Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-30 / 307. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, I960, december 30. Nem Külön világ Nem lehet elválasztani a TR AN SZ V1 LL-nál sem a műszakiak munkáját a fizikai dolgozókétól. Igaz ugyan, hogy a mérnök és a technikus nem kalapáccsal, fogóval, hanem körzővel és ceruzával dolgozik, a célt tekintve azonban a mérnöknek és a munkásnak is egy a feladata: minél olcsóbban .és minél jobban elkészíteni a termékeket. Ha a mérnök rosszul rajzol meg valamit, 1 az a műhelyben is érezteti káros hatását. Előfordult a TRANSZVILL-nál is, hogy a műszaki rajzolók csupán 1 milliméterrel tértek el a szabványtól, és a munkásoknak szét kellett bontaniuk mintegy 150 kapcsolót. A TRANSZVILL dolgozói már többször szóvá tették, hogy műhelyeiket ritkán látogatják a műszakiak, vagy ha igen, akkor is csak átszaladnak. Pedig probléma akad bőven — mondják a munkások és .az üzem vezetői. Annak ellenére akad, hogy a termelékenység emelésében jelentősen előre haladtak (december 20- ra már 2000 forinttal túlteljesítették az eléggé szőre® éves tervet). A műszakiak azt mondják, hogy nem akarnak elzárkózni, de mit tegyenek, ha nincs idejük a munkásokkal való beszélgetésre, mert ők is ütemterv szerint dolgoznak, és abban ilyesmi, hogy beszélgetés a munkásokkal, nem szerepel. Ha valamelyik mérnök a szerkesztési osztályról kimegy az üzembe, és egy-két órát a munkások között tölt, felelősségre vonja az osztályvezetője, amiért a benti teendőket elhanyagolja Ezért inkább csak keresztülfutnak a műhelyeken, olyan tessók-lássék módra, hogy szó ne érje a ház elejét. Azt is mondják a műszakiak, hogy nem sok értelme van a munkásokkal való beszélgetésnek, hiszen az ilyen alkalmakkor több szó esik a sportról és a szórakozásról, mint a szakmai problémákról. Valóban, arra egyetlen műszaki sem ér rá, hogy a munkapad mellett a sportról meg a bálról dáskuráljon a munkásokkal. (Nem érhetnek erre rá a munkások sem!) Az is igaz, hogy a műhelyekben is nagyobb önállóságra kellene törekedni, a munkásoknak nem szabadna mindig arra várniuk, hogy a mérnökök kijöjjenek az irodából, s megoldják a ki- sebb-nagyobb problémákat, elgördítsék az akadályt. Amivel szembe kívánunk szállni, az az a káros szemlélet, amely akarva-akaratlanul kialakult a TRANSZVILL-nál, vagyis hogy a műszakiak többsége azt tartja (ha nem mondja is ki nyíltan), hogy az irodában sokkal hasznosabb dolgokkal lehet eltölteni az időt, mint kint. Odabent — úgymond — nem fenyeget az a veszély, hogy valaki a szórakozásról kezdjen el beszélni, s eiég, ha egy-egy új gyártmány bevezetésénél ott vannak ők. Csakhogy mit ér az olyan irodai munka, amely elszakad az élettől? Semmit! Emiatt esik meg, hogy a műszakiak néha olyasmit csinálnak a műhelyben, hogy a gyakorlati ember mosolyra fakad annak naívságán. Hiába dolgoznak a rajzolók minden percet kihasználva az irodában, ha nem ismerik a gyakorlatot. Téves az a hiedelmük, hogy a munkások azt tartják róluk, ők nem dolgoznak. Szó sincs erről! Sőt az egyik munkás azt mondta, nagyon is sokat dolgoznak az irodában, csak éppen azt nem tudni, mi a célja munkájuknak. A munkások vajmi keveset látnak belőle megvalósulni. Egy kicsit úgy tűnik (senkit sem akarunk megsérteni), mintha a műszaki szerkesztők a maguk és a feletteseik készítette adminisztrációs jellegű feladatok tömkelegébe zárkóznának, és ebből az elzárkózásból igen kevés kijárat vezet az életbe. Valamiféle tudományos fellegvár a munkahelyük. Kell is persze a tudományoskodás, a kísérletezés, de módjával. Munkatervükbe kerüljenek be olyan feladatok is, hogy egy-egy mérnök, technikus hetenként legalább fél vagy egy napot töltsön el az üzemben azok között a munkások között, akik elképzeléseiket a gyakorlatban megvalósítják. Ez mellesleg a műszakiaknak is nagyon fontos, hát még az üzemnek! Az egyik munkás felhívta figyelmemet egy átvezető peremvasra, amelyet nemrég valamelyik műszakinak is megmutatott mondván, hogy felesleges rá a külön bevágás. Ha ezt elhagynák, időt, pénzt takaríthatnának meg. — Azt hiszi, megvalósították javaslatomat? — kérdezte a munkás. — Az átvezető perem még mindig a régi módon jön, a műszaki pedig felém se néz azóta. Legalább szólhatnék neki! Nos, ez a műszaki vajon jól érzi magát? Lehet, hogy azzal a tudattal megy esténként haza, hogy nagyon sokat dolgozott az irodában. Pedig az igazat megvallva működése vajmi keveset ér, ha annyira sem jutott el, hogy egy takarékos- sági javaslatot a gyakorlatban megvalósítson. Egy szó, mint száz, még nem jelent túlságosan nagy problémát a TRANSZVILL-nál a műszakiak elzárkózása, de a veszély megvan, s ennek káros következményei lehetnek. Most nem azt kell számlálgat- ni, hogy ki hány perccel töltött el többet a munkások között, hanem hogy hogyan tölthetne el többet ezután. A munkások kérését, hogy hosszabb ideig tartózkodjanak körükben a műszakiak, figyelmeztetésnek kell tekinteni, és a jövőben sokkal több időt kell szentelni a gyakorlati életnek. Szegedi Nándor A Balatonszemesi Általános Iskola VIII. ősz tályos tanulói a környező közrégekbe is ellátogatnak meseműsorukkal és a cigánytánccal. Legutóbb Balatonősző- dön vendégszerepeitek. m SOMOG YF AJ SZÍ GONDOK Bizalmatlanok, s megértem őket. 1959 óta, mióta Somogy- fajszon a kastélyt községi keze. lésbe adták át (hivatalos papír erről nem tanúskodik a tanács irattárában), sok szemlebizott- ség járt már itt. Valahány azt állapította meg sűrű sajnálkozások közepette, hogy nagy kár a végromlás felé tartó épületért. — Fáj az ember szive a kastélyért — mondja Bognár Lajos pedagógus a falu művelődési ügyvivője Szabó Ferenc községi párttitkárral együtt. Minden évben megnézik két- szer-háromszor, aztán amilyen váratlanul jönnek a szemlét tartók, olyan hallgatás követKéíéTi böx*íönv*e ítélték a komiósdi református lelkészt Hányszor szólott Komlósd református lakóihoz kenetteljes, álszent szavakkal: — Ne paráználkodjatok! Tartsátok meg az úr tanításait, azok szellemében éljetek, cselekedjetek. — Mert Hosszú József református lelkész igencsak tudott beszélni, nemhiába töltött öt esztendőt Pápán a hittudományi főiskolán. A község lakói a fiatalok nagy barátjának tartották, aki minden idejét az iskolás fiúgyermekek nevelésének szenteli. Igaz, akadtak, akik gyanús hátterét sejtették e nagy igyekezetnek, de leintették őket a többiek: »Családja van, felesége, gyermekei, meg különben is hogyan tehetne pap létére rosszat!« A nyáron aztán egy asszony a babócsai fürdőben arra figyelt fel, hogy a lelkész úr hancúrozás ürügyén igen furcsa dolgokat művel a körülötte levő fiúgyermekekkel. A megindult rendőri nyomozás kiderítette, hogy a »fiatalok MEZŐGAZDASÁGI TiPtELéSZÖVETKEZlTEK új, korszerű mm t@síyása az alános vaipnSsiztosítás Kevesebb adminisztráció, kedvezőbb díj, nagyobb biztonság! ÁLLAM! BIZTOSÍTÓ nagy barátja« visszaélve a gyerekek tudatlanságával, fajta- lankodott. A lelkész úr a maga köré gyűjtött fiataloknak nem az úr tanításairól beszélt. Arról szólott, hogy miképpen szerelmeskedik a nő és a férfi, régi filmekből mesélt el pikáns jeleneteket »érett« hallgatóságának, a 10—12 éves fiúknak. S hogy szavai ne maradjanak hatástalanok, pornográf képeket mutogatott nekik. Aljas módszerekkel csábította magához a gyermekeket. Nyáron befizette őket a fürdőbe, együtt hancúrozott velük a vízben, úszni tanította őket. Közben pedig erőszakoskodott velük. Máskor fagylaltot, sört, málnát, csokoládét vett nekik, s magához édesgette őket. Lakásán diafilmvetítést rendezett — csak fiúk számára —, s ott erőszakoskodott velük a bezárt ajtó mögött. Néhány gyermeket azzal csábított, hogy harmóniumozni tanítja. A templomot is felhasználta aljas céljaira. Felcsalta a gyerekeket a toronyba azzal, hogy onnan távcsővel szép a kilátás, máskor azzal, hogy segítsenek az orgonát fújtatni. Közben bezárta a templomajtót, s erőszakoskodott velük. Dongó motorján sétálni vitte a fiúkat, s mindegyiküktől ellenszolgáltatást követelt. Nem kímélte kislányának ötéves fiú játszópajtását sem. A bíróság 18 rendbeli, erőszakkal elkövetett fajtalanság bűntettében mondotta ki bűnösnek Hosszú Józsefet, s kétévi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Jelentősen súlyosbította a lelkész tettét az, hogy tudta: betegsége gyógyítható, mégsem fordult orvoshoz. Tatai segédlelkész korában orvossal kezeltette magát, s az jó ideig eredményesnek bizonyult. Most pedig az orvosi kezeltetés helyett különböző fondorlatokkal azon mesterkedett, hogy ferde ösztöneit miként elégítheti ki éretlen iskolás gyerekek elcsábításával. Komlósdon sok 10—12 éves iskolás gyermek sír a szégyentől, restellik a dolgot szüleik is, de hát ők bíztak papjukban Elítélik a lelkészt azok a szülők is, akiknek gyermekei szerencsésen elkerülték Hosszú József háza táját. Helyes lenre, ha az egyházügyi hatóságok gondoskodnának arról, hogy az ilyen papok ne gyakorolhassák hivatásukat. Sz. L. kezik látogatásuk után. Pedig a község a maga erejéből nem tudja helyreállítani ezt a sokféle hasznot ígérő építményt. Mi mindennek lenne pedig i t helye, ha kicserélnék a rossz tetőszerkezetet, kijavítanák a megrepedt falakat, rendbehoznák az ajtókat, ablakokat, a padlózatot és így tovább. — Egyszer még összedől az épület, és emberéletben is kárt okoz — mondják kesernyésen. A kastély egyik, nevére nem szolgáló terme a kultúrterem. Ijesztő állapotban van. Kulturált körülmények? Itt egyszerűen ennyi a közóhaj: — Csak ne akkor mondja fel a szolgálatot a tetőszerkezet, amikor a község java része itt szorong mozielőadáson vagy más rendezvény alkalmából A tanács két esztendeje nem tudott pénzt szorítani a legszükségesebb javítási munkákra sem. Kulturális életet számon kérni a mostoha körülmények között? Nehéz dolog. Mit tesz a tanács? Szó van arról, hogy az új iskola udvarában levő romos épületet — 20 ezer forint költséggel — művelődési házzá építik át, míg a kastély egyik épüleíszár- nyát a termelőszövetkezet alakítja át Mindkettő egyaránt költséges, és nem is biztos* hogy végérvényesen jó megoldás. Tudniillik azzal, hogy kiköltözik a kastélyból a mostani kultúrterem, s a tsz terményei átkerülnek a kultúrterem előteréből a majd felépülő magtárba, illetve oldalszárnyába, még nem oldódik meg a fő probléma. A sokféleképpen hasznosítható kastély ettől még összeomolhat, és sírva nézhet, szét a romokon az, akiben lelkiismeret van az állami, a közös tulajdon sorsa iránt. Az kellene, hogy az új esztendőben ide kiszálló illetékesek ne csak a fejüket csóválják részvevőén, ne csak szóval segítsenek, hanem tettekkel is. Elhangzott az is, hogy ideális gyermekotthon lehetne a kastély. Legyen az, vagy legyen bármi. Mert magunkat raboljuk meg, ha veszni hagyjuk. Úgy vélem, a somogyfajszi gondokra orvoslást keresni nemcsak a község lakóinak a kötelessége, hanem azoknak is, akik eddig csupán sajnálkozó szemléket tartottak itt! L. L 1,40 forint lesz a szakaszjegy ára a kaposvári autóbuszjáratokon, Szerdán délelőtt Kaposvárott a Domb utca és a Kölcsey utca sarkánál hirtelen összefutottak az emberek. Az ok egy kék autóbusz megjelenése volt. Nem, nem történt karambol, csupán próbajáraton voltak a január 1-én meginduló kaposvári helyi járatú autóbuszok. — Az a cél, hogy az elsejei indulásig elhárítsuk az esetleges akadályokat — mondotta Késmárki József, a 23. AKÖV forgalmi osztályának vezetője. Nos, bizony vannak meg ilyen akadályok. Kiderült, hogy a csúszós úttesten alig- alig tud megfordulni az autóbusz a Domb és a Kölcsey utca sarkán. A városi tanács jelenlevő képviselője megígérte, hogy »lefaragják« az utcasarkot. A Gorkij és a Nyugat- Ivánfa utca lakói örültek, amikor lekövezték utcájukat. A 3 méter széles makadámút azonban nem autóbuszközlekedésre készült. Amikor a Gorkij utcában összetalálkozott a 60 személyes busz egy vontatóval, bizony mindkét járművezető gondban volt. Nem éppen biztonságos az ilyen találkozás e szűk utcában, különösen, ha sáros, síkos az út. A próbajáraton levő autóbusz meg-megállt. A közlekedés és a közrendészet szakemberei megvizsgálták, hogy forgalmi szempontból jó helyen vannak-e a megállók. Szükségesnek látszik újabb megállók közbeiktatása is. (Például a Kölcsey utca közepén, a Május 1. és a Hársfa utca sarkán.) Január 1-én tehát elindulnak Horn László pedagógus nagy szeretettel szereli az új padokat a kőröshegyi első osztályosoknak. Az öreg, kopott, rozoga padok helyett ilyen modern padokban ülnek majd a téli szünet után a gyerekek. & a helyi járatú kék autóbuszok. Ezt a hírt bizonyára örömmel veszik tudomásul a város lakói, még ha az indulásnál egy kicsit »döcög« is majd a kaposvári busz. A menetrend elkészítői ugyanis figyelmen kívül hagyták az induló vonatokat. (Az Arany utcából nem lehet elérni a pesti gyorsvonatot, mert az első reggeli busz három perccel a vonat indulása után érkezik a vasútállomásra.) A viteldíj-vita sem dőlt el kedvezően a kaposváriak számára. A KPM VI. főosztálya ugyanis a távolsági buszok tarifáját írja elő. Ezért lesz J.,40 forint a szakaszjegy ára. A szakaszhatár-megállapítás sem éppen szerencsés a vasútállomásnál, ezért ha valaki pl. a Kossuth térről a Május 1. utcai kórházbejáratig akar utazni; akkor 2,70-et kell fizetnie. Véleményünk szerint semmi sem indokolja e magas tarifát, hisz a fővárosi, de a Kaposvárhoz hasonló vidéki városok autóbusz-díjszabása lényegesen olcsóbb. S jogos volt a Somogy megyei Tanács igénye: legyen 1 forint Kaposvárott a szakaszjegy. Némi gyógyír a tarifával kapcsolatban, hogy aki neti bérletet vált, annak naponta egy oda-vissza útja mindössze egy forintba kerül. Somogyi Népfap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kapos vár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. fi. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar í , Előfizethető a he?Vi nost:V iv nál és postáskézbesitőkné) Előfizetési díj egy hónapra 11,- Ft.
