Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-21 / 18. szám

Szombat, 1961. január 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy panasz nyomán A legtöbb ember, ha valami baj, sérelem, hántás vagy igaz­ságtalanság éri, a magáét érzi a legfájóbbnak, a legkiáltóbbnak. S mint az lenni szokott, a pa­naszkodó kezében megcsúszik a toll, s szalad, szalad, »-ki tud­ja, hol áll meg ...« És nem mintha nem volna jó — szó sem róla —, panaszkodni van hova menni. Ezer közül ha egy akad, aki elhallgatja, ma­gába fojtja sérelmét. S ámbár annak örülünk, ha minél Ke­vesebb a sértett emberek szá­ma, azért egy-egy panaszos le­vél vagy a baját személyesen orvosolni akaró állampolgár megjelenése valamely panaszt meghallgató helyen — a mi társadalmunk magasabbrendű- sége mellett szól. Nálunk in­tézményesen küzdünk a legap­róbbnak látszó — amely az il­letőnek nem is apró — sére­lem kijavításáért. Ügy is le­hetne mondani: a mi orszá­gunkban törvény, hogy sére­lem — ha már megesett — orvosolatlanul ne maradjon. Olvasom például egy hat­vanhárom éves tooomári tsz- paraszt levelét. Noha találni ebben a levélben olyan részt is, amivel a legkevésbé sem érthetünk egyet, mégis be­csülni való a levélíró őszinte­sége. De talán először ne is azt kutassuk, miben nincs iga­za Kiss Istvánnal'*, • essék szó arról, amiért jogosan háborog. Nem nagy dologról van szó, de ebből is látszik, nem ér­demtelen szóvesztegetés, ami­kor az országos és egyéb fóru- fhokon arra intik a közügyek­kel foglalkozókat: iparkodja­nak lehetőleg hiba nélkül, megelégedésre dolgozni. Kiss István elpanaszolta, hogy bár jövedelme utáni tc.nács adó­ügyi hivatalnoka mégis lefog­a háztáji adóját kifizette, a lalta náluk az egyik hízót. Gondoltam, biztosan tévedés ez, hiszen a legjobb szándék el­lenére is megeshet az ilyesmi. A tanácsnál viszont úgy hal­lom, hogy nem történt semmi­féle tévedés, mert a zálogolás az adórendezés előtt történt. Egy kicsit bosszankodom, mon­dom, miért háborog akkor Kiss István, ha a tanácsbeliek nem hibásak. Vissza is megyek hozzá a la­kására, hogy megmondjam ne­ki, bizony az ilyet nem sze­retjük, hiszen hátralék miatt foglaltak nála. — Hát azt ki mondta ma­gának? — horkant fel az asz­tal mellett az öreg — eredj anyja, hozd ki gyorsan a papí­rokat, megmondják azok az igazat. — S csakugyan. A pa­pírok mindent elárulnak. Azit is, hogy Kissék tavaly szep­tember 10*én rendezték előző évi és folyó évi adójukat. A foglalás pedig a' náluk levő jegyzőkönyv-másolat tanúsága szerint 1960. november 4-én történt. Azért az sem szabálytalan, amit az adóügyi tisztviselők tetteik. Kisséfcnek ugyanis van némi adósságuk, amit az egyé­ni gazdasággal együtt hoztak magukkal. Mondom, Bendi Mihály elvtárs, a tanács elnö­ke üzeni, eladhatja a hízót, és azt vehetnek az árán, amit akarnak. Az első percben fel- lélegzenek, aztán. a házigazda máris az új tervvel hozakodik elő: a hízó árából süldőket vásárolnak, hogy legyen mit újból hízóba fogni. »öregszünk, a tsz-ben m^g el-eldoleozgatunk, az idén is 230 munkaegységünk van, de azért jó, ha a közösből szárma­zó jövedelmet a háztájiból pó­toljuk« — ez van gondolkodá­sukban. Különben a legfájóbb Műsort adnak a barcci fiatalok a zár száma dó közgyűléseken Nagy a készülődés a Barcsi Járási Művelődési Házban. A területi KISZ-szervezet kul- túrcsoportja műsorral készül a zárszámadó közgyűlésekre. Amelyik község meghívja a lelkes fiatalokból álló együt­test, az másfél órás műsorral teheti ünnepélyesebbé a ter­melőszövetkezet zár számadó közgyűlését. A kiszesek ének­kari számokat, verseket tanul­nak, tánccal készülnek a fel­lépésekre. A színjátszók Tóth Eszter Szeretlek, Ágnes és Geszthelyi Nagy Zoltán Áram­szünet című egyfelvonásosát tanulják, ezzel egészítik ki a műsort. A színdarabokat és az énekkari számokat Bérezi István tanár, a táncokat Jáno­sa István tanítja a fiataloknak. pont Kiss István levelében: »Kevés az osztalék, az idén még alig kaptunk pénzt.« Ebből aztán a valóságtól igencsak elrugaszkodó követ­keztetést von le: ilyen rosszul még sohasem élt, mint most. Akiknek csak említetem ezt a kitételt a levélből, moso­lyogtak: »Hát szó, ami szó, a Kiss bácsi néha nagyobbat mond a kelleténél. Mi emlék­szünk, hogy bár húsz hold földje volt, de a Hortby-rend- szerben sokáig volt »védett« a vagyona. Vagyis védték az el­adástól, mert sok volt rajta az adósság.« Azt is elmondták a faluban, hogy a Kiss-féle gaz­daság nem tartozott éppen a kiváló, de még a jók közé sem, s most feleannyi gondjuk sincs, mint egyéni korukban, a közös tehermentesítette őket. Az is igaz, hogy a toponári Haladásban még nem fenékig, tejföl az élet, az egy munka- esvségre jutó osztalék körül­belül eléri a tervezett hu­szonöt forintot. Hogy lehetne-e több, arról vitatkozhatnánk. De hát annyi van, amennyit megteremtettek maguknak. Aki kevesli az idei jövedelmet, nézzen önmagába, megtett-e mindent, hogy több legyen. Kivált a vezetők kötelessége ez, hiszen a mostani időszak a tervezések időszaka. S már innen is, onnan is hallik a ki­fogás: »Nem elég ötletesek a mi vezetőink.« Tanúja voltam a, tanácsnál, amikor a földmű­vesszövetkezet ügyvezetője ar­ról panaszkodott a tanácsel­nöknek, hogy a toponári tsz- vezetők nem akarnak baboí termeszteni, pedig szép jöve­delmet hozna. Mások elmond­ják, hotgy gyöííyörű libafarmot lehetne létrehozni a Deseda- patak mentén elterülő ré‘en. Volt szó arról is, hogy jó len­ne néhány egyéni istálló fel- használásával ötezer csibét nevelni, de úgy hallatszik, a vezetők ettől is idegenkednek. »Itt vagyunk a város tövében, könnyen értékesí' hetnénk a zöldségfélét, ám ezt a lehető­séget sem használják ki. Mi­ből akarnak a mi vezetőink rendszeres előleget osztani, mert az még sincs jól, hogy egy évben egyszer lát pénzt a tagság« — mondják sokan. S igazuk van! A vezetőknek válaszolniuk kell — méapedig tettekkel — az okos, elfogad­ható ötletekre. Ezt várják tő­lük a Kiss Istvánok. Varga József A kongresszus határozatainak szellemében dolgoznak 1981 len a KISZ alapszervezetek A KISZ I. kongresszusa hat fő feladatot jelölt meg a kö­vetkező évek programjaként. Megkérdeztük Bíró Gyula elv­társat, a megyei KlSZ-bizott- ság titkárát, melyek ezek a feladatok, s 1961-ben mit kell az Ifjúsági Szövetség tagjainak tenniük a tervek megvalósítá­sáért. — A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszu­sa munkafeladatokról és neve­lési feladatokról hozott hatá­rozatot. A munkafeladatokat hat részre bontottuk. Elsőként a termelékenység emelésének segítését tűzzük célul fiatál­jaink elé. A kiszesek gondos­kodjanak arról, hogy az üze­mekbe érkező gépeket minél hamarább bevonják a terme­lésbe, az alapszervezetek a le­hetőséghez mérten segítsék a fiatal újítókat. Második feladatként az If­júsági Szövetség tagjainak részt kell vállalniuk a mező­gazdaság fejlesztésében vég­zendő munkából, segíteniük kell a termelőszövetkezetek megszilárdítását, valamint a mzőgazdasági termelés növe­lését. Járásonként legalább 10 ifjúsági munkacsapatot kell létrehozni a termelőszövetke­zetekben, állami gazdaságok­ban. Szeretnénk, ha a megyei- leg tervezett egymillió barom­fi felét fiatal gondozók nevel­nék fel, ezért népszerűsíteni fogjuk az ifjúság körében az állattenyésztő munkahelyeket. A KISZ országosan védnök­séget vállalt a Dunai Cement­művek építése, valamint a vegyipar felett — folytatta Bí­ró elvtárs. — A megyei KISZ- bizottság legutóbbi kibővített ülésén határozat született, hogy védnökséget vállalunk a tsz-istállók építése, a lakásépí­tési program végrehajtása, a cukorgyári rekonstrukció és a falusi sportpályák építése fe­lett. Folytatni kívánjuk a ta­karékossági mozgalmat is. Vál­laltuk, hogy 1961-ben nyers­anyagból és energiából négy­millió forintot takarítunk meg. Továbbra is feladat lesz a hul­ladékgyűjtés^ Elhatároztuk, hogy az úttörőkkel közösen 50 traktor gyártásához szükséges ócskavasat és színes fémet gyűjtünk össze ebben az év­ben. 3gj{jg3í%*«lSJSJSJS3S}ÍJSSSJSSÍ30ÍJÖÍSS38J<N365S3SJS3fc: SJkJÍJÍX363íSSÍÍJSJÍJÍ3ÍX3ÍJÍXJÍJÍÍSXJíJSJíSíSíJSJÍXSÍ3íN3ÍXXNJÍ3ÍSSJSJÍSSJSXJÍSÖSSÍSÍSÍSSJ{JSJÍJÍiíííSSJfci BERIESi ANDRÁS cAudás és hűség (18) — A professzor úr Lipcsé­ben, a kislánya pedig hm... a kislánya pedig... Ágnes ... Az én kishugomat is Ágnesnek hívják. Ágnes, Balthazar Ág­nes. Az alma nem esik messze a fájától. Közmondás. Azt mondják, minden közmondás­ban mély bölcsesség van... Igaz... igaz... A professzor úr nem szereti a kormányzó urat... s íme, a kislánya már... — Szemöldöke mintha fenn­akadt volna homloka közepén. — Mikor kapcsolódott a moz­gatómhoz? Nem értettem a kérdést. — Mihez, kérem? — A mozgalomhoz? — Miféle mozgalomról tet­szik beszélni? Elmosolyodott. Kinyújtott mutatóujjával állkapcsát dör­zsöl gette. — Persze ... persze... szá­mítottam rá. Jól van Ágnes. Egyes. Nem csalódtam. Magá­ban sem, magámban sem. — Ceruzájával firkálni kezdett egy papírlapon. Idegesített fö­lényes nyugalma. — Nos, Ág­nes, figyeljen csak rám. — Figyelek kérem... — Ismerkedjünk meg egy­mással. — Szétnyitotta a pa­pírlapot, belenézett. — Magá­ról kedves, tudok egyet s mást, de maga nem tud rólam sem­mit. Nem akarom, hogy talál­gatásokkal kösse le gondolati energiájának nagy részét s ezért egy-két dolgot elmondok Magamról. — Persze mindezt — majd később rájön — nem öncélúan teszem. Parancsol egy cigarettát? — Köszönöm, nem dohány­zóm. — Kár. — Rágyújtott. — Szóval. Elvtársaitól már bizo­nyára hallotta ezt a nevet, Buckó. — Nem hallottam, kérem... — Nem? Pedig legendás név. Gúnynév. Buckó. Sajnos, rriáig sem sikerült megtudnom, hogy miért tiszteltek meg ezzel a névvel és azt sem, hogy mit jelent ez a szó: Buckó. Tény azonban az, hogy mozgalmuk tagjai nem szívesen találkoz­nak Buckóval. Nem szívesen, mert egy valamit megtanultak. Buckó szakember. Buckónak nem lehet hazudni. Mondhat­nám úgy is, nem tanácsos. Zá­rójelben megjegyzem, ezért a gúnynévért még külön is gyű­lölöm magukat. Ennyit ma­gamról. Nos, Ágnes. Maga egyetemista. Okos, művelt, jó családból származik. Feltétele­zem, intelligens is. Ezt csak azért jegyzem meg, mert nem minden művelt ember intelli­gens. Vannak olyan egyének, akiknek a helyzetfelismerési intelligenciájuk, hogy úgy mondjam nulla. Ezekkel na­gyon sok baj van. Remélem, hogy ez magánál nem ál] fenn, s maga, kedves Ágnes, máris .elismerte helyzetét és tudja, hogy lebukott. Persze, jól tu­dom, hogy maguk kemény em­berek s bizonyos értelemben tisztelem is elszántságukat. Ostobaság lenne részemről, ha lebecsülném képességeiket. Nincs értelme a tagadásnak, mert mindig akad maguk kö­zött egy gyenge... Kár tehát az öncélú áldozatvállalás. Sze­retném, ha nyíltan és egyene­sen válaszolna: mikor, ki és hol szervezte be magát a kom­munisták pártjába? Első pillanatban azt hittem, hogy idegeimmel történt vala­mi baj és rosszul értelmezem a hadnagy szavait Amikor azonban kis idő múlva sürge­tően megismételte a kérdést, rádöbbentem, hogy nem hal­lok rosszul. Kékesdy valóban ■azt kérdezte, hogy mikor szer­veztek be a kommunisták párt­jába. A kérdés nevetségesnek tűnt előttem. Én és a kommu­nisták! Kommunistákról már hallottam, de egyetlen egyet sem láttam közülük. A leírá­sok és a tudósítások alapján vad, műveletlen, primitív em­bereknek képzeltem őket. Kommunista az egyenlő a bű­nözővel, a munkakerülővel, a terroristával, a gonoszsággal. Ne* csak azért hittem ezt, mert gyerekkoromtól kezdve ezt nevelte belém az iskola, ha­nem azért is, mert apámtól is csak efféléket hallottam. Meg azt, hogy a kommunisták ha­zaárulók. Ez nem mond ellent természetesen annak, hogy j egyenlőség! jelet tett s amikor az angolszászok egy táborba! kerültek az oroszokkal, ezt a! szövetséget kényszerűségnek; tartotta. Arra gondolni sem: mertem volna, hogy Péter is kommunista. Visszanyertem: önuralmamat. — Kérem, hadnagy úr mondtam határozottan —, én; még eleven kommunistát nem is láttam ... Gúnyosan mosolygott. — Ugyan Ágnes ... Csak nem akarja azt mqíndani, hogy vőlegényét, Koltai Pétert soha; sem látta. Nevetséges ... Ama: bizonyos helyzet a szállodában arra enged következtetni, hogy Koltaival, hogy úgy mondjam... — Péter nem kommunista! — Ne játszunk Ágnes, ne játszunk, mert halad az idő, s nekem még ma éjszaka nagyon sok a dolgom. — Kérem, én nem játszom és nem hazudok. — Azt még nem állítottam, hogy hazudik. Maga csak ta­gad. Egyszerűen és következe­tesen tagad. Mondhatnám úgy is, hogy primitíven. Persze, en­nek sok értelme nincs. Tehát megismétlem a kérdést: ötödik fő feladat a húszórás társadalmi munkamozgalom továbbvitele. ,Az évi vállalt óraszám kétszázezer. Ezenkí­vül javasoljuk, hogy a fiatalok telepítsenek egymillió facseme­tét és suhángot, csinosítsák a művelődési otthonokat, és szépítsék a községeket. Szeret­nénk, ha átvennék a többi já­rásban is a kaposvári járás fiataljainak kezdeményezését: a tsz-majorok rendszeres csi­nosítását. Ide tartozik, hogy a közép- iskolás diákoknak ismét lehe­tőségük lesz nyári építőtábo­rokban való részvételre. 280 lányt a Btalatonújhelyi Állami Gazdaság'vár, 380 fiút pedig a balatonlelle—látrányi vízlecsa- polásnál tudunk foglalkoztat­ni. Merész vállalást tettünk, amikor hatodik fő feladatként azt szabtuk meg, hogy ebben az évben elérjük: minden be­iratkozott fiatal elvégzi a nyol­cadik osztályt. Ez egyrészt je­lentős ' úttörő-megbízatás lesz. másrészt pedig nagy feladatot jelent a pedagógusoknak és a KISZ-szérvezetek tagságának is. Szeretnénk azt is elérni, hogy minden KISZ-fiatal‘ egy fokkal magasabb iskolai vég­zettséggel rendelkezzék az öt­éves terv végére, vagyis aki általános iskolát végzett, • az iratkozzék be technikumba vagy gimnáziumba, a középis­kolát végzettek pedig jelent­kezzenek az egyetemek, főisko­lák levelező tagbzatára, illet­ve a Kaposvári Felsőfokú Ta­nítóképzőbe. Ez hozzátartozik a védnökségvállaláshoz is, hiszen mint ismeretes, a me­gyei KISZ-bizottság védnöksé­get vállalt a tanító- és tanár­képzés felett. A megyei KISZ-bizottság tit­kárai így folytatta nyilatkoza­tát: — Az Ifjúsági Szövetség munkájának másik része a neveléssel kapcsolatos. Alap­vető célkitűzésünk, hogy a KISZ tagjait ifjú kommunistá­vá neveljük. Megismertetjük velük az ötéves tervet, mely megmutatja, hogy milyen lesz az élet 1965-ben. Fontos fel­adat a vallásosság elleni harc. Ez kitartó; felvilágosító mun­kát kíván, ezenkívül az egyhá­zi szertartásokat KlSZ-rendez- vényekkel helyettesítjük. Gon­dolok itt a KISZ-esküvőre. Növelni kívánjuk ifjúságunk politikai képzettségét is. Bizonyos KISZ-építési fel­adatok is állnak előttünk. A kongresszus élesen elítélt minden szektáns elzárkózást. Kádár elvtárs a felszólalásá­ban szintén megbélyegezte ezt. Folytatjuk tehát a tagfelvételt, s különösen a 14—16 éves fia­talok körében végzünk szerve­ző munkát. Határozat született arról is, hogy minden fiatal­nak a felvételtől számított 30 napon belül át kell adni tag­sági könyvét. Bíró elvtárs befejezésül a következőket mondotta: — Ezt a sokoldalú munkát az »Ifjúság „ a szocializmusért«- mozgalom fogja össze. Termé­szetes, hogy mindezeket a fel­adatokat a KISZ egyedül nem tudja megoldani. Számítunk rá, hogy mind a pártszervek, mind pedig a tömegszerveze­tek megadják a segítséget, hogy a kongresszus határoza­tainak az 1961-es évre vonat­kozó részét hiánytalanul meg­valósíthassuk. Fonyódon a Nagyberek szélén építette fel üzemházát a Fo- nyódi Építőipari és Szolgáltató KTsz. Ha a villanyt bevezetik, itt kap helyet a lakatos-, a bádogos-, a vizvezetékszerelo-, az asztalos- és a festőrészleg, valamint a központi raktár. Kö­rülbelül két hónap múlva már megindul a termelés a csak­nem 500 ezer forintért épült új üzemházban. A legfontosabb falusi pártmunka Az új esztendő minden ed­diginél nagyobb követelménye­iket állít termelőszövetkezeti • pártszervezete ink elé. A sok :3zép terv, remény valóra vál- iiása következik. Járásunk 1961. ■ évi termelési irányszámai is­meretesek. 8192 holdon terme­lünk kenyérgabonát, 7900 hol- jdon kukoricát, 220 holdon cu­korrépát és csaknem 500 hol- ídon silókukoricát. A növény- : termesztés hozamát 11 száza­lékkal kell növelnünk. Nem könnyű a feladat, de meg »lehet, oldani. Ehhez az kell, íogy a kommunisták legyenek (a legfőbb szószólói a lehetősé­gekkel pontosan számoló ter­vezésnek és annak, hogy roln­iién parasztember jól ismerje la szövetkezet 1961. évi üzem­viteli tervét. Mérjék fel, ve­gyék számba és vitassák meg pártszervezeteink a múlt esz­tendő tapasztalatait. Mert ahol ; kapálatlan maradt a kukorica, réten maradt a széna, ott rend­szerint a kommunisták közös­sége, a pártszervezet sem állt Milyen feladattal érkéz- * avatása magaslatán, nem ér­tek Pécsre? $'-ett szót a falu parasztjaival. Szabatosan elmondtam azt,**- ^0[ a kommunisták nem nit Pétertől u udnak idejében állást foglal­atúit Pétertől tudtam. — Értem ... értem — bólo gatott mosolyogva — a fene azokat a bohókás porcelánokat Nem elég, hogy porcelánok ráadásul még szigetelők is. Mi csoda világban élünk, Ágikám. Budapesten megrakják porce­lánokkal a bőröndöt, s mire Pécsre érkeznek azok a fránya; porcelánok, átváltoznak kézi-! apám nem szerette a némete-(gránátokká s lázitó röpcédu-^mindeuütt megvizsgáljáik két. Ö annak idején a náciz­mus és a kommunizmus közé j Iákká. Hát nem furcsa? (Folytatjuk.) i, véleményt mondani, ott a ecsegők, a zavarosban halá- zók beszélnek. Ki fizet rá er- e? Elsősorban a falu, de a yenge politikai munkából lyenformán népgazdasági kár s származik. Jól teszik a falusi pártszer­vezetek, ha a téli hónapokban az álá- ter­eddig alkalmazott prern- sokat, s olyan javaslatot jesztenek a szövetkezeti veze­tőség, majd a tagság elé a tervtárgyalásokkal egy időben, amely az egész községnek a javára szolgál, amely növeli _a földek és a jószág hozamát, gazdagítja az embereket Nagy feladatok jelentkeznek az állattenyésztésben. A terv­ben előírt tehenenkónti 2150 li­teres tejhozamért ugyancsak meg kell majd dolgozni. Ho­gyan segíthetnek ebben a párt- szervezetek? Ügy, hogy becsü­letet szereznek az állattenyész­tő munkának a munkaegység­jóváírásban és a premizálás­ban is. Legyenek pártszerve­zeteink annak az elvnek a szó­szólói és védelmezői, hogy aki többet tesz a szövetkezetért, az többet is keressen. A 31 596 hl tejen kívül 2790 hízott mar­hát, 5500 vágósertést, 350 má­zsa baromfit és 3 200 000 db to­jást is vár járásunktól a nép­gazdaság. Termelőszövetkezeti párt- szervezeteink, kommunistáink fordítsanak nagy gondot az em­berek ügyes-bajos dolgainak orvoslására, intézésére. Olyan politikai hangulatra van szük­ség községeinkben, melyben pártszervezeteink meg tudják a parasztfiatalokkal érte.ni, miért nem érdemes faluról el­menni, miért kell a csurgói járásnak több kenyérrel, hús­sal hozzájárulni az ország el­látásához. Mert ez jelenti a népgazdasági és egyéni érdek összeegyeztetését. Vars Latós, az MSZMP Csurgói Járási VB osztályvezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents