Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfo'yam, 245. szám. ARA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. október 16. MAI SZ4MUNK TARTALMÁBÓL: Beckné és a villatelek Í3. o.) A vörös hajú lány (5, o.) Haza döcög a vonat (6. o.) Kádár János nagygyűlésen a magyar I^IV^K-delegáció % számolt be II unkájáról Kádár János államminiszter, a magyar ENSZ delegáció ve­zetője szombaton reggel vissza­érkezett Budapestre. A ferihe­gyi repülőtéren a párt és a kormány vezetői, valamint a budapesti dolgozók képviselői fogadták. Dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke üd­vözölte Kádár Jánost, aki az üdvözlésre rövid beszédben válaszolt, majd a Sportcsarnok­ban nagygyűlésen számolt be a magyar ENSZ-delegáció mun­kájáról. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai Ist­ván, a Politikai Bizottság pót­tagjai, a kormány több tagja, tömegszervezetek, hivatalok, intézmények képviselői, A nagygyűlésein jelen volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács számos tagja, a poli­tikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyi­sége, s a fővárosi dolgozók kül­döttei. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. A nagygyűlést Marosán György nyitotta meg. Az egész magyar dolgozó nép nevében őszinte, szívből jövő meleg elvtársi szeretettel kö­szöntötte Kádár János elvtár­sat, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkárát, a magyar ENSZ-delegáció vezetőjét, — aki — hűen a dolgozó néphez, küldetéséhez, megbízatásához, bátran képviselte, védelmezte a magyar dolgozó nép és az egész emberiség érdekeit, a marxista-leninista világnézet győzelméért folytatott politi­kát. — A magyar dolgozó nép és az egész emberiség érdekei azonosak — mondotta Maro­sán György. A szabadság, a béke, a szocializmus, — szem­ben az elnyomással, a háborús uszítással, a kizsákmányolással. A világ békéjéért, a népek függetlenségéért, valamint azért, hogy az ENSZ becsüle­tesen betölthesse hivatását, ott küzdöttek New Yorkban a Szovjetunió oldalán, a szocia­lizmust építő országokkal, a gyarmati igából felszabadult népekkel együtt. Marosán György a továb­biakban hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozók a televízión és a rádióban büszkén, egyet­értéssel, helyesléssel hallgat­ták Kádár elvtársnak, Hrus­csov elvtársnak a beszédeit, örömmel hallgatták a szocialis­ta tábor vezetőjének megnyi­latkozásait. Marosán György befejezésül még egyszer forró, elvtársi sze­retettel köszöntötte Kádár elv- társat. Ezután Ortutay Gyula, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára köszöntöt­te a magyar ENSZ-delegáció vezetőjét. — Kádár Jánost és a ma­gyar ENSZ-delegációt minden becsületes magyar szeretete kísérte útjára —■ mondotta a többi között Ortutay Gyula. — A szégyenteljes korlátozások és ostoba provokációk rendre megbuktak, s most — bízvást mondhatom, nagygyűlésünk is tanúsíthatja — egész népünk örvendő szeretettel fogadja a küldöttség hazaérkezett tag­jait, s várja Kádár elvtárs be­számolóját, aki az ENSZ-köz- gyűlésen népünk megbízásából mindnyájunk jó ügyét képvi­selte. Ortutay Gyula beszéde után Kádár János a nagygyűlés résztvevőinek hosszan tartó nagy tapsa közepette lépett a mikrofonhoz. Bevezetőben kö­szöntötte a gyűlés valamennyi résztvevőjét, köztük a buda­pesti kommunisták képvise­lőit, s a Hazafias Népfront il­lusztris pártönkívüli vezető ' személyiségeit. Kádár János elvtárs beszéde önök tudják, hogy az ENSZ közgyűlésével kapcsolatban vi­lághírre tett szert egy koráb­ban nem nagyon ismert nevű szovjet tengerjáró hajó, a Bal­tika. Ezen a hajón utaztunk. Jól éreztük magunkat, mert egyetértő emberek, elvtársak voltak együtt. A technika se­gítségével minden hírt meg­kaptunk, ami a világűrben ke­ringett erről a hajóról. így ér­tesültünk arról, hogy a nyugati kapitalista sajtó a misztikum ködét vonja a hajó köré és ék­telep lármát csap: mit akar­nak, hova mennek, mi a cél­juk, mit hoznak magukkal!? Az emberek végül azt hitték, hogy valami óriási bombát szállítunk, vagy fel akarjuk robbantani Amerikát. (Derült­ség.) Amikor kikötöttünk New Yorkban, még ugyanez a misz­tifikálás uralkodott. Aznap reggel a nagyobb New York-i lapok a legfantasztikusabb cí­mekkel jelentek: meg. Az egyik például a következő címet ad­ta: New York vörös főváros? (Derültség.) A többiekben is hasonló címek voltak. És ér­dekes tünetként a nemzetközi nagytőke fellegvárában — a Wall Streeten — aznap, ami­kor a Baltika kikötött, esett a részvények árfolyama. (De­rültség.) Mi ennek nem tulaj­donítottunk valami nagy fon­tosságot. Akkor kezdtünk rá felfigyelni, amikor másnap a Wall Street hivatalos lapja hbsszú cikkben magyarázta, hogy a részvény-áresés nincs összefüggésben a Baltika meg­érkezésével. (Nagy derültség.) Mi volt a valóság? . A jelen­lévők mindnyájan tudják, hogy hónapokkal korábban bizonyos mértékig romlott a nemzetközi helyzet. Kétségtelen, hogy a tavaszi csúcsértekezlet meghiú­sulása, illetve azok a körülmé­nyek, amelyek ezt előidézték, rontották a nemzetközi helyze­tet. A nemzetközi helyzetnek az a bizonyos mértékű romlása — aminek a lelkiismeretes embert nyugtalanítani kell — vezette Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét arra a gondolat­ra, hogy az adott helyzetben célszerű volna, ha az ENSZ 15. közgyűlésére az egyes küldött­ségeket államfők, kormányfők, vagy más, nagy befolyással rendelkező emberek vezetnék. A szocialista tábor országai­nak kormányai helyeselték ezt a gondolatot. A nagy kapita­Az volt az elhatározott szán­dékunk, hogy megkíséreljük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét. Ez volt az egyik fő cél. A második fő cél az volt, hogy ezen a köz­gyűlésen felvetjük a gyarmati rendszer teljes felszámolásá­nak kérdését, mert vélemé­nyünk szerint történelmileg megérett rá a helyzet. Kádár János ezzel összefüggésben utalt Algériára, ahol immár hatodik esztendeje folyik az algériai nép függetlenségi har­ca. Több mint félmillió algériai hazafit mészároltak le a fran­cia imperialisták. Kitért a kongói helyzetre, amely teljesen összezavarodott, bonyolulttá vált. Kongó törvé­nyes kormánya, élén Lumum­ba miniszterelnökkel, az ENSZ-hez fordult segítségért, a belga gyarmatosítókkal szem­ben. Az eredmény azt lett, hogy a segítséget kérő törvé­nyes kormányt úgyszólván megfosztották a hatalom min­den eszközétől és lehetetlenné tették működését. A továbbiakban megállapí­totta, hogy mindezeken túl az imperialisták fegyveres erői szinte naponta gyilkolják a hazafiakat Ománbáh, Kenyá­ban és más gyarmatokon, ahol folyik a harc az elnyomott né­pek függetlenségéért. lista országok, a NATO-hatal- mak kijelentették, hogy ők nem követik ezt az utat. A semleges államok viszont kö­vették a szocialista országok kezdeményezését és vezető ál­lamférfiakat jelöltek ki kül­döttségeik vezetőinek. Olyan helyzet állott elő, hogy a NA- TO-országok kormányai elszi­getelődtek és ez kényszerítette őket arra, hogy részben meg­változtassák álláspontjukat. A nemzetközi helyzet ilyen alakulása vezette az ENSZ közgyűlésére a szocialista or­szágok képviselőit. Ebben a szándékban jelen van az igazságos és becsületes álláspont határozott képvisele­te, a népcsalók és szavakkal bűvészkedők kemény leleplezé­se és ugyanakkor benne van a megegyezés készsége. Mi' teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a lesze­relés csak olyan módon jöhet létre, hogy abból egyik hatalmi csoport sem szerezhet előnyt a maga számára a másikkal szemben. Mi, a szocialista ál­lamok nem akarunk előnyöket szereznt'sem a NATO-hatal- mak, sem más hatalmak ro­vására, de a mi rovásunkra se szerezzen előnyt senki. Keres­sük meg azokat az érintkezési pontokat, teremtsük meg azo­kat a feltételeket és körülmé­nyeket, amelyek mellett mind­két fél számára elfogadható módon hozzá tudunk látni a leszereléshez és ezzel el tud­juk hárítani az emberiség feje felől a világháború fenyegeté­sét. Jellemző, hogy míg a szo­cialista országok képviselői igazságos és megegyezésre kész állásponttal, illetve szán­dékkal érkeztek az ENSZ köz­gyűlésére, a NATO-hatalmak szeptember 20-án — ahogy ők mondják —, soha nem látott Milyen szándékkal mentünk? méretű és nagyszabású had­gyakorlatot tartottak atomfegy­verekkel. Ez is mutatja, hogy melyik oldalon milyen a szán­dék. Ami a leszerelést illeti: a szocialista országok képviselői — elsősorban természetesen a Szovjetunió — kifejtették, kel­lő módon bizonyították állás­pontjukat, annak igazságos voltát. Minden fajta, a legszi­gorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is be­leegyezünk abban, a pillanat­ban, amikor a NATO-hatalmak aláírják, hogy szereljünk le. De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a leszereléssel. (Nagy taps.) Nekünk az a véleményünk, az emberiség érdeke nem azt kö­veteli meg, hogy a j elenleg meg­lévő fegyverzetet, illetve a fegyvergyártást ellenőrizzék — mert ezzel semmiféle veszélyt senki el nem hárít —, hanem azt követeli meg, hogy a fegy­verkezési versenyt szüntessék meg, a fegyvergyártást állít­sák le és a meglévő fegyvere­ket semmisítsék meg. A gyarmatosítás felszámolá­sára — mint ismeretes — a Szovjetunió nagyjelentőségű deklarációt nyújtott be a mos­tani közgyűlésen. Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna monda­ni, hogy ellene van a gyarma­ti rendszer megszüntetésének. Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ha ez a köz­gyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes fel­számolásának történelmi mun­káját. Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem ve­szik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szó­ló deklarációt. Sok széoen- hangzó határozatot megszavaz­tak már, de azzal a hátsó gon­dolattal, hogy majdcsak meg­találják a kibúvók módját és formáját. Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nem­rég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal har­colnak érte maguk az elnyo­mott gyarmati népek. Ez az egyesült erő: a szocialista or­szágok, a semleges államok, a gyarmati népek, s a kapitalista országokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn be­lül valóság legyen. Kádár János ezután hangsú­lyozta, hogy az ENSZ, mint valamiféle világparlament, ha­sonlít egy olyasfajta parla­mentre, amelyben még a bur­zsoázia van többségben, de már nagy erővel jelen van a munkásosztály és a tempót már ez a felfelé törekvő erő diktálja. Mint az ilyesfajta parlament­ben lenni szokott, vannak min­denféle eljárási trükkök, mó­dozatok, amelyekben a kisebb parlamenti tapasztalatokkal rendelkezők esetleg néha hát­rányban vannak. A gyarmati Rendszer megszüntetésére vo­natkozó szovjet javaslat körül is négy-öt napos harc folyt ar­ról, hogy hol is tárgyalják. A szocialista országok képviselői, majd a már tekintéllyel és tényleges függetlenséggel ren­delkező Semleges álla­mok képviselői követel­ték, hogy a közgyűlés tűz­ze napirendjére. A független­ségüket röviddel ezelőtt el­nyert államok képviselői is ki­vétel nélkül emellett voltak. Mint Kádár János ezzel ösz- szefüggésben rámutatott: a helyzetet látva az imperialis­ták, akik a kérdést a politikai bizottság elé akarták utalni, most fordulatot hajtottak vég­re; okosan visszavonultak. A Szovjetunió javaslatával kap­csolatban a szocialista állás­pont teljes többséget kapott, közfelkiáltással elfogadták, hogy a közgyűlés tárgyalja. (Taps.) Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete 15 éves! A 15 év alatt ez a második olyan javaslat, amelyet egyhangúlag fogadott el az Egyesült Nemzetek Szer­vezete. Mind a kettő szovjet javaslat volt! (Taps.) Tavaly az általános és teljes leszere­lésre vonatkozó szovjet javas­latot fogadta el egyhangúlag a közgyűlés, elvileg, tárgyalási alapként, most pedig teljes egyhangúsággal ebben az eljá­rási kérdésben kapott támoga­tást a Szovjetunió által be­nyújtott javaslat. A szocialista front az emberiség égető kérdéseit képviseli Kádár János ezután hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Nem­zetek közgyűlésének munkájá­ban, amely a határozat szerint valószínűleg december 17-én fejeződik be, már megmutat­koznak bizonyos határozott vo­nások. Az egyik jellemző vo­nás, hogy az egységes és szi­lárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdé­seit és ezeket teljes állhatatos­sággal képviseli. A másik jel­lemző vonás: a nemzetközi életben nagy súllyal jelentkez­tek az általunk is elfogadott semleges országok küldöttsé­gei. Nagy súllyal és olyan for­mában, ahogyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szo­cialista tábor támogatását. Ez megnöveli autoritásukat, ön­bizalmukat, bizonyos mérték­ben még állásfoglalásukat is befolyásolja. Ezzel kapcsolat­ban Kádár János megemlítette az öt semleges ország által elő­terjesztett javaslatot, amely­nek az volt; a lényege, hogy Hruscsov és' Eisenhower vegye fel ismét egymással a szemé­lyes érintkezést. Mi, a szocia­lista országok képviselői tisz­teltük és becsültük az öt alá­író semleges ország képviselői­nek jó szándékát. Ennek a ja­vaslatnak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok vissza­utasította. Érdekes volt egy tekintélyes amerikai lap állás- foglalása ezzel összefüggésben. A lap jellemezve, hogy hova jutott Amerika, azt írta: Most először fordult elő, hogy olyan tényezők, amelyek korábban figyelték, elfogadták, követték és támogatták az Egyesült Ál­lamok állásfoglalását, most megmondják, mit kellene csi­nálnia az Egyesült Államok­nak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Államok politikai te­kintélyének süllyedését. Kádár János a továbbiakban kijelentette: meg kell monda­nom, hogy bár a szocialista or­szágok hatásos fellépése a Szovjetunió képviselőinek ér­deme, a jelen esetben a sze­mélyi kultusz veszélye nélkül nyugodtan lehet mondani, hogy Hruscsov elvtárs szemé­lyes érdeme is. Az Egyesült Államok kor­mánya elküldte elnökét a köz­gyűlésre, akinek felszólalását, javaslatait önök ismerik. Ami­kor a felszólalás után az ame­rikai újságírók megkérdezték, md a véleményem erről a be­szédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower fel­szólalásától. Hovatovább nevetséges hely­zetbe került a nemzetközi po­litikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte volna, mi lesz a nyugatnémet impe­rializmussal, mi lesz a hadibá­zisokkal, amelyeket a szocia­lista országok körül egész Eu­rópában és Távol-Keleten épí­tettek. Mikor, és hogyan szá­molják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok reprezentatív képviselője, és halálos komolyan azt javasol­ja: kezdjünk tárgyalásokat és egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelye­ket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel katonai támaszpontot. (De­rültség.) Ez volt az egyik ja­vaslata és a többi ehhez ha­sonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyez­zünk meg a fegyverzet ellenőr­zésében. Ez viszont olyan ja­vaslat, amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az ellenkezőjére. Ang­lia képviselői felszólaltak ugyan az általános vitában, de semmi érdemlegeset nem ad­tak a közgyűlés munkájához. A franciák elutazásunkig fél sem iratkoztak, az általános vitá­ban. És ez úgy, ahogy ott történt — nem jó! Mert sem a leszere­lésből, sem sok más kérdésből nem lehet semmi, ha az Egye­sült Államok, Anglia és Fran­ciaország kormánya nem vesz részt azok megoldásában és nem ismerteti világosan állás­pontját. A vitában a döntő és fő kér­dés a leszerelés, a béke meg­őrzése és a gyarmati rendszer felszámolása. Semmiféle si­kert nem aratott az imperialis­táknak az a manővere, hogy ezeket a kérdéseket valamifé­le bizottságokban eltemetve a közgyűlés összesen három kér­dést tárgyaljon, amelyek közül kettő így hangzik: a »tibeti kérdés« és a »magyar kérdés«. Ezeknek a napirendre tűzését egyébként megszavazták, de a közgyűlés tárgyalásaiban nem ezeknek a kérdéseknek van súlyuk és jelentőségük, és nem ezek izgatják még azo­kat a küldötteket sem, akik egyébként napirendre tűzésü­ket megszavazták. Kádár János ezután a sem­leges országok egyes képvise­lőinek felszólalásairól és mun­kájáról szólt. A semlegesek közül egyné­hányat nagy és megrázó él­mény volt hallgatni. A fel­szabadult gyarmati népek kép­viselői büszkén, önérzetesen, határozottan léptek fel népük függetlenségéért, és bátran fej­tették ki népük álláspontját. Legkiválóbb képviselőik közül is hadd említsem Nkrumahot és Fidel Castrót, akit az Egye­sült Államok hivatalos körei nem nagyon szerétnek. Castro négy órán át a latin ember szenvedélyességével sorolta fel a tényeket, a bizonyítéko­kat, s meztelenre vetkőztette (Folytatás a 2. oldalon.) j

Next

/
Thumbnails
Contents