Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

Kedd, 1960. december 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP Verseny a szocialista brigád címért A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa szombaton megbeszélést tartott a szocia­lista címért versenyző brigá­dok vezetőivel. Sok szó esett általában a munkaversenyről, de különösen a szocialista bri­gád címért folyó küzdelemről. Ez a második ilyen tanácsko­zás volt az idén. Míg azonban a szeptemberi megbeszélésen főként a SZOT-nak' a munka­versennyel kapcsolatos irány­elveit ismertették a szakszer­vezetek vezetői, most — mint erre az értekezleten elnöklő Kutas János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője rámutatott — inkább arra törekedtek, hogy értékel­jék az elmúlt hónapok munka­versenyeit. Volt is mit értékelni. Hi­szen a szakszervezetek jelen­tése szerint megyénkben 226 brigád versenyez a megtiszte­lő szocialista címért, s ebből 23 derekas munkával el is nyerte azt, bebizonyítva, hogy a kollektíva sokkal eredmé­nyesebben érheti el az erkölcsi nevelésben, a szakképzésben, a termelésben kitűzött célokat. Nemcsak a Textilművekben tapasztalják a vezetők, hogy ha egy-egy géphez nincs kit oda­állítani, bátran kérhetik s meg is kapják a szocialistá brigá­dok segítségét. Másutt is a ne­héz pillanatokban legjobban a szocialista brigádok tagjaira lehet számítani. E dolgozók egyrhást nevelve, segítve csakhamar megértették, hogy milyen fontos a becsület­tel, jól végzett munka, hiszen életszínvonalunk emelkedése elsősorban ettől függ. A nemes vetélkedésben a Cukorgyárban a Puska- és a Laki-brigád, a Barcsi Fűrészüzemben a Ste- jer-, a TRANSZVILL-ban a Balogh-brigád, a Kefeüzemben Diósiné és Fény öné, a Textil­művekben pedig Albert Erzsi Latinka Sándor nevét viselő brigádja tűnt ki. Albert Erzsi méltán vette át örömmel első­nek azt a vándorzászlót, ame­lyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a legjobb brigádok negyedévenkénti kitüntetésé­re ezen az értekezleten indí­tott el útjára. Nem véletlen, hogy a Textil­művekből került ki a legkivá­lóbb brigád. Albert Erzsiéken kívül még 13 brigád küzd ha­sonló lelkesedéssel, s őket meg­közelítő eredménnyel az üzem­ben. Ennek az a magyarázata, hogy az Albert Erzsik szándé­kukat valóra is tudták váltani. Mert megteremtették számuk­ra azokat a* feltételeket, ame­lyek ahhoz szükségesek, hogy egyrészt a termelésben mutat­hassanak fel sikert, másrészt meg, hogy állandóan ébren tarthassák a jó brigádszelle­met. Az sem a véletlen műve, hogy a Textilművek ezen az értekezleten bejelenthette, hogy teljesítették ígéretüket, meg­van az az ötven tonna fonal is, amelyet terven felül vállaltak. Hogyan érték ezt el? Olyan munkafolyamatot dolgoztak ki, amellyel a munkások idővesz­teség nélkül dolgozhatják le a nyolc óra munkaidőt. Ismer­tették a tennivalókat, hogy Sörtabletták Milwaukeeban a sörgyárosok új ötletet »főztek ki« a sörfo­gyasztás emelésére. Tabletta alakban akarják elkészíteni a porított sört, hogy egy pohár szódavízbe dobva megkönnyít­se a sörfogyasztást. A sörtab­letta elterjesztése azonban bi­zonyos nehézségekbe ütközik. Attól tartanak ugyanis, hogy a megrögzött iszákosok »tisz­tán« fogyasztják majd a tab­lettákat — szódavíz nélkül. mindenki tudja, hol, mit taka­ríthat meg,-hogyan gyorsíthat­ja meg a termelést. Ehhez mű­szakilag is felkészítették a gé­peket, és így tovább. Arról sem feledkeztek meg, hogy minden brigádnak legyen szé­pen kiállított naplója, amely a napi munka, a nagyszerű tet­tek, a kijavítandó hibák, az emberi gyengeségek bármikor fellapozható krónikája. Ezen­kívül rendszeresen értékelték a brigádok teljesítményeit. A rendszeres értékelés nagy fontosságát sajnos még sok helyütt nem értik meg az üze­mi és a szakszervezeti bizott­ságok vezetői. Megelégszenek azzal, hogy létrehozzák a bri­gádokat, de továbbra már nem törődnek velük, nem közük velük rendszeresen az ered­ményeket. Nem szabadna elő­fordulnia a TRANSZVILL-ban annak, amit az egyik munkás mondott, hogy az augusztusi értékelés novemberben kerül­jön ki a falitáblára. Ha jobban törődtek volna a brigádokkal, bizonyára nem került volna sor a Tatarozó Vállalat küldötté­nek panaszára sem, aki főként azt említette, hogy sokszor aka­dályozzák a brigád munkáját, s az akadályokat senki sem akarja elhárítani. Az ilyesmi előbb-utóbb kedvét szegi a leglelkesebb brigádnak is — ezt látni kellene végre. Az egyébként szép eredmé­nyeket elérő Kaposvári Ruha­üzemben 15 brigád versenyez a szocialista címért — a papír szerint. A szakszervezetek vizsgálata azonban megállapí­totta, hogy ez koránt sincs így a valóságban. Vajon mennyivel jobb eredményt érhetett volna el a Ruhaüzem, ha az egyéni és a szalagok közti verseny mellett a 15 brigád valóban úgy küzdött volna a szocialis­ta címért, ahogy azért küzdeni kell? Ha többet törődnének ezekkel a brigádokkal, bizo­nyára többen is elérnék a célt. Mindezt azért mondjuk el, mert a tanácskozás az értéke­lés igényével állt elő, s az ér­tékelésnél talán többet kell beszélni a hibákról, mint az eredményekről, hiszen a hiá­nyosságok megszüntetése a legközelebbi jövő feladata kell hogy legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy most az üze­mek csupán a hibákat javítsák ki, és ne törődjenek az ered­mények továbbfejlesztésével. A kettőt egyszerre kell elvé­gezni. Hiszen tagadhatatlan, hogy a szocialista brigádok munkáját igen sokféleképpen eredményesebbé lehet tenni. Ügy is például, mint ahogy a Textilművekben tették, ahol több műszaki belépett a bri­gádokba. Azt hiszem, nem kell részletezni, mennyire meggyor­sította az az eredmények el­érését, hogy a műszakiak szak­tudása, előrelátása egyesült a brigád tagjainak lelkesedésé­vel. A műszaki patronálás azt is elősegítette, hogy a brigád tagjai olyan feladatokra össz­pontosíthassák erejüket, ame­lyek megoldása adott időben az egész üzemben a legfonto­sabb. Persze nem csupán a brigád­verseny az egyetlen verseny- forma, amellyel eredménye­sen lehet dolgozni. A tanács­kozásnak nem is ez volt az egyetlen témája, nem is lehe­tett, ha azzal a kérdéssel kezd­te meg a visszapillantást, ho­gyan állunk megyénkben a munkaversennyel. Bizonyos, hogy az a szám, amely arról értesít, hogy megyénk dolgo­zóinak mintegy 50 százaléka részt vesz a munkaverseny­ben, azt is jelenti, hogy e té­ren értünk el szép eredménye­ket. Elégedettek azonban nem lehetünk. Nem, mert hiszen még elég alacsony egy-egy műszak kihasználtsági foka. 60 százalékig sem használjuk ki a gépek kapacitását. A munkaidő alatt sokan járnak bevásárolni. Még nincs kellően összehangolva mindenütt a műszakiak és fizikaiak munká­ja, fel-felüti fejét a pazarlás. Tehát bőven van mit tenni a jelenleg nem versenyző másik 50 százaléknak is azért, hogy ötéves tervünket jól, eredmé­nyesen válthassuk valóra. Ezt azok is belátják és tudják, akik ma még nem vesznek részt valamilyen versenyben, s akik, mint a felszólaltak közül többen mondották, szívesen bekapcsolódnak a versenybe, csak számítani kell rájuk, fő­ként pedig jó szervezéssel mű­szaki szempontból olyan felté­teleket kell teremteni, amelyek biztosíthatják azt, hogy ered­ményes lesz a munkaverseny. A megyei tanács nagytermé­ben megtartott értékelő ta­nácskozás nemcsak azt mutat­ta, hogy jelentősen előre lép­tünk a munka-, elsősorban a szocialista brigád címért fo­lyó versenyben, hanem a fi­gyelmet is felhívta azokra a hibákra, amelyek akadályoz­zák helyenként az előrehala­dást. Azok az intézkedések, amelyeket a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a felszólalók bejelentése alapján egyes üze­mekben az akadályok meg­szüntetésére tesz, mindenkép­pen előremozdítja a verseny fellendülését. A zászló, amely Albert Erzsi Latinka-brigádjá- nál most útjára indult, bizo­nyára sok derék, lelkes erőfe­szítésnek, példamutató mun­kának lesz majd minden ne­gyedévben méltó, társadal­munk elismerését, megbecsü­lését jelentő jutalma. Szegedi Nándor A Nagybajami Községi Tanács szeszfőzdéjében Balogh Ferenc ki­lenc év óta főzi a cefrét. Naponta 25 liter alszeszt ké­szít. Horváth Ist­ván, a helybeü Győzelem Tsz tag­ja ellenőrzi a gyü­mölcséből kifőzött alszesz fokát, s ebből kiszámítják, hogy hány liter pá­linkát fog kapni — Mit nevezünk emulgátor- nak? — ifitől függ a növényvédő­szer hatásossága? — Melyek a szuszpenzióval szemben támasztott követelmé­nyek? A kérdések egymás után zá­poroznak, s a padokban figyelő 15—18 éves lányok és fiúk elég jól válaszolgatnak rájuk. Ha az előadó nem tartja szabatosnak feleletüket, hát választ a sok jelentkező közül. Majd megkezdődik az előadás a permetezőszerekről. Harminc­négyen figyelik a növényvéde­lem alapismereteinek magyará­zatát a Kutasi Állami Gazda­ság bentlakásos gyümölcsker­tész tanulóképző iskolájának első évfolyamán. Ez az első tél, amikor három Tanulási lás a Kutasi Állami Gazdaságban hónapot itt tölt Somogyvári Emma a Balatonújhelyi Állami Gazdaságból, Gazdag János a gamási Aranykalász Tsz-ből, Molnár Mária például Sopron­ból jött. De képviselik itt a Du­nántúlnak szinte minden me­gyéjét. Három esztendei tanulás után vtásigázmak, s kertész szak­munkásokká válnak azok, akik e pillanatban jegyzeteik fölé hajolnak. Ám addig még sokat kell tanulniuk! A szaktantár­gyakon kívül a tamtervben sze­repel még a magyar, történe­lem, földrajz, matematika, egészségtan, munkavédelem is. Igaza van annak a kis barna lánynak, aki komoly arccal azt mondta: — Itt aztán lehet ta­nulni — minden lehetőséget biztosítanak hozzá. —■ Regge­lenként tornászni viszi őket a Nem bánták meg A múlt hét egyik délelőttjén két erőteljes fiatal parasztem­ber lépett be a balatonőszödi tanácselnök irodájába. Mind­ketten a szövetkezeti istállók­tól jöttek reggeli munkájuk vé­geztével ügyes-bajos dolgaikat intézni. Siettek. S már el is kezdték mondanivalójukat, amikor tekintetük hirtelen megakadt egy »idegenen«, aki az elnök szobájában tartózko­dott. Amint jobban szemügy­re vették az ismeretlent, ki­derült, hogy az nem is olyan idegen és ismeretlen. — Én ismerem az elvtársat szólalt meg az egyik —, ma­ga szervezett be ezelőtt két éve a termelőszövetkezetbe. — Az ám, engem is — kont­rázott a másik. No, gondoltam, itt egészen érdekes helyzet alakul ki: két év után újra szemtől szembe egymással. Vajon most mit mondanak egymásnak? Hogy akkor mit mondtak, azt tu­dom. Egy perc sem telt el, máris mindhárman egy kis asztal kö­ré telepedtek: a megyei párt- bizottság munkatársa és a szövetkezet két tehenésze, Han­gár István és Guzmics János. Azt hittem, hogy nehezen in­dul a beszélgetés, de nem. Hun- gár István kezdte: — Tudja, elvtárs, magának volt igaza. Sokkal jobb így, mint régen volt, egyénileg. Pe­dig akkor nem hittem magá­nak. — Nem ám, de én sem — szólt közbe Guzmics János. — Azt hittük, hogy annyink se lesz, amiből megéljünk — folytatta Hungár —, és kép­zelje, már az első évben is 15 forint fölött osztottunk egy munkaegységre. Az idén pedig már a 32-t is elkerüli a mun­kaegység értéke. Nekem több mint 600 munkaegységem van. 20 ezer forintot kapok. No meg a háztáji, az se kutya. Nézze, elvtárs, megmondom magának őszintén, ha jól megszámítom a dolgot — a munkaegységet, a háztájit és még több aprósá­got —, jövedelmem eléri a havi kétezret. És ami a lényeg, ez a családé. Nem kell belőle kocsit, szerszámot és gazdasá­gi felszereléseket javítani, pó­tolni. Az sem rossz dolog, hogy nem fáj a fejem az adri miatt. Szóval, amit keresünk, azt ma­gunkra költjük. — Emlékszik rá az elvtárs — fordul a pártbizottság munka­társához Guzmics János —, amikor maga a szervezéskor azt mondta nekem jóindula­túan, hogy a fiamat ne adjam Pestre ipari tanulónak, mert az első egy-két év nehéz lesz a tsz-ben, és hátha nem tudok utána havonta 5—:600 forintot fizetni. Meg még egy ideig ru­háznom is kell. Töprengtem is sokat, hogy mit tegyek. De az­tán csak beadtam a gyereket, és bírom. Nem rossz dolog ez a tsz, csak meg kell szokni, össze kell fogni az emberek­nek. — És ez nálunk nem nehéz — mondja Hungár István, mert az őszödiek szorgalmas embe­rek. A nagy munkák idején a falu apraja-nagyja kint volt a mezőn. A kertészeti brigád né­ha még este 11 órakor is dol­gozott, nemegyszer vasárnap is. Attól függött, hogyan szorí­tott a munka. — ,®s mindenki ilyen szíve­sen és jól dolgozik a szövetke­zetben, mint maguk? — kér­dezte a pártbizottsági elvtárs. — Most már igen — vála­szolták. — A múlt évben még akadtak olyanok, akik azt mondták, hogy »nem megyünk a közösbe dolgozni, van kitar­tásunk«. De nincs az a sok, ami egyszer el ne fogyjon. Már sokan azt is megbánták, hogy a nyáron a falun kívül keres­tek munkát, megélhetést. Job­bat jártak azok, akik itthon maradtak, mert többet keres­tek, és ráadásul a családi kör­ben lehettek. Amikor a pártmunkás és a két tehenész elbúcsúzott egy­mástól, úgy éreztem, hogy Ba- latonőszödön két évvel ezelőtt az agitátorok termékeny talaj­ra hintették el a párt szavát. A mag azóta szépen kivirágzott a dolgozó parasztok szívében és öntudatában. Wirth Lajos »papa«, dr. haczi Ferenc gond* nők. Esténként, vacsora után a kultúrteremben szórakoznak* Televízió, rádió, lemezjátszó, társasjáték és a gazdaság 1200 kötetes könyvtára várja őket. Egy másik teremből ilyen szavak szűrődnek ki: »Forgó- > alap«, »nyereségbefizetés«, »tartozik-követel«, »egyenleg« stb. Varnyu Tivadar, az igazga­tóság pénzügyi előadója vezeti a képesített könyvelői tanfo­lyamot. Felnőttek, deres hajú emberek, ötvenen túli bácsik is részt vesznek a továbbképzé­sen. Szőke János, a Felsőbagáti Állami Gazdaság vezető bérel­számolója találóan jegyzi meg: — Gyorsvonatra kellett ^jegyet váltanunk, mert a vicinálison lemaradnánk. — , Igen, nekik is fejlődniük, tanulniuk kell, ,1961-ben ugyanis az anyag- könyvelői, bérszámfejtői, üzem­egység-adminisztrátori stb. ál­lás betöltéséhez már nagyobb tudást követelnek. Nyolc hó­nap letelte után vizsgát tesz­nek a Pénzügyminisztérium és a Földművelésügyi Miniszté­rium kiküldötte előtt. A tudásszomj jellemző az egész gazdaságra. Tanul az igazgató, a főmezőgazdész, a főmérnök, a műhelyvezető, a gazdaság apraja-nagyja. ’»ilyen méretű tanulási lázat még nem tapasztaltam soha« — örül Kó­pé esni Vince igazgató. A 275 ál­landó dolgozó közül szinte alig akad, aki nem tanul valahol. Az ezüstkalászos tanfolya­mon például csaknem százan* a traktoros- és gépészképző tanfolyamon 36-an gyarapítják szaktudásukat. A jövő hónap­ban öten dohénykertész tanfo­lyamra mennek, mások meg Pápára, a traktoros és gépész­továbbképző iskolára. Sokan végzik az általános iskola hete­dik-nyolcadik osztályát magán­úton. A pártoktatásban 19-en vesznek részt, az »Időszerű kérdések« tanfolyamába 20 KISZ-fiatal kapcsolódott be* Többen levelező tagozaton ta­nulnak. Négyen közgazdaság! technikumot, ugyanennyien a gépiari technikumot végzik, egy pedig gimnáziumi tanuló, A gazdaság három egyetemis­tát segít havonta 500 forint ösztöndíjjal. A hosszú téli estéken nem a kocsmát töltik meg már a gaz-, daság dolgozói. Nem érnek rá, mert vagy előadást hallgatnak, vagy készülnek az órákra* Akad olyan család, ahol öten hajolnak a könyv fölé vacsora után. Tanulnak... M. K.-né APRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,- Ft. Az első szó két szónak számit. Legkisebb hirdetés 10 - Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lap- Kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. ADAS-VÉTEL Kisebb házhely fiatal gyümölcs­fákkal eladó. Virág u. 93., Horváth. ____________(1015) eladó. (15971) 125-ös Csepel 2700 Ft-ért Marx Károly utoa 19. ______ 4 8 basszusos, hét váltós tangóhar­monika eladó. Sallai utca 22. (15970) Eladó családi ház mellékhelyisé­gekkel, beköltözhetőöéggel. Varga Ernő, Patalom, Kossuth Lajos utca 47. (15972) Kaposmérő (Baglyos) 33. sz. csa­ládi ház 800 négyszögöl területen gyümölcsössel eladó. (15963) Eladó 120 basszusos, tizhangvál- tós új tangóharmonika. Gárdonyi Géza utca 49. (15958) Üj csehszlovák sezlon eladó. Ki­nizsi Pál utca 14., özv. Fülöpné. (1013) Eladó lakóház, istálló, pajta (2 hold föld, erdei joggal), beköltöz- hetőséggel, valamint Cserben, Er­dősor utca végén 840 n-öl föld, házhelynek is alkalmas. Érdeklőd­ni lehet Körtönye-hegy 9., vagy Szent István u. 12, Jó állapotban levő használt abla­kok eladók. Mérete 85x150, ki-be- nyüó. Jakab László, Róma-hegy 73. (1016) 1-2 szobás lakások föbérleti jo* gát megvásárolja az Ingatlanköz* vetítő Vállalat, Kaposvár, Ady E* u. 15. sz. (3330) Takarékszövetkezetek részére páncélszekrényeket veszünk meg­egyezés szerint. MÉSZÖV, Kapos­vár címre kérjük az ajánlatokat. (15951) ÁLLÁS rtm Férfi munkaerő állást változtat­na pénzügyi, előadói, anyagköny­velői vagy gondnoki állásba. Cím 15964 számon a Magyar Hirdető­ben. (15934) A Kaposvári Textilművek felvesz beosztott szakácsnőt. (15954) V E G V F S Varrógépek garanciális javítása Szabó műszerészmestemél. Kapos- sz. alatt. (1011)’ vár, Berzsenyi u. 30. (25137)

Next

/
Thumbnails
Contents