Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
Kedd, 1961. január 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Készüljünk fel a dolányperonoszpóra elleni védekezésre A dohányperonoszpóra már több mint fél évszázada ismert Észak-Amerikában és Ausztráliában. A legutóbbi időkig Európában ismeretlen volt. 1960-ban azonban már a legtöbb európai országban megjelent, és helyenként — főleg a nyugati országokban — súlyos károkat okozott. Bár a hazai dohánytáblákon csak a nyár végén jelentkezett, mégis helyenként tetemes volt a kártétel. A következő években a dohányperonoszpóra nagyfokú elterjedésével kell számolnunk. A kár elhárítására jól fel kell készülni. A kórokozó gomba a dohányt minden fejlődési állapotban fertőzheti. A fiatal, főleg az egyhónapos do- hánypalánták igen érzékenyek. A leveleket sárgászöld színű foltosödás után a kártevő teljesen elpusztítja. A levél foná- ki részén ibolyaszín szürke penészbevonat képződik. SzántóA napokban tartotta meg alakuló ülését a Vöröskereszt megyei propagandabizottsága. Részt vesz munkájában a megyei pártbizottság, az SZMT, a MEDOSZ, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és a KÖJÁL egy-egy munkatársa, valamint a megye vezető szakorvosai. Az ülésein elkészítették az első negyedévi munkatervet. Ebben célul tűzték ki az egészségügyi felvilágosító munka fokozását, az egészségügyi kultúra színvonalának emelését. A bizottságban tevékenykedő szakorvosok előadásokat tartanak majd, figyelembe véve « ".egye sajátosságait. Nagy Továbbképzésen vettek részt a napköziottfion-vezetök A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya háromnapos tanfolyamot rendezett a megye napköziotthon-vezetői számára Kaposvárott. A tanfolyam részvevői elméleti és gyakorlati képzésben részesültek. Budapesti és helyi előadók ismertették a legfontosabb tudnivalókait a hallgatókkal. A legjobb nevelési módszerekről külön vitát rendeztek. A továbbképzésen 50 általános iskolai nap- közivezetö vett részt. földön a foltosodás a tövek alsó levelén kezdődik, majd a felső levelekre és magtokokra is átterjed. Fertőzéshez kedvező viszonyok között a kórokozók megtámadják a levelek fő- és mellékerezetét, és ezek bar- nulását okozzák. Némelykor a szárrész belsejébe is behatolnak, s a szárrészen besüppedő sötétbarna színű foltok keletkeznek. A peronoszpóra elleni eredményes védekezés alapja a palántavédelem. Arra törekedjünk, hogy megelőzzük a palánták fertőződését. Helyes, ha a melegágyak talaját évről év-, re cseréljük. Magvetéshez csak fertőzésmentes állományról származó és központilag csávázott dohánymagot szabad felhasználni. Kerüljük a sűrű vetést, s kelés után a palántákat bőségesen szellőztessük. Megelőzés céljából permetezzünk és porozzunk. Erre a célra külföldön is bevált kéntargondot fordítanák a véradó- mozgalom segítésére, a tbc és a gyermekbetegségek elleni küzdelemre. Az SZMT közreműködésével rövidesen alkoholizmus elleni kiállítást rendeznek. Ezen a borongás téli napon’ messzire hangzott a nágocsi óvodások zsivaj gása. Olyanok a kis apróságok, mint kalitkába zárt madarak ilyenkor, ami. kor a négy fal között kell el- töliteniük a napot. S hogy miért pont ezen a napon ilyen fékevesztettek? Hát azért, mert elutazott az óvó néni. No de azért nélküle is megmutatják, mit tanultak egész évben, milyen játékokat., verseket tudnak. A kislányok nem kéretik magukat sokáig. Hamar körbe állnak, megfogják egymás kezét, és ajkukon felcsendül a jól ismert gyermekdal: »Nyuszi ül az árokban, ül és szundikál- gat.« A kisfiúk azonban olyan zabolátlanok, úgy rosszalkodnak, mintha vesztüket éreznék. talmű vegyületek alkalmasak Fuklasin, Fulasin F permetezőszereket 0,2—0,4 százalékos töménységben szükséges használnunk hetenként egyszer vagy kétszer. A bordóilé csökkenti ugyan a fertőzés mértékét, de nem lehet biztos hatást várni tőle. A termelőszövetkezetek a tervkészítéskor vegyék figyelembe a peronoszpóra elleni védekezés agrotechnikai módszereit. A dohánytáblák kijelölésekor kerülni kell a kórokozók számára kedvező területeket, a mély fekvésű és teknős táblákat. 4—5 évnél korábban nemcsak, hogy ugyanabba a táblába nem kerülhet dohány, de lehetőleg 2—3 éven belül még a közvetlen szomszédos táblákba sem szabad ültetni. Az említett permetezőszerek a szántóföldi állomány megvédésére is alkalmasak. Szántóföldön azonban csak addig szabad használni őket, míg feltehető, hogy maradványaikat a levelek első törése előtt az eső lemossa. Igen előnyös, ha a dohánytáblákban 15—20 méterenként 2 méter széles utakat hagyunk. Ez a levegőzés szempontjából is jó, és szükség esetén a nagyüzemi gépi permetezést is elvégezhetjük. A nágocsi óvodában — No hiszen, lesz nektek nemulass, csalt jöjjön haza az óvó néni! — fenyeigeti őket a dada. Erre mint varázsütésre belépnek a kis virgoncok a körbe, és új dalba kezdenek, a »Mit kerülöd az én házam tájékát-« kezdetűbe. De halljunk néhány verset is. Cziruk Ibolya egy egész tucatra valót ad elő, s Gaisz Icuka is elmondja legkedvesebb versikéjét. Ezután következett Pávlicz Magda »attrakciója«. Bemelegítőként néhányat bukfencezett, fejen állt, majd cigánykereket hányt. Mindenki megtapsolta a kis artistát. A rögtönzött műsor befejezéseképpen táncjátékot mutattak be. Dicséretben részesült a csurgói ipari és kereskedelmi állandó bizottság (Tudósítónktól.) Nemrégen tárgyalta a Csurgói Járási Tanács az ipari és kereskedelmi állandó bizottság munkáját. Kertész Károly, az állandó bizottság elnöke beszámolójában elmondotta, hogy segítettek az fmsz-nek a szakosításban, s Csurgón és Zákányban több boltot önkiszolgálóvá alakítottak át. A Csurgói Napsugár KTsz-nél, a Faipari Vállalatnál, a gépállomásokon a dolgozók munkakörülményeit, a kisiparosoknál az ipari tanulók helyzetét vizsgálták meg; Túri Imre, a járási v. b.-tjfc- kár felszólalásában javasolta, hogy Zákányban és Iharosbe- rényben is alakítsanak ipari és kereskedelmi állandó bizottságot. 'Molnár Erzsébet tanácstag, az iparitanulóiskola igazgatója arra kérte az állandó bizottságot, hogy jövőre csak a jó eredménnyel végzett fiatalokat szerződtessék ipari tanulónak. A tanácsülés az állandó bizottságot dicséretben részesíMindez az óvó néni — Müller Béláné — jó munkáját dicséri. Bár az időközben megérkezett Müllemé szerénykedik, a nemrégen kapott 500 forint jutalom azonban bizonyítja, hogy megérdemelte azt. Gyermekei — 30-an vannak — ügyesek, közvetlenek, barátságosak, közlékenyek. Azért ilyenek, mert az óvó néni rendszeresen foglalkozik velük, szemléltető eszközöket készít számukra, és sok mindenre megtanítja őket. A két éve megnyílt óvodát a szülők is, a gyerekek is igen megkedvelték. P. I. Propagandahizottság alakult a Vöröskeresztnél Péntek Ferenc mezőgazdasági mérnök. tette jó munkájáért. CSÍN GILINGI-LING... BÉR KÉSI AHDRáS dudás és hűség (2) — Parancsolj — mondta kimérten. — Apa, férjhez megyek. — örültem, hogy túl voltam rajta, de legfőképpen annak örültem, hogy nyugodt, magabiztos maradtam. Fürkésztem az arcát, szerettem volna gondolatai közt olvasni. — Kihez akarsz férjhez menni? Hangja csendes, indulatmentes volt s úgy kérdezte, mintha az időjárás felől érdeklődne. — Kun Istvánhoz — válaszoltam. — Kun István? Nem ismerem. — Légy kedves és jelöld meg azt az időpontot, amikor Pista bemutatkozhat. De nem lenne jobb, ha leülnénk? Nem válaszolt. Megkerülte az íróasztalt, leült az öblös, faragott karosszékbe, megdörzsölte szegletes állát, aztán elgondolkodva rágyújtott. Úgy neveltek, hogy csak akkor ülhettem le apám jelenlétében, ha ő megengedte. Állva maradtam hát és vártam. — Szóval férjhez akarsz menni. — Igen, apa. Kun Istvánhoz. — Ha szabad kérdeznem, ki légyen ez a tiszteletre méltó férfiú? — Tudtam, hogy most kezdődik a harc. Amikor apa ironizál, baj van, akkor nem tetszik neki a dolog. Valamit azért én is örököltem apám természetéből. A makacsságát, dacos konokságát és talán gúnyos, élcelődő hajiamat is. — Munkás, öntő, de mérnöki beosztásban dolgozik. Szakérettségit tett, most egyetemre jár. — Hadartam az adatokat, mintha csak statisztikus előtt álltam volna. — Úgy gondolom, nem merész a feltevéseim, ha ezek után valószínűnek tartam, hogy jövendőbeli vöm, ama bizonyos Kun István, kommunista. — Igen, apám. Kommunista. De becsületes ember — tettem hozzá magyarázatképpen. — Szereted? — Nehéz kérdés volt ez, mert nem szerettelek, csak tetszettél, kedveltelek és tiszteltelek, mivel becsületes voltál. Hazudtam: — Szeretem. Apa hangot változtatott. Keményen, mint az acélgolyók, úgy kopogtak a szavai. — Nem egyezem bele. Sem ma, sem holnap, sem holnapután. Több okból nem egyezem bele, ha kíváncsi vagy, közölhetem. — Ha elmondanád, megköszönném. — Először. Balthazár Ágnest nem egy munkás számára neveltem fel. A Balthazár-család nem kerül rokonságba egy proli családdal. Élesen szemben állok a kommunistákkal. Elvi alapon állunk egymással szemben, komikus lenne, ha lányomat egy hazaáruló kommunistához adnám. Nem szóltam közbe, hagytam, hogy kibeszélje magát. — Semmi kétségem sincs afelől, hogy politikai barátaim joggal elfordulnának tőlem. Mondhatnám még azt is, hogy nem szeretem a műveletlen, faragatlan embereket s általában az ilyen fickókat nem tűröm meg a környezetemben. Persze, te nagykorú vagy. Azt csinálsz, amit jónak látsz. Megteheted, hogy elmész a szülői háztól. Kunt, vagy hogy hívják, választod, s nem engem, egyszóval: sóik mindent tehetsz. De én is megtehetem, hogy ne vegyek rólad tudomást. Több mondanivalóm nincs. Kívánsz még valamit? Felálltam én is. Ismertem apamat. Tudtam, hogy felesleges minden kérés és könyörgés. — Feleségül megyek Kunhoz. A többit tudod. Három hét múlva hozzátok költöztem. Tudom, most választ vársz arra, hogy ha nem szerettelek, miért mentem hozzád. Erre majd későbben válaszolok. Még csak annyit akarok elmondani, hogy ötven őszén, amikor téged letartóztattak s pár hét múlva engem elbocsájtottak, apám felkeresett. Anyád bizalmatlanul fogadta. Akkor látta apámat először. Kezet sem fogtak. Apa nem adta fel elveit. Már az új lakásban laktunk. Tűrhetően volt berendezve. Minden úgy volt, ahogyan te az utolsó napon hagytad. Nem nyúltunk semmihez. A rajztáblán annak a jelfogós műszernek a konstrukciós rajza volt, amelyen előző este dolgoztál, körzőkészleted, logarléced, a kihúzótollak s# tus ... tehát minden, mindent a kezed ügyében, mert én hit-# tem visszatérésedben és aztj akartam, hogy úgy találd a* dolgaidat, ahogyan reggel, tá-J vozásodkor hagytad. Mert ne-*, kém csak egy nap múlt el, 2 egyetlen egy hosszú nap. Hit-* tem, hogy te hazajössz, odaülsz a rajztábla mellé, bele-J túrsz göndör fekete hajadba,» munkába merülsz, aztán egy-J szercsak — anélkül, hogy rémi néznél azt mondod: »Kisöreg,* ellenőrizd csak a lőcsön ezt az* eredményt...« Megkínáltam kávéval Nem# fogadta el. Leült, rám nézett, j — Mi van veled? — Semmi. — Hogyan történt? Beszélj.Z — Semmit sem tudok. Hat* hete már... A munkahelyén $ tartóztatták le. Azóta nem láttam. — Elbocsájtottak? — Igen. — Jelenleg hol dolgozol? — Még sehol. Talán hétfőn* felvesznek egy vasipari szövetkezetbe. — Mérnöknek? — Segédmunkásnál^. — Miből élsz? — A munkámból fogok élni.J — Most miből élsz? — Van pénzem. — Nem;* volt. Jól tudod, minden megtakarított pénzünket elvásá-5 roltunk. Nem akartam, hogy* sajnáljon. — Bűnös a férjed? — Ártatlan. — Tudod, vagy csak gondo-* lód. (Folytatjuk.) Este a faluban Csendesen esik az eső, az utcán alig látni embert. Világosság csak a tsz-irodából szűrődik ki, egy kissé ocább meg a mozi fényei hívogatnak. Téli esite. A kukoricamorzso- lás, a dohánysimítós, a halk beszélgetés ideje. Ma semmi különleges nem történik a faluban. Nincs szindarabpróba, nincs táncest. Somogyszob éli megszokott életét. Mégis, hogyan élnék az emberek, mit tesznek egy hétköznapi estén? Lám, cipők koppamása veri fel a csendet, egymásba karolt fiatal pár érkezik a mozi elé. Aztán szekér zörög, s eltűnik a sötét utcán ... Eredjünk csak nyomukba. A mi kis családunk című filmet vetítik a mozik. A híradó már lepergett, de még mindi akad néhány vendég. »Ma is telt ház lesz« — mondja a pénztáros, aztán gyorsan összecsomagol, és bemegy a nézőtérre, mert még ö sem látta a filmet. ' •- ** ' >** «■ í£ftggggVgj ;w.y ' — Megjött a papa! ugrik nagyot Horváth Pityu, amikor meghallja édesapja lépteit. S Horváth István, a tsz kiváló dolgozója máris az ágy szélére kerül. Fia kocsizni viszi. A két jó pejkót két szék helyettesíti, de hát így is csodálatosan száguld a szekér. Meseországba vezet az út..* Néhány házzal odább, Sóláéknál szintén együtt a család. Most jött meg Irma, a nagy lány, s alig tette le kabátját, már ké- ’.imunkázni kezdett* kérdésünkre — hogy mi készül —* i'püult kissé, úgy válaszolt: a hoza- nány. No, Somogy« szobi legények, raj« tatok a sor! £ Jobb cégért is kitalálhattak volna... Igazán nem mondhatja senki, hogy mifelénk nem istápoU ják a népi szokásokat. Nap nap után hallunk feldolgozásukról, felújításukról. Eddig ugyan csak az ezzel foglalkozó jeles emberek űzték e mesterséget, most azonban megyénk ipara is hozzáfogott ébresztgetni a »dicső« múltat. Mondhatnák: éppen ideje volt. Már-már feledésbe ment a somogyi bicskák híre, mikor a Kaposvári Tejipari Vállalat egy fondorlatos öt« lettel változtatott a helyzeten, és a könnyen felejtök emlé- hezetébe észrevétlenül visszalopta. »Legyen minden asztalon somogyi bicska/« jelszóval az új vajpapírra egy fölöttébb gyanús valamit pingáltak. Persze azt, hogy a papíron levő ábra bicska, csak a tájékozoltabbak tudják. A lágyabb szívű vásárlók némelyike a nyelét például pisluótának gyanítja, de akad, aki még ennél is furfangosabb halmire gondol. Ez a szerencsésebb. Aki esetleg megsejti a bicskát a papíron, az meg éppen hogy nem gondol Somogyra. Ezmegint csak szerencsés ugyanis azt jelenti, hogy a dicső-múlt eme nem éppen dicső emléke kiveszőfélben van, s bealkonyodott a somogyi bicskák felett az ég. Valami jobb somogyi cégért is kitalálhattak volna a burkolópapír tervezői, mert a bicska még a lágy vaj papírjára se való. Kicsit vad ... nemde ? R. P.
