Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-07 / 237. szám
Péntek, 1960. október 7. $ SOMOGYI NÉPLAP Tériké bízik a jövőben Űj feladatok a középiskolák ŰlSZ-alapszervezefei előtt Hideg októberi nap volt. V. Tériké meggyógyult a skarlátból, üzentek a járványkórházból, hogy édesanyja hazaviheti. A mama azonban beteg volt, feküdt, s igy a szomszéd kislány vágott neki az útnak, hogy hozza a már majd hatéves kislányt, s újra gyerekkacaj verje fel a ház csendjét. A szomszédok kint álltak a kapuban, vagy az ablak mögül néztek az utcára, s amikor meglátták a hazatérő kislányt, hívták: — Gyere már, Tériké, mutasd magad! — S a csöppség ment engedelmesen, pedig vacogott, hiszen csak egy könnyű kis nyári ruha volt rajta . .. ... Reggel még elment az óvodába, este már úgy hozták haza. — Anyukám, úgy fáj a lábam, alig bírom mozdítani — panaszkodott. Éjjel rosszul lett, felállítani sem tudták, mert az alattomos betegség már támadásnak indult, s összecsuklottak lábai. Reggel az orvos megállapította a diagnózist: paralízis. 1950-et írtak akkor. S most itt ülök egy parányi szobában, szemben velem egy erősnek látszó tizenhat éves lány, aki mosolyog, játszik sógornője apró kis gyermekével, de mihelyt elfordítja a pici a tekintetét, eltűnik a mosoly, egy fájdalmas vonás váltja fel. Otthon próbálta folytatni, amit abbahagyott, s kapóra jött, hogy öccsét beíratták az első osztályba. Az ő könyveiből ismerkedett a betűkkel, s neki is kellett egy füzet, melybe az első a-t meg bét irta. A nyomtatott írással még boldogult, de a zsinórírás már nem ment. Ezért most, ha ír, szépen rajzolt, de nyomtatott betűk maradnak a ceruza nyomán. Olvasni is tud, s nemcsak az egészen apró gyermekeknek valót. Már a Toldival is megbirkózott, egyre-másra falja a regényeket, hiszen ez az oly kevés szórakozásának egyike. A rádió egész nap szól, legszívesebben a rádiójátékokat, színdarabokat hallgatja. Amikor meg nagyon kínozni kezdi a magány, előszedi képeslap-, szalvéta- és gyufacím- ke-gyűjteményét, rendezgeti, válogatja. Ez is szórakozás számára, s boldog, amikor egy- egy új példány birtokába jut. V. Tériké élete most rövidesen fordulóponthoz érkezik. A Csurgói Járási Nőtanács elnökségi ülésén határozat született, hogy védnökséget vállalnak fölötte. Sírtak az aszszonyok, amikor Bakai Jánosáé járási titkár előterjesztette a javaslatot, s egyhangúlag támogatták azt. Támogatták és támogatják, mert valamennyien szülők, édesanyák, akik mélyen átérzik, hony milyen sűrű a tragédia a V. család fölött. Ezért leveleztek a budapesti Heine- Medin Kórház kitűnő igazgatójával, Lukács professzorral, aki vállalta is Tériké elhelyezését és gyógykezelését; ezért gyűjtenek majd ruhára valót, s ezért fogadnak taxit, mely egészen a kórházi kapuig viszi a kislányt. Bakainé eljött velem, s most közli a hírt Terikével. Közli vele, hogy gyógyulása után gyógypedagógiai iskolába kerül, s ott tanulhat. Hiszen egyetlen vágya: tudni. Nem sir, de a hangja remeg kissé. — Anyukám, ha megérem, hogy tanulhatok, olyan boldog leszek — mondja. S most már mosolyog, magához csalogatja unokahúgát, játszik vele. Valami csodálatosan megható a kép. Tériké bízik a jövőben. Hiszen egy nagy család fogta meg kezét, s most már nem is engedik el többé. Polesz György A KISZ KB Intéző Bizottsága kidolgozta és közzétette azt az útmutatót, mellyel segíteni akarják a középiskolai alapszervezetek munkáját. Vajon mi az, amit megyénk középiskolás KlSZ-alapszerveze- tei célul tűzhetnek maguk elé, s milyen módon segíthetik a feladatok elvégzését? Fontos, hogy KlSZ-szerve- zeteink megértsék: a tanulás elsőrendű politikai feladat. A KISZ olyan erkölcsi követelményeket állít tagjai elé, hogy szorgalmas tanulással a legjobb eredményt érjék el. A jótanulók, a felsőbb osztályba járók legszebb KISZ-munkája a gyengébbek segítése. Ez erkölcsi kötelesség éppen úgy, mint az, hogy a tanulókat a munkáséletre készítsék elő. Megyénk 27 középiskolás osztályában bevezették az 5+1-es tanítási módszert, ezáltal a fiatalok közelebb kerülnek a fizikai munkához, a fizikai munkát végzőkhöz. A munkáséletre készítik elő a fiatalokat az önkéntes ifjúsági építőtáborok is. Megszűnőben van a »csak íróasztalhoz« ábránd, egyre többen helyezkednek el a termelésben. Az 1960-ban érettségizett fiatalok közül — a tavalyi huszonnéggyel szemben — negyvenen tanulnak szakmát a Helyiipari Tanulóiskolában, sokan különböző helyeken dolgoznak, és egyévi munka után akarnak csak tovább tanulni. Jó módszer lenne, ha a középiskolás alapszervezetek találkozókat rendeznének érettségizett dolgozó fiatalok és tanulók között. Azok az iskolák, melyek az 5+1-es oktatás keretében üzemben vagy más helyen végzik a gyakorlati munkát, még előnyös helyzetben is vannak, hiszen az iskolai és üzemi KISZ-alapszervezet szerződést köthet egymással. A munkásfiatalok amellett, hogy szakmájuk szépségéről beszélgethetnek a gimnazistákkal, még segítséget is nyújthatnak, hogy a diákok minél eredményesebben elsajátítsák a szakmát. A középiskolások viszont támogathatják azokat az üzemi KISZ-fiatalokat, akik esti iskolán tanulnak. Természetesen a munkára nevelésen kívül még számtalan feladat áll a középiskolai alapszervezetek előtt. Így például színessé, elevenné kell tenni a kulturális munkát. Az elmúlt tanévben kevés volt az iskolák közötti vetélkedés. Most ez is fontos feladattá válik. „Dupla vagy semmi?6 játékokat szervezhetnek a kiszesek, de sokkal mozgékonyabbá lehet és kell is tenni az ilyen produkciókat. Most az a feladat, hogy a KISZ-szervezetek új erőt adjanak az önképzőköri mozgalomnak. Ugyanez vonatkozik a szakkörökre is. A kollégiumok jelentősége a jövőben egyre növekszik. Nem csupán cégtábla-cseréről van szó ott, ahol - diákotthonból kollégium lesz, hanem sokkal többről. Az emberformálás új útja a kollégiumi munka, s ebben igen nagy szerepe van a KISZ-nek is. Irányítsák* rendszeresen segítsék és ellenőrizzék a kollégiumban lakó KISZ-tagok az egész kollégium, diákotthon öntevékeny ifjúsági életét. A feladatok elvégzése elősegíti, hogy szervezeteink ifjúkommunista közösségekké fejlődjenek, és megnyerjék, maguk köré tömörítsék az iskolák egész tanulóifjúságát. Egy fájdalmas vonás, mert Te-' rike maga alá görbült, béna lábával nem bír menni, hogy vigyázza az unokahúg lépéseit, ágyhoz van kötve. Tiz éve már. ... Nyolc hónapig volt a kaposvári kórházban, egy évig otthon, majd Pestre került, hogy az orvosi tudás legyőzze a kórt. Ott küzdöttek is érte. De aztán közbelépett a hivatali bürokrácia sokfejű szörnyetege, s mert letelt az egy év kezelési idő, félig gyógyultan kibocsátották a kórházból. Azóta otthon van, az egészségtelen lakásban. Igaz, 1955-ben elkezdett iskolába járni, hiszen géppel bírt menni. Újabb durva lélekte- lenséggel találkozott. Az iskola igazgatónője azzal ripako- dott édesanyjára, hogy minek íratták be, nincs nekik dadájuk, aki őrizze a lépcsőkön le- és felmenetelét.-Mégsem emiatt maradt ki három hónapi tanulás után, hanem mert az iskola messze volt, s a csúszós, rossz úton nem boldogult egyedül. Az előirányzottnál több állattal rendelkeznek a marcali járás tsz-ei (Tudósítónktól.) A marcali járás termelőszövetkezeteinek a tervek szerint ez év végére 5845 szarvasmarhával és 10 517 sertéssel kell rendelkezniük. Ezzel szemben már szeptemberben 6058 szarvasmarhát és 11 388 sertést mondhattak magukénak a közös gazdaságok. Erről beszélgettünk Molnár Imrével, a Marcali Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetőjével. — Csaknem valamennyi tsz több kocasüldőt állított be az előirányzottnál — mondotta. — Ez azt jelenti, hogy a jövő évi hízómennyiség máris biztosítva van a járásban még abban az esetben is, ha egy-egy tsz- ben fertőzéses megbetegedés csökkentené az állományt. Eredményeink ellenére is tovább kell növelnünk a szarvasmarha-állományt elsősorban a háztájiból vásárolt növendékekkel. — Hogyan készültek fel az állatok téli takarmányozására? • — Termelőszövetkezeteink egy részében a jó szénatermés láttán bizonyos elégedettség uralkodott el, s lebecsülik a silózás jelentőségét. Ez káros jelenség még ott is, ahol a szükségesnél több széna áll rendelkezésre, hisz minden tsz- ben bizonyos tartalékalapnak is kell lennie. A takarmánymérleg most készül. A becslések szerint úgy látszik, hogy a legtöbb helyen elegendő lesz a takarmány. Talán csak Mesz- tegnyőn okoz majd problémát az állatok eltartása, mert a tagok egy része a közösből jogtalanul hazavitte a szénát. — Mely tsz-ek segítették elő a szép eredmény elérését? — Elsősorban a somogyfaj- sziak. A 2000 holdon aluli gazdaságok vándorzászlaját éppen" a napokban vették át a járási pártbizottságtól a nyári munkák példás elvégzéséért. Rendes, tiszta az állományuk. Jövő évi hízótervüket saját nevelésből tudják teljesíteni, sőt a gyengébb tsz-ek megsegítésére is futja erejükből. Szép állatállománnyal rendelkezik Csákány is. Az itteni tsz tagsága jövőre a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésen kívül baromfineveléssel is nagymértékben kíván foglalkozni. A nemesvidi Alkotmány Tsz a szarvasmarha-hizlalásban tűnik ki, sertéshizlalási tervét pedig Tapsony teljesítette túl jelentősen. Nem járul hozzá a járás tervének határidő előtti túlteljesítéséhez a szőkedencsi tsz, de a marcali Vörös Csillag sem. Ez utóbbiban a szarvas- marhákkal ugyan gondosan törődnek, a sertéstenyésztést azonban elhanyagolják. Ez elsősorban a malacszaporulat csekélységén látszik meg. Igen hasznos lenne, ha a sertéstenyésztést is a korábban jó állattenyésztő hírében álló gazdák vennék kézbe Marcaliban. SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (27) Áthaladt az előcsarnokon az igazgató szobájába, s ekkor a hirdetőtáblán gyászkeretes jelentést pillantott meg. Az intézet szakszervezeti bizottsága mélységes zomorúsággal adta tudtul munkatársainak, hogy Golubcov elvtárs, az éjjeli őr, váratlanul elhunyt. Leontyevnek rögtön eszébe jutott a kedélyes öreg, aki többször is bejött az ő szobájába és megható közvetlenséggel érdeklődött egészsége, kedve, munkája felől. Ilyen alkalmakkor Leontyev cigarettával kínálta meg »az öreg harcost«, »Csapajev öreg harcosát« és azt felelte, hogy egészségével nincs semmi baj, hangulata friss, s a munkája lassan, de biztosan halad előre. »Azért érdeklődöm a munkája felől — jelentette ki mindig Golubcov —, mert hiszen tudja, hogy a mi munkásállamunknak sok az ellensége: bizony nincs ínyükre a gazembereknek, hogy saját magunk lettünk az életünk gazdái, és hogy már csak egy arasznyira vagyunk a kommunizmustól. Ezért számítanunk kell minden esetre, kell hogy legyen egy és más tartalékunk... Ügy bizony, a maga munkaterületéről ...« és kedélyesen, de hangsúlyozott tisztelettel kissé vállon veregette a tervezőmérnököt, majd azt dörmögte: »Micsoda fej! örül a lelkem, hogy ilyet láthat!« — és távozott a szobából. Most a kutatóintézet gazdasági vezetője lépett be az előcsarnokba, üdvözölte Leontye- vet, s kérdésére, hogy mi történt Golubcovval, azt felelte: Golubcov véletlenül egy teherautó elé került, s az halálra gázolta. — Kár érte, rendes öreg ember volt — mondta őszinte sajnálkozással, sóhajtva a gazdasági vezető. — Szolgálatkész volt, igazán ideillett közénk... Rendkívül izgatott volt, ezért került az autó alá... — Mi izgatta fel? te Leontyev. kérdez— Ezt majd meghallja az igazgatótól — mondta titokzatosan a gazdasági vezető. — Bocsásson meg, de sietős dolgom van. S már ott sem volt. Leontyev bement az igazgatóhoz. Ez nagyon megörült neki, majd betette a dolgozószoba ajtaját, s miután utasította titkárnőjét, hogy senkit se kapcsoljon a telefonon, Leontyev mellé ült a pamlagra és némán tömködni kezdte a pipáját. Látszott rajta, hogy ideges. — Mi történt, Ivan Tyeren- tyevics? — kérdezte Leontyev, érezve, hogy valami baj van. — Magam sem értem! — szólt tanácstalanul széttárva karját az igazgató. — Elmondom, de a legnagyobb titoktartás terhével. Önön kívül senki sem tudhatja meg. És bodor füstfelhőket eregetve elmondta, hogy az előző napon a nyomozó hatóság hívatta, s ott elébe tették a Leontyev új lövegének titkos tervrajzáról és számításairól készült fényképfelvételeket. — Micsoda? — kérdezte felugorva Leontyev, s arca halál- sápadtra vált. — Lehetetlen! — Én is úgy véltem — mondta az igazgató —, amíg tulajdon szememmel nem láttam a felvételeket. S ami a legfőbb, hogy a lefényképezett dokumentumok az ön páncélszekrényében feküdtek, elzárva, lepecsételve... — Éppen ez az! — kiáltott* Leontyev. ; — A tény azonban tény — folytatta az igazgató. — Az okmányokat lefényképezték. Ér magam, a tulajdon szememmel láttam a harminchat felvételt az egész filmszalagot... de ru izguljon — tette hozzá, látva hogy Leontyevnek egészen eltorzul az arca. — Már hogyne izgulnék! — kiáltotta hevesen Leontyev. — Hiszen — Ez egyszerűen megmagyarázhatatlan ... Itt az intézetben valaki feltörte a páncélszekrényt ... — De hiszen éppen arról van szó, hogy senki sem törte fel — mondta az igazgató már kevesebb izgalommal, mini Leontyev. — A páncélszekrény is, meg a pecsétviasz is a legteljesebb rendben volt... — Egyre rosszabb! — szólt szinte kiabálva Leontyev. — Ilyen körülmények közt hogyan fényképezhették le az okmányokat? Ki fényképezte le? — Folytatjuk — VÉGVARI NAPOK BALATONSZENTGYÖRGYÖN A néphadsereg napja alkalmából a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala végvári napokat rendezett a balatonszentgyörgyi Csillagvárnál. Hozzávetőleg háromezren vettek részt az ünnepségen. Bállá László őrnagy megnyitó beszéde után XVII. századbeli jelmezes lovasbemutató következett. Pihenő vitézek régi katonanótákat énekelnek tárogató és citera kíséretével. Egy jól sikerült asztal-átugratás. Szalonnasütés az ünnepség után.
