Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1960. december St KERTÉSZ-HORVÁTH: (Bekű-fifrg, a Pzwelmi A Kerekes-család három fér­fitagja, három hajógyári mun­kás érthetetlen okokból kono­kul ellenáll, és szembehelyez­kedik egy fiatal mérnökkel. Be akarják bizonyítani, hogy nél­külük semmire sem megy a gyár, a hajó nem készülhet el határidőre, s mindezt büntet­lenül végigviszik az utolsó fel­vonásig. Mérhetetlen önzésük­ről is árulkodnak egy kevés­két, mivelhogy végletekig ki­használják Katit, lányukat, il­letve testvérüket, s ráadásul még szerelmesek is, aminek természetszerű következmé­nyeként a darab végén négy pár egymásra talál. Ez a témája a Bekopog a szerelem című zenés vígjáték­nak. A cselekményt az író — újat akarván — munkáskör­nyezetbe próbálja illeszteni, s szándéka nem is vitatható. Megoldásai azonban olyannyira felszínesek, naivak és hamis csengésűek, hogy munkáját korántsem lehet osztatlan el­ismeréssel fogadni. A munkás­figurák gondolkodásukban és cselekvésükben sem munká­sok, egyéniségük megrajzolása elnagyolt sőt mondhatnánk külsőségekkel próbál felvázol­ni az író néhány »jellemző« vonást. Képtelenebbnél képte­lenebb helyzetek teremtődnek a színpadon, a felvonások szín­helyváltozásai erőltetettek. Ka­ti például kimondottan csak azért megy el Sziklaiék lakásá­ra — bár más kifogást is ta­lál —, hogy ki ne maradjon a második felvonásból. A nők »hősökké« magasztosulnak, mert sértődöttségükben és há­zasság utáni vágyukban nemes kikötésekhez jutnak el, neveze­tesen ahhoz, hogy hajlandók is­mét »tárgyalásokat kezdemé­nyezni« a férfiakkal, ha azok megemberelik magukat, és el­készítik a hajót határidőre. Mi sem természetesebb, a mér­nök is megszabadul általunk ismeretlen feleségétől, csak­hogy Katinak is akadjon párja. És folytathatnánk tovább. Újat talán csak annyiban adott az író, hogy gondosan kerülte a műfaj bevett, szokványos for­dulatait, de az újnak hitt és meghamisított környezet, a mondvacsinált zavaros szituá­ciók s a szereplők felszínes jel­leme mind-mind megtalálható a régi zenés vígjáték jól ismert keretei között. Horváh Jenő zenéje kelle­mes, hangulatos, nem nagy igényű, s ha szabad összehason­lítást tenni, elmarad a Tavaszi keringő muzsikája mögö t. A zenekar Tarnay György ve­zetésével megoldotta feladatát. Wegenast Róbert modem la­kásdíszletei szépek. A rendező Sallós Gábor meg­próbált hozzátenni valamit a gyenge szövegkönyvhöz, s di­cséretére legyen mondva: ez sikerült is. Mozgalmassá tette a. játékot, ritmust, lendületet teremtett, s egy-két ügyes öt­lettel a darab vérszegény hu­morát is kiegészítette. A vígjá­ték alapvető hibáin azonban ő sem segíthetett. A szereplők úgyszólván min­dent elkövettek, hogy kellemes szórakozást szerezzenek a né­zőknek. Nagyon kedves és szí­nészi erényeit csillogtató volt Pálfy Alice Kati szerepében, akinek a zeneszerző nem szánt különösebben nagy feladatot. Homokay Pál kedélyes, vidám­ságot kedvelő, de gondolkodá­sában maradi férfit, Gábor Mara mindenért rajongó, kissé túlzottan szenvelgő házfelügye­lőt, Csillák. László az öreg Szik­lai szerepében megfontolt és az újat is befogadni kész nyugdí­jas munkást állított elénk. Gally Lászlónak és Hoií János­nak,, a két Kerekes fiúnak sem okozott különösebb gondot a figura megformálása, partne­reikkel, Vári Évával és Zilahy Katalinnal együtt megállták helyüket. Makay Sándor széles gesztusokkal próbálta pótolni az ifjú Sziklai gyenge jellem­rajzát, s az előadás egyik fő mozgatója volt. Színházunk legutóbbi bemu­tatója — a társulat jóvoltából — végeredményben kellemes, könnyű szórakozást nyújtott, ha a zenés vígjáték műfajában nem is ez volt a legemlékeze­tesebb produkció. Jávori Béla REJTVÉNY Megjelent a Somogyi írás legújabb száma A napoktían hagyta él a nyomdát a Somogyi Írás ez évi utolsó, decemberi száma Ta- l'áts Gyula, Kerék Imre, Go­rái István, Berták László, Gya­log István, Bellyei László, Me­zei Mihály, Gábor László ver­sei, Komjáthy István, Somogyi Pál, Szabó Ibolya, Balogh Gyu­la és Somogyi Károly prózai művei alkotják a szépirodalmi részt. Bellyei László és Gye- nes Zoltán egy-egy tanulroány- nyal gazdagítja a Somogyi Írás legújabb számát. Kanyar József megyénk múltjáról írt tanulmányt. A Szemle-rovat ban Somogyi Pál és Werstroh János recenziói olvashatók. Cétányi Vilmos Vaszary János művészetéről, Vály Armand a Balaton a festészetben c. ki­állításról emlékezik meg. A Somogyi Írást két Vaszary-rajz illusztrálja. Délután 3 óra van. A napos már csengetéssel jelezte, hogy megkezdődtek a szakköri fog­lalkozások a Kaposvári Űttö- rőházban. Először a fotósok bi­rodalmába, a laboratóriumba lépünk be. Sötétség és vegy­szerek szaga fogad. Nagy munkában vannak a lányok. Ma dolgoznak először önállóan, az elmélet után a gyakorlatban is megismerkednek a hívás, másolás, nagyítás rejtelmeivel, s mindjárt ki is dolgozzák az elmúlt foglalkozásokon készí­tett felvételeiket. A nagyító­gép mellett Kemény Orsolya ül (már két éve rendszeresen eljár a szakkör foglalkozásai­ra), s tőle kapja meg Sturm Kati a papírokat, hogy hívóba dobva türelmesen lesse: mikor jön«. Vajai Lúcia ott leselkedik a tál fölött. Nem csoda, az ő ké­Ki írta a Két kapi­tány című müvet, melyben Dasa néni olvassa fel a folyó által partra vetett leveleket? (Könnyítésként a könyv borítólapját közöljük.) Hol van a Kaposvári Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat legmodernebb áruháza, és mikor nyílt meg ? Ki ez a neves magyar film­színész és rendező? ö rendezte-e az Éjfélkor cí­mű filmet? A törvény — törvény ... de kibújni alóla mindig lehet — döntötte el magában egy dán hentesmester. A do­log ott kezdődik, hogy Dániá­ban olcsóbb a kolbász, mint Norvégiában. A norvégek per­sze igyekeznek Dániában vásá­rolni, ám a norvég vámszabá­lyok szerint csak egyetlen szá­lat vihetnek haza vámmente­sen. A korlátozás a darabszám­ra szól, a súlyra nem. Jacob Jenssen, Aalborg határmenti faluban lakó vállalkozó szelle­mű dán hentesmester ki is használta ezt a körülményt. A norvég turisták legnagyobb örömére (és természetesen sa­ját vagyona gyarapítására) egy idő óta öt méter hosszú kol­bászokat gyárt. Tessék belépni! A foto-szakkör ülésezik Egy délután az Űttörőházban Várkonyi Imréné, a horgolc-kötö szakkör vezetője Kesze- licze Katinak segít. pe van a hívóban. S amikor valami apró feketeség jelenik meg a papíron, lelkesen oldal­ba böki Halász Annát: »Oda­nézz, sikerült!« A másik teremben kalapá­csolás zaja hallatszik. Ez a rá­diótechnikus kör. Tranziszto­ros készüléket készítenek a pajtások. Laki László és Mül­ler József meg még ennél is »fontosabb« dolgot csinál: te­kercsel, s ez komoly munka, mert a készüléknek a tekercs a lelke. A két fiú azért gyor­san elmondja, hogy rádiómű­szerészek szeretnének lenni, s elögyakorlatokat is folytattak már otthon: szétszedték a ké­szülékeket. A horgoló-kötő szakkörben szaporán jár a pajtások kezé­Ez nem a tranzisztoros készülék, hanem a gyakorló rádió. Ezen könnyen eligazodnak a pajtások, hogy mit hová kell kötni. ben a horgolótű. Készülnek a vitrinterítők, hogy karácsony­ra oda kerülhessenek a fa alá ajándékként anyukának. Itt ül a szakkörben a Tanítóképző néhány tanulója is, ők nem horgolnak, hanem csak figye­lik a foglalkozás menetét, hogy aztán jegyzetfüzetükbe né­hány okos észrevétel kerüljön, amit a jövőben hasznosítani tudnak. Hátravan még a rajz-szakkör meg az asztaliteniszezők is. Nézzünk először talán be a rajzosokhoz. Ott ül a társaság az asztal mellett, előttük a rajztábla, egy kissé odább pe­dig a modellek: kocka, tégla­test, henger. S mindenki igyek­szik, hogy ne valljon szégyent. Lent a földszin­ten pattog a ping­pong-labda. Szabó József, Karvaly Pál, Barta László és Tóth Miklós négyest játszik, a többiek pedig fi­gyelik, lesik moz­dulataikat, hogy miként is csinál­ják azokat a véd- hetetlen lecsapáso­kat Míg végigláto­gattuk az öt szak­kört, eltelt a két óra, a napos újra a csengőhöz in­dult Vége a foglalko­zásnak. Ma is­mét száz gyerek töltötte kelleme­sen és hasznosan délutánját »Melyik képen vagyok rajt?­MIT HOZZON A TÉLAPÓ? Vegyen részt pályázatunkon, Panni robogót nyerhet. A megfejtéseket hetenként kell beküldeni szerkesztő­ségünkbe (Sztálin út 14), tehát egyszerre 9 kérdésre várunk választ. A heti megfejtésekhez mellékelni kell a három rejt­vényszelvényt is. — Mostanában találkoztam a Télapóval. Azt mondta ne­kem, hogy ö bizony csak a jó gyerekeknek visz karácsonyi ajándékot. Ti vártok tőle vala­mit, gyerekek? — Igen! — hangzott a vá­lasz kórusban. — Te, Bánffy Dezsőké, mit szeretnél kapni? — Villanymotort. — És te, Lacika? — Én is azt. Nehéz a két kisfiút megkü­lönböztetni egymástól. Olyan egyformák, mint két tojás, és még a kívánságuk is ugyanaz. — No, és tanultok-e, tudjá­tok-e a szorzótáblát? Jók vagy­tok? Először összenéztek a tanító bácsival, és csak azután bólin­tották felém bizonytalanul az igent. — Anyukátok eljön hozzá­tok karácsonykor? A bátrabbik, Dezsőké egy szuszra elfújta, hogy anyuka eljön Budapestről, sok min­dent hoz majd, és nagyon vár­ják. Így kezdődött a mosdósi is­kolaszanatórium gyermekei­vel való ismerkedésem. Nem volt nehéz megbarátkozni ne­jük. Futótűzként terjedt kö­zöttük a hír: »Azt a nénit Tél­apó küldte. Ott van ni/« Tíz­percben körülfogtak, ugráltak, szavaltak, táncoltak, mint megannyi ördögfióka. Elsőnek Csordás Ibolyka futott hoz­zám. Babát szeretne Télapótól kapni meg egy meséskönyvet. A tanító bácsi maga mond­ta, hogy Ibolyka a legjobb ta­nuló a negyedik osztályban. Szorgalmas, rendes gyerek. — Azt még nem tudom, hogy mit kapsz Télapótól, de valamit biztosan hoz neked, mert a jól tanuló, ügyes gye­rekekről nem feledkezik meg. A pöttömnyi Nagy Mari min­denkit túlharsogott: * — Nekem alvós baba kell! De mit hallok az első osztá­lyos Bakos Évikéről? A leg­huncutabb fiún is túltesz, ha csínytevésröl van szó. Izeg- mozog, óra alatt nevetgél, másoknak megírja a leckéjét, most meg kiöntötte a tintát. — Hát mit csináljon az ilyen gyerekkel a Télapó. Hm? Ugye, a múltkor fejedre ol­vasta a rosszaságodat? Az ajándékok mellé virgácsot is hozott. És te tovább rosszal­kodsz? No de ha most meg­ígéred, hogy ezentúl jól visel­kedsz, akkor megjutalmaz a Télapó karácsonykor. Véget ért a szünet. Pillana­tok alatt kihalt, csendes lett az udvar. A nagyobbakhoz, a nyolcadikosokhoz nyitottunk be. Tankönyveik, füzeteik tár­saságában most éppen kézi­munkáznak, pihennek. — Ki hol tölti a karácsonyt? — Én hazamegyek. A kará­csonyt már otthon töltöm — kezdi Pamutla Margit. — Édesanyámmal előbb bevásá­rolunk. Kapok egy új nagyka­bátot. Kis-Vén Mária ittmarad. Várja szüleit. Egy ruhát kért tőlük, mert úgy meghízott a szanatóriumban, hogy a meg­levőbe nem fér bele. Lármásabb szoba követke­zik. Ebben a kórteremben fiúk feküsznek. Egy nagyon kedves arcú kisfiú fekszik az első ágyban. Csak néz, néz rám fénylő tekintettel. Le mm veszi rólam tekintetét. Moz­dulatai bizonytalanok, önkén­telenül is megállók az ágyá­nál. Ezeknek a kis betegeknek az idegen belénése élményt ie- lent eseménytelen életükben. Valami kedveset szeretnék mondani neki, de minden gon­dolatomat sutának érzem. Tő­le is megkérdezem, mint a többitől: — Neked mit hozzon majd a Télapó? — Alig hallhatóan, hosszú szünet után mondja: — Dominót. Neki még a beszéd is új. Február 1-én került a szana­tóriumba tuberkulotikus agy­hártyagyulladással. Április 4-én szólalt meg először. Mindezeket már az ajtón kívül mondta el az orvosnő az ötéves Ladovics Jancsiról. Télapó nevében búcsúzkod- tam el a mosdósi iskolaszana­tórium kis betegeitől, még egyszer figyelmeztetve őket üzenetére: »Jók legyetek ám.'« L. Papn I'ona Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posia Elő­fizethető a helyi postaliivnt oknál és postáskézbesitőkné). Előfizetési díj egy hónapra 11,- f*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents