Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-03 / 285. szám

Szombat, 1960. december 3. 3 SOMOGYI NfiPLAF EGY DIÁKOT ELLOPNÁK Vagy egy évszázaddal ez­előtt Amerikában az a jelszó járta, hogy: »A legjobb indián a holt indián.« Ezzel a jelszó­val irtották a fehérek, ahol csak érték, az indiánokat, és végül arra kényszerítették őket, hogy az úgynevezett re­zervátumokba húzódjanak vissza. Most a Dél-afrikai Unióban akarják ismét ezt az elvet érvényre juttatni az af­rikai bennszülötteknél. Ezért lőnek habozás nélkül a nége­rek közé a kormány rendőrei, és ezért készülnek a hatóságok arra, hogy az afrikaiakat nyolc nagy "-rezervátumba« tömörít- sék. A különbség csak annyi, hogy a Dél-afrikai Unióban a helyzet még sokkal rosszabb, mint hajdan Amerikában volt, hisz ebben az országban 9,5 millió bennszülöttre 3 millió fehér jut. Dél-Afrika urai cinikusan azt hangoztatják: ezt a mód­szert Afrika más pontján is al­kalmazni kell a fajok közötti viszony rendezésére. Hogy po­litikájuknak mindenáron ér­vényt szerezzenek, meg akar­ják akadályozni a műveltség elterjedését a bennszülöttek körében. 1948-ban eltávolítot­ták a négereket az egyetemek többségéről, nemrég pedig két új törvényt léptettek életbe, egyiket az egyetemekkel, a másikat pedig a "bantuk« to­vábbképzésével kapcsolatban. Az. első törvény értelmében a négerek számára még fenn­maradó két egyetemen — a capetowni és witwatersrandi egyetemen — is csak fehér diákok tanulhatnak. A ban­tuk továbbképzéséről szóló tör­vény pedig úgy rendelkezik, hogy az afrikaiak külön köz­pontokban járnak iskolába. Ezek a központok az ország tá­voli vidékein létesülnek. Így aztán a fehér tanulók nemcsak az egyetemeken, de még az elemi iskolában sem járhatnak együtt a négerekkel. Mert mint Verwoerd miniszterelnök mon­dotta: »Nem akarjuk, hogy az afrikaiak ugyanazokra az egye­temekre járjanak, mint a fe­hér egyetemisták, az ország holnapi vezetői. Nem akarjuk, hogy az európaiak annyira hozzászokjanak a bennszülöt­tekhez, hogy már semmi kü­lönbséget ne lássanak önma­guk és a bennszülöttek között.*' A kormánynak ez a politiká­ja azonban maguknál az egye­temistáknál talált a legna­gyobb ellenállásra. Ezt pél­dázza a fordheari egyetem ese­te is. Ezen az egyetemen öt­ven éve együtt járnak fehérek és négerek. Az új faji elkülö­nítési törvény meghozatalakor azonban az egyetem "bantu intézetté« vált, és előírás sze­rint csak bennszülöttek láto­gathatják. A tanév megkezdé­se előtt hat kiemelkedő egye­temi tanárt elbocsátottak a miniszternek ezzel az indoko­lásával: "Egyetlen pennyt sem vagyok hajlandó fizetni az el­lenőrzésem alatt álló alapokból olyan egyéneknek, akik ellen­zik a kormány fajokat elkülö­nítő politikáját.« A kormány így váltotta le a régi rektort, és helyébe a ma­ga emberét, bizonyos Ross urat nevezte ki. Ross úrra azonban nem vártak valami kellemes napok az egyetemen. A diákok ilyen feliratokkal várták: >*Nem akarunk fasisz­tákat látni!« »Le a dogmatiz- mussal.'« »Ross, készülj a leg- rosszabbakra!*> Másnap reggelre az új rek­tor autóját összetörték, és rá­írták: "Álakadémikus.« A rek­tort pedig lépten-nyomon az egyetemisták gyűlölködő pil­lantása, megvető tekintete, ki- sebb-nagyobb tüntetései fogad­ták. De a többi egyetem hallga­tói sem vették szó nélkül tudo­másul a kormány rendelkezé­seit. A Dél-afrikai Unióban két egyetemista szervezet van. Az egyik a kormány politiká­ját támogatja, és csak fehére­ket hajlandó felvenni tagjai közé, a másik pedig Dél-Afri­ka Egyetemistáinak Nemzeti Szövetsége, amely harcol a fa­ji elkülönítés ellen. Már a tör­vény elfogadása előtt néhány egyetem küldöttsége megpró­bált az ország vezetői elé ke­rülni, hogy tolmácsolja az egyetemisták tiltakozását. A minisztériumokban azonban már a titkárok közölték ve­lük: "A miniszter már néhány­szor kijelentette, nem akar az egyetemistákkal tárgyalni.*> A diákok válasza erre az volt, hogy a witwatersrandi egyetem homlokzatán megje­lent egy hatalmas felirat, ame­lyön a többi között ez volt: "A witwatersrandi egyetem nevében kijelentjük, hogy eb­ben az épületben fajra és bő­rének színére való tekintet nélkül szívesen látunk min­denkit, aki azért jön, hogy tu­dást szerezzen.« A küzdelem nem volt hiá­bavaló, mert az egész világ diákjai melléjük álltak. A Szovjetunióban külön egyete­met nyitottak az elnyomott diákok számára, a norvég egyetemisták vállalták, hogy egy dél-afrikai diákot a saját költségükön iskoláztatnak. Az egyetemisták szövetsége ki is jelölte ezt Hans Brak szemé­lyében, akinek a kormány ren­delkezése szerint el kellett hagynia a capetowni egyete­met. De a hatóságok nem ad­tak engedélyt kiutazására. Két francia egyetemista, aki ak­kor éppen az országban tar­tózkodott, vállalkozott arra, hogy kilopja az országból a néger diákot. Egy gépkocsi csomagtartójába rejtve vitték a határon túlra, a szomszédos angol protektorátusba, ahol már várta a Norvégiába szóló repülőjegy. Ilyen az a "rend«, melynek megteremtéséről Werwoerd beszélt a közelmúlt nagy vé­res pogromjai után... Tanár úr, milyen az osztályállag? Az udvarban néhány kivilá­gított ablak jelzi csak, hogy a leánygimnázium földszinti két termében este is folytatódik a tanítás. Az idén indított gép­ipari technikum munkáshall­gatói jönnek el ide, hogy elsa­játítsák a tudnivalókat Ne riadjanak vissza... "Ne riadjanak vissza...« — ismétli most is még Macskási Attila az esti technikum igaz­gatója azokat a szavakat, ame­lyeket első ízben akkor m m- dott, midőn először állt a ka­tedrán a munkások elé, akik kissé lámpalázasan, sok ké­tellyel gondoltak arra, hogy vajon sikerrel érik-e el majd a negyedik tanév yégét. Ennek ellenére megértették, hogy a technikumra szükség van, hogy nemcsak azért kell ki­használniuk e továbbtanulási lehetőséget, mert megteremté­se anyagi áldozatba került, ha­nem elsősorban azért, mert az élet a munkapadoknál is meg­követeli a nagyobb tudást. Most úgy gyűlnek össze a dél­után ötkor kezdődő órákra, mint kisdiák korukban szok­tak. Csakhogy egyiknek meg- fehéredett, a másiknak elment a haja azóta. Tábori József építőipari mű­vezető gondokba mélyedve ha­jol a könyv fölé. Erőfeszítésbe kerül neki, hogy figyelmét az utolsó pillanatokban is a tan­tárgyra összpontosítsa, s ne zavartassa magát a TRANSZ- VILL-os Bogdán Jóskáék be­szélgetésétől, akik azt latolgat­ják, vajon lesz-e számtandol- gozat-írás. No és, ha lenne? Ki fél tőle, hiszen tegnap is volt röpdolgozat az I/B-ben, és szeptember óta már hány­szor __ Ha a kezdeti féle­l em nem oldódott volna fel, akkor ma alig-alig jönnének el az órákra, de szó sincs er­ről, hiszen öt perccel a kezdés előtt már mindenki elfoglalta a helyét. Egy kezünkre sincs szükség ahhoz, hogy összeszá­moljuk: a nagy létszámú I/B- ben és A-ban hányán váltak meg három hónap alatt a könyvtől. Mindkét osztály je­lentősebb megfogyatkozás nél­kül küzd az első félévi jó bi­zonyítványért. Segítőtársak vagyunk... Amig hallgatom Macskási tanár magyarázatát, eszembe jut, amit az óra előtt mondott: "Az érdemjegyeket tekintve osztályátlagunk (leszámítva a kezdeti biztatást is) jó. Azt mondtuk a hallgatóknak a kezdéskor: nyugodtan jöjjenek el, s tanuljanak, mi tanárok nem ijesztő mumusok, hanem segítőtársaik vagyunk...« Most ezt az elvet látom va­lóra válni a geometria órán. Az egyenesről, á szögekről, a pontról, a végtelenről sokféle­képpen lehet beszélni. Unal­masan is, elkapkodva is, ho­mályosan is, de úgy is, hogy a munkában elfáradt embert is érdekelje, lekösse, biztassa. Ez a higgadt, egyszerű, világos, derűs kiszólásokkal tűzdelt magyarázat, amelyet hallok, úgy érzem, valóban segítség. Ezután már csak — mint ahogy Károly Lajos, Szabó László, Sziklai Rudolf és Bogdán Jós­ka mondta —, otthon egy ala­pos ismétlésre van szükség ahhoz, hogy az anyag megma­radjon a fejekben. Azt hiszem azonban, koránt­sem járna említésre méltó eredménnyel a munka mellet­ti tanulás, ha társadalmunkban az iskolán kívül is nem kísér­né lépten-nyomon a segítő szándék. A hallgatók örömmel számolnak be arról, hogy üze­mükben támogatják őket. Szá­mukra kedvezően osztják be műszakjaikat. A TRANSZ- VILL-nál például Németh László, a Cukorgyárban Far­kas Mária főlaboráns, de min­denütt akad valaki, aki szá­mon tartja a tanuló munká­sokat, s megkérdezi tőlük, mi­vel, hogyan segíthetné az üzem a tananyag minél könnyebb elsajátításában. Vajon megér- demlik-e ezt a gondoskodást? Tiszteletet parancsoló A technikum hallgatói he­tenként négyszer vesznek részt esti előadáson. Hétközben egyetlen estéjük, a szerda sza­bad. Ez a statisztika egymagá­ban is sokat mond. Követke­zik belőle, hogy otthoni tanu­lásra csak a szombat délután és a vasárnap marad. S mikor szórakoznak, mikor foglalkoz­nak a családdal? A munka melletti tanulás tehát nagy áldozatot követel. Aki vállalja, annak néhány év­re le kell mondani a szórako­zásról, a szabad időről. A Ka­posvári Gépipari Technikum munkáshallgatói tisztában van­nak ezzel. A fiatal, mosolygós képű Bogdán fiú most már be­lenyugodott abba, hogy nem járhat annyit moziba, mint korábban. S az idősebbek sem maradnak el a fiatalok mö­gött. A 45 éves Somogyvári József Kutasról, az állami gaz­daság javítóműhelyéből jár be. Éjféltájt ér haza, reggel 7-kor már munkába áll, s nyolc órán át becsülettel dolgozik. Egyetértek a tanárral, aki azt mondta munkáshallgatóinak törekvését látva: — Kérem, csodálatra méltó, tiszteletet parancsoló az a szorgalom, ahogy ők az üzem­ben és itt is dolgoznak. Szegedi Nándor Megteremtette gazdálkodása alapját a mikei Rákóczi Tsz Közeleg az év vége, a mikei Rákóczi Tsz vezetősége is kez­di számba venni eredményeit. Második éves közös gazdasá­guk csak az államnak átadott kenyérgabonáért 400 ezer fo­rintot kapott. Az étkezési bur­gonya termelésére kötött szer­ződésüket túlteljesítették (több mint 12 vagonnal), s ez 285 ezer forintot jövedelmezett. A MEZÖMAG Vállalattól 825 ezer forintot kaptak a vetőbur­gonyáért. Nem bánták meg a kertészettel való foglalkozást sem. Az uborkából a szerző­dött 42 mázsával szemben 66 