Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-04 / 261. szám
Péntek, 1960. november 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP MÉM ÖMCÉL Elgondolkoztató jelenség hívta fel nemrégiben a TRANSZ- VILL vezetőinek figyelmét. Annak ellenére ugyanis, hogy az utóbbi néhány esztendőben óriási változások történtek az üzemben — az állam milliókat költött a korszerűsítésre, új, nagy teljesítményű gépek beállítására —, a termelékenységi és gazdaságossági mutatók nem tükrözték megfelelően ezt a fejlődést. Jobban szem- ügyre véve á problémákat megállapították, hogy a normák bizony nem nagyon ösztönöznek a termelékenyebb, jobb munkára. Mindenki tudja, hogy sókat javultak a munka feltételei, a normák azonban még a régi viszonyokat tükrözték. — Sehogy sincs ez így jól — morfondíroztak magukban az üzem gazdasági és pártvezetői —, hiszen saját bőrünkre megy ez a »jótékonykodás«. — Mindannyian egyetértettek abban, hogy tenni kell valamit. A gondot főként az okozta, hogyan magyarázzák meg a munkásoknak a normarendezés szükségességét, hogy ne csak megértsék, hanem segítsék is e nem valami népszerűnek látszó, de igazságos intézkedés megvalósítását. A gazdasági és a pártvezetés elsősorban az üzemben dolgozó kommunistákat hívta össze, s őszintén feltárta előttük a helyzetet. Azt kérte tőlük, adjanak tanácsot, hogyan lehet változtatni ezen az állapoton. Az üzem párttagjai alaposan megfontolták a dolgot, s hallatták véleményüket Megállapodtak abban, hogy minden műhelyrészben először a munkáspárttagok normáját rendezik, hogy a pár- tonkívüliek lássák: a kommunisták egyféleképpen beszélnek és cselekszenek. így már volt erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy meggyőzzék a normarendezés ellen ágálókat Joggal mondhatták munkástársaiknak: »Nézd, komám, egy kicsit több lesz most a követelmény, de lehet teljesíteni az új normát.« Azt is tudta a pártvezetőség, hogy a harc lent, a műhelyekben dől el, ezért ezekben a napokban különösen megmutatkozott: mi minden függ a pártcsoportok tagjainak kiállásától, példamutatásától, agi- tációs munkájától. S a pártcsoportok becsülettel helytálltak; a kommunisták előremutató szava, helyes magatartása jó alapot teremtett arra, hogy az új normákra való átállás a dolgozók teljes egyetértésével találkozzék. Ebből is látszik, hogy nem lebecsülendő, hanem igen fontos harci egység a pártcsoport. Az a vita is ezt hangsúlyozta, amelyet az üzemi pártcsoportok helyzetéről a napokban folytattak a városi párt-végrehajtó bizottságban. Az élet bizonyítja, hogy azok az üzemi pártszervezetek válnak igazán a termelés jó szervezőivé és ellenőrzőivé, amelyeknek tagjai aktívak, és ahol a párt legkisebb setjei, a pártcsoportok jól dolgoznak. A Textilművekben levő pártcsoportok például rendszeresen foglalkoznak a termelés legapróbb részleteivel is, mert csak így tudják segíteni annak az üzemi célnak az elérését, hogy 50 tonna fonalat gyártsanak terven felül. A Húsüzemben a szocialista címért küzdő brigád megszervezésében működtek közre a pártcsoportok. A TRANSZ- VILL-ban dolgozó pártcsoportok nemcsak a termelékenyebb, takarékosabb munkára ösztökélnek, hanem a fiatalok nevelésével, a párt erősítésével is foglalkoznak, s nélkülük, ajánlásuk nélkül senkit sem vesznek fel sem tagjelöltnek, sem párttagnak. Helyes ez a módszer, mert hiszen ki más vehetné észre, hogy ez vagy az a munkás megérett arra, hogy a pártba kerülhessen, mint az a kollektíva, amelynek tagjai ismerik egymás gondolkodását, magatartását, családi életét s nem utolsósorban munkáját. Hatni az emberekre, formáim egymás jellemét — ez is a kollektívában lehetséges legköny- nyebben, hiszen itt vannak legtöbbet együtt, itt alakulnak ki az emberek között a legközvetlenebb elvtársi, baráti kapcsolatok is. Igen nagy tehát a pártcsoportok szerepe, felelőssége, és sok még a bennük rejlő kiaknázatlan lehetőség. Mért — mint a vitában is kiderült — még jó néhány kommunista vezető — és nemcsak vezető — téveszti szem elől, hogy a párt és a tömegkapcsolat erősítésének legegyszerűbb és leghatásosabb eszköze a pártcsoport jó munkája. Látszik ez abból is, hogy több pártvezetőség afféle tagdíjbeszedőt és taggyűlésre toborzót lát a pártcsoportban, más megbízatást nem adnak neki, így nem is tudnak mit számon kérni. Sokszor nagyon fontos párthatározatok éppen oda nem jutnak el — vagy nagyon későn jutnak el —, ahol végre kell azokat hajtani, pedig éppen a pártcsoportok tagjai tehetnének legtöbbet e határozatok megvalósításáért. Nagyon kevés még az olyan pártcsoport, ahol a párttagok a feladatoktól függően, de rendszeresen tanácskoznának két taggyűlés közötti időben. A pártcsoportok sokat tehetnek azért is, hogy a párttagok érezzék: hivatásuk nem öncél, hanem a dolgozók érdekében való. Varga József A küldött Három, éve már, hogy egy vékony dongájú fiú vonatra ült Ercsiben, és elindult Kaposvárra. Elindult, hogy elfoglalja helyét a Cukoripari Technikum diákotthonában, és megkezdje tanulmányait az isko- lában. Édesanyja és két kis testvére az állomáson integetett utána, édesapja, az Ercsi Cukorgyár műszerésze viszont egy darabig vele együtt utazott, hogy kihasználva az utolsó pillanatok adta lehetőséget is, a 'cukorkészítő szakma szépségeiről beszéljen. De Győri Bélát akkor nem nagyon lehetett felvidítani. Nem csoda, hiszen szíve Budapestre vonzotta, a Kandó Kálmán Elekstroipari Technikumba. Oda helyhiány miatt nem vették fel, és akkor a Cukorgyár javaslatéira beleegyezett, hogy mint társadalmi ösztöndíjas Kaposvárra jöjjön, elvégezze a Cukoripari Technikumot, és utána mint tanult szakember segítse a gyár munkáját. Béla akkor ■vállalta ezt, a szive azonban most mégiscsak sebesen vert — Vajon milyen lesz, bírom-e"! — tette fel önmagának számtalanszor a kérdést Csupán akkor derült fel az arca, amikor egy ismerős álU meg előtte, szintén ercsi fiatalember, Zechmeiszter László, a Cukoripari Technikum akkor már harmadéves tanulója. ... Kaposvár hamar megtetszett. A tanárok barátságosak, segitölcészek voltakv a fiatalok, a szobatársak sem hagytak neki időt arra, hogy szomorkod- jék. S 6 egyre jobban megszerette a kollektív munkát. Először csak segített. a kiszesék- nek, s egyszer, amikor megkérdezték tőle: »Te Béla, nem akarsz közénk állni?«, boldogan mondott igent. A tanév végén pedig, amikor a régi titkár búcsút vett az iskolától, ráesett a választás, titkárnak, javasolták, s a szavazás egyhangú volt. Győri Bélát most nagy megtiszteltetés érte. Rumi Ilonát és őt jelölte a Cukoripari Technikum KISZ-álapszervezetének; tagsága, hogy képviseljék az iskola tanulóifjúságát a városi küldöttértekezleten. November 13-án egy ünneplőbe öltözött fiatalember, a Cukoripari Technikum III. éves tanulója elfoglalja majd helyét az értekezleten. Ez lesz életének egyik legfelejthetetlenebb napja. P. Gy. Meghallgatja panaszát a közgyűlés Egy névtelen levélírónk figyelmébe »Szentgáloskéri tagok« aláírással névtelen levél jött szerkesztőségünkbe. Minden sorából újabb és újabb panasz csengett ki. A levélíró arra kórt bennünket, vizsgáljuk ki az ügyeket Kérésének eleget tettünk, s a következőket állapítottuk meg: Mint ahogy az a legtöbb névtelen levél esetében lenni szokott, a panaszok egy része helytálló, más része nem. Nem vitatjuk és nem firtatjuk, miért nem merte aláírni a nevét az, aki úgy érezte, jogosan fordul segítségért más szervekhez. Az azonban már elgondolkoztató, hogy helytálló panaszaira miért nem kért először választ a termelő- szövetkezettől. Mert neki mint termelőszövetkezeti tagnak a gazda jogán igenis joga van a közgyűlés elé tárni problémáit, joga van feleletet kérni arra, amivel nem ért egyet Sót ez kötelessége is, mert közösségben, egyetértésben élni csak akkor lehet, ha mindenki nyíltan elmondja véleményét. Érvényes ez ebben az esetben is, mikor a levélíró nem bűncselekményekről, hanem szabálytalanságnak vélt esetekről ad számot Az említett li- batcUat a termelőszövetkezet hivatalos áron adta el tagjának, s a bevett összeg pontosam be van írva a pénztár- könyvbe. Tehát semmiféle törvénytelenség nem forog fenn. Hogy a szövetkezet — szerényen — megvendégelte a svá jci lókereskedőket a vásárlás után? Ez a szövetkezet dolga. Az istállóbérlettel kapcsolatban pedig hadd emlékeztessük a levélírót arra, hegy a tsz annak idején megállapodást kötött a tagokkal. A megállapodás pedig arról szol,. hogy a tagok nem kémek külön bérleti díjat istállójuk használatáért, csupán az a követelésük, hogy amíg el nem készül a közös férőhely, s az állatok kint lesznek a tagoknál, addig a szövetkezet tatarozza és karbantartja a szóban forgó egyéni istállókat. A levél egyik fontos kitételére nem sikerült fényt deríteni, illetve csak részben látjuk világosan- Itt éreztük igazán annak hiányát, hogy nem tudtuk megkeresni a panaszost, és nem kérdezhettük meg honnan vette azokat a ■pontos« adatokat, melyek szerint az elnök. Szigeti László és mezőgazdász, Jovánczai István egynéhány tagnak adta el kenyérgabonáját. Ivusza István ugyanis, akit a levélíró mint vásárlót jelöl meg, azt állította, hogy egy szem gabonát sem vett az elnök col, sőt ő gondoskodott arról, hogy Szigeti Lászlónak és Jovánczai Istvánnak is haza, azaz Kaposvárra szállítsák terményét. A válasz tehát tagadja levélírónk állítását. A panaszban érintettek mindegyikével nem tudtunk beszélni. Azt azonban meg kell jegyezni.: az elnöknek is és a mezőgazdásznak is joga van eladni a munkaegységre kapott gabonáját. Az azonban bírálatot érdemel, ha éppen ők elfeledkeznek az irányelvekről, és feleslegüket nem a közös révén, hanem üzletelgetve, maguk között értékesítik. Ennyit válaszolhatunk szentgáloskéri panaszosunk levelére, és ismételten csak azt mondhatjuk, hogy ha úgy látja, valami nincs rendjén a tsz- ben, bátran és 'nyíltan álljon fel a közgyűlésen, és mondja el, mire vár választ, mivel nem ért egvet A feleletet, a felvilágosítást minden bizonnyal megkapja, s ha az kevés lenne, kérje a szövetkezet felügyeleti szervét, a heirt, a járási vagy a megyei tanácsot, támogassák abban, hogy kiderítse: panasza helytálló-e vagy sem. . ——i .................. ......—........—— T ervszerűség ? Nagyatádon az új iskola építlcezésén a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat egyik részlege dolgozik. Az építési munkákat már a múlt évben megkezdték, de a tervezést ' bizonyára jóval előbb lezárták. A-zaz. mégsem, viert változtattak az eredeti elképzeléseken. Ugyanis az eredeti terv szerint az iskola hátsó udvarában akarták megépíteni a modern épület és a régi iskolaépület deri.tőjét. Persze nemcsak akarták, hanem hozzá is láttaki Ástak egy kisebb fajta fürdőmedem cének is beillő, csaknem három . méter mélységű gödröt. Dolgozott rajt nyolc-tíz mun- más majd egy hónapig. Aztán minden abbamaradt, mert egy újabb elgondolás született. Eszerint a szennyvizet a jelenlegi fürdőépület biológiai derítőjébe vezetik él. Az új terv kétségtelenül jobb az előzőnél, de nem lehetett volna erre már az építkezés vagy — ami még ész* szerübb lett volna — a tervezés idején rájömü? Minden bizonnyal igen! Csakhogy ahhoz alaposabban körül kellett volna nézni. A jobb megoldás gondolata így késve my sokba került.-nagyon 50 férőhelyes tehénistálló épül a gyékényesi Március 15, Tsz-ben. Az istálló november 15-re készül eL Tároljuk szakszerűen a burgonyát Az idei rendkívüli csapadékos ősz igen nagy nehézség elé állította -burgonyatermelőinket. A feladat ugyanis az, hogy a gazdag termést a kedvezőtlen feltételek mellett úgy tároljuk, hogy a veszteség minimális legyen. Mint ismeretes, a bur- gomyagumó magas víz- és tápanyagtartalma miatt a külömSEJNYIN filási viszonyok mellett is a mennyi katonáját, akár egy lelki erőről és jellemről tett ta-Jburganyagurpp súlyának mint- fél szóból is megértette gon- núságot ebben a háborúban./egy 5—6 százalékát elveszti, dolataikat, nyílt szavú, de szí- Az arcvonal súlyos körülmé-gEzzel szemben átlagban 20 gorú volt, rendet, fegyelmet nyei, a hazájukat fenyegetögszazaigk körül alakul a tárolá- követelt A lajhárokat és buta- veszély, a fáradság és nélkülö-Jsi veszteség, de egyes helyeken kát ki nem állhatta. Hivatásos zés csak fokozza a nép harcigg^^ jóval nagyobb, melyet a tüzér volt, . tüzérségi akadé- szellemét, megerősítette haza-ggrMT|(^ t- ^ baktériumok okoz- miát végzett, s amikor fegy- fiságát, még szorosabb egység-* nak A szakszerű tárolás leg- vememéről beszélt, kigyulladt be kovácsolta. S fontosabb feltétele, hogy a ____ a szeme. Akár^ órákig tudott Szviridov bizalmasan el-^burgonya száraz, egészséges és b eszélgetni acélgyartmányok- mondta az egyik fiatal sza-Ssérülésmentes legyen. Ezt gon- . . ról, tűzhengerekről, célzott kaszparancsnok történetét. Le-^des válogatással és szárítással honolt itt, a fenyők csücsai ál- tűzről. Betéve ismerte a világ ontyev már többször látta eztSérhetjük el mcsan susogtak, a tóban lus- minden hadseregének ágyú- az embert, akit Funtyikovnak' tán lubickoltak a halak. A nyár méreteit és lövegneveit. Elis- hívtak. Huszonöt év körüli, so-i gos csend állt be azon az arc- tompafényű csillagai szinte tit- merően nyilatkozott az L—2 vány, fiatal legény volt, ’ tevonalszakaszon, ahol Leontyev kon gyönyörködtek az alvó tó tű zörejéről, örült elsöprő si- ldntéte élénk, ajkán huncut, tartózkodott. A németek ugyan fekete tükrében. kereinek, de figyelmeztette Le- ingerkedő mosoly __ enélküí A SIEÍUS AKCIÓ (50) ÉJJEL AZ ERDŐBEN Július folyamán viszonylaA tárolás legfontosabb módja a prizmázás. Helyét száraz, magas fekvésű talajon válaszjászuk ki. Fekvése lehetőleg Minden aludt: az erdő, a tó, ontyevet, hogy bizonyos mó- nem is lehetett volna elképzel-Sészak—déli irányú legyen. . A Jburgonyát sima, száraz talajra CXUJXO.O, v*v, uuuuw* KctioiiaK. is scLuraiKDan, s a 10- vem, cs^a^ciuaucm xYCM~i o. arcKiiejezesenez. V? . kát visszaverték, s a szovjet vegek a vitorlavászon huzatok vég irányzását és fokozni a _ Elmondhatom önnek _2maxmlallsaTI 12a~130 Ch1 sze" csapatok szilárdan megvetet- aiatt A táborban sehol egy ■ célzás pontosságát. mesélte Szviridov — hogy ez: ték lábukat az új vonalon. Ab- fény: tilos volt tábortüzet Leontyev örült ennek a nyílt- a Funtyikov hivatásos zsebtol-: ban az evben csak későn jött gyújtani, még a gyufavillantás ságnak, szakértelemnek, ezek- vaj, mégpedig többszörösen a nyár, s csupán juiius elejen ,g bűncselekménynek számi- nek az értelmes tanácsoknak. Viííntotett éiAMotn Rnrtsnhon: is bűncselekménynek számi- nek az értelmes tanácsoknak, büntetett előéletű. Börtönben! lett teljesen úrrá a termesze- tott. Megfigyelő ^ pontjaikon ö is rokonszenves volt Szviri- is ült, hiszen gyerekkora óta^ ten. Az a tüzérségi csapategység, amelynél Leontyev tartózkoles és 60—70 cm magas prizmákba rakjuk. Feltétlenül száraz, törekmentes szalmával — melynek vastagsága össze- nyomottam is 50—60 cm — taszinte megmerevedtek az elő- dovnak, hogy olyan szerény, állandóan lopással, foglalkozott. őrsök. még szinte szégyenlős is, hogy A háború kitörése előtt egy ^karjuk le, majd a fagy beállm _______ Sötét éjszaka borult" az alvó annyira tiszteletben tartja más hónappal, ezerkilencszáznegy-Stáig legalább 30 cm vastagon d óire^ sűrű,"'sötét erdőben táborra. Alom, álom mindé- ^berek felf^át fi^elme- venegy tavaszán olyan e.etBegyenletesen földeljük le. A állt nagy kiterjedésű mocsa- nutt, csupán egyetlen foldfede- sen végighallgat bármilyen bi- történt vele, amely u] irányba” rak és nyárfák között, ahol a nyári tavakban feketén állt a víz. Az erdő több tucat kilomas, mert tavasszal, megakadályozza a prizma talajának hirtelen felmelegedését, ezáltal a prizma hőmérséklete sem emelkedik, gyorsan, a gumó ■nem tud kicsírázni. A prizma hőmérsékletének 2—6 Celzius foknak kell lenni. Ennek biztosításához nélkülözhetetlen eszköz a prizmahőmérő. Két foknál alacsonyabb hőmérsékleten megfázik, illetve megfagy a gumó. Ha a prizma hőmérséklete 6 foknál magasabb, a gumóban megindulnak az élettani folyamatok, nyugalma megszakad, erősen lélegzik, kicsírázik. Ami a legkárosabb: a betegségeket Okozó gombáknak és baktériumoknak kedvező életfeltétel teremtődik, így azok igen elszaporodnak, és nagy veszteségeket okozhatnak. Ha emelkedik a hőmérséklet —- amit nem szabad hogy a prizmán lévő hó olvadása jelezzen —, a földet csíkokban húzzuk le szelőztetés végett. Hőmérő hiányában időnként a gyanűsabb szakaszokat bontsuk fel, és ha rothad, azonnal válogassuk; át. Ha megtartjuk a prizmázás alapvető szabályait, ezzel termelőszövetkezeteinknek és népgazdaságunknak hatalmas értéket menthetünk meg. Kupái József mezőgazd. mémölí zékben folyt halk beszélgetés, ráló megjegyzést, tanácsot vagy fordította egész életét. Saját földtakaró és az árok között Szviridov ezredes és Leontyev javaslatot. Szviridovnak tét- szavaiból tudom, de történetét5 legalább 3Ö cm padkát hagymémök tárták fel egymás előtt szett, hogy a tervezőmérnök megerősítette az elhárító osz-2junj^ bogy a fagy alulról se méteren át húzódott és rossz lelkűket Már egészen össze- »nem kapatja el magát«, min- tály hozzánk beosztott megbí-^ időben úgy zúgott, mint az szoktak, kettesben mindig ta- dent megbeszél a tüzérekkel, zott ja is, Bahmetyev őrnagy,- - - - láltak valami érdekes témát, közvetlenül viselkedik és »nem aki a háború előtt népi nyomo-: amiről beszélhettek. akar lángésznek látszani«. zóként működött. Jellemző _ _ Leontyev rokonszenvesnek így kezdődött barátságuk, hogy Funtyikov és Bahmetyev átsuhanó éjszakai repülőgépek találta Szviridovot, ezt az ele- Éjszakai beszélgetéseik köre most szinte elválaszthatatla-: robaja sem bonthatta meg az ven, hevesvérű, jó eszű, so- pedig egyre inkább tágult. Soóceán. Sem a minap lefolyt ütközetek, sem az odagyűlt tüzérség de még a fölötte sűrűn törhessen be. Hótakaró nélküli mínusz 15 fokos hidegben a prizmák tetejére tegyünk szó- ;raz szalmát vagy kukoricaszárat (trágya és nedves szalma erdő örök, zord ily ári éjszakákon mély csönd ridov nyugalmát, hasem csüggedő embert. Szvi- kát beszéltek a háborúról, meg no^’ annrira összebai átkoztak, jnem jó, mert vezeti a hőt). Ez arcról ismerte vala- a népükről, amely lenyűgöző — Folytatjuk — *a szalma-takarás azért is alkalFejladik a vietnami könyvkiadás A Vietnami Demokratikus Köztársaságban egyre több szépirodalmi, tudományos és műszaki . könyvet adnak ki. 1959-ben a kiadott könyvek példányszáma 15 millió volt, tízszer annyi, mint 1939-ben; az idén a kiadott könyvek példányszáma 24 millióra emelkedik.
