Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

Szerda, 1980. december 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kit hibáztassunk? Párttitkárok, ha összejönnek Nem először foglalkozunk a Kilián üyöargy Ifjúsági Ház­zal, nem először foglalunk ál­lást egy sokak számára kényes kérdésben, nem először igyek­szünk a hibákra rávilágítva megoldást javasolni, hogy va­lóban az ifjúság házává vál­jék az Ifjúsági Ház. »Kit hi­báztassunk?« — adtuk írásunk címéül, s a kérdésben benne rejlik, hogy egyáltalán hibáz­tathatunk-e személy szerint valakit azért, hogy az Ifjúsági Ház sok vita, útmutatás elle­nére sem tölti be hivatását Legutóbb komoly nézetelté­résre adtak alkalmat az Ifjú­sági Ház rendezte tánczenei estek. Némelyek kígyót-békát kiabálva a tánczenei műsorok azonnali leállítását követelték, s kirohanást intéztek a köny- nyű műfaj ellen. Mi az igaz­ság? Tény, hogy most tartot­ták az ötödik — fővárosi mű­vészek felléptével rendezett — tánczenei estet három hónap leforgása alatt. Az öt est mindegyikén telt ház fogadta az énekeseket, s igen sok olyan ember is eljött, aki eddig csak hallomásból ismerte az Ifjúsá­gi Házat. Nem véletlen, hogy a KISZ KB egyik Kaposvárott járt munkatársa így nyilatko­zott: — Csakhogy rájöttek, mit kell csinálni! Az Ifjúsági Ház vezetősége belátja: ezek a rendezvények túlságosan sűrűn követték egy­mást, a jövőben ez nem tör­ténik meg. De azzal semmi­képpen nem értenek egyet — és joggal —, hogy leállítsák a tánczenei esteket. Ez a követe­lés véleményük — és vélemé­nyünk — szerint teljesen ir­reális, mert nem számol a fia­talság igényeivel. A zenei képzést nem lehet Mi a lényege az új Büntető Törvénykönyv-tervezetnek? Dr. Tallós Emil, a Megyei Bíróság elnöke válaszol: — Jelenleg az 1878-as Bün­tető Törvénykönyv van ér­vényben bizonyos módosítá­sokkal. Ez azonban a változta­tások, módosítások ellenére sem tükrözi megfelelően azt a társadalmi változást, ami a felszabadulás óta végbement, nem szolgálja minden tekin­tetben megfelelően népköz- társaságunk erősítését. Szük­ségessé vált az egységes, de­mokratikus szellemű Büntető Törvénykönyv megteremtése, amely minden tekintetben tük­rözi majd a nagy társadalmi változásokat. A tervezet meg­vitatásában teljes egészében bekapcsolják a jogászságot. Kaposvárott például a közel­jövőben tartjuk meg a negye­dik ankétet a tervezet megvi­tatása céljából. Javaslatokkal egészítik azt ki, és csak az­után terjesztik 1961-ben az or­szággyűlés elé elfogadás vé­gett. Az új törvény határozot­tabban védi majd államunk gazdasági és társadalmi rend­jét. Az egész joganyagból erő­sen kidomborodik a nevelő jelleg. Helyes alkalmazásával nagyot léphetünk majd előre Wagnernél és Webemél kez­deni, ez mindenki előtt vilá­gos. Sokkal inkább a rajkóze­nekar műsorával és — igenis a tánczenével. , Legyen hát tánczenei est az Ifjúsági Ház programjában — természete­sen mértékkel —, de legyen más is. Ez az a »más«, ami so­kaknak, elsősorban a városi KISZ-bizottság kultúrosztálya tagjainak fejtörést okoz. A »más«-on értjük a komoly zenei esteket, az ismeretter­jesztő előadásokat, a szakkö­röket, az eleven, pezsgő klub­életet, ide tartozik a könyvtár munkája (egy év alatt kétsze­resére emelkedett a rendszeres olvasók száma!), a TV-adások zavartalan megtekintése, a já­tékteremben folyó szórakozás és a politikai jellegű rendezvé­nyek. Nem lehet véletlen, hogy mostanában egyre többen je­lennek meg a klubszobában, olvassák az újságokat, nézik a TV-t, s egy-két