mázsa 40 kilót adtak el 14 956 forint értékben, paradicsomból pedig 50 mázsa helyett 250 mázsát 26 363 forintért. Állattenyésztésük számot­tevő hasznot hozott. A 353 anyabirka gyapjúért több mint 94 ezer forintot adott a Gyap­júforgalmi Vállalat. Nem 35-öt — mint ahogy eredetileg ter­vezték —, hanem 95 ürüt ad­tak el 28 800 forintért. Az Ál­latforgalmi Vállalat pedig a 134 mázsa hízómarháért 155 854 forintot utalt át egyszámlájuk­ra. Még az idén 43 hízómarhát adnak át — 334 ezer forintot várnak értük. A 69 darab hí­zósertésért már bevételezték a 109 ezer 630 forintot. Ehhez még e hónapban 78 ezer forint jön az eladásra kerülő 60 da­rabért. Fennállása két éve alatt a Rákóczi Tsz megteremtette gazdálkodásának alapját is. Ebben az évben 22 férőhelyes sertésfiaztatót építettek, és 50 férőhelyes növendékistállót té­liesítettek, létesítettek 300 fé­rőhelyes sertésszállást, juh- akolt, gépszint, 245 ezer forin­tért két palatetős növendék- marha-istállót, jégvermet, két vasvázas kukoricagórét épí­tettek. A létesítmények java része saját erős beruházás. Gé­pekkel is gazdagodtak. A tava­lyi Zetor után négy erőgépet, Kapidtox permetezőgépet, ké­vekötő-arató gépet vásároltak, s e héten hozzák haza az új Belorusz traktorukat. 70 ezer forintos költséggel a három és fél tonnás teherautójukat fel­újították. Minderre a jövő év­ben már nem lesz gondjuk. Az előzetes számítások sze­rint a tervezett 31 forint ré­szesedést ki tudják osztani, pedig mintegy másfél millió forintos veszteséget okozott a közösségnek a jégverés, mely több mint 100 hold dohányu­kat érte. A kár így is kifejez­hető: egységenként 10 forint­tal kevesebb lesz a részesedés. Megtanulták: idejében és do­hányuk egész területét bizto­sítani kell! Az idén minden SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ (74) "Mivel... én szolgálhatok orosz tiszt úrnak?« — kérdez­te, nehezen keresgélve az orosz szavakat. "Nátha elleni szer kapható?« — kérdezte Funtyikov, egészen a pult mellé lépve. "Ö, igen — szólt készségesen a gyógyszerész. — Az én pati­kámban sok van jó gyógyszer... Náthához, influenzához, min­denféle betegséghez...« "Régóta beszél oroszul? — kérdezte Funtyikov. — Talán Oroszországban élt?« "Ó nem, sohasem nem járni Oroszországban. De egy kicsit tudni oroszul. Nem járt én Oroszországban __ Influenzá­h oz van jó piramidon, aszpirin, tessék tiszt úr!« Es gyorsan a szekrényhez lé­pett a gyógyszerekért. Funtyi- kov utána nézett és valósággal felparázslott benne egy régi, de eleven emlék. Ez a járás, ez a ringó derék, ez a homályos, szinte üveges tekintet, ez a vastag áll... Kétségtelen, hogy ez az, az ő régi ismerőse, az a bizonyos monoklis német, aki­től annak idején ellopta a pénztárcáját... A gyógyszerész már elővette az orvosságokat és visszatért a pulthoz. »Tessék kérem — mondta. — Lenni itt mindenféle gyógy­szer influenzához. Minden gyógyszer lenni kitűnő, ami­lyen kitűnő a Schering-cég is.« "Schering? — kérdezte Fun­tyikov és rögtön emlékezett a névre. — Otto Schering?« A német nyugodtan, de egy árnyalattal talán a kelleténél »"VXXNVV^VVVVVVVVVVVVVVVVVV*:VV^VVSXVVVVVVVVV*:V*>~VS>A hónapban 10 forintos előleget «{fizettek egységenként. Jövőre gyorsabban pillantott Funtyi- kovra. "Non kérem — mondta las­san. — Miért Otto Schering? Egyszerűen csak Schering és mat.« nem Otto. Schering lenni a leg és sohasem ismerni semmifé- dóan szemmel tartottak, titok f le Otto Schering.. Én régi ban kifaggatták a szomszédáig német kommunista, még meg mat és a háziasszonyomat, s? is őriztem pártigazolványo- nevemet rá is vezették a gya-2 nús személyek listájára, ame-^ tisztelt lyet az itteni rendőrség állí ?zt is emelni akarják. M. K.-né "öltözzék csak fel, német gyógyszercég.« kommunista úr — felelte Fim- tott össze és amely véletlenül "Értem, de en egy másik tyikov. — És jöjjön velem.« nem semmisült meg. Amint Schenngre gondolok megpe- s még aznap este a nyomo- láthatják, mindent a legalapo- dig Otto Schenngre. Nem is- zó asztalánál ez a régi német sabb részletekig kidolgoztak 01611 ot '“ kém kitűnő orosz nyelven, s És ki tudja, ha történetese^; "Schering lenni gyakori né- már minden felvett hiba nél- nem fedez fel ez a régi isme-; met családi név. Ugyanolyan, kül részletesen elmondta, hogy rősöm, talán nem is ülnék itt mint Oroszországban az Iva- kapta ezerkilencszáznegyven- ennél az asztalnál, hanem to- nov. De én nem lenni soha is- négyben az utasítást, hogy te- vább is békésen árusítanám ?: merős Otto Schering. Talán a lepedjék le ebben a városban ricinusolajat és a szíverősítő tiszt úr ismerni ezt az Otto mint gyógyszerész, maradjon finneket« C'-’-,ott, ha a szovjet hadsereg be- PP . , . ]q vonulna és csendben szervez­Amikor Bahmetyev történe Schering?' "A tiszt úr — jelentette igen keményen Funtyikov és ze meg a kémeket meg a di- egy pillanatra sein vette le te- verzánsokat. Elmesélte azt is, te véget ért, már későre járt: kintetét a németről — a tiszt hogy erre az esetre hamis az id°- Moszkva utcáin azon-i pártigazolvánnyal látták el, úr nemcsak Otto Scheringet ismeri, hanem magát is, gyógyszerész úr, aki egyszer három hónappal pedig a szov- Otto Scheringtol egy névje- jet hadsereg bevonulása előtt; néhány napra le is tartóztat­gyet kapott. Régi ismerősök vagyunk, még Moszkvából.« , "De én sohasem lenni ** ^lagos »defetista kije- leányok kacagtak a lentések« gyanúja miatt. * ‘ Moszkvában — mondta gyógyszerész, már nem olyan ban még élénk volt a forga­lom, mindenünnen nevetés és- zene hallatszott. A bulváror harsogva játszott a zenekar, Ragyogtak] a házak ablakai, az egész fő-! nyugodtan, mint eddig. És zölte "Nagyon fontos volt — kö- városban mindenütt szélesre] hogy mindenesetre tárultak ezen a csendes, békés, egyáltalán nincsen szerencsém határozottan jó hírnevem le- háború utáni éjszakán, ismerni a tiszt urat. Én ennek gyen. Ebből a célból még azt a patikának lenni a gazdája is megrendezték, hogy állan- — VÉGE — TQzo!tók!ubot létesítenek ' Csurgón t Évek óta kiváló eredményt {ért el a versenyeken a csurgói {önkéntes tűzoltótestület. Az ügyeleti díjakból, a színdara­bok előadásából csaknem 20 [ezer forintot gyűjtöttek össze. : A legutóbbi testületi ülésen [úgy határoztak, hogy ebből a [pénzből két klubszobát rendez- inek be a tűzoltóépületben. Az elhatározást tett követte. A bútorok felújítását és a szo­bák rendbehozását már meg­kezdték. A javítási munkából [a testületnek mind a 36 tagja [kiveszi a részét. Az egyik te­jemben a most vásárolt új te- Ílevíziós készüléket helyezik el, Ja másik termet olvasószobá- [nak rendezik be. A téli elméle­ti kiképzést már az új klubban ttartják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents