Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-25 / 21. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1961. Január 25. Első abrakkeverő üzemünk megnyitása elé „Itt nyugszik 80 ezer forint4 A TAPS ON YI MALOMBAN befejezéshez közelednek az átalakítási munkálatok. Kicserélik a régi berendezést, másfajta gépeket szerelnek be. S ha február elején elkészültek, megváltozik e létesítmény rendeltetése — nem malom lesz ez már, hanem abrakkeverő üzem. Egy kicsit bátor megfogalmazás szerint forradalmi változás indul meg ezzel a közös állatállomány takarmányozásában. Maga Gajdi Imre megyei főállattenyésztő így alkot elmarasztaló véleményt az eddigi .takarmányozás szinte általános gyakorlatáról: »Naponta becsapjuk a jószágot. Adunk ugyan a tehénnek valamilyen abrakot, talán többet is a kelleténél, még sincs tej. Nem vesszük figyelembe, hogy a takarmányozás egyoldalúsága vagy az abrak szakszerűtlen összetétele a hiba, ehelyett a jószágot okoljuk. És ilyenkor mindjárt azt mondjuk, hogy ki kell selejtezni ezeket a haszontalan teheneket. Most, hogy megindul az első keverőüzemünk és majd utána a többi, fokozatosan megszűnnek ezek a gondjaink.« A minap Marcaliban kerültek terítékre a takarmányozás szakmai kérdései. A tapsonyi üzem körzetébe tartozó termelőszövetkezetek elnökei, mezőgazdászai jöttek össze, hogy megismerjék az abrakkeverékkel kapcsolatos tudnivalókat a teghivaitottabb szakember, dr. Kurelecz Viktor professzor, az Állattenyésztési Kutató Intézet Állatélettani és Takarmányozási Osztályának vezetője előadásából. Kurelecz professzor hangsúlyozta: — Hibás az a gyakorlat, hogy időszakonként csak egyféle abrakot adunk állatainknak. Nyáron, az előcsép- lés után szinte minden jószág árvát eszik, később, ősszel — mert elfogyott az árpa, és megérestt a tengeri — rátérünk a kukorica etetésére. A gazdaemberek tapasztalatból tudják: iápérték és étrendi hatás szemvontjából előnyösebb többféle abrakot heverve ta- karmányozni. Az extrahált szójadara például 42 százaléknyi emészthető fehérjét tartalmaz, de nem elég ízletes. A kukoricadarát viszont jóízűen fogyasztják az állatok, benne azonban kevés az emészthető fehérje és sok a keményítő. Ha a kettőt összekeverjük, emészthető fehérjében, keményítőben gazdag és ízletes abrakot állítunk elő. Persze nemcsak szóját és kukoricát, hanem többféle abrakot is keverhetünk. Ilyen keveréket készítettek eddig is több gazdaságban — házilag. Leginkább vödörrel, ritkább esetben pedig kilóval mérték az összekeverendő abrakféléket. Az így meghatározott keverési arány nem lehet pontos. Másrészt vitaminokat és ásványi anyagokat is kell a keverékbe juttatni. Ezt a feladatot a lehető legnagyobb pontossággal gyárilag oldhatjuk meg. 1959-ben csupán a budapesti Erőtakarmánygyár és a karcagi üzem készített abrakkeveréket szabvány szerint. Tavaly Fejér megyében nyolc keverőüzemet létesítettek. Az egyikbe — a polgáréi abrakkeverőbe — ellátogattak a balatonboglári szakiskolán tanuló somogyi tsz-elnökök is. A látottak megnyerték tetszésüket. Sürgették is a Ter- ményforgalml Vállalatot: mielőbb létesítsen nálunk is ha- hasonló üzemeket. S MOST MARCALIBAN bejelenthette Császár Balázs, az Élelmezésügyi Minisztérium Terményforgalmi és Raktározási Igazgatóságának helyettes vezetője, hogy Tapsonyban indul meg — rövidesen — az ország tizenegyedik abrakkeverő üzeme. Hottó István, a marcali járás főállatitenyésztő- je, Gál József, a sávolyi Űj Élet elnöke, Kúti László vései mezőgazdász, dr. Gálost Istién mesztegnyői körállatorvos és mások egybehangzóan megállapították: »Végre itt van, amire oly régóta vártunk.« Gyári abrakkeverékkel — kismértékben — takarmányoz- tak már csaknem minden közös gazdaságban. E tsz-ek szakemberei nemcsak elhiszik, hanem gyakorlati tapasztalatukból Ismerik is előnyeit. A változatos, kellő mennyiségű, helyes arányú abrakkeverékben az összetevő különféle takarmányok tápláló anyagai és az ásványi anyagok hasznosan kiegészítik egymást. A megfelelő arány azt is jelenti, hogy az állatok megkapják az élet- fenntartásukhoz és termelésükhöz szükséges tápanyagokat — és csak annyit kapnak, amenynyire valóban szükségük van. Tehát nem pazarolja a gazdaság mondjuk a keményítőt, és nem »takarít meg« — indokolatlanul — emészthető fehérjét. Mindent egybevetve: az üzemben készített keverékből 20 százalékkal kevesebb kell, mint a hagyományos módszerrel — házilag összeállítottból. És mivel a gyári keverék a korszerű takarmányozás követelményeinek legjobban megfelel, azért kevesebb kell belőle. Vagyis az eddiginél kevesebb abrakkal több húst, tejet, sfb. termelnek állataink. Éppen ez a gazdaságossági eredmény késztette az államot arra, hogy szélesítse az abrakkeverékek üzemi előállításának lehetőségét, és kiterjessze a szarvasmarha- sertés- és baromfitápok takarmányozását. A Terményforgalmi Vállalat irányításával működő keverőüzemek cseretermény ellenében adnak abrakkeveréket. Szarvasmarhák számára egy-, sertéseknek két-, baromfiaknak pedig négyféle tápot készítenek. Az árkülönbözetet pénzben vagy terményben egyenlítheti ki a tsz. Az árpát a cséplőgéptől, a kukoricát a mezőről egyenesen a Terményforgalmi Vállalat raktárába szállíthatják majd a közös gazdaságok, ha szerződtek takarmánykeverékre. A szerződés a tapsonyi körzetben máris megindult. Elsőként Balogh Lajos, a tapsonyi Rákóczi mezőgazdásza jelentette be, hogy 81 vagon abrakkeveréket rendel meg szövetkezetük. A nemesvidi Alkotmány 37, a marcali Vörös Csillag 25 vagont igényelt. S a megye más részein? Ott majd később kerül sor szerződtetésre. Előbb át kell alakítani a malmot Fonóban, Memyén, Balatonszemesen, Csurgón és Barcson. EDDIG NEM . MŰKÖDÖTT egyetlen abrakkeverő üzem sem a megyében. Az idén február és július között hat indul meg. Együttesen havonta 240—250 vagon abrakkeveréket készítenek majd. A takarmánykeverő üzemek áldásos működése — Kurelecz professzor szavaival élve — lehetővé teszi, hogy Somogy megye országosan elismert állattenyésztése újabb, nagyobb lépést tegyen előre. Kutas József Ilyen szövegű táblát állíthatnának a toponári termelő- szövetkezet majorjában ásott kút mellé. Ha pedig jól meggondoljuk, sajnos nem ez az egyedüli hely a megyében ahova ilyen táblát helyezhetnének el. Attalában például 180 ezer forint veszett kárba, és sok pénzt adtak ki fölöslegesen Nagybajomban, Somogy- szilben is. Nem néhány forint, hanem igen tekintélyes összeg veszett el, s ez nemcsak az illető termelőszövetkezetnek a kára, hanem kára a népgazdaságnak is. r Miről van szó? Termelőszövetkezeteink sorban teremtik meg, fejlesztik majorjaikat. Víz nélkül nincs élet — kút- ásót fogadnak, elköltenek jó néhány ezer forintot, aztán előbb-utóbb kiderül, hogy »kútba dobták« pénzüket, mert nincs elég víz. Ezután pedig megkezdődik a kálváriajárás a sürgős segítségért. Tudvalevő, hogy az állattenyésztő helyeken a talajvíz fertőzött, ezért a közegészségügyi hatóság megtiltotta ásott kutak létesítését. Megyénkben mégis ezt teszik. Nem gondolnak arra, hogy van egy minden szempontból kedvezőbb megoldás. Az Országos Vízkutató Vállalat egyik üzeme — melyhez öt megye tartozik — Somogybán székel. Tehát nem is kellene olyan messze menni a kéréssel. Az elmúlt évben Tolnában 25 artézi kutat fúrt ez a vállalat a szövetkezeti majorokban. Vajon Somogy miért hagyja ki ezt a lehetőséget? Hogy milyen célszerű az artézi kút, azt több példa is igazolja. Toponáron, miután a nyolcvanezer forinton ásott kút bedőlt, használhatatlanná vált, a szövetkezet kérésére fúrtak egy artézi kutat részben társadalmi munkában. A kút 160 köbméter vizet ad naponta — holott a majornak csak 15-re van szüksége. A majortól 450 méterre levő vizet búvárszivattyúval nyomják az istállókhoz. A kútfúrás, a csövezés, a motorköltség és a villany kivezetése a tsz-nek mindössze 80 ezer forintjába és 300 munkaegységébe került. S bőségesen van víz az állatok itatására. A fúrt kút gazdaságos, biztonságos, télen nincsenek kitéve az állatok annak a veszedelemnek, hogy túl hideg vizet kapnak, mert az artézi víz hőmérséklete állandó és nem utolsósorban tiszta, fertőzésmentes. Most már csak az a kérdés, miért nem gondoltak erre korábban. Jó lenne, ha az említett példákból mindenki okulna, és kellő időben bejelentené az Országos Vízkutató Vállalat kaposvári üzemének azt a kívánságot, hogy létesítsen artézi kutat. Ne szaporodjanak tovább azok a képzeletbeli táblák. V. M. Évenként 2,5 millió forinttal gyarapszik a takarékbetét a barcsi járásban (Tudósítónktól.' A barcsi járás OTP-fiókja 1957-ben 600 ezer forintos betéttel kezdte meg működését. Azóta több községben alakult takarékszövetkezet. Az emberek kezdeti idegenkedését a felvilágosító munka megszüntette. Példa erre, hogy 1957 végéig már kétmillió forintot tettek takarékba a járás dolgozói. Évről évre nőtt a betétállomány, és 1960 végére 10,8 millió forintra emelkedett a takarékban elhelyezett pénz ősz- szege. A legeredményesebben a csokonyavisontai takarék- szövetkezet működik: mintegy 500 ezer forintos betétje van. A terv az, hogy — mint eddig is — évenként legalább két és fél millió forinttal gyarapodjék a járásban a betétállomány. A VESSZŐFONÁS MESTEREI Univerzális iiltetffgép A Moszkva környéki Kertészeti Kutató Intézet eredményesen kipróbálta egy négysoros, rászeirelt univerzális ültetőgép mintapéldányát. A gép az ültetéssel egyidejűleg öntöz és fejtrágyáz is, sőt szükség esetén műtrágyát és szervestrágyát is juttat a talajba. A traktorvezető hidraulikus vezérlőmű segítségével irányítja az ültetőgépet. A Siófoki Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet különféle kerti bútoroikat, virág- és mosdóállványokat, divat- és gazdasági kosarakat készít fűzvesz- szőből. Havonta 2000 »békési szoknyás«, 1000 »Békési sima« fotelt, 450 nagy asztalt és 600 gyermekasztalt állítanak elő. Gyer- mékfoteiből negyedévenként 6000, kosárból 20 ezer darabot gyártanaik Bíró Ferenc új típusú kagyló- fotelen dolgozik BERXESI ANDRUS c/hadcLs és hűség (21) Amikor az ajtót félig ájul- tan átléptem, még hallottam, amikor Péter bemondta az első nevet.-v- Bohus Géza ... Az izgalom annyira kimerített, hogy mély fekete álomba zuhantam. Nyomasztó volt az álom. Mit is álmodtam? Nem tudom. Dél van. Valahol a közelben harangoznak. P reggelim ott állt érintetlenül az éjjeliszekrénykén. És ott állt az ajtóban Klári nővér is. Szótlanul. Mikor látta, hogy felébredtem, megfordult és kiment a szobából. Tudod édes, nekem már mindent szabad. T^án holnap már behozzák a spanyolfalat is. Miért fegyelmezze magát egy holnapi holt? Nekem már az is szabad, hogy ne egyek. Csak a gyermekemet nem szabad látnom. Nem azért, mert nem engedik meg, azért, mert én nem akarom. Furcsa, ugye? Napokig eltiltották, mert attól féltek hogy ismét síró- gö—-t és sz’—-»hámot kanok. Azt mondta Klára nővérke, hogy azt a rohamot már nem bírnám ki. Pár perccel ezelőtt beiött a főorvos úr. Tudtam, hogy a nővérke értesítette. Megvizsgált megint. Nem szólt, nem csóválta a fejét. Az ajtóban megállt. — Engedélyezem, hogy behozzák a kicsit. Lehunytam a szememet, és tudtam, hogv itt a vég. Okos józanság ereszkedett rám. Agyam tisztán és gyorsan mozgott. Döntenem kellett. Vagy a gyereket, drága kis Lacikámat látom utoljára, vagy téged. Rossz anya vagyok! Gonosz még halálos ágyamon is. De én Lacika jövője érdekében, téged választottalak. — A férjem délután jön. őt szeretném látni — mondtam. A főorvos elment. Édesem, nem kockáztathatok. Ügy érzem, hogy ma foglak látni utoljára. Be fogom csukni a szememet és mint a vakok, uj- jaim hegyével foglak látni. Minden vonásodat, arcodnak parányi rezdülését, szemed felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, mi te vagv, rögzíteni fogok, hogy magamba zárjalak örökre, hogy bennem élj az idő végezetéig. S mennyi ez az idő? Még egy nap? Vagy csak pár óra? Számomra az örökkévalóság. Aztán jön a semmi. De te tovább élsz majd. Hiszen győzni fogok s tudom, hogy megtalálod a helyes utat. És ha győztem, tovább élek én is az emlékedben. Mert talán megbo- csájtasz. Már csak ebben reménykedem. Pityukám, meg kell, hogy érts. Ma mér tudom, hogy akkor ott Pécsett bűnt követtem el, nem lett volna szabad Péter ellenállását, akaraterejét megtörnöm, de én akkor csak szerelmes lány voltam és nem a mozgatom harcosa. Igen, Péter áruló lett, de én kényszerítettem az árulásra. Ellenállt á szörnyű kínzásnak, feketére verette magát, de az irántam érzett szerelme feloldotta akaraterejét. Mert Péter akkor szeretett még. Tisztán és önzetlenül. És kemény volt. Bátrán, becsületesen viselkedett s tudom, ha Gerenczei százados nem találja ki azt a szembesítési trükköt, Péter nem beszélt volna. Ugye, ha ezt a levelet megmutatod a pártközpontban, űz elvtársak visszaadják a becsületedet? Remélem Koltai nem fog hazudni? Persze, most joggal kérdezheted, hogy miért hazudtunk neked, miért hagytuk, hogy hónapokon át szenvedj és gyötrődj. Nem mertem elmondani. Meg aztán sajnáltam Pétert is. Hiszen Péternek hálával tartoztam azért, mert megmentett. Amikor Péter 1945-ben hazajött Dachauból, nem merte elmondani az igazat, mert szé- gyellte magát az elvtársak előtt. Sohasem fogom elfelejteni találkozásunkat. A lakásunkon keresett fel. Apám a kisgazdapárt országos választmányának tagja volt és szenvedélyesen politizált. A »»esi esetről semmit sem tudott. Péter sovány volt és megtört. Alig ismertem rá. Kitörő örömmel és nagy-nagy lelkiismeretfurdalással fogadtam. Némi szégyenkezéssel is, mert akkor már sejtettem, bow ha igazán szerettem volna őt, a sorsát is vállalnom kellett volna. Beszélgetésünk? első perceiben ereznem kellett,f hogy valami furcsa áthatolhatatlan fal emelkedik közénk,)] már nem vagyunk azok, aki ki voltunk. Szerelmünket beár-5 nyékolják az elmúlt hónapok?^ végzetes történései. Szűksza-í vúan elmesélte tragédiáját,« nem hősködött, nem beszélt? szenvedéseiről. S amikor aj már oly régen eltervezett es-3 küvőre terelődött a szó, bána-j tos mosollyal megcsóválta fe-j jét. — Nem, Ágikám... mi nem? álltuk ki a próbát. Mindketten? gyengének bizonyultunk. AJ szerelemben is, a hűségben is.: Két elvtársat felakasztottak.: mert gyenge voltam. Ketten 2 Dachauban pusztultak el Té-J ged megértelek, de engem nem? érthet meg senkisem. Látod.: hősként ünnepelnek és én tu-j dóm, hogy nem hős, hanem? áruló vagyok. — Sajnáltam? Pétert ezekben a percekben.? Nem szóltam közbe, nem vi-j tatkoztam vele, hagytam, hogyj beszéljen. Szüksége volt erre a? hangosan elmondott lelkiisme-? retvizsgálatra, mert senkivel ? sem beszélhetett a pécsi ügy-J ről. — Tudod, Ági — folytatta? —, nehéz évek következnek Legalább olyan nehezek lesz-? nek az elkövetkezendő évek,? mint az illegalitás évei voltak.? Nem lenne jó házasság az, ha? két gyönge ember, akinek a? múltját egy végzetes titok tér-? heli, egymáshoz kötné a sorsát.? (Folytatjuk.) Pusztai Imréné egy asztal fedőlapját készíti, Csehi Mária és Tóth M'rh naptmta 35—40 kg vesszőt hasít és gyalul meg.
