Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

Péntek, 1961. január 20. 3 SOMOGYI NfiPLAP Jobb lesz a terv, ba sokan segítenek Számok röpködnek a íeve­;őben, összehajol . három fej, ■sak néha váltanak egy-két zót. Az öreglaki Kertészeti Permelőszövetkeze ben Lahi stván mezőgazdász és két fia- al agronómusjelölt készíti a 'azdaság ez évi tervét. Az ag- ■anómusnak nem új ez a mun­ta, de a keszthelyi akadémia tét végzős növendéke a gya- torlatban most ismerkedik a ervkészí'és gondiával bajával. A terv az elmúlt évihez vi­szonyítva sok újat tartalmaz. !íő a kenyérgabona és a pil- angósok vetésterülete, a gyen­gébb takarmánynövényeké — ísalaonádé, zabosbükköny — .ászont csökken. A tavalyi 63 lelyett a kertészet csak 45 toldás lesz. Miért e változások? Egyrészt 50 hold bérelt földdel kisebb lett a tsz területe, másrészt Deszélgettek néhány emberrel, is kiderült, így célszerűbb, no §s ott vannak az elmúlt év ta­pasztalatai is. A több ember ilkotta vélemény sok hasznos javaslatot teremhet Például mindenki tudja, hogy bár igen jövedelmező a kertészet, mé­gis helyes ez a változ atás. Mert azonkívül, hogy e terüle­ten tökéletesebb lesz a munka, meg fog szűnni az a csekély törzsei1 kodás is, amely eddig alőfordult a kertészetben és a szövetkezet más terüle'én dol­gozó tagok között. Méltatlan­kodott a múlt évben a tagság egy része, hogy nem keres any- nyit, mint a kertészeti brigád dolgozói, ők viszont egy-egy termés beórésekor alig tudták ellátni feladatukat. Az elmúlt esztendő tapasz­talataiból tanulták meg azt is, hogy nem jó, ha a közössége nem tud rendszeresen előleget osztani. Most úgy terveznek, hogy mind az állattenyész és, mind a növénytermesztés rend­szeresen biztosítson bevételt. Bonyolult, szerteágazó feladat elkészíteni egy gazdaság éves tervét. Szükség van a se­gítségre, minél több ember vé­leményére. — Az én csapatomban — mondja Ihász János — sok emberrel előfordul, hogy nem ér rá bemenni az irodába, nap­közben viszont találkozunk egymással. Ezért azt tettük, hogy megbeszéltük magunk között a dolgot, elmondta min­denki a véleményét, én meg tovább adtam az irodán. Azt hitzem, így eredményesebben lehet dolgozni, más ez, mint a tavalyi tervkészítés ... Tavaly hogy volt? Akkor a zárszámadó közgyűlésen bo­csátották vitára a tervet, ösz- szezsúfolódott a program, és nem beszélhették meg elég alaposan. Most meg munka Közben gyűjtik össze, használ­ják fel az észszerű javaslato­kat. De vajon elmondja-e véle­ményét a szövetkezet minden gazdája, mi n egyes tagja? Sajnos, nem. Az idei tervkészí­tés ugyan másként megv, mint a tavalyi, mégis akadnak még olyan emberek, akik csak egymás között panaszkodnak, vitatkoznak, de odáig még nem jutottak el, hegy, ezt a veze'ő- ség tudomására is hozzák. A magtárban elég sekan dolgoznak együtt, készítik, mérik az állatok naod abrak­ját, forgatják a terményt, ne­hogy baja essék, wűvös, huza­tos a hely, néha befutnak az irodába melegedni. És megin­dul a beszélgetés: — Nagyon rossz helyein volt a mi brigádunk földje, hiába igyekezett az ember, nem tu­dott olyan eredményt elérni, mint amilyet szeretett vo'na, ezért nem kapott prémiumot — így az egyik asszony. — Későn építették fel a Sö­rét, s kupacokban maradt a termés. Hiába volt a csősz, azért egyikéből meg a másiké­ból is eltűnt valamennyi, a harmadiknak viszont feltűnően sok lett a' prómiumkukoricája — mondja a másik. — Valahogy másként kéne a brigádok között felosztani a földterületet. Ügy, hogy mind­egyiknek jusson jó meg rossz föld is. El lehetne kerülni a torzsalkodást. — És mindenki­nek van valami megjegyzése. De amikor megkérdezzük, hogy mindezt tudatták-e a vezető­séggel, akkor csodálkozóan tágra nyílnak a szemek, és ki­derül, hogy bizony nem Pedig az lett volna a helyes, sőt szükséges is. Mégsem gondol­tak erre. Most, a tervkészítéskor or­vosolha.nák ezeket a bajokat, figyelembe vehetnék a javasla­tukat. Ilyenkor különösen nél­külözhetetlenek a vélemények, hiszen nem a szövetkezet veze­tőségéé, hanem az egész gaz­daságé és minden egyes tagé a terv. Az ő munkájukat, az ő feladataikat határozzák meg benne, öreglakon érzi ezt már egy-két ember, de jó lenne, ha mindenki látná ennek fontossá­gát. Könnyebb együttesen ké­szíteni a tervet. A közös mun­ka biztosíték arra, hogy a terv jó lesz. Vörös Márta Bűvös szám-e a 210? Jövöre korszerűsítik — szélesítik, pormentesítik, helyenként javítják — az utat Lábod és Barcs között. A megelőző mé­rési munkálatokat máris megkezdték. A 210 csak négy fiatalem- bernek: Bencze Antal­nak, Németh Istvánnak, Bencs Róbertnek és őri Róbertnek jelentett fontos számot a TRANSZVILL 2-es telepén. Ha ugyanis gépükkel megcsi­nálták a 210 méter fékbovdent, fürödni mentek és hazakészü­lődtek. Joggal, hiszen a nor­mát teljesítették. Ekkor még egyikük sem sej­tette, hogy Bíró Gyula műsza­ki csoportvezető gyakori meg­jelenésének a műhelyben kö­vetkezményei lesznek. Pedig a fiatal műszaki nem ásítozni járt a gépek közé, hanem néz­ni, cselekedni. Bántotta, hogy egy-egy gépnél három ember­nek kell dolgoznia csak azért, mert a Dovden belső spirálo­zásakor a szorító kapcsot egy munkásnak — erejét megfe­szítve — mindig tolnia kell a szállal, mégpedig ormótlan hosszú favályú fölött. Ez nem­csak lassú, hanem balesetve­szélyes is. Bíró úgy oldotta meg a talányt, hogy a bovden- szál önmaga húzza két vassí­nen a szorító kapcsot. Ezzel egy embert más területre he­lyezhettek át, s Biró vélemé­nye szerint a termelés is meg­gyorsult... Amikor ennek az újításnak a bevezetése után néhány hét­tel felvetődött az a gondolat, hogy a normán is kellene va’a- mit igazítani, a négy ifjúmun­kás felszisszent. — Jó, jó mondták —, való­ban szebb az új felszerelés. S ha azt is hozzászámítjuk, hogy az újító a robbanásveszélyes benzinlámpa helyett egy tör­pe lágyítót szerkesztett, akkor egészen jól korszerűsödött a műhely. — De véleményük szerint a termelés még nem gyorsult meg azzal, hogy egy embert nélkülözni lehet a gépnél. Bíró nem sértődött meg. El­mosolyodott, és azt mondta: -Fiúk, bebizonyítom nektek, hogy meggyorsult.« Régóta is­merte a négy legényt, tudta róluk, hogy szíwel-lélekkel szeretnék, ha nyolc óra alatt többet termelhetnének, mint ő, csak hát az újtól, úgy látszik, félnek. Ez már olyan emberi gyengeség, amelyet csak a bi­zonyítékok ereje rombolhat szét. A 2-es telepen szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy új normát csak akkor ír­nak elő, ha jól megbeszélték az érdekelt munkásokkal, a szakszervezettel, és ha aláírta azt a szakszervezeti bizalmi is. Szabados Ferenc bizalmi a helyszíne sietett, hogy megbe­szélje a normarendezést a négy fiatallal. Ö azonban még a négy legénynél is jobban megijedt az új elképzeléstől. — Nem, nem — hajtogatta —nem fog ez menni. — A nagy vitában valaki odatette az órát, és azt mondta: »Fiúk, álljatok neki dolgozni, megpró­báljuk.« Az időmérés megmu­tatta, itt van mit keresnie a normásnak. Ekkor már a négy fiú is hozzájárult, a szakszer­vezeti bizalmi is aláírta az új normát azzal, hogy majd el­válik, van-e értelme, túl le­het-e jutni a 210 méteren. Az új norma 320 métert írt elő ... Munkához láttak. Bíró erősen bízott abban, hogy üzemének sikerül növelni a termelékenységet. Tudta, hogy hár^m-négy hét múlva az új szerkezet bebizonyítja, hogy neki van igaza. Mindennap 220 méterrel több bovden, kettővel kevesebb ember bérének rá­fordításával. Micsoda nagy­szerű lenne ez! Mennyire örül majd neki a négy fiatal szak­munkás is, hiszen ók is azt haj­togatják, hogy kellene már va­lamit tenni a termelékenység fokozásé-rt. Ettől az újítástól azonban, úgy látszik, nem so­kat remélnek... A második napon, amikor Bíró bement a műhelybe, ez­zel fogadták a fiúk: — Meg­van! ^Megvan a 320 méter! — Nem olyan sokára pedig Né­meth István megjegyezte, hogy egyszer-kétszer megcsinálta már a 340-et is. De hozzátette: »Azért nem ám csak a gépé a dicsőség!« S ha a napi 220 mé­terrel több bovdenszálra gon­dol valaki, ne feledje, hogy ők is akartak, ők is mindent meg­tettek ezért a 320 méterért. Azt hiszem, ezt senki sem vonta kétségbe, legkevésbé Bí­ró. Hiszen jól ismeri a munká­sokat, s tudja, hogy megértet­ték: az életszínvonalat csakis többtermeléssel lehet emelni. Nem is állt oda azzal a kérdés­sel, hogy »no, kinek lett iga­za?«. Itt nemcsak ő, hanem a négy fiú is bizonyított, abban a pillanatban, mihelyt megérez­ték, hogy van mit kihozni eb­ből az újításból. A kezdemé­nyezés dicsősége az övé, de a siker a fiúk érdeme. Azóta egyre gyakrabban le­het hallani — s nemcsak ' 'é- methtől — a 340 méteres telje­sítményről. A munkások és a műsza- kiak együttesen nagyon sokra vihetik. Nincs ez kiír­va valamiféle nagy táblára az üzemben, de mindenki tudja, akinek csak egy kis része is van egy bűvösnek hitt szám megsemmisítésében. Szegedi Nándor Öreg traktorok dicsérete A gépállomásokon most ve- csak egyműszakos gépe a győz­szi k számba a traktorok múlt évi teljesítményét. Az adatok­ból kitűnik, mely gépek dol­goztaik az átlagosnál jobb ered­ménnyel. Mit mu'at e felmé­rés Csokonyavisontán? Egyik lánctaloasuk 2275 normálholdat végzett április óta. Pedig vezetője, Takács János egy műszakban szántott. A Belorusz típusú traktorok _ között Tratnyek József ugyan­íiac-KJdii, x'g^y viííj v-vov-t/i-r»—*•< icbi iuuun<u(uui\(u xiidui» meg veit. — - ■—“ • ' w - ■« -------j — , ■. .. __• S JkJÍSíXJÖÍJÍJÍJÖÖÖÍJÖSXJaíJÍJSXXJSSaíXJÖÍXJÍXXXJttíXXXXSiSiSSJÍJÍSÖÖÖ^^ ^géppel megxozemeni a-Snormálholdat s kormos BEKIESi BIDRÍS cÁzníás és hűség (17) Nem tudtam, mit válaszol­jak. Péter észrevette a zavaro­mat, közbeszólt... — A menyasszonyom ... — Bocsánat, uram, de nem önt kérdeztem, a kisasszony válaszára volnék kíváncsi. Nos? Hallgattam. Intett társainak, hogy for­duljanak el, azután ismét rám nézett: — Kérem kisasszony — mondta —, szíveskedjék felöl­tözni. Sajnos, elő kell állíta­nom önt. Képzelheted, mit éreztem. Életemben még sohasem vol­tam rendőrségen. Szerettem volna tiltakozni, apámra, a hí­res orvosra hivatkozni, de hang nem jött ki a torkomon. Péter zavaros magyarázkodásba kez­dett. — Hadnagy úr kérem... le­gyen szíves hallgasson meg. Menyasszonyom... Kérem ... Hadnagy úr, kínos erről be­szélni, de hát mint férfi a má­sik férfit meg kell hogy ért­se... Kékesdy játékos csodálko­zással nézett Péterre. — Ugyan niit kellene meg­értenem? Talán azt, hogy nem tudják igazolni magukat? Jó uram, ha nem tudná, Pécs tér­sége már hadműveleti terület­nek számít. Itt találunk egy hölgyet bejelentés nélkül, önt pedig ... hm ... hogy úgy mondjam iratok nélkül, illet­ve... — Kékesdy, mint egy színész, hatásszünetet tartott — nos, hol vannak az iratai? «— várt, aztán az asztalhoz lé­pett és előhúzta az eldugott tárcát az újságok alól. — Tes­sék, itt van. — Péter mohón kapott a tárca után, de Kékes­dy hangosan felnevetve a tár­cát a belső zsebébe dugta. — Hohó... barátocskám. Most nem, majd... Kíváncsi vagyok én is a tárca tartalmá­ra. — Aztán hangot változtat­va, erélyesen megszólalt — Őrizetbe veszem. Mindkettő­jüket. őrmester... Kutassák át a szobát! Péter mintha megzavarodott volna. Arca megrándult, keze ökölbe szorult és hirtelen moz­dulattal az ajtónál álló nyomo­zóhoz ugrott, fellökte és fel­tépte az ajtót. Kékesdy mintha számított volna Péter menekülési kísér­letére, résen volt Rávetette magát, tarkónesapta, majd hát­racsavarta/a karját — Bilincseljék meg! ...Annyira átélem azokat a szörnyű perceket, hogy meg­izzadtam. Testem remeg, kör­meim tenyerem húsába váj ód­nak, s szinte hallom az acél- bilincs zárjának kattanását. S nem tudok szabadulni az em­lékektől. Több mint fél óráig lehunyt szemmel feküdtem. Kényszerítettem magam, hogy visszagondoljak gyermekko­romra, de mintha gyermekko­rom nem is lett volna, semmi sem jutott eszembe. Ha vala­melyik elsuhanó emlék körvo­nalai halványan mégis bonta­koztak már, az alakuló vona­lak Péter sápadt arcát for­mázták elém, s magam előtt láttam újra és újra riadt sze­mét ... És most is látom. Itt van előttem. Csak karomat kellene kinyújtanom, hogy megérintsem arcát. De nem nyújtom ki ... Haraggal gondoltam rá ak­kor, s emlékszem félelemmel is. Azt hittem, hogy aféle raf- finált nőcsábász áldozata let­tem, aki rutinozott ügyességgel felismerte tapasztalatlanságo­mat, romantikus hajlamomat és elcsábított. Ostoba voltam. Te is ültéi már rabomobil­ban, ismered hát azt a hangu­latot, amely úrrá válik az em­beren, amikor betuszkolják az autó belsejébe. Aztán megindul az autó. Nem látsz ki, sanda pillantásokat vetsz társaidra és közben találgatod, mi fog tör­ténni veled. Összefolynak az események... Óráknak tűnő percekig ül­tem egy széken. Az ajtó mellett vörös arcú csendőr állt. Pétert nem tudom hová vitték. Ami­kor az autóból kiszálltunk, még láttam őt, intett is felém, szólt is valamit, de hangját el­nyomta a motorok zaja. Fur­csa módon akkor csak Péterre gondoltam és gyűlöletem fel­olvadt, haragom elszállt, ag­gódtam érte és ez az aggódás elnyomta félelmemet. Baltha- zár professzor nevét Európa- szerte ismerik. Lányával kellő tisztelettel fognak bánni. Vég­eredményben semmi bűnöm nincs. Nem loptam, nem szél- hámoskodtam, s azzal, hogy szeretője lettem Koltai Péter­nek, nem követtem el bűncse­lekményt. Különben ez apám­ra és rám tartozik. Apámra sem. Utóvégre már nem va­gyok gyerek, jogom van a sze­relemre, s azé lettem, akit sze­retek. Nem pénzért tettem ... Persze, mindez igaz volt, de ha arra gondoltam, hogy apám szeme közé kell néznem, jeges félelem szorította össze szíve­met. S mégis... Nem maga- mért, Péterért aggódtam, mert asszonyi ösztönöm azt súgta, hogy veszélyben van. Fogal­mam sem volt a veszély mi benlétéről, de a jelekből tud­tam, hogy Péter valamit eltit­kolt előttem. Nem sokáig kellett vámom hogy ösztönös érzéseim helyes­ségéről — arról, hogy Koltai valamit eltitkolt előttem —: meggyőződjem. Hamarosan be­jött Kékesdy, kiküldte a csend őrt, leült velem szemben az íróasztal mögé és hosszasan bámult rám. Vannak egyének, akik nézé­sükkel zavarba tudnak hozni másokat, mert a szemük el­árulja gondolataikat. Ilyen volt a csendőrhadnagy is. Tudtam. tes 1968 normálholddal. Vál­tótársa is volt egy-két hétig, az — Horváth Imre — 146 normólholdat végzett. A kor­mosok sem hagyták magukat! G—35-ös gépével Laklia Jó­zsef 1174, Gyurékovics Ferenc 1076, haklia Mihály pedig 1026 normálholdat teljesített. Lánctalpassal, univerzális kétezer körmössel el­hagyni az ezret — szép telje­sítmény. De van ennél na­gyobb, a megyében talán min­den öreg traktort — és fiatal traktorospárt — felülmúló eredmény is, Balatonkilitin. Egy régi gép, a 26-os leltári számot viselő Hoffher egész évben két műszakban dolgo­zott. Hol Nagymélykúti Zoltán, hol Mórocz János ült rajta. Pöfögött, vagy ahogy kissé le- becsülően szokták mondani: huppogott az öreg jószág, s jekéje, tárcsája nyomában egy­re szaporodott a frissen meg-1 munkált föld a helyi Dózsa Tsz határában. Éves előirány­zatát megduplázta: 970 helyett 1955 normálholdat' teljesített, s ezzel 204 073 forint bévé él­hez juttatta a gépállomást Ha »felélte« is keresete egy részét — hiszen minden traktorra van kiadás —, akkor is dicsé­retesen vésigküzdötte az 1960- as esztendőt. Sok a csillogó, szépes festett új vagy csaknem új univerzá­lis traktorunk. Gumikerekeken gördülnek, ügyesen, fürgén mozognak. Zajuk nem bántja az ember dobhártyáját. Elége­dettek vagyunk munkájukkal; S a jól karbantartott, gondo­san ápolt öreg hupposók? Azok sem valók még a MÉH- telepre. Ha jó kezek fogják koimánykereküket, dolgoznak — lassabb iramban ugyan, mint az új erőgépek, de huza­mosan, kitartóan, elismerést érdemlően,.» K. J. Egy régi népművelő Kumiyecz Imrét, a csökölyi ^művelődési ház igazgatóját so­nkán ismerik a megyében. A ^kultúrotthon termének falát a képeken kívül — mintegy ^harminc oklevél, az eredmé- jnyes munka dokumentumai díszítik. Ki tudná elsorolni kegyszerre, hogy a felszabadu­'as óta hány kulturális szem- hogy átlát ruháimon és gondo en, fesztiválon, versenyen és latban mezítelenre vetkeztet. bemutatón vettek részt a csö- . ,, , . , /--ólyi színjátszók és táncosok? Az volt az erzesem, hogy £ egyenként szedi le rólam a ru­hadarabokat és ott ülök előtte pőrén. Ösztönösen védekeztem, kezemmel védtem magam, s! amennyire csak tudtam, ösz- szehúztam testemet. De beszéljen talán Kuminecz Imre munkájáról a téli terv eddig megvalósult része. A művelődési ház minden­nap nyitva van, termeiben eleven, pezsgő éle- folyik. Az otthonban három színjátszó :soport működik. A közelmúlt­Balthazár Ágnes ... szép ^v,an mutatták be Szigligeti Le- tartalmas magyar neve van.Slenc című színművét. Most vi­Egyetemista... Nem feleltem. Néztem szeg-; letes állát, ritmikusan ugráló; szemöldökét. (Folytatjuk.) Idám farsangi kabaréműsorra fkészülnek. A fiúk tárccsoport- 5ja a Somogyi kanász ánoot és ta Nagykónyi verbunkot, a leá- 5nyok pedig a Somogyi l»ány- t táncot tanulják. Velük az igaz­gató foglalkozik. A klubban esténként 30—40 fiatal találja meg szórakozását. Legtöbbször velük van Vajda Géza pedagó­gus is, aki szívesen segíti a művelődési otthon munkáját. A 17 tagú sütő-főző tanfolyam a bölcsődében tartja foglako­zásait Az ismeretterjesztés fontos szerepet tölt be az otthon éle­tében. November elején in­dult meg az előadássorozat, s egy kivételével minden elő­adást népes hallgatóság előtt tartottak meg. A falu vezetői szívesein tá­mogatják munkájában Kumi­necz elvtársat. Részt vesznek a rendezvényeken, segítenek a közönség szervezésében is, A községi tanács sem mosto­hagyermekként kezeli a nép­művelést. A v. b.-üléseken és tanácsüléseken már több íz­ben megtárgyalták a téli terv végrehajtását. D, S*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents