Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-22 / 275. szám
Kedd, 1960. november 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A mi hiányzik a gépállomást számlákról A bíróság foglalkozik a csokonyavisontaiak tavalyi manipulációjával. A volt főmezőgazdász, a két leváltott brigádvezető és az akkori igazgató, valamint a helyi Petőfi Tsz elnöke és főkönyvelője érdekelt így vagy úgy a dologban. Nemrégiben megtartották a a helyszínen az első tárgyalást, de még nincs lezárva az ügy. Kit miben és milyen mértékben terhel a felelősség, azt majd ezután állapítják meg. Ne is vágjunk a dolgok elébe, hanem a rendellenességek megértése céljából vegyünk egy — most már nem csoko- nyavisontai, hanem — általános példát. Megy a vontató, viszi hús? gazda hízóját az állomásra. Két óra alatt megfordul, s óránként 40 forintot keres. — Ilyen »-kis tételt« csak nem írok be húsz névre, úgyis a tsz-nél vagyunk kihelyezésen, elkönyvelem a hízószállítást tsz-munkának — így gondolkodik a gépállomási brigádvezető, 80 forinttal a kezében. A gondolatot tett követi. A »jobbik« esetben így alakul a dolog a megbeszélés alapján: — Te, elnök komám, itt a 80 forint, amit kerestünk a maszekoknál. Ez a pénz legyen a tietek, s mivel nektek 10 forintos díjtétellel dolgozunk, beírunk 8 órai trágyaszállítást. Rendben? — kérdi a brigádvezető. Az elnök helyesel. Nem csapódtak be az egyéniek, nem tapad egy fillér sem a gépállomási brigádvezető kezéhez, se nem keres, se nem veszít az ügyleten a tsz. S a gépállomás? Az pedig nyer. Hát akkor ki veszít? Az állam — tehát mindannyiunk: én is, te is, ő is. Hogyan? Mert a tsz minden 10 forintjához 30-at hozzátesz az állam. Így lesz a kétórás maszek-fuvarból — papíron — 8 órás tsz-munka. Két órát ment a gép, s mégis nyolc órát »teljesített«. A tényleges kereset pedig 80 forintról felugrik 320-ra, amiből 240-et az államkincstár folyósít. Kevés üzemanyag fogy, »nagy« a teljesítmény — talán még prémium is üti a brigádvezető meg a vontatós markát Mondom, ez a »jobbik« eset, mert az ügyfelek egyike sem károsodott — egymást nem csapták be. De megkárosították a népgazdaságot, bűntény tehát ez is, a javából. A »rosz- szabbík« esetben azt a bizonyos 80 forintot a brigádvezető elfelejti átadni a tsz-nek. S a két órát hogyan számolják el? Valahogyan. Amiből az sül ki, hogy »csak« kétszer 10, tehát mindössze 20 forinttal csapja be a tsz-t, kétszer 30, azaz 60 forinttal az államot. Ez még inkább bűntény. Nem, nem és nem mehet ez így. Magánszemély, ha fuvaroztat a gépállomással, ne adjon pénzt a brigádvezetőnek — kérjen csekket, fizesse be a fuvardíjat postán: ez a szabály. Tsz- elnök, tsz-könyvelő ne engedje magát rávezetni ilyen görbe útra. A jegyzőkönyv-számlákat pedig egyeztesse, ha visszajött a banktól a másodpéldány. Ha ezt megnézi, észre kell vennie, hogy a 6 órából közben 16 óra, a 25 hold kapálásból 125 hold lett Persze, hogy nem hagyja magát becsapni a tsz, de ha rájött a csalásra, ne hagyja futni a csalót. Van a gépállomásokon egy köztudott dolog: nem lehetnek riválisai a TEFU-nak. Vagyis: főként mezőgazdasági szállításokkal kell foglalkozniuk. Ezért más jellegű fuvart csinálnak vagy nem: egyre megy — nem számít bele az ún. fő tevékenységű munkák tervteljesítésébe. Hogyan segít ezen a bajon a Balatonkiliti, Fonó vagy Marcali? Ha téglát, fát, szenet vagy egyebet visz a vontató, a megnevezés rovatát üresen hagyja, s csak annyit ír rá a munkaelszámolási lapra, hogy »mezőgazdasági szállítás«. Pedig nem az. Mint ahogy nem is nyilváníthatja annak Nagy Sándor megyei revizor, aki a menetlevelet is megnézi. Azon pedig kinek van bátorsága kitöltetlen rubrikákat hagyni? Tudják azt a termelőszövetkezeti vezetők, hogy a rendsodrózás nem kukorica kulti- vátorozás. Ha netán e kétféle munkát összetévesztené a gép- állomási brigádvezető csak azért, hogy növényápolási tervét így teljesítse, térítsék visz- sza a valóság talajára. De azt is jól tudhatják, hogy az állami támogatásra csak a közös gazdaság jogosult Ezért nem tsz-fuvar, tehát nem 10 forintos díjtétellel elszámolható szállítás az, ha a tsz-könyvelő- nek bútort, az elnöknek téglát visz a gépállomási vontató. Miért fizessen erre rá óránként 30 forintot az állam? Fizesse meg a 40 forintot a szállíttató. Ez van rendjén akkor is, ha például a tsz-tagok háztáji kukoricáját viszi haza a vontató, s akkor is, ha a háztáji földet vagy a pedagógus illetményföldjét szántja az állami traktor. Tavaly a megye gépállomásai mintegy 80 millió forint állami támogatást kaptak. Ennyivel kevesebbet fizettek a tényleges költségeknél a tsz-ek a gépi munkákért Nem sajnálja az állam ezt a pénzt, ha valóságos adatok szerepelnek a gépállomási számlán. Kárt csak annak az összegnek a kidobásával vallunk, ami el nem végzett munkáért vagy költött jogcímen megy ki az állam kasszájából. Ki-ki tegye meg a magáét, hogy ilyen indokolatlan kiadásoktól megmeneküljön a népgazdaság. Kutas József KOLLÉGIUMI NAP - GOMBFELVARRÁSSAL Eljöttek a csurgói gimnazisták vendégségbe Kaposvárra ismerkedni a Kállai Éva Diákotthon és a Latinka Sándor Kollégium életével, sportolni, beszélgetni, táncolni. S mert egy nap igen rövid idő, már kora reggel megkezdődtek a sportver;- senvek, az asztalitenisz, a sakk- és - a röplabda-mérkőzések, hogy délután a nagy rangadóval, a focimeccsel fejeződjék be a sporttalálkozó. Az eredmények? Nos, meg kell vallani, hogy a csurgói fiatalok bizony minden mérkőzésen vesztettek. Délután azonban kárpótolták magukat az elszenvedett vereségekért, mert ... De ne vágjunk a dől- Tama a a gok elébe. csuryui gimnazistán csujjulu, veszélyben a kosár. Csökkentik a költségeket a Somogytarnócai Állami Gazdaságban A tervszerű munkaszervezés a mezőgazdasági munkák folyamatos, idejében történő elvégzésének egyik feltétele. A Somogytarnócai Állami Gazdaságban a helyes munkaszervezés kedvező hatása a takarékossági mozgalom eredményeiben is megnyilvánult. 322 holdon termeltek burgonyát. Már az egész termést kiszedték, s osztályozva prizmába rakták. Említésre méltó az a módszer, amellyel eleget tettek a takarékossági szempontoknak. A kiszedett burgonyát rögtön zsákokba rakták, és a prizmázó helyre szállították. Nem sajnálták a fáradságot, ott kint állították üzembe az NDK-ból kapott burgonyaosztályozó gépet, ott végezték el az osztályozást, s ezzel igen sok szállítást és költséget takarítottak meg. Egy csapásra végeztek az osztályozással és a prizmázással, és így időt is nyertek. A trágyaszórást úgy szervezték meg, hogy naponta 1500 forintot takarít meg a gazdaság. Amikor a szuloki termelő- szövetkezet visszautasította a trágyamarkoló gépet, akkor a gazdaság megvásárolta azt. Érdemes volt! Azóta már a szulokiak is megtekintették, és belátták, kár volt idegenkedni tőle. A trágyahordás — mint ismeretes — meglehetősen nehéz munka, s elég sok munkaerőt követel. A trágyamarkolószóró géphez mindössze két ember szükséges. Azelőtt 16-an látták el ezt a munkát. Mivel igen számottevő munkaerőt takarítanak meg, váltott műszakban, éjjel-nappal dolgozhatnak, s még így is kevesebb munkabért kell trágyahordásért kifizetni, mint egyébként. A takarékosságra való törekvés az idén hozott először ilyen szép eredményeket So- mogytamócán, nagyban segítve, hogy nyereséggel zárják az 1960-as évet Dal a módiról. Egyszóval, volt, aki sportolt, akadt, aki a diákotthon társalgójában beszélgetett Lossos Mária meghívta a csurgói lányokat, hogy nézzék meg a hálótermeket is. Mentek is szívesen, kíváncsiak voltak kaposvári barátaik szállására. S mert a szabály az, hogy a hálótermekben cipőben nem szabad járni, Mari bizony levettette a cipőt a vendégekről is. Volt nagy nevetés, amikor kiderült ez a »vendégfogadás«. Alig jött meg a szurkolótábor a labdarúgó-mérkőzésről, már kezdődött a nap fénypontja, a szellemi öttusával egybekötött műsoros klubdélutún. Szavalat, vidám jelenet, harmonikaszóló, énekszám — :e?> Melyik a helyes kifejezés: sepeg vagy csöpög? Mi a ra- iátor és a gladiátor közötti ülönbség? — és így tovább, áki pontos választ adott, egy pontot és egy sportcsokit kapott, aki nem tudott válaszolni, csak csokoládét. A fiúk csapatversenyét végeredményben a csurgóiak nyerték Volt nagy öröm, amikor megkapták a jutalmakat: három Shakespeare-kötetet, egy borotvaecsetet és egy hamutálcát. Az összetett verséhyben holtverseny alakult ki, s végül a zsűri arra az elhatározásra jutott, hogy ügyességi feladatot kell a csapatok egy-egy tagjának megoldani A lányok képviselőjének egy képzeletbeli sportmérkőzést kellett közvetíteni, a fiúkénak pedig — egy gombot felvarmi. A közvetítés remekül sikerült, a gombfelvárrás nem. Mentségére szolgáljon a »szenvedő« fiatalembernek, hogy utána egy kislány is megpróbálta 60 másodperc alatt a tűbefűzést és gombfel varrást, de .neki- sem sikerült. A kínos helyzetet végül is Cselők László, a Latinka Kollégium igazgatója oldotta fel. Kérte a tűt, a oémát és a gombot, adott jelre indult, és Sikerült a feladat megoldása. Megmentette a kaposváriak becsületét. Nagy tapssal és egy csokoládéval jutalmazták sikeres szerepléséért. Aztán vacsora következett* majd tánc, mert hát arra várt az egész társaság, szinte egész Aki megmentette a kaposváriak becsületét. Cselők igazgató gombvarrás közben. kezdődött a szellemi vetélke- nap. S olyan rossz volt később dés. abbahagyni* De hát a vonat Szaporán peregtek a kérdé- már bent állt az állomáson* tetszést ara* Sek: Melyik várat védte Zrínyi indulni kellett haza. Miklós? Ki a Háború és A kollégiumi nap véget ért. béke című film női főszereplő- Polesz György tott a fiatalok körében. Aztán felállt a négy csapat, SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ „ Petronescu mellé telepedve, Bahmetyev ismét megérezte azt az alig észrevehető szagkeveréket, mely szinte átitatta ennek az embernek a bőrét. Előző napi homályos nyugtalansága megint erőt vett rajta. Fürkészve nézte végig szomszédját és észrevette, hogy aznap nincs jó bőrben. Arra is felfigyelt, hogy amikor a »küldöttség« vezetője ajkához emelte a vodkás poharát, keze kissé remegett. — Hogy érzi magát? — kérdezte Bahmetyev. — Fáradtnak látszik. — Köszönöm kérdését. Nincs semmi bajom. Kitűnően aludtam. — Az éjszaka cigarettazott. Láttam, messziről, hogy a zivatar ellenére kilépett a fedezékből. — Csak szívni akartam az éjszakai levegőből. De úgy látszik, ön is szokott éjszaka cigarettázni, mint én? — Igen — felelte röviden Bahmetyev, majd hozzálépett. — Néha jólesik félbeszakítani az alvást egy cigarettáért. De ön sokáig cigarettázott — Először valóban cigarettáztam, azután csak pihentem. — És Petronescu figyelmes pillantást vetett Bahmetyevre.' — Különös, hogy önt nem vettem észre. — Nem akartam zavarni, ezért nem mentem oda. Ügy gondoltam, jobb lesz önnek egyedül. Néha jólesik az embernek magára maradni és ilyenkor azt akarja, hogy senki se háborítsa nyugalmát. — Látom, Leontyev elvtárs, hogy ön nagy álmodozó — szólt mosolyogva Petronescu. — Hiszen vannak emberek, akiknek ez a hóbortjuk. Az ábránd. A fantázia. A kétségek... No, de itt az ideje, hogy induljunk. Ezredes elvtárs, engedje meg, hogy saját nevemben, valamint küldöttségünk minden tagjának nevében... És Petronescu felemelkedve, forró szavakat mondott, kérte a jelenlevőket, hogy még egyszer ürítsék poharukat a szovjet hadseregre, a tüzérségre, a győzelemre. Majd valamennyien, vendégek és- vendéglátók, elhagyták a fedezéket. A tömpe orró, nyitott gépkocsi már ott állt a fedezék előtt, s most úgy felbő- dült, mint egy vén, dühös bulldog; kormánykerekénél ott ült a gépkocsivezető, egy gyors tekintetű, jó vágású, kissé ki- kent-kifent fiatalember. Petronescu, Bahmetyev és »az idős proletár« hátra ültek. A fel- haitható üléseken helyezkedtek el a leányok. »A helyi értelmiség képviselője« a sofőr mellett foglalt helyet. — Szerencsés utat — szólt az ezredes és órájára nézett. — Most tíz óra húsz perc van. — Köszönünk mindent! — kiáltotta Petronescu. — Viszontlátásra a háború után, a győzelem után, elvtársak! — Erőt, egészséget, és ne felejtsenek el minket! — kiáltották egyszerre, mintegy vezényszóra a leányok. — Viszontlátásra, barátaim! — mondta Bahmetyev. A gépkocsi elindult. Szviri- dov némán követte a tekintetével. Már a kanyar után villant meg, utoliára még megpillantotta Bahmetyev arcát, majd a génkocsi eltűnt utasaival a porfelhőben. — Tíz óra huszonkét perc... — mondta az ezredes, még egyszer az órájára nézve. Még akart valamit mondani, de eb-! ben a pillanatban észrevette», segédtisztjét, aki inaszakadtá-J ból rohant feléje és egy fehér** papírlapot lobogtatott. — Mi történt? — kérdezte: keményen ezredes. — Rejtjeles üzenet az arcvo-: nal törzsétől, ezredes elvtárs — felelte a segédtiszt. — Meg-: parancsolták, hogy azonnal kézbesítsem. — Hivassa a rejtjelzőt —: utasította az ezredes, majd átvéve a papírlapot, bement a fedezékbe. Tizenkét perccel később pedig az odaérkezett rejtjelző: felolvasta Szviridovnak a irat megfejtett szövegét: »Az önöknél tartózkodó iva-S . , . novói küldöttségről megállapít, Az elmúlt evekben sorra je- tottuk hogy német diverzáns^ fentek meg a magyai varoso- kémcsopoTame^et íSeJ^at bemutató könyvek épité- elrablása vagy meegyilkolása£szek es muveszettorteneszek tssszfjs- uste ”»«» vissza ártatlan ürüggyel, ne^zarmazasu építészmérnök árulják el, hogy tudnak a logról. Ha ez a távirat már a a táv-| Megírják Kaposvár történetét küldöttség elutazása után érkeznék, vegypk üldözőbe őket Tartsák szem előtt, hogy a legfontosabb cél Leontyev megmentése, mert a - diverzánsok. ha felismerték kudarcukat, kísérletet fognak tenni a gyilkolására. — Folytatjuk — a ;i Műszaki Egyetem adjunktusa, a közelmúltban megjelent »Budapest« c. könyv egyik társszerzője vállalkozott rá, hogy a városi tanács, a levéltár és a múzeum közreműködésével megírja Kaposvár történetét. A mű az építész és az építésztörténész szemszögéjből tekinti át a város múltját, meg_La város képét és a műemlékeiket. 5 A könyv első fejezete a vá- ^ros és környéke területének ősközösségi társadalmak korabeli képét mutatja be, a következő fejezet a feudalizmus kör- rába viszi vissza az olvasót, a város kialakulásának időszakába. A harmadik és negyedik fejezet azt mondja el, hogyan hatottak a város fejlődésére a polgári reformmozgalmak és a kapitalizmus. Az ötödik fejezet a város jelenéről, az épülő szocializmus korszakáról ad képet. A művet bibliográfia, a műemlékek és műemlék jellegű épületek betűrendes leírása, ábrajegyzék, hely- és név* mutató egészíti ki. A könyv egyaránt szól majd a szakemberekhez és a nagy» közönséghez.
