Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-09 / 264. szám

Szerda, I960, november 9. 9 SOMOGYI NÉPLAP IPARI SZEMLE Nincs ok az elbizakodottságra Igaza volt annak a szak­embernek, aki a harmadik ne­gyedévi eredmények alapján röviden így jellemezte me­gyénk ipari termelésének helyzetét: elbizakodottságra nincs ok. Vállalataink, üzemeink több­sége túlteljesítette időarányos termelési tervét. A Kefeüzem például 126,7, a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat 106,4, a Ruhaüzem 102,6 száza­lékra teljesítette termelési ter­vét. De ami a fő, kettő-három kivételével minden üzemünk egy-két százalékkal többet pro­dukált az ' előírtnál. Ezzel be­bizonyították, hogy képesek az anyagellátási problémák, a szervezési gondok között, a profil kialakítása mellett is tervszerűen, eredményesen dolgozni. Ha az anyagellátási gond, a profil kialakítása a legtöbb he­lyen nyugvópontra jutott is már, ez még nem jelenti azt, hogy a hátralevő két hónap a nyugalom és a gondtalanság ideje lehet Hiszen egy kis vi­gyázatlansággal már zavarokat, lemaradást idézhetünk elő. Ha üzemeink vezetői elkapatják magukat, s mindenáron csak a nyereséget hajhásszák, s en­nek érdekében feláldozzák még a tervfegyelmet is, azaz olyan gyártmányokat készítenek, amelyek -»nagy pénzt hoznak«, s elhanyagolják: azokat ame­lyek után ugyan kevesebb va­lamivel a nyereség, de a nép­gazdaságnak rendkívül nagy szüksége van rájuk — odavesz­het az eddigi erőfeszítés min­den eredménye. A termelési tervek teljesítése persze nem választ­ható el a vállalati nyereségtől. Ezenkívül mégis vannak olyan tényezők, amelyek különöskép­pen elősegítették, hogy az üze­mekben növekedjék a nyere­ség. A Ruhaüzem például a 3 millió 736 ezer forint többlet- felajánlásból 2 millió 553 fo­rintot már teljesített. A Kefe­üzem a vállalt 577 ezer forin­tot 728 ezerre, a Mértékutáni a vállalt 201 ezer forint több­letnyereséget 413 ezer forintra teljesítette. Hasonlóképpen a Textilmüvek is. Minek köszön­hetők ezek az eredmények? A Kefeüzemben főként annak, hogy rájöttek: nagy lehetősé­gek rejlenek az exportban. Ami még örvendetesebb, elér­ték azt is, hogy az anyag mi­nőségének javításával nem­csak a korábbi külföldi piacok maradtak meg, hanem újakat is szereztek. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnak a konfekció minőségének nagy­fokú javításával sikerült elér­ni, hogy munkái iránt megnö­vekedett a kereslet, s1 ez ug­rásszerűen megnövelte az ered­ményeket. A Textilművek és a Ruhaüzem példája pedig azt bizonyítja, hogy a munkaver­senyben vállaltak pontos tel­jesítése, a költségek csökken­tése lényegesen növeli a válla­lati nyereséget. Sajnos a Ba­romfifeldolgozó , Vállalat, a Húsüzem és a Tejipari Válla­lat (többnyire objektív okok miatt) lemaradt. Az idei gazdasági év egyik igen nagy célkitűzése a termelékenység növelése volt. A cél elérésére tett erő­feszítések nem maradtak ered­ménytelenek. A Textilművek­ben 3, a Ruhaüzemben 1,4, a Kefeüzemben 22 százalék a termelékenység növekedése. Ott azonban, ahol e téren nem az ésszerűbb szervezéssel, ha­nem a munkáslétszám növelé­sével igyekeztek fokozni a ter­melést, vagy ahol — mint a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál — feledésbe me­rült a takarékosság, nem volt elég hatékony a munkaver­seny, bizony még sok a tenni­való a termelékenység emelé­sében. Még most sem késő megvizs­gálni, milyen tényezők segítet­ték vagy hátráltatták a mun­kát, vagy hogy hol lehet az importanyagot hazaival pótol­ni. Még most is meglesz az eredménye annak, ha az új géphez új normát állapítanak, meg. Egy-egy helyi normaren­dezés azonban csak akkor éri el célját, ha az megalapozott és műszakilag jól előkészített. Okos dolog, hogy a kaposvári Faipari Vállalatnál szalagosí- tással igyekeztek növelni a termelést, de nemcsak a gé­pekhez, hanem ehhez is olyan normát kellett - volna megálla­pítani, amely becsületes kere­setet biztosít, de nem lehet vele 5—600 forinttal többet ke­resni, mint azelőtt. Remélhető, hogy mindenütt belátják, e té­ren még sok a tennivaló. Hogy főként a műszakiakra vár, hogy azt a 10—15 lehetőséget, amellyel a termelékenységet befolyásolni lehet, kihasznál­ják. Az a tény, hogy a megye ipara a III. negyedévi termelé­si tervét 104 százalékra teljesí­tette, hogy az egy főre eső ter­melési érték 3,4 százalékkal magasabb volt a tervezettnél, a munkáslétszám pedig csak 0,9 százalékkal növekedett, azaz most már a termelékeny­ség fokozásával értünk el jó­részt többleteredményt, joggal lelkesíthet bennünket, de az el­bizakodottságra semmi okunk sincs. Szegedi Nándor A tsz nem szállítási vállalkozó A nyár elején vett te­hergépkocsit a nagybajomi Győzelem Tsz. Igyekszik ezt a járművet gazdaságo­san kihasználni. Többnyi­re a közös gazdaság saját szállításai adnak munkát az autónak, de bérfuvaro­zást is végez. Egy vizsgálat arról ta­núskodik, hogy eddig mint­egy 450 órát dolgozott má­soknál a tsz autója. Ugyan­akkor a gépállomás csak­nem 1000 órás szállítási számlát nyújtott be a Győ­zelemnek. A fuvarozás és fuvaroztatás megéri a szö­vetkezetnek. A tsz gépko­csija másoknak magasabb díjtétellel szállít, mint amennyit a szövetkezet azonos munkáért a gépál­lomásnak fizet. A kedvez­ményes szállítási díjtétel — része az állami támoga­tásnak. A nagybajomi Győzelem kapott állami hitelt a gép­kocsi megvásárlásához. Nem azért kapta, hogy fel­csapjon szállítási vállalko­zónak. Szemezze meg úgy * a munkát, hogy gépkocsi­ját folyamatosan foglalkoz­tathassa a saját gazdasá­gában. A gépállomás szál­lító eszközeiről pedig mondjon le azoknak a szö­vetkezeteknek a javára, amelyeknek nincs teher­autójuk. Nekik ugyanis na­gyobb szükségük van az állami vontatóra. „Vándorlegények 66 A nagyatádi járás KiSZ- fiataljainak hatvan százaléka vesz részt politikai oktatásban (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási KISZ Bizottság az idén is megszer­vezte a fiatalok politikai to­vábbképzését, kellő időben is­mertette az alapszervezetekkel az oktatási formákat A tanfo­lyamok előadóit, propagandis­táit megfelelően előkészítették. A járás 41 alapszervezete kö­zül 32-ben kezdődik politikai tanfolyam. A kiszistaknak mintegy 60 százaléka vesz részt politikai oktatásban. A legtöbb alapszervezetben KISZ politikai kör és »-A világ tér­képe előtt« című tanfolyam in­dul. 184 fiatal a pártszerveze­tekben pártoktatásban vesz Az idősebbek meg emlékez- I hetnek a földmunkát kereső í kubikosokra vagy az ország i egyik végéből a másikba ván- tdorló, napszámot kereső em- í berekre. A puszta megélheté­si sükért vándoroltak ők... Azóta megváltozott a világ, ^de vándorok most is akadnak, főket azonban már nem a meg- ) élhetés bizonytalansága űzi > egyik vidékről a másikra, és )már nem is gyalogosan, hanem f vonaton vagy autóbuszon »ván- f dorolnak«. Hogy miért? „Hát csak megyünk" — mondják vállvonogatva. Pomozi József is a »-hát csak megyünk« jelszóval 1950 óta 9 munkahelyen megfordult. Addig-addig forgolódott az or­szágban, míg végül (egyelőre) belátta, hogy otthon a leg­jobb, s visszament Nagyba­jomba, ahonnan elindult. De amíg hazatért, tíz esztendő telt el, s ez idő alatt dolgozott a sztálinvárosi építők között, idénymunkás volt a Kaposvári Cukorgyárban, néhány napig a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat dolgozója volt. A múlt év október 5-től 21-ig a Ka­posvári Közúti Igazgatóságnál dolgozott, s egy hónapra rá már az ÉM Kőfaragó Vállalat­nál találkozhattunk vele Bu­dapesten. — Ez volt a legjobb munka­helyem — emlékezik vissza. Érthető. A vállalat .jó szállása, paplanos fehér ágyai, a heti kétszeri fürdés a Széchenyiben, a több mint kétezer forintos havi kereset bizonyára sokáig emlékezetes lesz Pomozi Jó­zsefnek. Munkájáért megbe­csülték a szorgalmas fiatalem­bert, s nem is volt semmi' rgondja, amíg a barátok ismét meg nem jelentek, s mint már annyiszor, megint hívni, csá­bítgatni kezdték: »Gyere hoz­zánk dolgozni.« S a fülébe tett bogár addig-addig zümmögött, míg csaknem egyéves munka- viszony után Pomozi József munkakönyvébe bekerült az »önkényes« bejegyzés. Amit a barátok ígértek, abból nem lett semmi. Most otthon van Nagybajomban, s a tsz-építke- zésnél dolgozik. Hogy hová megy, ha az istálló felépül, még nem tudja. Majd akadnak barátok, akik' ismét elcsalják valahová, és kezdődhet megint a vándorlás... „Majd lesz más“ Vanzsia Imre 1958 októbere óta már az ötödik munkahe­lyen dolgozik. Volt a Baranya megyei Mélyépítő Vállalatnál, két hónapig dolgozott az erdő- gazdaságnál, a konzervgyár­ban, a halgazdaságnál, s most augusztus óta a Somogy me­gyei Építőipari Vállalatnál van. 1958 előtt a MÁV is al­kalmazta, de mert messze kel­lett járnia — hol Bátaszékre, hol Siófokra vagy Lepsénybe szólította a kötelesség, hát ha­mar otthagyta, mert a család Nagyatádon volt, és kétheten­ként hazautalni nem kellemes. Otthagyta a gazdaságot is, s így került a Somogy megyei Építőipari Vállalathoz. Most Nagyatádon dolgozik, és sze­retne ott is maradni. — De ha befejeződik az épít­kezés? — Majd lesz más. Hogy aztán a »más« építke­zés lesz-e vagy egyéb, és hogy hol lesz, az még bizonytalan. Talán elölről kezdődik a ván­dorlás. Pámapos munkaviszonyok emlékét őrzi Otártics Lajos munkakönyvé is. Tíz esztendő alatt 13 munkahelyen fordult meg. A múlt év december 1-től ez év január 2-ig három válla­lat is alkalmazta. Itt egy hét, oft négy nap. Március, óta azonban már egyhuzamban dolgozik a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. Csak Barcsról szeretne eljönni ren­dezetlen családi körülményei miatt. Egyébként az építőipart nem akarja otthagyni. Ügy ér­zi, ez a legmegfelelőbb mun­ka számára. Még fiatal, talán nem csalnak érzései, és va­lóban kiköt az építők mellett. Ilyenek a mai »vándorlegé­nyek«. Csak próbálkoznak, hátha ott jobb lesz, mint itt. Mindenkire hallgatnak: ha a koma hívja más városba, hát oda megy, ha valakitől hall valamit, megpróbálja. Csak céltalanul (és ezért nem éppen gondtalanul) élnek. Sok helyütt nem is veSzife fel az ilyen embereket. Bizalmatlanok velük szemben, hisz sohasem lehet tudni, mi-; kor hagyják ott a vállalatot* mikor találnak »jobb« munka« helyet. És ma már valahogy idejétmúlt dolog is az ilyen vándorlegény-élet. Az ország­ban- tervszerű munka folyik* ez pedig jól képzett és állan­dó dolgozókat kíván. De amíg az állandó munkások tanfolya­mokon, iskolákon képezik ma­gukat, hogy minél szélesebb körű ismereteket szerezzenek* s ezáltal jelentősebb szerepet kapjanak a termelésben, ad­dig az ilyen vándorlók lema­radnak, nem képesek tökéletes munkát végezni. Üjabb munka­hely után néznek, s mert ta­nulni mindenütt kell, ott sem állják meg helyüket. De rossz a vállalatoknak is. Fölösleges adminisztráció, kü­lönböző problémák (munkás­szállás, koszt, munkaruha sib. biztosítása), melyek a dolgo­zók be- és kilépését kísérik* sok és felesleges munkát kí­vánnak. Veszélyeztetik a vál­lalat tervteljesítését is az ilyen rövid ideig dolgozó emberek* hiszen mindegyik egy-egy ál­landó és biztos munkaerő he­lyét foglalja el, s nem mindig lehet a meggondolatlan távo­zásukkal megüresedett helyre azonnal új dolgozót állítani. Roland Ferenc iuiumw. A nyimi Haladás majorjában & Harminc éve juhász Tóth István, ö gon­dozza a közös gaz­daság 506 anyajuhát. (L kép.) Szépen híz­nak a süldők Csák Imre sertésgondozó keze alatt. (2. kép.) Kanász János szol­gálati fogatos sok beteg embert segített már a gyógyuláshoz részt azzal, hogy ha szük- £ ség volt _ rá, éjjel­na, sürgősen elutazott Moszk- hajtozna és tanácsokat adna,? nappal talpon volt. vából Németországba, s onnét az üzemi bizottság pártfogásá-í p kép.) többé nem is tért vissza. ba venne... ezt nem akarom!? Funtyikov semmit sem tu- Szégyenlős és önérzetes emberig vagyok. Nekem nem kell az£ SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (53) — A legszükségesebb szemé- Funtyikov. — Megértettem lyes holmijaim. Biztos ami nagyon örülök, biztos, magammal hoztam — _ Ez még ne!m minden felelte • Funtyikov. — Mert ez folytatta Bahmetyev. __ Sza- szállóban ténfergett, a z ügy megy a maga útján, a vát kell adnia nekem, hogy ab- bíróság pedig a formák szerint bahagyja a lopást, külön- itéL Higgye el, Szergej Petro- ben... hiszen megértheti... vies, mielőtt idejöttem volna, egész éjszaka ébren voltam, Amikor Funtyikov ^ eltávo- gondolkoztam. Természetesen zrAt, s Bahmetyev felírta ci­nem bírtam tovább és eljöt- tnét, nyomban jelentette az dott ezekről a részletekről és végleg elvesztette lelkinyugal­mát, mert mindenáron meg akarta találni azt az embert, akitől a pénztárcát lopta. Fel­tétlenül végére akart járni az ügynek, meg akarta találni a kémet. S jóllehet, ezzel senki sem bízta meg, csaknem na­ponta kintjárt a Belorusz pá­lyaudvaron, és a Metropol- ahol a tem. ügyésznek, hogy milyen ügy­külföldiek rendszerint meg­szántak, végigjárta a bizomá­nyi üzleteket. De minden igye­kezete hiábavaló volt: a »rin­gó hátsójú« külföldi nem volt sehol, teljesen nyoma veszett Bahmetyevnek adott szavát,- Fel tudná ismerni azt az ben járt nála régi »ügyfele«. embert, akitől ellopta a tár­cáját? — kérdezte Bahmetyev. — Természetesen! Mondhat­nám: egész életemre megje­Funtyibov bejelentését és a pénztárcát átadták a különle- h0TfPPal utóbb temét fedke­ges nyomozó szerveknek. A pénztárca gazdájának személy­gyeztem magamnak. Magas, azonosságát is sikerült megál- szőke, alfélé sovány ... bo- lapítani: hogy a német nagy- csásson meg a kifejezésért: já- követség alkalmazottja, név rás közben ringatja a hátsó szerint Kraschke. Megállapí­tja tották, hogy ez a »diplomata« _ ,__. „ , „ ,, azért járt a Belorusz pályaud­B ahmefyev gondolkozott, ott kellett elbú­majd röviden s nagyon komo- ’ lyan kijelentette: — Idehallgasson, Funtyikov. Igaza van, hogy ez az ügy megy a maga útján és a bíró­ság a formák szerint ítél, én azonban mégsem tartóztatom le magát. De a címére szüksé­günk lehet. Megértette? — Megértettem, Szergej Petrovics — felelte lelkesen csúznia a német hírszerző ügy­nöktől, hogy azzal küldje el Berlinbe a megszerzett íráso­kat és fényképeket Funtyikov azonban meglopta. A jelek szerint ez az esemény meg­ijeszthette a »diplomatát«, mert még mielőtt személyazo­nosságát megállapíthatták vol­reste a nyomozót és megkérte, hogy segítsen neki munikát szerezni. — Egy hónapig eléldegéltem — mondta. — Volt egy kis megtakarított pénzem, némi másom. Persze: attól emelke-: holmim. Most azonban slussz: ^ bogy itthon üldögélek nincs tovább. Nincs miből él- Szó’val segítsen.------ Helyezzen el, Szergej teIefonáIt a go. N ekem nem kell üzemi bizottság gondoskodása A És semmi részvét! El tudná? így intézni? — El — felelte Bahmetyev. És valóban, sikerült Funtyi­kovnak egy moziban állást' szereznie A nagy mozibarát­nak tetszett az ottani munka Másfél hónap múlva azon­ban kitört a háború. Funtyi­kov már az első napokban fel­kereste Bahmetyevet, akivel közben több ízben is találko-; zott, — Szergej Petrovics, megint? a segítségét kérem — mondta.S — A frontra akarok kerülni.? Elmentem a sorozó bizottság-: hoz, de ott a szívem körül ta­pogatóztak és kijelentették, hogy nem vagyok alkalmas Márpedig én semmiképp sem bírok a hátországban üldögél-: ni. Jobban ismerem a szíve­met, mint ők, hiába mondják nekem, hogy magas a vérnyo­Petrovics, mert így nem bírom ki tovább. Kultúrember va­gyok, ennem és cigarettáznom is kell, meg moziba járnom. Segítsen rajtam, egy feltétel«, Bahmetyev rozó bizottsághoz és megkérte, hogy ne legyenek túl szigorúak Funtyikowal. S az eredmény az volt, hogy Funtyikov a had­lel: hogy senki se szaglásszon « állományába terült. S* utánam; zsebtolvaj sosem vol- heítel , kf "b,b ^ az arcvr tam, hanem olyan ember va- naira küldték, gyök, mint a többi. Mert kü- óf Bahmatyev is a lönben a munkahelyemen min- ”ez került, denki sajnálna* mindenki só­Nemsokára hadse’' — Folytatjuk —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents