Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-31 / 308. szám

Szombat, 1960. december 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tavalyinál kétszázzal többen vesznek részt a felnőttoktatásban a marcali járásban (Tudósítónktól.) Népünk tudásszomjára jel­lemző, hogy iskoláink ma már alig tudják kielégíteni a fel­nőttoktatásban jelentkező ug­rásszerűen emelkedő igényeket, így van ez a marcali járásban is: gimnáziumában több fel­nőtt tanul, mint nyilvános hall­gató, vagy Niklán, ahol az ál­datlan pedagógus lakásviszo­nyok miatt nem lehetett meg­indítani a dolgozók esti általános iskoláját, holott jelentkező bőségesen akadt. De sok nehézséggel küz­denek a néhány tan­erős iskolák nevelői is, akik minden erejüket megfeszítve igyekeznek ellátni a dolgozók tanítását fárasztó nappali mun­kájukon kívül. De örömmel te­szik, mert mind egyöntetűen vallják: diákjaik hálás tanít­ványoknak bizonyulnak. A marcali járás felnőttokta­tásának fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről hadd álljon itt né­hány számadat elsősorban an­nak bizonyítására, hogy nem­csak azokból tevődik össze a felnőtt továbbtanulók nagy száma, akiket feletteseik köte­leznek a munkakörük betölté­séhez szükséges iskolai bizo­nyítvány megszerzésére. Nem. Tanulnak a tsz-tagok, újra az iskola padjaiban ülnek a mun­kások, egyetemre járnak a köz- igazgatás vezetői, hajdanvolt fizikai dolgozók, és az »egyéb« kategóriába beletartoznak a fiatal kereskedősegédek, házi­asszonyok, magánkisiparosok, népzenészek is. A marcali járásban 383-an végzik a dolgozók esti és leve­lező tagozatain általános isko­lai tanulmányaikat, 123-mal többen, mint tavaly. Nagyobb részük — 210-en — már a nyolcadik osztályba jár. (Eb­ben az adatban azonban ter­mészetesen nem szerepel a magánvizsgázók száma, amely évenként 25—30.) Az általános iskolai továbbképzésbe újabb községek kapcsolódtak be az idén: Mesztegnyő, Somogy- szentpál, Szőkedencs. A járás 42, iskolával rendelkező hely­sége közül csak nyolc azoknak a kisebb településeknek a szá­ma, ahonnan senki sem vesz részt szervezett továbbtanu­lásban. Középiskolában 265-en ké­szülnek az érettségire, ebből 198-an gimnáziumban, 45-en mezőgazdasági, 22-en közgaz­dasági, illetve különböző ipari technikumokban tanulnak. A főiskolák, egyetemek levelező tagozatain 22-en folytatnak ta­nulmányokat, közülük öten például a járási tanács dolgo­zói. Örvendetes, és parasztságunk egyre nagyobb tanulási kedvét bizonyítja, hogy a továbbtanu­lók közül 186 termelőszövetke­zeti tag. Tavaly 103 volt a szá­muk. A járás paraszti jellegé­nek megfelelően természetsze­rűleg kevesebb a munkás to­vábbtanuló — 45 —, bár e szám a munkáslétszámhoz vi­szonyítva jelentősnek mond­ható. Mindent összevetve: az idei tanévben 682-en tanulnak tovább a marcali járásban tv általános és középiskolák, va­lamint az egyetemek, főiskolák levelező és esti tagozatain, mintegy 200-zaI többen, mint tavaly. Érdekes képet mutat a to­vábbtanulók kor szerinti meg­oszlásának vizsgálata, s azt igazolja, hogy — több ellenke­ző állítással szemben — a fia­talok sem csak a léha szórako­zásnak élnek. A húsz éven alu­liak száma ugyanis 146 — kö­zülük 32 gimnazista. De nem maradnak le az idősebbek sem: a továbbtanulók csaknem 10 százaléka 40 éven felüli. Egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak bele a felnőttok­tatásba a nők is. Részvételük aránya a tavalyi 21 százalék­ról 25 százalékra nőtt. A to­vábbtanulók nagy száma az eddiginél hatékonyabb irányí­tó és ellenőrző munkát köve­tel, amelynek elsődleges célja a felnőttoktatás sajátos mód­szerének kidolgozása és elter­jesztése. Járásunkban a szak- felügyelők máris rendszeresen és megkülönböztetett figyelem­mel látogatják, tanácsukkal se­gítik az esti iskolák tanárait az eredményesebb oktatómun­ka érdekében. A PARJSIUNKA hírei A lakóterületi pártcsoportok munkájával foglalkozott leg­utóbbi ülésén a Kaposvári Vá­rosi Párt-végrehajtó Bizottság. A beszámoló kifejtette: az élet bizonyítja a Központi Bizott­ság határozatának helyességét, a pártcsoportok révén ugyanis baráti közelségbe kerülnek a kommunisták területük párton kívüli lakóival. A pártcsoportok tagjainak többsége rendszeresen meglá­togatja a hozzá beosztott pár­ton kívülieket, és megbeszélik velük a legfontosabb külpoliti­kai és hazai eseményeket, va­lamint segítenek elintézni a dolgozók jogos problémáit. A végrehajtó bizottság ülé­sén azonban az is kitűnt, hogy néhány efvtárs különböző ki­fogásokkal élve még mindig húzódozik a pártcsoportban végzendő munkától. Ennek le­küzdése végett a területi párt- szervezetek a közeljövőben összehívják az illető párttago­kat, és megismertetik velük a lakóterületi pártcsoportok je­lentőségét. * • • A Tabi Téglagyár pártszer­vezetének gazdaságszervező és ellenőrző tevékenységét vizs­gálta meg a közelmúltban a párt tabi járási vezetőszerve. A vizsgálat sok jót tapasztalt a gyári kommunisták munká­jában. Megállapította, hogy a pártszervezet megfelelően ér­vényesíti befolyását a gazda­sági vezetésben, és sokat tesz a dolgozók politikai nevelé­séért is. A járási végrehajtó bizott­ság azonban azt is felfedte, hogy nincs minden rendben a gyári pártszervezet életében. Az utóbbi időben személyi el­lentétek uralkodtak el, s ez veszélyezteti a pártegységet. A v. b. felhívta a gyári kommu­nisták figyelmét e jelenség ká­ros voltára, s elvtársi segítsé­get nyújtott a hibák kiküszö­böléséhez. Mondja csak, doktor úr! Látom, aggódik. Az imént azt említette, hogy néhány na­pig, a csapadék nélküli, fagyos időben csökkent a baleseti osz­tály idegenforgalma. De látom, az eget kémleli, és rosszat sejt. Csapadékos időre van kilátás, síkosak lesznek az utak. Ez pe­dig azt jelenti, hogy... Nos, igen, ön biztosan tudja, hogy emelkedni fog a balesetek szá­ma. Ön ismeri a felelőtlensé­get, és ezért következtetni is tud, hiszen legtöbbször a fele­lőtlenség a szülője a felületes­ségnek, a vigyázatlanságnak, a szerencsétlenségnek. Mondja, doktor úr, ön hogyan ismerke­dett a legutóbbi időben a fe­lelőtlenséggel? A KANYARBAN Szigetvár felé robog a mentő. Az egyik kanyar előtt hirtelen lefékez a gépkocsivezető, és azt mondja a mellette ülő or­vosnak: — Nézze csak, doktor úr, mi­lyen nagy sebességgel jön szembe az a motorkerékpáros. Félreállok, bizisten ezzel a se­bességgel nem fogja bevenni simán ezt a kanyart, azt pedig nem akarom, hogy belénk sza­ladjon. A motoros nagy vágtában ér a kanyarhoz, lassan bedől, de a következő pillanatban érzi, hogy nincs minden rendben, s megpillantja a mentőt is. Hir­telen csökkenteni akarja a se­bességet, de a motor elszaba­dul alatta, és a következő pil­lanatban gazdástul az árokba vágódik. A mentők odaszalad- ftak, a motoros él. Felsegítik. A motornak igen, de a moto­rosnak nem esett különösebb baja. — Mondja — fordul hozzá a mentő gépkocsivezetője —, ho­gyan hajthatott bele a kanyar­ba ilyen sebességgel? — A mo­toros felnéz, nagyot káromko­dik, és azt feleli: — Ne magyarázzon maga nekem. Ez is sebesség volt? Ugyan már! Ne tanítson en­gem motorozni! — Mióta vezet motort? — kérdi a mentős. — Mióta? Hát mától. S a motorra mutat: — Délelőtt vettem Pécsett. EGY TALÁLKOZÁSNÁL Fiatal férfit és nőt hoztak be a mentők a kórházba. Motor­ral buktak Mernyénél. A Bala­tontól igyekeztek Pécsre. De mennyire igyekeztek! Elragad­ta őket a sebesség! De hát hol volt az eszük, miért nem fi­gyeltek? Másfél óra múlva ismét egy fiatal férfival és nővel állt be a mentő. Motorral buktak ugyanazon az útvonalon, mint az előbbiek. Eszméletüket nem vesztették eL Néhány perc múlva megszólal a férfi a nő­höz fordulva: — Mi lehet a Jóskáékkal? — Milyen Jós- káékkal? — kérdik tőle... Az orvosnak feltűnt, hogy a most behozott asszonynak és az előbb beszállított férfinak azonos a vezetékneve. Kide­rült, hogy ennek a férfinak a motorján a másiknak a felesé­ge ült és viszont. Vajon mit csináltak útközben, hogy mindkét motor felbukott. E szokatlan családi találkozást az okozta, hogy nem valami gyakran nézték meg, milyen gyorsan forog és jó helyen megy-e az első kerék. EGY INDULÁSNÁL Ez az úrvezető, aki most be akar ülni kocsijába, nagyon intelligens embernek tartja magát. Hát hogyne! Egyetemet végzett, sokat olvas, tehetsé­ges is, s jó társaságban inni is tud, de tud ám! Arra vigyáz, hogy ne rondítsa le a háziasz- szony asztalterítőjét, ennyire nem issza le magát. Előkelőén iszik. Amikor érzi, hogy már szédül, duplának látja az ab­lakokat, akkor megköszöni a szíves vendéglátást, kimegy az autójához, és beszáll, mert ugyebár haza akar menni. De a jó barátok visszarán­gatják: — örült vagy, csak nem akarsz autót vezetni, hiszen it­tál! — No és? Ittam. Hát aztán!... Újra az autóhoz lép. De is­mét elrángatják onnan, ö azonban megint odaugrik. A jó barátok sokan vannak, ő egyedül, és ők maradnak győz­tesek, de csak úgy, hogy oda­húzzák az orvost is rámutatva, hogy ő szokta a törött kopo­nyákat és lábszárcsontokat összeeszkábálni... Az orvos csak ennyit mond: — Hogy annyit ne tudjon egy diplomás ember, hogy ittasan nem szabad vezetúl.., Ebben az évben 18 ezer darab naposcsibét ne; élt a' kidav.uti szaoadsag Tsz-ben Gu­lyás Józsefné és Kosztica Mária. A nagyatádi járás minden községében van népkönyvtár A könyvtárak helyzetéről tárgyalt a járási tanács v. h. (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának leg­utóbbi ülésén Illés János, a já rási könyvtár vezetője terjesz­tett elő beszámolót a könyvtá­rak helyzetéről, az olvasómozga­lom alakulásáról. Megállapí­totta, hogy a járás minden fa­lujában működik könyvtár, s négy pusztán van kölcsönző állomás. A járásival együtt 26 könyvtárt tartanak nyilván. Elhelyezésük a legtöbb helyen még mindig nem megnyugta­tó. Művelődési otthonban ön­álló helyiséggel csak négy könyvtár rendelkezik: a belegi, a csökölyi, a szabási és a tara- nyi. Általában ezek a legjob­ban felszerelt, berendezett könyvtárak, önálló helyisége van tíz könyvtárnak (nem mű­velődési otthonban), öt könyv­tár a tanács épületében kapott helyet. Megoldatlan a kisbajo- mi, a kuntelepi, a lábodi, a nagykorpádi és az ötvöskónyi könyvtár elhelyezése. A járási székhely fiókkönyvtárai He- nész, Bodvica és Kivadár is­koláiban vannak. A könyvtárak kapcsolata a' párt- és tömegszervezetekkel < még mindig nem kielégítő. < Egyetlen községi pártalapszer-( vezet sem foglalkozott még a < könyvtár helyzetével. A KISZ- * szervezetekkel való kapcsolat' sem megnyugtató. Igen gyen-J gén halad a József Attila ol- ' vasómozgalom szervezése. A tanácsokkal való kapcso-' lat az utóbbi két esztendőben lényegesen javult. Több helyütt v. b.-ülésen tárgyalták a nép­könyvtár munkáját. Érthetet­len azonban a járási tanács pénzügyi osztályának a könyv­tárakkal szemben tanúsított helytelen felfogása. Az 1961-es évi költségvetésből a könyvbe­szerzésre tervezett minden fil­lért kihúztak azzal, hogy »az előző évben sem volt ilyen ki­adás, most sem tervehetnek«. Végtére is meg kellene érte­niük, hogy a párt művelődés- ügyi politikájának megvalósí­tása mindannyiunk közös ügye. A járási könyvtárban 6197 kötet könyv van, egy olvasóra 7,2 kötet jut. A községekben rosszabb a helyzet. Csupán So- mogyszob és Csököly könyvtá­rának állománya haladja meg a 600 kötetet. A többi faluban átlag 420 könyv van. Kirívóan rossz a helyzet a több mint négyezer lakosú Segesden, ahol egy lakosra 0,14 kötet könyv jut. A járási könyvtárba 1959- ben 870 olvasó iratkozott be. Ez év szeptember 30-ig 854 volt a beiratkozottak száma. A ne­gyedik negyedévben beindított fiókkönyvtárak eredményével a múlt évi olvasólétszámot kb. 3—4 százalékkal haladják túl. Tavaly 23 220, az idén (szep­tember 30-ig) 21 185 kötet könyvet kölcsönöztek ki. A járási könyvtár a máso­dik negyedév óta Nagyatádi Könyvtáros cím alatt negyed­évenként módszertani folyóira­tot jelentet meg. Elkészítették a diafilm-állomány jegyzékét is, s azt minden könyvtárba el­juttatják. A végrehajtó bizottság a vi­ta után több olyan határoza­tot hozott, amely elősegíti a já­rás könyvtárainak fejlődését. Kötelezik a községi tanácsokat arra, hogy mindenütt gondos­kodjanak megfelelő könyvtár- helyiségről. A pénzügyi osz­tály felülvizsgálja a költség- vetést, és a lehetőségekhez mérten megfelelő összeget biz­tosít könyvvásárlásra. A járá­si könyvtárat utasították, hogy 1961-ben Jánosházán, Erzsébet- és Vadaspusztán kölcsönző állomást létesítsen. — Pardon, doktor úr! — sza­kítom félbe. — Talán ez a néhány legfrissebb vonás elég is a felelőtlenség jellemzésére. Tudom, sokat beszélhetne még, s elrettentőbb példákat is em­líthetne. De ennyi is elég an­nak érzékeltetésére, honnan is indul el az a sok szomorú tör­ténet, amely ott fejeződik be a maga kezében vagy talán ott sem. Tart egy egész életen át. Szóval, amint hallom, az or­szágúton a bortól, a szerelem­től, a könnyelműségtől, és az elbizakodottságtól óva inti az embereket. Az üzemben? Ha­sonlóképpen. Azt tanácsolja, hogy érdemes elgondolkozni azon, miért a Textilművekben és a Cukorgyárban fordul elő a legkevesebb baleset. Nos, ezt nyomban megmondom. Azért, mert itt törődnek a legtöbbet a munkavédelemmel. Ha elkí­sérnek a Textilművekbe egy újonnan felvett dolgozót, ak- a kor bizonyára tapasztalná, ^ hogy az még be sem lépett, máris kezébe nyomnak egy kis könyvecskét, amelyből megta­nulhatja, hol, milyen veszély les rá, s hogyan védekezzék el­lene. Hanem mielőtt elbúcsúz­nánk, megkérdem, mit akart j mondani az előbb a lovasko-; ősikről. — Annyit, hogy a lovaskocsi- < soknak is ismerniük kellene J valamelyest a KRESZ-t. A mi-. nap előttünk haladt egy sze- ( kér, a kocsis oldalt kitartotta ( a kezét. Vártuk, hogy balra | befordul a kis útra. De megle- 4 petésünkre elkerülte. Mellé í hajtottunk, és megkérdeztük, j tőle, mit jelentett az a karjel,! ha nem azt, hogy be akar for- 4 dúlni. Az öreg paraszt így vá- ‘ laszolt: — Hát azt, hogy mehetnek ( bátran... < Szegedi Nándor' Emberség... A mikor arról hallok, hogy jómódban élő gyermekek elhanyagolják idős, beteges, eltartásra szoruló szü­leiket, mindig arra gondolok: hogyan lehet ilyen embertelen az ember, hogy saját vérét, apját vagy anyját megtagadja? Aztán az is eszembe jut: hiszen nem minden ember ilyen. Nem! A napokban is olyan szép példáját tapasztaltam az emberségnek, amely megérdemli, hogy követésként állít­suk mások elé. A történet régen kezdődött. * * * 7QOC-ÖÍ írtak. Napokig tartott a hosszú, fárasztó út, amíg Ütő Mihály tanár Erdélyből Csurgóra ér­kezett. A hosszú, fárasztó úton egyetlen társa volt csak: a gond. Vajon mihez kezd, kihez fordul ebben az ismeretlen faluban, ahol nemhogy rokona, de még csak ismerőse sincs! Nincs olyan hosszú út, amely véget ne érne. Aztán ott állott a gimnázium igazgatója előtt, s az rövid üdvözlés után egy nyurga fiú gondjaira bízta e szavakkal: — Keressen valahol szállást, kolléga úr. A fiú majd elve­zeti egy olyan helyre, ahol tanári állásának megfelelő körül­mények között lakhat. Viszontlátásra... Nem értette, miért néz rá olyan furcsán az a fekete ru­hás, kisírt szemű asszonyka, akinek ruhájába egy kislány és egy kisfiú kapaszkodott, s miért hajtotta le a fejét, amikor szállás után érdeklődött tőle. — Van szoba, kiadnám, mert kellene a pénz, dé hát az én férjemet... Eddig mondta, mert szavai zokogásba fulladtak Nem azért, mert el akarta hallgatni, mi történt férjével, hanem mert újra felsajgott benne a fájdalom, amikor arra gondolt, hogyan végezték ki élettársát, két gyermekének apját, Far­kas Jánost, hogyan szenvedett mártírhalált 1919 őszén, mert kommunista volt és vezetője a Tanácsköztársaság ideje alatt a csurgói járásnak. Ütő Mihály ottmaradt, mert úgy érezte, úgy látta, hogy a szerény kis házban nyugodt pihenésre talál munkája után, s mert valami azt súgta: tőle vár támogatást ez a síró asz- szony és a két apró gyerek. Szavát, elhatározását, ha azt he­lyesnek tartotta, sohasem változtatta meg. S amikor kollégái furcsa szemmel néztek rá, megjegyzésekkel illették, akkor is kitartott elhatározásánál. Ottmaradt a házban az özvegy, a két gyerek mellett. Pedig néhány kollégája így vélekedett: »Egy kommunista özvegyéről meg a gyerekeiről való gondos­kodás nem egy állami státusban levő tanár kötelessége.« Ütő Mihály csak ennyit mondott: »Emberek... Segítségre, szere­tetve van szükségük.« S később feleségül vette az özvegyet, a gyerekeket pedig a nevére íratta, kockára téve tanári állását, jövőjét is... Évek suhantak el. A gyerekek felnőttek. Becsületes em­bereket nevelt belőlük Ütő TMihály. Ö most már a hetvenedik évében jár. Ott láttam nemrég a kórház egyik ágyán, amint sápadtan, betegen műtétre várt. A látogatási napokon min­dig az ajtót nézte, s nemhiába. Nem múlt el nap, hogy már meglett korú nevelt gyermekei ne látogatták volna meg. — Édesapám, hogy érzi magát? — kérdezték számtalanszor, igazították meg fejpárnáját, simogatták meg sovány kezét. Betegtársait kérték meg, hogy ha a műtét megtörténik, tele­fonáljanak értük, s jöttek is azonnal. Amint pedig vissza­nyerte erejét, házukba vitték, hogy szeretetükkel, gondosko­dásukkal mielőbb visszaadják egészségét. .. * * * jVf ncs közöttük vérségi kapcsolat, nem is kommunis­^ ’ ta Ütő Mihály, aki a mártírhalált halt Farkas János gyermekeit fölnevelte. Ember csupán, aki úgy cselekedett, ahogy érzései parancsolták. S ezért szeretik nevelt gyerme­kei úgy, mint édesapiukat. Szeretetét. mellyel egykor, a leg­nehezebb időkben melléjük állt, szeretettel viszonozzák... Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents