Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-21 / 300. szám
Szerda, 1960. december 21. s SOMOGYI NÉPLAP Űj, nagy teljesítményű gép segíti a Tejüzemben a vaj csomagolását, óránként 4 ezer darab 10 dekás vajat csomagol be. A 300 ezer forintos gépet két dolgozó kezeli. Képünkön: Ober Pálné, Buzsáki Katalin, Szehágel Erzsébet és Ács Vilma munka közben. 3 millió forintot tizeinek vissza decemberben az üzemi és hivatali KST-pztárak Beszámoltunk már arról, hogy milyen örvendetesen fejlődik megyénkben a takarékossági mozgalom. Egymás után alakulnak meg az üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak. Kényelmes és biztonságos a készpénz-takarékosságnak ez a módja, és hogy mennyire megfelel a dolgozók érdekeinek, arra az évről évre emelkedő megtakarított összeg a legjobb bizonyíték. Ebben az esztendőben december végéig fizetik vissza a hónapról hónapra befizetett összegeket a dolgozóknak. A tavalyi 2 millió forinttal szemben most 3 millió forintot kapnak vissza. Ékes bizonysága ez annak, hogy érdemes takarékoskodni. Sok száz családnál nem okoz gondot a szokásod ajándékozás. Okosan takarékoskodtak, és most van miből költeni. Újra megindul a József Attila olvasómozgalom Az idén is részt vehetnek a fiatalok az elmúlt évben igen népszerűvé vált József Attila olvasómozgalomban. A megyei KISZ-bizottság a közelmúltban felhívással fordult a községi könyvtárak vezetőihez, hogy a mozgalom célkitűzéseinek ismertetésével segítsék elterjedését Több községi könyvtár ennek alapján a tanácsoktól kapott pénzen a mozgalom kötelező olvasmányaiként megjelölt könyveket szerzi be elsősorban. A mozgalomban való részvételhez szükséges jelentkezési lapokat, igazolványokat és jelvényeket már minden járási KISZ-bizottság megkapta, az alapszervezetek vezetői ott szerezhetik be azokat. Megkezdődött az önkéntes tűzoltók továbbképzése Az önkéntes tűzoltótestületek szerepe, jelentősége évről évre nő. A községekben, az üzemekben, a termelőszövetkezetekben a megelőző tűzrendészet! feladatok ellátásában is nagy szerepük van. A testületek tagjai szakmai és politikai oktatásban részesülnek. Az önkéntes tűzoltók vasárnaponként jönnek össze ebből a célból. Most egészítik ki a tűzoltótestületek létszámát, s felülvizsgálják a lakóházakat és a középületeket tűzrendészet! szempontból. Minden község érdeke, hogy az önkéntes tűzoltók soraiban ott legyenek a fiatalok is, és részt vegyenek a tűzvédelemben. A társadalmi tulajdon, a termelőszövetkezetek, a lakosság vagyonának védelme megköveteli, hogy minél több jól képzett önkéntes tűzoltó legyen falvainkban. Az emberért, az ember érdekében! Az elkövetkező idők népművelési feladatait az emberért, az ember érdekében kell megvalósítaniuk. Aki szereti hazáját, népét, az most tesz, cselekszik azért, hogy kulturált, szocialista nemzet legyünk — hangzott el a Vörös Csillag Filmszínházban hétfőn délelőtt megtartott aktívaülésen, melyen a megye párt- és gazdasági vezetőin kívül részt vettek megyénk kulturális életének munkásai is. Szirmai Jenő, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára bevezető előadása arra a sokakat foglalkoztató kérdésre 'adott választ, mi a kötelessége a párt- és gazdasági vezetőknek, a falusi kultúrmunkásoknak a mezőgazdaság szocialista átalakulásának jelenlegi szakaszában. Valahányan emlékszünk még arra — mondotta a továbbiakban Szirmai elvtárs —, mit tartott a Horthy-rendszer a dolgozó milliók műveléséről. Azt hangoztatta, elég, ha a parasztembernek annyi esze van, hogy eresz alá áll, ha esik az eső. Süvegei annak, aki kenyéradó gazdája. A társadalmi fejlődés mai szakaszában már rég a múlté az ilyesfajta okoskodás, a kulturális forradalom eredményeként a dolgozó nép lett a kultúra hordozója. Vlagyimir Iljics Lenin a kultúra szerepét méltatva az emberi társadalom fejlődésében, azt mondotta: »Azelőtt minden emberi ész és lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a kultúra és a technika minden áldását. Másokat pedig megfosszon a legszükségesebbtől is — a műveltségtől és a fejlődéstől. Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közös tulajdona, mostantól fogva soha többé emberi ész és lángelme nem lehet az erőszak, a kizsákmányolás eszközévé.« A szocialista mezőgazdaság ugyanúgy a kiművelt emberfők sokaságának igényével lép JKiht knjmijgj3 uiaJk. ? (III) A korhadt deszkaajtót kifeszítették nyílásából. Egy zseblámpa fénye pásztázott be a pince üregébe. Jó, hogy a bejárathoz lapultak. Azután egymás nyomában tapodva jött a két katona. Egyik a géppisztolyát tartotta előre, a másik a lámpa fényét villantotta. Pék ugrott először, szuronya villant a fényben, s a fegyveres hörögve rogyott össze. Ugyanebben a pillanatban Kiselek is szúrásra lendítette fegyverét, de a fény vakította, rosszul számította ki mozdulatát. A levegőbe szúrt A szurony kiesett markából. Kétség- beesett erőfeszítéssel öklét lendítette előre, s a katona fejére sújtott A német megtánto- rodott, menekült volna, de halott társától nem bírt megfordulni. Rekedt kiáltás hasadt fel a száján. Kiselek a hang felé kapott, nagy tenyerét a német torkára kulcsolta, s teljes erőből szorította, míg meg nem roppant nyakcsigolyája. Percek, órák szaladtak? Maguk sem tudták. Roskadtan, az izgalom és a félelem vacogásá- ban ültek, s jó idő elmúlt míg a kinti élet csendje, mozdulatlansága visszaadta önbizalmukat. A németeket behúzták a verem mélyébe, s krumplihalmot púposítottak fölébük. S mikor az este nagy fekete kendőjét jótékonyan ráterítette a csúffá tett világra, óvatosan kiosontak a veremből. Kapkodva még a verem ajtaját is visszaigazították. A kerteken át menekültek. Hová? Nem tudták volna megmondani, csak el, el, amíg lehet. Pár lélegzetvételnyi volt azonban csak ez a futás, itt kopogó csizmák zaja taszította őket, ott a németek beszéde, odább felvillanó fények. Egy szalma- kazalba fúrták bele a halál, a veszedelem elől menekített, az élet sóvárgásában lázasodó testüket... Másnap itt hallották meg a harangok szavát.-németek váratlan ,-// visszavonulása men- tette meg Papp Sándort az agyonlövetéstől. Sokat nem törődött volna vele, megutálta az életet: fél lábával, gránát hasogatta, csúf orcájával nem a haláltól, önmagától iszonyodott. Az erős legény, a lányok bolondítója, az erejét fitogtató Papp Sándor nyomorék volt, örökre az. Minek is kellett életben maradnia? Ko- loncnak a bátyja nyakára? Vagy az útszélek koldusának talán? Ezért, éppen ezért nem ment el az elvonuló faluval. Erőnek erejével sem bírták feltenni a kocsira. • — Menjetek, ne legyen miattam gondotok. Aztán — keserűen nevetett fel — az ilyen rokkant, selábú katonára nem vonatkozik a német parancsa. És elvégre, én kamerád vagyok, kamerádjuk, csecstestvérük még a Dontól. Menjetek, itt is köll valaki, hogy vigyázzon a házra. A portáról portára kujtorgó németek már az első napon be- lébotlottak. A fél lábú, nyúzott' arcú, félig katonaruhás ember láttán vállukat húzogatták. — Das ist der Krieg! Kamerad! A harmadik nap reggelén a német tábori csendőrök mégis kihúzták a házból. Mivel se falába, se mankója nem volt, fél lábon ugráltatták maguk előtt, de az utcán feldűlt, mint egy zsák. Szidták, káromolták érthetetlen nyelvükön. S ebből két szó eljutott értelméig is: swein, spion. Könnyű volt ezt megérteni, a fronton nemegyszer istenítették ezekkel a szavakkal a magyar bakát. Egy trágyahordó saroglyán vitték az iskolába, s a tanító fáskamrájába dobták, űrt is állítottak melléje, szemüveges, kicsit hajlott hátú katonát, aki szánakozó, vénasszonyos hangján állandóan ezt karattyolta: — Spion, kaput, spion, kaput! Ej, ej! Kezével, puskájával még mutatta is, mire gondol. Papp Sándor értette a magyarázatot, de teljesen mindegy volt számára ez, hiszen élete, ez á nyomorék élete a háború kegyetlen ajándéka csupán. Minél előbb, annál jobb. A kora délutáni órákban nagy jövés-menés zaja, lármája verte fel a házak csendjét. Az őr kinyitotta a fáskamra ajtaját, kézzel-lábbal mutogatott a rokkantnak. — Schnell, schnell, sofort! Komm, politzai, puff, puff! Maga ráncigálta fel ültéből a tehetetlent. Az tétován állt, mint árva gólya a réten. Értette, amit a német mond, értette a fölébe hajoló arc, hunyorgó szem néma beszédét is, de akarata és ereje hiányzott ahhoz, hogy tegyen is valamit. A német Papp Sándor egyik karját saját vállán átvetette, s úgy vonszolta ki a kamrából az ólak végében levő ágrakásig. Ott leültette a földre, megszorította a nyomorék izzadt kezét, s rohant az iskola bejáratához. A kapuból még visszapillantott, s kezének gyors lengetésével biztatta menekülésre. Sándor akaratlan, tudatában meg nem fogalmazott életösztönnel felkínlódott ültéből. A méhesbe, a tanító méhesébe! — villant fel fejében a gondolat, s már ugrált is fél lábán, inogva, nagyokat billenve, akárcsak régen — istenem, de régen is volt, amikor apróka fiúkkal, lánykákkal itt sánti- kált. Egy, kettő... tíz ugrás, azután lába megcsúszott a sárban, s teljes hosszában végigesett a földön. Arcát rányomta a nedves nyirokra, s feküdt, feküdt, mint aki végleg oda tartozik. Majd nemsokára felvetette fejét, két könyökével ép lábával csúszott, mászott előre a méhes felé. A nádke rítésen éppen hpgy átfurakodott, elkészült erejével. A tábori csendőrök futkosását, kiabálását már nem Is hallotta A világot a harangok szava hozta vissza emlékezetébe. ^bolondot kimerítette a f—/l- hosszú harangozás, az| izmok játéka nem engedte, hogy a vér ráalvadjon sebére, összeesett. Önkívületében is markában szórón-, gáttá a köteleket, s viasszá sárgult arcára az ajándékot) kapott gyerek sugárzása merevült. Bencze Vendel sokáig nézte. — Hát ez harangozott? Észrevette a vérben ázott, ragacsos kabátot. — Téged meg mifene lelt, hallod-e? Szikkadó karjával megfor-i dította a nagy testet, feltépte a ruhát, alatta az inget is. A szenteltvíz-tartóból hozott vizet, azzal mosta ki a sebet, s1 az egyik templomi zászló sely-' mét tépte le, hogy bekösse. Csicsa hirtelen ébredt. Teste görcsbe rándult, s megmerevedett szemekkel nézte a fö-, lébe hajló öreget. — Háborúba vótál, te is szegény? — dörmögött Bencze/ Vendel. } — Mennyen, mennyen el —? hebegte rekedten a bolond.i Mennyen, nem köll maga ide!/ Senki sem köll. A falu az enyém... — Megint hüle vagy, azt sei tod, mit beszélsz. Tééd a falu?| Jó ideig a grófé volt, aztán a( szegénységé vét. Tegnapelőtt al háborúé és a halálé lett. Mostl a tééd? Hát jó. (Folytatjuk.) fel, mint a reformkor, csak merőben más adottságok között, merőben más, forradalmibb tartalommal, egész népünk boldogulását célozva. A falu életének átalakulásával megteremtődött a léhetősé- ge annak, hogy a technika és a tudomány vívmányainak segítségével meggyorsítsuk a fejlődést. Ügy mondhatnánk ezt, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése lehetővé és szükségszerűvé tette, hogy a tudomány behatoljon a mező- gazdasági termelésbe, ezen keresztül a falu egész életébe. Sokan nem tudják, de akikre a párt rábízta a kulturális forradalom ügyét, azoknak tudniuk kell, hogy a korszerű technika és tudomány alkalmazásához a jelenlegi műveltség, szakmai képzettség nem elegendő. Éppen ezért napjainkban nagy azoknak a felelőssége, akiknek munkáján, lelkesedésén áll a párt művelődéspolitikai irányelveinek gyakorlatban való megvalósítása, a szocialista ember nevelése. Hogy mennyire szükséges az általános és szakmai műveltség emelése, arra néhány példát idézünk: megyénk 700 korszerű erőgépet, többségükben dieselgépeket kapott. Az az ember, aki paliérozatlan elmével áll ezekhez a gépekhez, annak a munkája kevés hasznot ígér. Mit kell tehát tenni? Tanulnia kell, művelnie magát, saját érdekén túl a közösség érdekében is. Egy másik példa: a modem agrotechnika megismertetett bennünket a vegyszeres gyomirtással. Ilyen gyomirtás alkalmazása a parasztember számára eddig nem hallott ismereteket kíván, talajtani, növénytani, sőt bizonyos értelemben állattani ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy sikeresen alkalmazza ezt az új módszert. A párt, a kormány segítséget nyújt a kulturális forradalmon keresztül ahhoz, hogy a parasztság általános műveltsége szélesedjék, hogy a falu is az ember szolgálatába tudja állítani a korszerűt, az újat. Ezt a nagy történelmi feladatot a falusi értelmiség jelentős része kezdi megérteni, és ha még több megérti, ha alkotó módon áll a kulturális forradalom mellé, akkor sokkal gyorsabb lesz az előrejutás, sokkal hamarabb elmosódnak a város és falu közötti határok. A kulturális forradalom következetes véghezvitelét célozzák a párt művelődéspolitikai irányelveinek alapján kidolgozott megyei művelődési irányelvek, valamint a téli tervek, melyek az egy éven belül végrehajtandó népművelési feladatokat tartalmazzák. Céljuk: az általános műveltség megalapozása, a szakmai képzés, az öntevékeny művészeti munka fellendítése, ezeken belül a szocialista nevelés. Néhány adat az általános műveltségről: Az általános iskola VII—Vili. osztályát falun 3195 parasztember végzi. Mintegy kétezren fognak tanulni az ezüstkalászos gazdatanfolyamokon, száz termelőszövetkezeti elnök tanul az egyéves elnökképző tanfolyamon, a mezőgazdasági technikumot mintegy háromszázan végzik. Nem panaszolhatjuk tehát, hogy a tanulás államunk kínálta lehetőségével nem élnek a mezőgazdaság dolgozói. Hiányosságaink inkább a szorosan vett népművelési munkában adódnak, tehát azon a területen, amely a legtöbb lelkesedést, odaadást kívánja, ahol a falusi értelmiség legtöbbet tehet az iskolán kívüli önművelésért. Illetve legtöbbet tehetne, ha — tisztelet a kivételnek — szívügyet csinálná a reáháruló feladatokból. Az ismeretterjesztő tevékenység megkezdődött a téli tervek alapján. A nagyatádi, a kaposvári és a marcali járásban ez a munka jó ütemben és sikeresen halad. Vannak persze kirívó esetek, de ezek a párt- és a gazdasági vezetők, tómegszervezetek, lelkes kul- túrmunkások hatásos közbelépésével, összefogásával meg- szüntetnetők. Ilyen összefogásra lenne szükség például _ a csurgói járásban, ahol a tervezett előadások ötven százaléka maradt el eddig. A kulturális forradalom egyik legjelentősebb bázisa, a könyvtárhálózat megyénkben jelentősen fejlődött. Mindösz- sze három községünkben nincs könyvtár, de e hó végéig ezek a falvak is kapnak népkönyvtárat. Hagy segítséget jelent a népművelésben a művelődési autó munkája. Segítségével 39 pusztai település kapcsolódott be a könyvtárhálózatba, és részesül rendszeres népművelési szolgaitatásban. Egyre szebb eredményeket terem az olvasómozgalom, a színházi és mozielőadások is jelentősen járulnak hozzá a falu szocialista neveléséhez. Az öntevékeny művészeti munkában örömmel köszönthető eredmény* hogy fellendülőben van a színjátszó- és a tánckultúra, a kóruskultúra, a népművészet különféle ágazatai. Mégsem állhatunk meg ezeknél az eredményeknél. Azt kérjük párt- és gazdasági vezetőinktől, falusi kultúrmun- kásainktól, hogy egy emberként segítsék megvalósítani a szocialista építés legfőbb követelményét, a kiművelt emberfők sokaságát. Az első és legfontosabb tennivaló, hogy a kulturális nevelőmunkát egész építőmunkánkban megfelelő helyre állítsuk. A párt- és tanácsi szerved minden erejüket a termelés és a kulturális nevelőmunka szolgálatába állíthatják — mondotta az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott beszédében Kádár János elvtárs. A falusi kultúrmunkát tehát — számot vetve munkánk eddigi hibáival, hiányosságaival — a tanácsi és gazdasági munka homlokterébe kell állítani. Hogy ezt megvalósíthassuk, ahhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy párt-, állami és gazdasági vezetőink szemléletében fordulatot érjünk el, hogy vezető embereink egyéb teendőik mellett szíwel-lélek- kel álljanak csatarendbe a művelődéspolitikai irányelvek megvalósításáért. Igen sok vezetőnek meg kell értenie, hogy felelősséggel tartozik a területén folyó kulturális munkáért. A falusi kulturális forradalom kibontakozásának eddig sokszor vetett gátat a meg nem értés, a közönyösség. Az elkövetkező időkben kinek-kinek szakítania kell a közönyösséggel — vonatkozik e követelmény a népművelés minden munkására, minden olyan emberre, akire funkciója felelősséget rótt népünk kulturális felemelkedésében. A cél világos, ezek után arra van Szükség, hogy mielőbb munkához lássanak azok, akik tettekkel kívánják szolgálni társadalmunkat, akik szívük szerint képesek munkálkodni azon, hogy művelt, kulturált, szocialista nemzet legyünk! — mondotta befejezésül a megyei pártbizottság első titkára. A Szovjetunió tengerpartjai A ».Szovjet Haditengerészeti Flotta« nevű tengerészeti atlasz szerkesztősége a matematikai térképészet legújabb vívmányai atapján pontosan megállapította a Szovjetunió partvonalainak hosszúságát. Eszerint a Szovjetunió pártvonalainak hosszúsága 108 346 kilométer, ebből 60 085 kilométer a tengerpart, 48 261 kilométer pedig a tengeri szigetek partvonala.
