Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1960. december 28* Széptermő esték Buzsákon TAPSOT KAP A RUHA Hyem/tájt faluhelyen korán elparancsolják az esték napi tevő-vevő munkájától az em­bert be a tűzhelyek melegével, villanyfénnyel, rádióval barát­ságos hajlékokba. Ügy van ez Buzsákon is, de — ahogy mon­dani szokás — mégsem fe- küsznek le az emberek a. tyú­kokkal, egyszóval akkor, ami­kor betoppan az esti szürkü­let. Csillagok gyúltán, sötétség sűrűsödtén is él a falu, és nem túlozok, ha azt mondom, hogy ilyenkor él a napi közös mun­ka után az alkotó szépnek. A kézimunkázó hagyományoknak, amelyek ismertté tették a kis somogyi falu, Buzsák nevét a világban. Néhány évvel ezelőtt kény­szerű pihenőben tétlenkedtek a hímzés varázslatos tudományát oly jól ismerő asszonyi ujjak. Hosszú ideig nem akadt szer­vezett összefogója a népművé­szeti munkának. A népi alko­tók akkortájt rengeteg szépet alkottak maguknak, nem volt anyag, s ami nélkül mit sem ér a népművészeti értékeket ter­mő munka, nem volt piaca sem az ezekből a házakból ki­kerülő alkotásoknak. Szeren­csére illetékeseink idejében fogták fel a népművészet meg- rekeditségéről hirt adó jelzése­ket, és létrehoztak egy országos szövetkezést, amelynek tagja lett az elmúlt három-négy esz­tendő alatt Buzsákon is min­den arra érdemes kézimunká­zó asszony és leány. Egy lelkes pedagógus asszony — aki itt született, és itt tanulta el az ősi, anyáról leányra szálló tu- domíányt a ma már a népmű­vészet veteránjának számító Kanizsai mamától maga köré gyűjtötte a legjobb kézdmunká- sokat. Az akkor maroknyi csa­pat létszáma ma már kettő hí­ján száz. Valahányan szövetke­zeti megrendelésre dolgoznak. Németh Gézánéndk nem kell szégyenkeznie munkatársnői miatt. Sőt! Szó van arról, hogy néhányan közülük hamarosan elnyerik a népművészet mes­tere címet. Egy bizonyos, nem lesz könnyű a mesteri címet odaítélő bizottság dolga, hi­szen az őszi és télidőben két­hetenként Budapestre címzett kézimunka-küldeményben oly sok a remekbe készült szép, ami érdeme szerint képvisel­heti az ország határain túl is a virágzó magyar népművésze­tet. , Mondanom sem kell, nagy az izgalom az asszonyok körében, akik Csapatokba osztódva egy- egy háznál összeülnek estén­ként dolgozni. így meghitt be­szélgetéssel fűszerezve a sok figyelmet igénylő öltögetés csendjét, könnyebb legyőzni a napi fáradságot, s könnyebb a ki nem hirdetett, de meglevő versenyszellemet elevenen tar­tani. Nem szégyen az, hogy va­lahány a kézimunkázás tudo­mányában jeleskedő fehémép szebbet akar alkotni, mint a másik. Németh Gézámé elmondta, hogy három év óta majd min­den esztendőben indítottak tan­folyamot, hogy a népi hagyo­mányokban gyökerező kézi­munkázás tudománya ki ne vesszen. A iskolában van pél­dául egy szakkör, a felső ta­gozatos kislányok számá­ra. A közeljövőben vágó­tanfolyamot akarnak rendezni, hogy a híres rátétes készítői értsék a vágást is, ami még bonyolultabb munka, minit ma­ga a kivágott motívumok fel­dolgozása. Az asszomyi lelkesedni tu­dás, a falu felé sugárzó orszá­gos érdeklődés teszi-e vagy mi, de a községi tanács sem tudott közömbös maradni a né­pi hagyományok felvirágoztatá­sa közben. Kiállító-szekrény­két vásároltak, amelyben az időről időre előbukkanó nép- művészeti kincseket helyezik él. Nemrég az 1700-as évekből származó réklidarabocskával gazdagodott ez a gyűjtemény, ami azért említésre méltó, mi- val rajta rég elfelejtett motívu­mok díszlenek. Persze a falu íaragómű vésze te számára is lesz hely ebben a vitrinecské- ben, ahol a népviseleti emléke­ket is őrizni kívánják. Ha már az imént szóba ke­rültek a faragóművészek is, megemlítem, igen hasznos do­log lenne egy tehetségkutató tanfolyam indítása fiúgyerme­kek részére. A hímzőasszonyok megbecsült tudománya már nem vész el, gondoskodni kel­lene arról is, hogy például Gyanis Lászlónak is legyen né­hány utóda a faragásban. Hírt hozva a szépet termő buzsáki estékről, igazságtalan­ság lenne elhallgatni, hogy ezeknek az estéknek igen tevé­keny részvevője a népi együt­tes is mintegy hatvan tagjával. E hó elején" két napra Buda­pesten volt hivatalos a buzsá- kiak e büszkesége. Az együttes a Népművészeti Intézet meg­rendezte országos tánckonfe­rencia szakmai közönsége előtt szerepelt Lakodalmas játéká­val. Ugyanezt a játékot Volly István átdolgozásában felvette a rádió is, s nagyon megígérték a buzsákiaknak, hogy kellő időben kapnak értesítést, mi­kor ülhetik körül a műsorukat sugárzó rádiókészülékeket. Knézits István, az együttes vezetője büszkén számolt be erről a szereplésről, s arról is, hogy hamarosan elkezdik a Szüreti mulatság című népi játék próbáit. Az új esztendő első két hónapjában tervezik bemutatni itthon, Buzsákon, Tehát a korai napnyugták után is él, dolgozik, műveli ma­gát — műveli a népi kultúrát — Buzsák termelőszövetkezeti község népe László Ibolya Ki ne emlékeznék A szóki­mondó asszonyság második fel­vonásának béli jelenetére? Karolin nápolyi hercegnő, Eli­sa hercegnő és a többi vendég türelmetlenül várja a ház úr­nőjét, a danzigi hercegnét. S akkor végre megjelenik kék estélyi ruhában. Ahogy színre lép, a nézőtéren felcsattan a taps. Ez nemcsak Farkas An­nyitok szól, hanem egy kicsit a ruhának is. Mert nemcsak a színész és a színésznő j<átszik, hanem a ruha és a paróka is. Be a közönség nem mindig fi­gyel fel erre. Pedig a »hallha­Most már jól áll — állapítja meg Pálfy Alice, a Beko­pog a szerelem Katija. Azért Pados Miklós né még egy utolsót igazít a kalapom, tő« elismerést mindennél több­re becsülik az előadás láthatat­lan segítői, a szabók, varrónők, fodrászok. Amíg a függöny fel­gördül, sok gondos kéz mun­kálkodik azon, hogy minden szép és jó legyen a színészen, az elképzeléseknek megfele­lően jelenhessék meg a szín­padon. A közönség azonban nem igen ismeri őket. Most megkérjük a színház- kedvelő olvasót, tartson ve­lünk, látogassuk meg együtt a színház első emeleti műhe­lyeit. Először a női szabótárba kukkantunk be. Surrognak a varrógépek, csattog a szabóolló. A hatalmas asztalon épp a danzigi herceg­né kék estélyi ruhája fekszik. Nem, nem az, amit ,a színház­ban láttunk, hanem a másola­ta. A tájelőadásokna ugyanis kár volna a drága anyagból készült ruhát hurcolni, oda megfelel a »megszólalásig« ha­sonló, de olcsóbb kivitelű es­télyi is. Szegfi Pálné épp az ezüst díszítésekkel vesződik. Pados Miklósné, a női szabótár vezetője nagy sóhajtva mond­ja: — Olyan jó, ha tapsot kap a ruha, ilyenkor érezzük, nem dolgoztunk hiába. Amíg elkészül egy-egy jel­mez, ruha, sok gond, vesződség. utánjárás van vele. S mivel nem minden darabhoz tervezi jelmeztervező a kosztümöket, ruhákat, a szabótár dolgozói­nak kell a rendező elképzelé­seit anyagba önteni. S ez bi­zony nem a legkönnyebb, hi­szen a színpadi ruhákat mindig a jellemhez kell alakítani. S a gond néha már az anyag be- több munka szakad rájuk, mint szerzésénél kezdődik. Mert a szomszédos műhely dolgozói- előfordul, hogy a rendező esi- ra. Ahogy Bara Imre mondja, kos ruhát képzel el, de épp a férfiruha sokkal több munkát ilyen anyag se égen, se földön követel, mint a női. S előfordul, nem kapható. Az ötletes varró- hogy csak egy férfiszabó dol- nő azonban segít magán, csikó- gozik. így történt ez az Üzlet kát varr az anyagra. az udvarban bemutatója előtt. Általában két hét áll rendel- Bara Imre megbetegedett, kezesre egy-egy darab ruhái- , Szilágyi Béla nem győzte egye- nak elkészítéséhez. Ennyi idő 1 dűl a munkáit A maestro ru- alatt a beszerzéstől a szabásig, háit már a rendeltszabóségnál a varrástól a sok-sek próbáig kellett elkészíttetni, mindent lóha’álóban kell vé- j A ruhákra hamar felfigyel a gezni. Hogy hány ruhát varr- néző, a sokszor remekbe ká­nak meg ennyi idő alatt? A szült parókát azonban észre szókimondó asszonyság előadá- sem veszi, pedig tenger vesződ­ség van véle, míg a színész te­jére kerül. Havonta átlag nyolc paróka készül Gárdonyi Janó? műhelyében. A modem és ko­rabeli parókákon kívül itt »születnek« a bajuszok és sza­kának. Ahogy Gárdonyi mes­ter mondja, bár a színházi fod- rászság nincs képesítéshez köt­ve, mégis külön mesterség ez. Művészi hajlamot, korismere­tet és még sok egyéb tudást követel. A munka nemcsak abból áll, hogy elkészítik a parókákat, azokat minden előadásra (a tájelőadásokra is) meg kell fésülni, ki kell sütni. A szóki­mondó asszonyságban 12 női frizurára vodt szükség. Ezeket Lengyel Magdolna készítette önállóan, pedig még csak har­madik hónapja dolgozik a színháznál. A fodrászok nagy bánatára egyre nehezebb hajat szerezni, s bizony néha a mű­hajra is rá kell fanyalodniuk* pedig az könnyebben piszkoló­dik, és nehezebb fésülni. A következő bemutató kemény dió lesz Gárdonyi Jánosnak és Lengyel Magdolnának. A nők iskolájában minden szereplő parókát viseL A ruhákat estéről estére hordják a színészek, gondos­kodni kell tisztán tartásukról is. Kéri Lajosné keze alatt sára például tizenkilencet kel­lett készíteni. Ez nagy erőpró­ba volt, mert empire ruhákat eddig még nem csináltak a színházban. A Bécsi diákokhoz 22 női ruhát varrtak a szabó­Még egy igazítás, és előadásra készen áll a paróka. tárban. S ha ehhez hozzátesz- szük, hogy öten dolgoznak itt: két öltöztetőnő és három varró­nő, elképzelhetjük, milyen haj­rá van egy-egy bemutató előtt Most Moliére A nők iskolája címíj vígjátékának ruháit varr­ják. Az idő — mint mindig — sürget, január 6-án lesz a be­mutató. A férfi-szabótárban csak ket­ten dolgoznak, s ha lehet, még ÉRDEKESSÉGEK /­URCSASAGOK A JÓL TÁJÉKOZOTT Marcel Aymé francia író egy bárban ült egy ismert és vonzó filmszínésznövel, aki azzal szeretett dicsekedni, hogy »egész Párizst« ismeri. »■Nézze csak azt a férfit — mondta Aymé —, az ember azt hinné, hogy Balzac!-« A fiatal filmszínésznő csak egy pillantást vetett az isme­retlenre, majd fölényesen el­mosolyodott. »No de, kedvesem — hiszen tényleg az!« TOSCANINI LÁNYA ÉS A BANKÁR Toscanini egy bankárcsalád vendége volt, és természete­sen »elövezették« a ház kis­asszonyát, hogy néhány dalt énekeljen a híres művész előtt. Toscanini egy ideig ud­variasan hallgatta a leányzót, akin látszott, hogy teljesen elégedett saját tehetségével, majd pedig így szólt: »Tulaj­donképpen miért is énekel ön?« »Ö — felelte a kislány —, valamivel csak agyon kell csapni az időt!« »No, tudja — válaszolt Toscanini —, en­nél rettenetesebb fegyvert is választhatott volna.« AJÁNDÉK A KAR­MESTERNEK Max Reger Schubert híres Pisztráng ötösét vezényelte. Egyik tisztelőjének annyira tetszett az előadás, hogy más­nap egy kosárka friss piszt­rángot küldetett a mester la­kására. Max Reger levélben köszönte meg az ajándékot, és levelét a következőkkel fe­jezte be: »Ez igazán elragadó volt Öntől, de mi lesz velem legközelebb ha Haydn Ökör- menüettjét vezénylőm majd?!« TISZTESSÉGTELEN VERSENY Egy ismert bécsi borbély újí­tást vezetett be: vendégeit hajnyírás vagy borotválás után ingyen feketével kínálta meg. A szomszédos kávéház­tulajdonosok felszólították a borbélyt, hogy szüntesse be az ingyen kávé felszolgálását, mert ellenkező esetben át fognak térni arra a gyakor­latra, hogy kávéházi vendé­geiket ingyen borotválással vagy. hajnyírással ajándékoz zák meg. születnek újjá az elpiszkoló­dott ingek, zoknik, ruhák. A színészek időnként beállítanak a férfi-szabótár melletti szűk szobácskába egy hónaljra való holmival, s azzal adják át Ma­riska néninek: »Dobja be a Roziba«, azaz a mosógépbe. Nemrégiben egy hónapig be­teg volt a »Rozi« — ami há­romévi fárasztó munku után nem is csoda —, csak igen las­san gyógyították meg a szere­lők. Bizony mindenkinek hiányzott, de legkivált Mariska nemnek, aki hozzászokott a hűséges gépszolgálóhoz. Első emeleti műhelyek. Mun­kájuk nélkül nem gördülhetne fel a függöny, nem léphetne színpadra a színész. Ha be­ülünk a nézőtérre, gondoljunk rájuk is szeretettel és elisme­réssel. Lajos Géza Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemiben. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Fos a Elő­fizethető a heívi: uo-t v j\ oknál és postáskéibesj tőknél. Előfizetési díj egy nőnapra 11,- FI o Mi volt Gábor Miklós szerep szerinti neve az Alázatosan jelentem című filmben? O Mi a neve annak a köz­ismert illatszergyártmány­nak, melyről a Somogy megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat egyik kaposvári illatszerboltjá: is elnevezte? Híres magyar történelmi re­gény borítóját ábrázolja ké­pünk. Ki írta le oly megkapóan Bornemissza Gergő történe­tét? Vegyen részt pályázatunkon, .Panni robogó! nyerhet. A megfejtéseket hetenként kell beküldeni szerkesztő­ségünkbe (Sztálin út 14), tehát egyszerre várjuk a szerdai, csütörtöki és vasárnapi rejtvények megfejté­sét. Aki egy-egy napi rejtvényből két kérdésre vála­szol, már részt vesz a sorsolásban. A heti megfejtésekhez mellékelni kell a három rejt­vényszelvényt is. REJTVÉNYSZFLVÉJSY •> / Somogyi Néplap 1960. XII. 28. **/ ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents