Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-06 / 287. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA JCVII. évfolyam^ 287. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1960. december 6. > ■ "" ..........."" M AI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Legyen rend a kapun belül is (3. O.) jllll Emberek, ügyek, jogviszonyok (5. o.) jjíl; Milyen legyen az új lakás? (6. o.) AZ ELSŐ LÉPÉS Fontos az, hogy hogyan dol­gozik a megyénkben levő két­ezer műszaki? Aki megértette a Politikai Bizottságnak a ter­melékenység emelésével kap­csolatos határozatát, hogy a termelést elsősorban a műsza­ki színvonal emelésével kell fokozni, az csakis azt mondhat­ja, hogy a műszakiaknak rend­kívül fontos szerepük van az előrehaladásban. Amikor a napokban a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa mintegy 150 jó képességű mű­szaki bevonásával megbeszé­lést tartott »A műszakiak he­lye és szerepe a szocializmus építésében-« címmel, éppen a műszakiak munkájának fon­tosságát akarta hangsúlyozni s azt megbeszélni, hogyan tud­nék a megye műszaki dolgozód a legjobban gyümölcsöztetni szaktudásukat, képességüket. Amint a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője rá­mutatott, a mi társadalmunk értelmiségének a múlt rendszer állástalan, megvetett értelmi­ségével szemben minden lehe­tősége megvan a jó munkához Pártunk és népünk megbecsüli a munkásosztályhoz hű és be­csületes értelmiségieket, s mó­dot ad képességük kifejtésé­hez. A tanácskozásán elhang­zott hozzászólások azt bizo­nyítják, hogy értelmiségünk mindezt nagyra is becsüli, mindig jobbat és többet igyek­szik adni az országnak. A kétezer műszaki azonban — bármily tekintélyes is ez a szám — szinté elveszik a me­gyében, mert szakáganként na­gyon elkülönülnek egymástól. Még a szomszédos üzemekben sincs számottevő együttműkö­dés, nem is szólva a vidéki és városi gyárak közös munkál­kodásának hiányáról. Az ipar­ban és a mezőgazdaságban dol­gozó műszakiak pedig több­nyire nem is ismerik egymást. Pedig rendkívül fontos volna, hogy a műszakiak — bármi­lyen területen dolgoznak is — többször találkozzanak egy­mással. kicseréljék véleményü­ket, tapasztalataikat, megvi­tassanak egy-egy fontosabb szakmai kérdést. Gyakran be­szélünk arról, hogy ritkán ke­rül sor külföldi tapasztalatcse­rére, ugyanakkor a hazai, sőt a megyében levő lehetőségeket sem igen használják ki a mű­szakiak a tapasztalatcserére. Az egymással való gyakori ta­lálkozás sok szakmai gátlást is feloldana, hiszen sokszor ép­pen egy-egy megoldás meg nem találása tesz némely mű­szakit határozatlanná, vissza­húzódóvá még legközvetlenebb munkatársai, beosztottai köré­ben is. Persze nemcsak. egymás megismerése, az együtt dolgo­zás segítheti elő a műszakiak hatékonyabb munkáját. Igen nagy szerepe van ebben a rendszeres szakmai képzésnek is. Fontos, hogy minden mű­szaki jól ismerje gazdasági célkitűzéseinket, és a műszaki színvonal emelésével követke­zetesen végre is hajtsa azokat. Még nem mindenki érzi egy­formán, hogy az ő keze mun­kájától, körzőjétől, rajzaszta­lától is függ népünk életszín­vonalának emelkedése. Még gyakran engednek a könnyebb megoldásnak, lemondanak egy- egy nagyszerű program meg­valósításáról. Tehát több te­rületen is akad tennivaló. A megbeszélésen a többi kö­zött elhangzott az a javaslat, hogy egyesítsék a sok apró mű­szaki tanácsot, s hogy ez az egyesített tanács tapasztalt, jó szakemberek irányításával munkálkodjék. A megbeszélés vezetői támogatták ezt az ész­szerű javaslatot Megígérték, hogy a jövő év elején megva­lósítják a javaslatot, s az új SZMT-szókházban műszaki klubot és minden más ■ feltételt biztosítanak a célból, hogy a megyei műszaki tanács jól dol­gozhasson. Ez az első lépés ahhoz, hogy a műszakiak egymás segítésé­vel még rugalmasabban old­hassák meg azokat a feladato­kat, amelyeket népünk vártő­Hagy érdeklődés mellett zajlottak le a vasárnapi időközi tanácstagválasztások Vasárnap reggel 7 órakor megnyíltak a szavazóhelyisé­gek a város több szavazó- körzetében és azokban a köz­ségekben, ahol az 1958-ban megválasztott tanácstagi he­lyek valamilyen oknál fogva megüresedtek. A választást élénk érdeklődés előzte meg. A választópolgárok nagy számban jelentek meg a jelölőgyűléseken, ugyanígy a vasárnapi szavazáson is. Jel­lemző, hogy délután négy ára­kor a szavazatszedő bizottsá­gok már hozzáfoghattak a sza­vazatok összeszámlálásához, mivel a szavazás befejeződött. A megyei választókerületi bi­zottság összegezte az eredmé­nyeket, és ebből kitűnik, hogy a választásra jogosultaknak 99,7 százaléka élt szavazati jo­gával. A választók szavazatu­kat mindenütt a Népfront je­löltjeire adták. A vasárnap megválasztott 218 községi, 8 já­rási, 6 városi és 1 megyei ta­nácstagnak a választókerületi bizottságok nyomban a szava­zatok összeszámlálása után át­nyújtották a megbízólevelet. A távozó olasz követ búcsúlátogatásai Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke fogadta gróf Fabri­zio Francót, az Olasz Köztár­saság távozó budapesti rend­kívüli követét és meghatalma­zott miniszterét. Ugyancsak fo­gadta a követet dr. Sík Endre külügyminiszter. Zárszámadásra készülnek! Felavatták a Lakácsa— Szentborbás a nagyatádi járás tsz-ei közötti bekötő utat (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának leg­utóbbi ülésén Hantost István, a mezőgazdasági osztály veze­tője beszámolt a tsz-ek zár­számadásra való készülődésé­ről. Elmondotta, hogy a hu­szonkét közös gazdaság közül tízben kettős könyvelés van, a csökölyi Hetedik Pártkong­resszus Tsz pedig ágazati jöve­delemszámítást vezet. A zár­számadásokig minden tsz-ben naprakész állapotba hozzák a könyvelést és a nyilvántartáso­kat. A végrehajtó bizottság köte­lezte a tsz-eket, hogy a saját erőgépeikkel szeptember óta végzett munkáról és az üzem­anyag!elhasználásról vezesse­nek nyilvántartást Ez nélkü­lözhetetlen az évvégi mérleg pontos elkészítéséhez. Felhívja a figyelmet, hogy körültekin­téssel végezzék a leltározáso­kat. A zárszámadás technikai és szakmai elkészítésének módjáról kioktatják a könyve­lőket, a tsz-elnököket és az el­lenőrző bizottsági elnököket. Az idén ügyelnek arra is, hogy a zárszámadás elkészíté­sébe minél több tsz-tagot von­janak be. (Tudósítónktól.) A megyénk legdélibb csücs­kében fekvő délszláv Szentbor­bás termelőszövetkezeti köz­ség lakossága december 4-én, vasárnap egy sok évtizedes rossz emléket temetett el. An­nak az emlékét, hogy a Lakó- csáról falujukba vezető ötikilo- méteres úton télvíz idején, esős időjárásban feneketlen sárban kellett közlekedniük. Pedig de sokszor megígérték már a bekötő utat a múlt bű­nös rendszerének a képviselői, akik csak akkor keresték fel őket, ha a szavazatukra volt szükség. Így nem csoda, ha egy évvel ezelőtt kételkedtek a megye vezetőinek abban az ígéretében, hogy támogatják régen dédelgetett álmuk valóra váltását, ha összefognak, és társadalmi erővel is hozzájá­rulnak az útépítéshez. A több mint hárommillió forintos költséghez a két falu lakossága 344 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával já­rult hozzá. Vasárnap délelőtt a Lakócsá- ról Szentborbásra vezető útnál felállított díszkapu előtt vár­ták a két falu lakói a megye, a járás párt- és tanácsvezetőit, a KPM képviselőjét, az Útépí­tő Vállalat dolgozóit. Dr. László István, a megfej ta­nács v. b.-elnöke rövid beszéd után megnyitotta és átadta az új utat a forgalomnak. Szent- borbáson ünnepséget rendezett a tanács. Az ünnepségen ott volt a falu apraja-nagyja. Nagy taps fogadta Szirmai Je­nőnek, a megyei pártbizottság első titkárának a múltra em­lékeztető beszédét, és azokról a lehetőségekről szólt, amelyek a köves úttal rendelkező szö­vetkezeti falu előtt állnak. El­ismeréssel emlékezett meg a társadalmi munkásokról. Urosevics Dániel, a Magyar- országi Délszlávok Szövetségé­nek főtitkárhelyettese anya­nyelvén szólt a lakossághoz, s köszönte meg a párt és a ta­nács segítségét. A KPM kép­viseletében Páczelt Ferenc fő­osztályvezető szólalt fel. A fa­lu vezetői keresetlen szavakkal mondtak köszönetét a lakos­ság nevében azért a támogatá­sért, amelyet az út létrehozá­sához adott a párt és a kor­mány. Megígérték, hogy vi­szonzásul még jobb munkát végeznek a termelésben. Szentborbáson örömünnep volt vasárnap, s ebben oszto­zott Lakócsa, Potony és Tótúj­falu lakossága is. A napot a lakócsai délszláv népi együttes tagjai, az általános iskolások rögtönzött műsora tette még kedvesebbé. Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap délelőtt tíz órakor Moszkvából hazaérkezett Bu­dapestre a magyar párt- és kormányküldöttség. A küldött­ség vezetője Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, államminisz­ter, tagjai: Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja. A küldöttséggel együtt érke­zett haza Moszkvából Benke Valéria művelődésügyi minisz­ter. A párt- és kormányküldött­ség fogadására a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent dr. Mün- nich Ferenc a forradalmi mun- lás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somo­gyi Miklós az MSZMP Politi­kai Bizottságnak tagjai, Gás­pár Sándor és Szirmai István a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságá­nak, az Elnöki. Tanácsnak és a Minisztertanácsnak számos tagja, s a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson V. I. Vsztyinov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. Ott volt a budapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja.. (MTI) Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes nyilatkozata a Magyar Távirati Irodának A Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdést intézett Púja Frigyes külügyminiszter- helyetteshez az állítólagos ma­gyar—osztrák határincidensek ügyében. Az alábbiakban kö­zöljük a kérdéseket és a vála­szokat: KÉRDÉS: Az utóbbi napok­ban az osztrák lapokban éles magyarellenes kampányt bonta­koztattak ki egy állítólagos határmcidenssel kapcsolatban. Milyen határincidens történt? VÁLASZ: Semmiféle határ­incidens nem történt. Az állí­tólagos incidens hírülvétele után az osztrák fél kérésére magyar határőrtisztek mentek át Ausztriába, hogy közösen az osztrákokkal megvizsgálják a dolgot. Osztrák részről dr. Franz Hílin/ger úrnak, a bur­genlandi biztonsági szolgálat főnöke helyettesének vezetésé­vel egy meglehetősen nagyszá­mú bizottság vett részt a ki­vizsgálásban. A közös bizott­ság meghallgatta azrt a 23 éves vámőrt is. akire állítólag ma­gyar részről kétszer rálőttek. Ez a hazudozó a bizottság előtt ellentmondásokba keveredett, olyan dolgokat állított, ame­lyek valótlanságáról az osztrák bizottság tagjai a helyszínen meggyőződhettek. A vizsgálat végén, mivel a vámőr kijelen­tései nem bizonyultak valónak, az osztrák bizottság tagjai el­nézést kértek és arra kérték a magyar felet, hogy tekintse az ügyet tárgytalannak. Magyar részről megállapítottuk, hogy a határincidensről szóló egész mese nem más, mint rosszindu­latú koholmány, amelyet azért találtak ki, hogy az alkalmat adjon a Magyar Népköztársa­ság elleni, útszéli hangú uszító kampány megindítására. KÉRDÉS: Miben látja mi­niszterhelyettes elvtárs ennek az alapnélküli kampánynak az értelmét és célját? VÁLASZ: Elöljáróban sze­retném megjegyezni, hogy nem ez az első ilyen jellegű kampány. Már megszoktuk, hogy meg nem történt eseteket, vagy osztrák részről elkövetett provokációkat ürügyül felhasz­nálva, az osztrák hecc-sajtó kampányt indít ellenünk. Eb­ben az évben legalábbis 3—4 ilyen jellegű kampány volt. A kampányoknak több célja van. Legelőször is ezekkel a mes­terségesen felfújt kampányok­kal azt szeretnék elérni, hogy megzavarják a két szomszédos ország fejlődő kapcsolatait. A hidegháború osztrák baj­nokai idegesek, Magyarország­ról szóló hazugságaiknak egyre kevésbé hisznek már az oszt­rák tömegek s ez megrémíti őket. A kampányok másik célja Magyarország szocialista rendszerének diszkreditálása Ausztriában, s ha lehet, a vi­lág más részein is. Ügy gon­dolják ezek az urak, hogy akadnak náluk is és más or­szágokban is olyan naiv em­berek, akik hazugságaiknak hi­telt adnak. A kampányok har­madik célja az, hogy kikény- szerítsék a műszaki zár eltá­volítását, amely igen komoly akadályát képezi az idegen ügynökök beszivárgásának. Ez­zel meg akarják könnyíteni az amerikai és más kémszerve­zetek ellenünk irányuló akna­munkáját. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kampányok szervezői segít­séget akarnak nyújtani az ún. magyar kérdés felszínen tar­tásához az ENSZ-ben. Mint látható, a kampányok célja egyáltalán nem új és nem is eredeti. KÉRDÉS: Tudna valamit mondani miniszterhelyettes elvtárs, hogy kik állanak ezen kampányok mögött? VÁLASZ: A hecc-kampá­nyok mögött a hidegháború le- vitézlett lovagjai, a szocialista rend esküdt ellenségei álla­nak, végső soron természete­sen az Egyesült Államok ural­kodó körei és más imperialis­ta körök. Azt hiszem, helyes összefüggést keresni e leg­újabb, minden alapot nélkülöző Ihecc-kampány és Allan Dulles amerikai kémfőnök néhány héttel ezelőtti bécsi látogatása között. A Magyarország elleni hecc­kampányok legszorgalmasabb seervezője Fritz Molden, a Press e-konszem tulajdonosa. Bz az úr az amerikai kémszer­vezet régi ügynöke, Allan Dul­les volt veje és bizalmas mun­katársa. Jó kapcsolatait Dul- leshoz annak leányától való el­válása után is megtartotta, s mint az osztrák lapok megír­ták, Dulles legutóbbi bécsi lá­togatása alkalmával vele is tárgyalt. Molden úr azonban nemcsak ügynök, hanem min­den haladás esküdt ellensége is. Különösen gyűlöli a szocia­lista országokat, s úgy látszik, a szocialista országok elleni ke­reszteshadjáratra szánta életét. Nem nehéz megjósolni, hogy ugyanaz a sors vár reá is, mint a többi levitézlett kommunis­ta-ellenes kereszteslovagra. A Magyarország elleni hecc­kampányok másik ismert sze­replője Oscar Poliak úr, az Ar­beiter Zeitung főszerkesztője. Ez az úr ugyan szocialistának vallja magát, de a velejéig re­akciós. Ez egyébként már rég­óta közismert a szocialista pártban is. Mindenki szeretne tőle megszabadulni, de jó an­gol kapcsolatai miatt tartanak tőle. Sajnos meg kell mondanom, hogy az ellenünk irányuló hecc-kampányba olykor hiva­talos osztrák politikusok is be­kapcsolódnak. Az osztrák saj­tóhuligánok által teremtett hisztériás légkörben egyik-má­sik osztrák hivatalos személy nem meri megmondani az iga­zat, s inkább maga is bekap­csolódik a kampányba. így tett pl. legutóbb Afrits belügymi­niszter úr is. Ahelyett, hogy a kivizsgálásban részt vett saját embereit kérdezte volna meg, mi az igazság az ügyben, Mol­den úr verzióját fogadta el, s ennek alapján nyilatkozott a parlamentben. Az osztrák állam kezelésé­ben levő bécsi rádió sem mu­laszt el szinte egyetlen alkal­mat sem, amikor Magyarország ellen uszíthat. Hétpróbás hi­degháborús uszítókat jelente­tett meg a mikrofon előtt, s »■vitát« rendezett a meg nem történt határincidensről. . KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg miniszterhelyettes elvtárs az osztrák—magyar kapcsolatok további perspektíváit? VÁLASZ: A Magyar Nép- köztársaság mindig jó kapcso­latok kiépítésére törekedett és törekszik most is szomszédjá­val, Ausztriával. Ausztria füg­getlenségének visszanyerése, az osztrák semlegesség dekla­rálása óta a magyar kormány számtalan javaslatot nyújtott át az Osztrák Köztársaság kor­mányának, amely javaslatok a viszony megjavítására irányul­tak. Nem rajtunk múlott, hogy csak nagyon keveset valósít­hattunk meg ezekből a javas­latokból. Ami a legtöbb vitára okot adó határügyek rendezé­sét illeti, már 1958-ban megfe­lelő javaslatot tettünk erre vo­natkozóan az osztrák kormány­nak. Legutóbb megismételtük ja­vaslatunkat. Egyesek ugyan pozitiven fogadták a javasla­tot, de félő, hogy a hideghábo­rús erők nyomására, meghiú­sulnak az erre vonatkozó tár­gyalások. Miért dolgoznak e javaslat elfogadása ellen? Egy­szerű a magyarázat. Amennyi­ben a javaslatot megvalósít­juk, rendet lehet teremteni a határon. Ha azonban rend lesz, a Fritz Molden- és Oscar Pol- lak-féle sajtóhuligánok egy­szerre elveszítik leghálásabb témájukat. A Magyar Népköz- társaság kormányának minden­esetre van türelme. Igazságá­nak tudatában nem hagyja ma­gát zavartatni az osztrák sajtó és egyes hivatalos személyek ellenünk irányuló munkájától, minden alapot nélkülöz» táma­dásaitól. Az osztrák nép előbb-utőbb megtudja az igazságot, és íté­letet fog mondani ezen urak sötét üzelmei fölött.

Next

/
Thumbnails
Contents