Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-24 / 303. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1960. december 24. KÉPEK A BEKOPOG A SZERELEM . C. ZENÉS VÍGJÁTÉKBÓL Felnőnek a gyerekek — Kezcsókolom. Szöszi vagyok — mutatkozik be a szeles kis fodrászlány jövendő sógornőjének. A furfan­gos Piroska néni igencsak biztatja Irént, rukkoljon ki hármójuk bánatával. A három Kerekes azzal odázza el a házasságot, hogy Katit nem hagyhatják magára, kötele­sek felnevelni. Márpedig Sk nem várnak tovább, s Kati se lehet ilyen önző, hogy visszatartsa a férfiakat. (Palfy Alice, Zilahy Katalin, Gábor Mara, Vári Éva.) Ilyen sem történt még Kerekesébnél. Teljesen elázott a vasárnapi húslevesben a galuska. Az öreg Kerekes sa­vanyú ábrázattal kotorász a tálban. Bánatosan bámulja a levest Feri és Öcsi is. Nem sokkal később, amikor az el­ső kanál elsózott, túlfűszerezett löttyöt lenyelik, még a lé­legzetük is eláll. Kati bűntudatosan figyeli az egészet, de hát bele kell törődnie a dologba — megindult a harc a férfiak ellen, Piroska néni vezérletével hozzáfogott éle­tűk megkeserítéséhez. Hátha így gyorsabban anyakönyv­vezető elé viszi a három férfi választottját. Gálfy László, Homokay Pál, Pálfy Alice, Höli János.) A KŐTELEZŐ gépjármű­szavatossági biztosítás 1961. évi díja január 1-én esedékes Felhívjuk a belföldi rendszámmal ellátott magán- és szövetkezeti tulajdonban levő gépjárművek (személy- gépkocsi, motorkerékpár, tehergépkocsi, háromkerekű gépjármű, vontató, autóbusz) üzembentartóit, hogy a biztosítási díjat fizessék be. A díj megfizetésének igazolására GÉFJÁRMÜSZAVATOSSAGI BIZTOSÍTÁSI IGAZOLÁS-t kell az Állami Biztosítónak attól a fiókjától beszerezni, amelynek területén az üzembentartónak lakóhelye (telephelye) van. Egyidejűleg igazolni kell, hogy az előző évre eső díjat megfizették, vagy, hogy a gépjár­mű az előző évben nem volt forgalomban. A biztosítási díj átutalásához az Állami Biztosító fiókja befizetési lapot bocsát rendelkezésre, A biztosítási díj január 31-ig # késedelmi pótlék nélkül, egyösszegben fizethető Kivételt képeznek az egyéni tulajdonban levő személy- gépkocsik, melyek biztosítási díja januárban és július­ban, két egyenlő részletben fizethető. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Megint öregbítette hírnevét a Nagyatádi Járási Művelődési Ház színjátszó szakköre. A Be­kötött szemmel, A kőszívű em­ber fiai után, most Viktor Ro- zov Felnőnek a gyerekek című színművét vitték színpadra. Csak dicsérni lehet a szakkör vezetőit a szerencsés válasz­tásért. A kitűnő szovjet drá­maíró műve napjaink fontos társadalmi kérdéseivel foglal­kozik. Látszólag apró kérdések ezek — a vattában nevelés, a pályaválasztás, a protekcióhaj- hászás, a fizikai munka lebe­csülése, a vidéktől való féle­lem —, mégis színpadra kí­vánkoznak, hiszen nem egy, hanem száz meg száz családban okoznak gondot, fejtörést, ví- vócást és vitát S nemcsak az író hazájában, hanem nálunk is. Viktor Rozov a fiatalokat állítja a középpontba s az őket izgató nagy kérdéseket: Mi­lyen pályát válasszanak? Ho­vá menjenek érettségi után? Dolgozzanak vagy üljenek be az egyetem padjaiba? Andrej, Alekszej, Galja, Vagyim, Ka­tya és Misa — ez a hat teljesen különböző, vággyal, ifjonti lel­kesedéssel, bizakodással teli fiatal is ilyen választás előtt áll. S a darab életüknek azt a legjelentősebb szakaszát állítja elénk, amikor döntenünk kell minderről. A maga módján mindegyikük megtalálja he­lyét az életben képességének és hajlamának megfelelően. Még a szertelen, hol szemtelen, hol neveletlen, hol angyalian kedves Andrej is, A ráragadt sok rossz tulajdonság amolyan védekezés is a szülői ház agyondédelgetése ellen. Apja, Averin professzor a maga tá­voli országból hozott növényei­vel van elfoglalva, nemigen se­gít gyermekének prob'émái megoldásában. Anyja az ellen­kező véglet — majomszereteté- vel csak megkeseríti életét. S A mama elmegy hazulról. Elmegy szegény az orvoshoz, mert valami rettenetes tör­tént vele: nem tudja kinyitni a száját. A körzeti orvos azt mondja neki, hogy azonnal a marcali kórházba. A legidő­sebb Turk lány, Rozika ott vá­rakozik a marcali autóbusz- megállónál, de az anya csak annyit tud mondani neki, hogy a kaposvári kórházba kell mennie, s már indul is a busz. Rozi sírva néz utána, s nem tudja, hogy mi lesz most. Azt sem kérdezte meg, mi lesz ma vacsorára, mit adjon a két ki­sebb testvérének. Az apja más faluban pásttorkodik, nem jön mindennap haza. Mire a pusztakovácsi asz- szonyt a kaposvári kórház bal­eseti osztályán ágyba fektetik, már görcsöl. Izmai megfeszül­nek, élő hiddá merevedik, tes­te percekig csak tarkóján és sarkán támaszkodik. Tetanu­sza van. Zománc ment a kör­me alá mosogatás közben. Mi­re gondolhat a baleseti osztály főorvosa, miközben a beteghez siet? Lábát szinte húzza vissza az a sok haláleset, amelyet ez a félig ismert, félig ismeretlen betegség okozott már. Hányat megmentettek a görcsökből, s akkor egyszerre csak hirtelen végük lett. A központi ideg- rendszer nem bírta el a te­mérdek mérget? A bonctani leletek semmi biztosra sem mutatnak. Az orvos gyorsan intézkedik, hiszen az anyát négy gyerek várja otthon. Ro­zika még haza se ért a tanyá­ra, a kaposvári baleseti sebé­szeten már »riadóztatjdk« az ráadásul annyira maradi gon­dolkodású: mindenáron be akarja nyomni fiát valamelyik egyetemre. Hogy melyikre, az nem lényeges, hisz csak a dip­loma számít. Andrej azonban egészen másképp gondolkozik: szerinte nem az a fontos, mi lesz, hanem az, hogy milyen. S ennek a nézetnek a végleges kikristályosodását nagyban elő­segíti a Szibériából hozzájuk érkező becsületes, egyenes jel- 'emű unokatestvér, Alekszej. Amikor utoljára csapódik ösz- sze a függöny, Andrej elindul Alekszejjel Szibériába dolgoz­ni, s érezzük, ez a most forron- lettel, színnel gazdagítani a gó, alakuló fiatalember megta­lálta azt a kiindulási pontot, amit keresett. Az előadásban a fiatalokon van a fő hangsúly. Az ő kama- szos szalmaláng-lobbanásukra, ielnőttes kitartásukra, gyerme­kes naivságukra, öreges böl­cselkedésükre irányítja a nézők figyelmét. Csak elismeréssel szólhatunk Dorcsi Sándor rendezői munkájáról. Bár egy­két helyen érződik a József At­tila Színház televízióban lá­tott előadásának a hatása, mégis sikerült sok egyéni öt­r A KÖNYV-A legszebb ajándék a könyv!- — Így taní­tották nevelőim. -Ka­rácsonyra könyvet vá­sároljon!- — figyel­meztetnek feltűnő be­tűkkel az újságok. A rádió napról napra új könyveket ismertet. Csoda-e, ha könnyű Katót táncba vinni? S •mos-un tálán betéved az ember a könyves­boltba? álégis elhatároztam, az Idén lemondok ha­gyományos alkalmi szokásomról. Mióta fiam olvasósorba lé­pett, rájöttem egy ti­tokra. Ez pedig a kö­vetkező: a könyv amel­lett, bogy hasznos ne­velőtársa a szülőnek, mégsem olyan egyér­telmű fegyver, mint a mogyoróvessző. A könyv bumeráng. Visz- szaüt... Amíg a tündérme­séknél tartottunk, nem volt semmi baj. De egy kilenc éves gyerek az atomkorszakban már nem olvas tündér­mesét. A Pál utcai fiúk tör­ténetéből kölcsönvett homokbombákat csak elviseltem valahogy. Akkor nyár volt, a csata a szabadban folyt le. De aztán jött a fiam, mint a vad Pász­torok, és megmártotta magát — a szelíd Ne- mécseket — egy pocso­lyában. Nagyon meg •olt botránkozva — mint Nemecsek —, hogy megvertem érte. (De ezt csak egész hal­kan mondom, Maka- renkó meg ne hallja!) Beköszöntött az ősz, s vele az Utolsó mo­hikán és társai. Uíf- uff! — repült a nyll- % essző, és ki tudja, hol állt meg. Néha meg sem állt, hanem ke­resztülhatolt a dupla ablakon, mert egy rozsdás vasszeg volt a végébe erősítve. Uff-uff! — vágtatott az őszi szél hátán a fiam, derékig meztele­nül, egy szál mackó­nadrágban, harci szí­nekkel tele mázolva. Ekkora kultúréhség- től meghatódtam, és újabb könyvvel lep­tem meg a gyereket. Magyar író magyar vonatkozású könyvé­vel, mert úgy vettem észre, egy kissé ferde szemléletet nyer az in­dián történetekből. Egy látogatónk ér­kezett még a mohiká­nok időszakában, aki elég szoros kaianot vi­selt. Mikor levette ko­pasz fejéről, piros esik jelentkezett a homlo­kán. A gyerek minden gátlás nélkül fordult hozzá: — A bácsit, ugye; megskalpolták az iro­kézek? Egyszóval a legutol­só ajándékom az Egri csillagok volt. És a bá­tor, büszke indiánból egyszerre gyáva, lom­pos cigány lett. — Te bibas — Így za­varja a macskát, ha más komiszság nincs kéznél. — Gázs, kuttyá te­rek! — ez nem tudom kinek szól, nem is me­rem megkérdezni. At­tól félek, mégiscsak a nádpálcához kell fo­lyamodnom. Fiamat karácsony­kor egy Vernc-regény- nyel akartam meglep­ni. A könyv címe Uta­zás a Hold körül. Nem lesz belőle semmi, mert a családi tanács felhördült. A nagyapa ősz hajára hivatkozva kijelentette, ő nem hajlandó a rozsdás vaskályhát a szemét­dombra cipelni, majd pedig belebújni, hogy unokája onnan lője ki a világűrbe! Gy. A. darabot. Jó lett volra azonban a maradi Nasztya nénit és a nagyravágyó Vagy Lmot több szatírával színpadra állítani. A rendezés mindvégig egyenletes vígjátéki levegőt teremtett, ta­lán csak Arkagyij és Masa jelenete sikerült súlyosabbra a kelleténél. A szereplők biztos szövegtu- dásukkal, a rendezői utasítások megtartásával nagyban hozzá­járultak a jó előadáshoz. Első helyen az Andrejt alakító Gás­pár Istvánt kell említeni aki nehéz feladatát mérték' ári jen oldotta meg. Egyformán érez­tette Andrej fiatalos báját, va- dócságát. Néha azonban harsá­nyabb a kelleténél. Nagyon jó volt Alekszej szerepében Trat- nyek Zoltán. Áradt belőle K be­csületesség, az őszinteség, t sz- taság. Talán csak a nagyobb hév hiányzott alakításából. fJasztya nénit Rontó Zsuzsa sok egyéni színnel játszotta^ Igazi gyermekét féltő, jövő­jéért aggódó anya volt. Csak az nem érződött eléggé, hogy szeretete többnyire majomsze­retet. Averin professzor rövid szerepében Dorcsi Sándort lát­tuk. A szerep különösebb já­tékra nem adott. lehetőséget. Masa és Arkagyij szerepében Zentai Olga és Horváth János jól megállta a helyét. Főképp Zentai Olga dicsérhető termé­szetes játékáért, A fiata’okat alakító Nagy Ilona, Bognár M. Gyula, Fridrich Éva, Izsák Bé­la nagyszerűen illeszkedett az együttesbe. Jól sikerültek Gás­pár István díszletei. Jól választott a művelődési ház. A kevés szereplős darab­bal könnyen vendégszerepel­hetnek majd a környező közsé­gekben. Nemcsak a gyere-ek nőnek fel a darabban, hanem egyre jobban felnőnek az atá- di szinjátszók is. Lajos Géza osztályt Turk Józsefné életé­ért. Pedig egyre sűrűsödnek a görcsei. A megmerevedés köz­ben elszakad egy izom az ar­cában. Már csak néhány tű­szúrást érez, és megszűnik kö­rülötte a világ. Testének hő­mérséklete egyre lejjebb zu­han, mélyen a normális alá, az­tán egykettőre beáll a hűtéses álom. Csakhogy most meg a légzés kerül veszélybe, és vas­tüdő nincs. Mesterségesen idé­zik elő az izomzatnak azt az állapotát, amelybe az a gyer­kisebbik gyakran felijed, a ma­mát kiabálja. A mama nem fe­lel, a kórházi ágyon fekszik na­gyon soványan és sápadtan. Az orvos felrezzen, megint mentő érkezett. Mi történhetett? Csak most ne jöjjön közbe valami komplikált baleset, most ne kelljen itt hagyni ezt az asz- szonyt, mert akkor... Az ügyeletes a laboratóriu­mi eredményeket vizsgálja, az­tán injekciót fecskendez az élőhalott asszony testébe, hogy tartsa benne azt a kis ener­mekbénuláskor is kerül, hogy a görcsöktől, a nagyfokú ener­giaveszteségtől mentesítsék a szervezetet. Minden szussza- nását figyelni kell a betegnek. Egyik orvos váltja a másikat, ápolónő ápolónőt követ. Fel­váltva egész éjszaka Turkné ágya mellett ülnek, és segítik az életet a halállal szemben. Az orvos gyorsan enged a hű­téses állapotból, és grafikon mutatja, hogy most megint az élet kerekedik felül. Az orvos fárad, felkapja fejét, nem, nem szabad elaludni. Éjfél van. A görcsök ismét szapo­rodnak. Pusztakovácsiban már ki­öntötték a tálból azt az átho­zott mosogatóvizet. A négy gyerekre ráborul a sötét. A giát... tartsa... Ki számol­ja, hogy Turk Józsefnére az ál­lam ezekben a percekben költi rá a huszonegyedik ezer fo­rint értékű gyógyszert? Az or­vos, bár tudja, hogy ennyibe kerül minden tetanuszos be­teg kezelése — csupán a gyógy­szert számítva —, de most hirtelen mégis az jut eszébe, honnan fizetné meg mindezt Turkné, ha — mint az egyik nyugati szaklapban olvasta — nemcsak a kezelési, hanem még a gépek kopási költségét is felszámítanák neki, mint ott. Különös, hogy ez évekig eszébe sem jutott se neki, se másnak, s most az éjszaka kel­lős közepén... Talán túlságo­san fáradt. Csak most ne jöj­jön közbe valami zavaró kö­rülmény. Közel hajol az asz- szonyhoz. Az sápadtan mered rá vissza, mint a halottak... FELHÍVÁS! A közületek, intézmények szilveszteri rendezvényeikre virsli, debreceni, kenyér és péksütemény Igényeiket december 28-in déli 12 óráig szíveskedjenek leadni boltjainkban, mert az igényeket csak e határideig leadott megrendeléaek alapján tudjuk kielégíteni. Somogy megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat. (182Ü1) A kaposvári földművé szövetkezet elcserélné IFA Garant 1.8 tonnás csukott tehergépkocsiját egy kisebb, akár csukott, akár nyitott IFA tehergépkocsiért. (3332) ,.. Tíz nap telt el... — Mama! Mama! Édes­anyám! Ugye, Rozika, nemso­kára visszajön az édesanyám? — kérdi a legkisebbik Turk gyerek. Rozika nem felel. Az apja sem. Az ember révetegen maga elé nézve csak ül. Nézi a mosogatótálat, aztán oda­megy az ablakhoz, s mintha ezt üzenné valahová: »Hiány­zol. Hiányzik a kezed, a szere­teted melege ... Amióta el­mentél, mindig keresünk... El se búcsúztál. Mire én utánad néztem, már nem volt hangod, elfogyott, mint a hold a vég­telenben ...« Talán éppen ezekben a per­cekben adja ki az utasítást a baleseti osztály sebészetén a főorvos, hogy álljon ide a mentő, mert Turkné meggyó­gyult, hazavihetik. Az alorvos, aki ugyancsak élharcosa volt a Turkné életéért folytatott küz­delemnek, nagyot sóhajt és el­mosolyodik. Végigmegy az osz­tály folyosóján, és továbbítja az utasítást, közben vissza- rémlik egy pillanatra a küzdel­mes éjszaka képe, s csak eny- nyit mond: »Cudar nehéz a halállal birkózni.« S a mentő szalad már a töl nyirkos útjain. Apró házak marcali járás decemberi köd- között, amelyekből utánafor­dulnak, vajon kiért megy me­gint Pusztakovácsiba? A gép­kocsivezető az ablakokat né­zegeti. Ott kell megállnia, ahol egy férfi néz a messzeségbe, ahol egy lányka még nem tud­ja megfőzni a vacsorát. Ott kell megállni, ahol egy kisfiú hang­ja hallatszik: — Gyere haza, édesanyám Szegedi Nándor Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u, 14. Telefon 15-U, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: VVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Pos a Elő­fizethető a helyi posta*>iv"t oknál és postáskézbesitőknél Előfizetési dij egy hónapra 11«- Fi J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents