj hiányzó 20 százálé- kát. Ha az előirányzottnál többet termeltek, akkor a munkadíj 20 százalékának megfelelő újabb összeget kapnak. Ami pénz még fennmarad, azzal már az üzemegység rendelkezik, Az idei eredmények számbavételével még nem készültek el, módszerük könnyebb megértésére vegyünk 1959-ből egy példát. Akkor három növénytermesztő brigád működött. Mindegyik végrehajtotta előirányzatát. Két brigád túl is teljesítette jövedelmezőségi tervét. Ennek megfelelő arányban kaptak munkadíjat: a Táncsics brigád 128, a Dózsa 115, a Kossuth pedig 108 százalékot. Miből tevődött ez össze? A legeredményesebben a Táncsics- brigád gazdálkodott. Kiegészítette a 80 százalékos előleget 20 százalékkal, tehát 100 százalékra. Ehhez adhatott még a saját pénzéből 20 százalékot. Ez 120 százalék. A többi pénzt egyforma arányban osztotta él az üzemegység (tavaly: a központ) a brigádok között, s egyre-egyre 8 százalék jutott, így 128 százalékos munkadíj- hoz jutottak a Táncsics-brigád tagjai. A Dózsa a 100 százalékon felül saját erőből 7 százalékot osztott, és 8 százalékot az üzemegység pénzéből kapott. A Kossuthnak nem volt saját pénze a 100 százalékon felül, így csak a 8 százalékos kapott ösz- szeggel toldhatta meg a munkadíjat. Ebből kitűnik, hogy a tagok jövedelme brigádjuk gazdálkodásának eredményétől függ elsősorban. Bizonyos fokú ki- egyenlítésre azonban van mód az adott üzemegység brigádjainak keresetét illetően. Ezellen egyik brigád sem emelt szót, hiszen az egyik év neki, a másik pedig a többi brigádnak sikerülhet jobban. A munkadíj felső határa 140 százalék: 80 százalék előleg, 20 százalék kiegészítés a terv teljesítéséért, 20 százalék a brigád pénzéből, 20 százalék az üzemegységéből. Ennél többet nem oszthatnak szét. S ha marad még pénz? Azt tartalékolja az üzemegység. Mert ez is garancia arra, hogy a következő évben szintén kifizethessék havonta a munkadíj 80 százalékát. A legfőbb garancia az, hogy nemcsak dolgoznak, hanem gazdálkodnak is a brigádok, üzemegységek. 1960-ban például úgy gazdálkodtak, hogy 17 millió 781 ezer forint termelési értéket produkáltak. A szövetkezet vagyonát 6,5 millióval, 23,5 millió forintra növelték. A tervezett 7,1 millióval szemben 9,6 millió forintot érő irut adtak a népgazdaságnak. tMiközben 3,5 milliós beruháBERKÉSI AIDRÍS cAtuLás és hűség (22) be— De miféle titokról 6zélsz? — kérdeztem. — A pécsi ügyről. — Titok? Hát ne titkolózzunk! Mondd el barátaidnak úgy, ahogyan történt — biztattam őt. — Nem te vagy a hibás. Te valóban hősként viselkedtél. Bánatosan elmosolyodott. — Igen. Az volna a legtisztább, ha elmondanám. De már késő... — Késő? — csodálkoztam. — Igen, már késő. — Mélyet sóhajtott. — Késő, Ágikám. Amikor életfogytiglanra elítéltek és már reménykedhettem az életbenmaradásban, megfogadtam, hogy szabadulásom után nagyon őszintén elmondok mindent az elvtársaknak. — Szünetet tartott, beletúrt kurta hajába, arcizmai megrándultak. — Mondd, nem kínálnál meg egy jó erős feketével? — Dehogynem. Istenkém, mennyire figyelmetlen vagyok. Azonnal. Mondhattam nyugodtan, mert apámmal együtt nem éreztük az infláció nehézségeit. A vezető politikusoknak jó kapcsolataik voltak a különböző katonai missziókhoz s így a kávé beszerzése nem jelentett különösebb problémát. Intézkedtem, hogy főzzenek feketét és hozzanak valami hideg ételt is. — Szóval — kezdte újból kissé megnyugodva — ez volt az elhatározásom. S amíg csak egyedül voltam, úgy tűnt előttem, hogy elhatározásomat semmi sem ingathatja meg. Igen, amíg egyedül voltam. Aztán Dachauban francia és lengyel politikai elítéltekkel kerültem össze. Nem beszéltem, csak figyeltem a köröttem zajló életet. S valami megdöbbentett, valami lassan, szívósan rágcsálni kezdte elhatározásomat. S ez a valami az a mérhetetlein, gyilkos gyűlölet volt, amellyel társaim az árulókról egymás között beszéltek. Lényegében ott döbbentem rá, hogy bárhogyan is magyarázom cselekedetemet, áruló vagyok, kezemhez vér tapad, elvtársaim vére. Ugye hallod a hangomat, érzed, hogy nyugodt, tárgyilagosan színtelen, de ha látnád, hogy milyen féktelen vihar kavarog lelkemben, megrémülnél. Én tudom, hogy nem akartam áruló lenni, s az embertelen kínzások alatt leszámoltam az élettel, felkészültem a halálra. Azt is tudod — hiszen véres húscafatként láttál heverni —, hogy nem beszéltem. S akkor hoztak be téged. Ott mondtál valamit, ami láztól lüktető agyamba fészkelte magát és amit én abban a lelkiállapotban elfogadtam... — Péter abbahagyta a beszédet, mert feltálalták az ételt és a feketét. Nem nyúlt az ételhez, csak a feketét itta lassan, szinte szertartásszerűen. Szótlanul ültünk. Nem tudtam szememet levenni Péter szenvedő arcáról és éreztem, irogy a szerelem viharos gyorsasággal árad szét bennem, újul fel ismét, s ha nem folytatta volna elbeszélését, asszo- nyi alázattal borultam volna a lába elé. Péter azonban beszélni kezdett újra, s én lenyűgözve hallgattam csendesen pergő szavait — Azt mondtad, te nem vagy kommunista, nincs jogom, hogy elpusztítsalak. Emlékszel? — Igen, valami effélét mondtam. — Szavaid mellbevertek. Valóban — tettem fel a kérdést —, jogom van-e olyasvalakit megkínoztatni, agyonveretni, akinek semmi köze sincs egyébként a mi harcunkhoz. S itt csúsztam el az árulás útjára. Itt, mert abból indultam ki, hogy Bohus Géza, Stifter elvtárs és a sejt másik három tagja, amikor a mozgalomhoz kapcsolódtak, tudatában voltak annak, hogy lebukásuk esetleg az akasztófát jelenti. És én is tudtam ezt Ennek tudatában vállalkoztam az illegális munkára. Mindannyian vállaltuk a halált. S amikor te véres arcomat csókolgatva, könnyekkel szemedben az életedért könyörögtél, elfogadtam ezt az okoskodást. Nem volt jogom, hogy agyonveresselek, mert ártatlan voltál. — De Péter drágám, ez így igaz — szóltam közbe. — Nem! Persze, te nem vagy kommunista, nem érzékeled cselekedetem erkölcsi súlyát. Hallgatnom kellett volna. Hallgatnom kellett volna. Hallgatnom ... hallgatnom.., — Hagytál volna, hogy megkínozzanak? — Azt kellett volna tennem. De hagyjuk ezt. Helyzetemen most már semmit sem változtat Minderre Dachauban jöttem rá. S amikor egy alkalommal Bohussal találkoztam s Géza a lebukásom körülményeiről érdeklődött, szégyen-: érzetem, a gyűlölettől való félelem teljesen elmosta akaraterőmet és hazudtam neki. Nem mertem elmondani, hogy elszerelmeskedtem a találkozó: időpontját, azt hazudtam, hogy a defenzív osztály embereit értesítette valaki jövetelemről, mert a vonatfülkéből még le sem szánhattam, máris őrizetbe vettek. Bohus elhitte, hiszen Dachauban a kínzás nyo mai még elevenen tanúskodtak »ártatlanságom« mellett. És; hazajövetelem után sem mond hattam már mást. Ügy gondolom, hogy ezután sem. Kommunista vagyok, de ha feladón önmagamat, azzal ném haszná lók már senkinek. Talán csak az vigasztal meg némiképpen hogy nem pénzért és nem azért lettem áruló, hogy életemet mentsem, hanem miat tad, mert szerettelek. (Folytatjuk.) (zást saját erőből hajtottak végire, 5,4 milliót kiosztottak biz- itosított jövedelemelőlegként. í A munkadíj összegét zárszámadáskor csaknem 7 millióra (növelik. Ebből egy tagra átlagosan 16 ezer forint évi kerekset jut — föld járadékkal jgyütt pedig 16 500 forint. Beruházásra a szövetkezet 1 millió 92 ezer forintot tartalékolt, egyszámláján 2,5 millió fo- intőt hagyott E felsorolás mindennél beszédesebben tanúsítja: megvan 5 Barcson a garancia arra, hogy (az idén is, a jövőben is al- ralmazzák a helyben kikísér- í'etezett és négy év alatt teljesen bevált gazdálkodási és nunkadíjazási módszert. Kutas József Új város épül £ 4000 méter magasban A Pamir-fennsíkon, négyezer : méterre a tengerszint felett új vá- : ros épül. Az új város, amelynek * neve Atushi, Hszinkiang tarto- l mány egyik nemzetiségi körzeté- I nek a központja lesz. Bár a város : még csak most épül ki igazán, la- ' kosainak száma már ma is több mint tízezerre rúg. Az új városban Leginkább a khalkhas és az ujgur nemzetiségek tagjai telepedtek le, iogy a nomád életmódot felcserél- ék a városi élet kényelmeivel és erszerű adottságaival. Az új vá- ; resban, amelynek 1952-ben még ; csak néhány száz lakosa volt, ma ! már színház, mozi, kórház és a > korszerű városi élethez szükséges \ egyéb intézmények is megtalálhattok.