nap múlva is­mét megjönnek. (Sajnos, az If­júsági Ház legfőbb bírálóit, a megyei KISZ-bizottság mun­katársait lehet a legritkábban látni a klubban, a rendezvé­nyeken. Ez nem valami hatásos propagandamódszer!) Nem alakult azonban még ki egy törzsgárda, mely magját képezhetné a rendszeres klub­életnek. A politikai rendezvények ki­vétel nélkül sikerültek az utóbbi időben. Elég csak a Jó­zsef Attila-estre gondolni vagy a DÍVSZ megalakulásának 15. évfordulójakor rendezett nagy­gyűlésre, amikor az előadóte­rem kicsinek is bizonyult Nem mondható el ugyanez az ismeretterjesztő előadásokról. S itt ugyancsak fel kell tenni nál a törvényesség megtartá­sában. A szakmai és politikai oktatás eredményeként állan­dóan javul az ügyintézés. A tanácsi vezetők és dolgozók rendszeres tájékoztatást kap­nak a különféle jogszabályok­ról, s alkalmazzák is azokat munkájukban. Javutt-c a társadalmi tulaj­don védelme? Dr. Rimái László, a Megyei Főügyészség vezetőhelyettese válaszol: — Javult, méghozzá igen je­lentősen. A emberek egyre na­gyobb tiszteletben tartják a közvagyont. Csökkent azoknak a száma, akik vétettek a tár­sadalmi tulajdon ellen. Külö­nösen szembetűnő a változás a földművesszövetkezeteknél. Eléggé általános ma már, hogy ha valahol kér keletkezik, azt maguk a dolgozók teszik szó­vá. Természetesen még sóik a tennivaló. Egyes termelőszö­vetkezetekben az ellenőrző bi­zottságok nem működnek meg­felelően, és ez sok visszaélés forrása. Igen fontos, hogy a bűnözőt, kártevőt felelősségre vonják. Nem kevébé fontos az okozott kár megtérítése sem. Minden esetben meg kell té­ríttetni a kárt, mert ezt meg­követeli a szövetkezeti közös­ség érdeke. Senkise nyúlhasson a kérdést, mint az Ifjúsági Házzal foglalkozó legutóbbi cikkünkben: Szervezési lüba vagy érdektelenség az ok? A kultúrosztály tagjai azt állítják, hogy ők minden al­kalommal beszélnek az alap­szervezetek kultúrfelelőseivel, azok meg is ígérik a mozgósí­tást egy-egy rendezvényre, mégis szinte teljesen üres a terem, amikor sor kerül az elő­adásra. Vajon ezek szerint elég-e, ha csak a kultűríele- lősókkel beszélnek az Ifjúsági Ház aktivistái? Aligha. A kul- tűrosztály tagjainak meg kell találni az utat a fiatalokhoz, egészen a munkapadokig, író­asztalokig kell elmenniük, ha eredményes munkát akarnak végezni. Az Ifjúsági Ház jövő évi munkaterve részleteiben még nem ismeretes. Hírlik, hogy hosszú huzavona után végre megkezdődnek a szakköri fog­lalkozások, melyek a hétköz­nap délutánokat lesznek hiva­tottak kitölteni. Továbbra is lesz tánczenei est, de mellette opera-, operett- és népi zene­kari est is. Az irányelv: keve­sebb, de színvonalasabb ren­dezvényt. Kit hibáztassunk? - tettük fel a kérdést Ügy érezzük, senkit, sem lehet egyedül fele­lősségre vonni a bajokért. De nem is a felelősségre vonás a fontos, inkább az, hogy most már végérvényesen rend le­gyen az Ifjúsági Ház körül. Segítsen mindenki tudása, te­hetsége szerint egy nagy lehe­tőségeket magában rejtő kul­túrpolitikai intézményeknek, hogy megtalálja a helyes utat. bői való kimaradásukkal, akár egyéb módon megkárosítják a közös gazdaságot. Például bí­rói úton felelősségre vonható az, aki miatt a szövetkezetben terméskiesés következett be. Szerencsére kevés a termelő­szövetkezeti per. A bajok je­lentős részét orvosolják, még mielőtt odáig fajulnának, hogy bírói felelősségre vonás válna szükségessé. E tekintetben igen sok helyes intézkedést tesznek a szövetkezeti közgyű­lések és a tanácsok. A zárszámadó közgyűlések előkészítését segítő politikai munka megbeszélésére hívta össze a minap a termelőszövet­kezetek párttitkárait a Siófoki Járási Pártbizottság. A beszá­moló után — melyet Juhász István elvtárs, a pártbizottság osztályvezetője mondott el — egymás után szólaltak fel a párttitkárok. Élményszerű en, szenvedélyes tárgyilagossággal, az általánosságokat gondosan kerülve számoltak be szövet­kezetük, falujuk eredményei­ről, s természetesen a nehéz­ségekről sem hallgattak. Szinte valamennyien hang­súlyozták, hogy milyen fontos a leltározás gondos végrehajtása. Szőke György elvtárs, a bala- tonszabadiak párttikára igen meggyőzően bizonyította, mi­lyen szoros kapcsolat van a szövetkezeti javak pontos fel­mérése, kezelése és a munkafe­gyelem között. Elmondta, hogy előkerítettek egy olyan vető­gépet, amiről hat év után most derült ki, hogy a termelőszö­vetkezet tulajdona. Márpedig ha ilyen nagy darabokkal nem törődünk, akkor persze, hogy a tagok nem sok ügyet vetnek rá, ha elveszik egy kötőfék vagy más apró szerszám — vonta le a helyes következte­tést. Tóth János elvtárs, a kőrös­hegyi Alkotmány párttitkára meg arról szólt, hogy náluk szárvágás közben találtak meg egy kapálóekét a kukoricaföl­dön. Mindez érthetetlenül hang­zott a balatonőszödi Vörös Csillag párttitkára, Kovács Já­nos elvtárs fülének. Ki is fe­jezte nemtetszését: — Nálunk az ilyesmi nem történhet meg. Mi a szerszá­mokat, a gépeket és minden felszerelést névre szólóan és anyagi felelősségvállalás elle­nében adjuk ki a tagoknak. Ha valaki gondatlanságból, önhi­bájából kárt tesz a szövetkeze­ti vagyonban, az bizony köte­les jóvátenni, megfizetni az okozott kárt. — Kacagásban tört ki a tanácskozás, amikor Kovács elvtárs elbeszélte, ho­gyan próbálta megtréfálni a vezetőséget az egyik tsz-tag. — Egyik emberünket rajtakaptuk, amint a tsz-tyúkok alól össze­szedte a tojást. Mikor ezért szóltunk, még neki állt feljebb. Mivel bizonyítjuk — horkant fel —, hogy a miénk a tojás, hiszen egyiken sincs rajt a Vörös Csillag Tsz neve! — Megtettük ' — folytatta Kovács elvtárs —, hogy várat­lanul szúrópróbaszerű évközi leltározást csináltunk. Elmen­tünk a tagokhoz, és kértük, sd- janak számot a náluk levő ‘'el­szerelésről. Bizony megesett, hogy az illetőnek ki kellett menni a mezőre az elhagyott szerszámért. A tagságot rászok­tattuk a rendre, s Balatcnőszö- dön a köz javaira nem vigyáz­ni legalább olyan bűnnek szá­mít, mintha valaki oktalanul elmarad a munkából. Akad olyan falu is, ahol még igen-igen botladozik a ve­zetés. Erről beszélt Szimcsák Istvánná elvtárs, a balatonki- liti Dózsa párttitkára. »Nálunk torzsalkodás van a főkönyve­lő és az agronómus között, s mindegyik mással törődik, mint ami a kötelessége. Ter­mészetesen, ezt nem jó szem­mel nézik a tagok, hiszen a veszekedésből nekik is káruk származik.« Termékeny és sokoldalú vita alakult ki arról is, szükség van-e a premizálásra a tsz-ekben. A vélemények megoszlottak. Többen úgy vél­ték, hogy a helyesen alkalma­zott premizálás igenis ösztön­zőleg hatott a tagokra, meg- gyorsitotta a munkákat. Tóth elvtárs (Kőröshegy) pl. el­mondta: náluk hasznosnak bi­zonyult a premizálás. Ennek köszönhetik, hogy a tervezett jövedelmet biztosítani tudják. Jó eredményeket értek el e módszerrel az állattenyésztés­ben is: nőtt a tejhozam, s igen szépen neveltek fel malacokat. A premizálás jelentőségét Sápi János elvtárs, a juti párt­titkár abban látta, hogy nem kellett az embereket naponta munkába hívogatni, szívesen mentek maguktól is. A termés betakarításáig nem is volt hi­Az istálló elé sorban kanya­rodnak a szekerek. Lucskosak, sárosak. Még néhány cuppogó lépés a sárban, aztán a jászol elé kerülnek a lovak a napi kemény munka után. Lehajtott fejjel várakoznak az etetésre, látszik rajtuk, hogy igen mesz- sziről hordták a kukoricát — No, mára is vége — for­dul ki vállára vetett kabáttal az istállóból Stainbacher Menyhért. Fütyörészve indul, frissek a mozdulatai, nyoma sincs rajt a fáradtságnak. Egy pillanatra megáll, cigarettát vesz elő. A lobogó fény megvi­lágítja arcát: egész fiatal még. — 18 éves múltam — mond­ja —, s ez a magyarázat jó­kedvemre. — Még gyerekem- ber-számba megy, de már tsz- tag. Mégpedig a legjobbak kö­zé tartozik. Munkaegység-gra­fikonja a 360—370 körül mo­zog. — Elég kevés ez — jegyzi meg a fiatalok örök elégedet­lenségével —, a többi kocsis­nak több van... Ezek után már nem kell őt bemutatni. Menyhért fogatos a miklósi Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben. Hogy hogyan lett kocsis? — Rossz volt egy kicsit az iskolában — cinkosan nevet —, már rövidnadrágos gyerekko­romban is mindig a bakon ül­tem. Tudta rólam mindeki a ba, ám a kukoricaszár vágá­sáért már nemigen éreztek fe­lelősséget. Akad ellen vél eményűs. Kovács elvtárs elmondta, náluk Őszö­dön nem vezették be a premi­zálást, nem is hiányolja senki* a munka mégis nagyszerűen megy, a munkafegyelem is Igen jó. A betakarítással vi­szonylag gyorsan végeztek, ve­tési tervüket túlteljesítették, s jövedelmük talán még több is lesz a tervezettnél. Jó volt hal­lani, hogy őszödre egymás után térnek vissza a korábban elvándorolt fiatalok, s Kovács elvtárs szerint maholnap at­tól tartanak, hogy nem tudják visszafogadni a jelentkezőket. Sok szó hangzott el a veze­tés megjavításának módszerei­ről is. A pártbizottság osztály- vezetője is hangsúlyozta, hogy a követelmények nőnek, s ma már a járási vezetés sem ér­heti be azokkal a módszerek­kel, amelyek pár esztendeje még jónak bizonyultak. Igen megszwlelendő tanácsokat adott a szövetkezeti vezetőség gek megszilárdítására Nagy Antal elvtárs, a járási pártbi­zottság titkára. A hibák elle­ni harcra hívott fel, de figyel­meztetés is érződött szavaiból: e harc nem válhat rosszindula­tú türelmetlenséggé. Sokkal könnyebb embereket leváltani* mint neveléssel a vezetésre al­kalmassá tenni őket. Sokan beszéltek a szövetke­zeti tisztségviselők iskoláztatá­sának hasznosságáról, s han­goztatták, hogy ezt a lehetősé­get a jövőben még inkább ki­használják. Ilyenekről szóltak nagyon okosan a párttitkárok. íme a bizonyíték: sok helyütt már megtalálták a pártnaunká he­lyes módszereit falusi kommu­nistáink, vezetőink. mindannyian megtalálták he­lyüket a szövetkezetben. — Minek mentem volna el? — magyarázza Menyhért ba­rátja, Holczbauer Pista. — Ha másutt dolgozik az em­ber, pénzének egy részét el­utazza, másik részét pedig megeszi. Hol van akkor a ke­reset? Semmi értelme sincs ennek. Ez tartott itthon mind­nyájunkat. Nincs abban semmi csodál­ni való, hogy a fiatalok egy véleményen voltak valameny- nyien, hisz a legteljesebb egyetértés és őszinte barátság van köztük. S tagjai az erős* jól dolgozó KISZ-szervezetnek. Nem kíván megválni ettől a környezettől, a szervezettől egvikük sem. — Az én öcskösömnek egy­szer megfordult a fejében* hogy elrhegy kőművestanuló­nak — mondja Pista —, de be­szélgettem vele, s lemondott róla. Persze, ha nagyon akar tanulni, menjen, hiszen van rá lehetősége. Én maradok, az bizonyos, öreg szövetkezeti dolgozó vagyok, ötvenkettő óta itt vagyok. Nehéz időket vé­szeltem át, de mindig jobb, mindig könnyebb lett. S aki rendszeresen dolgozik a ter­melőszövetkezetben, megtalál­ja számítását... S míg Menyhért a vacsora után társaival a művelődési otthonba igyekszik színdarabot próbálni — ami mindenkor EGY MUNKÁSŐR Polesz György Mégy kérdés* négy vili asz TÖRVÉNYESSÉGI ÜGYEKRŐL V. J,---------—— O tthon maradtak a szocialista igazságszolgálta­tás terén. büntetlenül a közvagyonhoz. Magas, határozott megjele­nésű fiatalember Németh Lo­munkét végez. A KlSZ-szerve- zetnek megalakulása óta ak­faluban, még a tanító is, hogy azért nem megy jól a lecke. hangulatos szórakozásnak ígér­kezik —, addig Pista másfelé # Milyen tapasztalatok vannak megyénkben a törvényesség megtartásában? Dr. Csiszár János, a Megyei Főügyészség vezetője válaszol: — Sokat javult a helyzet. Csak a legritkábban fordul elő a törvényeinkkel való szembe­szállás. Általános tapasztalat, hogy tiszteletben tartják a szocialista törvényeket. Az esetleges problémák rendsze­rint a törvények nem ismeré­séből, vagy felületes tanulmá­nyozásából fakadnak. Igen ör­vendetes a javulás a tanácsok­Hogyan tükröződik a joggya­korlatban a termelőszövetke­zeti mozgalom erősödése? Dr. Iharos Imre, a Megyei Bíróság elnökhelyettese vála­szol: Az új jogszabályok egész so­ra érinti a termelőszövetkeze­teket. A, termelőszövetkezetek­ről szóló törvények helyes al­kalmazásával sok probléma megelőzhető, illetve megszün­tethető. Igen lényeges, hogy megfelelő jogszabályok állnak rendelkezésünkre azokkal szemben, akik akár a munká­jos, a nagyatádi postahivatal hírlapfelelőse. Munkatársai szeretik, ragaszkodnak hozzá, hivatalfőnöke pedig elismerés­sel nyilatkozik munkájáról. Még csak 24 éves, az idén nő­sült, és ebben az évben »je­gyezte el magát« a munkásőr­séggel is. 1955-ben került a postához. Szorgalmasan képezte magát, és sikerrel tette le a középfokú postaforgalmi tanfolyam vizs­gáját, majd a nagyatádi postá­ra került. Szabad idejének leg­nagyobb részében társadalmi tív vezetője, és a postás szak- szervezet járási titkári tisztjét is ő tölti be Az önkéntes rendőri háló­zat megszervezésekor segéd- rendőrnek jelentkezett, s az ősszel felvételét kérte a mun­kásőrségbe. Nem is akármilyen munkásőr lett belőle. A kikép­zéseken rendszeresen részt vesz, figyel, jegyzetel, szorgal­masan tanul. Nem akar lema­radni idősebb társai mögött. Fegyelmezett, szerény közkato­nája a munkásőrségnek, meg­érdemli a dolgozók bizalmát. Mikor megalakult a szövetke­zet, beléptem. A gyerekkori »hagyományt« figyelembe vette a szövetkezet, s a fogatosok közé osztotta be. — Elmenni innen? Eszembe sem jutott. Bár ezek az első idők nem a legkönnyebbek — mondja elgondolkodva —r, de hát fiatalok is vagyunk, meg tudjuk, hogy mindig jobb lesz... Több« számban beszél, ugyanis a Vörös Csillagból egyetlened- fiatal sem ment el. Nem r 'V a brf—hogy otthonuktól távol, i ’ben keressenek munkát, mert* veszi útját. Bár talán titokban egy kicsit fáj a szíve, hogy nem vehet részt a vidám far­sangi jelenetekben, de — mivel nagy a család, apjuk meg már nem él — egy időre elvállalta az éjjeliőri tisztséget is, hogy többet kereshessen. Míg járja a sötét, sáros határt, odaszáll gondolata barátjához, akivel testvérként szeretik egymást. Együtt maradnak, nem cserél­nek otthont, sorsuk jobbátéte- lén a szövetkezetben fáradoz­nak. Vörös Mart*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents