Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1960. október S. Hruscsov találkozása áss ENSZ-ben működő újságírókkal (Folytatás az 1. oldalról.) mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi itt nem egyik vagy másik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nemzetközi problémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más államok szuverenitását és az ügyeibe való be nem avatkozást. Ezt tekintetbe kell venni, ebből kell kiindulni. Így jutunk el a kérdés helyes megoldásához. Ezenkívül kérem önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó javaslatunkat. Mi nem követelünk magunknak olyan helyzetet, hopv már ma a nyugati országokkal azonos számú helyet foglaljunk el a Biztonsági Tanácsban. Mi nem többséget kérünk, hanem csupán saját jussunkat. A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — márpedig ez nemzetközi szervezet — képviselve lenne mind a három államcsoport: a kapitalista országok: a monopol- tőke országéi, a gyarmattartó hatalmak, valamint a szocialista országok: a valóban szabad világ országai, a lehető legszabadabb országok, továbbá a semleges országok. S mind a három csoportnak meglenne a maga részesedése egvharmad-egyharmad arányban. Ezzel mindhárom állam- csoport számán azonos feltételeket -teremtenénk. Ez lehetővé tenné a nemzetközi kérdések olyan megoldását, hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa kárát. Vajon ez nem ésszerű? — kérdezte, majd kijelentette: — Nem kiváltságokat követelünk, hanem a jussunkat, ami jogosan megillet bennünket. — Ha önök — folytatta — a többség révén akarnák minket alárendelt helyzetbe hozni, és arra akarnak rákényszeríteni bennünket, hogy a kérdéseket egyenlőtlen feltételek közepette oldják meg, ez csak arra késztethet, hogy érdekeinket ne az ENSZ-ben lefolyó szavazás útján, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetén kívül védelmezzük meg, vagyis hogy saját erőnkre, saját hatalmunkra támaszkodjunk. Ez viszont — önök is megértik — eleve a viszony kiélezésére vezet. Javaslataink ésszerű alapon épülnek fel. Mi a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtjuk; békés együttélést, békét és barátságot akarunk. Önök viszont arra törekszenek, hogy uralkodjanak rajtunk, a szocialista országokon és a semleges országokon. Így tehát önök a hidegháború folytatását és a ' viszonyok kiélezését kívánják. Gondolkodjanak el ezen, uraim! Ha ma nem gondolkoznak el rajta, és nem értelmezik helyesen, remélem, holnap majd megértik, mert más kivezető út nincs. Ez a kérdés: vagy azon az úton fe’tesztjük kapcsolatainkat, hogy megszüntetjük a nemzetközi feszültséget és a hidegháborút, békére és barátságra törekszünk; vagy továbbra is, lyan irányvonalat követünk, amely a feszültség kiéleződéséhez vezet. Ez pedig, isten tudja, mivel végződhet, mert a feszültség és a i hidegháború mindennemű kiéleződése melegháborúvá fajulhat. Aki a népek békéjét és barátságát akarja, annak nemcsak saját országa és a saját hazájabeli csoportok érdekeit kell figyelembe vennie, hanem számolnia kell a szocialista országok, a semleges országok érdekeivel is. Mi nem akarjuk rákényszeríteni önökre szocialista rendszerünket. Éljenek úgy, miként lelkiismeretük parancsolja, de ne akadályozzák, hogy mi Is úgy éljünk, ahogyan azt a mi lelkiismeretiünk diktálja. Ne akadályozzuk a semleges országokat sem, éljenek azok is, amint lelkiismeretük pa- rancsolia — jelentette ki Hruscsov. STANLEY BÜRKÉNEK, a kanadai rádió tudósítójának kérdése: — ön szerint Kongóban a nyugati országoknak az a fő céljuk, hogy továbbra is ellenőrizzék az ottani nyersanyagokat, különösen az urániumot. Helyesnek tartja-e ön ezt a kijelentést, figyelembe véve, hogy uránium — Katanga e fő terméke — rendkívül nagy mennyiségben van a világon, és nagy urániumbányákat tárnak fel például Kanadában? HRUSCSOV: ön, uram, rám akarja kényszeríteni azt a nézetét, hogy a gyarmatosítók azért szereznek gyarmatokat és azért irtanák ki embereket, hogy segítségükre legyenek: hadd fejezzék be mielőbb földi pályafutásukat, és hadd jussanak minél hamarabb a mennyországba. (Élénkség.) Számomra teljesen másodrendű az a kérdés, vajon a gyarmatosítók az uránium, a ko- bald után vagy az ördög után mennek. Azért mennek. hogy kifosszák a gyarmati népeket, megtollasod- nak rovásukra, megsemmisítsék a lei gázott országok népeit. Amikor a belga gyarmatosítók Kongóba érkeztek, a lakosság száma több mint 20 millió volt. Most viszont, amikor a gyarmatosítók hosszú ottlétük után távoztak, a lakosság száma nemhogy gyarapodott volna, hanem majdnem a felére csökkent. Miért? Talán kevesebb néger gyermek születik? Nem! A négereknek talán még több gyermekük születik, mint az európaiaknak, csakhogy ezejr a gyermekek hihetetlenül embertelen viszonyok közé kerülnek, s ezért nem maradnak életben, időnek előtte meghalnak. Vagy vegyük például az ausztráliaiakat. Mr. Menzies felszólalt az ENSZ közgyűlésén. Elmondhatta volna, hogyan hódították meg Ausztráliát, hogyan mérgezték meg és pusztították a gyarmatosítók az embereket, mint a vadállatokat. Majdnem az egész bennszülött lakosságot kiirtották. Ezt nevezik »civilizációnak-«! Ennek a »civilizáció«- nak az emléke örökké él, és századokig gyűlöletes marad a népek szemében. Mi ellenezzük a gyarmatosítók politikáját. Minden idegszálunkkal tiltakozunk e politika ellen, és minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy az átkozott, kivén- hedt rabszolgatartó gyarmatosító rendszer mielőbb elpusztuljon, és hogy minden nép megszerezze a szabadságot és függetlenséget. R. HOTTEL-VT-nck, a Columbia Broadens ,ing System tudósítójának kérdésére, hogy véleménye szerint milyen eredményt ért ön el New Yorkban, 97 ENSZ-ben és az ENSZ-en kívül? — Hruscsov többek között kijelentette: Azt hiszem, nincs mód rá. hogy valamilyen határozott mértékkel lemérjem az ENSZ- ben töltött rövid tartózkodásom alatt végzett munkám mennyiségét és minőségét. Egyet azonban mondhatok: Aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti, mi történt. Jó magvakat vetettünk el, a béke és a barátság magvait. Lelepleztük a hazugságot, és elültettük az igazság magvait. Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az igazság szavát, ehhez nem lenne elég erős a hangja. Az igazságot nem lehet megölni! Az igazság diadalmaskodni fog. Ho»v mikor, azt türelemmel ki kell várni. n/roT ELE-nek. a tuniszi rádió tudósítójának kérdésére, hogy miként, képzeli el az algériai nép függetlenségi1 harcának megsegítését? — Hruscsov rámutatott: Mi, szovjet emberek rokonszenvezünk a gyarmatosítók ellen, függetlenségükért harcoló gyarmati népekkel, nogyan re- kesztenénk ki ebből egy olyan naev népet, mint az arab nép, amely függetlenségéért, szabadságáért harcol? Mi üdvözöljük e harcot. Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra is, olyan segítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függetlenségéért, szabadságáért vívott küzdelmében. FERRARÁNAK, az Unita tudósítójának arra a kérdésére, hogy miként vélekedik ön az öt semleges ország határozati javaslatával kapcsolatos szavazásról? Hruscsov kijelentette: — Mi kifejtettük erre vonatkozó álláspontunkat abban a levélben, amelyet e határozati javaslat szerzőihez intéztünk^ E levelet közöltük. Azt hiszem, aligha szükséges most visszatérni erre a kérdésre. A kapitalizmus csak rabolni tud A. FLETCHERNEK. a Worldwide Press Service tudósítójának kérésére, hogy várható-e, hogy a Szovjetunió növeli hozzájárulását az ENSZ segélyprogramjához ugyanúgy, miként azt az Egyesült Államok megígérte? Hruscsov hangsúlyozta: Mi többször is kifejtettük álláspontunkat erről a kérdésről. Részt veszünk a fejlődésükben elmaradt országoknak ENSZ útján való megsegítésében, de úgy véljük, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszerelésről, helyesebb, ha megmaradunk az ENSZ útján nyújtott segítségünk jelenlegi színvonalán. Mihelyt megegyezés születik a leszerelésről, annak eredményeként anyagi eszközö_ két lehet majd megtakarítani, tehát növelhetjük az elmaradt országoknak nyújtandó segítségünket más országokkal való megegyezés alapján. Jobbnak tartjuk azonban, hogy kétoldalú szerződés alapján adjunk segítséget, vagyis megegyezzünk az elmaradt országokkal, és e megegyezés értelmében nyújtsunk nekik önzetlen segítséget. — Ami Eisenhower elnöknek a segélynyújtásról tett kijelentését illeti — mondotta Hruscsov —, a következőket mondhatom: Véleményem szerint, ha csak a tized részét adnák vissza annak, amit az imperialista országok az elmaradt országoktól ra» holtak, az is kevés lenne — márpedig annyit raboltak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes reményeket, hogy az imperialista országok növelik segítségüket. Más ugyanis beszélni, és megint más cselekedni. A kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képes, mert ez ellenkezik a kapitalizmus lényegé vei.-r- Ezért, újságíró uraim, önök tudnak olvasni, de értsék is meg azt, amit olvasnak. Azért mondom ezt önöknek mert az élet tapasztalatai diktálják ezt nekem. Vegyük például Angliát. Milyen gazdag ország! Milyen szegény azonban India! Milyen gazdag Franciaország, de milyen szegények a Franciaország által kifosztott afrikai országok! Milyen gazdag Anglia, de milyen' szegény Ceylon! A szegénység talán nemzeti sajátsága ezeknek az országoknak? Nem! Ez szociális jelenség, politikai jelenség. Jöttek a fosztogatók, kirabolták a leigázott országok népeit, aztán még azt mondják: »Köszönjétek meg, hogy kifosztottunk benneteket, mert elhoztuk nektek a civilizációt.« Nos, tudják, nálunk ezt szokták mondani: »Isten ments az ilyen barátoktól, az ellensé geimmel pedig majd magam is elbánok.« Ékre is ez áll: »Ments meg, uram, bennünket az ilyen civilizációtól, a civilizációval pedig mi majd magunk is megbirkózunk, megszerezzük azt!« Ezenkívül India magasabb színvonalon volt abban az időben, amikor Anglia leigázta. Anglia nem a civilizációra támaszkodott, hanem a rabló ere_ jére, az erősebb erejére. És ezt nevezik jognak! Most pedig adják a nemeslelkűt. Ez, tudják .., no, de elég ebből. (Derültség.) S. GÜNSBURGNAK, az AFP tudósítójának kérdése: A Remmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja újból állást foglalt amellett, hogy amíg van kapitalista társadalom, addig a háború elkerülhetetlen, továbbá, hogy az atombomba »papírtigris«. Nem kíván-e ön megjegyzést fűzni e kijelentéshez? HRUSCSOV: Nem olvastam ezt. önök olvasták, s én kommentáljam? Képzeljék el, milyen helyzetben vagyok! Önök olvasták, önök is kommentálják. Ha majd olvasom, kommentálni fogom. (Derültség.) DONG HVANAK.a dél-koreai hírügynökség tudósítójának kérdése: Elnök úr, nem mondhatna valamit tervbe vett észak-koreai utazásáról? Mi az utazás célja? (Derültség.) N. SZ. HRUSCSOV: Nem értem, uraim, miért fogadták olyan élénk derültséggel az újságíró úr kérdését. Bizonyára azért, mert ez az úr dél-koreai. Én nem találok semmi okot erre az élénkségre. Nagy tisztelettel viseltetem az újságíró úr kérdése iránt. Nos, Dél-Koreában Li Szín Man uralkodott. Mi ellene és rendszere ellen voltunk. Ma már Li Szin Man nincs ott, megszűnt az a rendszer is, amely uralkodása idején Dél- Koreában volt, bár a jelenlegi rendszer nem különbözik az előzőtől. Ma ilyen rendszer van, holnap amolyan, de a koreai nép továbbra is olyan marad, amilyen volt, s mi hiszünk benne, hogy minden nép, a koreai nép is, nemes elveket vall. Szabadságszerető nép ez, hősiesen harcolt a japán megszállás ellen. Az ország déli részének lakosai azonban rosszabb • helyzetbe kerültek, mint az északiak. Az észak-koreaiak földrajzi és politikai szempontból egyaránt jobb helyzetben vannak a délieknél, de hisszük, hogy dél-koreaiak is f elzárkóznak az északiakhoz. ön azt kérdezi, mikor utazom a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Nyomban azután, hogy Kim ír Szén elv- társsal összeegyeztetjük koreai utazásom időpontját, mivel sokáig maradtam Amerikában Később ezt bejelentjük. Több tudósítónak a kérdésére, hogy van-e a Szovjetuniónak valamilyen javaslata, hogyan lehetne feléleszteni az ENSZ világűr-bizottságának tevékenységét, N. Sz. Hruscsov kijelentette: Javaslatain kát annak idején kifejtettük, s ha ezeket megszívlelik, haj landók vagyunk részt venni bizottságban. Az Egyesült Államok javaslatait egyoldalúnak tartjuk, mivel ezek nem számolnak a szocialista országok érdekeivel. Az Egyesült Államok- diktálni akar ebben a bi zottságban. Ha nem a bizottságban, hanem a világűrben akar diktálni, ám tessék, diktáljon, ott bőven jut hely mindenkinek. Tessék diktálni, mi is diktálni fogunk. (Derültség a teremben.) Helyeseljük a csúcstalálkozót T. Hamiltonnak, a New York Times tudósítójának kérdése: Azt hiszem, Macmillan úrral folytatott beszélgetésében javasolta, hogy jövő év elején, miután Eisenhower elnök úr utódja elfoglalta helyét, hívják össze a csúcsértekezletet és a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. Nem fejtené ki részletesebben, hogy véleménye szerint mikor kerülhetne sor erre a találkozóra, s mit kellene ott megvizsgálni? N. SZ. HRUSCSOV: Igen, igaz ez az értesülés. Midőn Macmillan úrral találkoztam — New Yorkban kétszer is találkoztunk — beszélgetéseink során érintettük e kérdéseket. Macmillan úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül. Én ugyanarra az álláspontra helyezkedtem, amelyet már annak idején kifejtettünk: Helyeseljük a csúcstalálkozót, hogy megoldjuk ott a német békeszerződés megkötésének kérdését s következésképpen Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését. En azonban más problémákat is felvetettem. Amikor ezt javasoltam, abból indultam ki, hogy meg kell gyorsítani a német békeszerződés megkötését, hiszen e kérdés megoldása máris túlságosan elhúzódott. Macmillan úr biztosított engem, hogy meglesz a nagyhatalmak kormányfőinek értekezlete, és azon tárgyalhatunk majd erről a kérdésről. Ha ez így lesz, mi is betartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt követően, hogy az Egyesült Államok felborította a párizsi csúcsértekezletet. Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepelt: az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának kérdése. Az a véleményünk — ezelőtt is az volt —, hogy a leszerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán szemlátomást nincsenek meg ahhoz a különleges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredményekre jussunk. Először is számolni kell azzal, hogy e kérdés ENSZ-beli megvitatása egybeesnék az amerikai elnökválasztási kampány csúcspontjával. Másodszor: egyesek azt a magyarázatot hozzák fel, hogy sok olyan kérdés van, amelyet a közgyűlés plénumán kell megvitatni. A leszerelést mi mindig elsőrendű feladatnak tekintettük, és tekintjük ma is; olyan kérdésnek, amely minden mást megelőz. Ennélfogva, ha' figyelembe vesszük e meggondolásokat, akkor nyilvánvalóan hasznos lenne összehívni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát, és ezen csupán egy kérdést megvitatni: a leszerelésre és ennek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó megegyezés megteremtését. Erről nemcsak Macmillan úrral tárgyaltam, hanem más államférfiakkal is. Mikor lenne célszerű egy ilyen ülésszak összehívása? Véleményem szerint februárban vagy márciusban. Egyesek azt mondták, hogy talán április nekik jobban megfelel. Jó lenne Európában összehívni Az ember Végül Hruscsov ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Mindenekei itt köszönetét mondok tisztelt elnökünknek, az ENSZ-ben működő újságírók szövetsége elnökének, és önöknek valamennyiüknek, hogy jól traktáltak engem és barátaimat. (Élénk derültség.) Az értékelés az önök joga, mindenesetre én igyekeztem lelkiismeretesen megdolgozni a kenyérért és sóért. (Derültség, taps.) Köszönöm önöknek, uraim, barátaim, elvtársaim, a figyelmüket, és a legjobb sikereket kívánok munkájukban. Egyesítsük erőfeszítéseinket a békéért folyó harcban. Én kommunista vamok. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy más kommunisták is vannak itt rajtam kívül. Látom, itt vannak. (Élénk derültség.) A megjelentek zöme azonban nem kommunista. Mégis egyben meg kell egyeznünk, abban, hogy vaiamer.y- nyien emberek vagyunk, az ember pedig élni akar. Megismétlem: egyesítsük erőfeszítéseinket egy kérdésben: a béezt az ülésszakot. Az országok 80 százaléka — földrajzilag tekintve — közelebb fekszik Európához. Ennélfogva szívesen látnánk, ha a rendkívüli ülésszakot Genfbe hívnák össze. Ha azonban a résztvevők megtisztelnének bennünket azzal, hogy a Szovjetunióban szeretnének összeülni, mi szívesen megrendeznénk az ülésszakot Moszkvában vagy Leningrád- ban. A lehető legnormálisabb feltételeket teremtenénk meg az ülésszak munkájához. SHAPIRÓNAK, az UPI tudósítójának kérdése: Változatlan marad-e Berlinben a jelenlegi helyzet a legközelebbi csúcsértekezletig? HRUSCSOV: TÚL elvontan ették fel a kérdést. Először is, esz-e ilyen csúcsértekezlet? Ha úgy teszik fel a kérdést, mint Shapiro úr, ebből az következik, hogy én tegyek ígéretet a status quo fenntartására, miközben nem ismeretes, melyik évben és milyen napon lesz a csúcsértekezlet. Ez azt jelentené, hogy örökké német békeszerződés nélkül maradnánk. Ha úgy .értik ezt a kérdést, ahogyan mi, vagyis hogy az amerikai elnökválasztás után meglesz a csúcsértekezlet, akkor mi szilárdan álljuk adott szavunkat. Ha azonban azt látjuk, hogy nincs meg az óhaj a csúcsértekezlet megtartására, akkor azok az országok, amelyek szerint meg kell kötni a német békeszerződést, végül is összeülnek, és aláírják a békeszerződést. Akkor pedig Nyugat-Berlinben véget ér a megszállási rendszer. MURRAY, az Irish Times című írországi lap munkatársa tette fel az utolsó kérdést: Határozottan kijelentheti-e, hogy az idén embert küldenek föl földkörüli pályára? HRUSCSOV: Fel akar talán iratkozni első jelöltnek? (Derültség.) A TUDÓSÍTÓ: önnel együtt. HRUSCSOV: Csakhogy én sem koromat, sem súlyomat tekintve nem vagyok erre alkalmas. (Derültség.) HRUSCSOV: Ezt a repülést mi igen fontosnak, tudományos szempontból nagy jelentőségűnek tartjuk. Ennélfogva e kérdést nem lehet sportszempontból megítélni. Márpedig kitűzni valamilyen időpontot és a jelzett napon okvetlenül embert küldeni a világűrbe, azt jelentené, hogy sportszempontból kezeljük ezt az Igen fontos kérdést. Mi nem. tűzünk magunk elé ilyen feladatot. Akkor küldünk majd embert a világűrbe, amikor előkészítjük e repülés megfelelő feltételeit, hiszen arról van szó, hogy megóvjuk a világűrbe felszálló ember életét. Hogy mikor kerül erre sor, azt nem tudom megmondani, mert ez elsősorban a tudósok dolga. Embert küldeni a világűrbe, ehhez már most nem kell nagy bölcsesség, de visszahozni az embert. Ez a fö dolog. élni akap kéért folyó harcban, ,-z, hogy milyen legyen a társadalom szociális és politikai berendezése: minden nép belső ügye. A világ bélijének kérdése azonban minden nép közös ügye. Így hát ös~ 'ontosítsuk figyelmünket és erőfeszítéseinket a közös célra, a béke biztosítására. Ahhoz, hogy a 1 jí» dön biztosítva legyen a béke, ne f~' ' Ihasson elő valamilyen katasztrófa, minden országnak megegyezésre kell jutnia a leszerelés kérdésében. Ha ezt megtesszük, uraim, akkor meggyőződésem szerint örök dicsőséget szerzünk magunknak. Gyermeke'-1' és unokáink ezt mondják ma) '• Nem is voltak olyan együgyűek apáink és nagyapáink, ’-ármilyen r<-----ul é ltek is egymás 1 bármily sokat vitatkoztak, vesz'^-dtek, mégis megértették a legfontosabbat: Megakaf-iyozták a háborút és biztosították a békét. Ez pedig •' -gendő minden lelkiismeretes embernek, hogy lelkiis" ««o*« nyugodt legyen. (Taps.) (MTI) /
