Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-22 / 275. szám

Kedd, 1960. november 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A mi hiányzik a gépállomást számlákról A bíróság foglalkozik a cso­konyavisontaiak tavalyi mani­pulációjával. A volt főmező­gazdász, a két leváltott bri­gádvezető és az akkori igazga­tó, valamint a helyi Petőfi Tsz elnöke és főkönyvelője érde­kelt így vagy úgy a dologban. Nemrégiben megtartották a a helyszínen az első tárgyalást, de még nincs lezárva az ügy. Kit miben és milyen mérték­ben terhel a felelősség, azt majd ezután állapítják meg. Ne is vágjunk a dolgok elébe, hanem a rendellenességek megértése céljából vegyünk egy — most már nem csoko- nyavisontai, hanem — általá­nos példát. Megy a vontató, viszi hús? gazda hízóját az állomásra. Két óra alatt megfordul, s óránként 40 forintot keres. — Ilyen »-kis tételt« csak nem írok be húsz névre, úgyis a tsz-nél vagyunk kihelyezésen, elkönyvelem a hízószállítást tsz-munkának — így gondol­kodik a gépállomási brigádve­zető, 80 forinttal a kezében. A gondolatot tett követi. A »job­bik« esetben így alakul a do­log a megbeszélés alapján: — Te, elnök komám, itt a 80 forint, amit kerestünk a maszekoknál. Ez a pénz le­gyen a tietek, s mivel nektek 10 forintos díjtétellel dolgo­zunk, beírunk 8 órai trágya­szállítást. Rendben? — kérdi a brigádvezető. Az elnök helyesel. Nem csa­pódtak be az egyéniek, nem tapad egy fillér sem a gépállo­mási brigádvezető kezéhez, se nem keres, se nem veszít az ügyleten a tsz. S a gépállo­más? Az pedig nyer. Hát akkor ki veszít? Az állam — tehát mindannyiunk: én is, te is, ő is. Hogyan? Mert a tsz minden 10 forintjához 30-at hozzátesz az állam. Így lesz a kétórás maszek-fuvarból — papíron — 8 órás tsz-munka. Két órát ment a gép, s mégis nyolc órát »teljesített«. A tényleges kere­set pedig 80 forintról felugrik 320-ra, amiből 240-et az ál­lamkincstár folyósít. Kevés üzemanyag fogy, »nagy« a tel­jesítmény — talán még pré­mium is üti a brigádvezető meg a vontatós markát Mondom, ez a »jobbik« eset, mert az ügyfelek egyike sem károsodott — egymást nem csapták be. De megkárosítot­ták a népgazdaságot, bűntény tehát ez is, a javából. A »rosz- szabbík« esetben azt a bizo­nyos 80 forintot a brigádveze­tő elfelejti átadni a tsz-nek. S a két órát hogyan számolják el? Valahogyan. Amiből az sül ki, hogy »csak« kétszer 10, tehát mindössze 20 forinttal csapja be a tsz-t, kétszer 30, azaz 60 forinttal az államot. Ez még inkább bűntény. Nem, nem és nem mehet ez így. Magánszemély, ha fuvaroztat a gépállomással, ne adjon pénzt a brigádvezetőnek — kérjen csekket, fizesse be a fuvardí­jat postán: ez a szabály. Tsz- elnök, tsz-könyvelő ne enged­je magát rávezetni ilyen gör­be útra. A jegyzőkönyv-szám­lákat pedig egyeztesse, ha visszajött a banktól a másod­példány. Ha ezt megnézi, ész­re kell vennie, hogy a 6 órá­ból közben 16 óra, a 25 hold kapálásból 125 hold lett Per­sze, hogy nem hagyja magát becsapni a tsz, de ha rájött a csalásra, ne hagyja futni a csalót. Van a gépállomásokon egy köztudott dolog: nem lehetnek riválisai a TEFU-nak. Vagyis: főként mezőgazdasági szállítá­sokkal kell foglalkozniuk. Ezért más jellegű fuvart csi­nálnak vagy nem: egyre megy — nem számít bele az ún. fő tevékenységű munkák tervtel­jesítésébe. Hogyan segít ezen a bajon a Balatonkiliti, Fonó vagy Marcali? Ha téglát, fát, szenet vagy egyebet visz a vontató, a megnevezés rovatát üresen hagyja, s csak annyit ír rá a munkaelszámolási lapra, hogy »mezőgazdasági szállítás«. Pe­dig nem az. Mint ahogy nem is nyilváníthatja annak Nagy Sándor megyei revizor, aki a menetlevelet is megnézi. Azon pedig kinek van bátorsága ki­töltetlen rubrikákat hagyni? Tudják azt a termelőszövet­kezeti vezetők, hogy a rend­sodrózás nem kukorica kulti- vátorozás. Ha netán e kétféle munkát összetévesztené a gép- állomási brigádvezető csak azért, hogy növényápolási ter­vét így teljesítse, térítsék visz- sza a valóság talajára. De azt is jól tudhatják, hogy az álla­mi támogatásra csak a közös gazdaság jogosult Ezért nem tsz-fuvar, tehát nem 10 forin­tos díjtétellel elszámolható szállítás az, ha a tsz-könyvelő- nek bútort, az elnöknek tég­lát visz a gépállomási vontató. Miért fizessen erre rá óránként 30 forintot az állam? Fizesse meg a 40 forintot a szállíttató. Ez van rendjén akkor is, ha például a tsz-tagok háztáji kukoricáját viszi haza a von­tató, s akkor is, ha a háztáji földet vagy a pedagógus illet­ményföldjét szántja az állami traktor. Tavaly a megye gépállomásai mintegy 80 millió forint álla­mi támogatást kaptak. Ennyi­vel kevesebbet fizettek a tény­leges költségeknél a tsz-ek a gépi munkákért Nem sajnál­ja az állam ezt a pénzt, ha va­lóságos adatok szerepelnek a gépállomási számlán. Kárt csak annak az összegnek a ki­dobásával vallunk, ami el nem végzett munkáért vagy költött jogcímen megy ki az állam kasszájából. Ki-ki tegye meg a magáét, hogy ilyen indokolat­lan kiadásoktól megmenekül­jön a népgazdaság. Kutas József KOLLÉGIUMI NAP - GOMBFELVARRÁSSAL Eljöttek a csurgói gimnazisták ven­dégségbe Kaposvár­ra ismerkedni a Kállai Éva Diákott­hon és a Latinka Sándor Kollégium életével, sportolni, beszélgetni, táncol­ni. S mert egy nap igen rövid idő, már kora reggel megkez­dődtek a sportver;- senvek, az asztalite­nisz, a sakk- és - a röplabda-mérkőzé­sek, hogy délután a nagy rangadóval, a focimeccsel fejeződ­jék be a sporttalál­kozó. Az eredmé­nyek? Nos, meg kell vallani, hogy a csur­gói fiatalok bizony minden mérkőzésen vesztettek. Délután azonban kárpótol­ták magukat az el­szenvedett veresé­gekért, mert ... De ne vágjunk a dől- Tama a a gok elébe. csuryui gimnazistán csujjulu, ve­szélyben a kosár. Csökkentik a költségeket a Somogytarnócai Állami Gazdaságban A tervszerű munkaszerve­zés a mezőgazdasági munkák folyamatos, idejében történő elvégzésének egyik feltétele. A Somogytarnócai Állami Gaz­daságban a helyes munkaszer­vezés kedvező hatása a taka­rékossági mozgalom eredmé­nyeiben is megnyilvánult. 322 holdon termeltek burgonyát. Már az egész termést kiszed­ték, s osztályozva prizmába rakták. Említésre méltó az a módszer, amellyel eleget tet­tek a takarékossági szempon­toknak. A kiszedett burgonyát rögtön zsákokba rakták, és a prizmázó helyre szállították. Nem sajnálták a fáradságot, ott kint állították üzembe az NDK-ból kapott burgonyaosz­tályozó gépet, ott végezték el az osztályozást, s ezzel igen sok szállítást és költséget ta­karítottak meg. Egy csapásra végeztek az osztályozással és a prizmázással, és így időt is nyertek. A trágyaszórást úgy szervez­ték meg, hogy naponta 1500 forintot takarít meg a gazda­ság. Amikor a szuloki termelő- szövetkezet visszautasította a trágyamarkoló gépet, akkor a gazdaság megvásárolta azt. Érdemes volt! Azóta már a szulokiak is megtekintették, és belátták, kár volt idegenkedni tőle. A trágyahordás — mint ismeretes — meglehetősen ne­héz munka, s elég sok munka­erőt követel. A trágyamarkoló­szóró géphez mindössze két ember szükséges. Azelőtt 16-an látták el ezt a munkát. Mivel igen számottevő munkaerőt ta­karítanak meg, váltott műszak­ban, éjjel-nappal dolgozhatnak, s még így is kevesebb munka­bért kell trágyahordásért ki­fizetni, mint egyébként. A takarékosságra való tö­rekvés az idén hozott először ilyen szép eredményeket So- mogytamócán, nagyban segít­ve, hogy nyereséggel zárják az 1960-as évet Dal a módiról. Egyszóval, volt, aki sportolt, akadt, aki a diákotthon társal­gójában beszélgetett Lossos Mária meghívta a csurgói lá­nyokat, hogy nézzék meg a há­lótermeket is. Mentek is szí­vesen, kíváncsiak voltak ka­posvári barátaik szállására. S mert a szabály az, hogy a háló­termekben cipőben nem sza­bad járni, Mari bizony levet­tette a cipőt a vendégekről is. Volt nagy nevetés, amikor ki­derült ez a »vendégfogadás«. Alig jött meg a szurkolótá­bor a labdarúgó-mérkőzésről, már kezdődött a nap fénypont­ja, a szellemi öttusával egy­bekötött műsoros klubdélutún. Szavalat, vidám jelenet, har­monikaszóló, énekszám — :e?> Melyik a helyes kifejezés: sepeg vagy csöpög? Mi a ra- iátor és a gladiátor közötti ülönbség? — és így tovább, áki pontos választ adott, egy pontot és egy sportcsokit ka­pott, aki nem tudott válaszol­ni, csak csokoládét. A fiúk csapatversenyét vég­eredményben a csurgóiak nyer­ték Volt nagy öröm, amikor megkapták a jutalmakat: há­rom Shakespeare-kötetet, egy borotvaecsetet és egy hamutál­cát. Az összetett verséhyben holtverseny alakult ki, s végül a zsűri arra az elhatározásra jutott, hogy ügyességi felada­tot kell a csapatok egy-egy tagjának megoldani A lányok képviselőjének egy képzeletbe­li sportmérkőzést kellett köz­vetíteni, a fiúkénak pedig — egy gombot felvarmi. A közvetítés remekül sike­rült, a gombfelvárrás nem. Mentségére szolgáljon a »szen­vedő« fiatalembernek, hogy utána egy kislány is megpró­bálta 60 másodperc alatt a tűbefűzést és gombfel varrást, de .neki- sem sikerült. A kínos helyzetet végül is Cselők László, a Latinka Kollégium igazgatója oldotta fel. Kérte a tűt, a oémát és a gombot, adott jelre indult, és Sikerült a fel­adat megoldása. Megmentette a kaposváriak becsületét. Nagy tapssal és egy csokoládéval ju­talmazták sikeres szerepléséért. Aztán vacsora következett* majd tánc, mert hát arra várt az egész társaság, szinte egész Aki megmentette a kaposváriak becsületét. Cselők igazgató gombvarrás közben. kezdődött a szellemi vetélke- nap. S olyan rossz volt később dés. abbahagyni* De hát a vonat Szaporán peregtek a kérdé- már bent állt az állomáson* tetszést ara* Sek: Melyik várat védte Zrínyi indulni kellett haza. Miklós? Ki a Háború és A kollégiumi nap véget ért. béke című film női főszereplő- Polesz György tott a fiatalok körében. Aztán felállt a négy csapat, SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ „ Petronescu mellé telepedve, Bahmetyev ismét megérezte azt az alig észrevehető szagkeve­réket, mely szinte átitatta en­nek az embernek a bőrét. Elő­ző napi homályos nyugtalansá­ga megint erőt vett rajta. Fürkészve nézte végig szom­szédját és észrevette, hogy az­nap nincs jó bőrben. Arra is felfigyelt, hogy amikor a »kül­döttség« vezetője ajkához emelte a vodkás poharát, keze kissé remegett. — Hogy érzi magát? — kér­dezte Bahmetyev. — Fáradt­nak látszik. — Köszönöm kérdését. Nincs semmi bajom. Kitűnően alud­tam. — Az éjszaka cigarettazott. Láttam, messziről, hogy a zi­vatar ellenére kilépett a fede­zékből. — Csak szívni akartam az éj­szakai levegőből. De úgy lát­szik, ön is szokott éjszaka ci­garettázni, mint én? — Igen — felelte röviden Bahmetyev, majd hozzálépett. — Néha jólesik félbeszakítani az alvást egy cigarettáért. De ön sokáig cigarettázott — Először valóban cigaret­táztam, azután csak pihentem. — És Petronescu figyelmes pillantást vetett Bahmetyevre.' — Különös, hogy önt nem vet­tem észre. — Nem akartam zavarni, ezért nem mentem oda. Ügy gondoltam, jobb lesz önnek egyedül. Néha jólesik az em­bernek magára maradni és ilyenkor azt akarja, hogy sen­ki se háborítsa nyugalmát. — Látom, Leontyev elvtárs, hogy ön nagy álmodozó — szólt mosolyogva Petronescu. — Hiszen vannak emberek, akiknek ez a hóbortjuk. Az áb­ránd. A fantázia. A kétségek... No, de itt az ideje, hogy in­duljunk. Ezredes elvtárs, en­gedje meg, hogy saját nevem­ben, valamint küldöttségünk minden tagjának nevében... És Petronescu felemelkedve, forró szavakat mondott, kérte a jelenlevőket, hogy még egy­szer ürítsék poharukat a szov­jet hadseregre, a tüzérségre, a győzelemre. Majd valamennyien, vendé­gek és- vendéglátók, elhagyták a fedezéket. A tömpe orró, nyi­tott gépkocsi már ott állt a fe­dezék előtt, s most úgy felbő- dült, mint egy vén, dühös bull­dog; kormánykerekénél ott ült a gépkocsivezető, egy gyors te­kintetű, jó vágású, kissé ki- kent-kifent fiatalember. Pet­ronescu, Bahmetyev és »az idős proletár« hátra ültek. A fel- haitható üléseken helyezked­tek el a leányok. »A helyi ér­telmiség képviselője« a sofőr mellett foglalt helyet. — Szerencsés utat — szólt az ezredes és órájára nézett. — Most tíz óra húsz perc van. — Köszönünk mindent! — kiáltotta Petronescu. — Vi­szontlátásra a háború után, a győzelem után, elvtársak! — Erőt, egészséget, és ne felejt­senek el minket! — kiáltották egyszerre, mintegy vezényszó­ra a leányok. — Viszontlátásra, barátaim! — mondta Bahmetyev. A gépkocsi elindult. Szviri- dov némán követte a tekinte­tével. Már a kanyar után vil­lant meg, utoliára még megpil­lantotta Bahmetyev arcát, majd a génkocsi eltűnt utasai­val a porfelhőben. — Tíz óra huszonkét perc... — mondta az ezredes, még egyszer az órájára nézve. Még akart valamit mondani, de eb-! ben a pillanatban észrevette», segédtisztjét, aki inaszakadtá-J ból rohant feléje és egy fehér** papírlapot lobogtatott. — Mi történt? — kérdezte: keményen ezredes. — Rejtjeles üzenet az arcvo-: nal törzsétől, ezredes elvtárs — felelte a segédtiszt. — Meg-: parancsolták, hogy azonnal kézbesítsem. — Hivassa a rejtjelzőt —: utasította az ezredes, majd át­véve a papírlapot, bement a fedezékbe. Tizenkét perccel később pe­dig az odaérkezett rejtjelző: felolvasta Szviridovnak a irat megfejtett szövegét: »Az önöknél tartózkodó iva-S . , . novói küldöttségről megállapít, Az elmúlt evekben sorra je- tottuk hogy német diverzáns^ fentek meg a magyai varoso- kémcsopoTame^et íSeJ^at bemutató könyvek épité- elrablása vagy meegyilkolása£szek es muveszettorteneszek tssszfjs- uste ”»«» vissza ártatlan ürüggyel, ne^zarmazasu építészmérnök árulják el, hogy tudnak a logról. Ha ez a távirat már a a táv-| Megírják Kaposvár történetét küldöttség elutazása után ér­keznék, vegypk üldözőbe őket Tartsák szem előtt, hogy a leg­fontosabb cél Leontyev meg­mentése, mert a - diverzánsok. ha felismerték kudarcukat, kí­sérletet fognak tenni a gyilkolására. — Folytatjuk — a ;i Műszaki Egyetem adjunktusa, a közelmúltban megjelent »Budapest« c. könyv egyik társszerzője vállalkozott rá, hogy a városi tanács, a le­véltár és a múzeum közremű­ködésével megírja Kaposvár történetét. A mű az építész és az építésztörténész szemszögé­jből tekinti át a város múltját, meg_La város képét és a műemléke­iket. 5 A könyv első fejezete a vá- ^ros és környéke területének ősközösségi társadalmak kora­beli képét mutatja be, a követ­kező fejezet a feudalizmus kör- rába viszi vissza az olvasót, a város kialakulásának idősza­kába. A harmadik és negyedik fejezet azt mondja el, hogyan hatottak a város fejlődésére a polgári reformmozgalmak és a kapitalizmus. Az ötödik fe­jezet a város jelenéről, az épü­lő szocializmus korszakáról ad képet. A művet bibliográfia, a műemlékek és műemlék jelle­gű épületek betűrendes leírá­sa, ábrajegyzék, hely- és név* mutató egészíti ki. A könyv egyaránt szól majd a szakemberekhez és a nagy» közönséghez.

Next

/
Thumbnails
Contents